 |
Magic MushroomMr.Duke, 2002. május 10.
Ez a témakör általánosságban foglalkozik a varázsgombával, a gombatermesztésnek saját témaköre van.
Pszilocibin-gomba témájú részletes információk az Anyagismertetőkben találhatók.
Kérjük, NE írj be kereskedelmi jellegű, gombaspóra beszerzésével kapcsolatos hozzászólásokat (üzletek, címek, weboldalak, árak stb.). |
 | |  | | | | 281. Sparks | 2004. november 16. 14:40 |
| |  | |  | | | Párom átvitt a másik szobába, hogy feküdjek le, s próbáljak aludni kicsit, az talán rendbe tesz. Át is mentünk, s levetkőztetett, hozzámbújt. Ez ismét megnyugtatott ideiglenesen, de a para gondolatok csak özönlöttek. Olvastam itt mindenféle bad trip-ről előtte, s mondhatom sikerült az összeset átélnem. Úgy éreztem, amiket olvastam azok a jövőben fognak lezajlani, s én fogom leírni
a rossz élményeket. Valamikor 17:30-kor a párom elment, hogy lezuhanyozzon, nehezen engedtem el, de azért kiment. Szerencsére átment a másik szobába s bekapcsolta a CD-t. Sade kellemes zenéje indult el, mely bennem a tökéletes nyugalom érzetét kezdte elindítani. Azt hiszem Sade még soha nem volt ilyen
finom, mint akkor este. Aztán megéreztem a tusfürdő és a fogkrém illatát, melyek otthonos érzetet keltettek bennem s kezdtem visszatérni. Még mindig nem tudtam, hogy most vagyok, vagy 2 éve? Vagy talán 2 év múlva? Fogalmam sem volt, de már nem volt para. Szólt a zene, a fürdő illata is áramlott s, mint egy nyomorékot a tolószékből úgy rángattak ki a rémálomból a csodás fizikai érzetek, melyek azt súgták: túlélted! Ettől aztán nagyon boldog lettem s kimentem a fürdőszobába a párom után. Még minden nagyon távoli volt s megkérdeztem tőle: "vége van? Már itt vagyunk?" Mire ő csak nézett, gondolkozott s azt mondta: "igen itt vagyunk, azt hiszem".
Most már tudom, hogy nagyon rossz időpontot választottam, a lelki állapotom sem volt tökéletes, és több volt a félelem iránti, mint a pozitív várakozás. Ez vezetett hát oda, hogy életem első tudatmódosító tripje mindjárt egy félelmetes, brutális, szorongató tripbe csapott át. Az érdekes az egészben, hogy barátnőm az egészet élvezte, neki sikerült a mezsgyén maradni, s bátran hagyta
hátra földi mivoltát. Nekem ez nem ment, az egóm küszködött, szenvedett, harcolt a hatás ellen. Nem engedte az irányítást ki a kezéből, s mikor már szorult a hurok, s szinte nem volt mibe kapaszkodni egy pokoli parázásban tört ki. Halálfélelmem volt, igazi hamisítatlan rettegés, melyet nem kívántam magamnak, most mégis azt mondom: megérte! Olyan ez mint a kisgyermeknek a szellemvasút. Bemegy, kipróbálja, halálra rémül, de ismét akarja. Persze legközelebb csak akkor, hogy tisztába teszem érzelmeim, s félelmeimen is sikerül túllépnem, mert nem a rettegést vágyom, hanem az ismeretlent!
Megnéztük a videofelvételeket! Mit ne mondjak, tragikus :-) Hallottam magam rettegni, amint csak egyre hajtogatom: "valami nem jó, ez túl sok!", aztán meg: "segíts rajtam kérlek!". Durva!
