 |
Salvia DivinorumMarcoS, 2002. április 18.  | |  | | | | 4831. Assamoa | 2012. március 9. 12:47 |
| |  | |  | | | cellux!
"...ha ez tényleg így van, akkor érdekes, hogyan tudnak az élményre utólag emlékezni."
Nem értem miért tűnik neked forcsának, hogy emlékeznek a tripre?
Ilyen jellegű élménynél Te miért gondolod, hogy az emlékezetvesztés szükségszerű?
Én nem tudnék semmiféle ok-okozati összefüggést találni a 2 dolog között. |
| |  | |  |
| | | | | | 4830. cellux | 2012. március 9. 12:02 |
| | | | | | | Konkrétan arra gondolok, hogy nem felejtem el, ki vagyok, hogy hívnak, hol élek, mi a munkám, kik vesznek körül a hétköznapi életben, vagy hogy Salviát szívtam és azért történik, ami történik.
A trip reportok nagy részében azt olvastam, hogy az utazó a trip idejére még azt is elfelejti, hogy salviázott és az élményt tabula rasa fogadja be, úgy, hogy a földi vonatkoztatási pontokhoz való viszonyításnak még a lehetősége is eltűnik.
Mondjuk ha ez tényleg így van, akkor érdekes, hogyan tudnak az élményre utólag emlékezni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
"Érdekes, én Salvia hatása alatt soha nem veszítettem el az öntudatomat"
Embere válogatja :)
Gondolom itt nem a szimpla ájulásos "öntudatvesztésre" utalsz, hanem az (alapvetöen folytonos) "én-tudat" ideiglenes hiányára? Ami persze megint csak különbözik a klasszikus pszichedelikus "ego loss"-tól, a merev személyiségvonások által stabilizált önkép feloldódásától. |
| | | | |
| | | | | | 4828. Assamoa | 2012. március 8. 17:14 |
| | | | | | | Igazad van cellux, egyáltalán nem kell ilyen sokat szívni! A kevesebb néha több! ;)
A trip után, mikor visszaszakadtam a világunkba egyértelműen azon a véleményen voltam, hogy most 'jó ideig' nem kell semmi ilyesmit...
és úgy éreztem, hogy semmi pszichedelikus élményt nem adott a trip.
Viszont most, hogy elkezdtem emésztgetni a történteket, arra jutottam, hogyha még ennél is felkészültebben, így nyugodtabban és kevésbé parálnék rá a 'mindfuckra' és így élném át újra a tripet, odafigyelnék a részletekre és nem csak sodródnék mint egy rongybaba, akkor akár nagyon érdekes dolgokra is fény derülhetne.
Egyetlen baj vele, hogy iszonyatosan veszélyes és azt kell mondjam már-már felelőtlen lenne tudatosan újra belemenni egy ilyen szintű tripbe. |
| | | | |
| | | | | | 4827. cellux | 2012. március 8. 13:49 |
| | | | | | | Érdekes, én Salvia hatása alatt soha nem veszítettem el az öntudatomat, vagy annak a tudatát, hogy van egy földi személyiségem. A trip teljes időtartama alatt itt maradok a földön, nem felejtem el, hogy ki vagyok.
Igaz, sosem szívtam 1/10 grammnál többet (és nem is tervezek ilyesmit, mert egyelőre nem látom értelmét).
|
| | | | |
| | | | | | 4826. Assamoa | 2012. március 8. 11:46 |
| | | | | | | Sajnos magamban sem tudom megfogalmazni, hogy mi történt igazán, pedig emlékszem ponotsan, hogy min mentem keresztül.
Ne gondolja senki, hogy ezt most menőzésből írtom le, hogy mennyire szét voltam csúszva: Nem!
Azért írtom le, mert nekem segített mások beszámolója előző tripjeim során megbírkódni a váratlannal valamilyen módon.
