Hola:

Születésnap egy másik dimenzióban

Pár hete, a 19. születésnapomon elmentünk P. barátommal egy közeli discoba bulizni. Nagyon jó buli volt, megadtuk a módját. (1,5 g sp fejenként) De volt még valami a zsebünkben amit afterra tartogattunk: fejenként fél Jubileumos Hoffman, meg egy eki. Ahogy leszálltunk a buszról, el is feleztük a Hofit, és bedobtuk és vártuk a hatást. Mivel jócskán éreztük még a sp hatását, jól elvoltunk, beszélgettünk. Kábé egy óra múlva megállapottuk hogy „ mintha valami lenne nem?” ezért bedobtuk az ekit is, és elindultunk a közeli krimóba biliárdozni.

Bementünk,már az ital-kérés is nehezen ment, mivel elfelejtettem a varásszót (kérnék) és a pultosnő ( egy ritka undok, vén p*csa) ránk üvöltött: KÉRSZ???!!!! Kábé mint egy tűzokádó sárkány. Ez elég parás volt úgyhogy gyorsan felmentünk. Ott csapott be igazán. Minden hullámzott, kígyózott MINDEN ÉLT. Felfedeztem a Mennyország és a Pokol kapuját is. (Előbbit egy rózsaszín, virágokkal és pillangókkal diszített függönyön, utóbbit egy vörös Coca Colás plakáton) Aztán rájöttem hogy tudok repülni. J)) Illetve tisztában voltam vele hogy nem tudok de nem éreztem hogy a lábam érintené a talajt, és mindent valahogy felülről láttam. –a poén benne hogy szóltam P.nek próbálja ki, először kiröhögött de nála is detto (!!!).

Rájöttünk hogy el kell mennünk emberek közeléből mert nem tudtuk kontrollálni magunkat: röhögtünk, hülyeségekről beszéltünk (lehet hogy kiabáltunk is) és hab a tortán hogy a pultosnő meglátott „repülés közben”. (Ez egyébként tényleg elég röhejes lehetett: 2 hülyegyerek szárnyaló mozdulatokkal kering a biliárd asztal körül J) De nem tudtuk hogyan menjünk le, szinte pánikban voltunk még az ablak is az eszünkbe jutott. Aztán mintha egy hullám elment volna rájöttünk hogy mi bizony úgy megyünk le, hogy lesétálunk a lépcsőn,és kimegyünk az ajtón. J Megis tettük de egy nem várt fordulat: egy ismerősünk ált az ajtóban és elkezdett faggatni hogy hogy nézünk ki meg mit csináltunk. A vonásait annyira torznak láttuk, és úgy éreztük hogy bombáz a kérdésekkel csak úgy süvítettek a hangok, hogy szó szerint elmenekültünk a közeli tóhoz.

Ott úgy éreztük hogy ez egy másik dimenzio, elkezdtünk beszélni a párhuzamos síkokrol(Haló Világ vs Való világ :-D) és rájöttünk hogy nem csak a látás és hallás más, hanem a tapintás is. Pl.bele tudtam nyúlni a fejembe. Mintha egy tündérmese-szerű álom világba kerültünk volna. Úgy éreztem eggyé váltam a semmivel: ülök egy tóparton, előttem hattyúk úszkálnak, süt a nap,hullámzik a víz, szóval nagyon békés volt az egész. Földi dolgok, mint kaja, pia, cigi nem is érdekeltek. (Hozzá teszem 2 napja nem ettünk, aludtunk). Másrol sem tudtunk beszélni, csak erről az új érzésről. Papíroztunk már előtte, de ilyen jellegű pszichedelikus élményünk még sosem volt.

Talán jo is lett volna végig, ha nem jut eszembe hogy menjünk el cigit venni. Heves fékcsikorgás, dudálás, káromkodás, és fenyegetőzés kísérte utunkat, ugyanis megfeledkeztünk egy olyan apróságrol mint FORGALOM. Sikerült a bevásárlás de úgy döntöttünk vissza megyünk a tóhoz, ugyanis olyan megmagyarázhatatlan késztetést éreztünk hogy minden egyes embert pofán röhögjünk, hogy végig visítottunk minden szembejövő alakot, de tudtuk hogy van aki ezt nem tűri el így visszamentünk. A visszafelé út is érdekes volt: egy túlnyomó részt romák lakta utcán mentünk a tóig és csúnya kis barna koboldoknak láttuk őket. (Csokítók Birodalmának neveztük akkor :-D)A tó kezdeténél egy piros autot láttunk a vízen menni,és pelikánokat kergetni, de mind a ketten!!!! Később rájöttünk hogy valoszínűleg az kocsi a tó menti úton ment és a madarak is valószínűleg ott voltak csak az arányokat „néztük el”. Ezután fordultak rosszra a dolgok: Isten háta mögött ismerősök hadával való kissé rémisztő találkozás, előjött az attól való félelem is hogy így maradunk (Jelzem, ez a bedobástol számított 10 órával volt már !!!)

Teljesen pánikba estünk, én ott kiabáltam a tóparton hogy FELÉBRESZTENE VALAKI stb. teljesen bekattantam. A kimerültség plusz ez a kombo eléggé megviselt fizikálisan is, de inkább pszichésen. Most már Rossz álomban éreztem magam, ahonnan nem tudok felébredni és nem segít senki. Nagy nehezen meggyőztük magunkat hogy ez csak egy szer hatása és el fog múlni és haza indultunk. De félúton találkoztunk P. apjával aki őt kereste és haza vitte így elváltunk. (Nem vágta le a faterja hálistennek) Én még otthon is sokat halóztam pupilláim hatalmasak voltak fény hatására semmi változás, de az alvás után jol voltam hál istennek csak baromi meggyötört.

Érdekességek: A trip során P. barátommal mind2-en ugyanazt láttuk, éreztük stb. mintha ugyanabba a másik dimenzióba kerültünk volna. Ezen sokat gondolkoztam és rájöttem hogy valószínűleg azért mert egyikünk halozott valamit szolt a másiknak hogy nézze meg, mire az ugyanazt haluzta (jobb ötletem nincs)

Következtetések: butaság volt kialvatlanul, étlen, hulla-fáradtan, még sp hatása alatt bedobni a candyflippet. A tanulságot levontam, a leckét megértettem de ez volt életem legnagyobb élménye, sőt P.vel közvetlen az utazás után meg is fogadtuk hogy amiket átéltünk nem mondjuk el senkinek mert ezt nem lehet elmondani, csak ÁTÉLNI. Ez az írás talán a 0,0001 % át tudja visszaaddni annak amit átéltem !!!!!!!!!!!!!

© Copyright 2007, 2007 Daath.