Joseph:

A végső igazság

Az élmény időpontja: 2016.05.28.

Fogyasztott szerek:
- [előző este 1,5 gramm Mefedron analóg]
- 1 db 1P-LSD bélyeg, 100µg
- valamennyi kender

Előszó:
Sokáig tanakodtam azon hogy csináljak-e az élményről egy beszámolót, hát most eljött az ideje. Mindenek előtt leszögezném, hogy ez volt az első pszihedelikus élményem, de nem az első szerhasználatom. Az akkori tudásommal, és tapasztalataimmal a pszihedelikus szerek kapcsán, mai napig elvagyok csodálkozva, hogy egy ilyen élményt értem el. A trip után hetekkel tudtam felismerni, hogy valójában milyen jelentősége volt annak amit átéltem. Hála Stanislav Grof könyvének, és még sok más pszihedelikus cikknek, külön köszönet a Daath-os beszámolóknak, remek hogy létezik ez az oldal! Akkoriban volt egy hazai RC forgalmazó, akinek volt egy nagyonjó mefi kristály analógja, és 1P-LSD-t is árultak. A mefi analógon már több mint fél éve rajta voltam, rendszeresen használtam hétvégi rekreációs célra, hisz a mefi jó :) Miután a fülembe jutott hogy van náluk bélyeg, gondoltam rendelek egyet. Hozzáteszem akkor még tizede ennyit nemtudtam a hatásáról mint most, mondhatjuk gyerek fejjel mentem neki, cél nélkül.

A trip:
Egy barátommal próbáltam ki mindent életem során, így hát a bélyeget is vele akartam, hisz tudtam a társaság nagyon fontos tényező. Csak sajnos nem volt olyan egyszerü összehozni, mindig közbe jött valami kínos körülmény ami miatt halasztani kellett, mert megvoltam győződve arról hogy ezt a szert körültekintően kell használni. (ennyit azért tudtam róla) Aztán 3-4 elhalasztott alkalom után, belefáradtam, és egy tisztességesen átmefizett vasárnapi este után (2 napja ébren) úgydöntöttem, h mivel édesanyám úgyis elmegy reggel dolgozni, én pedig akkoriban épp szabadságomat töltöttem itt lesz az ideje, hogy kipróbáljam. Nemvárok semmire. Szóval hétfőre virradva, egy szép meleg nyári napon, egyedül, alvás nélkül neki vágtam. Mivel nemtudtam mire számíthatok, így egy negyed papírral kezdtem, hisz rengeteget olvastam arról, h ne tripelj magadban... Egy negyed papír ami 25 mikrogrammnak felelt meg, félóra 40 perc múlva ugy tünt mintha elkezdte volna hozni az első hatásokat. Talán az első jel amire felfigyeltem, az a tv képernyőjén egy lila szirom volt, amit csak egy pillanatra láttam, és éppen ezért nem is voltam benne biztos hogy ez a szer lenne. Viszont, kb negyed óra múlva, olyan kristály tisztán láttam mindent, mintha full HD-ban jelent volna meg a külvilág. Ekkor már biztos voltam benne, az LSD hat. Ennek tudatában, vártam még negyed órát, és mivel teljesen békés, és nyugodt volt a hatás, ugydöntöttem hogy simán jöhet a többi. Így hát magamhoz vettem még egy negyedet. Egy félóra múlva azon kaptam magam, mint mikor full betépve a legnagyobb kaja flash kap el, szóval kimentem és leraboltam a hütőt, de hamar rájöttem hogy csak az íze esik jól, egyébként a táplálék nem. Ekkor már egy fél papír volt bennem, kezdtek egyre élénkebbek lenni a vizuálok. Lélegeztek a falak, hullámoztak a tárgyak. Ha leültem a géphez, írni valakinek, teljesen idegennek éreztem a kezeimet,mintha másével írtam volna. De élveztem, és örültem a hatásnak. Teljesen olyan volt, mintha már jártam volna itt, éreztem volna ezt, megtörtént volna. Nagyon nagyon ismerős érzés. Mindeközben kellemes Deep-Techno szólt. Ambient, mikor mi. Úgy éreztem mintha egy csőből szólna a zene, kicsit hasonlított az MDMA audiális torzulásához, csak ez olyanvolt mintha 1 km-ről szólt volna :D És akkor még nem is tudtam hogy most jön a java. Próbálgattam a barátomat hívni telefonon, de ugye kb reggel 8 volt, ő pedig az átmefizett estét pihente még akkor éppen ki, velem ellentétbe. :D Mivel nagyon kedvemre való volt a hatás, nem sokáig gondolkoztam, és úgydöntöttem, hogyha már első trip, legyen emlékezetes, így megettem a másik felét is. Hozzáteszem, direkt hagytam egy jó csik kristályt, hogy megnézzem mit dob a bélyegre, és kb a trip közepén fel is szivtam, de szószerint semmit neméreztem tőle. Hogy is éreznék bármit is a bélyeg kozmikus lebegtetésén kívül :)

