 |
Salvia DivinorumMarcoS, 2002. április 18.  | |  | | | | 5071. ppnqdd | 2019. február 20. 18:52 |
| |  | |  | | | estimese, és honnan tudod, hogy nem megbomlottál a cucctól? Honnan tudod, hogy pont nem a salvia basz át egy durva ferdítéssel, mert azt akarja az adott pillanatban, hogy rosszul érezd magad? Mi a valóság? Az általunk ismert valóság volt előbb, vagy az érzékelésünk illúziója? És ha a kettő együtt? Mi van, ha a salvia valósága és az álomhozó valósága egy természetes egyensúlyt tart az életben és téged abból billent ki a salvia?
Mi a küzdelem célja? Kiszakítani a mostani érzékelésed komponenseinek felét és ráébredni a semmire? Mit nyersz ezzel, kitüntetést a salvia droidoktól? Van egyáltalán bármi abszolút végcél?
A salvia a fizikai valóságunk képzelt voltát mutatja meg, vagy a fizikai valóság abszolút valamilyen szinten és az agyunk érzékeléséből űz gúnyt?
Ha egyedül lebegek a kozmoszban, akkor miért beszélgetek veled? Miért beszélgetsz velem?Magammal beszélgetek? Abban a disszociatív állapotban az a végső elem egyáltalán én vagyok? A lelkem? Valami univerzális tudat? Ha én magam is álom vagyok, akkor mennyire mondható, hogy az embertársaimmal való kommunikáció rendben van? Én is illúzió vagyok, ők is azok, az egy szint, nem?
Az álomhozó óriás (Isten??) világa mennyire mondható a mi szintünkön fabrikáltnak? Lényeges ez egyáltalán?
A materializmus eredendően rossz? Egy végtelen káoszhoz képes miben rosszabb egy absztrakt rend?
Ha mindenki egyedül van, vagyis, bocsánat, én vagyok csak egyedül, akkor miért látnak több salvia látomásban is ugyanolyan kínlódó lelkeket? Meg olyat, hogy repkednek a lelkek a föld felé (születés?).
Nem lehet, hogy a dmt/salvia trip során nem magunkat látjuk, hanem a lelkünk, az elménk isten/anti-isten tudatát? Számít nekünk az ő valósága?
Miért írja a hinduizmus, hogy a születés az isteneknek tetsző állapot? Miért van a buddhizmusnál is egy ilyen út? A zsidó vallás miért teljesen materialista (tudom, az hülyeség, tudom).
Fő kérdés: ha mindent képzelünk, akkor a salviát, az agyunkat is képzeljük. Egy képzelt testbe bejuttatva egy képzelt szert, szertefoszlik a képzelet, de ennek elmúlásával visszatérünk a képzeletbe. Ezt miért nem akadályozza meg az álomhozó óriás? Hát az egész képzeletet ő teremtette.
Nem filozófia ez inkább ezen a szinten, mint tudomány? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Tapasztalatom szerint a salvia inkább add elég erőt, hogy lényünk felébredjen innen. Egy balra csavaró erővel letépi mindazt, ami nem vagyok. Leszaggassa lényünkről azt a sok azonosulást, korábbról is. Lényem magáhoztér a kábulatból, ami ebben a burokban csapdába ejtett. A csapda az azonosulás, a testel, világgal. Ez mind a burok része. Ha egyszer belenézel nincs menekvés, és itt ragadsz. És nincs elég erőd, hogy magadhoz térj. Nem tudsz róla, hogy itt vagy. Ezt számomra csak a salvia mutatta meg. Mint, ahogy megmutattatta a sötét végtelen tenger körülölelő szárnyait is. Ha van elég erőd, akkor ezen is túljuthatsz a szabadság felé.... ahol minden egy.
