 |
Tradicionalitássonek, 2010. szeptember 23.  | |  | | | | |  | |  | | | ugyanaz minden lenyeges dolog:
az ut ugyanaz maradt, a metodus is, az ember is, es az anyagok amik ehez kellenek azok is...mi valtozott? a szorzók, semmi mas...igy sűrűsödik az idő es igy gyorsul is...
ugy mint regen mar nem lehet csinalni, de nem is kell |
| |  | |  |
| | | | | | 25. sonek | 2010. október 5. 17:41 |
| | | | | | | értem! egyébként igen... de nem visszafordulásként gondoltam, hanem inkább, hogy miképpen lehetséges a tradíciók ontológiája felé történő (társadalmi, egyéni) fordulás; magyarán, hogy egykor kigondoltak új értelmezést nyerjenek, de nem a fordítás által, hanem a szövegek(gondolatok, metafizikák...) eredeti szentségének megismerése, és modern terminológiában fogalmazva: e szent dolgok integrálása által. persze, hogy a szentség élményének megélése köthető a tudatállapotot befolyásolását meghatározó "kémiai vegyületekhez", de ilyen értelemben ez cinikus megfogalmazás, mert az étel is egy ilyen "kémiai vegyület", ami nagyban befolyásolja a tudatállapotot; ezért is alakultak ki az étel fogyasztását meghatározó rítusok, szertartások, lakomák, ünnepek, tradíciók. természetesen a mai prohibitált (most hányingerem lett) világban aprócska esély van felfedezni azt a tényt, hogy ugyanilyen rítusok és szertartások tartoztak az úgynevezett kábítószerekhez.
tartok tőle, hogy nincs idő minden gondolat definiálására (persze, hogyne lenne). egyszer láttam egy filmet Nostradamusról, aki fiatalkorában meghívást kapott egy híres tudóstól, hogy átadja neki minden tudását. a beavatás, amikor 1 év után megmutatta neki a titkos könyvtárát, tele a katolicizmus által halálbüntetéssel honorált könyvel (Avicenna, Paracelsus, Eckhart mester stb.), megeskette, hogy a titkot nem árulja el soha senkinek, míg ő meg nem hal. ezután hozott egy kis szelencét, amiben valamilyen folyadék volt, s azt minden alkalommal fogyasztotta, amikor a mester irányítása alatt olvasott. ezt azért írtam le, hogy képszerűvé tegyem a beavatás jelentőségét. (és a beavatás egy tradicionális elem)
tudomásom szerint Huxley fogalmazta meg ezt először a kémiai vegyületekről, igaz, nem ebben a szövegkörnyezetben, viszont valamiképpen kicsengett belőle egyfajta szentségtagadó, mégis a transzcendencia "építő jellegét" szem előtt tartó szellem... itt persze képbe jön az egzisztencializmus, meg azelőtt Friedrich Nietzsche aki félreérthetetlen és igaz felismeréseket tett a világ katasztrofális metafizikai állapotát illetően. az egzisztencialista hangsúlyozza a transzcendencia jelentőségét, de csak egyéni szinten, végül a végtelen sok filozófiai okoskodás után nem jut el a közösségi kapcsolódáshoz. Hamvas méltatja egyik művében Jasperset elég meggyőzően, viszont Hamvas Béla meg nem értése és köztudatba nem hozatala meglehetősen tragikus előképet vetít a jövőt illetően. ezzel arra gondolok, hogy a mai ember már régóta nem tart ott, hogy egyáltalán a filozófiát megértse, ami igazából ugye csak egyfajta magyarázata a metafizikának, a numinózumnak. ez utóbbit megélése után általában végzetesen félreértelmezi.
a tradíció fundamentuma abban rejlik, hogy világképet biztosít, de nem mindenki által hangoztatni kívánalmazott formában, hanem tett-szerűen. és e közösségi tett-élmény meghatározó a szellemet s azon túl a kort illetűen. ((((((((((ha már cinizmus, a második világháború az milyen korszellemet körülölelő közösségi élmény?))))))))))) |
| | | | |
| | | | | | 24. Bard | 2010. október 5. 16:00 |
| | | | | | | A topiknyitóban vetettél fel olyan kérdéseket, amikből arra gondoltam, hogy a jelenkorról beszélsz, vagy a jelenkorban levő tradicióba való visszatérési lehetőségeket latolgatod...
