 |
Hawaii törpeGrishtee, 2003. március 4.  | |  | | | | 329. goloka | 2009. június 10. 17:33 |
| |  | |  | | | Cellux, megpróbálom körvonalazni a gondolataimat. Egyrészt: a dualitás elvesztésétől nem kell tartanunk, mert halálunk pillanatában úgyis megtörténik/megtörtént már elég sokszor:) Másrészt: a semlegesség = középpont. Ahhoz, hogy megtudd, hol a középpontod (illetve, hogy hol a világ középpontja, úgy értem, mi az, ami a világegyetemet alapvetően meghatározó entitás) tudnod kell, mi van a skála szélén. Ha nem tudod, hol az út széle, honnan tudnád, hogy hol a közepe? A dualitás önmagában nem más, mint ennek a felismerése, és éppen ezért szükségünk van rá. Ugyanakkor nem több, mint egy eszköz. A mi létezési formánknak éppúgy alapvető jellemzője, mint a szolgálat, vagy a folyamatos változás.
S hogy mi az ami normálisnak fogadható el vagy nem normálisnak? Szerintem minden relatív, és hogy ha valamit éppenséggel nem fogadsz el normálisnak, be kell ismerned, mégis hatalmas szerepe volt abban, hogy rájöjj, mi a normális. Éppen ezért nem létezik "céltalan", "eltévelyedett", mert végső soron mindenből információt nyerünk saját létezésünkkel kapcsolatban. Nincs jó és rossz. Csak szükségszerű.
És végső soron nem baj, ha valóban ide lyukad ki az ember, mármint, hogy a semlegesség alapvető jelentőségű létezésünkben, de ahhoz, hogy megtudd, mi az, ami igazán Te vagy, szó szerint mindent meg kell tapasztalnod. Attól meg még elég messze vagyunk mind itt a fizikai létsíkon, az biztos. Nem baj, ha tudjuk, hogy "valamikor majd" ez lesz az út "vége", de nem felejthetjük el, hogy közben mindennek oka van. Többek közt annak is, hogy folyton a szélsőségek közt vergődünk. Mert még nem találtunk rá igazi középpontunkra. Már az is egy jó szint, ha tudatilag felfogjuk, mi láncol minket a dualitásba, azaz a fizikai létsíkba. És kezdem úgy érezni, semmi több, csak bizonyos információknak a hiánya. Tanulás az egész. Az információ az egyetlen dolog, ami képes felülemelkedni az anyagba kristályosodott struktúrákon. Mert az ténylegesen csak az elménkben létezik, tehát anyagtól független. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | http://href.hu/x/98rk
Mi nem normális benne? Teljesen normális transszexuális :) |
| | | | |
| | | | | | 327. Orion | 2009. június 10. 16:51 |
| | | | | | | Szép kutatási téma, kicsit loopos nem? :-)
Hogy lehetnek-e ebben a semleges hozzáállásban mély érzések, mély érzéseim? Nem tudom, azt hiszem itt a mély szó az értelmét veszti. Meg minden ilyen jelző.
A két neműség engem is zavarna, de én a nemtelenségről írtam.
|
| | | | |
| | | | | | 326. cellux | 2009. június 10. 16:47 |
| | | | | | | Tovább megyek: ez a semlegesség lehetővé teszi, hogy dühös legyél? Ha igen, miben különbözik ez a düh attól, amikor nem "semlegesen" vagy dühös?
Van-e olyan, hogy megvilágosodott düh, és ha igen, mi a különbség a nem megvilágosodott változathoz képest?
|
| | | | |
| | | | | | 325. cellux | 2009. június 10. 16:28 |
| | | | | | | Másik: az a semlegesség, amiről te beszélsz, az ugyanakkor lehetővé teszi, hogy mindenki baromira különböző legyen, igaz? Tehát nem arra utal, hogy mindenki egyforma, hanem arra, hogy mindenkihez egyformán (szeretettel) viszonyulsz?
Pl. ez a semlegesség lehetővé teszi, hogy ugyanakkor nagyon mély érzéseid legyenek?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szereintem Yin és Yang. Vagy van érem, és akkor két oldala van, vagy nincs érem, mert elnyeli a parkoloautomata. ;) Nem lehet mindenkit szeretni, és nem is kell... |
| | | | |
| | | | | | 323. cellux | 2009. június 10. 16:24 |
| | | | | | | Az én problémám ott van, hogy a semlegesség feelingre kb. ugyanazt jelenti nekem, mint egy androgün lény. A mi világunk dualitás-alapú (férfi/nő), és a tökéletes lény akkor mégis androgün lenne? Ez zavaró.
Konkrét példa a Wachowski testvérek közül az, aki - állítólag - nővé operáltatta magát. Szerintem az történt, hogy ezek feljutottak egy olyan szintre, ahonnan le tudták ugyan hozni a Mátrixot, de ugyanakkor teljesen össze is olvadtak bennük a szélsőségek, ezért képtelenné váltak arra, hogy normális emberi lényként létezzenek.