Nem estem pánikba mikor patronozás során azt éreztem, hogy a tüdőm és a légutaim megtelnek tejszínhabbal. Az agyam azonnal pánik funkcióba akart kapcsolni, hogy "úr isten, meg fogunk fulladni". De ekkor bele tudtam kapaszkodni egy beszámolóba, mert ezt már leírta valaki előttem és egyfajta tudatosság jött létre, hogy "semmi pánik, csak tripelek". Megnyugodtam és elkezdhettem élvezni, hogy tele van tejszínhabbal a tüdőm... mindezt a pánikolás helyett.
Egy pici tudatosságot tud adni az, hogy mások is éltek már át ilyet, egy pici fogódzkodó/visszacsatolás a valósághoz, még ha nem is tudod, hogy mi is az.
Tudjátok, hogy a tripem közben hányszor akartam valami támpontot kapni a világunkból? Próbáltam keresni valami ismerős alakot (a vigyázómét, de nem láttam), érzést (a szőnyeg tapintását, de nem találtam) vagy élményt (kimenni levegőzni, de hova??) valamit az én "igazi világomból", de sehogyse sikerült.
Azt remélem, hogy aki ezt olvasta és belemegy egy ilyen jellegű élménybe, talán ebbe a gondolatba tud majd kapaszkodni a hatalmas árban és esetleg felszabadultabban éli azt át.
Emberek, nagyon óvatosan a zsályával, de komolyan!
Végül köszönetet szeretnék mondani a vigyázómnak, hogy végig mellettem volt és hogy ennyire jól kezelte a helyzetet! Köszönöm M! |
| | | | |
| | | | | | 4825. Assamoa | 2012. március 8. 11:43 |
| | | | | | | THC, lehet találkoztunk tagnap az egyik síkon, csak nem ismertük fel a másikat... ;)
Tegnap este nekem is volt szerencsém az Istennőhöz. Különös egybeesés, nem? :)
Szalviáztam már többször is, nyomtam mást hallucinogént, voltak durva élmények, de azt kell mondjam ilyen szintű, erejű... ehhez fogható még soha. Talán már nem is lesz... ezt értse mindenki úgy ahogy akarja. ;)
Én is 10x-t szívtam, csak én 0,5g-t. Előre mondom, ez több mint rengeteg!!! Persze ez csak akkor tudatosult bennem - mint amit Te is írtál THC - mikor elszívtam és épp elköszöntem a tudatomtól és a világtól. Belefordulsz egy másik síkba, és az a mélyből feltörő és lágyan elhaló gondolat hogy: "Nabazmeg...".
Már fel is adtad. Nincs értelme olyan dologgal foglalkozni vagy esetleg keresni azt, amiről nem is tudod hogy micsoda vagy hogy egyáltalán létezik-e valahol; A valóság.
Hál' Isten, nem kezdőként pottyantam ebbe a világba és így ösztönösen hagytam hogy sodródjak, nem kapálóztam az árral szemben, legalábbis >szellemileg< nem...
*** Salviázás során a közvetlen környezetedből minden törékeny, éles szélű bútort/tárgyat távolíts el. Fekvő vagy ülőpozícióban fogyaszd a zsályát, semmiképpen sem állva! Komolyabb tripnél legyen egy józan vigyázó körülötted! Ez utóbbi nagyon fontos!!! ***
Magáról az élményről tudok pár részletet mondani, de kb. csak annyit adna vissza belőle mint hogy egy irracionális számot, például 'pí'-t megfeleltetem az első 3 számjegyének (3,14...) és nem veszek tudomást a végtelenségéről.
A 'valóságból' egy szempillantás alatt ezer másik síkra "fordultam". Egyszerűen beszippantott és folyamatosan eggyé tett magával.
Fizikailag végig magamnál voltam, de az érzékszerveim más-más síkokról adtak információt az agyamnak.
A világ amit érzékeltem, olyan volt mint egy végtelen hosszúságú, nyitott könyv.
