 Kategória:
Filozófia 
Létrehozó: Zoli
Létrehozás ideje: 2006. szeptember 17.
Utolsó hozzászólás: 2023. augusztus 5. |
| |
Érdeklődés: 19831 letöltés
271 hozzászólás |
| |
|
|
Spirituális élményekZoli, 2006. szeptember 17.  | |  | | | | |  | |  | | | | Élvezettel olvasom a jobbnál jobb élményeket. Nekem is volt pár de az még tavaly nyáron történt. Szívesen megismételném idén is de sajnos nincs rá lehetőségem mert kevés embert ismerek,illetve ilyen körökből senkit sem. Az utóbbi pár hétben elkezdtem bújni a netet a pszichedelikumokkal kapcsolatban és azt kell hogy mondjam több lehetőségem is van aminek kifejezetten örülök. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Plugin pontosan hasonló élményem volt nekem is dmt hatása alatt.ès sok haverom is meg említ hasonlót. Mintha erezned tudatában lennél számtalan lehetséges útnak és azok így szerte agaznanak |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | jellemformáló haszna van :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amennyiben egy élmény nem integrálható úgy mi a hasznuk a hétköznapi életem során? Feltételezem hogy nem is válik önismeretté az élény ami nem tudott inegrálódni... nekem az önismeret lenne a célom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hali
én nem vagyok biztos benne, hogy minden élmény integrálható a hétköznapi életélménybe
sőt... :)
szép ünnepeket! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A pszichedelikumok által kiváltott misztikus és spirituális élmények egyedül nehezen integrálhatóak. Vannak olyan misztikus élményeim amiket évek óta nem tudtam feldolgozni és azóta csak lógnak a levegőben... van ötletetek arra vonakozóan hogy az ilyen megélésekkel mit lehet kezdeni? vannak spirituális integrátor csoportok vagy körök? ismer valaki ilyeneket? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Arról nem is beszélve ha az ember részt vesz valami hosszabb, jó kis meditációs elvonuláson. Ha az ember ügyesen csinálja pár nap alatt el lehet érni a "minden király így" állapotot. A hétköznapokba visszatérve aztán szépen bele lehet hemperegni a sárba még jobban. Mert nehéz integrálni az élményt, főleg ha azt hisszük elértünk valamit ... vagy a kolostorból kilépve magunkkal vihetjük azt a tudatállapotot hosszú távra. Azon bizony dolgozni kell továbbra is. Sokszor egyedül, sokszor az árral szemben. És ha a lendület elfogy ...
Az emberiség egyik legnagyobb hülyesége, hogy azzal jutalmazzuk magunkat amit örökre szeretnénk letenni ... |
| | | | |
| | | | | | 264. plugin | 2016. január 15. 18:10 |
| | | | | | | Aztán még egy kicsit a fejlődésről.
Korlátozott tudatom alapján úgy gondolom már születésünkkor kijelölődik egy lehetséges út. Ez tartalmazza a lehető legtöbbet amit elérhetünk, vagy lezuhanhatunk egy bizonyos szintre is. De ezek már alapból korlátok között mozognak, a korábbi karmánk alapján. Tehát a kulcs hogy mennyi mindent tudunk félre tenni.., leszedni magunkról úgy a felesleget hogy más irányba nem építünk újabb felesleges szokásokat. Így haladunk a "fán,, egyre feljebb és feljebb. Amikor megtapasztaltunk egy ágat mint (pl. a különböző szerek) vissza tudunk térni a fa tövéhez és tovább haladni felfelé. Ekkor már nincs mit kapni (pl. a szerektől) v az adott jelenségtől, mert teljes mértékű tapasztalattá vált, egyszerűen nem adhat többet már. Viszont mindenkinek más az életútja (mivel más a karmája is),más a hozzá illő lehetőségekkel, körülményekkel haladunk az úton. De ha így vesszük 1 élet nagyon rövid kis dolog. Épp hogy csak pár ágon HA egyáltalán túl tudunk haladni. A fa teteje pedig csak mint a sok ezer km-re lévő himalája csúcsa, ott fénylik valahol. Tehát ha teljes mértékben is kihasználjuk a fejlődést, akkor is iszonyat korlátozva lehetünk, mert mindig unos-untalan bejön valami új lehetséges tapasztalás amin nem tudunk csak úgy továbblépni, míg teljesen ki nem tapasztaljuk azt. Azt hogy mennyi kell hogy végig érjünk, nagyon jó kérdés. Persze így az is lehet hogy már pont a végén vagyunk csak épp nem is tudunk róla. Lehet pont ez itt az utolsó nagy fal..., vagy a végéhez közel vagyunk valójában. Az biztos hogy igazi önvalóm megtapasztalása (akár kis mértékben is) segít az úton haladni. Nem lehet tudni mitől, vagy hogyan működik, de biztos hogy működik, látom hogy a helyes irányba viszi az életemet. Csakhogy ez folyamatos munkába is kerül. Ezt pont a függőségtől tanultam ezt a "látást,, mert az egyértelműen a rossz irányba viszi az életemet. Olyan emberré válok ha függő vagyok amilyenné nem szeretnék. Míg a meditáció eredményeképp olyan emberré válok ami nagyon tetszik. Így számomra megvan az út. Megtaláltam a módszert! Persze az eszköz mindenkinek más is lehet, mert más az információtartalma. Az az érdekes ha már látjuk is ezt, még akkor is nagyon nehéz letenni a régi szokásainkat mert az ok-okozat elől nincs menekvés.