"Egy nagyon pici kis lény vagyok, aki irányítja ezt a hatalmas testet" Az egómra gondoltam, aki képtelen volt elszakadni a testemtől képtelen volt elengedni magát, hogy zuhanjon az ismeretlenbe. Szembekerültem saját magammal, olyan dolgok jöttek elő, melyek egész lényemet mozgatják háttérből, igazi önismereti óra (órák) volt ez. Azt hiszem sokat tanultam belőle... |
| |  | |  |
| | | | | | 280. Sparks | 2004. november 16. 14:36 |
| | | | | | | A hatás csak fokozódott, s lassan már nem bírtam lábra állni. Kezdtem elveszíteni az uralmam, már nem tudtam mi a valóság, s mi nem. Nem tudtam hol is vagyok valójában, s ez csak egy álom lenne? De egyet éreztem! Éhes lettem! Nem értem miért, hogyan, de éhes voltam. Talán ez volt a testemmel az egyik utolsó kapcsolatom, melytől képtelen voltam szabadulni. Ekkora a párom már csak hempergett mellettem, néha fahéj, néha egyéb képződménynek érezte magát, s arról beszélt, hogy rengeteg tudata van s nem tudja melyik a valós.
Megpróbált kimenni a konyhába , hogy csináljonk nekem egy szelet kenyeret, amitől borzalmas félelem érzet öntött el. "Mi lesz ha megvágja magát? Jézusom ezt nem engedhetem!" Ezekkel az érzésekkel küszködve utána mentem a konyhába, mely még soha nem volt ilyen messze...
Utolértem, addigra már le is vágott egy szeletet, de erre megszünt az étvágyam. Mondtam neki, hogy hagyjuk nem kell ez most, inkább menjünk vissza a szobába. Valahol itt kezdtem el érezni,
hogy valami nagyon nem stimmel. Kezdett minden félelmetessé válni, s közben odakint besötétedett. Lámpát nem gyújtottunk, párom nem akarta, így sötétben maradtunk. A félelem, hogy talán ennek most nem így kéne lenni, ez talán túl sok volt, s megmérgeztük magunkat, bennem egyre csak nőtt. Nem értettem mi történik, s bizony itt letértem egy igazi bad trip irányába, a para lett az úr...
Kérdeztem páromtól (ekkor már sokadszor), hogy mikor kezdtük az egészet, hogy megtudjam mikor lesz vége ennek a rémálomnak. Azt mondta fél háromkor. De azt már egyikőnk sem tudta, hogy mi a franc az a fél három?! Egyszerűen nem voltunk képesek beazonosítani, ezért összefoglalva magunkban, "fél három" lett az isten! Ennyit tudtunk se többet se kevesebbet. Néha a tudatom homályosan elő-előtört, s megállapította, hogy 5 óra elmúlt, de egyszerűen képtelen voltam kiszámolni, hogy akkor mi is van. Rettegtem! Azt hittem nem élem túl, olyan hihetetlen félelem
mennyiség árasztott el, mint még talán soha. Bementem a szobába, s behívtam a párom, hogy feküdjön mellém. Ekkor már látta rajtam ő is, hogy nekem valami nem stimmel. Kitört belőlem a
könyörgés, hogy segítsen rajtam, így hát jött és lefeküdt velem a kanapéra. Hozzábújtam s ez kicsit megnyugtatott, de mivel ő sem volt magánál ezért csak suttogott a fülembe. Az egyik ilyen volt, hogy "ez csak egy álom, nyugi nemsokára vége lesz". Na ettől nem lettem jobban, mert így mégkevésbé tudtam, hogy vajon ez most valóság vagy egyéb??? Aztán mikor azt mondta kábultan: "Nem tudjuk mi történt, valahogy visszatért... Nem tudjuk mi történt..."
Azóta sem tudom, hogy ezt mire mondta, de a mátrixos feeling a csúcsra tört.