Valaki (talán én?) ott állt a végtelen könyv közepén és minden egyes lapozással egy új dimenzióval vált eggyé. Ez az eggyéválás sokszor kellemetlen érzés volt, de nem volt mit tenni.
Érezni lehetett, hogy innen nincs visszatérés. De hova? Fogalmam sem volt, hogy én honnan jöttem, azt se tudtam, hogy hol vagyok... Csak annyit tudtam, hogy nem ide való vagyok.
Egy érzés mely pillanatszerűen alakot öltött, de egyszerre volt a 2D tér szerves része sugallta, hogy : Érzi ő, hogy nem ide való vagyok... meg is értette, hogy szeretnék visszajutni... de együttérzően éreztette, hogy ez úgyse fog megtörténni, akárhogy is szeretném.
Ez meglehet a tudatalattim volt, aki próbálta közölni velem, hogy mi történik. Ő biztos tudta, hogy a zsálya hatása alatt történik mindez. Talán nem volt módjában ezt elmondani nekem, így inkább csak együttérzően kisért az utamon.
|
| | | | |
| | | | | | 4824. ++THC++ | 2012. március 7. 20:44 |
| | | | | | | | Szó ami szó ez a Salvia egy nagyon kemény dolog (még nekem is sok, pedig már bejártam pár síkot). Remélem ez elkerüli a "szét akarom b...szni magam valamivel" tinik figyelmét. Nagyon nem játék.. |
| | | | |
| | | | | | 4823. ++THC++ | 2012. március 7. 20:38 |
| | | | | | | Ismerős..
Azért félelmetes ez a Salvia...azóta sem mertem szívni belőle :D Főleg az eleje a durva, amikor úgy érzed, hogy ajaj, nem kellett volna ennyit és már nincs megállás. A második amikor elveszted az identitástudatodat, vagyis egy egészen más identitástudatot veszel fel. Visszatérő érzés volt amit az előbb írtam, hogy olyan érzés volt amikor hazahívnak a játszótérről én meg csak makogok, hogy te jó ég, most megtudják, hogy szívtam, az egész eddigi "játékomat" látták...Bizonyos szavak ötlenek ilyenkor a fejembe, amiknek ott és akkor jelentős értelme van és az ottani világhoz erősen kapcsolódik. És nem tudom miért, de mindig a szüleim jelenlétét érzem. Majd amikor megadom magamat, hogy "jó, bocsánat, máris megyek haza", akkor az ismeretlen térháló áll előttem, és nem merek továbbmenni. A másik, hogy lehet, hogy már el kéne múljon az utóhatás, de még mindig bágyadt vagyok, igaz, lehet, hogy a Hawai miatt+meg is vagyok fázva rendesen.
Létezik a Salviánál olyan adag, ahonnan nincs visszaút? Mert nekem ez a csipet 10x res is már a határokat feszegette. |
| | | | |
| | | | | | 4822. cellux | 2012. március 7. 18:12 |
| | | | | | | ++THC++: nagyon jókat írsz.
Nekem olyan is volt, mintha az idegrendszerem a testhatártól kiterjedt volna egészen a világ végéig, és emiatt féltem megmozdulni (agyi parancsot adni a mozgatóközponton át az izmoknak), nehogy a föld felszakadjon, a szomszéd ház leomoljon vagy ilyesmi. :)
Ugyanaz az érzés, amit teljesen hétköznapiként tapasztalok, amikor megfogok egy poharat és felemelem (közvetlen agyi/tapasztalati összeköttetés a tudatosság és az érzés között), de az érzés nem áll meg az ujjbegyeknél, hanem belefonódik a világba, mintha az lenne a testem és annak tudnék parancsolni.
Mintha ugyanazzal az akarattal és erőfeszítéssel, amivel valami nehéz dolgot tudok felemelni, neki lehetne veselkedni a világnak is és meg lehetne mozdítani, meg lehetne "tekerni", talán fizikai, de az is lehet, hogy szellemi értelemben.
