Joseph: A VÉGSŐ IGAZSÁG
Az élmény időpontja: 2016.05.28.
Előszó:
A trip:
Nos ami ezután következett be, mai napig nem teljesen tiszta, hogyan zajlott, de egy biztos, az emléke örökre bennem marad, és lényegesen megváltoztatta az életemet. Fogalmam nincs mennyi idő alatt hatott a másik fél amit rádobtam, csupán annyi kép van meg bennem hogy csorgó nyállal ülök a gép előtt a fotelba (mintha aludtam volna), eközben mintha többször is láttam volna magam felülről, a fotelban ülve illúzió szerüen. Ez számomra a teljes önkívület érzete volt, mindenesetre fel eszméltem ebből az állapotból, nemtudom mennyi idő telt el, nekem rengetegnek tünt, de a fél papír még mindig a nyelvem alatt volt :) Ekkor tudatosult bennem, hogy baromira kész vagyok, de egy cseppet sem ijedtem meg az állapottól. Felkeltem és útnak indultam a házba, ugydöntöttem kimegyek rágyujtani az udvarra, hisz volt egy jó cigire való kenderem. Viszont mielőtt kimentem volna, megnéztem magam a tükörbe. Nagyon kemény volt. Az arcom folyamatosan alakot váltott, szőr nőtt ki rajta, csuszott összevissza. (egyébként én élveztem) Sőt, még rá is játszottam, hogy jobban elvigyen. A tükör előtt éreztem azt teljes egészében, hogy kettős személyiségem van, nagyon durva volt. Kimentem az udvarra rágyujtani, ami ott fogadott lenyügöző volt, és vicces. Egy fél spanglit tudtam elszivni kintlétem alatt, mert folyton úgyéreztem hogy a szomszéd lát, én pedig nagyon durván szétvagyok esve, hisz kívülről láttam magam, mintha az agyam kikerült volna a testemen kívülre. Nagyon bizarr. A fél spangli egyébként nagyon beadta. Vissza a házba, sokkal nyugisabb ott. Azt hozzá tenném, hogy sokáig foglalkoztatott az, hogyan látnak mások, pedig senki nemlátott, még szerintem a szomszéd sem :) Ez azért idegesitett annyira mert egyébként átlehet látni a szomszédból, és pont „a drog az rossz” felfogású szomszédaim vannak. Én pedig biztos voltam benne hogy ők is ugylátnak, mint én magamat az elmémben, kívülről, ijesztően, elesetten. De mint mondtam, tudatlanul tripeltem, és fogalmában sem voltam, hogy ez a gyötrelmes külső kép, amit magamról látok, az egóm , és elkell engednem, hogy meghaljon. Nem is emlékszem, ez az egó halál hogyan zajlott, csak azt tudom hogy feküdtem az ágyon, és folyamatosan kérdések foglalkoztattak. Úgyéreztem mintha választ kaptam volna az élet nagy titkaira, de mikor ezt próbáltam volna értelmezni, a gondolat tova szállt, és valamilyen más formában majd visszajött, de a lényege ugyanaz volt. A választ nemtudtam rá megfogalmazni, se megjegyezni. Mindent elfelejtettem. Feküdtem az ágyon, és mondogattam magamba, hogy be LSD-éztem, aztán jött a kérdés, mi a tököm az az LSD? :D Nemtudtam... Kivagyok én? Létezem? Szerintem nem, de mindegy is volt már ekkor. Talán ekkor jöttem rá hogy nem kell annyit foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, mert reménytelen, és csak belegabalyodok. Ez a szer olyan szinten elnyomja és háttérbe szorítja a memóriát, hogy én teljesen levedlettem és elfelejtettem a személyiségem. Mintha meghaltam volna,de közben mégse. Úgyérzed, mintha legyőzött volna a szer, megalázott. Az idő megállt, nemvolt rá szükség, felesleges volt, az érdekek megszüntek, a megfelelni akarás mintha soha nem is létezett volna, már