Szóval, ha azt nézzük, hogy mit lehet átemelni a múltból a mába, akkor majdhogynem csak kémiai vegyületek maradnak, amiknek az agyra gyakorolt hatása nem változott az elmúlt évezredekben :) |
| | | | |
| | | | | | 23. sonek | 2010. október 5. 14:39 |
| | | | | | | a tradicionalitásban látjuk. ki mondta, hogy ma tradicionalitás van? vagy te gondolod így?
a tradíció és a hagyomány között nagyjából az a különbség, és méghozzá perdöntő különbség, mint a hindu shruti és szmriti között. mindkét előbbinek állandó és kinyilatkoztatási jellege van (nemcsak jellege hanem az is), mindkét utóbbinál inkább a gyakorlati alkalmazhatóság a kérdés. mindezt azért írtam le, mert nem értem hogyan következtettél arra, hogy én a szentség és tradíció kapcsán a jelenkorrol beszélek.
ma pedig márcsak hagyományokról sem beszélhetünk (a kereszténység nem ér), pusztán szokásokról. |
| | | | |
| | | | | | 22. Bard | 2010. október 5. 13:26 |
| | | | | | | Akkor kiemelek egy másik mondatodat... :)
"nos, a tradicionalitásban a legfontosabb volt a szoláris tekintély, a megingathatatlan és szinte megistenült lét. fő jelképe és képviselője az uralkodó, a király, aki élet és halál korlátlan ura. az állandóság megtestesítője. a lét maga."
Én azt gondolom, hogy ha ez igaz, és igaz a felülről szervezettség, akkor látnunk kellene a királyt. De persze nem látjuk. Tehát nincs.
Végülis én csak ennyit akarok kifejezni ezzel az egész kötözködéssel.
A transzcendens élményre én is vágyok, a vallásokat én is politikai szervezeteknek tekintem, én is próbálok a környezetemben jót tenni, csak éppen azt látom, hogy az un. "hagyományok", amiket annak nevezünk, azok nincsenek kapcsolatban a szenttel. Valószínűleg régen kapcsolatban voltak, ezért hagyományok... És mondjuk párezer év múlva amikor az emberek visszanéznek a 21. század elejére, el fognak rólunk mesélni egy történetet, amiben működő hagyományokról fognak beszélni stb. amik valójában szervezték az életünket, csak éppen senki nem volt a tudatában ezeknek, esetleg néha betrippelt állapotban... :)
Szóval ami felülről szervezett, azt nem mi találjuk ki, nem mi csináljuk, mi csak felismerjük. Megfelelő tudatállapotban...
|
| | | | |
| | | | | | 21. sonek | 2010. október 4. 15:59 |
| | | | | | | Bard, huh és hah!
először is: a felülről szervezte "valaki" az nem valaki, noha ezer meg egy megszemélyesítése van; ez a valami pontosan a transzcendens élmény maga, melyből -megfelelő szemlélettel- a közösség az immanenciáját kovácsolja... és a korábban leírtaknak megfelelően azért felülről rendezett, mert a transzcendencia dimenziója magába foglalja az ilyen irányú tapasztalatok előtti mezítelenséget. e pőreség mentesít az anyagi világban szerzett elő- és tévítéletek börtönétől.
nem valaki, hanem az élmény... amelyben egymásra és önmagukra lelnek az emberek. persze most csak ideákról beszélgetünk. ilyen értelemben a tradíció a transzcendencia iskolája.
ami viszont már tényszerűbb: az a direkt/indirekt kérdés. első körben az: "azért a víz az úr" ugorhatna be, de most egyszerűen csak a logikát hívom segítségül. ha az élmény szellemet alkot, a szellem kort és a kor pedig élményt szül, akkor csak végig kell gondolni mit jelent ma az élmény fogalma(a tömeg szintjén)... egyébként ezt pedzegettem a mefedron topicban. a szimbólumok egyértelműek, "We got the cash, we got the dollar"
kali yuga? apokalipszis? ez már eszkatológia, ami pedig a vallásra tartozik, ami ugye tradíció, viszont mégsem. abban az értelemben tradíció, hogy meghatározza a közösség kezdettől fogva emlékezetes élményeit. a probléma ezzel csak az, hogy a vallás politikai irányt vett, az apokalipszis például a zsidók kritikus történelmi pillanataiban fellépő próféták később kanonizált könyveinek egyik fejezete. tehát történelmi szemléletű, nem kezdettől fogva emlékezetes. most abba ne menjünk bele, hogy ez a sémi(főként judeai) hozzáállás miként befolyásolta a történeti világ fejlődését... és ugye ne legyen kétséges előttünk a kereszténység politikai célzata sem (a római vonzat, széthulló birodalom stb.) a yuga-ciklikus időfelfogást pedig egy olyan korszellem alkothatta Indiában, ami az eleve elrendeltetés és a "lemondás tetteink gyümölcséről" között őrlődött...
