Sos-syde:

Először és utoljára Salvia

Az élmény éve: 2006.
Az adag: Egy két Salvia levél

Még soha életemben nem próbáltam ki semmilyen szert. Egészen addíg amíg a haverom haza nem jött külföldröl, és hozott magával egy kis Salviát. Szürke borult nap volt mikor haver betoppant hozzám és mesélte a külföldön töltött tavaszi szünetét. Aztán előkapta a cuccot és kitette az asztalomra. Tessék nekem már nem kell mondta. Egy kis ajándék. Őszintén szólva nem igazán lelkesedtem be mikor megláttam hogy mi az. Ugyan is fogalmam sem volt róla hogy milyen hatása van. Azt hittem hasonló mint a fű vagy ilyesmi, de arról is csak halottam, hiszen azt sem próbáltam ki.

Gondoltam egyszer élek, miért is ne. Mivel nagy dohányos vagyok, és ráadásul csoró a jó öreg hüvely és dohány páros híve vagyok. Így nem volt nagy dolog összekeverni dohánnyal és betölteni papírba. Nem raktam bele sokat, a levélből egy kis darabot rakam bele. Mert féltem, haverom nem mondta hogy mennyit kell bele tenni, igaz nem is kérdeztem. Elkezdtem szívi, de semmi. A cigi vége fele kezdtem érezni valamit de lehet hogy csak beképzeltem:D Mondom ez gyenge szar:D Kell a halálnak. Inkáb elmentem ki az utcára a haverokhoz. Este mikor haza értem mégis ujra szemeztem a bűvös levelekkel. Na mondom oké... utolsó próba. Jó izmosan megtömtem a cigi hüvelyt, szép töményre.. minnél kevesebb dohány annál több levél darabka.

Mikor előszőr beleszívtam kezdtem érezni hogy it valami nem oké. Elkezdtem szédelegni és furcsán éreztem magam. A következő slukkok csak mélyítették ezt az érzést. Aztán hírtelen hangokat halottam, a falak elkezdtek hullámozni. Huhh mondom ez kemény még még még... És elkezdtem szívni a maradék cigit mint a bajnok. Már majdnem elszívtam amikor hírtelen teljesen eltünt a külvilág. A falak leomlottak és eltűnt a szobám a házzal együtt. Egy erdőben álltam és egy női hangot halottam a messzeségből ahogy hívogat. Mentem a hang felé követtem, eszméletlen intenzív volt ez az élmény teljesen átéltem. Aztán hírtelen ujra visszajöttek a falak és megint a szobába voltam. De a női hang továbra is hívott.. erre gyere itt vagyok.... Jött a hívogatás az egyik falból. Oda mentem a falhoz és éreztem ahogy magába szív a fal. Átszívott egy másik helyre talán egy másik dimenzióba? Egy gyönyörű tengerparton voltam. Kissé homályosan láttam, az ég fehér színű volt,, és a tenger vize szín tiszta kék. Minden fényben úszott... a sziklákat verte a tenger vize. Vízhangosan halottam a női hangot, és egy nő állt a tengerparton. Oda mentem hozzá megfogtam a kezét, és hírtelen eltűnt.

Megint a szobámba voltam. Akkor rájöttem hogy a szoba egy átjáró a dimenziók közt és minden fal máshova vezet. Fogtam a cigimet ami még maradt belőle és elszívtam a kis dekket. Aztán beraktam zenét( Bob Marley-t) És csináltam még 1 cigit miközben azt sem tudtam hol vagyok, és begyujtottam azt is. Aztán a zene amit halgattam hírtelen mindenhonnan szólt. Hírtelen tömeget halottam, mindenki énekelt és vidám volt. Besütött a nap az ablakomon. Húú ezt látnom kell mondtam magamban. Kinyitottam az ajtót és ott volt a szinpadon bob marley egy spanglival a szájában és énekelte hogy No woman No Cry.... Teljesen levitt az életről ez a cucc..... nem is tudtam magamról...Mikor kezdtem kitisztulni volt még néhány gyengébb élmény, De ezek voltak a legintenzívebbek. Nagyon intenzív és élethű volt. Még azon is gondolkodtam hogy lehetséges hogy a Salvia annyira megnyitotta a tudatomat hogy észleltem a dimenziókat. Vagy csak a képzelet játéka volt az egész? Még gondolkodom rajta.

Mindenesetre tanulságos kis utazás volt... de semmi kedvem megismételni.. az biztos....

© Copyright 2006, 2006 Daath.