Ezek a szavak olyan távolinak hatottak, mintha egy kómában fekvő beteg test lennék, mely mozdulni nem bír, s a körülöttük állókat sem érzékeli, de tudja, hogy ott vannak. Ismét azt próbáltam kideríteni, hogy meddig tarthat még, de valamit nagyon elszámoltam s úgy gondoltam még legalább 4-5 óra ez az állapot, ha egyáltalán vége lesz valaha is. Fél három az isten! Ennyi, nem több nem kevesebb, egyszerűen a tudatom nem jutott ezen túl. Feküdtem betakarózva mert fáztam, de közben az arcomon csorgott a hidegveríték. Igazi rémálom - gondoltam. Már amennyire gondolkozni lehetett. |
| | | | |
| | | | | | 279. Sparks | 2004. november 16. 14:29 |
| | | | | | | No srácok, megvolt az első mágikus gombázásunk. Kellet majdnem 2 hét, hogy egyáltalán le tudjam írni a történteket, ebből is látszik, hogy nem volt minden pozitív. Kicsit hosszú lesz, remélem nem untat majd senkit:
Történt, hogy hosszú várakozás után végre beszereztünk a párommal ebből a csodából. Egy nyugodt szombat délutánt szemeltünk ki a nagy alkalomnak, mikor is felfedezőtúrára indulunk s belépünk életünk első igazi tudatmódosító túrájába. Nos, sajnos az időjárás nem volt túl kellemes, így úgy döntöttünk marad a biztonságosnak látszó "apartman" trip.
Délután fél háromkor leültünk és nekikezdtünk a szertartásnak. Előtte rengeteget olvastunk a hatásokról, jókról, rosszakról egyaránt, köszönhetően az itteni honlapnak.
Az első baj ott volt, hogy nem tudtuk, mennyi is az annyi. 2x2 adagunk volt, ebből arra következtettünk, hogy ez 2x2g lehet. 1 gramm az majdnem 2 szárított gomba volt, legalábbis mi így gondoltuk. Szóval szépen megeszegettük, finoman lassan, pépesre rágva, sokáig a szájban, így el is fogyott az összes. Úgy majd fél óra telt el mire végeztünk vele, addigra már érkeztek a hatások rendesen. Először csak minden kezdett furcsává válni, kellemes bizsergető érzés volt, igazán semmihez nem tudnám hasonlítani. Jókat nevettünk párommal mindenféle butaságokon, a feelingel nem volt probléma. Úgy kb. 1 óra telt el, mikor már minden játszott körülöttünk. A szekrények hullámoztak, a lámpa a plafonon mindenféle köríveket írt le, a képek a falon szinte elevenek lettek. Ez igen! Valóban "magic" - gondoltam és élveztem a történéseket. Nagyon színes lett a fehér plafon is, mindenfelé cikáztak a színek, és mikor felálltam, akkor vettem észre, hogy bizony itt valami több is kezd kibontakozni. Párom azt mondta: "Te, ez klassz, de csak ennyi? Azt hittem jobban elszállunk majd". No igen, mondtam neki, hogy ez még csak az első fázis, kell még idő a kibontakozáshoz. És valóban!
Úgy kb. majdnem 2 óra telt el, mikor kitalálta a kedvesem, hogy kapcsoljuk be a videókamerát, mert szeretnénk látni magunkat utána is, hogy mi történt velünk s ne csak az emlékeinkre hagyatkozzunk. Így tettem. Odamentem a kameráért... Vagyis próbáltam, de a testem nem nagyon akart engedelmeskedni. Pokoli erőfeszítés volt, hogy elérjek a szoba másik felébe, kb. 2 méterre. Azért sikerült, s bekapcsoltam a kamerát. Próbáltam tartani, de mintha nem is az én testem lenne az, ami bekapcsolja, s próbálkozik a felvétellel. Mintha valahol nagyon messze lennénk innen, s csak egy apró ablakon át látva irányítanám karjaim, melyek talán nem is az enyémek. Olyan hosszúak voltak s távoliak, igazán furcsa volt... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Postás bácsi meghozhatná már a gombámat...ha holnap se hozza meg akkor kezdhetek aggódni! Ha meg igen akkor csütörtökön trip to mushroom city! :>> |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tegnap rávettem magam hogy életemben először és egyedül elmegyek egy gomba társaságában egy felfedező, "tudattágító" túrára a Pilisbe.
