Anjou:

2007.11.10-11.

Az élmény éve: 2007
Anyag: fű + LSD

1.

Szóval életem eddigi legproblémásabb időszakán vagyok/voltam túl… És bár a bélyegek már jó ideje nálam dekkoltak, nem kapkodtam el semmit, úgy érzem, türelmesen vártam a megfelelő alkalmat, mind a belsőm, mind a külső tényezők szempontjából. Aztán egyszer csak elém röppent ez a party, és úgy gondoltam ettől jobbat keresve se találhatnék. 2 héttel a buli előtt kezdtem el készülődni: a fellépők mixeit hallgattam, és igyekeztem úgy intézni a dolgot a következő hétre, hogy minél simábban zajlódjon le. Persze ember tervez „Isten” végez, semmi se így alakult. Pont arra a hétvégére esett a születésnapom, és mindenki megtalált. Azt a hetet sikerült szó szerint végig buliznom. Egyszer se sikerült reggel előtt lefeküdnöm. De életem legjobb hete volt! Időközben volt egy komoly beszélgetésem az exemmel, ahol végre tényleg mindent lezártunk.

A tripp előtti napon már csak a pszichodráma csoportomat kellett kibírnom, és irány az ágy, gondoltam naivan. Azonban mire haza értem kiderült, hogy meglepetés házibulit is kapok ajándékba a bátyámtól. Hát nem voltam túl feldobva az ötlettől. Aztán egy olyan beszélgetés kerekedett ki a legjobb barátaimmal, hogy időnként eleredt a könnyem; örömömben.

Mindenki nálunk aludt, és reggel hatalmas élmény volt együtt ébredni velük, de olyan fáradt voltam, hogy nem bírtam lábra állni. A délelőttöt végig feküdtem zenét hallgatva, az ébren lét, és az alvás határán. Délután erőt vettem magamon, és neki álltam csomagolni az egyik legjobb barátomhoz. Mindent, amire úgy éreztem szükségem lesz, (vagy csak megtetszett) eltettem. ő, amúgy eléggé tapasztalt utazónak számít, és maximálisan megbízok benne. Megbeszéltük, hogy a buli után nála fogok lenni. Vacsoráztam vele egy hatalmasat, rengeteget beszélgetünk. Közben megfeleztem az egyik bélyeget a kettőből, mert a társam felet készült bevenni.

Késő este találkoztam a daathos haverommal. Beültünk egy jó kis romkocsmába, ahol egy kis piát ittunk csak feszültség oldásnak. Aztán el villamosoztunk a helyszínre, az álló hajóra. Pont jókor jöttünk, még nem volt sor a pénztárnál, de már jó páran voltak bent. Az egyik csaj azt motyogta az orra elé: „Húúú, de készen lesz ma mindenki!” Na gondoltam, akkor a legjobb helyen járok, itt nem fogok kilógni. :) Körbe néztünk a helyen, még sose jártam ott, de egyből megtetszett. Ittunk egy-egy koktélt, majd az érkezéstől számítva fél órával egy füves társaság mellett ülve benyaltuk a bélyeget. Én elsőre egy egészet vettem be a fáradtságra való tekintettel. Szobroztunk még 20 percet ülve, majd elmentünk táncolni. Nem gondoltam semmire, élveztem a zenét, néztem az embereket stb. Aztán ahogy telt az idő nyugtalan lettem. Miért nem jön a hatás? Mit rontottam el? Tükörben leellenőriztem a pupilláimat, de azokon se látszott semmi.

2.

T+ egy óránál, elég nagy csalódottságot éreztem. És elégé „bedurrant” az agyam. Benyaltam a maradék fél bélyeget, és mérgemben neki álltam minden ismerősnek tűnő arctól valami cuccot szerezni, a tripp kárpótlásaként. Szerencsére nem kaptunk semmit. Csak egy rakás mosolyt, ingyen piát, együtt érzést stb. Aztán egy srác akivel elég sokáig táncoltunk egymás mellett (és elég késznek tűnt) került a sorra. ő állítása szerint már 24 órája talpon volt, pörgött a speeden, és szüksége volt egy nyugtató spanglira. Hát arra nekem is, bár nem biztos, hogy nyugtatásnak Kimentünk a jéghidegbe a hajó elé tekerni. Hát nem spórolt az anyaggal, saccra 0,8-at tuti megtekert. A hideg miatt végül a tánctér bejáratánál szívtuk el. A társamnak annyira nem jött be a dolog, így kb. 3 slukk után megálljt parancsolt magának, és az újdonsült ismerősünk is elég hamar besokalt. Így egyedül szívtam el kb. 0,5 grammot. Bár a végére nekem is sok volt egy picit, pláne hogy már 2 hónapja nem szívtam.

