Pusztai Farkas:

Eat acid & See God

Az élmény éve: 2016
Testsúly: 65 kg
Fogyasztott szerek:
- körülbelül 300 mikrogramm LSD (2 db blotter)
- 1 db Happy Feet pingvines eksztázis tabletta, ketté osztva (kb. 100-100 mg MDMA)
- valamennyi kannabisz

Nem nevezném magamat az alábbi szöveg szerzőjének, legjobb indulattal társszerzőjének, amennyiben én fogalmaztam ebben a formájában szöveggé, a magam szerény eszközeivel. Nem akarok hittérítő lenni, alapjáraton szkeptikus vagyok, és soha nem voltam vallásos. Egyszerűen a trip alatt rám törő benyomásokat írom le, úgy ahogy voltak. Ezek nem az én gondolataim. Másrészt, egy ilyen tapasztalat után nem maradhatok az, aki voltam.

LSD-25

Kezdek kicsit rezegni. Iszom egy pohár vizet a csapból, ami émelyítően édes. A feljövetel szokásosan drámai és lehengerlő, nálam mindig ugyanaz történik, de még egyszer sem sikerült megfejteni, mi megy át rajtam ilyenkor. Annyira gyorsan és rettenetesen történik meg velem, hogy sosem tudom nyomon követni. Nyilvánvalóan különböző tudati szintjeimet kapcsolgatja, de nem tudnám megmondani, melyik szint mit jelent. Úgy váltogat közöttük, mint ahogy az ember tekergeti a rádión a sávokat. Az biztos, hogy különböző idősíkok vannak, meghatározhatatlan időtartamra a másodpercek világában vagyok (tehát egy "földi" másodperc telik el), azután a percben, az órában ugyanez. Most végig viszlek minden kis rezdülésen, végig egy másodpercen, egy percen. Nem figyeltél? Jó, akkor újra. És újra. És újra. Makró - mikró. Eközben szinte látom , ahogy csavargatja az agyam kis szabályzóit, csutkára feltekeri, elviselhetetlen intenzitásra fokozva az élményeket. Elektromosság fut át rajtam. Minden zizeg. Megáll az idő. Megijedek. Mi ez a tudatállapot? Vajon bevettem valamit? Vettem be LSD-t? Fogalmam sincs, szerintem nem. Tudtam, hogy a trip eleje nagyon rázós lesz, ezért megkértem előtte haveromat, hogy vigyázzon rám, amíg le nem cseng ez a szakasz. Épp időben érkezik, mielőtt beáll az egóhalál. Úgy kapaszkodok bele, mintha az anyám volna. Vigyázol rám? Ugye minden rendben lesz? Biztos? Összekuporodok. Másnap elmeséli, hogy szörnyen ijedt fejeket vágtam, mint aki halálosan retteg.

Meghalok. A külvilág létezik, de én, aki érzékeli a külvilágot, nem létezem. Csak érzés van, érzékelő nincs. A látás van, a látó nélkül. Alkotóelemeimre esek szét. A lelkem olyan mint egy ruha, amely egyszerre fonaljaira esik szét. Megnyugszom. Mindent el kell engednem, a halálba nem vihetek magammal semmit. A buddhizmus tanításain gondolkodom, az "én" illúzió voltáról, annak állandóan cserélődő összetevőiről - a fonalakról. A tudatom egyszerűen ezeknek a találkozási pontja, a lelkem üresség természetű, amit ezek töltenek be. Ez a fraktálok jelentése, nem? A fraktál talán maga a természetfölöttinek, a lelkeknek a "teste", melyek valamilyen nem anyagi dimenzióban léteznek, és amelyek egymásba olvadva kitöltik a teret, valahol különbözőek, valahol mélyen azonosak, és egyetlen teljesen összefüggő rendszert alkotnak. Az egész világ egy szerves, élő egész. Egy. A Földön mindennek lelke van, nem tudok nem Istenben lenni. "Minden ugyanaz másképpen." - ez nagyon találó. A fraktálok a fonalak, amelyekből mindez szőve van. Az anyag ennek a szellemi síknak a fizikai leképeződése. A hüvelykujjamat és a mutatóujjamat összeérintve megint elképesztő elektromosságot érzek. Hát, nem véletlenül teszik így az ujjaikat meditációnál. Lassan kijövök ebből a fázisból, újra összeállok valamennyire.

