 |
Tradicionalitássonek, 2010. szeptember 23.  | |  | | | | 74. sonek | 2010. december 24. 19:14 |
| |  | |  | | | a karácsony tradíciója egy nagyon érdekes dolog. főleg a szimbólumai miatt, a napfordulós-csillagászati jelképet, mint például a nap kereszt alakú mozgása a napfordulás három napjában, vagy a szűz fogantatás akár, ha jól tudom akkor legelső írásos emlékként a zoroasztristák -gnósztikus szekták- vallásos számításaiból származik...
hogy mivé lett mára a karácsony? mire is emlékszünk, hogyan értelmezzük a szimbólumokat? rólunk szól a karácsony, egymásról, vagy egy kétezer éves történetről? többet mond e már a karácsonyról egy christmas-sláger, vagy a bevásárlási láz érthetetlen jelensége?
mindenesetre jócskán átalakult a karácsony intézménye. remélem, ti kedves olvasók, még megőriztetek némi emléket arról, hogy a karácsony a halál végének ünnepe, amikor a természet varázslatos módon végre emelkedő pályára áll, hogy aztán a tavasz beköszöntével pompájával bizonyítsa a világ szépségét. ezúton kívánok minden kedves olvasónak kellemes karácsonyi ünnepeket! |
| |  | |  |
| | | | | | 73. sonek | 2010. december 13. 20:11 |
| | | | | | | a matematikai sematizálás számomra egyetlen esetben volt mérvadó, vagyis voltam képes akceptálni azt, mégpedig a Pí című film esetében. a lényeg az, hogy a spirál valójában minden rejtélyek kulcsa -ha szabad így fogalmaznom-, ugyanis a spirálalakzat az, ami minden "lényegét" alkotja (a galaxisoktól egészen a DNS-ig)
matematikailag erőteljes képek vannak valóban. csakhogy, a kör, a négyzet, a háromszög, nesoroljam, csak akkor lehet matematikai, ha absztraháljuk. kört r*pí -re, négyzetet a*a -ra, háromszöget (a*Ma)/2 -re. ((milyen jó is ezt néha feleleveníteni :) ))
ilyeténképpen, ha erős szimbólumokról beszélsz, akkor a számokra kell gondolni, és ez számomra vita tárgya, hogy a szám, mint matematikai fogalom, hordozhat e saját absztrahált (adott szerepét a matematikában) jelentésénél többet, vagyis minőségi szintre léphet... természetesen a számok folklór és vallási jelentőségét nem vitatom. de abban az esetben nincs matematikai absztraktció.
""Írmagját se tűrd magadban semmiféle világjobbító szándéknak."" - hogy őszinte legyek a hideg ráz, ha ezt a dolgot végiggondolom. az az igazság, hogy mire megbírkózok a végigondolásával, olyannyira önellentmondásba keveredem, hogy muszáj kijelentenem, gyerek vagyok.
avatatlan. |
| | | | |
| | | | | | 72. cellux | 2010. december 12. 13:44 |
| | | | | | | "a matematikai valóság feletti meditáció.................... passz. egy ilyen megfogalmazás szerintem cáfolja az öntudat relativisztikusságát.."
nem feltétlenül. végül is mi történik? azt érzékeljük, hogy belelátunk valamilyen matematikai idea szerkezetébe. van egy szervünk, ami erre alkalmas. azt a kérdést nyitva hagyjuk, hogy ezek az ideák a közös genetikai eredet miatt minden ember agyában ott vannak, és mi csak a saját agyunk e területeihez kapcsolódunk, vagy ezen túlmutató, kollektív érvényességgel is rendelkeznek (azaz valamiféle tőlünk független szellemi valóságba látunk ilyenkor bele).
vagy mind a kettő. :)
|
| | | | |
| | | | | | 71. cellux | 2010. december 12. 13:40 |
| | | | | | | "a létesülés kereteit szabályszerűségekben meghatározni szerintem nem lehetséges; pontosabb közelítés az analógia, vagy legfeljebb a párhuzam,"
a világ lényege számunkra csak a formákon keresztül fogható meg. amikor a világ létesülési folyamatát irányító matematikai szabályszerűségek felfedezéséről beszéltem, akkor úgy értettem, hogy meglátjuk és megértjük azokat a matematikai struktúrákat, amelyek megfeleltethetők a létesülés szellemi törvényeinek, tökéletes analógiái, leképezései azoknak.
a matematika ilyen szempontból azért jó, mert nagyon tiszta, erőteljes szimbólumokkal lehet benne dolgozni.
|
| | | | |
| | | | | | 70. cellux | 2010. december 12. 13:35 |
| | | | | | | "végtére is csak állatok vagyunk"
ez számomra igen nehezen eldönthető kérdés.
ásvány->növény->állat->ember: látszólag minden kör hozzátett valamit az előző ciklus eredményeihez. de az emberben mi a plusz?
nekem fájdalmasan bipolárisnak tűnik az a "plusz", amit az ember a teremtéshez hozzá tudott adni. ezért az elkeseredés.
az állati szintig olyan egyértelműnek tűnik az emelkedés. világos, hogy a fejlettebb egyben jobb is. de az embernél? megéri a szenvedést az, ami ebből az egészből kialakult?
és miért ilyen nehéz úrrá lenni a sötétségen?
én azt látom, hogy filozófusok hada törekszik megfejteni a végső rejtélyeket, de ezáltal soha senki nem jutott sehova. aki kijut, az az Isten kegyelméből jut ki, számomra megmagyarázhatatlan módon. és utána elújságolja a többieknek, hogy ez lehetséges, meg is mutatja, hogy hogyan, amiből persze senki nem ért semmit - csak az, akit Isten amúgy is a kijutásra predesztinált -, a többiek meg arra használják a tudást, hogy még nagyobb káoszt hozzanak a világra.
mindezek miatt az a sejtés alakult ki bennem, hogy az olyannyira nemesnek tűnő törekvésünk végső soron hiábavalóság.
"Írmagját se tűrd magadban semmiféle világjobbító szándéknak."
Nincs mit tenni, várunk.
|
| | | | |
| | | | | | 69. sonek | 2010. december 12. 13:32 |
| | | | | | | érdekes gondolat,
de mi van a fraktálokkal? a pí szám definiálhatatlanságával? :)
a matematikai megértés tárgya mára valószínűségszámítások óriási halmaza... már amennyire ebbe beleláthatok
a létesülés kereteit szabályszerűségekben meghatározni szerintem nem lehetséges; pontosabb közelítés az analógia, vagy legfeljebb a párhuzam,
a matematikai valóság feletti meditáció.................... passz. egy ilyen megfogalmazás szerintem cáfolja az öntudat relativisztikusságát..
mindenesetre elgondolkodtató. ezek szerint mégsem értem a gondolatmenet végére :-) |
| | | | |
| | | | | | 68. cellux | 2010. december 12. 13:12 |
| | | | | | | azért utaltam a matematikára, mert több olyan élményem is volt, ahol azt láttam, hogy a világ valami ahhoz hasonló okból nem tud megváltozni (alapjaiban), amiért a víz is csak egy adott fajta kristályszerkezetben tud kikristályosodni, amikor megfagy.
az az érzésem, hogy az ösztönösen kiáramló vágynak valamilyen matematikai szükségszerűség szabja meg a létesülési kereteit, és ezért gondolom, hogy a matematikai valóság feletti meditáció feltárhatja ezeknek a létesülési szabályoknak a struktúráját.
|
| | | | |
| | | | | | 67. sonek | 2010. december 12. 09:30 |
| | | | | | | talán a matematika? :) a matematika számomra a végső absztrakciók világa, amihez magas szinten csak az tud érteni, aki elsajátította az absztrahálásnak ezen formáját... tulajdonképpen egy másik világban él... a világ értelmezése számára a kétismeretlenes meg a inverz transzformációkban merül ki, már amennyiben a matematika tényleg képes kimeríteni az életnek feltett legfőbb kérdéseket.
talán a tekintély nem a legmegfelelőbb szó volt... habár hangsúlyoztam az idő keretei közé belefoglalást, más egy arab sejk, egy divatdiktátor vagy egy guru tekintélye.
viszont a te gondolatmeneted alapján, akkor minden "ilyesmi - vallás, világértelmezés, embereredeztetés- tulajdonképpen csak képmutatás, mert végtére is csak állatok vagyunk és a dugás fontosabb (bár számomra a vágy azért galaxisokkal nagyobb dimenziókból áll,mint a dugás) |
| | | | |
| | | | | | 66. cellux | 2010. december 11. 18:19 |
| | | | | | | Igen, azt hiszem, az öntudatnak végső soron csak relatív jelentősége van. Azt, ami ezt az egészet létbe segítette, szerintem valami más mozgatta. Talán a vágy? Attól tartok, hogy a dugásnak sokkal több köze van a végső dolgokhoz, mint a tekintélynek.
Nem hiszem, hogy Isten bármivel is számot vetne, amikor teremt. Az, hogy a teremtési vágy nyomában születő világ mitől rendezett, számomra rejtély. Talán a matematika meg tudja mondani.
|
| | | | |
| | | | | | 65. sonek | 2010. december 11. 18:07 |
| | | | | | | | a kisgyermek nem ért a misztériumokhoz, ő maga a misztérium. ilyen értelemben a kisgyermek nem vet számot semmilyen gondolattal, nem tud a halálról sem. az öntudat felbukkanása csak relatív fajsúlyos? |
| | | | |
| | | | | | 64. cellux | 2010. december 11. 16:57 |
| | | | | | | (félre ne érts, én is ugyanolyan kényszerbeteg vagyok, mint te, :) csak nekem már jobban fáj, és menekülnék tőle, de nem tudok. te meg mintha még hinnél benne, hogy ez a kockásítás jó dolog. hát nem az. könyörtelenség van benne és szenvedés.)
|
| | | | |
| | | | | | 63. cellux | 2010. december 11. 16:51 |
| | | | | | | "a kapcsolat nyílt, a tekintélyen alapszik, azon a tekintélyen, amely az ember "eredeztetőjének" kijár."
Ahogy olvastam az írásodat, kezdtem egész jól ráérezni a Nap csodálatos voltára, de aztán jöttél ezzel a mondattal és elrontottál mindent. :)
"Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába."
Egy kisgyermek tiszteli a tekintélyt? Vagy csak örül neki, hogy süt a Nap? Talán még azt sem tudja, mi mindent lehetne a Nap mögé beképzelni... neki elég a Nap, csak úgy önmagában, gondolatok nélkül. Direkt kapcsolat.
Van egy olyan sejtésem, hogy a "pszeudo-virtuális-multileplezett dimenziókba" létesülés pont az, amikor gondolatokat gondolunk, meg tekintélyt és alá-fölé rendeltséget gyártunk a direkt tapasztalat és a 100%-os részvétel helyett.
Valami volt, aztán elvesztettük, és ahelyett, hogy megkeresnénk, csinálunk helyette egy pszeudo-izét, egy rendszert, ami alapján biztonságba helyezhetjük magunkat. Még szerencse, hogy előbb-utóbb minden ilyen rendszer széthullik. Isten gondoskodik róla.
|
| | | | |
| | | | | | 62. sonek | 2010. december 11. 14:10 |
| | | | | | | visszaolvasgatva és továbbfejlesztve.. ismét előveszem ezt a témát, mert a napokban végére értem egy gondolatmenetnek, és korábban a kommunikációs csatornámba belecsúszott néhány baki... a jogos szigorú tekintetes kritika.
szóval, duális - szoláris és tellurikus. lét és létesülés. mivel e fogalmak megértéséhez mindenképpen szükséges az idő dimenziójának figyelembe vétele, és nem definiálhatóak anélkül, hogy egy bizonyos korba helyezzük őket, ezért számba vettem egy másik példát.
szolár - Nap, tellúr - Föld. szerintem okkal feltételezhetjük, hogy minden isteni "okfejtés" a Napból ered, és minden filozófia a Földből. ha én, mint földlakó, éveim múlásával ráeszmélek a Nap mindenható erejére, életem feltételére, jogosan tisztelem/szeretem, mert általa, az ő tevékenységének folytán létezhetek. az ő léte az én létem feltétele. ez a korábban említett felülről rendezettség. a kapcsolat nyílt, a tekintélyen alapszik, azon a tekintélyen, amely az ember "eredeztetőjének" kijár.
ha én, mint földlakó, ettől függetlenítem magam, akkor létesülök, pszeudo-virtuális-multileplezett dimenziókba. a saját feltételeimet szabom meg, létemet saját magamból merítem, saját rejtett indíttatásaimat ((kényszereimet?]] képzelem a világot mozgató rugók és fogaskerekek alkatrészei közé.
aktuális példában is szeretném megfogalmazni:
"A keleti hangulat leginkább a hierarchia iránti rajongásban érhető tetten a magyar társadalomban. Az oktatás, az egészségügy, az igazságszolgáltatás és a politika is túlságosan tekintélyelvű modellre épül. Aki befolyáshoz jut, az túlzott tiszteletet követel, lenézi az alatta lévőket." - index.hu
a probléma természetesen nem a tekintélyelvűség, hanem az, hogy a bizonyos tekintélynek 'örvendő' pozíciókba rossz/alkalmatlan/hiú emberek kerülnek, akik még sok esetben szakmailag is alkalmatlanok... de, hogy ne térjek el a témától, mindjárt a tárgyra is térek,
vajon elvesztettük a képességünket arra, hogy "megérezzük" a tekintélyt? a sok filozófiai (és sugalmazott) szófacsarás- és cséplés eredményeképpen tökéletesen hamis fogalmak társulnak ahhoz a fogalomhoz, hogy tekintély? {{{ vagy az ilyen elmélkedés részemről csak kényszeres nosztalgia a kezdettől fogva emlékezetesre? }}}
|
| | | | |
| | | | | | 61. sonek | 2010. november 27. 13:09 |
| | | | | | | | "Ha létezik "modern ember", hát épp annyiban létezik, amennyiben nem hajlandó a keresztény antropológiában magára ismerni." |
| | | | |
| | | | | | 60. sonek | 2010. november 27. 12:42 |
| | | | | | | | "A szertartás előtt négy nappal, az avatandókat megjelölik, a jelet pedig úgy hívják: felszentelés a halálra. Az ünnep napján hánytató italt kapnak, s amelyik gyerekre rájön a hányás, azt "meg kell halnod!" kiáltásokkal végigkergetik a falun. Az avatandókat ezután egy hangyabolyokkal teli házba viszik, s folyamatosan "most megölünk, most meghalsz!" közepette arra kényszerítik, hogy egy ideig a házban maradjanak, a borzalmas hagymamarásoknak kitéve. Az oktatók az újoncokat a "halál felé", egy őserdei kunyhóba viszik, ahol egy hónapon keresztül anyaszült meztelen és teljes magányban élnek. Jelenlétüket xilofonnal jelzik, nehogy bárki is találkozzék velük. Egy hónap múltán fehérre festik őket, és visszatérhetnek a faluba, hogy részt vegyenek a táncokon, de aludniuk a vadonbéli kunyhóban kell. Tilos az asszonyok szeme láttára enniük, mert, mint Tessmann írja, "a halottak természetesen nem esznek". A vadonból csak újabb három hónap elteltével jönnek elő." |
| | | | |
| | | | | | 59. helio* | 2010. november 21. 16:07 |
| | | | | | | Mármint sokszor úgy látjuk a világ különböző dolgokból van összerakva.
