 |
Salvia DivinorumMarcoS, 2002. április 18.  | |  | | | | 5155. ppnqdd | 2020. augusztus 4. 23:39 |
| |  | |  | | | Eléggé jellegzetes salvia élmények. Én azért nem próbálom, mert egyrészt nem merem, másrészt meg van egy olyan spirit zizim, hogy talán ezzel megszegném a személyre szóló "tiltott gyümölcs" parancsot :D.
Nem érzel egy kis Lucifer jelleget? Lehet Lucifer egy női spirit? Ez eléggé nem píszíí mondjuk :D. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok! Leîrom pár èlmènyem hátha valaki èrdekesnek találja: legeslegelső 10 ève sima levelekkel:
Sörösdobozra raktam,nem tudom mennyit mèg kis kezdő voltam .
2.slukknál már előjött egy ilyen èrzès mintha kisgyerek lennèk aki valami rosszban sántikál ès mindjárt lebukik a szülei elött. (Ez a feeling elèg sokszor előjött akkoriban ) Szègyelltem magam de rászîvtam mèg egyet. Elkezdett szúrni minden ami a bőrömhöz èrt ,levetkőztem meztelenre kinn az udvaron. De mèg a hajam is szúrta a fejbőröm. Be akartam menni a szobámba ,az ajtóban 10msre èreztem egy hihetetlen èrzèst (addig is nagyon èrdekelt a spiritualitás de ez volt nekem a bizonyîtèk) ,hogy valakik akiket ismerek folyamatosan velem vannak mindîg, nagyon nagyon szeretnek bármit is csinálok. Boldog voltam. Lefeküdtem ,beszèlt hozzám a növèny női energiája èrzelmekkel,nem szavakkal. Olyan volt mintha több èvnyi tudás menne át rajtam pár perc alatt. Utána órákig csak feküdtem ,hogy meg tudjam ezt emèszteni. Volt pár trippem mèg(tárgyak összevesztek egymással a szobámban stb),majd hónapokkal kèsöbb is vettem de az kis bizsergèsen kîvül nem adott semmit. Aztán abba is hagytam (nem volt ilyenre pènzem) . Sok èvre rá újra szerencsèm volt hozzá ,mintha egy kedves règi barát üdvözölne ,egyből abban az ismerős tèrben voltam ,otthon. Sok sok nevetèssel ès tèr èrzèkelès torzulással (mèsz előre ès mintha hegyet másznál). Vagy ülsz egyhelyben ès mintha folyamatosan hátra akarnál esni.
Ennyi lett volna :) mèg ismerekedem vele. |
| | | | |
| | | | | | 5153. ppnqdd | 2020. július 23. 00:04 |
| | | | | | | Sziasztok! Újabb kissé agyament tézis következik újabb pár tucat élmény elolvasása és néhány háborús film megnézése után.
Várom a valós salvia élményekkel rendelkezők megerősítő/elutasító véleményét!
Szóval a top háborús drámák nézése közben esett le a tantusz, hogy a háborús veteránná fejlődési folyamat tökre hasonlónak tűnik, mint a salvia élmény, csak sokkal lassabb és tartósabb. Az újonc katona kezdetben minden egyes halottat megsirat, minden egyes mozzanatra figyel, minden egyes pozitív vagy negatív élményt mélyen megél. A "fejlődési" folyamat során (ez főleg tényleges háborúra, nagy nyomásra igaz) azonban lefojtja az élményeket, eltávolodik a valóság részleteitől és már csak a lényegre figyel. Ha valakit túl nagy behatás ér, hajlamos lehet tartósan elzárkózni a külvilág élményeitől és már csak igen elnagyolt képekben érzékelni azt.
Mondhatjuk szerintem, hogy egyfajta disszociatív belső valóságba kerül az illető.
Az életünk, a fejlődésünk során is hasonló folyamatot látok. Kisgyermekként olyan, mintha a tudatunk még félig a kavargó, színes fantáziavilágban lenne, mindent nagyon erősen megélünk, sokszor túl erősen, túl kiszolgáltatottan.
A felnőtté válás útján a háborús példához hasonlóan, csak annál finomabban megtanuljuk kizárni a felesleges élményeket és a lényegesekre koncentrálni. A színes világ hullámokban vissza-visszatér, de már nem annyira általánosan, mint a gyermeki tudatunknál.
Az élet aztán vagy megöregedve, vagy korábban szakad meg. A korábban megszakadásra nehéz szabályszerűséget találni, de talán az öregedő tudat passzol a pattern-embe.
Aztán ott a halál, amit teljesen olyannak képzelek el, mint amiről egy-egy intenzívebb salvia élmény beszámol: az élményektől, a kapcsolatoktól való teljes megfosztottság. Találkozás valami ősi, energiamentes, tiszta állapottal.