(De, hogy ne legyek egyedül, ezért teremtettem ezt)
Tovább nem tudom, erőt kell gyűjteni emberi testbe zárva ;-) |
| | | | |
| | | | | | 5069. ppnqdd | 2019. február 20. 02:55 |
| | | | | | | *Durván agyleolvasztó részletek, csak akkor olvasd el, ha laza tudsz lenni!*
*EGYÉBKÉNT NEM JAVASLOM A SALVIA FOGYASZTÁSÁT, FŐLEG NEM ELEMZŐ AGYÚ SMARTGUY-OKNAK*
gombasz, tetszik, amit írtál, de a teremtő mellett ott van annak ellentéte is.
Most megint elolvastam egy csomó salvia tripet, mert megmozgattak kicsit (a kipróbálását sosem tervezem) és azt érzem, hogy az emberek szinte mindig olyan tipikus emberes végkövetkeztetéseket vonnak le belőle. Az ember szereti a döntést: vagy tökéletesen valódi az életünk és ez az alfája és omegája a létezésünknek, vagy mint ahogy a salvia is írja egy nagy hazugság az egész és egy brutális mesterkélt átverés áldozatai vagyunk.
Nekem erről mindig a Jin Jang ábra ugrik be, ami azt fejezi ki, hogy a világban két ellentétes erő feszül egymásnak és a kiegyenlítésre törekednek. Tehát nincs abszolút igazság, nincs emberi felfogással elfogadható igazság, folyamatos változásban van minden.
Kívülről nézve a Salvia a leghorrorisztikusabb paranoid skizofrén állapotot teremti meg, aminek hatására minden megkérdőjeleződik, amihez az ember valaha is ragaszkodott. Valószínűleg nem véletlen, ez a növény védelmi mechanizmusa, ez a dolga, persze mi még sokkal jobban felerősítjük a kivonatok elszívásával. Persze ez még nem jelenti azt, hogy nem érdekes, amit az elme, vagy akár a lélek produkál a hatása alatt, de azért nálam felmerül a torzítás esélye :).
Ha beleviszek egy kis keresztény/zsidó mitológiát, mondjuk azt, hogy a világunkat Isten teremtette. Nekem a Salviánál az az érzésem, hogy a trip egy vélemény az anti-Istentől (direkt nem használok minőség kifejezést).
A teremtő gonoszként jelenik meg, minden tette arra irányul, hogy gúnyt űzzön személyesen belőled, az egész világ egy mesterien fabrikált illúzió. (Ez ugye innen nézve maga a legbrutálisabb skizofrénia) A valóság ezzel szemben egy iszonyatos soha véget nem érő, disszociatív sikoly a semmiben. Totális káosz, totális értelmetlenség mindenütt. Iszonyú fájdalom.
Lehet kicsit túlfilozofálom, de nekem gyanús ez az aránytalan rosszindulat. Ha a valóság tényleg az a szenvedés, amit a salvia mutat, akkor miért rossz "szolgáltatás" Istentől az, amit kapunk életként? Mi az átverés abban, ha valaki enyhíteni akarja a szenvedésed? Persze ebben sem hiszek, csak agyaskodni próbálok a legrosszabból kiindulva.
Egyébként meg viccesnek tartom, ahogy az emberek olyan kozmikus összefüggéseket próbálnak felfogni, amire képtelen az emberi agy. Lehet illúzió az egész életünk, de mi van, ha Isten álma sokkal valóságosabb számunkra bárminél. Mi egyáltalán az, ami a nyughatatlan ember számára megfelelő válasz lenne? Szerintem nem létezik ilyen. Ha lenne, akkor amögé is benéznénk, ez a természet rendje.
Ha a gomba, a dmt-n, az lsd trippekben találunk érdekes misztikusságot, kellemességet, isteni spiritualitást, akkor legyintünk, nekünk ez nem elég mindfuck, szívjunk 200x-os salvia kivonatot.
Tipikus emberi dolog, le van írva a Bibliában.
"és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek."
" Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. "
A SALVIA trippet alapvetően nem javaslom senkinek, ha viszont mégis kell valakinek, akkor olyannak, aki bármit totálba tud szarni. "Szóval ez a hahaha, bro, trippöltem, szétesett a világ" téma.