Ez is igaz, de csak az egyik irányból. |
| | | | |
| | | | | | 58. helio* | 2010. november 20. 16:09 |
| | | | | | | "A teremtés szétválasztás." -szokták mondani az oszthatatlan egységről
Ezért minden alkat múlandó, csak az alkotás örök. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A harang érted szól...
Úristen, kataklizmák jönnek, dimenzióemelkedéssel megspékelt pusztulás.
Míg sül a rántott hús, kötényembe törlöm az univerzumot.
Kicsit lapozok az akasha krónikában ... a föld atomjai hideg sötétségben lebegnek szétszórva a multiverzumban. Ez a project is lefutott.
Honnan tudod hogy élsz, hogyha nem halsz meg?
|
| | | | |
| | | | | | 56. sonek | 2010. november 20. 01:57 |
| | | | | | | illetve ez is csak jégszakadás tornádóval és bíborhurrikánnal
miért?????mert a ma az, ami a tegnappal történt. |
| | | | |
| | | | | | 55. sonek | 2010. november 19. 15:06 |
| | | | | | | cellux, a megadott címre ment egy levél
kicsit felhagyva a totális felhőszakadással, hagy ragadjak ki pár részletet egy tudományos cikkből.
"A fizikusok ma úgy gondolják, hogy amikor nagyjából 13,7 milliárd évvel ezelőtt megtörtént az ősrobbanás, ugyanannyi anyag és antianyag keletkezett viszont mivel a világegyetemünk szemmel láthatóan anyagból áll, valahogyan megborult ez az egyensúly, úgynevezett szimmetriasértés történt. Hogy ennek mi volt az oka, azt nem tudják a tudósok, de úgy számolják, hogy nagyjából minden tízmilliárd antirészecskére jutott tízmilliárd plusz egy részecske."
"A gyűrű antiprotonjait xenonnyalábbal keresztezték, a xenonatomok elektromágneses terében az antiprotonok elektron-pozitron párokat keltettek, és a pozitronokat néhány antiproton felkapta. De a ma még nem teljesen pontos célzás miatt csak nagyon kevés antihidrogén-atom keletkezett, kevesebb mint egy tucat."
"A rabságba esett atomok majdnem két tized másodpercig, 170 milliszekundumig maradtak meg. Megmaradtak volna még akár órákig, ez a kísérlet jelentősége" mondta Horváth. Csak az ALPHA-nál dolgozók 170 milliszekundum után elengedték a hidrogénatomokat, hogy megvizsgálhassák, hogyan annihilálódnak."
Ha fogjuk az összes antianyagot, amit a világtörténelem során eddig sikerült előállítani, akkor elegendő energiát kapunk, hogy felforraljunk egy bögre teavizet.
egy humanista számára felmerül a kérdés, hogy a Földgolyó problémái -vízhiány, éhezés, háborúk, totális szellemi visszafejlődés- mikor kerülnek az illetékes szervek aktuális "To Do List"-jére. számomra úgy tűnik, hogy a eurómilliárdokat felemésztő kísérletek eredménye egy nagyon távoli jövő elitjének fog hasznot produkálni. persze, gyártsunk, meg ejtsünk csapdába antihidrogén-atomokat, de az, hogy egyre savasabb lesz a víz, fogy a levegő, kivágjuk az erdőket stb, csupán másodrendű.. sőt hatvanadrendű probléma, mert
"a világegyetemünk szemmel láthatóan anyagból áll"
szemmel láthatóan k*rva nagy problémák fognak bekövetkezni. |
| | | | |
| | | | | | 53. cellux | 2010. november 14. 21:21 |
| | | | | | | Dennis McKenna: Ayahuasca and Human Destiny http://www.futurehi.net/archives/000815.html
Anyone who is personally experienced with ayahuasca is aware that it has much to teach us; there is incredible wisdom and intelligence there. And to my mind, one of the most profound and humbling lessons that ayahuasca teaches one that we thick-headed humans have the hardest time grasping is the realization that you monkeys only think youre running things.
|
| | | | |
| | | | | | 52. sonek | 2010. november 14. 19:16 |
| | | | | | | azt hiszem a pácban vagyunk benne.
cellux, köszönöm, hogy kintebb fejtetted. a leírt, szubjektivitást jelző gondolatok (szerintem, remélem) nálad arra utalnak, hogy lehet abban bízni, hogy a világban szemünk és lelkünk előtt lezajló folyamatok ellenére, az üdvözülés, s bár nevezzék az ego-halálnak, bűnbocsánatnak, vagy mennybe menetelnek: lehetséges.
"talán nem több egy betegség tüneténél"; nagyon erős gondolat, sőt, rémisztő. "próbáljuk valahogy kordában tartani azt az eredendő feszültséget", hogy ha a társadalmi-fundamentális-vallásos háttér a Jó Rendezőelvei alapján működnének, bizonyára tökéletes alap és mankó lehetne a skizoid zavarait rendkívüli erőkifejtéssel magasabb gondolati síkra helyező nyugati 'állampolgár' számára. mert mi más lenne az alkotásba vetett hit magyarázata, ha nem valamiféle azonosulás egy jobb és szebb jövő képével?
............... ha azt állítom, hogy a mozgás az egyensúly felborulása, és ilyetén a Nyugat a mozgás, s a Kelet az állás, akkor nem tévedhetek nagyot, ha azt mondom, hogy a glóbusz jelenleg a mozgásból fakadó rendezetlenség és diszharmónia fényében/árnyékában kering. persze a szépsége (pontosabban azok a vonatkozások, amelyek által az ember élvezheti az élet szépségeit) meg kell, hogy legyen, hiszen az egónak szüksége van stabil pontokra, s amit lát, vagy érzékelni vél, azt tüstént meg is ítéli. de ítéletei nem biztosak többé, az egyre inkább domináló mozgás hatására folyamatos változtatásokra és felülírásokra, fellebbezésre van szüksége saját létjogosultságának fenntartásához, hiszen, ha valakinek minden igazsága megkérdőjeleződik számára, akkor jogos a kétség és a mozgás áramlataiba való belekapaszkodás, a folyamatos belelétesülés az egó által éppen igazságnak és jónak ítélt ideákba, illetve tulajdonképpen az ideák szót helyettesíthetjük marketingtrükkel. ez a része a manipulációnak tökéletes és áthatolhatatlan. a mozgás elve alapján csak akkor maradsz ép észnél, vagyis inkább akkor tűnsz mások számára épeszűnek (ami ugye az egónak nagyon imponál), ha megpróbálod a legjobban követni ezeket a változásokat, és alkalmazkodsz a világban egyre süllyedő szellemi színvonalhoz.
és amiért képtelen vagyok bármilyen kompromisszumra, az az, hogy semmilyen akadályokba nem ütköznénk akkor, hogy ha le akarnánk rombolni ezeket a bálványokat, vagy ha tetszik, a pénz bálványát. azon akadályok kivételével, amit azok az emberi tényezők hoztak létre, amelyek szóban forognak, és amelyek, úgy tűnik: a mozgás hatására tökéletesen felszámolják minden kapcsolódását a skizoid állapotból kimentő pozitív alkotási személettel. a másik ok, hogy mindez a gyerekek előtt zajlik le, s nap mint nap ugyanazokkal szembesülünk, s már megint az a k*rva pénz az oka.
ezért is nyitottam meg ezt a topikot, hogy megtaláljam ezeket a "módszereket", s nevezzenek bár zsebfilozófusnak vagy álmodozó idealistának, személy szerint egyre inkább úgy vélem, hogy én vagyok az elmebeteg, s az őrület azért közelít egyre jobban, mert nem tudom elfogadni azt a gondolatot, hogy ez így akkor így van és semmit nem lehet tenni ellene.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Adyashanti szimpatikus. Kár hogy a neutroncsillag által linkelt videó az izgi résznél véget ér. Nincs valahol folytatás ? Ez a honlapján esetleg nincs fent ? (bár kapcsolódó úgyis van.. [viszont a felirat azért előny]) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux
Benne vagyunk a buliban :)
Ugyanis még az időn kívül megbízást kaptunk az Akasha krónikától egy élő műsorra. A nap minden percére, másodpercére, nanoszekundumára ... kilégzésre-belégzésre.
Komolytalanra fordítva a szót, az egyik ár azért, hogy a teremtés alakot öltött itt, az hogy a tudat nincs önmaga tudatában, de ez egy szép folyamat, és megvan a maga szerepe. Nagyot lehet röhögni rajta például. |
| | | | |
| | | | | | 49. cellux | 2010. november 12. 08:29 |
| | | | | | | Nem hiszem amúgy, hogy félre kéne rakni az európai kultúrkört. Kelet: yin, Nyugat: yang, a kettő egymást támogatva és kiegészítve alkot egy egészet (bár a megvalósulás az utóbbi időben amalgám masszává kezd válni - még szerencse, hogy ez a szellemet nem zavarja).
A Nyugat lényege az egó kifejlesztése. Kifejlesztjük, csinálunk vele egy csomó dolgot, amire nagyon büszkék vagyunk és közben próbáljuk valahogy kordában tartani azt az eredendő feszültséget (+/-), ami az egész vállalkozás energetikai hátterét biztosítja. A folyamat során előbb-utóbb eljutunk oda, ahol a nyugati lélek skizoid jellege kezd nagyon fájdalmassá válni. Ezen a ponton felmerül bennünk a gondolat, hogy mindaz, amit alkottunk, talán nem több a betegség tüneténél, és hogy a betegség bűvöletéből felébredni veszélyes, mert akkor kiderülhet, hogy ezek a dolgok semmilyen objektív jelentőséggel és értékkel nem rendelkeznek.
Itt kezdődik a nyugat nagy bad tripje. Elkeseredetten kapaszkodunk abba, ami volt, és megpróbáljuk megakadályozni az ébredést, annyira félünk tőle, hogy ez kirántaná a lábunk alól a talajt. És itt jön képbe a Kelet, akik kozmikus szemléletüknél fogva régóta tudják, hogy működik ez a dolog, tisztában vannak a halál és újjászületés folyamatával (és épp emiatt a kozmikus látásmód miatt nem tudtak elveszni a nyugatra jellemző alkotási lázban, bár mára már ők is beoltódtak a nyugati maggal). A XX. században beoltódtak a nyugati kultúrába, és előkészítették a talajt a nyugat halálának és újjászületésének misztériumához.
Igazából a nyugat történelme az egyes ember spirituális történetének (bűnbeesés - élvezkedés - megcsömörlés - pusztítás - halál - újjászületés) analóg megnyilvánulásaként is felfogható (középen a kereszthalállal, ami a kereszténységet ilyen szempontból fölöttébb relevánssá teszi).
Az Adyashanti-féle nem-kettős felfogások azért izgalmasak, mert rámutatnak a végső "vonatkoztatási rendszer" létezésének lehetőségére. Nagyon izgalmas kérdés, hogy a Nyugat eredményei vajon tényleg kivétel nélkül a skizoid állapotból születtek-e. Szerintem a nyugati kultúra produktumaiban az egészség a betegséggel keveredik, és a nyugati lélekben az alkotott dolgok tisztátalanságára való reflexió következtében alakul ki a megtisztulásra irányuló vágy. Szerintem az fog kiderülni, hogy ami miatt szégyenkeztünk, azt díszként is viselhetjük - feltéve, hogy kimegy belőle az a pusztító (és önpusztító) elem, ami az egészet olyan kényelmetlenné és elviselhetetlenné tette (és ami valószínűleg azzal az érzéssel függ össze, hogy "ezt én csináltam", aminek következménye az az érzés, hogy "én a létezés többi részétől különálló létező vagyok").