Aztán újraindul a vágyódás a fantáziavilág felé... |
| | | | |
| | | | | | 5152. ppnqdd | 2020. június 1. 21:15 |
| | | | | | | Nem teljesen tiszta, amit írsz, de nagyjából értem. Nem rég láttam egy videót a relativitás elméletről és tökre megtetszett. Ott az a lényeg, hogy ha mész mondjuk az autópályán az autóddal, nem lehet megmondani, hogy az autópálya megy-e alattad, vagy ténylegesen te mész.
A tudatnál is ezt érzem, ezt a relativitást: a külső és belső világot. Ha befele mész, akkor csak egy megfigyelője vagy a világnak és te vagy a központ. Ha meghalsz, a világ szertefoszlik, mint egy álom és te ott maradsz a meztelen tudatoddal.
Ha kifele mész, akkor a belső világ létezése csak egy illúzió, a tested, az idegrendszered felépítő apró komponensek összessége, a megélt élmények: csalódások, sikerek, tanult dolgok egyvelege. Ha meghalsz, porrá leszel és beleolvadsz a mindenségbe.
Ha a relativitás igaz erre, akkor a kettő között nincs ultimate döntési lehetőség. Mindkettő örökké igaz marad.
A te szempontjaidnál is ez a relatív kettősség jelenik meg, attól függően, hogy épp belülről néz az ember kifele, vagy kívülről befele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mi a bizonyíték, hogy a pszichedelikum nem csak az állandóan aktív elmét "pörgeti fel"? Egy megvilágosodott ember (aki már egyáltalán nem azonos az elmével, ergo nem lát valótlan dolgokat) nem hallucinál lsd-n. Tudom, mert ismerek egyet, mindegy mennyit vesz be (400 mikrogramm akár), semmi hatása nincs. Ha elszív egy spanyát, akkor egy kis áldottságot érez még, de mivel amúgy is ebben él, ezért nem számít neki annyira. Szóval ő azt mondja, hogy a pszichedelikum nem más, mint erőltetett meditáció. A meditáció is addig működik, amíg az ego (az elmével való azonosulás) működik. Ez az ember, akit ismerek, azt mondja, hogy soha nem tapasztalhatsz semmi mást, csak a saját agyadat. És hogy minden más félreértés csak abból adódik, hogy a még nem teljesen felébredettek ezt félreértették, és úgymond "hittek a tapasztalásnak". Ő azt mondja, hogy a halállal vége is mindennek egyből. Mit gondoltok erről? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azt olvastam a csalán levèl permet egy idő után megvastagîtja a leveleket ,hogy a bogarak ne tudjanak olyan könnyen lakmározni belőle. Ez jelenthet többlet salvaronin A termelèst hölgyemènyünknèl? |
| | | | |
| | | | | | 5149. ppnqdd | 2019. december 28. 00:20 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 5148. ppnqdd | 2019. november 2. 09:13 |
| | | | | | | | Megnézem, ha lesz egy kis időm, me' mostanában nem sok van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Múltkor megnéztem egy filmet, Samadhi. Az érdekes az volt, hogy ezt mind a salvia megmutatta. A filmnézés közben rakódott össze. A salvia egy személyre szabot tanítást ad. Castaneda, meg sokan masok is ugyannerről írtak, szóltak. Kb ahhoz hasonlítánám, hogy minden út Rómába vezet. |
| | | | |
| | | | | | 5146. ppnqdd | 2019. szeptember 28. 23:32 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 5145. estimese | 2019. szeptember 28. 21:44 |
| | | | | | | Mókás ötlet az alternatív állapot, nehéz elképzelni hogy három órát eltölteni ott, hogy itt nem is létezem, hanem máshol, vagy én vagyok minden állapot. Na ez kemény lenne. Ilyenkor már kellene egy vigyázó...
Amúgy érdekes az az emberi tulajdonság, hogy ezt mire akarja haszni. Átnézni odaátra, ésakkor mi van. Elmúlik és újra itt vagy. Olyan mintha elfogyna a hajtóanyag azelőtt, hogy elhagynám a bolygó gravitációs terét.
Tudom, hogy a tudat soha sem hal meg, minden egy, a test nem én vagyok, stb... és mit lehet ezzel kezdeni? Van még ennél is több? Hova tovább?
Nincs salvia közösség a környéken. Nincs kivel beszélni. Az embereket jobban érdekli az alkohol, tv, konzum, milyen kiegészítő kell a szerep eljátszásához...
|
| | | | |
| | | | | | 5144. ppnqdd | 2019. szeptember 28. 19:49 |
| | | | | | | Ja, a citromsav eléggé oldja a fogat.
Mikrodózis? Hát nem tudom, inkább talán a közepes dózis lehet érdekes rágcsálva, ha ilyen egész napos alter állapotokat akarsz elérni :D |
| | | | |
|
