PsyDuckMonkey:

Life Reboot

Az élmény éve: 2015
Szerek:
7.5 gramm trüffel (=pszilocibingomba szkleróciuma)
[pár nap szünet]
7-8 gramm trüffel + 0.5 gramm kannabiszos tej, skunkból

Hosszú évek teltek el az életemben mindenfajta drog nélkül. Sosem voltam igazán "rajta" semmin, a legaktívabb hónapjaimban is max. hetente füveztem vagy ekiztem, és leggyakrabban havonta használtam enteogéneket; nem is annyira "letettem" a drogot, mint egyszerűen "elfelejtettem". Volt sok más dolog az életemben, amire koncentrálni kellett. Kicsit meg is ideologizáltam, hogy káros is, nem is adja ugyanazt mint az "igazi" spirituális élmény, és effélék.

És így jött el az életembe egy durva kiégés, és némi pánik a lassan elslisszoló fiatalság, a "mittettemleazasztalra", meg a "ha ez így folytatódik tuti hogy keserű vénemberként mindent meg fogok bánni" kapcsán. Nyár végén az erdőben sétáltunk barátommal és valamikori pszichedelikus utazótársammal, és arról beszélgettünk, hogy végsősoron mindenki meghal, így aztán ritka nagy hülyeség halogatni bármit - és megszületett az elhatározás, hogy megint gombázni fogunk, külföldi úttal egybekötve.

Elsőnek 15 gram trüffelt vettünk, a "második legpotensebb" fajtából (sclerotia "hydra" néven árulták). Jókora, nyári szarvasgombához hasonló méretű gumók voltak felszeletelve, a jellegzetes pszilocibines kéküléssel. Az apartmanban kettesben elfeleztük, és megettük - én mind a 7.5 grammot, ő kicsit kevesebbet, mert tartott a "túl erős" triptől.

Voltak kisebb fenntartásaim a trüffellel kapcsolatban, még évekkel ezelőtt egy díler eladott nekem ilyen apró gumókat (alighanem mexicana lehetett), és annak elég gyenge hatása volt - nem tört át igazi enteogén trippé, megmaradt az enyhe vizuális effektek és furcsa közérzet szintjén. Ez a nemesített fajta viszont abszolúte hozta ugyanazt az erőt, hatást mint a cubensis annak idején, szóval a trüffel vs. gomba kérdés egyszer és mindenkorra eldőlt - SEMMI különbség nincs a kettő közt.

A trip erős testi hatásokkal indult, izomfeszülés, némi runner's high jellegű várakozásteli eufória. A figyelmem elkezdett addig nem tudatosodott részletekre felfigyelni - ujjlenyomat az ablaküvegen, szöszök a párnán, ilyesmi. A vizuális trip a szokásos, fehér falba belelátott mintázatokkal kezdődött. Fektemben régi mexikói kőfaragásokat idéző nonfiguratív, de arcokat, emberszerű lényeket formázó képek formálódtak a plafonon... aztán arra figyeltem fel, hogy ezek csak kétdimenziós vetületei egy szerves, többdimenziós (élő?)lénynek ami a szobában lebeg - szivárványszínű zsákszerű nyúlványokkal tapogatózva felém, mint valami tengeri állat.

Később furcsa hatást figyeltem meg: a szemem rezegni kezdett, és az így elmosódó tárgyak grafikaszerűvé váltak, rajtuk neonfényű, tollvonásszerűen éles kék, zöld és piros vonalak és nyilak jelentek meg, mint valamilyen műszaki rajz vagy metrótérkép. Mintha egy retusált fényképre egy dizájner vagy grafikus ráfirkált volna. Eszembe is jutott hogy kár hogy nem vagyok otthon a grafikában, mert ez remek inspiráció lenne.

A tükörképem ikonszerűvé vált, misztikus vonal mintákkal az arcom körül. Parabolaszerű, táguló vonalak a bal oldalon, és elektronikus jellegű formák a jobbon. Egy idő után eszembe jutott, hogy ezt már láttam, a Neuromancer c. Commodore 64-es játékban:

Mikor később mentem ki a fürdőbe, újra a tükörbe nézve láttam saját magamat nőként, majd az édesanyámat - miközben azon gondolkodtam, hogy vajon ilyen lennék-e ha lánynak születek -, végül magamat valamilyen tündérszerű lényként, nagy színfekete szemekkel, és fűzöld beütéssel a bőrömön, különösen a szemem alatt. Mindezt valami hihetetlen bensőséges, fantasztikus érzelmi hullám kísérte, mintha olyan szerettemmel találkoztam volna akit évtizedek óta nem láttam. Eszembe jutottak családtagjaim, a lány akibe aktuálisan szerelmes vagyok (egyelőre egyoldalúan - a trip során megerősödött bennem hogy oda kéne tennem magam és udvarolni), és meleg boldogság öntött el, kicsit sírtam is.