Amit Adyashanti mond, az teszi majd lehetővé a nyugati ember számára a múlthoz való ragaszkodás elengedését. Így fordulhat át mindaz, amit felhalmozott, abba, ami a királyságban az Istené lesz (aratás). Összhordtuk a tűzifát, hogy meggyújtsuk az áldozati máglyát és csapjunk egy nagy bulit a Világ-Egó halálának és újjászületésének ünnepén.
Remélem, én is ott lehetek majd ezen a bulin. The Party At The End Of Time. :)
|
| | | | |
| | | | | | 48. cellux | 2010. november 11. 21:16 |
| | | | | | | "A halállal, valamint az emberi lények eredendő sérülékenységével és mulandóságával való megrázó szembesülésnek két fontos következménye van. Az első egy mélyreható emocionális és filozófiai krízis, amelynek során az egyén alapjaiban kérdőjelezi meg az emberi élet, valamint a hétköznapi életben fontosnak tartott értékek jelentőségét. A halállal való találkozás élményét átélő emberek nem intellektuálisan, hanem nagyon mélyen, szinte a sejtek szintjén ébrednek rá arra, hogy bármit is tesznek, nem menekülhetnek el az elkerülhetetlen vég elől. Ha eljön az idő, el kell hagyniuk ezt a világot, maguk mögött hagyva mindent, amit addig elértek és felhalmoztak. Az ontológiai krízis e folyamatát rendszerint az alapvető értékek kikristályosodása kíséri. A világi ambíciók, a versenyszellem, a státusz, hatalom, hírnév, tekintély vagy az anyagi javak utáni hajsza jelentősége rendszerint elenyészik, midőn az alany ezeket az elkerülhetetlen biológiai megsemmisüléssel végződő emberi sorsdráma kontextusában szemléli.
A halállal való közvetlen találkozás másik fontos velejárója a vallásos és spirituális élmények területének megnyílása. Úgy tűnik, hogy ezek az élmények az emberi személyiség szerves részét alkotják és függetlenek az egyén kulturális, vallási vagy ideológiai hátterétől. A perinatális élmények központi problémáját jelentő egzisztenciális krízist csak a transzcendencia útján lehet feloldani. Az egyénnek olyan referenciapontokat kell találnia, amelyek meghaladják saját romlandó fizikai teste és az egyéni élettartam jelentette szűkös korlátokat. Ezen a ponton kivétel nélkül minden ember meggyőző belátásokat szerez arról, milyen fontos és releváns szerepet játszik a spiritualitás a dolgok univerzális rendjében. A perinatális szint központi problémájával való szembesülést követően még a pozitivista tudósok, a meggyőződéses materialisták, a szkeptikusok és cinikusok, a megalkuvást nem tűrő ateisták, sőt a szélsőségesen vallásellenes marxista filozófusok és politikusok is hirtelen támadt érdeklődéssel fordulnak a spiritualitás kérdései felé."
/Stanislav Grof: LSD pszichoterápia/
|
| | | | |
| | | | | | 47. sonek | 2010. november 11. 18:11 |
| | | | | | | köszönöm. cellux, te azt mondod, hogy rakjam félre véglegesen az európai kultúrkört. hogy tehetném ezt meg? talán a paranoiáimtól fosztanám meg magam... és véglegesen lemondanék arról, hogy valamiképpen köthessem magam valahova.
Nagyon szép és mély gondolatokat közvetít Adyashanti. Válaszképpen hagy idézzek Hamvastól.
"Nem tudta, hogy miért ül a melankólia Psyché palotájának közepén. (...) Röviden, világosan és egyszerű szavakkal azt kellene mondani: Robert Burton oxfordi könyvtáros, aki a XVII. században élt, rendkívüli mértékben melankóliában szenvedett. Hogy betegségéből meggyógyuljon, elkezdte a melankólia okát és természetét kutatni. Leszállt a lélek világába, s úgy látta, hogy ez a betegség ott ül e világ kellős közepében. Ugyanakkor megtudta azt is, hogy ez a melankólia nem más, mint a mulandóság jellege. Miért? A dolog azért olyan rendkívül nehéz, mert olyan végtelenül egyszerű. Amiről szó van tulajdonképpen, hogy Burton behatolt a Psyché palotájának közepébe, s ott megtalálta azt a valamit, ami a lélek, az élet, a sors, az ember, a világ mulandósága és halandósága. Világos: -a lélekbe leszállva, feltétlenül fel kell eszmélni annak halandóságára. A lélek kellős közepében, benn, mélyen, elrejtve, a lélek halandósága ül. Ott ül ez a végtelen tünékenység, ez a fájdalmas veszendőség, ott ül az a valami, hogy elmúlik az ember, a sors, az élet, a szépség, a szeretet, a szenvedély, a tudás, a nagyság, - elmúlik maga a világ is. És aki ezt a visszavonhatatlant és meg nem változtathatót átéli, azt e tudat nem teperi le, nem semmisíti meg, nem, ennél többet tesz: eltölti egyfajta szelíd, sűrű, nehéz, homályos valamivel. Ez a sűrű, nehéz, szelíd, homályos valami: a melankólia. A melankólia az a betegség, amit mindenki megkap, amikor Psyché palotájának közepében megtudja, hogy meg fog halni. Melankóliás lesz mindenki, aki megismeri azt, hogy nem halhatatlan. A melankólia a halhatatlanság betegsége, vagy ha így jobban tetszik: a melankólia az az állapot, amelybe minden élet kerül, amikor felébred arra a tudatra, hogy nem halhatatlan, hanem el fog veszni és meg fog semmisülni. (...) Talán minden azon múlik, hogy ki mit ért el. Burton az alvilágban járt, látta a Szomorú Szörnyeteget, és visszatért a földre. Aki onnan vissza tud térni, nem is lehet más, mint nagyon csöndes ember. Mit tudnak adni neki még azon felül, amit sorságtól kapott? Van-e másnak egyáltalán értéke, mint annak, amit az ember átélt? Az alvilág hét kapuján Istarnak mindent le kellett rakni, amit a földről hozott: aranyat, hatalmat, szépséget, tudást, emlékeket. Az ember nem tarthat meg mást, mint önmagát, amíg végül azt is elveszi - talán. Ki tudja? Ez a kétség éppen az, ami: a melankólia."
a mulandóság jellege, the character of mortality
számomra elképesztően nehéz gondolatok ezek. nem az összehasonlítás végett, de ez egy költőibb olvasata a Semminek (neutroncsillag hsz) azt hiszem én még mindig ott vagyok a semmi eszméletének első és legrombolóbb határainál... és az alvilágból még nem tértem vissza.
[45. ez a fekete öltöny és szigorú tekintetes dolgot abszolút értem. befelé gerjedő enthuziazmus ez, paranoia, mint az enyém] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/az-ami-mindig-van-2.-adyashanti-WYbF6ynFzJj4mD93 |
| | | | |
| | | | | | 45. cellux | 2010. november 4. 09:53 |
| | | | | | | Adyashanti-t ismered?
http://www.adyashanti.org/index.php?file=watchvideo
Nekem az "ő" megközelítése sokkal jobban fekszik, mint a László András-féle überextrém metafizikai tradicionalitásos izé (fekete öltöny, szigorú tekintet).
Utóbbiról az az érzésem, hogy valamilyen egó-para van mögötte.
|
| | | | |
| | | | | | 44. sonek | 2010. november 4. 08:59 |
| | | | | | | hát igen... gondoltam, hogy egyszer szememre vetik a csapongást, ám őszintén elismerem a vádat.
az atomjaira robbantott isten egy kis protonja vagyok, száguldok a világegyetemnek nevezett fekete kukában, hőn várva valamiféle rendező elvre, vagy a teljes megsemmisülésre.
per definitionem ez a topic a tradicionalitás szféráját öleli fel, amibe beletartozhat minden, amely valaha rendező elvként működött, amely kapcsolatot teremtett egy égi princípiummal és/vagy amely összekötötte az embereket. már többször említést nyert itt (és nemcsak általam), hogy a mai ember számára ez egy távoli múltba belehomályosult fogalom, ezért én csak, mintegy provokatív és katalizátor-szereppel, próbáltam témákat fel-feldobni és gondolatokat fejtegetni... és itt elismerem a csapongó jelleget.
most is ezt teszem, amikor megkérdezem, hogy hogyan lehetett Római Katolikus-nak elnevezni azt a vallást, amely zsidó gyökereit és római ellenességét azt hiszem nem kell részletezni... ennek kapcsán talán Guénon fejtegetését vehetném elő, aki azt mondja, hogy a vallás (az antik korban) a társadalmi intézmények összességét jelentette, és ilyformán a kereszténység- mivel egy teljesen más vallási (rituális és ontológiai) magatartást írt elő- közvetetten ásta alá a római birodalmat, mivel dogmatikájából (ez a dogmatika nem a középkori) fakadóan tagadta minden más vallás(!) érvényét (sőt még térített is), természetes, hogy a stabilitásra törekvő birodalom által üldözésre lett predesztinálva. ugyanakkor ezen vallási élmény [az üldöztetés](ha nevezhetjük így) szintén meghatározó szerepet kapott a kereszténység első exegétái között.
szeretném megérteni, hogy milyen spirituális folyamatok vezettek el egészen a jelenig, meg akarom érteni a különböző tradicionálisnak nevezhető folyamatokat. meg akarom érteni a Kelet és Nyugat közötti ellentéteket és párhuzamokat. persze, nem a fórumozóktól várom el, hogy felvilágosítsanak, csupán vitát próbálok szítani és a megismerés szellemében értelmezni a leírtakat. meg akarom érteni a metafizika és a vallás közötti különbséget. vajon a keresztényeknél a metafizikára való teljes érzéketlenség vezetett el oda, hogy a Bizonyosságot felcserélhette egy szentimentális impulzusoktól sem mentes Hit. és vajon Keleten, pontosan ez az érzékenység vezetethetett el olyan nagyszerű metafizikai rendszerekhez mint a tao vagy a zen? mi az oka például annak, hogy Nyugaton csak egy ilyen torz és csonka kinyilatkoztatás és bizonyosság állhat minden állami rendszer centrumában, mint a keresztény dogma és eszkatológia, amely a túlvilág nihilista fényében elemzi a sötét és keresztként (szenvedésként) értelmezett életet?
summa summarum, e topic célja a vita minden az ember nem anyagi vonzatával foglalkozó kapcsolódásnak, és eszmecsereközpont azok számára, akik akarva-akaratlanul képtelenek felülni azon hazugságoknak, melyek évszázadok óta törekednek elválasztani az embert minden szellemi (ha tetszik égi) kapcsolódási ponttól, vagy éppen tévutakra vezetik a saját megváltását (boldogulását, harmóniáját) biztosító útról. |
| | | | |
| | | | | | 43. spirit | 2010. november 4. 07:54 |
| | | | | | | Egyébként ez a tradícionalitás azért nem egyszerű téma, mert nem egy nép tradíciójához kötődik, hanem sok-sok jelen világunkba integrálható dolog létezik.
Sonek!
Nem tudom melyiket akartad elcsípni, vagy pedig általában a tradíciókról gondoltad a beszélgetést itt.
Azért kérdezem mert nekem még mindig nem világos a topic mondjuk úgy: öndeffiniciója, viszont érdekes dolognak indult! |
| | | | |
| | | | | | 42. sonek | 2010. november 2. 09:20 |
| | | | | | | halleluja! egyelőre tehát felfüggeszthetem itt-nem-létem. exponenciális erővel törtek fel végre a várt gondolatok... micsoda gondolatok ezek!
