 Kategória:
Pszichedelikumok 
Létrehozó: Mr.Duke
Létrehozás ideje: 2002. május 10.
Utolsó hozzászólás: 2021. március 6. |
| |
Érdeklődés: 128689 letöltés
2333 hozzászólás |
| |
|
|
Magic MushroomMr.Duke, 2002. május 10.
Ez a témakör általánosságban foglalkozik a varázsgombával, a gombatermesztésnek saját témaköre van.
Pszilocibin-gomba témájú részletes információk az Anyagismertetőkben találhatók.
Kérjük, NE írj be kereskedelmi jellegű, gombaspóra beszerzésével kapcsolatos hozzászólásokat (üzletek, címek, weboldalak, árak stb.). |
 | |  | | | | |  | |  | | | A segítségeteket szeretném kérni...
Az első generáció szépen megszületett a kisérleti telepen, és minden jól működött (még hőfokszabályzós melegítőt is vettünk). A szüretet úgy hajtottuk végre, hogy levagdostuk a kis aranyosakat a száruk tövénél (steril ollóval). A tövek természetesen elszíneződtek, gondolom a hatóanyag miatt. (És itt jön az első kérdés, amin sokat agyaltunk, hogy inkább nem-e kellett volna "kiszedni" őket, ahelyett, hogy levágtuk volna?) A második generáció is szépen fejlődött, de mire legközelebb visszaértünk a helyszínre (kolesz), a kicsikéket egy haverom már leszedte, mert k**va nagyra megnőttek, és szétnyílt a kalapjuk. A kísérleti telep pedig elszíneződött (fekete), amit nem tudjuk, hogy fertőzés-e, vagy a spórák szóródtak-e szét? Egy haverom bepróbálta őket, hogy van-e vmi bajuk, (nem evett sokat), de nem lett rosszul tőle. Ja, a kicsikék is tiszta feketék lettek, de le lehet mosni róluk.(mintha psylocibe lenne az alsó, és felső "testrészükön") Kérdés: fogyasztható-e a termék, vagy elfelejthetjük a további termést, és mehet a kukába? Hogy néz ki egy fertőzés? (a kicsikhez mindig "sterilen" nyúltunk hozzá, ezért sem értjük, mi lehet, de az egész telep fekete lett (a kicsikék is).)Most ott tartunk, hogy levágtuk az egész telep tetejét (kivágtuk) hátha még megmenthető, és beáztattuk (ezt a mm.org-on javasolták (ha már nem terem annyi). Szerintetek még megmenthetőek? Mert nagyon szomorúak lennénk, ha kárba veszne:(((( Ja a faj Cubensis, azon belül is mexikói. Ha valaki tudna segíteni, annak felettébb mód örülnénk:))) Előre is köszönjük...
sziasztok |
| |  | |  |
| | | | | | 196. LaZa | 2004. május 17. 19:35 |
| | | | | | |
azt olvastam valamerre, hogy a taptalaj gombocot is be lehet turmixolni, majd narancsleben kiaztatva, leszurve a narit meginni :) ilyet mar csinaltatok?
nem fogok meghalni?
koszi |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | [Hűha :) Ez tényleg nagyon érdekes lehetett... Meg egyáltalán, Kijev és pópa és...] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Múlt héten volt egy érdekes gomba élményem Kijevben. Egy ismerősömet látogattam meg, és vittem ajándékba egy picinyke csomag Cubensist. Gondoltuk elmegyünk az ottani botanikus kertbe, az kellemes élménynek ígérkezett. Végül útközben betértünk egy régi kis ortodox kápolnába, ahol egy fiatal, szakállas pópa ücsörgött. Mint kiderült, a kápolna mögött találhatók Kijev legrégebbi barlangmonostorai, ahol már a 8-9. században keresztény remeték éltek. A pópa felajánlotta, hogy megmutatja nekünk a szent helyet. Akkor már eléggé furcsán pisloghattunk, és az egészen különleges asszociációk cikáztak végig az agyamon, mint a kóboráram. De azért belementünk a dologba, a pópa elvezetett a kápolna mögé a domboldalra, ahol egy barlang szája ásítozott. A kezünkbe nyomott egy gyertyát, hogy azzal világíthatunk a sötétben. Azt is mondta, hogy vigyázzunk, mert a folyosókat frissen mázolták. Hamarosan azt is megtapasztaltam, hogy a festék rikító narancssárga színű, amitől az egész barlang olyanná vált, mintha egy anyaméhbe hatolna be az ember, vagy valamilyen valószerűtlen kaptárba, ahol a falakon még csöpög a méz. Ahogy mentünk lefelé a gyertya imbolygó fényénél, a falakban kis mélyedésekben korábban ott élt remeték csontjai hevertek, néhol komplett koponyákkal...