Haverom itt hagyott, elvégez helyettem egy üzleti ügyet, amire én nem lennék most képes. Hálás vagyok neki. Csöng a kaputelefon, pizzát kaptam. Mi van? Egyébként is, mi volt ez az egész? Alsógatyában nyitok ajtót, számban egy bealudt cigivel. Egyáltalán nem emlékszem arra, hogy levetkőztem. Arra sem, hogy dohányoztam. Vígjátékokban lehet látni ilyen jeleneteket. Zavart tekintettel motyogok valamit. "Ööö.... Köszööönöööööm."Miután elment, kiröhögöm magam, hogy mekkora sztereotíp drogosként tűntem fel. Miért van nekem pizzám? Ráadásul ki volt fizetve. Mint utólag kiderült, haverom rendelte, de már nem volt ideje megvárni. Ingyenpizza. Beleeszek, nem ízlik.
A látásom hihetetlenül éles, egyszerűen kristálytiszta. Az LSD hatása alatt az ember rájön, hogy az agya nem egy vatta, ami kitölti a koponyáját, hanem egy végtelenül összetett csoda.
Tegnap takarítottam ki a házat, és most látom, mekkora kosz maradt, minden kis porszemet észre veszek. (Másnap megint nem látom őket.)

+ MDMA
Azt hiszem, kész vagyok elindulni. Ma ugyanis rave partyba megyek, ahol is kipróbálom a candyflippinget, azaz az LSD + MDMA kombinációt. Nyárzáró buli. A buliban pszichedelizálás egy felszínes dolognak tűnhet egyeseknek, de számomra nem az, tánc közben nagy számú és nagyon összetett gondolatfolyamokat tudok átélni, mondjuk valamelyik klasszikus pszichedelikum, vagy MDMA hatására. Egyáltalán nem veszi le a trip mentális intenzitását, nagyon oda tudok figyelni az élményre. Valójában ha táncolok, mindig sokkal érdekesebb és használhatóbb gondolataim születnek, mintha a lakásomban ülök egyhelyben.
Mivel már éjfél van, indulás előtt bekapom a tabletta felét. 10 perccel azután már érzem, hogy stimulációt kapok, a külvilág mozgása őrületesen felgyorsul. Az energiák megvadulnak. Kellemes izgatottság . Állati ösztönöket érzek.
Utazás a buszon. Figyelem a város élővilágát, különböző embercsoportok különböző törzsekként tűnnek fel. Külön nyelveken szólnak, például a hajléktalanok. Egyes emberek rovarszerűek, a hangjuk is teljesen olyan, nem is hasonlít az emberi beszédre. A város látványa egyébként elképesztő, a tekeredő formák, energianyalábok. Szerintem legjobban a CGI filmek adják vissza az LSD nyújtotta vizuális élményt, ezeket a hihetetlenül letisztult és plasztikus víziókat. Biztos vagyok benne, hogy az LSD nagy hatással volt a számítógépes animáció fejlődésére. Hajnalban volt egy elképesztően részletes látomásom, amelyben egy a sírkő egy tengely körül forogva folyamatosan maga alá temet, majd kiemel a földből egy embert.

Megérkezek a buliba. Elkezd igazán hatni az MDMA. Leginkább fizikai szinten érvényesül, hihetetlen energiát kapok tőle, táncoltat. A fraktál víziók kapnak egy MDMA-ra jellemző szögletességet. Egy kis plusz jókedv. A gondolatok hihetetlen tempóra gyorsulnak, szerintem még sosem gondolkodtam ennyi mindenen egy este alatt. Véletlenül összefutok két régi haverommal, akiket 2 éve nem láttam. Tudatállapotomhoz képest meglepően jól kommunikálok, bár nem annyira élvezem, hogy hétköznapi dolgokról beszélgetek. A beszédem kicsit szaggatott, nehezen jönnek a számra szavak. Az MDMA beszéltetne, de az LSD-t hidegen hagyja a verbális kommunikáció.
Megtalálom a társaságomat. Reggelig csak tánc és extázis. Fraktálok mindenhol. Együtt folyok a zenére, a víziók is a zene ritmusát veszik fel, az emberek hullámoznak körülettem. Rázom magam, máskor csak folyok a zenével. Ilyenkor nagyon finomak a mozgásaim, talán azt is mondhatnám, nőiesek. Mindenkit nagyon szeretek körülöttem, rájuk mosolygok, ők visszamolyosognak.
Idegeneket kínálgatok a spanglimból. Hajnalban csinálunk pár cigit, annyira stimulált állapotban vagyok, hogy nem érzem, hogy tompítana rajta, viszont imádom, ahogy megdobja vizuális hatásokat.

