Kesey:

A legtávolabbi tisztáson...

Az élmény éve: 2013. május vége
Adag:
- 2,5 gramm Golden Teacher gomba
- egy kis zöld a jobb hatás érdekében
Testsúly: kb. 75 kg

Lassan már 3 éve élek tudatmodosító szerekkel, amely elég változatos skálán mozog esetemben. Azonban a legtöbb csak próba szintjéig jutott, így nagy tapasztalattal nem rendelkezem. Kialakultak viszont a "kedvenc" drogok, és én személy szerint a pszichedelikumokat kedvelem leginkább cannabis barátunk mellett természetesen. :)
A kezdetekben rengeteget olvastam különböző anyagokról, mellékhatásaikról és várható hatásaikról. Így lett a legszimpatikusabb a bélyeg számomra, amihez sajnos csak kétszer volt még szerencsém eddig. 5-MeO-DMT-vel is kísérletezgettem és Methoxetamine-val is több-kevesebb sikerrel, azonban sose volt tőlük olyan igazi tripem amikről olvastam.. Ez csalódottsággal töltött el, így egy időre abbahagytam a kísérletezgetést a pszichedelikumokkal. Ám a pszilocibin gombákat még sose próbáltam, és az olvasottak szerint ennek van a leginkább természet közelibb hatása, hiszen nem szintetikus "kábítószerről" van szó. Így nagyon megörültem, mikor egyik jó haverom, aki Budán él jelenleg, felajánlotta hogy ott lehetek náluk 2-3 napig, és jó áron megtudta oldani kalapos barátunkat is. Ezen felbuzdulva el is döntöttem, hogy a lehető leghamarabb felmegyek hozzá trippelni egy jót, meg már amúgy is rég láttam, megnézem mi újság van vele.
Előtte neten megbeszéltük az "utazás" részleteit: kiválasztottuk a helyet, időpontot (amikor egyedül van az albérletben) stb. Alig bírtam kivárni az alkalamt, és mikor végre eljött A Nap, és leszálltam a vonatról a Nyugatinál, varázslatos érzés kapott el. Úgy éreztem most sikerülni fog Az Igazi Trip, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy sikerült, hisz máskülönben nem íródott volna meg ez a bejegyzés, de erről később..