Eléggé változó hangulattal telt el a kis földalatti trip, volt, hogy ünnepélyes áhítatot éreztem, mintha a falakból vibrálna a spiritus loci, volt, hogy egy groteszk cirkuszi játszóházban éreztem magam, és vártam, hogy a következő sarok mögül elémugrik egy bohóc vagy egy gnóm, és volt olyan is, hogy klausztofóbiás pánikot éreztem, bár ez nem volt annyira komoly. Mindenesetre elég különleges setting volt :)
|
| | | | |
| | | | | | 193. Polimer | 2004. április 27. 17:14 |
| | | | | | | Szombaton kaptam egy kis kertesztol, ketto atlagos meretu, szaritott kalapost. Kicsit ketkedve ettem meg mivel eddig ekkora mennyiseg nem nagyon szokott bejonni. Szepen osszevagtam, mezben kikevertem aztan hamm. Arra gondoltam, hogy egy szep nyugis trip fog jonni hiszen a megszokott mennyisegem felet, harmadat kaptam be. Elkezdtem jatszani es kb. fel ora mulva megjott, minden kivilagosodott, kielesedtt, stb.. Iszonyatossan megcsavart neha percekig azt sem tudtam hol vagyok. Teljessen rafeszultem a jatekra (need for speed), kb. egy fel ora mulva kezdtem visszaterni a foldre. Kimentem az erkelyunkre egy kis friss levegot szivni, na meg, hogy az adrenalin szintem egy kicsit lecsokenjen, mert a jatek meg a gomba egyutt nagyon felporgetett. Kinn egy ujabb sokk ert, amit akkor kinn lattam az hihetetlen volt, mint a meseben minden lelegzett, elt, mozgott. Nem birtam othon maradni ki kellett menem az erdobe. Hala istennek, a hazunktol ot perc gyalog a rengeteg. Be mentem es itt megint ledobentem azon amit lattam, az egesz olyan volt mint egy kepeslap minden elt es mozgott, minden eggyes fuszalnak sajat egyenisege volt ami csak azt akarta, hogy erintsd meg, buj oda hozza. Ferfias nem ferfias dolog, de elbogtem magam :). Vagy masfel orat boklasztam az erdoben, felfedeztem egy mezes kalacs hazat, lattam Jancsi es Juliskat, talalkoztam a het torpevel. Majd bementem a varosba es ott is folytatodott a dolog minden hihetetlenul eles es meseszeru volt. Jo ket ora mulva kezdett lecsengeni a dolog elindultam hazafele es folyamatossan azon agyaltam, hogy micsoda hihetetlen lehetosegek vannak ebben a gombaban. Meg, hogy az en kis kalap uraim miert nem produkaltak ennyire intenziv es lehengerlo elmenyt vagy ha igen miert volt ez a mostani telljessen mas, nincs para,eroteljes latvany, kevesebb gondolat hurok. Haza fele volt meg egy erdekes dolog. A belvarostol olyan ket kilometerre lakom es haza fele menet pontossan 26 haznak volt az ajataja tarva nyitva. Persze mindez hajnali 3.-kor :). Erdekes :).
Ma meg a kezembe kerult egy kombuchaval foglalkozo konyv es az elso oldalon a kovetkezo szoveg volt olvashato:
"Csak a legjobb anyaallatok es anyafak hozhatnak jo nemzetseget. Ezt minden tenyeszto tudja. A legfontosabb tenyezo, hogy reprodukalunk valami elot, amelynek sajat egyeni minosege van es semmi massal ki nem cserelheto."