Ez a pozitív hullám hosszú órákig, kb. a trip feléig tartott, utána kicsit negatívabb elmélkedésbe fordult a téma. A tévében a szereplőket bábúszerűnek és visszataszítónak láttam, és az emberi élet magányosságán és abszurditásán elmélkedtem. Amikor becsuktam a szemem, egymást elemésztő mikrobiális lények telepeivé dezintegrálódott a tudatom, és mikor újra formát kaptam, elszomorított a világegyetem személytelensége és céltalan gépszerűsége amit ezen a mikrobiális létszinten megéltem. Az apartman falán egy városkép lógott, ami a trip hatására megváltozott, három dimenzióssá mélyült, és ráflesseltem, hogy egy utcalámpa az előtérben úgy néz ki, mintha a kaszás halál lenne. Innentől nem tudtam elfelejteni, hogy a falról folyton a fekete Halál bámul komoran. Mindeközben az agyam folyamatosan a testem lassú leamortizálódásán, az öregség és a halál elkerülhetetlenségén pörgött.

Ekkor nagyon szerettem volna hogy vége legyen, vágytam az éber, megvilágosulatlan emberi létezés boldogságára, a racionális gondolati struktúrák nyújtotta biztonságérzetre és szépségre. A trip lassan, szelíden csengett le, némi kis "elegem volt" érzéssel keverve. Végkicsengésként a jelentés/megértés (a szellem, mennyország) és a biológia és fizika világának gépszerűsége, illetve a kettő ellentéte maradt meg... és hogy a gombatrip önmagában nem feltétlen vezet el az elsőhöz. (Ez amúgy az enteogén tripjeimnek visszatérő témája volt.)

Erre rá pár nappal úgy döntöttem, hogy teszek még egy kirándulást a gomba világában. A barátom közben trippelt még egyet, mialatt én inkább emésztettem az előzőt... Ismét vettünk 10 gram trüffelt, egy másik fajtából, amit Golden Teacher néven marketeltek. (Ezt mondjuk furcsállottam, mert a Golden Teacher eredetileg egy Cubensis strain neve - a Cubensis létrehoz gumókat vajon?) A leírás szerint ez kicsit gyengébb fajta mint a "hydra", megjelenésre pedig apró, kb. borsónyitól babszemnyi méretig terjedő zöld gumók voltak.

Ezt is elfeleztük, én elrágtam a magam 5 gramját, majd a hűtőben a barátom előző napi tripjéből megmaradt kb. 7.5 gram "hydrából" talán 2-3 grammot elfogyasztottam mellé. Kb. egy órával a gomba elrágása után még mindig csak minimális vizuális effektek jöttek be, az igazi áttörés váratott magára. Ekkor döntöttem úgy, hogy megiszom a kannabiszos tejet, amit a lejövéshez főztem még korábban... Elfeleztük azt is, összesen 1 gram skunkból volt, így kb. fél-fél gram mariska jutott egy főre.

Ez volt az első alkalom, hogy a cannabist és a gombát kevertem, és olvastam figyelmeztetéseket, hogy sokan nem élvezik a kombót, úgyhogy kisebb fenntartásaim voltak... de végül az egyetlen szó, amivel le lehetett írni a hatást, az a Mennyország.

Amint a fű elkezdett minimálisan hatni, a gomba is turbó fokozatba kapcsolt. A fű szokásos hatása, amennyiben az időérzéket és a helyzetfelismerést összezavarja, elvitte a gomba trip gondolkodós, filozofálós részét, és a megfigyelésből átváltozás lett. Ez a trip 100%-ban a megélésről szólt, minden kritikai hang és "kívülálló megfigyelő" nélkül. Megszűntem önmagam lenni, és megtapasztaltam sok ezer furcsa létezés sok ezer szintjét.

Először a szokásos fraktálminták jelentek meg a fehér falon, majd a tudatom robbanásszerűen, teljesen feloldódott, de ezúttal komplex, színes és buzgó világokban. Elsődleges színekből épült mexikói piramisokba folytam szét, amelyeket egymásba folyó arcok és élőlények alkottak, amelyek kövekké álltak össze, a kövek épületekké, amelyek maguk is élő kőbálványok voltak és mozogtak, felálltak, egymásra ültek hogy még nagyobb piramisok építőkövei legyenek... életek és kapcsolatok folytak egymásba fonódva, és folyamatosan áramlott rajtuk keresztül az információ, az értelem.

