 |
Spirituális élményekZoli, 2006. szeptember 17.  | |  | | | | |  | |  | | | A Sámánmaszk
A Maszk azt a kérlelhetetlen logikát követi, hogy a saját köznapi arcodra rakod rá. És nem vagy eleve maszk, hogy aztán lehúzd a bőröd amikor bemész a munkahelyre, mert az nem az igazi arcod.
:) :(
Igazándiból nem is lehetsz más mint hétköznapi ember. Egy olyan kultúrában, ahol az ünnepet tulajdonképpen keresni kell.
A mai ember rejtegeti a Maszkját, de a lényeg az hogy meglegyen. Ha előveszi, máris vele van az energia. És újra meg újra fel kell vennie a Maszkot, mert ha az energiát hagyja elillanni megváltozik a lénye. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Az egész világ színház, s színész benne minden ember ...
Nyugodtan játsszad a szerepet, nincs azzal semmi gond, csak tudd, hogy tudatosan teszed, ha nincsenek milliárdjaid a bankban, és nem fekszik neked a remeteélet valahol az erdőben, akkor bizony játszani kell egy picit. És elég tág a paletta szerencsére, ma már sok mindent elfogadnak az emberek, nem kell totálisan mást mutatnod, mint ami vagy, csak egy picit finomíts a dolgokon.
Azt hiszem Osho írta valahol, hogy ha meghalna egy ismerősöd, és te elkezdenél táncolni, és ünnepelni, mert úgy tekintesz a halálra, mint egy orgazmusra az élet végén, mint egy csúcspontra, mikor a lélek a fénybe távozik, akkor az emberek egyszerűen összevernének, mint egy futó bolondot. És szerencséd lesz, ha ennyivel megúszod.
Szóval kell egy kis ravaszság is. De emiatt nem neked kell frusztráltnak lenned.
Az emberek amúgy gyakran összekeverik az elmét, az egóval (hamis énképpel). Az elmére szükségünk van, hiszen általa nyilatkozunk meg a külső világban, az elme egy nagyon hasznos eszköz, nélküle tehetetlenek lennénk, csakúgy mint test nélkül, az elme a test finom része. De az egóra (a hamis énképre), semmi szükségünk nincsen, az egó csak egy fikció, csak a fény hiánya, csak sötétség. Mikor az ember fény nélkül él, álmokkal tölti meg a sötétséget, ezek az álmok az egó üzemanyagai ...
Nihil vagy nirvána? Nem tudod. Igazad van :-)
|
| | | | |
| | | | | | 185. anonika | 2009. szeptember 11. 13:47 |
| | | | | | | Ó igen.
Amiket átéltetek az nekem is ismerős.
Remélem nem bánjátok, ha megosztom.
Nálam a spirituális állapotok sajátosan keverednek depresszív állapotokkal.
Két évvel ezelőtt nagyon nem találtam a helyem, mentem lefelé egy frusztrációs spirálon, előjött mindenféle trutyi az elmémből, önbizalomgond, aggodalom, társadalmi megfeleléskényszerek stb. Annyira eszeveszettül magamba voltam zárva és mégannyira kerestem a kiutat, kiutat, kiutat. Az elveszett mélységet. Azt a mélységet, amiben már olyan nehezen megkülönböztethető a mély és a magas.
Arra jöttem rá, hogy ez a trutyi ez valami szánalmas és mérhetetlen egoizmus. Nekiálltam oldani a dolgon. Hogy ne azon stresszeljek minden szituációban, hogy jajj vajon elég jó vagyok-e. Szép lassan kisétáltam ebből és elutaztam egy kis időre. Fizikailag és mentálisan is (nem, szerekkel nem élek, nem is terveztem, nem mintha elítélném, de nem érzem szükségét). Elutaztam egy teljesen sajátos valóságba, ahol világok, földrészek, emberek sokasága találkozik, együtt van és összeolvad. És hirtelen olyanokat éltem át, amiket itt mindenki ír. Ahol én és nem én értelmetlenné válik, mintha születés és halál egybeolvadna, mintha tér és idő megszűnne. Ez Az, mintha mindig is ott lettem volna, ahol múlt és jövő értelmezhetetlen kategóriák.
És velem valaki, aki talán ezt értené. De hogy tényleg így volt, azt sohasem tudom meg, mert térben időben ő is, mint ez az egész, távoli.
Na, és rá egy évre úgy döntöttem, hogy pszichiáterhez fordulok, mert egyszerűen azóta nem tudok a mindennapi életemmel mit kezdeni. Egyszerűen a célok, a sikerek, a tudás, a társadalom, az értelmes és hasznos dolgok egyszerűen nem hatnak meg, pedig addig ezek fontosságára alapoztam. Semmilyen külső dologban (hipertrendi-hipermateriális egyetem, munka, magánélet) nem haladok, nem is érdekel. Nem tudok akarni, pedig azelőtt ment.
És nem is tudom, hogy ez most a nihil vagy a nirvána.
Megmondom őszintén aggaszt, mert sajnos még mindig nem tudtam elég nonkonformista lenni ahhoz, hogy őszintén le tudjak ezekről mondani. És az aggódás megint szorongást szül.