Barcsak minden kerdesemre igy kapnam a valaszt! :)
Polimer |
| | | | |
| | | | | | 191. Gábor | 2004. április 26. 02:26 |
| | | | | | | Liet: Nagyon tetszik amit leírtál! Az ilyen élménybeszámolók után ujjabb energiát kapok a gomba vadászatára... ugyanis én még csak álmodozok egy ilyen csodálatos estéről... : ( már vagy másfél éve : )
Üdv! |
| | | | |
| | | | | | 190. Liet | 2004. április 26. 00:17 |
| | | | | | | folyt:
Ahogy a mezitláb lépkedek a fűben az idő rohamosan lassul, kinyílik a szemem és azt veszem észre, hogy a dolgok nagyon készen vannak körülöttem. Bármire nézek egyszerűen nem tudok szabadulni a látványtól, a fűszálak érintése a talpamon egyre intenzívebb. Az egész lényemet elönti a dolgok puszta létezése felett érzett öröm. Egyszerűen úszom egy olyan boldogságfolyamban aminek nincs forrása se célja egyszerűen csak van. Nem tudok betelni az érzéssel. Fű alatt már tapasztaltam, hogy bizonyos dolgok földöntúlian csodálatosak tudnak lenni de ezek az élmények mindig az adott létezőből áramlottak a tudatomba. Most bármire nézek - a virágok, a fák, a vakolat recéi, az égbolt, a köd, a háztető, a drótkerítés - szóval minden ezt a földöntúli bűvöletet sugározza. Az állapotomat kicsit sem érzem természetellenesnek, minden annyira rendben van hogy teljesen rendben van:). Még a hányingert is teljesen pozitív élményként élem meg - ezt én sem igazán értem. A többiek azt hiszik parázok, azért beszélek annyit róla, pedig csak nem tudom feldolgozni, hogy a gyomorforgás ennyire jó is lehet. A tábortűz óriási ötletnek bizonyult. Soha nem gondoltam volna, hogy a tűz ekkora személyiség - él, lélegzik, alkalmazkodik a hangulatunkhoz - az otthonosság érzetét kelti fel bennem. A számítógépet is a tűz mellett rakjuk össze. Eddig azt hittem, hogy már éltem át olyat, hogy a zene direkt hardware hozzáférést kapott a mozgásom irányításában - de ez most mindnennél durvább. Néha mintha egyenként rángatnák az idegszálaimat, máskor a falnak szegez vagy az oszlopra teker - szabadulni nem tudok csak ha ő is úgy akarja. A kiállások alatt magamra maradok de a szorítás nem áll meg csak egyre erősödik, zihál a légzésem és elönt az - Akkor most mi a fasz van? - érzés - ilyenkor ér legintenzívebben a boldogság árama - óriási! A tűzből kikapott parázsló botokat azt hiszem mindenki ismeri:). Mikor elenged a zene sétálok egyet a ház körül - megint nagyon készen vannak a dolgok. Az ég nem is ég hanem egy hatalmas fraktál, a fákat megismerem de valahogy mindegyiknek arca van - barátságosan lógatják le hozzám ágaikat. Egyikükkel hosszan elbeszélgetek, megköszönöm neki, hogy van és hogy meg tudom érinteni a leveleit:). Úgy érzem mintha leesett volna a maszatos szemüvegem amit egész eddigi életemben hordtam. Korábban nem igazán tudtam átélni az olyan szövegeket, hogy az újdonsült tudatosság a világ legtermészetesebb dolgának tűnik és úgy érezzük soha nem lesz már vége - most érzem. Ez eszembe is jut, de ebbe a vége dologba beleakadok rendesen, nem értem mi lehet utána. A látvány egyes részeit nem tudom értelmezni csak nézem és nézem, hogy ez meg mi akar lenni - fogalmam sincs de ez teljesen rendben van így és jót mosolygok a dolgon. Az egész estém olyan mikor a gyereket egyedül hagyják a játékboltban és csak néz és nem érti, hogy esnek meg ekkora csodák - de ami a legjobb nem kapok csömört a bőségtől, csak folyamatosan áramlik és áramlik belém a létzés energiája.
