Névtelen:

Lényeg

Az élmény éve: 2002.
Az adag: Fél gramm salvia, 5 patron N₂O.

Tegnap este otthon ültem a barátnőmmel. Ő vacsorázott, én meg akartam várni, hogy befejezze, de gondoltam, közben betöltök két habpatront a szifonba. Aztán megtömtem a vízipipát salviával (most, hogy egy alátéttel 2/3-ára csökkentettem a pipafejet, pont egy adag fért bele), kb. fél gramm. A barátnőm azt mondta, nem zavarja a füst, sőt a rádió és a villany lekapcsolására is hajlandó lett volna, de mondtam neki, hogy asszem ez most mindegy lesz.

Elkezdtem szívni a salviát. Az első két slukk alatt még beszélgettem is a barátnőmmel, de aztán hamar képtelen voltam. Nagyjából az ötödik slukk környékén kezdtem érezni, hogy elindult a trip. Ekkor kicsit gondolkoztam, hogy ráengedjem-e rögtön a N₂O-t, de aztán úgy döntöttem, hogy minek füstölögjön el az a két slukk feleslegesen a pipában, inkább elszívtam. Kicsit köhögnöm kellett, ezért még vártam pár másodpercet a szifonnal. Aztán magamba eresztettem.

A szokásos hirtelen káosz helyett először úgy tűnt, nem is fogja átütni a salviát, aztán rájöttem, hogy csak az van, mint az LSD-nél, hogy képes vagyok felfogni az egészet, és ezért lassúnak tűnik. Mondtam is a barátnőmnek, hogy ez szétdarabolja a patront, mint a papír. Ő közölte, hogy persze. Közben nekem leesett, hogy nem szétdarabolja, hanem lassítja, vagyis inkább az érzékelésemet gyorsítja.

Szóval olyan bonyolult, hogy abból a félmondatból a barátnőm úgysem érthette meg. Az meg, hogy rábólintott, azt jelezte számomra, hogy tudja, mi van, és ezért rám hagy mindent. Én a földön ültem, Ő meg felém jött, és olyan volt, mintha két egymásra merőleges valóságban lennénk, és így esélyem sincs a kommunikációra (ez jellegzetessége a salviának, hogy nem változtatja meg a látványt, mégis olyan, mintha látnám, de nem látom).

Miután kicsit kiment a patron, meg is próbáltam ezt elmagyarázni, de nem találtam szavakat. Közben betekertem és elnyomtam még három patront, de arra, hogy mikor és mennyit, nem igazán emlékszem. Közben a barátnőm az ágyát igazgatta, és nekem olyan érzésem volt, mint amikor gyerekkoromban a nagymamám ágyát néztem. A matrac kétszer olyan vastagnak tűnt, de nem láttam kétszer akkorának, csak megvolt ez az érzés, és nagyon olyan volt, mint a nagymamám ágya mellett játszani (fogalmam se volt, hogy én ilyenekre emlékszem).

Közben a N₂O hatására olyan érzésem volt, mintha másnapos lennék, de nem éreztem rosszul magam, csak elkaptam a másnaposság lényegét, aztán rájöttem, hogy a részegség lényegét is érzem, és a kettő tulajdonképpen ugyanaz. Ezt el akartam mondani, ezért megpróbáltam megfogalmazni, miközben a szavakat keresgélve rájöttem, hogy tulajdonképpen a lényege mindennek ugyanaz, mindenben pont ugyanaz a jó, csak más formákban éljük meg.

Közben becsuktam a szemem (valószínű újabb patron is bejött ekkor, mármint a háromból az egyik), és ezen gondolkozva nézegettem a sötétben feltűnő, lángszerű körvonallal rendelkező fraktálokat (igazából Mandelbrot-halmaznak tűnt, mostanában kicsit foglalkoztam vele). Utána elfogyott a patron, de a salvia még tartott pár percig.

Rágyújtottam, és úgy tűnt, hogy ezt az állapotot buliban is el tudnám viselni. Persze kicsit nehezen beszéltem, időnként nem találtam a szavakat, de most nem tűnt annyira idegennek a világ, mint legutóbb. Az érzés mindenesetre megvolt, hogy én most valahogy e fölött állok, és kívülállóként szemlélem, de könnyen bele tudtam élni magam, hogy ez az életem. A cigit is furcsa volt szívni. Nagyon koncentrálnom kellett rá, hogy szívjam, lent tartsam, majd kifújjam.

Később végiggondolva az volt a legerősebb benyomásom, hogy a N₂O alatt teljesen értettem a világot, mindennek a mélyére láttam, de megfogalmazni képtelen voltam. Kb. 15 perc volt az egész, de a leírtakon kívül még rengeteg megfogalmazhatatlan dolgot éltem át. A salvia valami teljesen más, mint a megszokott világunk, és a N₂O nagyon jól katalizálja.

© Copyright 2002, 2002 Daath.