nemfoglalkoztatott ki hogyan látna. Úgy éreztem , mintha bepillantást nyertem volna, egy régen elfelejtett ősi világba. Éreztem az őseim eredetét, illuziók és képek bombáztak, ezekre nemnagyon emlékszem, csak a tiszta érzésre, hogy átéltem őket. Valahogy erről az érzésről a misztikus szó jutott eszembe. A legdurvább az egészben, hogy ilyen hatások átélése során rájössz, hogy valójában ez mind ottvan az elmédben, és egy hajszálvékony fal választja el őket a normál tudatállapottól. Rendkívüli felismerés, az emberi elme egy nagyon összetett csoda. Ebben az állapotban végtelen összefüggést talál az ember, akármiről is legyen szó. Minden értelmet nyer, és nem magától értetődő. Mindeközben már szerintem eltelt 4 óra hossza kb, és egyszer csak telefon csörgésre leszek figyelmes. Ez egy kicsit váratlanul ért, hisz nemszámítottam rá, és éppen az elmém legbelső birodalmában voltam. JA! hogy ez a barátom, akit próbáltam reggel hívni, hogy jöjjön le. Azóta felébredt, én pedig elfelejtettem aztis hogy létezem, nem még azt hogy próbáltam hívni telefonon. Felvettem, és hebegve habogva, de valahogy vázoltam neki a helyzetet, mikor beleszólt, majd összefostam magam, nagyon ijesztő volt. Javasoltam is neki hogy most inkább leteszem és jöjjön le. Ez a telefon hívás annyira megzavart a tripem, hogy ezután csak az ablakba álltam, és azt vártam, hogy mikor ér már le végre. Nagyon izgatott voltam, alig vártam hogy valakivel megosszam a velem történteket, pedig ez a telefon hívás előtt egyáltalán nem állt érdekembe. Úgyéreztem, h túl sok információt kaptam, és valakivel megkell osszam, mert belefogok őrülni, talán ekkor jutott eszembe a bad trip gondolata először, halványan… de túltettem magam rajta, hisz tudtam hogy nemsokára megérkezik, és minden oké lesz. Így is lett, már az előszobába kimentem elé, annyira vártam. Annak ellenére hogy én egy elesett roncshalmaznak láttam magam, aztmondta semmi nemlátszik rajtam, azonkívül h nagy a pupillám, és érdekes a test tartásom. Azvolt a célom hogy mindent elmondok neki, hisz nemtudok mitkezdeni a sok információval, de ez mind feledésbe merült, és végülis semmmi mást nemtudtam neki kinyögni, csak azt, hogy az LSD az LSD... és ezt érezni kell. De ahogy lejött, és váltottunk pár szót, elég volt ahoz hogy teljesen megnyugodjak. Sztorizgattunk valamennyit, aztán eszembe jutott, h nekem még van egy fél spanglim :) Be invitáltam őt is, én a szobába akartam elszivni az ablakba, hisz legutobb mikor az udvaron voltam foglalkoztattak a szomszédok. Ő tanácsolta viszont hogy már délelőtt 11 van, és nemkéne a házba cigizni, hisz édesanyám nemsokára itthon van. 11 óra? Jézusom. Szóval megfogadtam tanácsát, és kimentunk az udvarra. Adtam neki egy új lehetőséget, az első lépépsnél odakint elkapott a nevetőgörcs, egy rovar hang hallatán. Nembirtam abbahagyni ugy h tanácsoltam hogy menjunk vissza, de ő nemakart. Ma is hálát adok neki, h kint maradtunk. A hinta ágyba ültünk, gyönyörü meleg nyári nap. Begyújtom a cigit, a lábom fent volt az asztalon, amin mint mindig (valamiért) televolt hangyával. De egy sem mászott át a lábamra most... érdekes módon el is gondolkoztam rajta, h máskor nemszivesen tettem fel a lábom az asztalra emiatt, de most egyáltalán nemérdekelt ha rámászott volna sem, pedig