Nagyon különös dolgok ezek.
|
| | | | |
| | | | | | 4821. ++THC++ | 2012. március 7. 10:42 |
| | | | | | | | Na a második kör is igen érdekes volt. Talán annyira nem volt erős mint az első, pontosabban teljesen nálam volt az irányítás. Najó, csak félig..Csukott szemmel utazás, ha kinyitottam akkor minden normális volt. A pipába megint keveset raktam, jó mélyen leszívtam, majd egy kisebbet szívtam (akkor már elfelejtettem, hogy a lángnak folyamatosan meglegítenie kell. fekszem, érzem a zsibbadást, és elkezdett nagyon durván rétegződni minden, és úgy megjelenni a világ amelyben én fekszem az ágyon, mintha egy nagy kerék (óriáskerékhez tudnám hasonlítani) egyik része lenne, egyik kosárkája ahova beleülnek az emberek. ÉS ez az óriáskerék néha el-el kapta az oldalamat, a vízió nyitott szemmel nem volt olyan erős, de magától lecsukódott a szemem. Olyan érzés volt, mint ha ez az óriáskerék lenne az "otthon", és olyan érzésem volt mint amikor régen a szüleim hazahívtak a játékból, hogy na most már elég. El is kezdtem beszélni, hogy igen, bocsánat, megyek. És akkor megrémültem, hogy te jó ég "ők" (nem tudom kik) láttak minden amit eddig csináltam? Úristen, hát akkor ezek nagyon le fognak szúrni a sok hülyeségemért. Szégyelltem magamat. Bűnbánóan mondogattam, hogy igen, megyek haza máris. Aztán meg azt mondtam, hogy "na kicsit hazanézek". De félelmetes volt, mert nem volt körülöttem semmi, csak egy végtelen tér-kerék forgása. Félig talán el is indultam abba a világba, de ehhez keveset szívtam. Ezt nem is bánom annyira. Féltem attól, hogy mi van a másik oldalon. Ilyen érzés a halál is? Ilyen csavarodás, tekeredés, "felelősségre vonódás" érzése? Mert akkor ha eddig nem féltem a haláltól, most már azért ott van bennem, hogy uhh...Még nem mertem tehát teljes mértékben odaadni magam ennek a másik világnak, a végefele már jöttem volna vissza élni a kis életemet. Ezt szomorúan láttam, hiszen megannyit dolgozom azon, hogy spirituális élményem legyen, hogy meglássam mi van a világunkon kívül, amikor ott vagyok akkor meg megijedek. Számomra ez azt jelzi, hogy bár még a háromnegyede megvan a salviának, ehhez nekem még "gyúrnom kell", hogy teljesen kilövessem magamat a tér idő kontinuumba. |
| | | | |
| | | | | | 4820. ++THC++ | 2012. március 7. 03:29 |
| | | | | | | Ja még egy érdekesség...amikor kicsit be akartam tájolni magamat, hogy mégis pl megmozdítani a kezemet, vagy valami, akkor teljesen elvesztem. A tér minden egyes pontján léteztem egyszerre, és fogalmam nem volt melyik valóságban kéne megmozdítanom vagy akarom megmozdítani a kezemet :D
Valahol olvastam, hogy fürdőkádban kipróbálni...én ezt nem javasolnám...ugyanis ha kontrollt vesztesz, és elmerülsz, egy végeláthatatlan fuldoklásba kezdhetsz, és nem fogod tudni melyik valóságban fuldokolsz, egyszerre 10 000 valóságban fogod átélni...lehet, hogy van akinek bejött fürdőkádban, én tuti nem merném. Emberek között meg jobb ha nem is említem, hogy felejtős..Talán ha olyan van melletted aki nagyon közel áll és ezer szál köt össze vele, akkor közösen utazhattok téren is időn kívül. Lesz erre is próbám. |
| | | | |
|
