| Tradicionalitássonek, 2010. szeptember 23. | | | | 74. sonek | 2010. december 24. 19:14 |
| | | | | | a karácsony tradíciója egy nagyon érdekes dolog. főleg a szimbólumai miatt, a napfordulós-csillagászati jelképet, mint például a nap kereszt alakú mozgása a napfordulás három napjában, vagy a szűz fogantatás akár, ha jól tudom akkor legelső írásos emlékként a zoroasztristák -gnósztikus szekták- vallásos számításaiból származik...
hogy mivé lett mára a karácsony? mire is emlékszünk, hogyan értelmezzük a szimbólumokat? rólunk szól a karácsony, egymásról, vagy egy kétezer éves történetről? többet mond e már a karácsonyról egy christmas-sláger, vagy a bevásárlási láz érthetetlen jelensége?
mindenesetre jócskán átalakult a karácsony intézménye. remélem, ti kedves olvasók, még megőriztetek némi emléket arról, hogy a karácsony a halál végének ünnepe, amikor a természet varázslatos módon végre emelkedő pályára áll, hogy aztán a tavasz beköszöntével pompájával bizonyítsa a világ szépségét. ezúton kívánok minden kedves olvasónak kellemes karácsonyi ünnepeket! |
| | | | |
| | | | 73. sonek | 2010. december 13. 20:11 |
| | | | | | a matematikai sematizálás számomra egyetlen esetben volt mérvadó, vagyis voltam képes akceptálni azt, mégpedig a Pí című film esetében. a lényeg az, hogy a spirál valójában minden rejtélyek kulcsa -ha szabad így fogalmaznom-, ugyanis a spirálalakzat az, ami minden "lényegét" alkotja (a galaxisoktól egészen a DNS-ig)
matematikailag erőteljes képek vannak valóban. csakhogy, a kör, a négyzet, a háromszög, nesoroljam, csak akkor lehet matematikai, ha absztraháljuk. kört r*pí -re, négyzetet a*a -ra, háromszöget (a*Ma)/2 -re. ((milyen jó is ezt néha feleleveníteni :) ))
ilyeténképpen, ha erős szimbólumokról beszélsz, akkor a számokra kell gondolni, és ez számomra vita tárgya, hogy a szám, mint matematikai fogalom, hordozhat e saját absztrahált (adott szerepét a matematikában) jelentésénél többet, vagyis minőségi szintre léphet... természetesen a számok folklór és vallási jelentőségét nem vitatom. de abban az esetben nincs matematikai absztraktció.
""Írmagját se tűrd magadban semmiféle világjobbító szándéknak."" - hogy őszinte legyek a hideg ráz, ha ezt a dolgot végiggondolom. az az igazság, hogy mire megbírkózok a végigondolásával, olyannyira önellentmondásba keveredem, hogy muszáj kijelentenem, gyerek vagyok.
avatatlan. |
| | | | |
| | | | 72. cellux | 2010. december 12. 13:44 |
| | | | | | "a matematikai valóság feletti meditáció.................... passz. egy ilyen megfogalmazás szerintem cáfolja az öntudat relativisztikusságát.."
nem feltétlenül. végül is mi történik? azt érzékeljük, hogy belelátunk valamilyen matematikai idea szerkezetébe. van egy szervünk, ami erre alkalmas. azt a kérdést nyitva hagyjuk, hogy ezek az ideák a közös genetikai eredet miatt minden ember agyában ott vannak, és mi csak a saját agyunk e területeihez kapcsolódunk, vagy ezen túlmutató, kollektív érvényességgel is rendelkeznek (azaz valamiféle tőlünk független szellemi valóságba látunk ilyenkor bele).
vagy mind a kettő. :)
|
| | | | |
| | | | 71. cellux | 2010. december 12. 13:40 |
| | | | | | "a létesülés kereteit szabályszerűségekben meghatározni szerintem nem lehetséges; pontosabb közelítés az analógia, vagy legfeljebb a párhuzam,"
a világ lényege számunkra csak a formákon keresztül fogható meg. amikor a világ létesülési folyamatát irányító matematikai szabályszerűségek felfedezéséről beszéltem, akkor úgy értettem, hogy meglátjuk és megértjük azokat a matematikai struktúrákat, amelyek megfeleltethetők a létesülés szellemi törvényeinek, tökéletes analógiái, leképezései azoknak.
a matematika ilyen szempontból azért jó, mert nagyon tiszta, erőteljes szimbólumokkal lehet benne dolgozni.
|
| | | | |
| | | | 70. cellux | 2010. december 12. 13:35 |
| | | | | | "végtére is csak állatok vagyunk"
ez számomra igen nehezen eldönthető kérdés.
ásvány->növény->állat->ember: látszólag minden kör hozzátett valamit az előző ciklus eredményeihez. de az emberben mi a plusz?
nekem fájdalmasan bipolárisnak tűnik az a "plusz", amit az ember a teremtéshez hozzá tudott adni. ezért az elkeseredés.
az állati szintig olyan egyértelműnek tűnik az emelkedés. világos, hogy a fejlettebb egyben jobb is. de az embernél? megéri a szenvedést az, ami ebből az egészből kialakult?
és miért ilyen nehéz úrrá lenni a sötétségen?
én azt látom, hogy filozófusok hada törekszik megfejteni a végső rejtélyeket, de ezáltal soha senki nem jutott sehova. aki kijut, az az Isten kegyelméből jut ki, számomra megmagyarázhatatlan módon. és utána elújságolja a többieknek, hogy ez lehetséges, meg is mutatja, hogy hogyan, amiből persze senki nem ért semmit - csak az, akit Isten amúgy is a kijutásra predesztinált -, a többiek meg arra használják a tudást, hogy még nagyobb káoszt hozzanak a világra.
mindezek miatt az a sejtés alakult ki bennem, hogy az olyannyira nemesnek tűnő törekvésünk végső soron hiábavalóság.