Ha alapból is túlelemző, introvertált esetleg depis egyén vagy, rohadtul nem fog hozzátenni a dolgaidhoz.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Volt valakinek szerencséje salvinorinA-hoz. Orrba szippantva mennyire hatásos?
Amúgy a levelek elfüstölésénél hány % ég el(semmisül meg)? |
| | | | |
| | | | | | 5067. gombasz | 2018. július 30. 15:03 |
| | | | | | | Ki mondta hogy a Dmt meg a gomba az kellemesebb vagy másabb mint a salvia? Én nem emlékszem ilyenre , de így utólag azért kötelességünk különbséget tenni köztük , mert azért a psylocibin meg a salvinorin nem igazán említhető egy lapon , legalább is szerintem.
Az Istenes dologra reagálva pedig en úgy gondolom hogy minden ember egy kis isten . Amint fent úgy lent , amint lent úgy fent . Nézzük csak meg a természetet . A fa struktúra a legjobb példa erre. Veszel egy fat, kivalasztasz egy adott részt és az felnagyitva megegyezik az egész fa rendszerével. Magyarul mindenkiben ott van az isteni rész amivel teremthet illetve pusztithat is. |
| | | | |
| | | | | | 5066. ppnqdd | 2018. július 30. 13:21 |
| | | | | | | | Az ember fantáziája, az ember isteni komponense nem ismer határokat, szerintem ezzel bárki egyetért. Ha meditációval, szerekkel, spirituális dolgokkal felpörgeted, akkor ez a végtelen fantázia átveszi az uralmat és világot kezd teremteni. Ha nagyon felpörgeted, akkor annyira elkezd világot teremteni számodra, hogy azt is képes elhinni, hogy ő maga az isten, hiszen ha valami teremteni képes, az isten, nem? Nekem itt kapcsol be valami vészcsengő, hogy ezt inkább nem kéne túlfeszegetni. |
| | | | |
| | | | | | 5065. ppnqdd | 2018. július 30. 13:09 |
| | | | | | | gombasz, nem lételemem a vitatkozás, de ha azért tartjuk magunkat ahhoz a kiindulóponthoz, amit most élünk, látunk érzünk, az agyunk alapállapotában, akkor a salvia egy rohadt erős tudatmódosító.
Na most érdemes leszögezni, hogy az igazságról fogalmunk sincs és valószínűleg soha nem is lesz, szerencsére.
Na most innen nézve a zsálya hatóanyaga, ha jól emlékszem az ópiát receptorok antagonistája és valamelyik d dopamin receptor erős, szelektív agonistája. A hatás, amit létrehoz, ebből érezhető, hogy maga a brutális, izolált félelem, gyakorlatilag kinyomtatja az idegrendszerednek a félelem komponensét.
Ha úgy nézzük, hogy az emberi agy, a képzelet egyfajta kozmikus, istentől származó vonásunk, valószínűleg láthatjuk a szerrel a félelem ösztönének ősi állapotát. Inkább egyfajta időutazásnak gondolnám a múltba, vagy egy totális disszociatív állapotba inkább, mint a valóság tiszta látásának.
A valóság megkérdőjeleződésénél az alternatív valóság témájánál azért az a kérdés is felmerül, hogy salvián miért egy ilyen fajta dolgot látsz, dmt-n vagy gombán miért egy kellemesebb fajta, színes végtelent?
Továbbá miért próbálunk valóságot keresni izolált agybaszogatással, mivel a valóság sosem izolált? Hol az ősi nyugalom, az ősi szeretet, a totális empátia, a mindenbe beleszarás állapota? Az a baj, hogy ha ezeket a komponenseket is bedobjuk a zsákba, újra a földön vagyunk.
Nem mondom, hogy az arra alkalmasaknak nem lehet hasznos a félelem komponensébe való betekintés, de a legtöbb embernél simán tartós megborulást okozhat.
További érdekes kérdés amúgy, hogy miért kell a fizikai testedbe bejuttatnod valami különleges dolgot, hogy kiláss egy illúzióból? Ez kicsit paradoxon. Persze tudom, egy fizikai valóságot is el lehet képzelni, csak nemtom, ott miért működik egy fizikai szétbaszó, miért nem védekezik ellene az illúzió?