Szóval, Nyugatinál találkoztunk, amíg pacsizott a sráccal aki tudott nekünk segíteni, addig elnézelődtem a Westend City-ben. Mikor megtörtént a tranzakció újra összefutottunk és mivel már epekedve vártuk az alkalmat a Westend vécéjében haverom (későbbiekben T) csinált is egy bemelegítő cigit, amit a Mechwart-ligetben robbantottunk el. Nagyszerű volt a helyválasztás, és szép before-t adott a trippnek. Azonban azt másnapra terveztük, így a vásárolt 5 gram Golden Teacher és 1 gramm zöldből a zöldet aznap (kedden) el is toltuk szépen óvatosan. Másnap viszont nem akartunk bota nélkül maradni, így mégegyszer pacsizott a sráccal a trip előtti órában T haverom, így újra felfegyeverkezve vágtunk neki a II. kerületnek, ahol a Ferenc-hegy volt a cél. Megbeszéltük hogy csak akkor toljuk el a kerát ha már a csúcson leszünk. Ebben a tudatban szálltunk fel a vilamosra, ahol már el is kezdtük majszolni a varázs darabkákat, hogy mire a megfelelő helyre érünk, ne kelljen sokat várnunk. :) Az emberek csak néztek minket, hiszen majdnem tömve volt a villamos, nem is tudtunk leülni.
Nagyon jól megrágcsáltuk az "arany tanítót" és a szánkban tartottuk amíg bírtuk. Mikor megérkeztünk uticélunkhoz le is nyeltem, és elkezdtünk nekivágni az erdő sűrűjének nagy reményekkel. Nem foglalkoztunk ösvényekkel és kijárt utakkal, azonnal az erdő közepébe/ sűrűjébe vettük az irányt. Találtunk egy kis patakot, ott megtöltöttük vízzel a bongunkat, és hogy megindítsuk az eseményeket be is gyújtottuk annak rendje és módja szerint! Ekkor kezdtem ismerős érzéseket érezni, viszont a helyszín valami eszmélelten volt. Az erdőben mintha otthon lettem volna, nagyon megemelő érzés volt távol a civilizációtól lenni, nyugalomban és békességben. Úgy 20-30 perc telhetett el T=0-tól, de érezhetően másabb érzés volt mint egy mezei betépés, viszont még nem volt semmi különös, legalábbis nekem. Ahogy teltek a percek, úgy erősödött fokozatosan a gomba ereje. Nagyon lágyan indult be. A kezdeti szakaszban annyit tapasztaltam, hogy amire ránéztem arra jobban rátudtam fókuszálni, és minden mástól jól elkülönítve láttam. A hangok egyre élesebbek lettek, a látvány meg egyszerűen lenyűgöző volt.. A színek elkáprásztattak. Éreztem hogy kezdődik a trip, viszont még semmi olyan nem történt amit előtte ne tapsztaltam volna. De tudtam hogy még korai lenne búslakodni, így mikor befejeztük a bongozást még ücsörögtünk egy kidőlt fa törzsén, aztán tovább indultunk, mert azt hittük hogy egy vaddisznó követ minket. Ahogy elindultunk kb. 50 méterre egy magas vadász lest vettünk észre, így fel is másztunk rá. Ott tovább flasheltünk a természeten, és egyre-egyre jobban jött a megmagyarázhatatlan energia. Éreztem hogy az érzékelésem kitágul, de még mindig ismerős volt az érzés. Itt már nagyon aprólékosan és részletesen láttam az apró dolgokat is, mint például az ujjamon a barázdákat ( olyan volt mintha auto zoom lenne a szememben), továbbá egy óriásnak képzeltem magam, és a kezem is olyan idegennek tűnt, mintha nem az enyém lenne, de mégis én mozgattam őket. Az igazi csúcs viszont akkortól kezdődött (kb. 50-60 perc telhetett el) mikor T haverom kb. 4,5 dioptriás szemüvegét felvettem... Itt már átléptem eddigi határaimat, és teljesen idegen területre tévedtem. Hatalmas nevetőgörcs kapott el (ami mostanában sajnos elég ritka nálam, így ennek kimondottan örültem :). Mintha egy szellem világban lettem volna, nagyon durva volt a szemüvegben. Iszonyat homályos volt és lassú minden a lencséken keresztül, nagyon tetszett amit láttam és ebből T se maradt ki, hiszen ő szemüveg nélkül látta azt amit én, így ugyanazt éltük át jóformán. Ennek örömére visszatértünk kedvenc fatörzsünkhöz és begyújtottunk még egyet. Ekkorra teljesedett ki a trip, és teljes extázisba lettem ettől. Így az az ötletem támadt, hogy másszuk meg a hegyet mert én látni akarom mi van a túloldalán. A bongot ott hagytuk a kidőlt fa törzsénél, hogy majd ha jövünk vissza akkor megtaláljuk, majd elkezdtünk felmenni egy turista ösvényen. Ahogy haladtunk az erdőben észrevettük a turista jelzéseket, és azokat kezdtük el követni. (hálistennek, de erről is később..) Amikor T haladt előttem, úgy vettem észre hogy direkt megy gyorsan mintha versenyezni akarna, így gyorsan előre futottam, és szaladtam ahogy tudtam. Közben hallottam hogy T is a nyomomban van, így mint a kisgyerekek.. ..futkároztunk az erdőben. Azzal viszont nem számoltam hogy begombázva hamarabb fárad az ember, és megáll minden dologra rácsodálkozni, így egy nagy odvas fa előtt kötöttünk ki. Lenyűgözött minket az odu mérete, és azon filóztunk hogy bemászunk az oduba a beszélő nyuszi után. :) Hirtelen eszembe jutott, hogy mi van ha egy óriás pók lakik benne, és mivel nagyon félek a pókoktól így ennek hatására gyorsan tovább is álltunk. Pár méterrel feljebb egy kisebb tisztásra bukkantunk és megálltunk pihenni. Legalábbis pihenésnek indult, de mivel itt jártunk az abszolút csúcson, így itt ragadtunk körülbelül 3-4 órára... Ami itt történt, az semmihez se fogható azok közül, amit eddig átéltem. Egész egyszerűen megmagyarázhatatlan volt, és az elkövetkező 3-4 óra elég zavaros is volt, így megpróblom összeszedni dióhéjban mit is éreztem.

