 |
Spirituális élményekZoli, 2006. szeptember 17.  | |  | | | | |  | |  | | | Egó tudatossá tétele? Ne haragudjatok, de ez szerintem humoros.
Az én véleményem az, hogy eddig megélt tudatosság-üresség-meditáció-extázis-stb élményeim éppen abból az egyszerű okból eredtek, hogy az az elképzelt valaki, akit énnek hívok pár pillanatra semmivé foszlott.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Az "ego" nem egy állandó "dolog". Nincs rajta mit tudatosítani sem. Nincs rajta mit lerombolni sem. Egy olyan képlékeny fogalom, ami folyamatosan, az azt érő hatások függvényében alakul. Az önzőség pedig kicsit egészséges dolog, legalább annyira, mint az altruizmus. Az altrusita, egóját vesztett lény is önző, egoista, hiszen csupán saját emelkedettsége a végső oka. |
| | | | |
| | | | | | 197. anonika | 2009. szeptember 28. 19:15 |
| | | | | | | retek,
mostanra már én is rájöttem, hogy igazad van, amikor az ego tudatossá tételéről beszélsz.
viszont akkoriban, amikor ez történt, úgy éreztem, hogy az egogyilkosság lesz a kiút a depresszív állapotból. És valóban, de a hétköznapokban helyt kell állni. Pont valami olyasmit szeretnék megvalósítani a hétköznapi egoizmus és az éntelenség között, amiről te beszélsz.
Meg még azt is érzem, hogy jó lenne így élni: http://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kt_004.html
;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Találkoztam már szinte szóról-szóra megegyező szóbeli és írásos anyagokkal, csak a régebbiekben nem 2012 volt megjelölve fordulópontnak hanem egy közelebbi időpont, amin persze már rég túl vagyunk, tehát ha az volt az igazi, lemaradtál róla :)
Éppen elég ha az alap emberi problémákat kezelni tudod az életedben, mint pl. önigazolás, birtoklás, PÁRKAPCSOLATOK, stb., mire ezeket rendbe teszed magadban úgyis rámegy jó pár éved, és ha ezekkel végeztél akkor nincs is mit tenni, minden ok, nem kell sehová csatlakozni :) |
| | | | |
| | | | | | 195. ++THC++ | 2009. szeptember 25. 19:37 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 194. retek | 2009. szeptember 25. 18:00 |
| | | | | | | érdekes, amikről írtok, szerintem azonban az egó-szerep new age-es félreértelmezése miatt annyira negatív az az "ego" szócska. természetesen a legtöbben, akik nincsenek tisztában ennek az egésznek a lényegével, azon igyekeznek, hogy az egót, amennyire csak lehet, el kell pusztítani. ez viszont ördögi kör: egó alkotta pusztítás, skizofrénia, belső harc, "az egyén sötét belső terei"...
szerény véleményem szerint a legcélravezetőbb dolog az egó tudatossá tétele, hiszen a legtöbben egyáltalán nincsenek tisztában a saját egójukkal, így még ha el is jut hozzájuk a hír, hogy az egó rossz, és le kell győzni, egy legyőzhetetlen fantommal harcolnak. Az egót tudatossá kell tenni inkább, kiterjeszteni mélyebb és magasabb szintekre - és most nem konkrétan az egó táplálásáról, duzzasztásáról beszélek, hanem arról, hogy a belőle származó energiákat pozitívba forgassuk át. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én akkor maradok az aki vagyok, a mindenség egy darabkája, szerencsére ennek tudása nem vezet széteséshez, mint ahogy az éntelenség sem. |
| | | | |
| | | | | | 192. anonika | 2009. szeptember 24. 18:05 |
| | | | | | | Az éntelenség alatt azt értem, hogy természetesen, rugalmasan, fölösleges reflexió nélkül viszonyulni a környezetedhez és magadhoz. Anélkül, hogy definiálni kelljen saját magad, vagy akár a többieket.
Az egoizmusnak meg sok változata van. Főleg az "eltaposok mindenkit" vagy a "jajj, csak rám se nézzenek, hogy kiderüljön, hogy ilyen vagy ilyen vagyok" formák a gyakoriak.
Meg egyáltalán...
mi az hogy én?
ha lehámozod a társadalmi megfeleléseket/alkalmazkodásokat, eredményeket, amikkel definiálod magad, az akár rossz akár jó tapasztalataidat...
akkor te ki leszel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | anonika:
"Nektek mi a véleményetek arról, hogy lehet-e rugalmasnak lenni a hétköznapi egoizmus és az éntelenség között?"
Nekem az, hogy lehet, de az éntelenség és az egoizmus fogalmainkat egyeztetnünk kell, különben nem fogjuk érteni egymást.
Az erős, érett én nem egoizmus, az önálló, felelősségteljes személyiséget jelent számomra, az egoizmus pedig káros énközpontúságot. A te éntelenség fogalmadat tehát úgy értem, hogy erős/gyenge én káros énközpontú viselkedés nélkül. |
| | | | |
| | | | | | 190. anonika | 2009. szeptember 21. 19:45 |
| | | | | | | Megszínezi.
Valóban csodálatos volt szeretni mindent és valahogy...átélni mindennek a varázsát. (Bár ezt nem tudtam megtartani.)
Csak úgy érzem, hogy de igen, szétestem. A célok és az akarás sokkal kevésbé fontos lett hirtelen. Úgy gondoltam hogy "hadd legyen" csak sodródtam az életben. A szétesésből annyi károm származott, hogy buktam pár évet az egyetemen.
Meg, hogy talán olyan dologra vágyakozom, ami nem a hétköznapi valóság sajátja. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én nem hiszem hogy egy spirituális élmény negatívan hatna. Éppenhogy megszínezi a hétköznapi valóságot.
A munkahelyen persze nem igazán van mit megszínezni. Biztos, hogy te ott vagy így akarsz dolgozni?
"Igen, tudom, elképesztő luxus kiesni köznapi térből-időből"
Társadalmi felelősségről beszélsz tán a káli júga korában? Vagy netán ebből károd származott? De hiszen nem azt mondtad, hogy szétesett a személyiséged! |
| | | | |
| | | | | | 188. anonika | 2009. szeptember 17. 20:38 |
| | | | | | | Igen, igen.
"Azzal, hogy levegőt veszel, már be vagy állva a sorba."
Semmi baj nincs ezzel.
Az elmével sem, hiszen évekig elvoltam azzal, hogy az elmét palléroztam. És szerettem.
A baj tényleg csak az, hogy kiestem a köznapi térből-időből túlságosan hosszú időre. (Igen, tudom, elképesztő luxus. Tulajdonképpen nem tehettem meg. Mégis megtörtént, nem tudtam kontrollálni, ez van.)
Lépek vissza a behatárolt létezésbe most már. Csak valahogy olyan furcsa.
Nem kellett volna nekem ez a tapasztalat 23 évesen. Úgy érzem, nem bírtam el. |
| | | | |
|