Továbbá miért kell az embernek mindig megtalálnia a legrosszabb lehetséges dolgot, ami létezik? Ez valami kényszeres elbaszottság :D
|
| | | | |
| | | | | | 5064. gombasz | 2018. július 30. 12:34 |
| | | | | | | | Ezekkel a dolgokkal nagyon sokat lehet veszteni , de viszont nyerni sokkal többet lehet. Mindenki a maga erejéhez mérten nyer vagy veszít vele. Ilyen egyszeru. |
| | | | |
| | | | | | 5063. ppnqdd | 2018. július 30. 00:47 |
| | | | | | | Erre ezt tudom mondani :)
És ezek egy narkós szavai, aki megélte ezeket.
"Mind túlélésre vagyunk berendezkedve. Elfogyott a hatvanas évek üzemanyaga. Ez volt a végzetes repedés Tim Leary kísérletén. Felráztuk Amerikát az öntudat robbanását terjesztve, anélkül, hogy törődtünk volna a valóság húskampójával, ami azokra várt, akik túl komolyan vették a gurut. A sok szánalmas mohó narkomániást, aki azt hitte, hogy békét és megértést tud venni egy háromdolláros cigivel. De amit vesztettek, az a mi veszteségünk is. Leary a guru magával vitte a sírba annak az életnek az illúzióját, amit megalkotott. Az állandó nyomorékok generációja, a bukott keresők, sose vették tudomásul, hogy tévedés a narkósok közösségének alapvető feltételezése. Az az elkeseredett elképzelés, hogy valaki, vagy legalább is valami erő vigyáz a fényre, az alagút végén." |
| | | | |
| | | | | | 5062. gombasz | 2018. július 29. 21:12 |
| | | | | | | Nekem erről most Castaneda könyvei jutnak eszembe.
Többek között szó van ezekben a tanitasokban a világról mind a mindennapi , konszenzusos valóságról, mind a módosult tudatallapotokban tapasztalható világról.
Mi is jön le ebből tanulsagkent?
Igazából mindenkiben megvan ez a fajta magasabb tudatallapot, tudatosság. Már szuletesunktol fogva bennünk van a lehetőség csak sajnos ezeket elnyomjuk a mindennapi gondjainkkal, szokásainkkal. Ez mondjuk a rendszer és a társadalom hibája is. Mindenkinek megvan a lehetősége hogy felemelkedjen a tudata és hogy már földi életében elerjen egy magasabb tudati szintet.
Ezt azonban csak nagyon kevesen teszik meg , miért ? A csorda szellem miatt, mindenki megy a többi után akkor is ha az jó , akkor is ha nem. Nagyon kevés olyan ember van aki túl tud lépni önmaga és a társadalom által kreált akadalyokon.
A különböző phszichedelikumok pont ebben nyujtanak segítséget. Olyan kapukat nyitnak meg melyeket maximum több évtizedes munkával , meditacioval, tudatos élettel érhetsz el .
Castaneda is arról ír hogy don Juan szerint a kulcs magunkban illetve az eletmodunkkal van. Elmondja hogy legfőbb gond a belső parbeszedunk.
Szerinte ebben rejlik a valódi megismerés kulcsa. Valóban gondoljunk csak bele mi van akkor ha az egész világ csak azért ilyen amilyen mert mi tudatos lelkek ilyennek krealjuk meg. Mi lenne ha a gondolkodásunkat , társadalmi beidegzodeseinket , patterneinket eldobnank és a valódi enunkkel , valodi egonkkal néznénk a világra.
A különböző keleti tanok is ezt akarják elérni a meditacioval illetve más módszerekkel .
