Overmind:

Utazás, zenével

Anyag: 2 slukk salvia 15x extract
Testsúly: kb 77kg

Két közepesnek mondható salvia élméynem írom le, egészen friss az élmény, talán másfél-2 órája történhetett.

Kitaláltam, hogy most zenével megvezetem a dolgot, meglátjuk, így mi történik, ugyanis tapasztaltam, hogy salviával elég változatos lehet az élmény, hol hozzátesz a környezet, hol pedig egyáltalán nem, hol elvesz belőle…

A szobaszőnyeg közepére a kis babzsákra kényelmesen törökülésbe helyeztem magam, hangfalak(szép nagyok és gyönyörü hangjuk van) egész közel hozzám, bekészitve 2-3 gyönyörű, „mennyország” hangulatú trance muzsika, a winamp vizualizáció bekapcsolva full képernyőre, füstölő, mécses, és a salvia..

Elszivom az első slukkot, pár másodpercen belül elönt a szokásos furcsa érzés, hogy a salvia íze elönti a testem, de igazából még semmi nem történik.Egyből be is töltöm a második adagot, míg az elsőt lent tartom, de gyorsnak kell lennem.. Elszivom ezt is, a pipát leteszem, de a mozdulat végére már a szemem csukva, és nem is igazán tudom, hogyan tettem le, de emlékszem, hogy éreztem, kigördül a kezemből, de nem foglalkoztam vele..

Nem tudom , csukva volt a szemem vagy nyitva, a két hangfal, mint két fal érzékeltem, és mintha egy szakadékba süllyedtem volna folyamatosan, vagy homokba, míg a két fal fölöttem, én csak süllyedek lefele, lüktető érzés, és egy hang hívogat, és szólít a nevemen, hogy „..gyere…gyere hát..” megyek már..megyek.Furcsa érzésem van, mintha családi körben lennék, 10 éves kisgyerek vagyok…Egyre süllyedtem,míg mintha emelkedni kezdtem volna, vagy a két fal kezdett rámdőlni, vagy a kettő egyszerre nem is tudom.. kinyitom a szemem, a winamp vizuál elkapta a tekintetem, de nemtudtam eldönteni, amit látok tényleg látom, vagy csak a képzeletem játéka, közben hívogatott a hang, a sülyledő érzés tompult, nyitva volt a szám, de egyetlen hang sem akart kijönni rajta..

Fájdogált a hátam az utobbi napokban, és észleltem a fájdalmat a hátamban, és megfigyeltem, teljesen rá tudtam fokuszálni, szinte eggyé váltam a fájdalommal, pontosan tudtam, hol van, és hogyan hat..Ugy éreztem, feszitenem kell, és előbb utóbb megadja magát..Még mindig fájdogál, lehet nem voltam elég kitartó:)

És ami ekkor nagyon furcsa volt, és tetszett, a zene, mintha körém fonódott volna, és mintha az huzott volna vissza a süllyedésből, körémfolyt, és én nekitámaszkodtam, hátradőltem, mint valami fotelnek.. :) nagyon kellemes volt. Igazábol innentől kezdtem visszatérni, de ha becsuktam a szemem, bár tudtam hol és ki vagyok, teljesen máshol voltam..éreztem az energiákat, és így csukott szemmel láttam.

Cimborám zenét hallgatott, és eszembejutott, miylen jó már, hogy csak ül a gép előtt, kattint kettőt, és egyből oylan muzsikák jönnek elő a két kis hangszorojábol, amit csak akar, csak a nevüket kell tudni..nem kell 10 hegedüssel körülvenni magam, és „na, akkor játsszatok…”

Igazábol ennyi történt, érdekes élmény volt, a zene nagyon karakteresen megvezette, jó volt a zene, jól választottam azt gondolom, sok szerepe van a jo választásnak..

Ja, a pipát utána néztem meg, és fejjel lefelé hevert a szép vajszínű szönyegen..felforditottam, és a szürö valahogy megfordult, és felfelé állt, egy atomnyi hamu sem került a szönyegre..:)Megsporolt nekem egy porszivozást…

A másik élményemröl csak bemásolom amit még a lejövetelkor, írtam, mert még egészen élénken emlékeztem az átéltekre, illetve a géplést is még éppen „átéltem”..:) Azért is nem változtatok rajta, mert meggyözödésem (volt akkor is), hogy igy kellett mozdulnia az ujjaimnak, és igy kellet leüssem azokat a billentyüket, mert igy adhattam át, hogy is érzem magam,az érthetőség kedvéért a szavakat javitom esetleg, így ez az eredeti forma:

„Ahogy kifújtem a füstöt, körülöttem gomolygott és engem keresett, és a kis hamuszemcsék is körülöttem szállingóztak, símogatttak, mintha hiányoztam volna nekik..

Ahogy megálltam a szoba közepén és kitártam a kezem, mintha a mennyország kapujában állnék, és beleolvadok a szobába, és vigyél csak, vigyél magaddal…a zenét hurcolta mindenki, mint egy hosszu keritést, vitték e kezükben, forgatták, az meg csak zsiványul mindigh elmászott…

Hozzáolvadtam először az egyik hangfalhoz, aztán a másikhoz, és mondták hogy de „őt is vegyük be, ő is hozzánktartozik”, jó, őt is bevesszük, idetartozik, hozzáolvadok…

Végig lebegtem a szobán 2-3 ember volt még ott, és éreztem valahogy, hogy a másik énem, a Földi, itt ül a széken, és megprobáltam valahogy keresni hogy visszaszálljak hozzá, de nem nagyon sikerült, másfele bolyongtam, végig az ablak előtt, lebegtem a szobában arccal a föld felé, míg földi önmagam itt maradt ülve a széken, aki utána kezdett magához térni…

Mégegyszer beleszivtam a pipába, és mégegyszer, a zene és ez a csodás de erős és ismeretlen világ hívogatott, hogy gyere hát vissza hozzánk, idetartozol, mondtam hogy jövök sietek, és szivtam mégegyet a pipábol, vissza hozzájuk… magukhoz öleltek, belevezetttek valami furcsa csatornába, de aztán a zene megkeményedett, hogy mutassa, milyen ereje van, és ő az úr, ne is próbálkozzak, de örüljek neki, szeret engem és vigyáz rám…

Az arcomhoz nyultam, és furcsa nem is anyag volt, mintha valami egészen szilárd plazma, ami magához fogta a kezem, a hajam valamilyen másikféle, szálas-plazma..

A fal magához huzott, az arcomat és az orromat végigvezette az energiamezőin, és belevezetett a saját valóságába az arcom érintésén keresztül, csak a zene, a fal, és az én érzékelésem, ami ekkor eggyé vált a faléval..

Fhuh..”

© Copyright 2008, 2008 Daath.