Másnap remekül érzem magam. A világ körülöttem tisztábbnak tűnik, a színek és a formák nem olyan elmosódottak. Már elmúlt az egész világ teljesen kész van érzés de néha, hacsak egy pillanatra is, a levelekre vagy a virágokra pillantva visszatér (a létezés eszenciáját a növények hordozzák a legnagyobb koncentrációban). A fű után is jól vagyok másnap, de akkor a világot és az ént a közömbösség hártyája választja el. Most nincs határ a világ és az azt átélő énem között - fantasztikus érzés.
hirtelen ennyi jut eszembe, remélem sikerült átadni valamit :)
|
| | | | |
| | | | | | 189. Liet | 2004. április 26. 00:15 |
| | | | | | | Akkor jöjjön egy következő elsőélményes beszámoló:
Szerda délután két barátommal - B, P és Én - felszálunk a vonatra a Balaton felé. A felszerelésünk már-már komikus: rengeteg mécses, gyergyatartó (házi oltár), füstölők, kaleidoszkóp, kínai golyók, párnák, számítógép+hangfalak, zöldség+gyümölcslé, 2g Z + 5g gomba. Gyakorlatilag az egész zene és triptoy készletünket felpakoltuk. Naplementére meg is érkezünk. Széttologatjuk a bútorokat a nyaralóban, kitakarítunk és felfújjuk a házi oltárt. A bemelegítő spanglitól hirtelen igazi izgalommal teljes gyermeki vágyakozás lesz úrrá rajtam a holnapi ismeretlen világ után. Óriási a kontraszt a frissen magink mögött hagyott város és a békáktól, madárcsicsergéstől és a cserebogarak zsongásától hangos nádas között. A ház körüli séta során kicsit megmutatja magát a holnapi szellemvilág - egymásra nézünk - Mi lesz itt még:)? Még egy jót vacsorázunk mert holnap már nem nagyon tervezünk enni, aztán alvás. A másnapi működésünk során átvesszük a környezet ritmusát - takarítunk, fát gyűjtünk a tábortűzhöz, megcsináljuk az esti kaját, végül kétszer negyven perc meditáció. Este hat körül kiülünk a teraszra, nézzük az felhőket, a Balatont közben mindhárman gombát rágcsálunk:) (már minden annyira idilli, hogy ha lefesteném giccses lenne:). B és jómagam nagyobb dózissal próbálkozunk P vállalja a sárkányeregető szerepét. Szük húsz perc múlva kis nyomást érzek a tarkómon, majd érdekes módon a repülögép előtt is látok már kondenzcsíkot. Eddigre B már nem tud elszakadni a 6dimenziós színjátszó égboltra dinamikusan kivetülő gondolatkövető tudatprojekcióitól (ő előbb vette be). Nekem semmi, ezért úgy döntünk kimegyünk sétálni. Semmiféle erős változást nem észlelek magamon azon kívül, hogy minden egyre viccesebbnek tűnik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A gomba a legbarátságosabb szövetséges... legalábbis azok közül, akiket én ismerek. Kedves, szelíd, jókedvű, okos, őszinte, szeretetteljes. ...ezen a héten állandóan hörcsögöltem, és így a szövetségben is hörcsögölnöm kellett, mivel ugye a hörcsög gombával is csak hörcsög, de viszontag jókedvű hörcsög... Köszönet a természetnek és annak, aki a gombát nevelgette... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Úgyis hiány van itten mostanság élménybeszámolókból, hát írok valamit a napokban megélt első gomba tripemről. Este 11-kor ettük meg, nyers gomba volt, mondjuk úgy egy-másfél maroknyi (mérleg híján nem tudok pontosabbat). Előtte több mint 24 órája nem ettem. Kb. 30 perc elteltével kétoldali halántékszúrás jelentkezett, ami később egyoldalivá redukálódott. A következő kb. 30 percben némi hányinger, továbbá ilyen "most üljek? álljak? mászkáljak? miafenétcsináljak?" kategóriába sorolható kellemetlenségek jöttek. Volt mikor úgy éreztem, hű de szarul vagyok, de gondoltam, hogy elmúlik, és hál'Istennek hamar vége is lett ennek a szakasznak. Közben elkezdjük nézni a Krisztus utolsó megkísértése c. filmet. Ketten gombáztunk, a harmadik társunk lsd-zett. Ő fel volt pörögve és el akart vinni minket valami