azt, hogy nem abban a korban akarunk élni, amiben élünk, azért nem értem, mert egyrészt közhely, másrészt ennek (pacifista) gyakorlati mivolta az, hogy építed és gyógyítod a környezeted.
|
| | | | |
| | | | | | 20. Bard | 2010. október 4. 11:56 |
| | | | | | | "a tradicionális szemlélet mindig a felülről rendezettségben keresendő..."
Ezen akadt meg a szemem elsősorban. Nekem ez pont azt mondja, hogy az egyén régen is, ma is nem dönti el, hogy mi van, hanem részt vesz benne. Amikor "régen" úgymond működtek a tradíciók, akkor felülről szervezte valaki, most nem működnek, de ezt is felülről szervezik nem? Valahogy ez ami most van, ez "direkt" van így nem?
Ezt nevezik kali-yugábak, vagy a keresztényeknél is megvan valami erre, ha jól tudom meg van mondva, hogy lesz mindenféle világvége meg ilyenek...
Szóval, ha nem abban a korban akarunk élni, amiben élünk azzal ugyanúgy Isten ellen lázadunk. Az aranykor szerepe lehet, hogy jelen pillanatban annyi, hogy szólnak róla történetek, és kell egy kor amikor az emberek vágyakoznak rá, és kell egy kor amikor meg megélik... Így lesz teljes a kép.
|
| | | | |
| | | | | | 19. sonek | 2010. október 4. 10:23 |
| | | | | | | szerintem követendő példa lenne az általad numinózumnak nevezett dimenzióból hozott tapasztalat gyakorlati elültetése. hiszen ez a kulcsa a magasabb szférák beáramlásának az anyagi létsíkokra. mint korábban fejtegettem, a tradicionális szemlélet mindig a felülről rendezettségben keresendő... mi szebb példáját állíthatnék ennek, mint a transzcendens térből megtapasztaltak átemelési a hétköznapi életbe... (talán ettől igazán ember az ember) mert e transzcendens tér magasabbrendű. nem verbálisan és nem logikai értelemben: egyszerűen ha "benne van" az ember, tudja, hogy jelentőséget kapott, jelet a szentségtől, apró beavatás a magasabb szférak működési rendjébe.
miért baj az, ha a "másik térben" tapasztaltakat előrébb valónak és nagyobb igazságtartalommal rendelkezőnek nyílvánítja az ember? az az igazi autentikus lét. az anyagi síkon megannyi nyűg és szükség tereli korlátok közé az embert.
és akkor itt szervesen kapcsolódik az: "hogy valamiért képtelenek vagyunk elhinni azt, hogy a szellem minden pillanatban jelen van és működik". ha nem haragszol, én inkább ezt úgy fogalmaznám meg, hogy süketek vagyunk a szavaira és vakok a jeleire. ha tudom is, hogy van és működik, még nem biztos, hogy megvan bennem a képesség a felfogására. hiszen ehhez speciális érzékenység kell, aminek gyökeres kiírtására irányuló törekvéseket most nem kezdeném el sorolni. éppen ezért szükséges a magasabb szférákból szerzett tapasztalatok átemelésére, így eddzük lelki füleinket a Szellem szavaira.
valóban, ha ez csettintésre működne, nem lenne szükség tradíciókra. de mivel nem így megy, a tradíció ülteti el a szükséges magvakat ahhoz a terméshez, melynek gyümölcsei a metafizikai érzékenység és a szentség megértése.
a szinkretizmus veszélyein kicsit elmosolyodtam, no nem cinikus értelemben, hanem felmerült bennem az a gondolat, hogy az utóbbi kétezer év európai vallástörténete (különösen az első néhány századé) tökéletesen prezentálja a szinkretizmus milyenségét; a kereszténység tényleges megszületése és úgy ánblokk uralkodása ezen vadhajtások levágásához köthető (amikor meg nem sikerült, létrejött egy új egyház). a kanonizáció is tulajdonképpen már egy turbósított szinkretizmus. mondjuk a téma szempontjából ez már más jellegű, hiszen a kereszténység dogmatikája nem éppen a teljes szellemi élet feltárására szolgál.