"Nekünk nem adatott meg ez a kezdettől fogva belénk ivódott bizonyosság az élet értelmét és rendjét illetően. Igaz, ami felemelhet, az a mélybe is taszíthat, mert azért ne feledjük, hogy a premodern világ sem volt mindig fenékig tejfel." - igen, kíváló gondolat. persze, csupán hipotézisként él előttünk(s, ahogy cellux erre kiválóan reflektált) a régen letűnt aranykor. egy 'posztmodernben' civilizálódott egyén számára a tradicionálisnak nevezhető szemlélet csak tündérmesének és fantazmagóriának tűnik. persze a 'premodern', vagy inkább prehistorikus időkből származó empirikus adatok nem elegendőek egy korabeli civilizáció tökéletes értelmezéséhez. Hamvas Béla ezzel kapcsolatban az i.e. 600as esztendőt emlegeti, mint történet előtti és történeti időt.
kiváló gondolat szintén az internet polihisztorikus jellegének és ebből fakadóan az internetet használók végtelen-tudásra nyitása, személyszerint úgy vélem, hogy az internet lesz az a kulcs, aminek következtében a következő (társadalmi-történelmi-kulturális) ciklus megteszi az első lépéseket. a mai kontextusban viszont nagyon helyesen jegyzi meg helio*, hogy "A mennyiség nem pótolhatja a közvetlen átadás minőségét." ehhez talán azt lehetne hozzá tenni, hogy amíg nem tanítják meg az emberfiával először értékelni a tudást és megtanítani a helyes szemléletre, amelyben ezt a tudást elhelyezheti, addig az internet is egy lesz a számos szórakoztatóipari ópiumból, különösen azt tekintve, ahogy először anonymmá vált a user, majd pár év alatt gyakorlatilag -a korábbi tapasztalatokkal paradox módon- nevessé (tehát nem anonym), ennek következtében az egész életét nyílvántartás-szerűen követhetjük nyomon a rengeteg közösségi oldalon. szerintem nem kell részletezni, hogy a különböző információk digitálissá és nyílvánossá válása miképpen befolyásolja az emberi szokásokat.
helio*, az utolsó bekezdésedre egy igen lesujtó képet vázolok most fel... illetve tolmácsolom amit láttam. a dunatévén ment egy műsor, ahol különböző magas rangú tudósok beszélgettek az oktatás állapotáról (VízyESzilveszter fémjelezte műsorvezetéssel); s lényegében belátták, hogy egyetlen lehetőség és kamatozó hosszútávú befektetés az oktatás felülbírálása és új alapokra helyezése. a legszomorúbb az egészben, hogy a reformot gazdasági szemszögből elemezték és mintegy principiálták (ha létezik egyáltalán ilyen szó) a gazdaságot, minden rendezőelvek legfontosabbikának aposztrofálva. szörnyű szörnyű. Evola kapcsán két szó: a gazdaság demonizálása.
aztán
"Mindebből megsejti azt is, miben áll az emberiség bukása, a Paradicsomból való kiűzetés, hogy mi változott meg, amikor ettünk a Tudás Fájának gyümölcséből. Az eredeti egység milliárdnyi darabra törött, és az egység látása helyett mindannyian elvesztünk a partikulárisban, a forrással való kapcsolat elvesztése nyomán felbukkanó egzisztenciális félelmet pedig úgy próbáltuk kiküszöbölni, hogy létrehoztuk a mindentől független, autonóm egó képzetét."
ezen talán hetekig lehetne vitatkozni, mindenesetre rendkívül szabados és erős a megfogalmazás, különösen a köv bekezdés első mondatával.... nos, mit lehet erre mondani? csöndesen bólogatok.
|
| | | | |
| | | | | | 41. cellux | 2010. október 30. 17:05 |
| | | | | | | Na, ez jó volt. Pár reflexió:
"Mindenképpen saját belátással kell induljon":
Képzeljük el, hogy megy ez. Emberünk a posztmodern semmi közepén újra felfedezi magában a kapcsolatot a forrással (mivel a Daath-on vagyunk, tegyük fel, hogy pszichedelikus szerek révén, de nem zárom ki, hogy ez más úton is megtörténhet).
Emberünk tehát az örök misztérium modern változatán keresztül ismét a valóság részesévé válik, saját magát mindent felölelő Egységként és annak részeként tapasztalja meg. A világba való visszatérését követően sok minden megváltozik. Hirtelen új értelmet nyernek a szentírások, a buddhista magyarázatok, egyes művészeti alkotások, sőt még olyan, korábban banálisnak ítélt dolgok is, mint pl. Madonna dögös videói az MTV-n. Meglepődve veszi észre maga körül a forrással való kapcsolat szimbólumait, rájön, hogy ezek öröktől fogva bele vannak kódolva az emberi kultúrába. Közvetlen tapasztalata által felfogja, mit értettek a jógik az alatt, hogy a világ minden jelenségében ugyanaz az Egy tükröződik.
Ugyanakkor tanácstalanul áll az előtt, hogy ezeket a dolgokat rajta kívül senki sem látja. Lassan rájön, hogy a különbség a látás "mélységében" rejlik: az emberek többsége nem lát elég mélyre a jelenségekben ahhoz, hogy érzékelje a világfa gyökerének jelenlétét. Megérti, hogy az aranykor emberét ez a lényeglátás vezette, nem volt szüksége rá, hogy mentális konstrukciókkal helyettesítse a közvetlenül tapasztalt valóságot. Mivel minden pillanatban együtt mozgott a világgal, nem volt szüksége rá, hogy védelmet és biztonságot keressen. Az volt, ami. Tat tvam asi.
Megérti, hogy a nyelv is ebből a lényeglátásból született, hogy a nyelv szavai nem véletlenszerűek, hanem a velük ekvivalens spirituális tartalom verbális megnyilvánulásai. Még azt a különbséget is érzékeli, amely az újabb kori nyelvművelés révén létrehozott mesterséges szavak és az ősi, közvetlenül a forrásból fakadó szavak között fennáll.
Mindebből megsejti azt is, miben áll az emberiség bukása, a Paradicsomból való kiűzetés, hogy mi változott meg, amikor ettünk a Tudás Fájának gyümölcséből. Az eredeti egység milliárdnyi darabra törött, és az egység látása helyett mindannyian elvesztünk a partikulárisban, a forrással való kapcsolat elvesztése nyomán felbukkanó egzisztenciális félelmet pedig úgy próbáltuk kiküszöbölni, hogy létrehoztuk a mindentől független, autonóm egó képzetét.
Minden, ami azóta történt, erre az alapra épült rá. Minél többet építettünk, minél jobban bevédtük magunkat, annál távolabb került a forrással való kapcsolat újrafelfedezésének lehetősége is. A mai korban ez már csak álom, egy hajdanvolt, letűnt kor meseszerű emléke. És amikor már tényleg nem lehetett mélyebbre süllyedni, vagy messzebbre távolodni, akkor Albert Hofmann egy véletlen folytán felfedezte az LSD-t. :)
|
| | | | |
| | | | | | 40. helio* | 2010. október 30. 02:20 |
| | | | | | | Sokszor nekiálltam, hogy most aztán jól hozzászólok ehhez az érdekes témához, de mire leírtam már inkább el sem küldtem, mert úgy éreztem nem túl letisztultak a gondolataim. Hol azon kaptam magam, hogy a nyilvánvalóságot magyarázom, hol azon, hogy homályos spekulációkba bonyolódom olyan létező elméletek mentén, melyeket még át sem látok igazán.
Valójában, ha az ember valami értelmeset szeretne ide írni, akkor ez egy nagyon nehéz téma, főleg a jövőre vetítve ugye.
Azért csak leírom akkor, hogy elsőre mik jutottak eszembe:
Valamilyen tradicionális formát nem igazán lehet csak úgy bevezetni. Mindenképp valami saját belátással kell induljon, kívülről maximum katalizálni lehet a folyamatot. A tradíció és a benne rejlő értékek hatása nem oka, hanem következménye a világnézeti átalakulásnak. Úgy képzelem (legalábbis ebben az értelmezésben), hogy a tradicionalitás mintegy időben kiterjesztve örökíti tovább egy új szinten stabilizálódott kultúra már kiművelt értékrendszerét.
Régmúlt idők tradícióiból merítkezve a kollektív tartalmak és annak analógiás érzékelése által a mai ember számára is hozzáférhetők bizonyos személyes belső átalakulás irányába ható erők. Mivel azonban az emberek többsége nem akar és nem is teheti meg, hogy a világtól és a közös valóságtól elvonultan éljen, ezért még az ősi, szellemi hagyományokkal megtámogatott belső munka is jó eséllyel csak mély egzisztenciális krízisig vezeti el, megoldásában nem nyújt biztos segítséget.
Mi már nem úgy nőttünk bele egy kultúrába, mint annak idején, mikor egy-egy egész nép, vagy nemzet az élet alapkérdéseire válaszul lényegében egybeeső belső tapasztalata által vezérelt tettekkel kristályosította ki a természet és a szellem kapcsolatát tradíció formájában. Nekünk nem adatott meg ez a kezdettől fogva belénk ivódott bizonyosság az élet értelmét és rendjét illetően. Igaz, ami felemelhet, az a mélybe is taszíthat, mert azért ne feledjük, hogy a premodern világ sem volt mindig fenékig tejfel.
A mi bizonyosságunk a világ megismerésére és a dolgok transzcendens jellegére vonatkozólag csupán kétely és hiedelem. A lapos világ tompa megszokása, melyet egész életünkben a mechanikus törvényeknek engedelmeskedő, látszólag változatlan és változtathatatlan külső körülmények sulykolnak belénk. A társadalom magára hagyta az egyént és olyan kollektív hipnózisban él, melyben a legveszélyesebb a szabadság illúziója. Viszont éppen ennek a szorongató fogságából vezethet ki az információs kor azon vívmánya, hogy mindenki számára hozzáférhető az eddig felhalmozott tudás lenyomata, az emberiség belátható történelme során összegyűlt tapasztalatok. Különös perspektívát érzékeltet, hogy mindez egy monitor előtt ülve akár egyszerre elérhető.
A közös lényegű, mégis legkülönfélébb létszemléleti források még sohasem álltak ilyen bőségesen az ember rendelkezésére. Na de ki tud egy ilyen sűrű erdőben eligazodni? A mennyiség nem pótolhatja a közvetlen átadás minőségét. Azt hiszem itt jön képbe a transzperszonális pszichológia, mely segíti a jelenleg uralkodó világképpel inkompatibilis élményeket átélő emberek lelki tájékozódását (hogy aztán persze ők is segíthessenek másokon).
Az integrál szemléletről nem is beszélve, amiről nem tudni mi sül ki belőle, de az nagyot fog szólni! Annyira hiteles, hogy minden esély megvan rá, hogy spontán és természetes úton beszivárogjon globális rendszereket kezelő gazdasági-politikai folyamatokba, vagy éppen az oktatásba. Esetleg ökológiai válságkezelésben mutatkozó hatékonysága mellett egyre szélesebb tömegek kezdik felfedezni számos egyéb oldalról, mely akár egy poszt-poszt-posztmodern tradíció kialakulásának alapjául szolgálhat?
|
| | | | |
| | | | | | 39. sonek | 2010. október 29. 09:16 |
| | | | | | | plakátmagány.
nos, így egy hónapos lét után rájöttem e topic hiábavalóságára. aminek egyrészt vannak objektív okai, melyeket később részletezek, másrészt szubjektív okai, ugyan izgalmas metafizikai ujjgyakorlatokat végezhettem itt, de ehhez befogadó közönségre is van szükség, kik -gondoltam egykoron- itt bőségben fellelhetőek lennének. nos, ha van is, részükről érdemi reakció egyszer-kétszer érkezett. bőven nem elégszer, bár tudom, valakinek megterhelő lehet, s nem ujjgyakorlatként, hanem szájtépésként értelmezi ezeket a metafizikai "sejtéseket"
az objektív okokra helyettem egy idézet fog válaszolni.
"Azok között, akik felismerték a modern világ válságát, ésazt a gondolatot is elvetették, hogy a modern civilizáció a par exellence civilizáció, minden más civilizáció csúcsa és mértéke, volt olyan, aki a Kelet felé fordította a tekintetét, mivel ott bizonyos mértékben megvolt az életnek az a tradicionális és spirituális orientációja, amely a Nyugaton egy ideje megszűnt a létezés különböző területeit ténylegesen alakító alapnak lenni. Ezért feltették a kérdést, hogy a Keleten nem lehetne-e olyan vonatkoztatási pontokat találni, amelyek hasznosak lennének a Nyugat talpraállításához és újjászületéséhez. (...) Ha puszta doktrínákról és >intellektuális< kapcsolatokról van szó, a felvetés legitim. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy ebben a vonatkozásban érvényes példákat és hivatkozásokat, legalábbis részben, saját tradicionális múltunkban is találhatunk anélkül, hogy nem-európai civilizációk felé kellene elmozdulnunk. De mindezzel nem nyernénk sokat. Elszigetelt elemek, metafizikai rendszerek művelői közötti magas színvonalú eszmecserékről lenne szó. (...) Immár maga a Kelet is a mi utunkat követi, egyre inkább aláveti magát azoknak az eszméknek és befolyásoknak, amelyek bennünket oda vezettek, ahol vagyunk, amikor modernizálódik és átveszi a mi laikus és elanyagiasodott életformánkat, úgyhogy az, ami a tradicionálisat és sajátosat őriz, egyre inkább talaját veszti és marginális zónába szorul. (...) Tehát e civilizációk számára is csak idő kérdése, hogy ugyanott találják magukat, ahol mi vagyunk, hogy a mi problémáinkat, a >haladás< és a modernitás jegyében ugyanazokat a bomlasztó jelenségeket megismerjék. Sőt, a ritmus ott még sokkat gyorsabb lehet; erről szól már például Kína, amely néhány évtized alatt befutotta azt a pályát a tradicionális birodalmi civilizációtól a materialista és ateista kommunista rendszerig, amelyet az európaiak évszázadok alatt futottak be. (...) A sivatag nő, nincs másik civilizáció, amely támaszul szolgálhatna, egyedül kell szembenéznünk problémáinkkal."
kösz mindenkinek az értékesebb válaszokat, sziasztok |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
az hogy technikailag fejlettebbek most az emberek (amit neha bizony erosen ketlek...), az nem azt jelenti, hogy okosabbak es boldogabbak is...
az alapkeplet nem valtozott, van a tanito - a vilag, es van a tanulo - az ember, ez a 2 tenyezo barmilyen variacioban eletkepes.
