Thomas:

Meggondolatlanság

Az élmény éve: 2011
Adag: 10 db Hawaii bébi farózsamag
[Daath/Erowid beszámolók szerint az átlagos adag kb. 5 db – A szerk.]

Egy késő téli szombaton mentem el megvenni a magokat. Úgy éreztem szükségem van rá. Pont egy évvel előtte próbáltam ki a hajnalkát, ami egy igazán kellemes élmény volt. Úgy gondoltam ez is az lesz. Hát tévedtem.
Kb. este 6 körül összetörtem a magokat és megettem, néhány hatás már azonnal is érezhető volt, enyhe eufória, elnehezedett végtagok. Közben, viszonylag lazulós zenét hallgattam. Kis idő múlva szörnyű hascsikarás jött rám, a hajnalkát anno el tudtam viselni hányás nélkül, ezt nem ment. Utána elszívtam egy szál cigit, nagyon rosszul esett.
Visszaültem a gép elé. Hangokat kezdtem hallani. "A boldogsághoz mozogni kell." Erre az egy mondatra emlékszem tisztán. Talán a tudatalattim előre próbálta közölni, ha nem akarok egy retour jegyet a pokolba, ne maradjak otthon. Nem hallgattam rá. Ezután már nem tudom, hogy jöttek pontosan egymás után az események. A tudatom több részre szakadt. Akit épp akkor irányítottam, a folyamatosan élvezeteket kereső, primitívebb énem volt. A másik énem, folyamatosan beszélt hozzám, egyre erőszakosabban. Ellenem fordult. Egy idő után már nem is mondott értelmes szavakat, csupán a magyar nyelv ragjait, egymás után, folyamatosan. Úgy érzem, talán akkor átéltem, milyen lehet a skizofrénia. Innen emlékszem egy csukottszemes vizuálra. Egy teremben állok, a falai folyamatosan mozgó fraktálok. Mindegyik fraktálban láttam egy emlékképet. Egyszerre egy emlékképet sugárzott az összes, de folyamatosan változott, mint amikor egy bevásárlóközpontban, az eladó TV-ken ugyanaz a csatorna megy. Elkezdtem úgy érezni, hogy mindenből az őrület sugárzik. A fejemben összefüggéstelen beszéd, mellette egy folyamatos búgás melynek hangmagassága folyamatosan változott, csukott szemem előtt össze-vissza csavarodó fraktálok, ésmintha velük együtt csavarodna az elmém. Elkezdtem bocsánatért esedezni, mindenért amivel szenvedést okoztam a másik énemnek. Nem hagyta abba a kínzásomat. Lefeküdtem, megpróbáltam elaludni, nem ment. Csak fetrengtem az ágyban, próbálva megőrizni az ép eszem. Egy idő után hagytam magam elnyomni. Olyan volt, mintha valaki egy bakanccsal beletaposna az ágyba, de ez után azonnal abbamaradt minden hang. Ekkor volt az utolsó vizuál is, egy lassan kirajzolódó háromkaréjú ősrák. Konkrétan úgy éreztem mintha a tudatom egésze cseppfolyóssá vált volna. Ezután már el is tudtam aludni.

Másnap reggel, teljesen megalázva éreztem magam, meztelennek. Nem tudtam hova rakni ezt az egész élményt. Úgy éreztem el kell mennem, látnom kell a világot. Hát így tettem. Az egész teljesen újként hatott, nem volt bennem semmi félelem, teljesen nyugodt voltam. A Dunaparton sétálva éreztem az egész Föld gyönyörűségét, a világ nagyságát. Rájöttem mennyi mindent csináltam eddig teljesen rosszul. Eddig biztos voltam benne hogy ki vagyok, hogy micsoda Isten, hogy miért vagyunk a Földön. Rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs. Mindenben csupán mások véleményére támaszkodtam, de úgy tűnik, csak magunk találhatjuk meg a választ. Mostmár érzem, ehhez a válaszhoz hosszú út vezet még. Gondolatban jópárszor megköszöntem a növénynek a tanítást.

Ez előtt csak Salviával, illetve hajnalkával volt tapasztalatom. A hajnalka hasonló élményt nyújtott, de jóval pozitívabbat, és kevésbé volt intenzív. Azt hiszem 250 mag körüli kísérlet volt. A salviával még rossz tapasztalatom sosem volt. Habár volt kicsit félelmetesebb tripem tőle, mindig úgy éreztem, hogy valaki vigyáz rám, hogy semmi baj nem történhet. Sokkal légiesebb hatást nyújtott. Ez a növény viszont földbe csavar. És nem nézi, hogy megúszod e épp ésszel. Tehát ha ki akarnád próbálni és történtek veled rossz dolgok mostanában, és zavarnak, ne meséld be magadnak hogy jól vagy és semmi baj nem lesz. Mert lehet hogy lesz. És soha senkinek nem kívánnám amit én átéltem.

© Copyright 2011, 2011 Daath.