Ahogy végére értünk éreztem hív a tánctér. A többieknek még oda szóltam, hogy bemegyek táncolni, de a reakciókra már nem figyeltem. A tánctér epicentruma felé közeledve egy új világ nyílt meg. És éreztem, hogy ebben bizony az előzőekben hatástalannak tartott papír is szerepet kap. Felfutási idő abszolút nem volt, vagy ha igen, akkor azt a fű elnyomta. Aztán beértem pár ismerősebb archoz, (akiktől az előbb vásárolni akartam) és abban a pillanatban beindult extrawelték szettje. Előtte egy kis csönd amikor mindenki torka szakadtából üvöltött, és egy olyan live act indítást kaptunk, hogy fognom kellett a fejem le ne szakadjon. A zene rezgései átjárták testem, és minden egyes hulláma, mintha gerincvelőmben lévő húrokat pendített volna meg. Mindenki ronggyá ölelgetett mindenkit, ezerfelé ment a kommunikáció, hogy igen MI, MOST, ÍGY, EGYÜTT. :) Számomra az idő hihetetlenül belassult, és lassított felvételként éltem meg minden egyes mozgást, történést. Ezt abszolút nem bántam, mert ezt a fokú gyönyört nem sokszor érez az ember.

Aztán társaságról társaságra, helyszínekről helyszínekre jártam. És hitetlenkedtem, hogy ennyi ismerős a szülővárosomból, hogy került ide? Aztán közelebb érve mindig rájöttem, hogy csak az agyam játszik velem. Míg végül egy sarokban megpihentem, de valaki a nyakamba ugrott: tényleg voltak ismerősök a városomból! :) Hát ezt a flesst! Kb. 10szer estem pofára előtte, erre meg ők találnak meg engem. Persze elég levágós volt, hogy én egy kicsit máshol járok, mint ők. És csak annyit tudtam eltátogni neki, hogyha tudnák mi van bennem, akkor megfordulna velük a világ. Erre mindenki neki állt a hátamat paskolva bíztatni „ki kell bírnod!”, na ettől nem féltem. :)

T+ 3 óránál elmentem a bárpulthoz egy kicsit piheni. Kértem egy ásványvizet, amit egy hajtásra megittam. Aztán behunytam a szemem és nem tudtam betelni a látvánnyal. A zene minden egyes rezdülésére a millió szín milliárdba csapott át, az pedig tovább a végtelenbe. Olyan különböző formák alakultak ki, hogy nem tudom leírni. Mikor kinyitottam a szemem a pulton lévő koszok, és foltok UV színekben kezdtek pompázni, majd sokszorozódni, és elindulni a falak, az emberek, a testem irányába.

3.

Újra behunytam a szemem, és hagytam, hogy a szer, és a zene együtt azt tegyen velem amit akar. És akkor jött egy hang, amit nem tudok leírni, talán csak a fejem állította elő nem is a dj-é. Lassuló tendenciát mutatott, és egy szint után éreztem, hogy a szívverésem vele együtt lassul, majd egyszerűen megáll. Totális holtponton voltam. Majd egyszer csak újra megjelent a hang, de gyorsulni kezdett, és újra elkezdett verni a szívem. Egyre hevesebben, és egy pillanatban kinyitottam a szemem, és ahogy a könyöklésből felpillantottam, megláttam a leghelyesebb pultos srácot hatalmas mosollyal az arcán, egyik kezében ásványvíz, a másikkal pedig mutatta, hogy érzi mi van velem. Oda adta a vizet, mutatta, hogy grátisz, igyam meg. Még kacsintott egyet, aztán ment kiszolgálni a többieket. Ahogy ittam a vizet, időnként olyan energia nyalábok kaptak el, hogy muszáj volt becsuknom a szemem. És ahogy láttam belülről a fejem és a nyakam leképződését hirtelen éreztem valami nem oda valót, valami hideget. Gyors kinyitottam szemem és láttam, hogy ráhajoltam a jeges vizes flaskára. Hát azt behallucinálni, hogy felszívtam a műanyag palackot az agyamba, azért elég meglepő volt. Innentől fogva csak egy-egy nagyon húzós ütemnél mentem be táncolni, amúgy meg nagyon leegyszerűsítve moziztam. Amikor nagyon leülepedtem volna valahogy mindig felbukkant a pultos srác és alkotott valami olyat, hogy negyed óráig röhögtem rajta.