DE ebben a korszakban ami most van sajnos annyira le van korlatozva a "tanulo" lehetosegei, hogy egyenesen buntetik nehany tanitot...ez szamomra felfoghatatlan, ugyanis regen ebbol nem volt problema, ugy latszik most mar problema az ha valaki tobbet "tanult" a masik "tanulonal"...valojaban en ugy erzem a tudast korlatozzak egyfolytaban...es most nem dobalozok semmilyen jelzovel es megnevezessel, mert ez teny, ez valojaban igy is van...
es nem az emberek a hulyek hanem hulyitik oket sajnos, es mivel nem rendelkeznek eleg informacioval nem tudjak tradicionalisan hasznalni a "tanitokat"...es innen mar kilehet talalni miert ez az ordogi korforgas az illegalitassal...
vigaszkent annyit irok, hogy a az igazsag mindig kiderul, a feny nem maradhat rejtve :)
akik keresik a fenyt azok megtalaljak, es a tarsaikat is ;) |
| | | | |
| | | | | | 37. sonek | 2010. október 26. 11:09 |
| | | | | | | az elme függetlenítése és a szabadon gondolkodás. úgy érzem, nem igazán érted azt a dolgot, amiről itt valójában szó van. a modern történetírás és filozófia kidolgozott egy rendkívüli rendszert, egy fonák felfogást, miszerint az ember a történeti időben fejlődésre van predesztinálva. magyarán, hogy a feudalizmushoz képest FEJLETTEBB a kapitalizmus vagy a marxizmus. magyarán, hogy azok a hagyományok -lett légyen spirituális vagy inkább közösség-kohéziós erő- melyek eddig valamiféle életpályát (ha nem is világi karriert) kínáltak az ember számára, egyszerűen obskurussá válnak. obskurussá válnak, mert nem képesek lépést tartani az ipari forradalmakkal, a tudományos fejlődéssel és a népességrobbanással. ezen "progresszivista" nézet szerint új megoldásokat és új módszereket kell kidolgozni az új problémákra.
a gond ezzel csak az, hogy ezen új módszerek spekuláltak, előreszámítottak és mesterségesek. pusztán a számadatra vonatkozóan mutatnak megoldásokat. a minőséget nem differenciálja.
itt jön képbe ez a topic. ugyanis mára már(a globális kontesztációnak és a médiauralomnak köszönhetően) kezdenek a kevésbé értelemesek is rádöbbenni a helyzet fenntarthatatlanságára. nem akarok most könyvekből idézni, pedig a "szakirodalom" rettentő mennyisége bőven árulkodik a metafizikai elégedetlenségről. egy pillanatra se gondolja senki, hogy a kapitalizmus "nyerőbb" alternatívát kínál (a maga kényelem és vagyonorientált felfogásával) abban a korban, ahol isten halott és még nem pótoltuk semmivel.
ez utolsó gondolat folyománya ez a topic. nem államelméleteket akarok összeollózni meg új eszkatológiát kidolgozni az ember számára. a tradicionalitásban rejlő "felmentő" lehetőségeket kutatom. mert hiszem (habár alkalmazni nem tudom, s ebben keresek itt segítséget), hogy a lélek az első, a szellem az anyag felett áll, s hogy ez majd egykoron (ha nem is holnap) az emberiségre vonatkozóan érvényt szerez, és a fogyasztói társadalom ópium-szerű álmatagságából felébredvén a helyes módszerekhez fordul majd, tiszteletben tartva, hogy az ember született a természetből és nem pedig fordítva. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
"elnézést ha hidegen hagy, hogy kedves samankodo képtelen felfogni a gondolatok talmi mondanivalóját (és beleragad a logikába), de látom, más topikokban való teljesítménye alapján ez nem szükségel további magyarázatot"
(dejoo, kedves vagyok akkor? :) :D nem minden az aminek latszik, erre csak ezt tudom irni ;) )
nem nem nem :D
a szavak azok fontosak, ha ugyanazokat a szavakat hasznaljuk, mint a "dobozosok-dobozolok" akkor keptelenseg mashogy gondolkozni
en csak azokat a fogalmi es nyelvi csapdakat rejto fogalmakat szeretnem kikuszobolni, amik leragadast eredmenyezhetnek!
celom az elme fuggetlenitese, es a szabadon gondolkozas!
es most a tudati kondicionalasra gondolok elsosorban!
szent=szakralis?
hmm...persze minden ember aki az utjan halad ugyanazt az allapotot szeretne elerni... miert? talan mindenki tudataban van, hogy letezik ilyen, csak esetleg vannak olyanok akik nem merik felfedezni, vagy jo nekik ugy ahogy vannak...?
persze, most is ugyanazt keressuk, de a modszerek megvaltoztak elohelyunktol fuggoen!
ugyanugy nezni a vilagot ahogy a majak tettek vagy az egyiptomiak, vaaagy a hinduk...hat ugy nem lehet, az az ő korszakuk volt, ez meg a mienk...max tippeket szerezhetunk irasaikbol, konkret "vegigjatszast" nem...
|
| | | | |
| | | | | | 35. sonek | 2010. október 22. 10:45 |
| | | | | | | hanuara, köszi! az ezerarcú hősről már hallottam korábban, igaz, akkor valahogy elmerült a több ezer elolvasni vágyott könyv között... de egy ilyen ajánló után már nem késlekedhettem és megrendeltem végül. a másik könyvről még nem hallottam, de titkon feljegyeztem egy cetlire.
hogy kicsit folytassam a témát, megosztok veletek egy gondolatmenetet, ami a következő egyszerű és tömör kérdésre épül:
Magányos szabadság vagy közös rabszolgaság?
mint írtam, roppant mód érdekel a különböző tradíciók közötti szemléletkülönbség. azért állítom most szembe a buddhizmust és a kereszténységet, mert úgy vélem mindkét vallás magyarázatra, megismerésre és megértésre szorul a modern ember nézőpontjából. nem történelmi tényeket és fordulópontokat kutatok, hanem szellemi hozzáállást firtatok. és profán leszek, mint a huszadik század.
tehát; melyik a nyerő: ha a fejbúbig-szarbanülésre eszmélve (eredendő bűn, determináltság, az újjászületés nyűge, a kábultság-függőség) az ember örömöt kovácsol magának e közös lét megoszthatóságáról és örvendezik, hogy bűne súlyát eloszthatja más szarbanülőkkel, avagy hegycsúcsokat keresve iramlik magasabb szférák felé? "Magasságom lábánál lakom: mily magasak csúcsaim, még senki sem monda meg nékem. De völgyeimet jól ösmérem"
az aszkézis magánya talán az, amiből kiviláglik az ember magasabb rendeltetése? vagy bűneink beismerése és örök vezeklés a hatalmas, világteremtő {Deus Otiosii} felé? {tétlen isten} s ha isten halott, nem pusztul vele az ördög is, miképpen nincs mágnes csak északi pólussal?
a kereszténység a tömeg mámora és a megváltásról okít, amely a világ végén következik be s nekünk dolgunk, hogy addig is ebbe minden reményünket beleölve munkálkodjunk a felebaráti szeretet elterjesztésén. a buddhizmus az egyén révülete, aki belátta minden anyagi lényeg esendőségét s a halálban pillantotta meg az életet.
nos ezen súlyos gondolatok csak pusztán metafizikai elmélkedések, de szándékaim szerint kiviláglik belőle a két hozzáállás óriási különbsége. a kérdés egyszerű.
miért? |
| | | | |
| | | | | | 34. spirit | 2010. október 20. 21:57 |
| | | | | | | Sonek, Többiek!
Két könyvet ajánlanék jó szívvel, lehet, hogy van aki még nem olvasta őket.
Az egyik Graham Hancocktól a természetfeletti, amiben a paleolit-kori barlangrajzokat és egyéb művészeti termékeket hasonlít össze sámánvíziókkal, amiket látomáskeltő eszközökkel (növényekkel és más utakon) kulmináltak.
Egy rövid interjú is van mellékletként Dr. Rick Strassmannal, a DMT: The siprit molecule szerzőjével, és más hihetetlen érdekes dolgok.
A másik könyvet egy jó ismerősöm ajánlotta, sajnos nem írhatom le ki, egy nagyon komolyan és mélyen a témában járatos valaki, éppen ezért azonnal rárepültem:
Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
Ez inkább már egy nagyon érdekes szinkretikus írás, több vallást, spirituális tant, tradíciót "összehozva" végigkíséri a spirituális úton haladó hőst, a fenti több-utas összhasonlítással, a behívás, a behívás megtagadása, alászállás, stb, ami a Gilgamestől kezdve a Perui sámán beavatásáig mindenhol hasonló ívet ír le.
Nagyon izgalmas, hihetetlen jól össze van szedve, és tényleg több tradicionális utat összeszednek, elejét vége a világban zajló kinekvanigaza dolgokat.
Ezt a könyvet még nem olvastam végig, de máris nagyon sokat gazdagodtam tőle.
Úgy gondolom, hogy a topic-kal, és a szóba került dolgokkal nagyon is kompatibilis alkotások, ezért is gondoltam, hogy megosztom Veletek. |
| | | | |
| | | | | | 33. sonek | 2010. október 20. 11:10 |
| | | | | | | hanuara, köszönöm. látom te világosan érted, mit is akartam itt a "kezdetek kezdetén" feszegetni.
"A szent a tudat struktúráinak eleme" írja Eliade, és én fejet hajtok e gondolat előtt. kicsit furcsa párhuzamot vonok most, de minden, ami a legaljasabb vagy a legmagasztosabb megtalálható minden emberben. persze, nem egészen mindegy, hogy az alvilágot járjuk, vagy a mennyben kutatunk, de mindkét helyen ugyanazt keressük. azt a kegyelmi állapotot, amire mindenki a kezdettől fogva emlékezik. a filozófiatörténet, a pszichológia és minden modern tudomány másként nevezi ezt. szerintem azért szerencsés a "szent" szó, mert magában foglalja az emberen való túlmutatás gondolatát, jelzi az élmény transzcendens jellegét.
elnézést ha hidegen hagy, hogy kedves samankodo képtelen felfogni a gondolatok talmi mondanivalóját (és beleragad a logikába), de látom, más topikokban való teljesítménye alapján ez nem szükségel további magyarázatot.
igen, például a neutroncsillag által említett eseményekről szeretnék beszámolókat és ismereteket kapni és adni. rejtett jelentések, isteni kapcsolatokra való utalások, utazások a pokolban és a mennyországban.
ami mostanában elkezdett foglalkoztatni az az involutív történelemszemlélet, amit ugye kiválóan tükröz pl a hindu Yuga-ciklikus felfogás. az alapvető élményekkel kapcsolatban úgy gondolom (not for sure), hogy az ember eszmélete kezdetén hasonló jelenségeket észlelt... nap/éj, hold és égitestek, évszakok, különös hatású növények, állatok... és ezen látottak alapján létrehozott egyfajta -hogy úgy mondjam- szintézist, amelyben ő, mint ember, mint semmihez sem hasonlatos, létjogosultságot nyer lelkiekben(!!!). amint korábban említést nyert, rengeteg hasonlóság van a tradíciók között. de amire most szeretnék rávilágítást nyerni, hogy vajon milyen kategorikus különbséget lehet lelni aközött a tradíciók között, amik egyrészről katabaszisz (pokolaszállás) jellegűek (Dionüszösz rítusai, nyers húsevés, orgiák és temérdek bor.. ugye öntudatvesztés), és amik másrészről aszketikus jellegű "meditációs" gyakorlatok.... tehát, hogy vajon, mi az a szemléleti különbség, ami létrehozhatta a tradicionális rítusok ennyire különböző jellegét? (elnézést ha zagyváltam, de még pontosan nemtudom megfogalmazni a problémát... a legkisebben a legnagyobb és fordítva... rossz a jóban és fordítva.. szóval tudjátok:) ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hanaura
Zen buddhizmus és tradíció :)
Gyönyörű történet egyébként a Zen létrejötte. Sokáig nem volt meg ez az infóm, de a Zent is Gautama Sziddhartha (a Buddha) indította el.
Gautama tanítására mindig több ezer szerzetes és laikus gyűlt össze, ám egy alkalommal egyszerűen csak leült, és csendben maradt az egész tanítás alatt. Majd szótlanul mosolyogva felmutatott egy virágot.
Senki sem értette meg a tanítást kivéve egy szerzetest aki hangosan felnevetett. Gautama neki adta a virágot, és a mai napig a legtöbb zen mester (pl Seung Sahn) ebből a beavatási láncból származik... |
| | | | |
| | | | | | 31. spirit | 2010. október 20. 00:12 |
| | | | | | | Hát a tradíciókhoz valamennyire ez is hozzá tartozik, de szerintem vallás alatt Te az egyházak működését értheted, legalább is gondolom, hogy komoly múltú tradicionális utakkal nincs gond, hiszen erről szólhat ez a topic, legalább is gondolom.
Nekem nagyon szimpatikusak teszem azt az indiai szertartások, most mesélt valaki az iráni tűzceremóniákról, talán Ti meséltetek (nem ebben a topicban) a zen buddhizmusról....és ezek mind nagyon izgalmas, értékes dolgok!
