 |
Hawaii törpeGrishtee, 2003. március 4.  | |  | | | | 341. [...] | 2009. július 27. 19:24 |
| |  | |  | | | | ez persze csak az én tapasztalatom, de én így vettem észre, az meg hogy az utóbbi fél évben? nemtudom mivel ez legális, nemhiszem hogy beszélhetünk ilyen "behozatalokról", így szerintem a minősége állandóan ingadozik, persze van ahol általában jót kapsz. |
| |  | |  |
| | | | | | 340. [...] | 2009. július 27. 19:20 |
| | | | | | | | igen, vannak mindig megbízható helyek és vannak ahol ingadozó a minőség, de 50%ban náluk is jó. |
| | | | |
| | | | | | 339. dagga | 2009. július 27. 15:37 |
| | | | | | | | Az utóbbi fél évben sikerült valakinek a hazai piacon működő( nem csíraképességre gondolok) rózsafamaghoz jutnia??? |
| | | | |
| | | | | | 337. [...] | 2009. július 6. 02:11 |
| | | | | | | Az lsd, salvia, lsa mind pszihedelikus szerek, tehát a hatásuk NAGYBAN függ az egyéntől, sőt az egyén aktuális (lelki) állapotától is, persze vannak állandó "elemek" egy-egy szernél, de hogy azokra, hogy reagál valaki az is egyénfüggő.
Egyszer lsa-ztam egy társasággal, ők már elég régóta együtt voltak én még annyira nem ismertem őket, és amikor elkezdett hatni többször mosolyogtam magamban, hogy mennyire máshogy reagálnak meg máshogy viselkednek, mert mindegyikőjükből teljesen mást hozott fel, és elgondolkodtam, hogy belül ennyire különböznek de a kis álcájuk az stimmel, annál tovább meg nem mernek menni, nehogy kiszakadjanak a társaságból, furcsa... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kb három órán át fetrengtem a földön, meg az ágyban, olyan testhelyzetekben, amilyenekben talán még életemben nem voltam, a testemben valami erős vibrációt, vagy energiát éreztem, mintha jönne valami, hogy mindjárt elkezdődik a trip vagy valami, de nem történt semmi, csak ez a szinte kibírhatatlan várakozás maradt. Közben persze nevettem magamon, hogy mennyire használhatatlan vagyok, meg jó lett volna kimenni a lakásból, de ilyen állapotban nem mertem. Aztán kb a negyedik órában vettem észre, hogy a fizikai hatások inkább csak azért vannak, hogy rákényszerítsenek arra, hogy magamra figyeljek, magammal legyek, mert mást igazán úgysem tudok csinálni, és amikor befelé kezdtem figyelni, a fizikai hatások talán enyhültek is. Amúgy végig semlegesnek vagy üresnek éreztem magamat, nem volt véleményem, hogy valami rossz vagy jó, inkább csak egy ilyen enyhe pozitív elfogadást éreztem. Egyébként az előző hozzászólásokban jól leírtátok ezeket a dolgokat, nem tudtam volna olyan jól megfogalmazni, mint ti.
Az egyetlen negatív dolog az volt, hogy kb másfél óránál a vádlim elkezdett fájni, mintha begörcsölt volna, vagy elpattant volna egy ér, alig tudtam kinyújtani a lábamat, meg húzódott fel a combomba is ez az érzés, aztán kézzel kicsit masszíroztam a lábamat, amitől enyhült is. Öt magból csináltam citromsavval kivonatot, és nem tudom, hogy esetleg több maggal kéne próbálkozni, a fizikai hatások után jön-e más is, vagy csak tovább erősödik ez az állapot?
Amire egyébként kíváncsi vagyok, hogy az lsd, salvia, lsa, mind az üresség, semlegesség felé visz el engem, és ez másnál is így van, vagy csak nálam? Ez az anyag tulajdonsága, hatása, vagy a személyiséggel, használóval van kapcsolatban? |
| | | | |
| | | | | | 335. helio* | 2009. június 15. 00:43 |
| | | | | | | Szerintem az 'üresség' annyiban félreérthető, hogy nem a tapasztalás hiányát
jelenti, hanem a tapasztaló teljesen nyitott és semleges állapotát, melyben
intenzív érzékenységgel tapasztal.
Nyitott, mert minden potenciális létezőt magába foglal
és semleges, mert nem azonosul ezek egyikével sem.
Ebben a legfejlettebb duális állapotban felismerte, hogy végső identitása
a tiszta tudatosság és nem bármely felmerülő tudattartalom.
(az üresség épp elég tágas ahhoz, hogy meghaladjon mindent, ami belefér)
Ezen a szinten a kettősség nem a külső-belső viszonylatban nyilvánul meg,
hanem mint érzékelő és érzéklet.
Ilyen értelemben ez a legdifferenciáltabb állapot, hiszen a (üres) megismerő
különbözik minden ismert dologtól, melyekkel telítve van.
Első hallásra kiábrándító "elmagányosodásnak" tűnhet,
pedig nem egy végletes elhatárolódásról van szó, hanem a dolgok rész-
jellegének és megnyilvánulásuk esetlegességeinek fokozatos felismeréséről
az egyre magasabb (mélyebb, komplexebb) egységet feltáró úton.