Jön fel a reggel. A fák levelein látom megcsillanni a napfényt. Fraktálformájú a fa is, gyönyörű. A természeten kezdek gondolkodni. A Föld egy élő organizmus, amelynek lelke, intelligenciája és szándéka van. A fraktálok sűrűségéből áll össze. Ő a mi ősanyánk. Megismerem benne azt az Istent, amelyről a kereszténység tanít. A nőkben nem lehet mást látni, mint az ő szépségét. Folyamatosan körbevesz minket, ha egy betondzsungelben élem az egész életemet, akkor is. Egy gyönyörű, gondos nőként képzelem el, aki úgy növeszt minket, mint a virágokat a kertjében. A bolygón minden az ő akaratából történik, ő írja az emberek sorsát, mindannyiunkkal külön szándéka van. Imád kísérletezni, új formákat kipróbálni. Mindig valami újat szeretne, ez az evolúció. Mi van, ha ezt csinálom veled? Egy kis olyat teszek ide, egy kis olyat elveszek onnan. Ebből vajon mi lesz? A sorsunkat is valahogy így rendezi. Én magam is a természet egy kísérlete vagyok, létezésemnek egyedi célja van. Az életem előrehaladtával talán kikristályosodik számomra, mi volt ez a feladat, valószínűleg miután bevégeztetett. Az életem egyetlen értelme, hogy megéljem, amit nekem írt. Valószínűleg mindenképpen megtörténik, maximum fájni fog, ha nagyon erőszakkal kell nyomnia felé. Vagy esetleg mégis annyira elrontom, hogy már lehetetlen megvalósítani, akkor újrajátszunk a következő életemben. Az emberi faj fejlődése egy folyamatos ciklikusság, amelyben egyazon lelkek mennek át a különböző életek során egy fejlődési, tanulási szakaszon. Vannak feladva leckék a Földön, a lélek beleszületik az egyikbe. Hogy mi ez a fejlődés? Itt elbizonytalanodok. A történelem nem úgy tűnik, mintha tartana bárhova, mintha bármit megtanultunk volna. A 20. század talán az emberiség legsötétebb évszázada volt. De biztos vagyok benne, hogy célja van ennek az egésznek, valószínűleg a folyamat végén mindnyájan nagyon meg fogunk lepődni. A kurva nagy csavar a film végén.
Mi lehet a vége? Talán az, hogy itt hagyjuk a Földet? Erre a gondolatra hirtelen ledermedek. Látom a természet dühét. A sértődött anya, akit ott akarnak hagyni a gyermekei. Lenyűgöz a szépsége és szinte sírni tudnék, hogy elhagyjuk őt. Egy csapásra kristálytiszta lesz számomra a kereszténység tanítása. Sosem voltam keresztény, sőt kifejezetten taszított benne valami mindig is, talán a túlzottnak tűnő alázatosság. Hirtelen azonban egyértelművé válik, hogy a Biblia történeti egy nagyon mély és igaz történetet mesélnek el, a kor szimbolikus formáinak megfelelően. A Paradicsomból való kiűzetés: Az ember a természet integráns része, valószínűleg ez volt tökéletes állapot. Ma már annyira távol kerültünk ettől, hogy elképzelni sem tudjuk. Ez a Paradicsom. Az embert valami elszakította ettől, a késztetés, hogy magunk is teremtsünk, tudásunk legyen. Ez a Sátán. A Sátán talán egy "vírus a rendszerben", vagy talán ő is része Istennek, akinek célja van vele. Különben miért létezne? Vagy talán ott kinn az űrben vonz minket valami? Ami el akar szakítani a Föld istenünktől? Talán ez az isten része egy nagyobb istennek, a mi univerzumunknak. Ha a Föld egyértelműen nő, az univerzum férfi. A nő vörös, a férfi kék, vagy szürke. Talán ez a kintebbi szféra az Atya a Szentháromságban? A Szentlélek a bolygó női istensége, a Fiú pedig a magas szellemi szinten lévő embert jelenti, a történelem során néhány ilyen járt közöttünk. Talán erőltetett ez a párhuzam.
Szóval lehet valami, ami elvonz minket a szülőanyánktól és a mély űrbe hív minket. Talán a Földet csak anyaméhként kaptuk és ha vége a tanulási folyamatunknak, utunkra enged minket. Kapunk tőle valamit a hátizsákunkba. Úgy érzem, a lelkünket nem a földanyától kaptuk, hanem ebből a még tágabb szférából származik, az univerzum beláthatatlan mélységeiből.
A nők lelki alkata talán a földanyához áll közelebb, a férfiak pedig akaratukkal és eszükkel elvágyódnak ebből a Paradicsomból. Ezek után nem nehéz megérteni, miért egy keresztre szegezett férfi a kereszténység szimbóluma. Bár Éva harapott bele a tudás gyümölcsébe, szóval lehet bukik az analógiám.
C.G. Jung gondolatai jutnak eszembe a természetről, mely szerint a tudatalatti maga a természet, amely csak azért tűnik számunkra sötét és misztikus helynek, mert sajátos logikája és törvényei vannak, amelytől végletesen eltávolodtunk, és amelyet következetesen számon kér rajtunk. Az LSD hatása lényegében az, hogy a tudatalatti tartalmai beömlenek a tudatba, újra felfedezzük természeti lényünket. Vajon annak van bad tripje, akit nagyon büntet a tudatalatti, tettei a természet számára elfogadhatatlanok? Velem elég kíméletesen bánik, talán valamit jól csinálok? Rémálmaim sem szoktak lenni.
Vajon milyen lenne itt hagyni a Földet? Egy emberi űrkolónia jut eszembe, amelyben az ember technológiai fejlettségével egy emberi paradicsomot hoz létre, technológiailag megalkotva a természetnek egy utánzatát. Egy ilyen környezet berendezésére az LSD-25 nagy segítség lehet. De nem. Ezekben a tárgyakban nem lenne lélek. Nem tudunk lelket teremteni. És ha tudnánk, mire lenne jó? A tökéletlen teremtménynek még tökéletlenebb teremtménye lenne. A Földhöz tartozunk, létünknek ebben a rendszerben lehet csak értelme. Tim Leary és az ő transzhumanista elméletei jutottak eszembe. A Föld felett eljárt az idő, ideje benépesítenünk a világűrt - állította Leary. Biztos vagyok benne, hogy az LSD előtte is feltárta a természet végtelen gyönyörűségét, ugyanúgy ahogy nekem. Hogy gondolhatott ilyet akkor? Vagy ő nem látta a lelkeket? Leary talán tényleg a pszichedelikus ellenkultúra rossz szelleme volt.
Ekkor eszembe jut a természet sötét oldala. Az ember élete tele van szenvedéssel.Az élet életet emészt el. Az erősebb kutya baszik. A természetnek határozottan van egy oldala, amely számunkra kegyetlennek és gonosznak tűnhet. Vajon ennek az anyaistennek is volt gyerekkora? Talán az Atya a teremtője, és ő is hasonlóan elégedetlen a sorsával, mint ahogy mi is. Neki is vannak traumái, ő sem tökéletes. Talán van benne egy sértett kislány. Érzem, hogy amin gondolkodok, istenkáromlás. Valószínűleg hallja, amit gondolok. De nem hiszem, hogy haragszik, esetleg kinevet, hogy milyen ostobaságokat gondolok a túlfejlett majom agyammal. Rájövök, mennyire nevetséges a próbálkozásom, hogy önmagamnál ennyire végtelenül összetettebb entitásokat megértsek. Mintha a hangya próbálná megérteni az emberi elmét. Vagy a gyümölcs azon filozofálna, mi értelme az fának.

