Sári:

Első utazás

Előszó: Első LSD-s utazásom története, ami a közelmúltban került elő egy .doc fájl formájában egy régi adathordozóról. Szomorú, de a tényekhez sajnos hozzátartozik, hogy egykori útitársam már nincs az élők sorában. Ahogy ő fogalmazott akkoriban, csak tesztelte a heroint. Nyugodj békében, Krisztián! Ez az írás emlékezés egy nagyszerű barátra, és egy kiválóan sikerült közös utazásunkra.

Az élmény éve: ca. 1998
Adag: 1/2 bélyeg (talán macskás)
Testsúly: ca. 65 kg
Szereplők: Krisztián + én

Akkoriban úgy gondoltam, hogy az életben a nagy igazságok helyett, a nagy boldogságot kell keresni. Ennek a felfogásnak megfelelően minden eszközt bevetettem. Gondolok itt a különböző kábítószerekre. Bár hosszú távon bebizonyosodott számomra, hogy boldogságot nem tőlük kaphatok.

Már vártam nagyon az estét! A barátom hozta a bélyeget, elfeleztük, és hamm bekaptuk. Szerencsére nem voltak olyan problémáim, mint a húgomnak, aki nem hitte el, hogy attól a kis darab papírtól bármi is történhet. Ő első alkalommal, benyelt vagy másfelet, utána olyan rossz utazásban volt része, hogy azóta is emlegeti.

Én nem vártam semmit, volt már annyi tapasztalatom, hagytam, hogy történjenek a dolgok. Csak vigyen a cucc, ez volt a lényeg. Már eltelt egy óra, kezdett bejönni a trinyó. Ültünk a számítógép előtt, animációkat nézegettünk. Zenét hallgattunk. Nagyon kellemes hangulat telepedett ránk. Akár reggelig elüldögéltünk volna így, de inkább egy kicsit kimozdultunk a házból. A közeli erdő felé vettük az irányt. Addigra teljesedett ki az élményem. Visszanéztem a sötétbe burkolózott falura, csak néhány helyen pislákolt fény a távolban.

Ahogy a tájat figyeltem, hullámozni kezdett, akár egy tó. A sötétség, a házak, a fények víztükörként vibráltak a szemem előtt. Ami ezután jött, az már csak ráadás! Úgy éreztem, minden nagyon közel van. Csak kinyújtom a kezemet és akár el is érhetem. Semmi se tűnt bonyolultnak, élvezetem az állapotot. Felültünk egy magaslesre, elnyomtunk még egy spanglit. Egy kicsit fújt a szél, teljesen körülölelt bennünket. Alattunk, felettünk, mellettünk, mindenhol ő volt. Néhány pillanatra talán meg is szűnt a vadászles és a semmiben, a légüres térben csücsültünk. Na, gyerünk tovább! Egy murvabányába jutottunk. Jó volt nézni a fákat a holdfényben, egyáltalán nem voltak félelmetesek. És ott a bányában, akár egy hangversenyteremben, a természet egyszerű, de mégis csodálatos hangjaiban gyönyörködhettünk. A barátom többször megemlítette, mennyire ráéreztem a dologra, elkaptam a feelinget.

Hazafelé bandukolva, kicsinek éreztem magam. Apró hangya, aki egy óriási színpadon gyalogol. Elgondolkoztam azon is, hogy mi drogosok teljen felcseréljük a napszakokat. Alig várjuk már az estét, hogy magunkba nyomjunk valamit.

Kezdett hajnalodni, a nap még nem sütött ki, de a bőröm pórusaiban éreztem, ahogy közelít.

"Közeledett a napfelkelte
Langyos szellő már jelezte
Megéreztem mi a HAJNAL
A szó megtelt tartalommal
Színes illatú hangok
Az 'utazás' mély nyomot hagyott."

© Copyright 2011, 2011 Daath.