A szeretet pedig valahol az összetartozás élményéből fakad.
Valószínűleg a megvilágosodott mesterek a Világon semmit sem hagytak
hátra, hanem mindenestül a helyére tették azt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is zabáltam pár hawai rózsamagot, kellemes hosszantartó trip-ben volt részem. Nem részletezném.
Csak annyit kérdeznék az esetlegesen tapasztaltabb felhasználóktól, hogy mik a káros hatásai a magnak?
Válaszaitokat előre is köszönöm! |
| | | | |
| | | | | | 333. cellux | 2009. június 11. 10:13 |
| | | | | | | Köszi szépen a hozzászólásokat, egész megnyugodtam. :-)
|
| | | | |
| | | | | | 332. goloka | 2009. június 10. 18:18 |
| | | | | | | Ja, és kérdésedre válaszolva:
"Van-e olyan, hogy megvilágosodott düh, és ha igen, mi a különbség a nem megvilágosodott változathoz képest?"
-de gondolom az előbbiekből számodra is egyértelműen kiderült, hogy nem létezik "megvilágosodott düh". Ez a kettő valóban kizárja egymást. A düh nem természetes létezési formánk része, csak az egónk "ajándéka". Ez is egy olyan "szerep", amit idővel le kell vetkőznünk magunkról, mert nem a sajátunk. Csak az egónk kreálmánya, de nem a lelkünké. |
| | | | |
| | | | | | 331. goloka | 2009. június 10. 18:04 |
| | | | | | | Az, hogy pl. félelmet érzünk a szélsőséges érzelmeinkkel vagy akár a dualitás elvesztésével kapcsolatban pont azért van, mert az individuális létünk (ego) szempontjából minden esetben hatalmas információveszteség történik a már előbb említett "fal" átlépésekor.
Tulajdonképpen semmi más nem történik ilyenkor, csak egy kis "szűrés". A nem odaillő tartalmak eltávolítása. Ennek persze így kell lennie, hiszen számos tulajdonságunk, amelyeket a dualitás miatt kell átélnünk nem igazi, úgy is mondhatjuk, illúzió, nem a sajátod. Hogy az önzés/harag/gyűlölet/düh, stb. az lenne, ez csak az egód önámítása. Végül is úgy érzem, arra megy ki a játék az ilyesfajta pszichedelikus/spirituális tanulás során, hogy felismerjük, vannak "eredeti" szerepeink (amiket ténylegesen odaátról hoztunk), és vannak"evilági", kreált szerepköreink, amik nem a sajátjaink. Ez utóbbiakat felvesszük egy rövid időre, megtapasztaljuk, majd jobb esetben felismerjük, hogy ez nem is a részünk, és eldobjuk. Ha ezt a lépést önmagunktól tesszük meg, nincs szükség a "fal"-ra...
Peace |
| | | | |
| | | | | | 330. goloka | 2009. június 10. 17:51 |
| | | | | | | És hogy a szeretet nem egyeztethető össze a semlegességgel? Ezzel nem értenék egyet. Valójában egyáltalán nem zárják ki egymást, sőt, olyannyira, hogy ugyanaz mindkettő:) Pont ezt nem fogadjuk el. Hogy a szeretet (Isten) = végső semlegesség minden létező iránt (üresség). És hogy miért nem fogadjuk el? Szerintem azért, mert még túl keveset tapasztaltunk ahhoz, hogy belássuk, végső soron minden ugyanaz.
Megpróbálom másképp megvilágítani... Amit mi innen (fizikai létsík) "ürességnek" látunk, az a másik oldalról a teljesség. A lényeg pont a két tudati hely között lévő örök és elválaszthatatlan fal. Ez olyan, mint egy tükör: ha belenézel (trip, halálközeli élmény, regressziós hipnózis, meditáció során pl.) pont önmagad tükörképét látod benne. Az elménk csak ott akad el, hogy nem tudja eldönteni, hogy ez most az "innen visszavert" képed-e önmagadról, vagy pedig az, ami "odaátról" átsejlik a falon keresztül. Jó kérdés...
Az, hogy létezik az elérhető tudatállapotok között ez a fajta fal, természetesen nem véletlen. És itt persze a megszokottakhoz képest nagy mértékben eltérő tudatállapotokra gondolok, nem is elsősorban a "közeliekre". Nálam pl. a salvia szokott ilyen mértékű eltávolodást okozni, és erre szerintem nem mindegyik pszichedelikum képes. A fal szerepe pont az, hogy kikényszerítse belőlünk a felismerést, ugyanis csak ez az információ-szelet jut át rajta a "váltáskor" (gondolok ez alatt arra, hogy pl. halálunkkor az ego kitörlődik emlékünkből). Összességében tehát azt okozza, hogy soha nem láthatod át innen, erről az oldalról a másikat teljes egészében; ez csak onnan visszafelé tekintve igaz. Olyan, mint egy egyik irányba félig áteresztő tükör. És én oda lyukadtam ki, hogy a dualitás tulajdonképpen nem mást, mint ez a "tudati fal"... |
| | | | |
|