"Írmagját se tűrd magadban semmiféle világjobbító szándéknak."
Nincs mit tenni, várunk.
|
| | | | |
| | | | 69. sonek | 2010. december 12. 13:32 |
| | | | | | érdekes gondolat,
de mi van a fraktálokkal? a pí szám definiálhatatlanságával? :) a matematikai megértés tárgya mára valószínűségszámítások óriási halmaza... már amennyire ebbe beleláthatok
a létesülés kereteit szabályszerűségekben meghatározni szerintem nem lehetséges; pontosabb közelítés az analógia, vagy legfeljebb a párhuzam,
a matematikai valóság feletti meditáció.................... passz. egy ilyen megfogalmazás szerintem cáfolja az öntudat relativisztikusságát..
mindenesetre elgondolkodtató. ezek szerint mégsem értem a gondolatmenet végére :-) |
| | | | |
| | | | 68. cellux | 2010. december 12. 13:12 |
| | | | | | azért utaltam a matematikára, mert több olyan élményem is volt, ahol azt láttam, hogy a világ valami ahhoz hasonló okból nem tud megváltozni (alapjaiban), amiért a víz is csak egy adott fajta kristályszerkezetben tud kikristályosodni, amikor megfagy.
az az érzésem, hogy az ösztönösen kiáramló vágynak valamilyen matematikai szükségszerűség szabja meg a létesülési kereteit, és ezért gondolom, hogy a matematikai valóság feletti meditáció feltárhatja ezeknek a létesülési szabályoknak a struktúráját.
|
| | | | |
| | | | 67. sonek | 2010. december 12. 09:30 |
| | | | | | talán a matematika? :) a matematika számomra a végső absztrakciók világa, amihez magas szinten csak az tud érteni, aki elsajátította az absztrahálásnak ezen formáját... tulajdonképpen egy másik világban él... a világ értelmezése számára a kétismeretlenes meg a inverz transzformációkban merül ki, már amennyiben a matematika tényleg képes kimeríteni az életnek feltett legfőbb kérdéseket.
talán a tekintély nem a legmegfelelőbb szó volt... habár hangsúlyoztam az idő keretei közé belefoglalást, más egy arab sejk, egy divatdiktátor vagy egy guru tekintélye.
viszont a te gondolatmeneted alapján, akkor minden "ilyesmi - vallás, világértelmezés, embereredeztetés- tulajdonképpen csak képmutatás, mert végtére is csak állatok vagyunk és a dugás fontosabb (bár számomra a vágy azért galaxisokkal nagyobb dimenziókból áll,mint a dugás) |
| | | | |
| | | | 66. cellux | 2010. december 11. 18:19 |
| | | | | | Igen, azt hiszem, az öntudatnak végső soron csak relatív jelentősége van. Azt, ami ezt az egészet létbe segítette, szerintem valami más mozgatta. Talán a vágy? Attól tartok, hogy a dugásnak sokkal több köze van a végső dolgokhoz, mint a tekintélynek.
Nem hiszem, hogy Isten bármivel is számot vetne, amikor teremt. Az, hogy a teremtési vágy nyomában születő világ mitől rendezett, számomra rejtély. Talán a matematika meg tudja mondani.
|
| | | | |
| | | | 65. sonek | 2010. december 11. 18:07 |
| | | | | | a kisgyermek nem ért a misztériumokhoz, ő maga a misztérium. ilyen értelemben a kisgyermek nem vet számot semmilyen gondolattal, nem tud a halálról sem. az öntudat felbukkanása csak relatív fajsúlyos? |
| | | | |
| | | | 64. cellux | 2010. december 11. 16:57 |
| | | | | | (félre ne érts, én is ugyanolyan kényszerbeteg vagyok, mint te, :) csak nekem már jobban fáj, és menekülnék tőle, de nem tudok. te meg mintha még hinnél benne, hogy ez a kockásítás jó dolog. hát nem az. könyörtelenség van benne és szenvedés.)
|
| | | | |
| | | | 63. cellux | 2010. december 11. 16:51 |
| | | | | | "a kapcsolat nyílt, a tekintélyen alapszik, azon a tekintélyen, amely az ember "eredeztetőjének" kijár."
Ahogy olvastam az írásodat, kezdtem egész jól ráérezni a Nap csodálatos voltára, de aztán jöttél ezzel a mondattal és elrontottál mindent. :)
"Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába."
Egy kisgyermek tiszteli a tekintélyt? Vagy csak örül neki, hogy süt a Nap? Talán még azt sem tudja, mi mindent lehetne a Nap mögé beképzelni... neki elég a Nap, csak úgy önmagában, gondolatok nélkül. Direkt kapcsolat.
Van egy olyan sejtésem, hogy a "pszeudo-virtuális-multileplezett dimenziókba" létesülés pont az, amikor gondolatokat gondolunk, meg tekintélyt és alá-fölé rendeltséget gyártunk a direkt tapasztalat és a 100%-os részvétel helyett.
Valami volt, aztán elvesztettük, és ahelyett, hogy megkeresnénk, csinálunk helyette egy pszeudo-izét, egy rendszert, ami alapján biztonságba helyezhetjük magunkat. Még szerencse, hogy előbb-utóbb minden ilyen rendszer széthullik. Isten gondoskodik róla.
|
| | | | |
|