Nyilván tradíciókba sokkal több dolog is belefér....művészetek, kultúra...nekem úgy tűnik hogy ez a témakör még aránylag képlékeny, szóval lehetőség látszik arra, hogy azokat a képzeletbeli kapukat alaposan kinyissuk!:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | komolyan megint a vallas kerul szoba...? nem lehetne kicsit elrugaszkodni ettol? |
| | | | |
| | | | | | 29. sonek | 2010. október 12. 09:50 |
| | | | | | | igen, természetesen, pótlom mulasztásom:
Mircea Eliade - Vallási hiedelmek és eszmék története (előszavából részlet) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sonek, megkérdezhetem honnan van ez az idézet? :) |
| | | | |
| | | | | | 27. sonek | 2010. október 11. 10:53 |
| | | | | | | szóval, a mezo amerikai kultúrák topicból átlendülve, de egyszersmind ide is érvényes idézet:
"A vallástörténész számára a szent minden megnyílvánulása jelentőségteljes; minden rítus, minden mítosz, minden hit vagy istenalak a szentség élményet tükrözi, következésképpen a lét, jelentés és igazság fogalmait hordozza. Mint másutt megjegyeztem, >nehéz elképzelni, hogyan működhetne az emberi szellem a nélkül a meggyőződés nélkül, hogy a világban van valami tagadhatatlanul valóságos; és lehetetlen elképzelnünk, hogyan jelenhetne meg a tudat anélkül, hogy jelentést tulajdonítana az emberi elhatározásoknak és tapasztalatoknak. A valóságos és jelentést hordozó világ szorosan kötődik a szentség felfedezéséhez, az emberi szellem megragadta a különbséget aközött, ami valóságosnak, hatékonynak, gazdagnak és jelentéssel bírónak mutatkozik, és aközött, ami e minőségekkel nem rendelkezik; vagyis a dolgok zűrzavaros és veszedelmes áradata, véletlenszerű és értelmetlen felbukkanása és eltűnése.< Összefoglalva, a "szent" a tudat struktúrájának egyik eleme, nem pedig e tudat történetének állomása. A kultúra learchaikusabb szintjeit emberként élni vallásos cselekedet volt, hiszen a táplálkozásnak, a szexuális életnek és a munkának szentségi értéke van. Másként szólva, embernek lenni -vagy inkább azzá válni- azt jelenti: vallásosnak lenni." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ugyanaz minden lenyeges dolog:
az ut ugyanaz maradt, a metodus is, az ember is, es az anyagok amik ehez kellenek azok is...mi valtozott? a szorzók, semmi mas...igy sűrűsödik az idő es igy gyorsul is...
ugy mint regen mar nem lehet csinalni, de nem is kell |
| | | | |
| | | | | | 25. sonek | 2010. október 5. 17:41 |
| | | | | | | értem! egyébként igen... de nem visszafordulásként gondoltam, hanem inkább, hogy miképpen lehetséges a tradíciók ontológiája felé történő (társadalmi, egyéni) fordulás; magyarán, hogy egykor kigondoltak új értelmezést nyerjenek, de nem a fordítás által, hanem a szövegek(gondolatok, metafizikák...) eredeti szentségének megismerése, és modern terminológiában fogalmazva: e szent dolgok integrálása által. persze, hogy a szentség élményének megélése köthető a tudatállapotot befolyásolását meghatározó "kémiai vegyületekhez", de ilyen értelemben ez cinikus megfogalmazás, mert az étel is egy ilyen "kémiai vegyület", ami nagyban befolyásolja a tudatállapotot; ezért is alakultak ki az étel fogyasztását meghatározó rítusok, szertartások, lakomák, ünnepek, tradíciók. természetesen a mai prohibitált (most hányingerem lett) világban aprócska esély van felfedezni azt a tényt, hogy ugyanilyen rítusok és szertartások tartoztak az úgynevezett kábítószerekhez.
tartok tőle, hogy nincs idő minden gondolat definiálására (persze, hogyne lenne). egyszer láttam egy filmet Nostradamusról, aki fiatalkorában meghívást kapott egy híres tudóstól, hogy átadja neki minden tudását. a beavatás, amikor 1 év után megmutatta neki a titkos könyvtárát, tele a katolicizmus által halálbüntetéssel honorált könyvel (Avicenna, Paracelsus, Eckhart mester stb.), megeskette, hogy a titkot nem árulja el soha senkinek, míg ő meg nem hal. ezután hozott egy kis szelencét, amiben valamilyen folyadék volt, s azt minden alkalommal fogyasztotta, amikor a mester irányítása alatt olvasott. ezt azért írtam le, hogy képszerűvé tegyem a beavatás jelentőségét. (és a beavatás egy tradicionális elem)
tudomásom szerint Huxley fogalmazta meg ezt először a kémiai vegyületekről, igaz, nem ebben a szövegkörnyezetben, viszont valamiképpen kicsengett belőle egyfajta szentségtagadó, mégis a transzcendencia "építő jellegét" szem előtt tartó szellem... itt persze képbe jön az egzisztencializmus, meg azelőtt Friedrich Nietzsche aki félreérthetetlen és igaz felismeréseket tett a világ katasztrofális metafizikai állapotát illetően. az egzisztencialista hangsúlyozza a transzcendencia jelentőségét, de csak egyéni szinten, végül a végtelen sok filozófiai okoskodás után nem jut el a közösségi kapcsolódáshoz. Hamvas méltatja egyik művében Jasperset elég meggyőzően, viszont Hamvas Béla meg nem értése és köztudatba nem hozatala meglehetősen tragikus előképet vetít a jövőt illetően. ezzel arra gondolok, hogy a mai ember már régóta nem tart ott, hogy egyáltalán a filozófiát megértse, ami igazából ugye csak egyfajta magyarázata a metafizikának, a numinózumnak. ez utóbbit megélése után általában végzetesen félreértelmezi.
a tradíció fundamentuma abban rejlik, hogy világképet biztosít, de nem mindenki által hangoztatni kívánalmazott formában, hanem tett-szerűen. és e közösségi tett-élmény meghatározó a szellemet s azon túl a kort illetűen. ((((((((((ha már cinizmus, a második világháború az milyen korszellemet körülölelő közösségi élmény?))))))))))) |
| | | | |
| | | | | | 24. Bard | 2010. október 5. 16:00 |
| | | | | | | A topiknyitóban vetettél fel olyan kérdéseket, amikből arra gondoltam, hogy a jelenkorról beszélsz, vagy a jelenkorban levő tradicióba való visszatérési lehetőségeket latolgatod...
Szóval, ha azt nézzük, hogy mit lehet átemelni a múltból a mába, akkor majdhogynem csak kémiai vegyületek maradnak, amiknek az agyra gyakorolt hatása nem változott az elmúlt évezredekben :) |
| | | | |
| | | | | | 23. sonek | 2010. október 5. 14:39 |
| | | | | | | a tradicionalitásban látjuk. ki mondta, hogy ma tradicionalitás van? vagy te gondolod így?
a tradíció és a hagyomány között nagyjából az a különbség, és méghozzá perdöntő különbség, mint a hindu shruti és szmriti között. mindkét előbbinek állandó és kinyilatkoztatási jellege van (nemcsak jellege hanem az is), mindkét utóbbinál inkább a gyakorlati alkalmazhatóság a kérdés. mindezt azért írtam le, mert nem értem hogyan következtettél arra, hogy én a szentség és tradíció kapcsán a jelenkorrol beszélek.
ma pedig márcsak hagyományokról sem beszélhetünk (a kereszténység nem ér), pusztán szokásokról. |
| | | | |
| | | | | | 22. Bard | 2010. október 5. 13:26 |
| | | | | | | Akkor kiemelek egy másik mondatodat... :)
"nos, a tradicionalitásban a legfontosabb volt a szoláris tekintély, a megingathatatlan és szinte megistenült lét. fő jelképe és képviselője az uralkodó, a király, aki élet és halál korlátlan ura. az állandóság megtestesítője. a lét maga."
Én azt gondolom, hogy ha ez igaz, és igaz a felülről szervezettség, akkor látnunk kellene a királyt. De persze nem látjuk. Tehát nincs.
Végülis én csak ennyit akarok kifejezni ezzel az egész kötözködéssel.
A transzcendens élményre én is vágyok, a vallásokat én is politikai szervezeteknek tekintem, én is próbálok a környezetemben jót tenni, csak éppen azt látom, hogy az un. "hagyományok", amiket annak nevezünk, azok nincsenek kapcsolatban a szenttel. Valószínűleg régen kapcsolatban voltak, ezért hagyományok... És mondjuk párezer év múlva amikor az emberek visszanéznek a 21. század elejére, el fognak rólunk mesélni egy történetet, amiben működő hagyományokról fognak beszélni stb. amik valójában szervezték az életünket, csak éppen senki nem volt a tudatában ezeknek, esetleg néha betrippelt állapotban... :)
Szóval ami felülről szervezett, azt nem mi találjuk ki, nem mi csináljuk, mi csak felismerjük. Megfelelő tudatállapotban...
|
| | | | |
| | | | | | 21. sonek | 2010. október 4. 15:59 |
| | | | | | | Bard, huh és hah!
először is: a felülről szervezte "valaki" az nem valaki, noha ezer meg egy megszemélyesítése van; ez a valami pontosan a transzcendens élmény maga, melyből -megfelelő szemlélettel- a közösség az immanenciáját kovácsolja... és a korábban leírtaknak megfelelően azért felülről rendezett, mert a transzcendencia dimenziója magába foglalja az ilyen irányú tapasztalatok előtti mezítelenséget. e pőreség mentesít az anyagi világban szerzett elő- és tévítéletek börtönétől.
nem valaki, hanem az élmény... amelyben egymásra és önmagukra lelnek az emberek. persze most csak ideákról beszélgetünk. ilyen értelemben a tradíció a transzcendencia iskolája.
ami viszont már tényszerűbb: az a direkt/indirekt kérdés. első körben az: "azért a víz az úr" ugorhatna be, de most egyszerűen csak a logikát hívom segítségül. ha az élmény szellemet alkot, a szellem kort és a kor pedig élményt szül, akkor csak végig kell gondolni mit jelent ma az élmény fogalma(a tömeg szintjén)... egyébként ezt pedzegettem a mefedron topicban. a szimbólumok egyértelműek, "We got the cash, we got the dollar"
kali yuga? apokalipszis? ez már eszkatológia, ami pedig a vallásra tartozik, ami ugye tradíció, viszont mégsem. abban az értelemben tradíció, hogy meghatározza a közösség kezdettől fogva emlékezetes élményeit. a probléma ezzel csak az, hogy a vallás politikai irányt vett, az apokalipszis például a zsidók kritikus történelmi pillanataiban fellépő próféták később kanonizált könyveinek egyik fejezete. tehát történelmi szemléletű, nem kezdettől fogva emlékezetes. most abba ne menjünk bele, hogy ez a sémi(főként judeai) hozzáállás miként befolyásolta a történeti világ fejlődését... és ugye ne legyen kétséges előttünk a kereszténység politikai célzata sem (a római vonzat, széthulló birodalom stb.) a yuga-ciklikus időfelfogást pedig egy olyan korszellem alkothatta Indiában, ami az eleve elrendeltetés és a "lemondás tetteink gyümölcséről" között őrlődött...
azt, hogy nem abban a korban akarunk élni, amiben élünk, azért nem értem, mert egyrészt közhely, másrészt ennek (pacifista) gyakorlati mivolta az, hogy építed és gyógyítod a környezeted.
|
| | | | |
| | | | | | 20. Bard | 2010. október 4. 11:56 |
| | | | | | | "a tradicionális szemlélet mindig a felülről rendezettségben keresendő..."
Ezen akadt meg a szemem elsősorban. Nekem ez pont azt mondja, hogy az egyén régen is, ma is nem dönti el, hogy mi van, hanem részt vesz benne. Amikor "régen" úgymond működtek a tradíciók, akkor felülről szervezte valaki, most nem működnek, de ezt is felülről szervezik nem? Valahogy ez ami most van, ez "direkt" van így nem?
Ezt nevezik kali-yugábak, vagy a keresztényeknél is megvan valami erre, ha jól tudom meg van mondva, hogy lesz mindenféle világvége meg ilyenek...
Szóval, ha nem abban a korban akarunk élni, amiben élünk azzal ugyanúgy Isten ellen lázadunk. Az aranykor szerepe lehet, hogy jelen pillanatban annyi, hogy szólnak róla történetek, és kell egy kor amikor az emberek vágyakoznak rá, és kell egy kor amikor meg megélik... Így lesz teljes a kép.
|
| | | | |
| | | | | | 19. sonek | 2010. október 4. 10:23 |
| | | | | | | szerintem követendő példa lenne az általad numinózumnak nevezett dimenzióból hozott tapasztalat gyakorlati elültetése. hiszen ez a kulcsa a magasabb szférák beáramlásának az anyagi létsíkokra. mint korábban fejtegettem, a tradicionális szemlélet mindig a felülről rendezettségben keresendő... mi szebb példáját állíthatnék ennek, mint a transzcendens térből megtapasztaltak átemelési a hétköznapi életbe... (talán ettől igazán ember az ember) mert e transzcendens tér magasabbrendű. nem verbálisan és nem logikai értelemben: egyszerűen ha "benne van" az ember, tudja, hogy jelentőséget kapott, jelet a szentségtől, apró beavatás a magasabb szférak működési rendjébe.
miért baj az, ha a "másik térben" tapasztaltakat előrébb valónak és nagyobb igazságtartalommal rendelkezőnek nyílvánítja az ember? az az igazi autentikus lét. az anyagi síkon megannyi nyűg és szükség tereli korlátok közé az embert.