Volt egy visszatérő élményem, amikor a vázizmaimat egyenként, maximális kontroll érzetével tudtam mozgatni, és a figyelmem lépésenként haladt át a testemen, végig átmozgatva a gerincemet, kiforgatva belőle a különböző feszüléseket, becsípődéseket - miközben egy részem, akit idős kínai orvosként éltem meg, karmesterként vezényelte a műveletet... (Amúgy másnap kicsit tényleg jobb volt a gerincem.) Többször ráflesseltem a testemre, és ilyenkor rendkívül erős, mindent elsöprő testélményt éltem meg. Amikor épp jobban saját magam voltam, a múltamban kalandoztam. Újraéltem, néha pedig kívülről szemléltem jeleneteket óvodáskoromból, akkori gondolatokkal, elmélkedésekkel egyetemben. Amikor felmerült bennem, hogy jó hogy itt ez a sok én és sok most, de hol van a rendes, józan "itt és most", akkor kifejezetten erőfeszítésbe került "megtalálni" a gombamámorban fekvő testemet egy fürdőszoba fűtött padlóján (erre még kitérek). Ráadásul, ez még ekkor is csak egy volt a sok én és a sok most közül, mondhatni "kifordult" magából az idő és a tér, és az volt az érzésem, hogy a tripben megélt tudatosság az igazi, örökkévaló tudatom, és a mostani életem csak ennek rövid, álomszerű epizódja - nem pedig fordítva.

A fürdőszobába úgy kerültem, hogy slozira kellett menni, és a fürdőszobai erős, melegfehér fény iszonyú pozitív hatással volt a tripre. Meg is jegyeztem magamnak, hogy legközelebb napfényben kellene trippelni... ahogy a testem elnehezedett, lefeküdtem a kellemes fűtött padlóra, ahol csomó kisgyerekkori emlék jött be, amikor hasonló szögből néztem a csempéket... Így is maradtam végül jó ideig.

Időnként bejöttek kifejezetten erotikus víziók is, hasonlóan mint a fent említett piramis, csak női ajkak, puncik, szemek, és mindenféle vonzó anatómiai elemek alkották a felépítményt... Ezek teljesen hozták a 70-es évekbeli pszichedelikus videoklipek hangulatát, és iszonyú jól éreztem magamat közben.

A gombától magában megszokott aktív, járkálós, táncolós feeling teljesen hiányzott a tripből, túlságosan nehéz volt a testemet normálisan működtetni. Bizonytalan is voltam, és rendkívül kellemetlen volt amikor a fizikai térre figyelve koordináltan mozgatnom kellett a testemet - érzelmileg, testileg és mentálisan is hatalmas megerőltetésnek éreztem, ráadásul ilyenkor fejzúgás és szédülés tört rám.

Hajnalban arra ébredtem, hogy a gomba már nem hat, csak a bekajált fűtől vagyok még besztondulva. Iszonyú pozitív, életigenlő kicsengése volt az egésznek, és az volt az érzésem, hogy kicsit megkaptam a választ az előző tripben feltett költői kérdésemre az élet, világmindenség meg minden témában.

A rákövetkező hét a feldolgozás jegyében telt. A fű lassan ment ki, és kicsit még napokkal később is velem volt az árnyéka. A gombatripből kisebb flashbackek kísértettek közel négy nappal később is, különösen mikor színes, pszichedelikus mintákkal találkoztam a mindennapokban. A korábban érzett szorongás az élettel, öregedéssel és hasonlókkal kapcsolatban, és a sürgősség érzete teljesen eltűnt belőlem, üres, laza, "rebootolt" hangulatban töltöttem a hetet. Ezekben a napokban mélyen aludtam, élénk álmokkal, és nehezen ébredtem. Ébren is az első pár nap olyan volt, mintha kicsit másutt lennék. Ez nem volt 100%-ban pozitív, különösen amikor munkára, tanulásra kellett koncentrálni, de lassan elmúlik, és közben érzem, hogy olyan részei kezdenek újra "kirügyezni" az elmémnek, amik azt hittem hogy régen elszáradtak.

Szóval köszönöm a gombaszellemeknek és a kenderistennek a segítséget, erre nagyon nagy szükségem volt.

© Copyright 2015, Daath.