Tehát a tisztáshoz érve elhúzott minket a gravitáció és a földre dőltünk. Hatalmas nevetőgörcs lett rajtunk úrrá, nem is emlékszem már min nevettünk ennyire, de nem bírtuk abbahagyni. Már szinte üvöltöttem, hisztérikus nevetés volt ez inkább, ami a könnyeket is kihozta a szememből. Abbahagytam hirtelen, de a könnyek tovább jöttek egyre erőteljesebben.. Nem tudtam eldönteni hogy sírok vagy nevetek. SOHA nem éreztem ehhez foghatót, de nem mondanám rossz érzésnek, hiszen hasonló Tripre vágytam, így mikor ez félig-meddig "tudatosult" a megmaradt agyamban, akkor ennek annyira megörültem hogy újra elkezdtünk nevetni, sőt ordibálni. Nagyon szélsőségesen viselkedtem, egyik percben a földön fetrengve katarzisban a fűt tépkedve vergődtem és dobáltam felfele a fűcsomókat majd néztem hogy esnek le, aztán hirtelen felültem és tök normálisan "visszatértem" kb. 1 percre. Ekkor megtudtuk beszélni nagyjából mi is történik, de aztán megint éreztem hogy erősödik Az a bizonyos érzés, ami nevetetett. (igen, nem csak úgy random nevettünk egymás f*szságain, hanem zsigerből, érzésből jött) Nagyon nehéz ezt így szavakba foglalni pontosan mit is éreztem, kis bizsergést talán a gyomrom körül, de lehet ez csak a nagy nevetgélésnek tudható be.. ki tudja.. mindenesetre nagyon jó érzés volt. Olyan is volt, hogy ebben a hisztérikus állapotban egyszercsak felugrottam, talpra álltam szószerint, és menni akartam tovább, futva, rohanva, de T nem akart és a földön fetrengve vétózott meg. Így én is engedtem a gravitációnak és mellé dőltem. Bármi ami eszembe jutott azt megcsináltam: például bukfencezni szerettem volna, így miért is ne? -gondoltam magamban, és dobtam egyet előre.. hegyről lefele.. Vagy olyan is volt, hogy én ásni akarok! - és egy kis fadarabbal elkezdtem túrni a földet. Ez teljesen lenyűgözött, így elkértem ismételten T szemüvegét, és "1000-szeres" nagyításban 2 centiről nézve túrtam tovább a földet, miközbe ordibáltam.
Aztán tovább szakdtunk fetrengve a történteken. Mikor kicsit abba tudtam hagyni a sírást is meg a nevetést is, akkor behunytam a szemem, és hátradőltem. Ekkor kaleidoszkóp-szerű örvényeket, mintákat láttam. Nyitott szemmel a felhők mintha 100-al mennének felettem, az ég meg enyhén mintha vibrált volna meg enyhe színek is megjelentek, de nem tudom már milyenek.
Mégegyszer hangsúlyozom, hogy nagyon zavaros a sztori. Ezután megintcsak felültünk és megbeszéltük a történteket, aztán megint éreztem hogy jön az a megmagyarázhatatlan érzés, visszadőltem a fűre és csak szakadtunk tovább. Hagytam hogy vigyen a cucc amerre akar, nem ellenkeztem egyáltalán, csak megfigyeltem amit mutatott nekem a gomba. És ez így ismétlődött a csúcs ideje alatt, egy lépést nem bírtunk megetenni rendesen, többször akartunk tovább menni felefele, de vagy T akadályozta ezt meg, vagy én. Ez a nevetgélés, kacagás, sírás (de inkább bömbölés) is többször jött elő. Nem tudtam egyszerűen mire vélni a bömbölést, de a gomba kiszámíthatlan természetére fogtam a dolgot.