az utolsó gondolatod nagyon érdekes. a szélsőséges individualizmus és a mindent átölelő tudás elegye. kicsit nietzschei, hogy úgy mondjam; ez pedig azért érdekes, mert a tényleges Nietzsche-élmény mégcsak néhány évtizede kezdődött el. ő az ugye, aki az emberebb ember fogalmával eldob minden közösségi lehetőséget, mondván az ember csak saját lelki törvényei szerint élhet, aminek alapjait csakis egy embernél emberebb (szellemi) törekvés indíthat el. ami a tradícióban közösségi élmény volt azt nietzsche leredukálta-vagy helyesebben fogalmazva- leszűkítette az egyén keretei közé. perszonál-megváltás és egyszeri-gnózis.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | iiigeen tobb ut visz a cel felé... nincsenek lekorlatozva a lehetosegek eppen ezert egyedi mindegyik... a es b pont kozott tetszoleges a mozgas bizonyos egyedi keretek kozott :D |
| | | | |
| | | | | | 17. cellux | 2010. október 3. 20:55 |
| | | | | | | "van e még arra halvány esély, hogy valamiképpen a modern ember visszaemlékezzen a kezdettől fogva emlékezetesre, és egy spirituális felismerés vagy kapcsolódás révén ismét rátaláljon a szentség ösvényére, közösséget kovácsolva azáltal, hogy felismeri a modern ember rettentő magányát és belső feszültségét, módszereket teremtve e belső hajótöröttség megszüntetésére, és olyan egyetemes törvényeket alkotva, melyek mezsgyéjén elindulhat egyfajta szellemi regeneráció, tradicionális restauráció..."
természetesen van, de valami nagyon erőteljes dolog kell ehhez. például DMT. :)
a másik, hogy valahogy ki kell védeni azt az örökös hajlamot, hogy az ember, miután látott/tapasztalt valamit odaát a numinózumban, megpróbál abból vallást, meg szabályokat, meg törvényt kovácsolni. ezen a ponton elég nehéz rámutatni a problémára, mert az igazi, autentikus lét is szabályokban és törvényben nyilvánul meg. a különbség talán abban van, hogy az autentikus esetben egy direkt megnyilvánulásról beszélhetünk, a másiknál pedig arról, hogy az ember, aki egy pillanatra odaát volt, utána azt hiszi, hogy az odaát szerzett tapasztalat nyomában kibontakozó gondolathalmaz azonos magával a valósággal. ilyenkor egy pszeudovalóságot teremtünk, amit ráadásul az igazi valóság megtapasztalásával nyert, igen erőteljes impulzusok táplálnak. az igaz energiájával létrehozunk egy bálványt, és utána azt állítjuk követendő példaként mások elé.
valamiért képtelenek vagyunk elhinni azt, hogy a szellem minden pillanatban jelen van és működik, valamint hogy ezzel a szellemmel kapcsolatba léphetünk. a pszichedelikumok azért lehetnek jó eszközei a hagyomány újraélesztésének, mert segítenek elhinni, hogy ez lehetséges, segítenek lebontani az átélés és önátadás útjában álló akadályokat.
ha pedig ez lehetséges, akkor nincs szükségünk a múlt tradícióinak újjáélesztésére. nem kellenek az anakronizmusok, nem kell mentében menni a parlamentbe, nem kell importálni az inkompatibilis hagyományokat a nyugati kultúrába (ld. ayahuasca turizmus), mert annak csak még nagyobb káosz lesz az eredménye - hacsak nem látjuk eléggé világosan a szinkretizmus veszélyeit ahhoz, hogy idejében leállítsuk a vadhajtások növekedését.
szerintem a modernkori nyugat spirituális tradíciója valami olyasmi lesz, ami ötvözi a szélsőséges individualizmust a mindent átölelő egységről való tudomással. nem tűnik el a jelenlegi rendszer, csak kitisztul, optimalizálódik és meggyógyul. de az is lehet, hogy nem.