Amúgy csak a nézőpontomat próbáltam kicsit tükrözni, és persze ez tényleg olyan mint a szobor-állványzat példa. De csak törekszünk arra hogy szavakba/írásba foglaljuk ami megfoghatatlan/leírhatatlan. Olyan ez mint a ZEN kör. Nem tudom ki hallott róla, ki nem tömören 90 fok ig van amit maximum átadhatunk egymásnak mint információt. A teljesség tapasztalata pedig 180 on. Amiről itt irogatunk az a legjobb esetben is ha valaki képes ráhangolódni, valamit érzékelni belőle akkor is maximum 90 fok lehet. Ezt az információ semmilyen átadása nem képes meghaladni, mert hogy tovább jussunk rajta ahhoz nem gondolkodni, olvasni kell hanem egy kicsit figyelni. Ezért szerintem figyeljünk tovább, járjunk nyitott szemmel, és merjünk látni! Ehhez viszont szükséges információt gyűjteni azért hogy meglegyen az a 90 fok, mert addig nem lehet meghaladni sem. Megyek is haladok tovább az úton.., szívom ezt a fantasztikus levegőt.
Szép estét minden kedves élőlénynek! :) |
| | | | |
| | | | | | 263. plugin | 2016. január 15. 11:29 |
| | | | | | | Keressük, keressük...
Volt egy élményem, úgy láttam a történéseket mintha egy nagy fa ágai lennének. Az életem során mikor meghoztam egy döntés elindultam egy bizonyos ágon. Úgy láttam lehetett volna sok minden kicsit másképp is.., de végül is midig a fa teteje felé haladok ha teszek érte erőfeszítést. Ha csak hagyom magam sodródni lehet időszakonként visszaesek kicsit, de valami mindig történik amiért újra próbálok a körülményeimhez, és tudatom tisztaságához képest helyes döntéseket hozni. Ez csak nagyon lassan megy! De az is észrevehető hogy a helyesnek vélt döntéseim függvényében, később több lehetőséget találok hogy még inkább az én általam elfogadott úton tudja tovább haladni. Viszont sok az elágazás és sokszor elvétem a célt is. Már rájöttem az egyik nagy probléma amikor olyan "ág,,-on akarok túlmenni amit csak sejtek hogy milyen lehet de valójában nincs róla teljes értékű tapasztalatom, mert félek tőle. Lehet hogy ezeket a pontokat majd nem tudom csak úgy túlhaladni mert hiányzik a tapasztalás. Pedig én mindenképp gyorsan túl szeretném haladni ezt a világot.. Talán ez az én bajom. Türelmetlen vagyok! Amit régen vágytam hogy majd egyszer el tudom különíteni igazi önvalómat, és az ÉN-emet, rájöttem nem lehet mert egybe vannak olvadva. Mintha születésemtől fogva egy botot tartanék kezemben és mindig mindenre azt használnám. Már úgy érzem a testem része, nem tudom letenni csak úgy.. Meg ott van az üresség/teljesség is, hogyha nincs benne gondolat sem, akkor honnan tudhatnám hogy elértem-e? Talán csak az a baj megint túl sokat gondolkodok...
Nagyon szépek ma a felhők. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Én csak naív véleményeket tudok alkotni a tudat módosítás világában, de nem tetszik, hogy az alkohol a hír [itt olvastam éppen egy másik topikban]. Tudom, megértettem, hogy a fórum is csak áldozat. Itt tartunk. DE...ezt ne tessék hagyni.)
Előrángatom a Robert Desnos-t a sírjából, ha kell. A történetét a wikipédián találtam, és fordítom az angolból: "Egyik nap, Desnos és társait elszállították a barakkból (Terezín, Csehszlovákia, 1945). A rabokat beültették egy fapados járműbe. Mindenki tudta, hogy ez a jármű a gázkamrák felé tart. Mindenki csöndben volt. Amikor megérkeztek, elkezdték leszállítani az utazókat. Desnos hirtelen leugrott egy nővel szemben, és a tenyeréből hosszú életet, sok unokát, és örömöt jósolt. Így jósolt aztán még több másik társának is.
Az örzők láthatólag megzavarodtak (!). Percekkel korábban még egy rutin feladatot hajtottak végre, és most összeomlott a rend. Képtelenek voltak végrehajtani a feladatot és utasítást adtak, hogy a teherkocsi induljon vissza a barakkba." (La Grande Situación...)
Hősünk a felszabadítás után nem sokkal ugyanott - a politikaiak börtönében - halt meg tífuszban.
Desnos meghatározó szürrealista személyiség volt. Amit tudok róla azért tisztelet illeti, és felhasználható ellenem. A Franciák mintegy Rejtő Jenője volt a maga nemében.
Én is örvendek, hosszú életet nektek is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az eredetiség forrásait keressük.
Azt a módot (is) ahol, nem is kell külső/anyagi eszköz.
Keressük a nyugalom forrásait is. Keresés, keressük! Malac. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :D
Crowleyt főleg a popkultúrában elfoglalt helye, illetve a közismertsége az, ami kiemeli. De persze, voltak, vannak mások is.
Amúgy az én meglátásom szerint a fő gond az efféle témákkal, hogy a mágia, a szimbólumok, számok és egyebek rendszere úgy viszonyul a misztikus élményhez, a teljességhez, mint egy szoborhoz a köré épített állványzat.
Az állványzat nem a szobor. Az állványzat leírása nem írja le a szobrot, és pláne nem mond semmit annak esztétikai értékéről. Az állványzat a szobor nélkül értelmezhetetlen és értelmetlen. Az állványzat mégoly szolgai lemásolása sem hozza létre a szobor másolatát. |
| | | | |
| |
| 
 |