Nos ami ezután következett be, mai napig nem teljesen tiszta, hogyan zajlott, de egy biztos, az emléke örökre bennem marad, és lényegesen megváltoztatta az életemet. Fogalmam nincs mennyi idő alatt hatott a másik fél amit rádobtam, csupán annyi kép van meg bennem hogy csorgó nyállal ülök a gép előtt a fotelba (mintha aludtam volna), eközben mintha többször is láttam volna magam felülről, a fotelban ülve illúzió szerüen. Ez számomra a teljes önkívület érzete volt, mindenesetre fel eszméltem ebből az állapotból, nemtudom mennyi idő telt el, nekem rengetegnek tünt, de a fél papír még mindig a nyelvem alatt volt :) Ekkor tudatosult bennem, hogy baromira kész vagyok, de egy cseppet sem ijedtem meg az állapottól. Felkeltem és útnak indultam a házba, ugydöntöttem kimegyek rágyujtani az udvarra, hisz volt egy jó cigire való kenderem. Viszont mielőtt kimentem volna, megnéztem magam a tükörbe. Nagyon kemény volt. Az arcom folyamatosan alakot váltott, szőr nőtt ki rajta, csuszott összevissza. (egyébként én élveztem) Sőt, még rá is játszottam, hogy jobban elvigyen. A tükör előtt éreztem azt teljes egészében, hogy kettős személyiségem van, nagyon durva volt. Kimentem az udvarra rágyujtani, ami ott fogadott lenyügöző volt, és vicces. Egy fél spanglit tudtam elszivni kintlétem alatt, mert folyton úgyéreztem hogy a szomszéd lát, én pedig nagyon durván szétvagyok esve, hisz kívülről láttam magam, mintha az agyam kikerült volna a testemen kívülre. Nagyon bizarr. A fél spangli egyébként nagyon beadta. Vissza a házba, sokkal nyugisabb ott. Azt hozzá tenném, hogy sokáig foglalkoztatott az, hogyan látnak mások, pedig senki nemlátott, még szerintem a szomszéd sem :) Ez azért idegesitett annyira mert egyébként átlehet látni a szomszédból, és pont „a drog az rossz” felfogású szomszédaim vannak. Én pedig biztos voltam benne hogy ők is ugylátnak, mint én magamat az elmémben, kívülről, ijesztően, elesetten. De mint mondtam, tudatlanul tripeltem, és fogalmában sem voltam, hogy ez a gyötrelmes külső kép, amit magamról látok, az egóm , és elkell engednem, hogy meghaljon. Nem is emlékszem, ez az egó halál hogyan zajlott, csak azt tudom hogy feküdtem az ágyon, és folyamatosan kérdések foglalkoztattak. Úgyéreztem mintha választ kaptam volna az élet nagy titkaira, de mikor ezt próbáltam volna értelmezni, a gondolat tova szállt, és valamilyen más formában majd visszajött, de a lényege ugyanaz volt. A választ nemtudtam rá megfogalmazni, se megjegyezni. Mindent elfelejtettem. Feküdtem az ágyon, és mondogattam magamba, hogy be LSD-éztem, aztán jött a kérdés, mi a tököm az az LSD? :D Nemtudtam... Kivagyok én? Létezem? Szerintem nem, de mindegy is volt már ekkor. Talán ekkor jöttem rá hogy nem kell annyit foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, mert reménytelen, és csak belegabalyodok. Ez a szer olyan szinten elnyomja és háttérbe szorítja a memóriát, hogy én teljesen levedlettem és elfelejtettem a személyiségem. Mintha meghaltam volna,de közben mégse. Úgyérzed, mintha legyőzött volna a szer, megalázott. Az idő megállt, nemvolt rá szükség, felesleges volt, az érdekek megszüntek, a megfelelni akarás mintha soha nem is létezett volna, már nemfoglalkoztatott ki hogyan látna. Úgy éreztem , mintha bepillantást nyertem volna, egy régen elfelejtett ősi világba. Éreztem az őseim eredetét, illuziók és képek bombáztak, ezekre nemnagyon emlékszem, csak a tiszta érzésre, hogy átéltem őket. Valahogy erről az érzésről a misztikus szó jutott eszembe.