és akkor itt szervesen kapcsolódik az: "hogy valamiért képtelenek vagyunk elhinni azt, hogy a szellem minden pillanatban jelen van és működik". ha nem haragszol, én inkább ezt úgy fogalmaznám meg, hogy süketek vagyunk a szavaira és vakok a jeleire. ha tudom is, hogy van és működik, még nem biztos, hogy megvan bennem a képesség a felfogására. hiszen ehhez speciális érzékenység kell, aminek gyökeres kiírtására irányuló törekvéseket most nem kezdeném el sorolni. éppen ezért szükséges a magasabb szférákból szerzett tapasztalatok átemelésére, így eddzük lelki füleinket a Szellem szavaira.
valóban, ha ez csettintésre működne, nem lenne szükség tradíciókra. de mivel nem így megy, a tradíció ülteti el a szükséges magvakat ahhoz a terméshez, melynek gyümölcsei a metafizikai érzékenység és a szentség megértése.
a szinkretizmus veszélyein kicsit elmosolyodtam, no nem cinikus értelemben, hanem felmerült bennem az a gondolat, hogy az utóbbi kétezer év európai vallástörténete (különösen az első néhány századé) tökéletesen prezentálja a szinkretizmus milyenségét; a kereszténység tényleges megszületése és úgy ánblokk uralkodása ezen vadhajtások levágásához köthető (amikor meg nem sikerült, létrejött egy új egyház). a kanonizáció is tulajdonképpen már egy turbósított szinkretizmus. mondjuk a téma szempontjából ez már más jellegű, hiszen a kereszténység dogmatikája nem éppen a teljes szellemi élet feltárására szolgál.
az utolsó gondolatod nagyon érdekes. a szélsőséges individualizmus és a mindent átölelő tudás elegye. kicsit nietzschei, hogy úgy mondjam; ez pedig azért érdekes, mert a tényleges Nietzsche-élmény mégcsak néhány évtizede kezdődött el. ő az ugye, aki az emberebb ember fogalmával eldob minden közösségi lehetőséget, mondván az ember csak saját lelki törvényei szerint élhet, aminek alapjait csakis egy embernél emberebb (szellemi) törekvés indíthat el. ami a tradícióban közösségi élmény volt azt nietzsche leredukálta-vagy helyesebben fogalmazva- leszűkítette az egyén keretei közé. perszonál-megváltás és egyszeri-gnózis.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | iiigeen tobb ut visz a cel felé... nincsenek lekorlatozva a lehetosegek eppen ezert egyedi mindegyik... a es b pont kozott tetszoleges a mozgas bizonyos egyedi keretek kozott :D |
| | | | |
| | | | | | 17. cellux | 2010. október 3. 20:55 |
| | | | | | | "van e még arra halvány esély, hogy valamiképpen a modern ember visszaemlékezzen a kezdettől fogva emlékezetesre, és egy spirituális felismerés vagy kapcsolódás révén ismét rátaláljon a szentség ösvényére, közösséget kovácsolva azáltal, hogy felismeri a modern ember rettentő magányát és belső feszültségét, módszereket teremtve e belső hajótöröttség megszüntetésére, és olyan egyetemes törvényeket alkotva, melyek mezsgyéjén elindulhat egyfajta szellemi regeneráció, tradicionális restauráció..."
természetesen van, de valami nagyon erőteljes dolog kell ehhez. például DMT. :)
a másik, hogy valahogy ki kell védeni azt az örökös hajlamot, hogy az ember, miután látott/tapasztalt valamit odaát a numinózumban, megpróbál abból vallást, meg szabályokat, meg törvényt kovácsolni. ezen a ponton elég nehéz rámutatni a problémára, mert az igazi, autentikus lét is szabályokban és törvényben nyilvánul meg. a különbség talán abban van, hogy az autentikus esetben egy direkt megnyilvánulásról beszélhetünk, a másiknál pedig arról, hogy az ember, aki egy pillanatra odaát volt, utána azt hiszi, hogy az odaát szerzett tapasztalat nyomában kibontakozó gondolathalmaz azonos magával a valósággal. ilyenkor egy pszeudovalóságot teremtünk, amit ráadásul az igazi valóság megtapasztalásával nyert, igen erőteljes impulzusok táplálnak. az igaz energiájával létrehozunk egy bálványt, és utána azt állítjuk követendő példaként mások elé.
valamiért képtelenek vagyunk elhinni azt, hogy a szellem minden pillanatban jelen van és működik, valamint hogy ezzel a szellemmel kapcsolatba léphetünk. a pszichedelikumok azért lehetnek jó eszközei a hagyomány újraélesztésének, mert segítenek elhinni, hogy ez lehetséges, segítenek lebontani az átélés és önátadás útjában álló akadályokat.
ha pedig ez lehetséges, akkor nincs szükségünk a múlt tradícióinak újjáélesztésére. nem kellenek az anakronizmusok, nem kell mentében menni a parlamentbe, nem kell importálni az inkompatibilis hagyományokat a nyugati kultúrába (ld. ayahuasca turizmus), mert annak csak még nagyobb káosz lesz az eredménye - hacsak nem látjuk eléggé világosan a szinkretizmus veszélyeit ahhoz, hogy idejében leállítsuk a vadhajtások növekedését.
szerintem a modernkori nyugat spirituális tradíciója valami olyasmi lesz, ami ötvözi a szélsőséges individualizmust a mindent átölelő egységről való tudomással. nem tűnik el a jelenlegi rendszer, csak kitisztul, optimalizálódik és meggyógyul. de az is lehet, hogy nem.
(és bocs az offtopic hozzászólásaim miatt)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sonek : egyiptomban a miszterium iskolakban is a tradicionalitast kovettek...na de kiknek a tradicionalitasat, mert nem mindenkinek az hogy megelje a szentseget es tanuljon...
a vallasokat nem a szentseg keresesere talaltak ki, gondolom ez egyertelmu... :D
ezt hagyjuk is ki ebbol ( szerintem )
nem az istentagadassal van itt a gaz, mert az eloszobaja lehet egy megvilagosodasnak szemelyenkent egy-egy paranormal spiritual atelesenel...
a vallasok elhataroljak az embereket istentol...es igy semmi ertelme, egyik vallasos hulyemajom tamad a masik vallasos hulyemajomra mert az o istene jobb mint a masike, meg h muhamed meg jezus...
ez az igazi problema, es az hogy persze a vallasok megtevesztoek mindig direkte modon ( ezt most nem fejtem ki, max ha kerdezi valaki )
a tarsadalomban jelen vannak azok is akik regebben kovettek az "utat" ahogy regebben is, van akik kettesevel inkarnalodtak le vagy egyenkent es osszekapcsolodnak kesobb csoportosulva ettol nem kell tartani, most kicsit fejeltenseg van, de hatarozott forgatokonyv van arra aminek meg kell tortennie ;)))
az ugyanolyan isten abrazolasok stb azert alakultak ki mert minden ut Romába vezet...szaz szonak is egy a vege ugye...?
es itt nem a szokasos római indiai stb stb tobb istenhitu vallasok a fontosak..mert azok az istenek csak kitalalt valakik voltak es nem istenek maximum az akkori nepeknek lehet isteneknek tunnek...igen igen...de nem voltak azok, egy isten van amiben elunk es amik vagyunk es ami van...csak ez mar egy hulye elcsepelt szo lett inkabb a teremtes es a teremto szo lenne jobb...dee ezek a gatyahuszar makkmarcik ugyanolyan elo entitasok voltak mint most mi ( jo lehet kicsit tisztabb volt a veruk meg minden ilyesmi ) es foleg szimbolikusan voltak abrazolva...
persze itt mar bejon a kepbe egy nagyon nagy turpissag az istenekkel ( ? ) kapcsolatban ami egy masik tema ugyszinten...
az utat koveto emberekben folyamatosan oldodnak fel a regebbi elmenyeik emlekei es rajonnek mi is van valojaban, a kozosseg alakuloban van, szervezodik mar hidd el :) ha nem is latvanyosan akkor is tutira
a torvenyek belenk vannak kodolva, azoknak kell csak leirni akikben nincs meg ( khm khm nem akarok ide most semmit irni kiknek lett a tizparancsolat irva ), most a fejlodes nem kozossegben folyik hanem kulon kulon elsosorban mivel eroteljesebb lett ez az "utat kereso" reteg :)
---bezzeg az en topicomba nem ir senki sem ( mezo . amerikai kultúrák ) :D
|
| | | | |
| | | | | | 15. sonek | 2010. október 3. 12:38 |
| | | | | | | mr. paradox strikes again.... :)
tehát, a félreértések elkerülése végett, ezt a topicot nem bölcsességek, végső igazságok és egyéni istenértelmezések miatt hoztam létre, hanem arra próbálok rávilágítást nyerni, hogy 'annak idején' a szent élménye hogyan formált közösségeket és hogy ezen élmény kifejeződése milyen kozmoszban nyert értelmet.
mert a tradicionalitás a szentség megélésében keresendő. s e megélés hozta magával azokat a hagyományokat és hitrendszereket, melyekből később évszázados-évezreses tradíciók jöttek létre.
egy olyan profán és istentagadó materializmusban, amely ma fertőző vírusként homályosítja el az ember szent felé vezető ösvényét; szóval ebben a közegben igen nehéz megérteni a tradicionalitás fogalmát, hiszen az nem egyéni törekvés, hanem a közösséget összekovácsoló szent történet/törvény.
a téma számomra legérdekesebb része, hogy a világon mindenfelé kialakultak sajátos tradíciók, amelyek ontológiai alapjai általában egyeznek (ezzel arra gondolok, hogy óriási távolságokban alakultak ki ugyanolyan tulajdonságú istenalakok vagy szertartások), mégis egymástól függetlenül tettek szert létjogosultságra. persze ez már inkább összehasonlító vallástörténet, mintsem tradicionalitás.
van e még arra halvány esély, hogy valamiképpen a modern ember visszaemlékezzen a kezdettől fogva emlékezetesre, és egy spirituális felismerés vagy kapcsolódás révén ismét rátaláljon a szentség ösvényére, közösséget kovácsolva azáltal, hogy felismeri a modern ember rettentő magányát és belső feszültségét, módszereket teremtve e belső hajótöröttség megszüntetésére, és olyan egyetemes törvényeket alkotva, melyek mezsgyéjén elindulhat egyfajta szellemi regeneráció, tradicionális restauráció...
|
| | | | |
| | | | | | 14. spirit | 2010. október 2. 00:04 |
| | | | | | | Cellux!
Akkor most végül, ahogy megértettem, a kérdés az a saját játékmező...
Erről mondott valami érdekeset a Feldmár, a sorsról és a végzetről, azt próbáltam én magam is itt kinyekeregni, hogy a határokat meghúzza a sors, de az azon belüli mozgás az szerintem igenis adott, hiszen másképp hogyan lehetne lehetséges jól és rosszul dönteni?
Szóval ez valamennyire összefügg a szabad akarattal, amit a hindu terminológia, ahonnan ez a karma-felfogás is jött, nagyon is komolyan vesz. |
| | | | |
| | | | | | 13. cellux | 2010. október 1. 23:11 |
| | | | | | | nem véletlenül tettem be a kacsintós smiley-t... amit írtam, simán kifordítható a benne rejlő paradoxon által... nem lehet megvédeni.
most is mindenki azt csinálja, amit a karmája előír. nem lehet mást csinálni, mint ami van... csak a nézőpont váltogatódik, hol mozigépész, hol szereplő.
és ha éppen szereplő, akkor ez a nagy általános minden egy különállónak látszó konkrétumokká kristályosodik... méghozzá elég sokféle konkrétummá, meg ezek így össze is függnek meg játszanak egymással, ami a mozigépésznek mellesleg nagyon tetszik (meg néha sír is egy kicsit, azt hiszem). hirtelen lesznek szabályok, meg minden. és igen, felelősség is.
ha ezt az ember felismeri, akkor alázattal csinálja a dolgát, mindegy mi az. mindannyian eszközök vagyunk az Isten kezében. de a felismerés előtt is azok voltunk. akkor mi változott? (mr. paradox strikes again)
kicsit azért vigyázzunk, mert a gondolatokkal megfogásos játék nagyon bekockásítja a teret... egyszer megfogadtam, hogy ha egyszer csinálok saját pszichedelikus szájtot, csak költészet lesz rajta. csak kicsit félek, hogy mire odáig eljutok, nem lesz, aki önkifejezzen.
I have the greatest ego in the entire universe
|
| | | | |
| | | | | | 12. spirit | 2010. október 1. 22:24 |
| | | | | | | Cellux!
Akkor, ha jól értem, amivel nem találkozol, az nem is frankó, vagy legalább is a számodra nem az, hiszen amit a sors, karma(mindegy hogy hívjuk) félretett, az a tied lesz.
Jól értettelek meg?
Csak azért kérdezem, mert tradicionális kultúrákban is nem ritkán a tanítvány kereste meg a mestert, aki gyakran nem fogadta el, vagy máshová küldte, azaz nem arról volt szó, hogy az ölébe pottyant a lehetőség, vagy a karma házhoz szállította neki.
Azért is mondom ezt, mert én látok igazságot abban amit írtál (már ha tényleg jól értettem meg), hiszen vagy egyfajta mező, amit a sors meghatározhat, mondjuk úgy a határok, vagy a terepasztal, ahol játszani lehet. De az azon belüli dolgokba azért a keleti bölcsek szerint is van beleszólásunk, sőt felelősségünk is. |
| | | | |
| | | | | | 11. cellux | 2010. október 1. 14:39 |
| | | | | | | :)
elmondom az egyetlen dolgot, amiben hiszek, hogy működhet:
az egyes ember - karmájánál, személyes erejénél, kitartásánál fogva vagy a sors akaratából, nem tudom minek köszönhető ez - eljut odáig, hogy megérti. eltűnik a képzelt határ, a bent átömlik a kintbe, a kettő eggyé lesz, ahogy az meg van írva.
ezután pedig az történik, hogy az ember immár az egyetemes testbe szervesen visszaépülve követi annak minden gondolatát, és kinyilvánítja a rá eső részt a világban, ahogy helyzete és képességei ezt az éppen adott pillanatban lehetővé teszik. múltba/jövőbe vesző gondolkodás törölve, jelen pillanattal való élő kapcsolat helyreállítva, nincs szükség az elméletekre.
"Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."