Azon gondolkodom, miért adta nekünk Isten az LSD-25-öt. Biztos vagyok benne, hogy okkal kaptuk meg, és a megfelelő időben, ilyen rettenetes energia nem pottyan véletlenül az ember kezébe. 1939-ben az ember felfedezi a maghasadást. 1943-ban Albert Hoffman felfedezi az LSD hatásait. 1945-ben felrobban az első kísérleti atombomba. Az LSD képes elvinni az atomi szintre, a világ atomjaira hullik szét, érezni, hallani lehet az anyagból áradó energiát. Az atomi kor. Én egyébként nehezen tudom elképzelni, hogy bárki, aki megtapasztalta az LSD hatásait, nem a 20. század legfontosabb találmányának tartja. Szerintem egy másik pszichedelikum sem adja azt a megismerést, azt a kristálytisztán megmutatott tudást létünk természetéről, mint ez a szer. Tudd meg, mi vagy, vedd birtokodba az elméd és dobd ki belőle, amire nincs szükséged - ennek az eszköze az LSD. Az ember megismeri minden egyébtől letisztult természeti énjét.

Reggel séta és buszozás a buliból hazafelé. Körülöttünk éled a természet, melyben még soha nem láttam ennyi szépséget. Érzem, hogy oda tartozom. Egy új nap kezdődik. A buszon fel akarom tenni a fülhallgatómat, de egyszer csak figyelmes leszek valami zenére. Beleragadt egy techno ritmus a fülembe, szabályosan hallom a zenét, mintha hangszóróból szólna. Na a füles maradhat a zsebemben. Később beteszem azért az Orbital - Halcyon-t, mert gyönyörű.
Az MDMA miatt nehezen aludtam, kb. 5 órát sikerült. Másnapi negatív hatásaiból semmit nem érzek, nekem különben is általában felhangolt jókedvem az azt követő napokban. A trip 24+ órásra sikerült, mivel még most is fraktálokat, vibráló színes mintázatokat látok mindenhol. Otthon vagyok. Leszokom a dohányzásról

© Copyright 2016, Daath.