Névtelen:

Zep! A Zaj

Az élmény éve: 1997.
Az adag: 5g szárított gomba (Psilocybe cubensis) gyomorba.

1997 októberének elején csokoládéturmixba keverve elfogyasztottam 5 gramm porrá tört cubensis gombát. Épphogy letettem az üres poharat, mikor arra lettem figyelmes, hogy valami böki a fenekemet. Mintha egy gemkapocsba ültem volna. Megnéztem, és kiderült, hogy egy pipa-rács akadt a bugyim gumijába. Elgondolkoztam, hogy hogyan kerülhetett oda, és hogy vajon mióta lehetett ott, és végül arra jutottam, hogy nyilván ez is csak egy a sok furcsa dolog közül, ami az emberrel trip közben történik.

Negyed kilenc körül kezdtem el érezni a hatást. Olyan volt, mintha transzba estem volna, úgyhogy kényelmesen elhelyezkedtem, és becsuktam a szobám ajtaját. Mindenféle zavaros hangokat hallucináltam. Berregő és bugyborékoló hangokat hallottam, amikhez képek is társultak. Aztán meghallottam A Zajt. Egy magas, elektromos „zzzzzzzep!” volt, és amikor meghallottam, mintha az agyamat egy elektromos ostorral csapták volna meg. Fájdalmas volt, és ijesztő. Megpróbáltam megkeresni a forrását, de ilyen állapotban nem lehettem rá képes. Még azt sem tudtam, hogy magamból, vagy valahonnan máshonnan jön-e. Megpróbáltam kapcsolatba lépni a gomba szellemeivel, hogy megkérdezzem őket, de ellöktek maguktól. Össze voltam zavarodva. Kijöttem a transzból, hogy kiderítsem, mi történik. Mikor megérkeztem, A Zaj abbamaradt. Arra gondoltam, hogy ha lekapcsolom a villanyt, az segíthet, és úgy döntöttem, hogy átmegyek egy másik szobába. Leültem a hálószobámban a számítógép elé, beindítottam a kedvenc képernyő-kímélőmet, kényelembe helyeztem magam, és visszatértem a transzba.

Zep! A Zaj visszatért. Hangosabb volt, és fájdalmasabb, mint valaha. Kikapcsoltam a számítógépet, és újra megpróbáltam kapcsolatba lépni a gomba szellemeivel. Semmi válasz. Átmentem a nappaliba. Lefeküdtem a kanapéra, és visszasodródtam a transzba. A Zaj még mindig hallható volt, de éreztem, hogy a gondolati mintáim változtatásával valamelyest kontrollálni tudom. Azt is észrevettem, hogy mikor kezdtem elaludni, mindig megjelent. Már jobban éreztem magam, és kezdtem élvezni a transz állapotát. Hosszú időt töltöttem azzal, hogy azokra az emberekre gondoljak, akiket szeretek, és hogy az ő nézőpontjukból szemléljem a dolgokat. Viszont nem volt más választásom, mint hogy arra gondoljak, amit megengedtek. Ki akartam próbálni néhány kísérletet a trip alatt, de nem adódott rá lehetőségem. Kissé csalódott voltam, míg el nem kezdődött a következő transzállapot.

Ezúttal ott voltak a gombák. Azonnal érzékeltem a jelenlétüket, és megteltem mindent átölelő szeretetükkel, és melegségükkel. Vidámak voltak, és bolondosak, és a jelenlétük hatására én is nevetgélni kezdtem. Megpróbáltak vicceket mutatni. Az anyósom léte például egy kozmikus hülyéskedés eredményének formájában jelent meg. Mondtam nekik, hogy a férjem nemsokára tripezni készül, és azt válaszolták, hogy örömmel várják a találkozást, de úgy tűnt, hogy ezt is őrülten viccesnek tartják. Azt is mondták, hogy jelentkezzek egy bizonyos állásra, és jelezték, hogy az ottani munkám rettentően szórakoztatná őket. Nem igazán értettem a vicceket, de azért nevettem rajtuk (lehetetlen volt nem nevetni). Megkérdeztem tőlük, hogy korábban miért utasítottak vissza, és azt válaszolták, hogy „azon egyedül kellet elgondolkoznod”. Háromnegyed tizenkettő körül jöttem ki ebből a transzból kuncogva, tele szeretettel és vidámsággal.

Bizonyos szemszögből nézve elég ijesztő trip volt; a gombákat keresem, és a trip nagy részében nem is szólnak hozzám. Soha nem tudtam meg, hogy mi volt A Zaj, és hogy honnan jött. Összességében véve sokat tudtam meg magamról, és azokról, akiket szeretek, és egyáltalán nem sajnálom, hogy részem volt ebben az élményben. Remélem, hogy legközelebb a gombák végig velem lesznek, mert ez az, ami igazán számít.

© Copyright 2000, 2001 Erowid.