Olyan fél 5 körül indulhattam el a barátomhoz. Egy kicsit meg akartam piheni a Petőfi híd lábánál. Azonban ahogy támaszkodtam egyszer csak egy idióta hang belepofázott a fülembe. Felnézek, hát egy 17 éves forma srác akar paráztatni! Erre úgy kiakadtam, hogy egyszerűen rá ordítottam: „Mekkora egy köcsög fasz vagy, hogy egy trippelő embert akarsz beparáztatni!”. Erre akkorát lesett, hogy szó nélkül lelépet. :) Gyors felcsörögtem a barátom, hogy velem minden rendben, most indulok hozzá. ő nagyon ajánlgatta a taxit, és a villamost, de meg makacsoltam magam. Annyira jól érzem magam a bőrömben, miért hagyjam annyiban? Kalandra vágytam, izgalomra. Világ életemben mindent kézhez kaptam, vagy csak csettintettem a dolgokért, most nem akartam ezt. Eldöntöttem elsétálok hozzá. A Moszkva tér mellé. Eleinte a budai rakparton indultam el, de mivel a Műegyetemnél le van zárva, visszafordultam és elindultam a hídon keresztül a nagy körútnak.

Jól érzékelteti az énem és az idő viszonyát, hogy a híd elején újra telefonáltam, majd kb. számításaim szerint 1 óra múlva újra csörögtem neki. Mire egy óvatlan kérdésként megkérdeztem mikor beszéltünk utoljára kiderült, hogy 4 másodperce. Ekkor hátra fordultam, és láttam, hogy bizony kemény 10 métert haladtam. Hát majdnem hanyat basztam magam a csodálkozástól. Szóval ezek után megembereltem magam, és újra neki indultam. Minden egyes épület ugyan olyanak tűnt, minden egyes aluljáró egy labirintus volt. Volt ahova 4 szer vissza kellett mennem, mert kiderült rossz oldalon mentem fel.

Időközben észre vettem, hogy a társam, akivel együtt mentünk partyzni, eszméletlen sokszor hívott. Szegény teljesen kiment a fejemből. Aztán rábukkantam az smseire is. Hogy rosszul lett a fűszívás után, és hazament. Ez akkor hihetetlenek tűnt. Egy ilyen buliban? Ilyen mennyiséggel? Gondolkodtam rajta, hogy felmegyek hozzá, de mivel nem tudtam, hogy a szülei hogy fogadnának, a barátom is inkább lebeszélt róla, és én magam se éreztem túl biztosnak magam, inkább elvetettem ezt a lehetőséget.

4.

Reggel fél 7re értem a Margit hídhoz. Ami ott zajlott az maga a csoda. A híd közepén álltam, és elláttam egészen a Gellért hegyig. És pont feljött a nap! Kibukant a felhők mögül a Nyugati felett, fénye megcsillant a Vár és a budai házak ablakán, majd szép lassan az egész Duna beborult egy narancsos ibolya színvilágba a Parlamenttel együtt. Ahogy morajlott, és hömpölygött alattam az fantasztikus volt, minden egyes örvényével, hullámával együtt. A homlokomat a híd hideg vas korlátjához szorítottam, és csak figyeltem. Nem tudom elhinni, hogy emberek százezrei élnek, úgy hogy fogalmuk sincs arról, milyen csodák történek minden nap ebben a városban és a világban. Azt hiszem ez volt a legszebb rész az egész trippben.

Negyed 8kor érkeztem meg végül. De sokáig nem mentem be a lakásba, csak álltam a gangon és néztem a kertet. Aztán bementem járkáltam egy kicsit, és végül másfélóra erőltetett alvás következet. Amikor felkeltem először a társam jutott eszembe. Mi lehet vele? Jól van már? Felhívtam, épp zenét hallgatott, és már jobban érezte magát. Ennek ellenére lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem voltam vele. Aztán hívott az anyám. Fel akart köszönteni a születésnapom alkalmából, de amikor megtudta, hogy egy meleg barátomnál aludtam közölte, hogy akkor hívjam, ha már otthon vagyok, addig nem hajlandó megköszönteni. Hát azt a lelki vívódást nem kívánom senkinek. Persze a kísérőm igyekezett oldani a helyzetet, amit ezúton is köszönök neki. Aztán a faterom is hívott, ő legalább üzleti ügyben, és nem kérdezte, hol vagyok. Elég vicces volt visszhangozva hallgatni és véleményt cserélni.

Aztán kimentünk a konyhába enni. És lám elkezdett esni Budapestre az idei tél első igazi havazása!!! :) Megittam 2 liter ásványvizet, hullafáradt voltam, de nagyon boldog.

Délután 3 órakor mentem haza. Hóesésben, mint egy gyerek úgy játszottam a környező havas világgal. Otthonról félve hívtam anyut. Mire ennyit közölt velem: semmi gond, és boldog születésnapot. Hát rég könnyebbültem meg ennyire. :)

Hát ennyi történt velem.

© Copyright 2007, 2007 Daath.