Én azt kutatom, hogy meg lehet-e tudni azt, amit ők megtudtak, anélkül, hogy elveszítenénk a dualitást. Más szóval: össze lehet-e kötni az eget a földdel úgy, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon.
|
| | | | |
| | | | | | 322. Orion | 2009. június 10. 15:44 |
| | | | | | | Tegnap egy egész bélyeggel jártam a várost. Leginkább a Margit szigetet fényes nappal a legnagyobb tömegben. Ahogy mászkáltam a rengeteg nagypapa, nagynéni, unoka, anyuka, barát, kutya között egyszerűen azt vettem észre, hogy az emberek kezdik elveszíteni a tulajdonságaikat. Eltűnt a koruk, a nemük, a külsejük, a lelkük, minden amit jelzőként lehetne aggatni egymásra. Furcsa, mert nekem is konkrétan egy szó: a semlegesség jutott eszembe erről. Egy teljesen homogén társadalom bontakozott ki előttem.
Ezzel egyenes arányoságban nőtt bennem a szeretet is mindenki iránt, a maga határtalan valóságában.
Nem engem kérdeztél cellux, és biztos túl egyszerű magyarázatka amit írok, de azt hiszem, amíg olyan világban élünk, ahol a tulajdonságai miatt ítélünk meg mást, akár pozitívan, akár negatívan addig nem fogunk tudni igazán szeretni. A világ tökéletesen ki van egyensúlyozva, nem nekünk kell osztályozgatni, és ha nem osztályozgatsz, nem lesz miért senkit se szeretned, se utálnod. Az EGYség tudatának öröme, elvezet a szeretehez. Ha eltudod fogadni önmagad, másokat is elfogsz tudni, és ugyan ez igaz vissza felé is.
Bizonyára nem oldottam ki a gordiuszi csomót, de ez az egyszerűsség nekem bőven elég. A feltétel nélküli szeretetben, el van rejtve a semlegesség, a feltétel nélküli részben... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Atropos0,
totál igazad van! Ha visszagondolok a tripemre gyakran elfog valamilyen szorongás. Nem volt bad trip, persze a dózis miatt nehéz indulás volt, de összességében kellemes éjszaka volt. És mégis ha visszagondolok valami szorongást érzek. Próbáltam már nagy dózisban a gombát, az éntudatom széthullott, érzelmileg megjártam a poklot közben, de akkor se fog el a szorongás, ha eszembe jut! |
| | | | |
| | | | | | 320. cellux | 2009. június 10. 08:59 |
| | | | | | | "végül is a tökéletes semlegesség a természetes állapotunk"
légyszi, ha van erről további gondolatod, írd le, nagyon érdekelne. én az eddigi utamon szintén erre jutottam, viszont képtelen vagyok felfogni, hogy ez hogy egyeztethető össze a szeretettel (amit szintén meghatározó jelentőségűnek érzek).
úgy érzem, hogy a keleti-nyugati tengely (pl. buddhista/keresztény, vagy hindu/mohamedán kultúrák) pont ebben térnek el egymástól, hogy a keletiek szerint a semlegesség a végső dolog (üresség), a nyugatiak szerint meg a szeretet (Isten).
talán ez a két pólus viaskodik bennem, és nem vagyok képes meghaladni, a kettőség fölé emelkedni valahogyan. kibékíthetetlen ellentétet érzékelek, ugyanakkor abban is bizonyos vagyok, hogy ha ezt feloldom, azzal az emberiség egyik alapproblémáját oldom meg. de hogyan?
|
| | | | |
| | | | | | 319. goloka | 2009. június 10. 01:22 |
| | | | | | | Atropos0, szerintem ez azért egy kicsit erős így. Én olyasmit éltem át miatta, amire kicsit sem mondhatom azt, hogy pokol. Közelebb vitt önmagamhoz, mégpedig azáltal, hogy erősítette bennem a tudatot: anyagba vagyunk zuhanva mind, és ez ebből csak és kizárólag egyetlen kiút van, ez pedig nem más, mint hogy szeretetben éljünk egymással és önmagunkkal. Amikor a trip kezdett kifejezetten pszichedelikus jelleget ölteni, rendkívül tisztának éreztem a tudatomat és az érzelmeimet egyaránt, mintha hirtelen "felébredtem" volna egy nagyon hosszú, sötét álomból. A tökéletes józanság: szeretet.
Éppen ezért nem érintette a "pokol" határát sem, mert nem volt bennem küzdés. És úgy éreztem, végül is a tökéletes semlegesség a természetes állapotunk. Előtte azonban testi ernyedtséggel és lomhasággal éreztette velem, hogy tudjam, hogy hol a helyem. Most éppen az anyagi világban. Szerintem valóban nagyon mélyre viheti az embert, ez nálam egyébként nem a trip során, hanem utána pár héttel következett be. Fájdalmas orvosság, de megtisztítja a lelket azoktól a vélt szerepeitől, amelyekről azt hiszi, az övéi. Mindenkinek olyan, amire használni akarja. Én az abszolút igazság legegyetemesebb megnyilvánulását kerestem, és úgy érzem, megtaláltam. Tökéletes katalizátora volt keresésemnek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Atropos: Soha nem próbáltam még ezt a magot (hajnit már igen), és nem is okoskodni akarok, de nagyon megfogott a hozzászólásod. Zseniálisan írtad le. Egy picit a hajni is ilyen, csak kisebb volumenű. |
| | | | |
|