Ennek az itt ragadásnak egy tisztább pillanatban lett vége, mikoris eldöntöttük együttesen, hogy most már inkább ne felfele, hanem lefele induljunk, és keressük meg az órák óta elhagyott bongunkat.. Amit biztosra véltünk hogy soha többet nem látunk viszont, mert mi már bejártuk azóa a fél erdőt. Visszafele menet nagyon sután jártunk, mint az atomrészegek körülbelül, még javában tartott a trip, de már valamelyest enyhült a hatás. Teljesen elvesztettük a tájékozódási képességünket, és csak a turista jeleknek köszönhetően találtunk vissza a magas leshez. (pontosabban a vadász les előtt kb. 50 méterre ki volt szórva a földre egy csomó fűrészpor, amire T azt hitte hogy fény, és a Nap süt oda) Ekkor teljesen ledöbbentünk! Körülbelül a bongot 3-4 órája láttuk utoljára reális szemmel nézve, mi persze azt hittük hogy már több óra, sőt nap (!) telt el, és már kb. másik országban vagyunk annyit jártunk.. De nagyon nem így volt, körülbelül ennyi idő alatt csupán csak 300-400 métert voltunk képesek megetenni a "bázisunktól"!!! Ez döbbenetes volt, pofánk majdnem leszakadt ettől a tudattól. De ha már így alakult úgy voltunk vele, hogy eltoljuk még a megmaradt zözikét, biztos ami biztos. A bongozást úgy csináltuk, hogy egy cigit hajtottunk, és azt tettük a bongba. De ekkora se dohányunk, se papírunk nem volt, így újságpapírból volt a kasztni, és szárított falevélből a töltelék. Elég ősemberbe voltunk, de hát ez van a természetben. Ekkor ez természetes dolognak tűnt, de észbe kaptunk és inkább vártunk a cigizéssel míg hazaérünk.
Innentől kezdve már csak vagy 3 órán át egy mély betépett érzésem volt, elfáradtunk nagyon, kifárasztott a gomba rendesen mind fizikálisan, mind mentálisan. Visszafele menet a civilizációba felszálltunk egy villamosra és azt hittük hogy mint az őrültek majd beszélünk a tripről hogy ki mit kapott, de nem, kb full csöndben utaztunk, és gondolkodtunk... Engem kicsit lehangolt a város, az emberek.. Tudtam hogy itt a vilin már nem lehetek olyan önfeledten mint az erdőben, mert mit gondolnának akkor mások. Ez nem volt jó érzés, plussz egy kis szégyen érzetet is keltett bennem a korábbi viselkedésem, mert természetesen ezen járt az agyam végig. T-n nem láttam ilyet, ő a várost is élvezte de elmondása szerint ő is nagyon elfáradt. Mire hozzájuk értünk már este 7 volt körülbelül, több cigit már nem terveztünk inkább, mert tényleg nagyon-nagyon kimerültek voltunk. The Orb's Adventures Beyond Ultraworld albumát hallgattuk, és a Perpetual Dawn című számnál visszajött a nevetőgörcs még azért. :)) Még a lakótársával közös cicán is túlkaptuk, ahogy dörgölőzött hozzánk. Gomba afterben még egy cica is varázslatos élményt tud nyújtani. T hamar lefeküdt aludni, én még gépeztem picit, de már a trip legjavából nem maradt semmi, csak mintha elszívtunk volna tömérdek zöldet olyan nyomott voltam már, így én is nyugovóra tértem. Délben keltem fel, de nagyon kipihentnek éreztem magam, frissnek és üdének, és végre boldognak is, hiszen a tegnap csak nagy nap volt! A 3 órás vonattal jöttem haza, előtte még két cigit eltoltunk, és így a vonaton még egy kicsit visszakaptam a tripből, de nem a jó részéből.. Így inkább nem is foglalkoztam vele. Este értem haza, és mielőtt lefeküdtem volna még a szoba forgott velem azért.

Summázva a dolgokat, a pszilocibin gomba lett a kedvenc pszichedelikumom a hatás természete miatt, és persze erőssége miatt is. Tudom hogy egy próbából nem lehet ilyen sok mindent leszűrni, de nekem ez az első alkalom nagyon jót adott! A setting szerencsére nagyon jó választás volt, mert ha a városban kap el minket ez a hisztérikus állapot nem kizárt, hogy a kórházban, vagy az rendőr örsön végezzük... A set is megfelelő volt: reményteljes, izgatott, és részben azért alázatos is. Már epekedve várom a következő trippet!

"Univerzumot ágyúba betölteni! ... Agyra célozz! ... Tűz!"

© Copyright 2013, 2013 Daath.