Airborn:

Térszakadás

Az egész úgy kezdődött, h csináltunk egy pipát sörös dobozból, aminek az aljára dohányt tettünk, de nem kevertük össze a salviával, csak a szűrő szerepét töltötte be, h ne szóródjon át a lyukakon a 10x-es salvia por.

Rászórtuk az 1/16 g, 10x-es salviát, belőttük a fényt, leültünk az ágyra, kicsit relaxáltunk, rákészültünk, aztán haverom gyújtott. Mély slukk, lenn tartja, közben odaadja nekem a pipát, leszívtam a maradékot (nem volt sok) és elengedtem a gondolataim, mint a múltkor, bár ezúttal nem sikerült olyan tökéletesen. Ahogy csukva volt a szemem, a "tér", a középen elkezdett szétszakadni és a két szélén felcsavarodni, aztán elég hamar elfogyott az ereje és kinyitottam a szemem. Ekkor már nagyjából megszűnt a hatás, de ilyen fura érzésem volt, mintha érezném a teret, a sűrűségét, h benne vagyok, stb. Elkezdtem mozgatni a kezem ide-oda és közben haveromat kérdeztem, h érzi-e :D

Mondta, h hát furcsa, de nem tudja megfogalmazni.
Éreztem, h ez még nagyon az eleje volt, nem volt az igazi, valószínűleg a mennyiség miatt, ami maradt. Éreztem, h kell még 1 kör, h át tudjon szakadni.
Haverom felhívta a barátnőjét, aki úton volt hozzá, h mennyi idő, amíg odaér. Volt még elég időnk, szóval rászórtunk még 1 ugyan ekkora adagot és visszaültünk. Ismét relax, rákészülés, de most én indítottam.
Meggyújtom, leszívom, lenntartom, odaadom a pipát, ő is így tesz, várok egy kicsit, kifújom, szívok még egy nagyot és ezzel elengedem ismét a dolgokat és ahogy becsuktam a szemem, ugyan az a kép volt elöttem, mint amit elötte láttam (persze nem ilyen vizuálisan, csak a fejemben) és elkezdett leszakadni, mintha egy vászon lenne. Ahogy szakadt le, középen ismét szétszakadt, de ezúttal vízszintesen és átszakadt haveromon és rajtam, szóval mi ott maradtunk, ahol voltunk és valami elhúzta az egészet jobbra-hátra. Olyan volt, mintha valami manó lenne, de nem láttam, csak éreztem. Miután elhúzta, kinyitottam kicsit a szemem, ezzel próbáltam csekkolni a világot, ilyen mi történt feelinggel, láttam, h haverom ott van, minden rendben, visszacsuktam a szemem, megkérdeztem tőle, h érzi-e, mondta, h igen (később kiderült, h nem ezt :) és kérdeztem, h hallja-e, erre mondta, h nem, közben a "manó" elhúzta ezt a "vásznat" a hátam mögött, aztán balra-előre (ekkor már nem volt olyan intenzív), közben valamit hablatyolt, angolos beütéssel, de nem értettem semmit, igazából nem is nagyon figyeltem, h mit mond. Aztán elfutott.
Kicsit vártam, próbáltam összeszedni magam, aztán kinyitottam a szemem.

Kérdeztem utána haveromat, h neki mi volt, nem nagyon tudta elmagyarázni, csak mondta, h ilyen váááá és hadonászott a kezeivel, így próbálta szemléltetni a dolgot :) Aztán mondta, h furcsa volt.
Az első után láttam rajta, h eléggé kapta, csak nem tudta megfogalmazni.
Elmeséltem neki, h nekem mi volt és mondta, h neki más volt.

Érdekes volt, h haverom és én fixek maradtunk ebben a dologban, az egész leszakadt, csak mi maradtunk ott és hiába próbáltam mozdulni ebben az új valamiben, nem tudtam. Legutóbb is ez volt, h csak ültem az "ösvényen", de nem tudtam megmozdulni. Arra jutottam, h valószínűleg nem tudtam elengedni magam, a hatás alatt, haveromon meg még csekkoltam is, h mi a helyzet. Valahogy olyan érzésem volt, h oda voltam kötve (és ezúttal haverom is) a fizikai térhez és ez megakadályozta, h mozogni tudjak a fejemben.

Végszónak annyi tanácsot adnék, h olyankor salviázzatok, amikor nincs semmi, ami vissza tudna húzni vagy le tudna kötni (para, feszültség, zaj, bármi) és el tudjátok képzelni, h elengedtek mindent és itthagyjátok az eddigi valóságot. Az elején, tömött pipával készüljetek rá, csukjátok be a szemetek, képzeljétek el, h itthagytok mindent, aztán engedjetek el mindent. Amikor úgy érzitek, h oké, mehet, akkor gyújtsatok rá és szívjatok egy nagyon mély slukkot és miközben lenn tartjátok ismét engedjetek el mindent. Ha jól csináljátok, akkor mire kieresztitek, már érezni fogjátok (persze 10x-es kivonatról beszélek, sima levélnél valószínűleg több slukk kell)

Annyi jutott még most eszembe, h sima öngyújtóval csináltuk és h a szakadás széle érdekesen foszlott. Ha nagyon jellemezni akarnám, akkor ezzel az elcsépelt szóval tudnám, h fraktál, de igazából mindegy, foszlott.

© Copyright 2008, 2008 Daath.