 Kategória:
Pszichedelikumok 
Létrehozó: Nomad
Létrehozás ideje: 2003. június 21.
Utolsó hozzászólás: 2021. december 10. |
| |
Érdeklődés: 219362 letöltés
4682 hozzászólás |
| |
|
|
LSD, út az igazi tisztasághoz?Nomad, 2003. június 21.  | |  | | | | |  | |  | | | Szevasztok!
Gondolom, most kicsit belerombolok az aktuális eszmefuttatásba, de hallottam egy érdekes dolgot a Magyarország legjobb drogprevenciós előadása néven hírdetett 2 órás etüdön, és erről kérdezném meg a véleményeteket:
tényleg vannak olyan gyerekek, akik azért vesznek meg rakat bélyeget, hogy összegyűjtsék a nagy képet?
pl: mondjuk egy biciklis Hoffman-t? mert nekem ez kicsit rengeteg pénznek, és fölöslegesen sok lsd-nek tűnik?
vélemény?
amúgy az előadáson az is elhangzott, hogy a marihuána nem kapu drog! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Persze, lehet jungilag nézni, vagy freudilag nézni, de a "szembenézés" szerintem rossz szó, mert ha jungilag vagy freudilag nézi az ember, akkor is hagyni kell, hogy megjelenjen, nem pedig csinálni velel valamit, vagy felelősséget érezni azért, hogy mit történik vele, vagy hogy mit jelent.
Ezért mondom, hogy az csak egy megtévesztő illúzió, hogy ezek a dolgok az ember saját személyéhez tartoznának. Ezek a dolgok nem te vagy, legföljebb üzenetek magaddal kapcsolatban. De még az sem feltétlenül. Ez ugyanolyan tapasztalás, mint bármi más, csak mást tapasztal az ember, mint normálisan. Ha azt hiszed, hogy hozzád tartozik, akkor nem tudsz szemlélővé válni, és ha nem tudsz szemlélővé válni, akkor nem tudod megengedni, hogy megjelenjen.
De nincsen erre recept, szerintem, hogy hogyan kell hozzáállni a dologhoz, nincsen garancia arra, hogy engedni tudja az ember azt, ami megjelenik. A legtöbb, amit tehet az ember, az az, hogy alaposan felkészül rá. Set és setting. Bármilyen rituálé, meditáció, ima, böjt, akármilyen felkészülés sokat számíthat, ha alaposan csinálja az ember. A lényeg, hogy olyan felkészülés legyen, amiben úgy érzed, hogy valamiképpen megjelenik, hogy mit akarsz a dologtól. Minél hosszasabb és alaposabb a felkészülés, annál nagyobb hatása van a trip kimenetelére. |
| | | | |
| | | | | | 768. ynul | 2005. október 2. 11:50 |
| | | | | | | igen a görcsösség a hétköznapokban is néha bejáccik.
amit mondtál hogy az agy befárad és utána beáll a csend.. én is erre gondoltam de néha már annyira pörgött az agy hogy megpróbálltam visszahúzni az élményeket, kapaszkodni valamibe mert féltem hogy túlpörög és kirepül a fülemen át vmi másik dimenzióba:) ja igen és itt basztam el általában mert ezek után jött a fear-elés. szóval nem kell visszafognom semmit?
amúgy nincs köze a haluknak ahoz amit jung árnyékunknak hív?
ezért gondoltam a szembenézést mint megfelelö reakciót. nehéz az önmegismerés ha azt se vágom mi lehetek én és mi ami csak a környezetem mi az ami csak elfojtásból tör ki stb.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a "szembenézés" dolog már eleve rosszul hangzik, szerintem. Olyan, mintha arra gondolnál, hogy valamit csinálni kell vele, valami felelősséged van vele kapcsolatban a tripben. Ennél azért szerintem mindenképpen kevésbé görcsösen kell hozzáállni, függetlenül attól, hogy mi a célod a dologgal. Az LSD oldja az egot, ez ellen nincs mit tenni, és ha ragaszkodsz az egodhoz, az alany szerepéhez, akkor az kellemetlenségeket okozhat. Azt hiszem, nem konkretizálom túl a dolgot, ha ezt mondom. Ez valamennyire általában igaz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyébként úgy is hozzá lehet állni ehhez a kérdéshez, hogy a trip egy próbatétel. Ha úgy állsz hozzá a hallucinációkhoz, ahogy az élethez kell, nem félelem nélkül, hanem a félelem ellenére is elfogadással, akkor nem áll be a lelki görcsösség, hanem kitombolja magát az ember agya, keresztülfolynak rajta ezek a mentális és érzéki zajok, és amikor a nagy túlhajtottság után befárad az agy, beáll a csend, a pszichedelikus áttörés, és megmutatkozik minden illúziót levetve magáról a csupasz valóság. Legalábbis sokan vannak, akik azt mondják, hogy a hallucinációk nem a trip lényege, hanem csak az elfogadás hiányából adódó surlódás mellékzaja, amin túl kell lépni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az szerintem könnyen okozhat problémákat, ha valaki úgy tekinti a hallucinációt, mintha a saját személyének a része lenne, mert az ember ösztönösen mozgatni próbálja azt, ami ő maga, mint ahogy a kezét mozgatja. És az nem a legjobb bemutatkozás egy hallucinációnak, hogy megpróbálod ráerőltetni az akaratodat, és megpróbálod bevonni a személyedbe.