és ami nem ebből a forrásból jön, az kamu. ;)
|
| | | | |
| | | | | | 10. sonek | 2010. október 1. 13:24 |
| | | | | | | a témakör szempontjából van még egy kulcsmozzanat vagy inkább előfeltétel, de nevezhetjük princípiumnak is... ez pedig nem más, mint a felülről-rendezettség.
ez egy olyan momentum, ami a modern ember számára gyakorlatilag érthetetlen. ez a vertikális létszemlélet, amikor a felső határozza meg az alsót. a magasabb létsíkon élő az alacsonyabbat. (ma ennek pont az ellentéte van érvényben, a modernkori demokrácia az alulról rendezettség gyakorlati vonatkozása, olyan ez, mint amikor az atom szavaz a rendező elvre)
nos, a tradicionalitásban a legfontosabb volt a szoláris tekintély, a megingathatatlan és szinte megistenült lét. fő jelképe és képviselője az uralkodó, a király, aki élet és halál korlátlan ura. az állandóság megtestesítője. a lét maga.
ahogy cellux igen 'optimistán' fogalmazott, az egyszeri ember erről semmit nem tud. ő képtelen létezni, csak létesülni tud. tehát lét és létesülés... szoláris, lunáris... uranikus, tellurikus... egyszerűbben férfi és női (bár ez utóbbi nem túl szerencsés, hiszen vannak matriarchális társadalmak [voltak])
ahhoz, hogy ez a beavatás dolog a mai korra érvényesíthető lehessen: beavathatóvá kell tenni az arra érdemeseket. mit jelenthet ez? ki kell szakítani az állandó létesülésből, ebből a "fogyasztói-fluidumtól', amiben nem lehet szilárd fundamentumra lelni, hiszen gyakorlatilag minden determinálva van arra, hogy NE egy állandó és úgymond örök-érvényű gondolat/tett legyen, hanem egy esetleges, múló és létesülő- tehát abban a pillanatban időlegesen érvényes, de egyébként általában igaztalan és spontán habitus... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
sonek : ez az lsd tripes beavatas kozepiskolas korban nem lenne hulyeseg, csak hat mint tudjuk akadalyokba utkozik :S
ezt a druidas dolgot nem tudtam koszi az infot
hanaura : mar regen is az ego dezintegracio volt az elso lepcso es ma is...milyen erdekes hogy ez megmaradt :)
persze h nem maradtak meg a veletlen egovesztesek az emberekben mert nem megy am az ilyen konnyen :D
melyik konyv amugy?
Bard : ez nincs helyhez kotve...es annyira nem titkos sztem csak azzá tettek egyesek...hogy ne tudja mindenki ahogy ahoz mindenkinek joga lenne..
hanaura : a sziberia samanok ugy tudom Amanita muscaria t ettek es jol csinaltak tenyleg, mert ez az indiai falakon is megvan orokitva tehat tenyleg lehet komolyan arra hasznalni amire kell khm khm :D
ez a Bering szoroson atkelos duma megint csak hulyeseg szerintem...foleg a mongolok ugyebar 25 000 evvel ezelott...? neemaaar haggyukmaar... :D
DE ez egy masik tema mar...es eleg logikus szerintem, lathatja ezt mindenki ha szemugyre veszi a Bering szorost...
ees az eskimok? na azok miket csinaltak? mert hogy ott jeg volt meg ho...meg ho es jeg...es jeg es ho...jo sok :D
cellux : belehet avatni azt aki nem all ra keszen maximum balul sul el... :D
a legtobb ember almodozni sem tud...az almodozas mar haladas... |
| | | | |
| | | | | | 8. cellux | 2010. szeptember 30. 16:31 |
| | | | | | | Be lehet avatni olyasvalakit, aki még nincs készen? (Nem.)
Van olyan, hogy valaki készen áll, és mégsem talál senkit, aki beavassa? (Nincs.)
Az egyszeri ember álmodozik arról, hogy egyszer majd elég tiszta lesz ahhoz, hogy bevonzza ezt a beavatás dolgot, aztán ráébred arra, hogy ez az álmodozás is azt bizonyítja, hogy még nincs készen, aztán megpróbál nem álmodozni, hogy beavatásra méltónak bizonyulhasson, aztán... elmerül a szenvedés lassú örvénylésében.
Just Do It.
|
| | | | |
| | | | | | 7. spirit | 2010. szeptember 30. 10:31 |
| | | | | | | Hát ha Európát kibővítjük Eurázsiává, akkor azért elég komoly sámáni gyökerekre bukkanunk. Kis hazánkban is, de ez nekem kicsit zavarosabb téma, nem teljesen világos, legalább is a számomra, de teszem azt a Szibériai sámánoknál igen komoly tortúra várta a beavatandót, jellegzetes böjtölő, aszkétikus sámán-kultúrájuk van...hogy kicsit spekuláljak, egészen hasonló az észak-amerikai látomáskereséshez.
A tudomány tapogatózása ellenére nekem ez a Bering-szorosos átkelés egyáltalán nem olyan egyértelmű, sőt, de ebben az esetben még pont klappolna is..:)
A beavatás evidenciája a az adott törzsben való élés, hiszen annak a csapatnak a kozmológiáját, világképét akkor tudja a beavatandó elsajátítani, ami pedig kvázi térképként szolgál a szertartásokban, és egyáltalán abban a látásmódban, amin belül érvényesek az adott dolgok, és ez nagyon fontos volt, amennyire utána néztem.
Ahogy értettem valami olyasmi lehet mint amikor egy könyvből idéz az ember, és a szövegkörnyezet nélkül nem lehet teljes a mondandó átadása. |
| | | | |
| | | | | | 6. Bard | 2010. szeptember 30. 10:18 |
| | | | | | | Nekem mindig is zavaró volt ez a "titkos" tudás dolog. Nem értettem, hogy miért jó, ha valami titkos... Azonban ha innen nézzük, vagyis, hogy a beavatás meghalást és újjászületést "tartalmaz", akkor egy kicsit érthetőbbé válik a dolog... Nem pusztán arról van szó, hogy ez az információ nem kerülhet ki, de szerintem a halált "leírni" nem lehet... Azt csak átélni lehet...
Viszont akkor ez azt is jelenti, hogy adott egy hagyomány, amit beavatottak képviselnek, aminek a titkait nem ismerjük, pusztán a hagyomány őrzőinek külső megjelenése, tettei, társadalmi megítélése stb. alapján tudjuk eldönteni, hogy akarunk-e beavatást nyerni... Melyik az az európai hagyomány (és annak képviselői) ami ennyire vonzó lenne?
|
| | | | |
| | | | | | 5. spirit | 2010. szeptember 30. 04:23 |
| | | | | | | Érdekes a téma, való igaz, a tradicionális kultúrákban a beavatásnak nagy jelentősége volt, és elengedhetetlen, lásd pl. a felnőtté avatási ceremóniákat, amik más, titkosabb szakrális avatásokkal szemben mindenki számára hozzáférhető, sőt evidens volt.
Ha mondjuk a katonaság arról szólna, amiről nem szól, az lenne mondjuk a fiúk/férfiak számára egyfajta felnőtté avatás, felkészülés a gyereklétből átlépve a felnőtt, önálló életre.
Mindenesetre a beavatásoknak mindig konkrét céljuk és hagyományuk volt, ezért is nehéz talán integrálni ezeket a dolgkat a mai ember számára, noha nem biztos, hogy lehetetlen.
Én sámános könyvekben olvastam elég sokat beavatásokról, ami a régi személyiség dezintegrálásával, egyfajta egohalállal kezdődött, ami helyet adott az új értékek felvételének.
Ami az érdekes, hogy pl Holger Kalweit híres könyve (Sámánok, gyógyítók, javas emberek) elég sok olyan példát hoz az egóvesztésre ami nem mondhatni ceremoniálisnak mégis maga az élmény hajaz a tradíciók által emlegetett út hatásaihoz, például halálközeli élmény, baleset, zuhanás, szabadesés, stb, ezeknél azonban mégsem következett be az a fajta áttörés, ami a törzseknél a reintegrálás során megtörtént, azaz az új értékek "betáplálásával" a régi helyére.
A fentebbi könyvet egyébként bárkinek jó szívvel ajánlom, az író etnológus, pszichológus, és a könyv tanulsága alapján a halálközeli élmények specialistája, ami szintén egy tradicionális elem a beavatások során.
|
| | | | |
| | | | | | 4. sonek | 2010. szeptember 29. 14:49 |
| | | | | | | na, hogy kicsit elkezdődjön a kommunikáció, írok néhány dolgot.
az írásbeliség tradíciója mindig is középponti problémája volt az emberiségnek. honnan ered, mire használták, miben különbözik/hasonlít, milyen magasabb értelemben vett értelme volt (metafizika)
nos, az egyszerűség kedvéért nézzük a keltákat. a kelták történetét a modern tudomány kevéssé ismeri, lévén, hogy náluk nem létezett az írásbeliség tradíciója.
a kelták vallásos személye, a druida évezredeken keresztül adta át szóban a tudását. tilos volt bármilyen írásos feljegyzést készíteniük. miért? mert akkor a nem beavatott is tudomást szerzett volna a szentségeik tanáról, ami pedig számukra a katasztrófával volt egyenlő.
ezzel el is érkeztem a tradicionalitás egyik leghangsúlyosabb témájához, a beavatáshoz. ez egy rendkívül komplex és mai szemmel nézve szinte értelmezhetetlen probléma. a beavatás maga a halál. az addigi személy halála és egy új születése. (pl ezért vették fel a királyok és pápák más nagy történelmi személyiségek neveit, bár ez nem a szigorú értelemben vett beavatás, de van köze hozzá)
a beavatott felkészült a titkos tudás és az ősi szellemiség befogadására, persze ehhez egy sor rítuson kellett átesni. a hindu tradícióban a "kétszerszületettség" sem a kétszeri kibújást jelenti az anyaméhből, hanem az avatási tapasztalat megszerzésével egy új személyiség megszületését, mely személy úgymond immár készen áll a világra, készen az életre.
szóval, ha megpróbáljuk újragondolni és a mai világra transzponálni a beavatás fogalmát, vajon lenne e valami haszna? működhetne e nagyobb szervezett keretek között is? pl egy lsd trip tapasztalt vezetővel a természetben a középiskolás korban. vagy más, nagyobb szabású utazások, szintén egyfajta beavatási (élethatványozás) céllal... működhetne ez? |
| | | | |
| | | | | | 3. spirit | 2010. szeptember 25. 14:33 |
| | | | | | | | Abból a szempontból mindenképpen jó ez a topic, hogy más autentikus kultúrák is beleférnek, Japántól Dél-Amerikáig, sok érdekes dolgot össze lehet tenni a témában! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
udv!
en a kultura temaban nyitottam meg a mezo amerikai kulturakat, naluk tuti voltak tradiciok, a beavatasi szertartasok is ezek voltak, ayahuasca mintazatokat rajzoltak ( errol van egy csomo kepem ha kene ), gombakat ettek meg salviat is... :) modern "tradicionalitasrol" nem tudom lehet e beszelni, de nem mindenki tartozik a felebredok koze aki manapsag szereket hasznal..( sajat tradicioja szerint minden nap :D )
ez persze ertheto, mindenki masmilyen, nem lehet mindenkit ugyanolyannak tekinteni ( beskatulyazni vagy altalanositani, de altalanossag letezik es csoportosithatosag is :), de mind regen mind most meg van az a meggyozo % a az "embereknek" akik bizony szeretnenek tovabb lepni ezen a dimenzion itt, es tradicionalisan tesznek is erte valamit, es ez mindig is igy lesz - mindig is igy volt, akar evolucionak hivja valaki vagy tradicionak ugyanaz lesz az eredmeny...
manapsag tradiciot letrehozni? lehet szukseg lenne ra lehet hogy nem...
aki "tanulni akar" az ugyis megteszi barmi aron, aki meg nem arra nem lehet rakenyszeriteni...viszont az illegalitas problemat okoz ebben...ha alapitanank egy egyhazat valoszinubb egyszerubb lenne, de sajnos ehez nincs eleg vallalkozo szellemu ember...
|
| | | | |
| | | | | | 1. sonek | 2010. szeptember 23. 13:26 |
| | | | | | | Azért szeretném megnyitni ezt a topikot, mert e fórum szorosan kapcsolódik a tradicionalitáshoz, legalábbis a drogkultúra ősi minőségének tekintetében. Szívesen várok minden hozzászólást és kérdést, legyen az akármilyen tradicionális vonatkozású: vallásos, népi-hagyományos, archaikus, metafizikai, történeti stb...
A huszadik század elején, néhány gondolkodó ember látván modern intézményeinek és filozófiáinak visszásságait, olyan gondolkodást keresett magának, amellyel visszatérhet régebbi korok tradícionalitásához. Evola, Guénon, Spengler... de akár Hamvas Béla is egyfajta tradícionalitást hangsúlyoz, mely gyakorlásával -úgy vélték- az ember ismét megtalálhatja szerves kapcsolódását az emberhez, az élethez és a Kozmoszhoz, mely kapcsolódást a tudományos-pozitivizmus vagy éppen a liberális-demokrácia elfeledtetett, elszakított.
Lehetséges e még vajon egy olyan közös szellemi- és szokásalap létrehozása, melyen keresztül ismét visszatérhetnénk/továbbfejlődhetnénk egyfajta szimbiotikus társadalmi élethez? Van e még hatása a beavatásnak és a titkos tudásnak? Létrejöhet e egy globális kohéziós erő, amely diszciplínái szerint tradícionálisnak nevezhető? Mik kellenek ehhez, mik lennének a főbb irányvonalak?
Szeretettel várom a témában jártasakat és a téma iránt érdeklődőket! |
| | | | |
|
