Acid Rain:

Candyflip a tóparton

Az élmény éve: 2012
Szerek: 1 db bélyeg + 160 mg MDMA kristály, fél csík speed
Testsúly: 60 kg

Set: alapvető jókedv, friss partiélmények, egyébként kipihenten, de nagyon éhesen. Setting: nyár, kánikula, tóparti goa buli, és egy négyfős társaság, akikkel elég jól szót értettem. Ültünk egy padon, dumáltunk (a buli nagy része így telt amúgy), este 6 körül egyszer csak gondoltam egyet, és szépen megettem a nálam lévő hofis bélyeget. Viszonylag gyorsan hatott, 1 óra után már kezdett nagyon szétesni minden, a barátaim arcvonásai torzak voltak (de nem ijesztőek), a lábam alatt hullámzott a homok, körbevett a fák közül kiszűrődő zene, és minden ÉLT, mozgott, pulzált, hullámzott. Beszélni, mozogni végig tudtam, szerencsére pont a teljes megsemmisülés küszöbén táncoltam, azon a határon, ami után már nem lettem volna képes élvezni egy partit. 11 körül elindultunk, hogy megigyuk a jó előre bekevert teánkat, amiben feloldottunk fejenként 160 mg tiszta (vagy annak látszó) MDMA port. Ezen a ponton az LSD hatása már visszament egy kontrollálható szintre, nem okozott gondot a tájékozódás vagy a földúton gyaloglás (durvább tripeknél előfordult velem, hogy órákig bolyongtam egy 10x10 méteres területen). Mire visszaértünk, nagyjából mindenki elkezdett megkészülni a kristálytól, talán most először vettük célba a táncteret. A zene, a tánc, a fények jól estek, éreztem némi eufóriát, de inkább nyugodt és elégedett voltam. Az érdekes az egészben az volt, ahogy az MDMA és az LSD kompenzálták egymást: egyrészt, ellentétben a korábbi ecstasy élményeimmel - és a másik három ember által tapasztaltakkal -, nem rezgett a szemem össze-vissza, és nem rágtam olyan erősen, az izmaim se álltak be, a mozgáskoordinációm sem esett szét, egyszóval a bélyeg szépen elnyomta az eki kellemetlen hatásait. Cserébe, a kristálynak hála, most nem vicsorgó, öntudatlan robotok vettek körbe a tánctéren, hanem emberek, akik bár nem voltak olyan szépek, mint általában beekizve, de teljesen szerethetőek voltak, elfogadtam őket, és tudtam, hogy ők is befogadnak engem. Egy-két óra táncolás után leültünk a szinte már törzshelyünkké vált padra, és beszélgettünk mindenféléről, tipikus drogos társalgás volt, amikor négy ember mondja a magáét, de valójában mindenki csak az utolsó néhány gondolattal van képben. Hajnali 4 környékén végül valaki feldobta az ötletet, hogy menjünk még vissza egy kicsit táncolni, de előtte vegyünk magunkhoz egy kis speed-et. Felszívni semmit nem szoktam, így hát egyszerűen lenyeltem a rám eső csík felét. Erre az utolsó löketre igazából nem volt szükségem, és a hatását sem éreztem, lévén az LSD az egyik legerősebb "ébresztőszer". A lejövés és a másnap jó kedvvel telt, levertségnek nyoma sem volt, aludni is tudtam, egyszóval minden a lehető legjobban sikerült. Kiemelném, hogy a pozitív végkifejletet elsősorban a társaságnak köszönhettem, az egész nagyon rosszul is elsülhetett volna, ha egy picit más az adag, vagy egyedül kell végigcsinálnom. Szóval csak óvatosan!

© Copyright 2014, 2014 Daath.