A legdurvább az egészben, hogy ilyen hatások átélése során rájössz, hogy valójában ez mind ottvan az elmédben, és egy hajszálvékony fal választja el őket a normál tudatállapottól. Rendkívüli felismerés, az emberi elme egy nagyon összetett csoda. Ebben az állapotban végtelen összefüggést talál az ember, akármiről is legyen szó. Minden értelmet nyer, és nem magától értetődő. Mindeközben már szerintem eltelt 4 óra hossza kb, és egyszer csak telefon csörgésre leszek figyelmes. Ez egy kicsit váratlanul ért, hisz nemszámítottam rá, és éppen az elmém legbelső birodalmában voltam. JA! hogy ez a barátom, akit próbáltam reggel hívni, hogy jöjjön le. Azóta felébredt, én pedig elfelejtettem aztis hogy létezem, nem még azt hogy próbáltam hívni telefonon. Felvettem, és hebegve habogva, de valahogy vázoltam neki a helyzetet, mikor beleszólt, majd összefostam magam, nagyon ijesztő volt. Javasoltam is neki hogy most inkább leteszem és jöjjön le. Ez a telefon hívás annyira megzavart a tripem, hogy ezután csak az ablakba álltam, és azt vártam, hogy mikor ér már le végre. Nagyon izgatott voltam, alig vártam hogy valakivel megosszam a velem történteket, pedig ez a telefon hívás előtt egyáltalán nem állt érdekembe. Úgyéreztem, h túl sok információt kaptam, és valakivel megkell osszam, mert belefogok őrülni, talán ekkor jutott eszembe a bad trip gondolata először, halványan… de túltettem magam rajta, hisz tudtam hogy nemsokára megérkezik, és minden oké lesz. Így is lett, már az előszobába kimentem elé, annyira vártam. Annak ellenére hogy én egy elesett roncshalmaznak láttam magam, aztmondta semmi nemlátszik rajtam, azonkívül h nagy a pupillám, és érdekes a test tartásom. Azvolt a célom hogy mindent elmondok neki, hisz nemtudok mitkezdeni a sok információval, de ez mind feledésbe merült, és végülis semmmi mást nemtudtam neki kinyögni, csak azt, hogy az LSD az LSD... és ezt érezni kell. De ahogy lejött, és váltottunk pár szót, elég volt ahoz hogy teljesen megnyugodjak. Sztorizgattunk valamennyit, aztán eszembe jutott, h nekem még van egy fél spanglim :) Be invitáltam őt is, én a szobába akartam elszivni az ablakba, hisz legutobb mikor az udvaron voltam foglalkoztattak a szomszédok. Ő tanácsolta viszont hogy már délelőtt 11 van, és nemkéne a házba cigizni, hisz édesanyám nemsokára itthon van. 11 óra? Jézusom. Szóval megfogadtam tanácsát, és kimentunk az udvarra. Adtam neki egy új lehetőséget, az első lépépsnél odakint elkapott a nevetőgörcs, egy rovar hang hallatán. Nembirtam abbahagyni ugy h tanácsoltam hogy menjunk vissza, de ő nemakart. Ma is hálát adok neki, h kint maradtunk.

A hinta ágyba ültünk, gyönyörü meleg nyári nap. Begyújtom a cigit, a lábom fent volt az asztalon, amin mint mindig (valamiért) televolt hangyával. De egy sem mászott át a lábamra most... érdekes módon el is gondolkoztam rajta, h máskor nemszivesen tettem fel a lábom az asztalra emiatt, de most egyáltalán nemérdekelt ha rámászott volna sem, pedig elég rendezsen nyüzsögtek, és be bélyegezve még undibbak. (Szerintem) ekkor kapott el az az érzés, h teljes egységben vagyok az asztallal, a hangyákkal, minden létező lélekkel a világban, de ha az égre néztem, meg a környező természetre az egész univerzummal. Szerencsémre gyönyörü helyen lakunk, egy csendes békés faluba, minden felé hegyek, erdők. Én nem vagyok vallásos, nemhiszek Istenben. DE! Ezek az érzetek és a körülmények megmagyarázhatatlan módon a szentség érzését keltették bennem, mintha megtapasztaltam volna az élet eredetét, mintha bepillanatást nyertem volna a lét végső titkaiba, és eggyé váltam azzal az entitással, akit sokan Istennek neveznek, de én ugygondolom, hogy ez mindenkiben benne van, viszont ezt mindenki maga döntse el, hogy ki mit ért Isten alatt. Ez a felismerés és érzés, annyira boldoggá és békéssé tett, amilyen azelőtt még soha életemben nemvoltam. Rétegződött gondolatok kavarogtak a fejemben, teljesen határtalannak tünt minden. Leírhatatlan szeretet, boldogság, hála és béke áramlott a testemben. Minden kis zizzenést, rezzenést hallottam amit a rovarok vagy a természet zaja csapott, az ereimben láttam az áramló vért, és nagyon sokszor egy olyan kép vagy "vízió"? volt előttem hogyha a testemre néztem, mintha átláttam volna a szöveteimen, láttam a csontjaim.