Minden rendben volt, nem paráztam semmitől, de az idő vhogy nem alakult megfelelően.
Hát igen, leszálltam a buszról, meg kellett volna találnom a jelzést, ami sikerült is, és irány a pilis.
Kb, félóra gyaloglás után véletlenül letértem, inkább áttértem egy másik ösvényre, és nagyon másirányba indultam el-szerencsére.
Mikor már beletőrődtem egyéni megállapításomba, h minden út ami szép, az szép helyre vezet, megettetm a gombát.
Kezdőként nem tudtam h mennyire kell összerágni, meddig kell a számba tartani.
Jól összerágtam, majd kb 8 perc után lenyeltem.
Paráról szó sem volt, minden adta magát, mármint a túrát illetve.
De valami oknál fogva nem akart jönni...
Már eltelt legalább egy jó óra és mindig semmi, de elértem egy nyaraló övezetbe, vagy nem tudom mibe, volt ott pár rejtélyes ház, meg egy öregember, aki magában beszélt, nem volt bizalomgerjesztő.. továbbmentem ,mire találtam egy száraznak tűnő helyet ahol úgy kondoltam, ha nem ártana tekernem egy cigarettát, és kicsavarani a vizet a ruháimból.
Tekerés közben már furcsának éreztem a kezeimet, nehezen, de meglett a munka gyümölcse- a cigi elszívása után, valami egészen érdekes állapot ért el engem, úgygondoltam, h minden ok., és muszály felfedzenem az útvonal többi részét, folytattam a vándorlást.
És akkor fokozatosan meg változott minden, mintha az erdő átalakult volna, de különösebb halucinációk nem fordultak elő, vaddisznók is elrohantak előttem, de semmi para úgy gondoltam, h mindenki foglalkozzon a saját dolgával, aki az erdőben tevékenykedik.
Sztem gyenge volt a gomba, de mikor elértem egy települést egy belső hang beszélt, és rengeteg minden érdkes dologra jöttem rá egy hosszú séta során.
Elhagyatott állomásra érve, már komolyabbá fordult a trip, és komolyabb haluk is jelentkeztek. Sajnos a hideg miatt nem igazán hozta ki a maximumot a kalap, de hát semmi probléma.
Aznap elég másként néztem a világra.
A nedves idő azt hozta ki belőlem, mintha egy hideg tóban úszkálnék, és találnék egy kincsesládát, amely tele van egyfajata a személyiséget és a lelket abszolút pozitív irányba fordító energiával. |
| | | | |
| | | | | | 275. Tagba | 2004. november 13. 14:21 |
| | | | | | | Hájka!
Vki legyen olyan kedves és írjon nekem linket, amin megtalálom a gombatermesztés és témaköre által körülhatárolt büntetőjogi asztrálburkot, mielőtt nekivágnék a tejszerűen ködös hobbilegális ismeretlennek.
Kövi |
| | | | |
| | | | | | 274. foxey | 2004. november 5. 18:15 |
| | | | | | | kultiba sajnos télleg iszonyat nagy tömeg van goán.De a zene...:D
kárpotol mindenért! |
| | | | |
| | | | | | 273. Ákimáki | 2004. november 5. 17:07 |
| | | | | | | Goa volt a kultiban, de akkora volt a tömeg, hogy totál élvezhetetlen volt az egész. A zene nagyon jó volt, kb 10 percig volt helyem táncolni, addig nagyon jó volt. Az emberek viszont csak jöttek, és annyi hely nem volt, hogy levegőt vegyek...
Aztán félnégy fele feladtuk, és átmentünk WB-be, még nem voltunk az új helyen, gondoltuk biztos jó lesz. Hát nem. 4-5 ember volt a pincében, ebből 1 táncolt, aztán beálltam én is táncolni, totál kiéhezve, de nem voltak a helyzet magaslatán a DJ-k... : ) Lassabb, jazzesebb dolgokat játszottak, ami nekem akkor-ott a fél fogamra nem volt elég...