Nektek mi a véleményetek arról, hogy lehet-e rugalmasnak lenni a hétköznapi egoizmus és az éntelenség között? Tudom, hogy a valódi valóság az éntelenség valósága, de a napi funkcionáláshoz sajnos szükség van egy egora. Lehet, hogy kicsi vagyok még ehhez az egészhez... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nagyon sok olyan gondolat tolong a fejemben amiről tudom hogy mélyértelmű, valóigaz és is-is és vagy-vagy válasz a kérdésre.
"Az igazság az, hogy közelebbről megvizsgálva minden vagy-vagy kérdés is-is lesz."
hozzá teszem, isis és vagyvagy is, így a kettő között ki tud csillani.
Felmdmár, Waking Life, stb már inkább válaszok mint további kérdések számomra.
Ha egy ember nem tud valamit, s nem tudja, hogy nem tudja kerüld el őt! Ha egy ember nem tud valamit, s tudja, hogy nem tudja, ébreszd fel őt! Ha egy ember tud valamit, s tudja, hogy tudja akkor kövesd őt!
Aki itt van és olvassa ezt az már 2. vagy 3. vagy is-is :) |
| | | | |
| | | | | | 183. Romulus | 2009. augusztus 19. 11:03 |
| | | | | | | Életembe elősször gombáztam.
Évekig fentartásom volt a gombával kapcsolatban. Megbízhatatlannak éreztem, féltettem a evsémet etc.
Akármennyire is zsarnok volt tanúságos tripem volt. Nem tudom hogy a gomba látott a fejembe vagy én a sajátomba, mindenesetre nem lekezelendő természet anya eme kapuőre.
Mostpedig újabb 51hét drogok nélkül. |
| | | | |
| | | | | | 182. ynul | 2009. augusztus 19. 02:42 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze, lecsusszanhatsz a tű fokáról, azzal sincs semmi baj. A baj inkább abból származik, ha valaki véresen komolyan veszi a tanításokat. Én még nem találkoztam olyan dologgal amit érdemes lenne komolyan venni, még magamat sem veszem komolyan. A komolyság betegség. Egyébként meg ha valaki ráparázik az ilyen "jujj, megint letértem a helyes útról" gondolatokra, akkor egyszerűen el kell fogadni a helyzetet, és folytatni tovább amit elkezdett. Amint teret engedünk az ilyen önmarcangolásoknak már benne is vagyunk az örvényben, és az csak lefelé húz. Ilyenkor fütyörészve vállat kell vonni, na és akkor mi van? Semmi. Egyébként is a hibáinktól érdekes az élet, meg annak is megvan a szépsége, amikor fölfedezzük magunkban, hogy hoppá, most nem voltam eléggé tudatos, már ez is egy ajándék, van akinek életében nem jut eszébe ilyen.
Amúgy ez a szívatós koan elméleted is tetszik nekem, kinézem ezekből a csintalan mesterekből :-)
Igen, a tavasz tényleg magától jön, egyetlen fütty sem kell hozzá :-) |
| | | | |
| | | | | | 179. cellux | 2009. augusztus 3. 17:01 |
| | | | | | | Nekem a "megőrizni" szóval van bajom.
Megőrizni csak olyasmit lehet, amit el is lehet veszíteni, nem?
Ha én ezt komolyan veszem, akkor komoly parákba kergethetem magam, hiszen állandóan azon fogok aggódni, hogy nem őriztem meg (már megint lecsusszantam arról a kihegyezett pontról, a tiszta tudat tűfokáról, ami pedig egyedül fontos, blablabla.)
Ez komoly szenvedés forrása lehet.
Így aztán én inkább elengedem a fülem mellett az ilyen tanításokat - vagy szívatós koanként értelmezem őket: eltöltesz többezer életet azzal, hogy megpróbálod őket megvalósítani, míg a végén rájössz, hogy a mester jól átvert (de ez az átverés talán kellett, mert különben sose engedted volna el).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy sem, anélkül is eljő... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megőrizni magadban a nem-tudás állapotát az én olvasatomban azt jelenti: nyitott vagyok a mindenségre, képes vagyok a rácsodálkozásra, akár egy vajaskiflire is, nem képzelem el állandóan mi fog velem ma történni, mellőzöm a prekoncepciókat, az elképzelésekhez való ragaszkodást a fejemben más emberekről, és dolgokról, és természetesen nem viszem el magamat, hogy hú én már itt meg ott tartok. Sokan akkora "tudást" cipelnek a fejükben, hogy attól már nem is látnak semmi mást :-) A nem-tudás tehát szerintem nem azt jelenti, hogy elhülyülve sodródunk arra amerre dobál az élet, és semmiről nem tudunk semmit, hanem, hogy a bölcsességünk vezet a mindentudó egónk helyett.
Pl.
Találós kérdés: hány madárfütty kell ahhoz, hogy a tavasz elérkezzen?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A szív szútra
részlet
"Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és értelem,
nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat,
nincs birodalma az érzékszerveknek és a tudatosságnak.
Nincs nem tudás és nincs annak megszűnése,
nincs öregség és halál és nincs ezek megszűnése sem.
Nincs szenvedés, nincs annak oka,
nincs annak megszűnése, és nincs útja a megszüntetésnek.
Nincs megvalósítás és nincs megérkezés, mivel nincs, amit el kellene érni''
Tulajdonképpen ezt nem kellett volna ide raknom, mert nincs is daath, meg én sem vagyok, meg Ti sem vagytok...
De azért csak van valami értelme! |
| | | | |
|