Nagyon békés és csendes volt minden, még a gonosz szomszédok se mászkáltak, csak a természet hangjai. Gyönyörü. Életem legszebb napja volt! Ez volt az ami új irányt mutatott az életemben. Rengeteget változtam azóta. Teljes mértékben kitakarította a fejem ez a szer, mondhatni a 0-áról kezdtem, jó értelemben. Csak a tiszta tudat, minden hétköznapi szennytől mentes, nagyon jó érzés. Úgyéreztem egy új szintre lépett a tudatom. A trip lecsengése után még legalább 2-3 óráig nemtudtam elaludni, és elég rendesen éreztem a valóságtól való eltérést. Pörgött az agyam, rendkívül elégedett és boldog voltam, próbáltam rendszerezni a dolgokat, integrálni őket, választ találni rá. De nemsokkal utána rájöttem hogy inkább most csak megelégszem az élménnyel, és majd máskor szánok rá időt az elemzésre. A trip kb 9 óráig tartott, minden utóhatással együtt, de nekem 1 teljes napnak tünt. Én teljesen megvoltam győződve róla hogy már legalább egy nap eltelt, annyira elvesztettem az időérzékem, főleg hogy 2 napja nem aludtam :D a 8-9. órában még éreztem némi utóhatásokat, ezt megfüszerezve kiötlöttem hogy berakom a jó öreg klasszikust, Fear and Loathing - Las Vegast, vicces lesz. Az is volt, hang szinte alig volt a filmen, mert zavart, meg már alapból fejből tudtam a szövegét. Viszont a kép olyannak tünt nekem, mintha fel lett volna legalább 2x eresére gyorsitva. Így különösen vicces volt. Hajnal 5kor kezdtem a tripet, és délután 3 óráig tartott. Eddigre már kedves drága édesanyám is hazaért, de nemvolt gond, hisz már majdnem teljesen tiszta voltam. Leszámítva azt az érzést, hogy "FHU" mivoltez, és enyhe fizikai fáradtságot. Másnap ragyogó hangulatba, és tele pozitiv energiával ébredtem. Lenyügöző hogy egy ilyen nagyhatású szer, egyáltalán nem okoz másnaposságot.

Végszóként:
Sokat olvastam azóta a témáról, és mi több talán megszállotja is lettem, ez egy csodálatos dolog, és minden emberrel kipróbáltatnám, aki méltó rá. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. Nemsokkal rá, letettem a cigit, és a kristályból is visszavettem, hisz ez megmutatta a tiszta igazságot, nemkellenek olyan szerek ami függővé tesz. Nemtudom hogy kiváltságosnak érezhetem e magam, de sok helyen olvastam, hogy ez amit én átéltem, egy ötös szintü? élmény volt. És tapasztaltabb utazóknál is ritkán fordul elő? De bakker ne felejtsük el hogy ez egy 100mk-s papír volt, mások 300at esznek meg és lehet hogy nincs ilyen sztorijuk :D. Vagy csak simán first tripelő voltam. Nemtudom. Egy biztos, én nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. És gyökeres fordulatot vettek a nézeteim mindamellet az életminőségem is az élmény óta. Sokkal pozitivabb vagyok, rájöttem semmi értelme bánkódni még ha szar napod is van, mert hogy mindenkinek van, főleg ilyen rossz szettingek között, mint ami az országba zajlik. Mindig csak pozitivan. Az élet jó. Sokkal többe nézem az engem körülvevő természetet, sokat változott az értékrendem is. Sokkal türelmesebb vagyok az emberekkel, sokkal több szeretet van bennem. Ha jó körülmények között kellő ésszel alkalmazzák ezt a szert, igenis nagyon pozitiv hatással lehet a személy életére!

Köszönöm Albert Hoffman hogy felfedezted ezt a csodaszert. És Neked is, kedves érdeklődő, hogy elolvastad ezt a beszámolót. :)

© Copyright 2017, Daath.