Az, hogy a hallucináció a megtapasztalójának a része, egy nagyon bugyuta, gyermeteg és naív kulturális mítosz. Ha valaki olyasmit tapasztal, amit nem ismer, és amit nem tud szabadon alakítani az akaratával, akkor hogyan gondolhatja, hogy az őhozzá tartozik? Elég furcsa egy definíciója lenne az "én"-nek az, amibe olyasmi is belefér, amiről nemhogy nem tudok, de még csak el sem tudom képzelni. Egy ilyen "én"-be bármi belefér, és ha minden a része lehet az én-nek, akkor nincs értelme annak, hogy "én". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Miért gondolod, hogy az is te vagy? |
| | | | |
| | | | | | 763. ynul | 2005. október 1. 20:58 |
| | | | | | | az ember mit kezdjen a hallucinációkkal? sokszor megijedek hogy annyira elveszteném a fonalat a látszólagos hétköznapi valóságomtól hogy nem találnék vissza és inkább tiltakozni próbálok s megpróbálom irányítani de ezzel csak hogy roszabb lesz. meg sokszor furcsa amit látok. tudom hogy az is én vagyok és a sötét oldalával teljes az ember de honnan szerez vki bátorságot ahoz hogy szembenézzen magával? mert nekem ez nincs meg. önbizalom kell? vagy csak egyszerüen hozzáálásomon kell változtatni s fejest ugrani a folyóba had ragadjon el? vki tud ezekre válaszolni vagy csak én tudok?
erre írjatok majd vmit plíz, mert szerintem nem csak nekem vannak ilyen kérdéseim. vagy igen, és forduljak orvoshoz? :D |
| | | | |
| | | | | | 762. badcat | 2005. szeptember 30. 22:09 |
| | | | | | | fel lettem homályosítva, hogy a "tisztuló" sírásom minimum 3x15 percig tartott... így már érthető, hogy frászt kaptak körülöttem.
de akkor is jó volt:) |
| | | | |
| | | | | | 761. badcat | 2005. szeptember 26. 23:19 |
| | | | | | | nekem a mindenféle feltörő gondolatok, képek mellett a sírás a leggyakoribb kísérője a trippeknek és az azt követő időszakoknak. spontán és erőteljes, de cseppet sem kellemetlen. sőt,néha kimondottan élvezem.
augusztusban egy alkalommal 15 percen keresztül zokogtam, nem tudom miért, nem tudom mitől. próbáltak vígasztalni, csitítani, vízzel locsolták az arcom hogy magamhoz térjek, mert azt hitték hogy baj van.
pedig ekkora felszabadító élményben már régen volt részem. persze úgy bőgtem, mint a fürdős kurva, szóval nem csoda ha mindenki megrémült.
néha az utcán sétálagatva is elbőgöm magam, látszólag ok nélkül. visszafogni képtelenség lenne, annyira erőteljes, néha olyan mintha a gyönyörűségtől fakadnék sírva, valami földöntúli boldogsághullám folytán.
egyáltalán nem zavar ez a dolog, sőt, jó hogy van, mert mindig megkönnyebbülést hoz. még akkor is, ha úgy érzem nincs semmi bajom.
csak a környezetem néz értetlenül néha. |
| | | | |
| | | | | | 760. aaaaa | 2005. szeptember 16. 22:15 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 759. szent | 2005. szeptember 16. 10:28 |
| | | | | | | | | | | |
| |
| 
 |