Nem is csoda hogy a phszichedelikumok nagy része tiltólistán van a rendszer által. Mi lenne ha egyszerre mindenki felebredne a matrixbol és rajonnenk hogy valójában egész életünkben egy jeghegybe próbáljuk belevesni a nevünket és ha sikerül is mit érünk el ? Semmit.
|
| | | | |
| | | | | | 5061. ppnqdd | 2018. július 29. 10:15 |
| | | | | | | Sziasztok!
Mostanában, valszeg a nyári meleg és a rossz alvásom miatt elég kellemetlen hangulattal küzdöm, gondolom mások is, a sok nyűglődés közben pedig előjött a halál gondolata, a halál gondolatáról a hinduizmusra és a buddhizmusra lendültem tovább, ahonnan jött a salvia trippek olvasgatása.
Biztos vagyok benne, hogy soha, de soha nem fogok tolni belőle, annyira bizarr, annyira sötét, annyira horrorisztikus, hogy az elemző agyam egy kis koffein segítségével még az élménybeszámolók alapján is rá tud pörögni, rendes fáj leállítani utána.
Most azoknak szeretnék írni egy ötletszerű felvetésről, akik nagyjából megélték, érzik a súlyát, a "valóságát" a zsálya tippeknek és esetleg kellemetlenül is érzik magukat az életben emiatt.
A mondandóm célja legyen:
Az elméletek valósága
Bárhogy is van a világ valóságossága, ugye a zsálya ezt kérdőjelezi meg , most nem akarom ezt részletesen leírni, tudja, aki olvassa.
Vegyük a klasszikus nézőpontját a kérdésnek. Az elménkben lévő szellemi komponensünket brutálisan aktiválja a hatóanyag, ami miatt a képzeletünk gyakorlatilag a végtelenségig száll, hogy azt megszemlélve általános érvényű megállapításokat tehessünk a létezésről.
Persze pontosan nem lehet tudni a működést, de a lényeg tényleg valami képzettágítás a bennünk élő ősi fantázia segítségével, az emberi viszonyítási pontot véve alapnak, egyfajta illúzió. Persze felvetődik a kérdés, hogy mi az illúzió és mi nem.
Szerintem azzal is egyetértenek a legtöbben, hogy ez a képzeletnek egy nagyon brutális, mély, távolra szálló változata.
És itt jön az indirekt bizonyítás.
Vajon a hétköznapokban is használjuk a képzeletünket hétköznapi feladatokra? Persze. Hasonlítható az intenzitása a salvia tripnél jelentkezőhöz? Koránt sem, több nagyságrendnyi különbség mutatkozik.
És mégis milyen gyakran hibáznak az elméleteink, az elképzeléseink, az eszméink ilyen bagatell dolgoknál, vegyünk egy elég jól kigondoltat: kommunizmus? Szinte mindig. A valóság állandóan felülírja, javítja, módosítja őket.
Na most ha ilyen egyszerű dolgoknál ilyen hibákat vét a szellemi voltunk, milyen hibákat véthet az olyan nagyságrendekkel komolyabb problémák megoldásánál, mint hogy mi a létezés?
Szerintem érdemes néha az okoskodó embernek hallgatnia a vallásokban leírt bölcsességekre: a világ olyan összetett, hogy az emberi elmével fel nem fogható megőrülés nélkül, emiatt érdemes a természetes korlátainkra hagyatkoznunk, esetleg csak finoman kitekintenünk abból, megérzés szinten.
Ugye, hogy a kis elcseszett életünkben is ezek a finom, megérzésszerű elméletek működnek legjobban, a beteg képzettársításokkal szemben? |
| | | | |
| | | | | | 5060. Revemu | 2018. május 29. 00:53 |
| | | | | | | 0.05, pipába be, gyújtás, egy slukkra le, lent tartom sokáig (még tudnám, de kifújom, gondoltam ennyi már elég lesz) első gondolatom á ez kevés volt, nem fog hatni. 1 másodpercre rá:
megindul a hullámzás, idézem magam: "hűha, megint ugyan az a régi salviás érzés", gyors letettem a pipát az asztalra, amíg képes voltam rá :D
Következő pillanat, egy üregben vagyok benne, elég mélyen, valami elem vagyok benne, a lyuk tetején a szobámat látom, illetve egy fiú szobáját, aki nem én vagyok, de tudom, hogy mégis, csak nem tudom, hogy ki Ő.
