Szeder:

Symmtrical EarthGround

Az élmény éve: 2006.
Az adag: 2 slukk Salvia Divinorum

Par héttel ezelőtt esett meg a téma... Egy külföldi kisvárosban voltunk hárman... 2 órás szabadidőnket ugy probaltuk elutni, hogy embereket kerestunk, akik esetleg tudnanak eladni nekunk valami elszivhatót. Persze nem találtunk, és kivinni se vittünk magunkkal...

Megesett, hogy ajándékkeresés közben ráakadtunk egy elég durva boltra. Megtalálható volt benne az összes pipafajta, pólók, kiegészítők, és a kint legális anyagok. Vettünk 1 hasispipát, és megkérdeztük, h van-e valami ojasmi, amit bele lehetne tenni (elég elvont 2 eladó volt, meggyőződésünk volt h van náluk zöld). A várt válasszal szemben kirakott 1 üvegcse salviát, és 1 fakéreg szerű cuccot, később 1 csomag magic mushroomot is. A salviát választottuk.

Nagy unalmunkban, mit volt mit tenni, bementünk 1 sikátorba és megtömtük a pipát. Az első kör nem volt túl izgi, érdekes érzés, kis fless. A sétálóutcákon autok mentek izomból, röhögés ezerrel.

Fél órán belül ki akartuk próbálni, mijen 1nagyobb hatás. Bementünk 1 másik sikátorba. Kb 2, 2ésfél méter széles sikátor, kb 20-30m hosszu... maga az egész le volt téglázva, és téglaházak voltak az oldalai. A jobb oldalon 1 zárt kocsma, a baloldalon pedig 1 lakóház volt.Teletömtük a pipát (osszesen 5x tömtünk pipát, es 3an szivtuk, 1g-t vettunk). A menyniségéhez képest engem ugy szét kapott hogy ihajj. Elkezdődött a kör. 1 nagy hatalmas slukk a pipából. mire az előttem lévő haverhoz került a pipa, addigra a téglák ki be jártak, később szimmetrikus virágok nőtték tele az egészet. A második slukk nagyobb volt. Arra még emlékszem, h mit csináltam a Földön.. Átadtam a pipát a haveromnak, majd megindult alattam a talaj...

Két haverom röhögött mint az állat, én már nem tudtam hogy hol vagyok.. Minden hang lelassult. A kis sikátor bezárult és 1 nagy kockává alakult, ahol hárman voltunk. Mint mondtam a föld elindult, és amikor kinéztem a téglafalak fölé (persze ez lehetetlen volt fizikailag), kívülről megláttam az egész földet. csak nem viz volt rajta és földrészek, hanem tele volt olyan szabályos négyzetekkel, mint amiben mi voltunk. Az egész föld ijen kockákkal volt kirakva, mintha mozaikokból lenne. Minden szoba egy külön hely volt. Ugyan ugy 3 alak ult benne mint a miénkbe, csak éppen a környezet volt más: néhol egy sziget, hegyvidék, japán térség, piramisok voltak a kockában, és persze a három ember, aki teljesen ugyan ugy volt mint mi a sikátorban. A Földet ey lilás csillogó köd vette körül, amiből elég sűrűn lenyulkált 1 kéz (Isten keze), ésfogta, kiemelt 1 embert egy kockából, és áttett egy másikba. Emlékszem ezt nézegettem egy darabig. Isten pakolgatta át az embereket az eyik helyről a másikra.

Egyszer csak arra eszmélek, h a talaj elindul a másik irányba, de csak én vagyok rajta. (A föld ugy néz ki mint 1 futószalag, csak téglából kirakva, és minden kocka alján megy) A két haverom maradt egyhelyben, pedig aloluk is ment ki a talaj. Isten megfogott a nyakamnál, és kirántott a kockából. Igazából nem is engem ragadott ki, hanem a lelkemet, mert mikor viszatett egy másik kockába, akkor is ottvoltunk hárman, és a saját testembe kerültem. Minden kockába ámulgattam ugy 1-2 percet, majd Isten keze megint lenyúlt, és átett egy másikba. Úgy 7-8 kockába lehettem, mielőtt vsszaérkeztem volna az "életbe", abba a kockába, ahol a színek kifakulnak, a hangok a lassúból kezdenek visszaállni és a kéthaverom röhög mint az atom. Az egyikük valami ijesmit mondott:
- Isten, ez kegyetlen (a salviára értette,én pedig ugy fogtam fel, h maga az Isten kegyetlen).

Minden más lett. A visszatérés nem hirtelen volt. Isten nevetését hallottam, de a sikátor még egy kocka volt. Már nem láttam ki belőle. el akartam esni, mert a kocsog talaj alattam még mindig ment. Távolodtam a haverjaimtól. Hirtelen hátrafordultam, hogy lássam merre is tartok. Ekkor vettem észre, h csak 1 nagy feketeség van és a futószallag végéhez közeledek...behunytam a szemem és erre gondoltam:
"Isten kegyetlen? De miert? Meg akar olni, nem akarja, h ezen a világon éljek. A halál itt van."
Behunyt szemmel még a futószallagon voltam, de a sebesség nagyon lecsökkent, végül megállt.

Kinyitottam a szemem, és majdnem felordítottam. De láttam h a két haverom már túl vana durva részen, és nézegették, h mi a bajom. Nem tudtam hogy hol vagyok. Őket ismertem csak, nekik hittem egyedül. 10 percen keresztül kérdezgettem őket, hogy hol vagyok, miért, mivel és hogy hogyan. Utána kezdtek visszaállni az emlékek az eddigi utunkról. Egészen addig lövéem se volt h mit keresünk ott. Úgy megborítottam a bandát, hogy fél óráig meg se szólaltunk. Aztán megpróbáltam visszaemlékezni az egészre.. Nem tudtam felépíteni az egészet.

Estére még maradt a fél üvegcse, amit jóízűen el is pipáltunk. Szinte ugyan az a fless, csak a futószalag vitt át a melletünk lévő kokába. Akkor utána már tuttam kontrollálni magam, bár nemtudtam hol vagyok. A halálfélelem ugyan úgy megvolt, csak tudtam h nem fogok meghalni. 3 percen keresztül úgy ültem a haverjaim mellett, mint valami idegen. Emlékszem még ki is rohantam az ajtón, megnézni hogy ég van-e fölöttünk. soha nem volt még ijen élményekben részem. És talán nem is lesz.

Ezt a történetet az ÉnNagyTitkom-nak akartam megtartani. Amit most elolvastál, az történt meg velem 2 percben, azaz 120 másodpercben. Utána azt hittem, hogy legalább 20 percig rajtavoltam.

Nehéz ezt így elhinni, tudom. Az egy-két haver kinek elmeséltem se nagyon akarta elhinni. A történethez nem tettem hozzá semmit, maximum elvettem azzal, hogy nem emlkszem még mindíg 1-2 pontra. A visszaemlékezésben segített egy-két szépen csavart cigi, amitől érdekes mód nem elképzeltem hogy mi volt velem, hanem segített visszaemlékezni, az egész utam átéltem. Azóta is ha zöldülve gondolok az esetre, kiráz a hideg.

© Copyright 2006, 2006 Daath.