(és bocs az offtopic hozzászólásaim miatt)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sonek : egyiptomban a miszterium iskolakban is a tradicionalitast kovettek...na de kiknek a tradicionalitasat, mert nem mindenkinek az hogy megelje a szentseget es tanuljon...
a vallasokat nem a szentseg keresesere talaltak ki, gondolom ez egyertelmu... :D
ezt hagyjuk is ki ebbol ( szerintem )
nem az istentagadassal van itt a gaz, mert az eloszobaja lehet egy megvilagosodasnak szemelyenkent egy-egy paranormal spiritual atelesenel...
a vallasok elhataroljak az embereket istentol...es igy semmi ertelme, egyik vallasos hulyemajom tamad a masik vallasos hulyemajomra mert az o istene jobb mint a masike, meg h muhamed meg jezus...
ez az igazi problema, es az hogy persze a vallasok megtevesztoek mindig direkte modon ( ezt most nem fejtem ki, max ha kerdezi valaki )
a tarsadalomban jelen vannak azok is akik regebben kovettek az "utat" ahogy regebben is, van akik kettesevel inkarnalodtak le vagy egyenkent es osszekapcsolodnak kesobb csoportosulva ettol nem kell tartani, most kicsit fejeltenseg van, de hatarozott forgatokonyv van arra aminek meg kell tortennie ;)))
az ugyanolyan isten abrazolasok stb azert alakultak ki mert minden ut Romába vezet...szaz szonak is egy a vege ugye...?
es itt nem a szokasos római indiai stb stb tobb istenhitu vallasok a fontosak..mert azok az istenek csak kitalalt valakik voltak es nem istenek maximum az akkori nepeknek lehet isteneknek tunnek...igen igen...de nem voltak azok, egy isten van amiben elunk es amik vagyunk es ami van...csak ez mar egy hulye elcsepelt szo lett inkabb a teremtes es a teremto szo lenne jobb...dee ezek a gatyahuszar makkmarcik ugyanolyan elo entitasok voltak mint most mi ( jo lehet kicsit tisztabb volt a veruk meg minden ilyesmi ) es foleg szimbolikusan voltak abrazolva...
persze itt mar bejon a kepbe egy nagyon nagy turpissag az istenekkel ( ? ) kapcsolatban ami egy masik tema ugyszinten...
az utat koveto emberekben folyamatosan oldodnak fel a regebbi elmenyeik emlekei es rajonnek mi is van valojaban, a kozosseg alakuloban van, szervezodik mar hidd el :) ha nem is latvanyosan akkor is tutira
a torvenyek belenk vannak kodolva, azoknak kell csak leirni akikben nincs meg ( khm khm nem akarok ide most semmit irni kiknek lett a tizparancsolat irva ), most a fejlodes nem kozossegben folyik hanem kulon kulon elsosorban mivel eroteljesebb lett ez az "utat kereso" reteg :)
---bezzeg az en topicomba nem ir senki sem ( mezo . amerikai kultúrák ) :D
|
| | | | |
| | | | | | 15. sonek | 2010. október 3. 12:38 |
| | | | | | | mr. paradox strikes again.... :)
tehát, a félreértések elkerülése végett, ezt a topicot nem bölcsességek, végső igazságok és egyéni istenértelmezések miatt hoztam létre, hanem arra próbálok rávilágítást nyerni, hogy 'annak idején' a szent élménye hogyan formált közösségeket és hogy ezen élmény kifejeződése milyen kozmoszban nyert értelmet.
mert a tradicionalitás a szentség megélésében keresendő. s e megélés hozta magával azokat a hagyományokat és hitrendszereket, melyekből később évszázados-évezreses tradíciók jöttek létre.
egy olyan profán és istentagadó materializmusban, amely ma fertőző vírusként homályosítja el az ember szent felé vezető ösvényét; szóval ebben a közegben igen nehéz megérteni a tradicionalitás fogalmát, hiszen az nem egyéni törekvés, hanem a közösséget összekovácsoló szent történet/törvény.
a téma számomra legérdekesebb része, hogy a világon mindenfelé kialakultak sajátos tradíciók, amelyek ontológiai alapjai általában egyeznek (ezzel arra gondolok, hogy óriási távolságokban alakultak ki ugyanolyan tulajdonságú istenalakok vagy szertartások), mégis egymástól függetlenül tettek szert létjogosultságra. persze ez már inkább összehasonlító vallástörténet, mintsem tradicionalitás.
van e még arra halvány esély, hogy valamiképpen a modern ember visszaemlékezzen a kezdettől fogva emlékezetesre, és egy spirituális felismerés vagy kapcsolódás révén ismét rátaláljon a szentség ösvényére, közösséget kovácsolva azáltal, hogy felismeri a modern ember rettentő magányát és belső feszültségét, módszereket teremtve e belső hajótöröttség megszüntetésére, és olyan egyetemes törvényeket alkotva, melyek mezsgyéjén elindulhat egyfajta szellemi regeneráció, tradicionális restauráció...
|
| | | | |
|