Ekkor a sitterem elmesélése alapján annyit mondogattam, hogy "Szé..Szétnyílt...Sz...." ez előttem egy vízió volt, szétnyílt az egész világ, a tudatom kettéhasadt és darabokra tört. Olyan érzésem volt, mintha a testem hozzá lenne
csatolva egy nagyobb egész valamihez, az egész gerincem hozzá lenne nőve. Félig ültem az ágyamon, a hátam pedig a falnak támaszkodott, ez adhatta a "hozzánőtt" érzést. Próbáltam néha feljebb kelni, de olyankor a trip alatt azt éreztem,
hogy saját magam szakítom ki ebből a testből és mindig átalakulok, valami újabb része leszek, ez kellemetlen érzés volt.
Lent a lyuk legalján, az egom teljesen darabokra hullott, itt a tudatommal mozgattam a pár hozzám közel álló nagy darabot (ezek élő szerv szerű dolgoknak tűntek), erre picit átalakultunk, ugyanis mintha egy spirál alakú szerv része
lettem volna, mellettem fura entitás(ok) voltak, előttem szembe pedig mintha egy fogsorszerű szintén szervből hullottak volna ki a "fogak", mindegyiknek volt valami fura jelentése, amiket tudtam is, de az utolsó kihullott darabnál,
nem tudtam mondani, hogy mi az, az entitások pedig még mondogatták is nekem, hogy "De te tudod mi az" ezt persze nem magyar nyelven, de megértettem, viszont nem tudtam kinyögni. Ahogy mozgolódhattam, egyre feljebb kerültem a lyukban,
és már több dolgot sikerült kivenni a szobámból, viszont annyira elvesztettem az egóm, hogy nem tudtam, ki vagyok, mi a nevem, a múltam. Csak azt tudtam, hogy az a szoba ahol vagyok, amibe nőtt ez a lyuk, kijuthatnék, és az enyém
lehetne
(még szép mert az enyém is :D) de akkor ez kicsit ilyesztő volt, mert érzésre nagyon sok ideje annak az egésznek a része voltam már, picit az az érzésem támadt, hogy "ők" nem szeretnék, hogy "visszaalkuljak", maradjak csak velük
a helyemen, ahová tartozom. A sitterem egyszer lement vízért, mert kérhettem (bár ez nekem kimaradt), viszont amikor lement, mondta, hogy csak pár perc, és vége, ekkor már el tudtam szakadni kicsit a lyukból, tudtam, hogy vége lesz
hamarosan,
kezdett visszaépülni a tudatom, amit abban a pillanatban már meg is bántam, mert szivesen maradtam volna még ott kicsit ismerkedni az entitásokkal, ezért biztos, hogy lesz még találkozónk...
Utólag úgy érzem, mintha a saját testem lett volna a lyuk, a saját elmém, aminek a legmélyén voltunk az öreg Divinorumékkal. Meg kell jegyeznem, hogy a hang(ok), aki(k) beszélt(ek) hozzám, női entitások voltak, de most nem az a tipikus
salvia nő, mint pár régebbi utazásaimban. Sajnos kivenni nem nagyon tudtam, mert nagyon sok minden történt akkor, de érdekes volt, hogy annyira nem voltak ilyesztőek, mint régebben. Mintha támogattak volna, segíteni akartak volna
"megmaradni a helyemen"
Visszatéréskor az átmenetben, mikor már volt egy kis tudatom, a sitteremtől egy kicsit megilyedtem, úgy éreztem, mintha ő tudná, hogy most mi volt ez az egész :D Ami persze most már viccesen hangzik, de akkor fura volt, hogy teljesen
természetesen viselkedik :D Egy ideig nem is hittem el, hogy fogalma sincs semmiről, hol voltam és kikkel beszéltem :D
Ez volt életem egyik legjobb salviás élménye :)
|
| | | | |
|