elég rendezsen nyüzsögtek, és be bélyegezve még undibbak. (Szerintem) ekkor kapott el az az érzés, h teljes egységben vagyok az asztallal, a hangyákkal, minden létező lélekkel a világban, de ha az égre néztem, meg a környező természetre az egész univerzummal. Szerencsémre gyönyörü helyen lakunk, egy csendes békés faluba, minden felé hegyek, erdők. Én nem vagyok vallásos, nemhiszek Istenben. DE! Ezek az érzetek és a körülmények megmagyarázhatatlan módon a szentség érzését keltették bennem, mintha megtapasztaltam volna az élet eredetét, mintha bepillanatást nyertem volna a lét végső titkaiba, és eggyé váltam azzal az entitással, akit sokan Istennek neveznek, de én ugygondolom, hogy ez mindenkiben benne van, viszont ezt mindenki maga döntse el, hogy ki mit ért Isten alatt. Ez a felismerés és érzés, annyira boldoggá és békéssé tett, amilyen azelőtt még soha életemben nemvoltam. Rétegződött gondolatok kavarogtak a fejemben, teljesen határtalannak tünt minden. Leírhatatlan szeretet, boldogság, hála és béke áramlott a testemben. Minden kis zizzenést, rezzenést hallottam amit a rovarok vagy a természet zaja csapott, az ereimben láttam az áramló vért, és nagyon sokszor egy olyan kép vagy "vízió"? volt előttem hogyha a testemre néztem, mintha átláttam volna a szöveteimen, láttam a csontjaim. Nagyon békés és csendes volt minden, még a gonosz szomszédok se mászkáltak, csak a természet hangjai. Gyönyörü. Életem legszebb napja volt! Ez volt az ami új irányt mutatott az életemben. Rengeteget változtam azóta. Teljes mértékben kitakarította a fejem ez a szer, mondhatni a 0-áról kezdtem, jó értelemben. Csak a tiszta tudat, minden hétköznapi szennytől mentes, nagyon jó érzés. Úgyéreztem egy új szintre lépett a tudatom. A trip lecsengése után még legalább 2-3 óráig nemtudtam elaludni, és elég rendesen éreztem a valóságtól való eltérést. Pörgött az agyam, rendkívül elégedett és boldog voltam, próbáltam rendszerezni a dolgokat, integrálni őket, választ találni rá. De nemsokkal utána rájöttem hogy inkább most csak megelégszem az élménnyel, és majd máskor szánok rá időt az elemzésre. A trip kb 9 óráig tartott, minden utóhatással együtt, de nekem 1 teljes napnak tünt. Én teljesen megvoltam győződve róla hogy már legalább egy nap eltelt, annyira elvesztettem az időérzékem, főleg hogy 2 napja nem aludtam :D a 8-9. órában még éreztem némi utóhatásokat, ezt megfüszerezve kiötlöttem hogy berakom a jó öreg klasszikust, Fear and Loathing - Las Vegast, vicces lesz. Az is volt, hang szinte alig volt a filmen, mert zavart, meg már alapból fejből tudtam a szövegét. Viszont a kép olyannak tünt nekem, mintha fel lett volna legalább 2x eresére gyorsitva. Így különösen vicces volt. Hajnal 5kor kezdtem a tripet, és délután 3 óráig tartott. Eddigre már kedves drága édesanyám is hazaért, de nemvolt gond, hisz már majdnem teljesen tiszta voltam. Leszámítva azt az érzést, hogy "FHU" mivoltez, és enyhe fizikai fáradtságot. Másnap ragyogó hangulatba, és tele pozitiv energiával ébredtem. Lenyügöző hogy egy ilyen nagyhatású szer, egyáltalán nem okoz másnaposságot.
Végszóként:
Köszönöm Albert Hoffman hogy felfedezted ezt a csodaszert. És Neked is, kedves érdeklődő, hogy elolvastad ezt a beszámolót. :) Az írást az alábbi címen találod: |