goaponthus partira, de mi nem akartunk menni. Egyrészt meg akartuk nézni, hogy mégis mi a szösz (mindkettőnknek első gombázása volt), másrészt meg jó volt otthon. Szóval mi néztük a filmet, tripes barátunk meg elment partizni. Gombás társamnak csak kb. 60-80 perc múlva kezdett hatni, valószínűleg mert ő evett aznap. A kezdeti tünetek nála főként hányingerként jelentkeztek, de aztán ez elég hamar elmúlt. Úgyhogy rákattantunk erre az amúgy is igen impresszív filmre. Bár a legelején volt egy olyan parás rész, hogy majdnem nem bírtam továbbnézni, de érdekes módon a későbbi keményebb jelenetektől már nem volt ez az érzésem. Na szóval iszonyatosan hatott a film, teljesen rá voltam szívódva a képernyőre. Néha közben beszélgettünk, barátnőm kérdezgetett (én már láttam a filmet régen, ő még nem), meg néha csakúgy bemondtunk ilyeneket, hogy "fú!", meg "hűha!", meg "ez nagyon jó volt!", meg hogy "vajon hányas IQ-ja volt Krisztusnak?" (ezért kissé szégyellem magam, de épp IQ-teszten voltunk aznap), mire a barátnőm: "biztos nagyon magas, hiszen mindenre tudja a választ", szóval ezen röhögtünk, mint a vadalmák, meg más marhaságokon is, de nagyjából a film dominálta a gombatrip első három óráját. Utána persze feladta a leckét a dolog, volt miről beszélgetni, Istenről, valóságról, kereszténységről, vallásról, stb. Baromi jó beszélgetés volt. Meg kitaláltuk, hogy másnap megnézzük a Passiót. Ebben iszonyúan egyetértettünk. (Aztán másnap valahogy mégsem akartunk olyan kemény filmet, úgyhogy ez egyelőre elhalasztódott.) Meg egymásról, a barátságunkról is sokat beszélgettünk, és az is nagyon jó volt. Aztán visszajött partizós barátunk, akkor pedig régi családi dolgokról ment a beszélgetés. Eddigre a barátnőmnél már le is csengett a gombatrip. Nálam még tartott. Végül lefeküdtünk, és nekem még akkor is pörgött az agyam, ezer számomra fontos dolgon, és tök jó gondolataim, felismeréseim voltak. Jött némi mozi is, aztán elaludtam. Ez kb. hajnali 4-5 körül lehetett. Összességében nagyon kellemes és finom dolog volt, és a gombát is sokkal jobb volt megenni, mint bélyeget rágcsálni, és hiányzott egy csomó olyan hülye lsd-mellékhatás, mint pl. az a belső hidegrázás, meg a látótér zizgése. Az is jó volt, hogy nem tartott olyan nagyon sokáig, mert most nem akartunk ilyen egész napos dolgot. Ráadásul kevésbé kimerült utána az ember. Egyébként mi is terveztük ezt a kisebb adag, aztán, ha nem jön, akkor majd ráeszünk dolgot, mivel a termesztő szerint nagyon erős volt a gomba, de aztán úgy döntöttünk, hogy általában mindkettőnkre jellemző, hogy nem ütődünk nagyon ki, úgyhogy bevettük az egészet, amit kaptunk. Úgy tűnik a set és a setting is megfelelő volt, mert jó volt az élmény, nem volt para, és egészen képben voltunk. Ami engem illet, soha jobb elsőt! |
| | | | |
| | | | | | 186. Bard | 2004. április 6. 19:29 |
| | | | | | | Nekem a gomba egyszer okozott parát, az olyan közepes dózis volt. Szóval nem attól ilyedtem meg, hogy ez most sok, hanem először attól, hogy jöttek a szellemek, és egyébként akkor még nem is féltem, csak gondoltam biztos most jön a bad trip... :-) Vagy nemtudom mi tortent, de jött végül, gondolom nem akart csalódást okozni...
Aztán nemtudom mi jött pontosan, kb. attól paráztam be, hogy mostmár mindig is igy lesz, márminthogy képes leszek mindenre, ha akarom egy gondolattal elpusztíthatom a világot stb. stb.
Na mindegy, nem a mennyiség a lényeg, hanem a set&setting. Az meg azért jó, mert úgyis csak az tudja helyesen megválasztani, aki már megvilágosodott. Aki meg még nem, az többé-kevésbé van úgyis csak képben, mindig bejöhet valami komplikáció. Egy óvatlan gondolat, ilyesmi.
Ez a szép a pszichedéliában. :-)
|
| | | | |
| |
| 
 |