Sajna itt a tél, a goa meg klausztrofóbiás...: ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Áki teljesen érthető, hogy egyből a legrosszabbra gondoltál, azaz a maszlagos parádra. Szerintem mindenkinél ez lett volna, de ahogy elnézem nem kell téged félteni, megvan benned a "nyugalommal türelemmel kezelem a dolgokat" ami sokunkban még csak kialakuló félben van. Arra azért kiváncsi lennék milyen zene ment milyen volt a táncikálás meg ilyenek. Tod, gombát ettél! :) |
| | | | |
| | | | | | 271. Ákimáki | 2004. november 5. 15:41 |
| | | | | | | Pár napja megettem 1.2-1.5 gramm gombát, és nagyon kellemetlenül indult a dolog.
1 órával a kajálás után mindenem elkezdett bizseregni, verejtékezni. Az érzékszerveim normálisan működtek, de minden zavart. Szórakozó helyen voltam, és a nyüzsgés valami hihetetlen rossz volt. Úgy éreztem, semmi keresni valóm sincs itt, mindenféleképpen aludnom kell. Ki kellett tisztítanom a fejemből ezt a "borzalmas hangzavart".
Na erre egyből rám jött a para, mert két hete amikor csúnyán megmérgeztem magam maszlaggal, akkor ugyan így indult, és egyszercsak pillanatok alatt megszakadt a tudatosságom. (hál' Istennek az nem szórakozóhelyen volt) Az volt a különbség, hogy akkor a testi tünetek elenyészőek voltak, most viszont azon járt a fejem, hogy hányni fogok, de egyáltalán nem kellett öklendeznem, csak a kellemetlen testi tünetek jelentkeztek. Nagyon féltem, hogy az fog történni mint a maszlaggal, folyt rólam a víz, és lelki szemeim előtt láttam, mekkora szarban vagyok, amitől végképp elkeseredtem. Közöltem a barátaimmal, mit élek át éppen, megkértem őket, hozzanak vizet, és adjanak tíz percet, amíg rendbeszedem magam. Kifele teljesen nyugodt voltam, később azt mondták, észre sem lehetett venni, hogy bármi parám lenne.
Mondtam nekik, hogy egyszer már volt velem ilyen, akkor is rendbetett tíz perc, és egy kis víz, utána mintha újjászülettem volna. Az egyik srác, aki akkor éppen nem gombázott, de van már tapasztalata ilyen téren, teljesen megértő volt, azt mondta, vele is volt már hasonló, semmi vész. Hátradőltem, becsuktam a szemem, és elkezdtem befelefigyelni, fejtetőre koncentráltam, és megpróbáltam magam elszakítani a hangzavartól. Figyeltem a belső nyugalmat, a légzésemet, ezzel együtt szépen elkezdtek elmúlni a testi tünetek. Egy-két percenként kinyitottam a szemem, és körbenéztem, esetleg mondtam valamit a barátaimnak. Hullámokban eltűnt és visszatért a para, az első néhány percben teljes intenzitásal is visszajött a lelki része*, aztán lecsendesedtek a hullámok. Max tíz perc után, amikor már elég jól éreztem magam felültem, és közöltem a haverjaimmal: most már készen állok. Elszívtunk még egy cigit, aztán bementün táncolni... Utána már végig jól éreztem magam, mintha csak újjászülettem volna : )
*Pillanatok alatt elöntött az az érzés, hogy nekem itt semmi keresni valóm, a testemet egy bilincsnek érztem, ami odaláncol ehhez a börtönhöz, ahol ráadásul a nyüzsgés olyan volt, mintha kínoztak volna...
Ami miatt az "extra-para" volt: Maszlagnál ugyanígy egy teherré vált a testem, akkor is "teljesen feleslegesen vagyok itt, aludnom kéne" érzésem volt.
Kíváncsian várom véleményeteket. |
| | | | |
|
