 |
Spirituális élményekZoli, 2006. szeptember 17.  | |  | | | | 175. cellux | 2009. augusztus 3. 09:30 |
| |  | |  | | | "ha megőrzöd magadban a nem-tudás állapotát"
szerintem ez a létező legszívatósabb koan.
(hasonló még, amikor a Buddha kinyilatkoztatja a négy nemes igazság közül az elsőt (létvágy = szenvedés). mióta tudok róla, próbálom belátni ennek az igazságát - eddig nem sikerült meggyőző eredményre jutnom.)
|
| |  | |  |
| | | | | | 174. cellux | 2009. augusztus 3. 09:26 |
| | | | | | | "ha megőrzöd magadban a nem-tudás állapotát"
bevallom őszintén, én már itt elakadtam. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hogy visszakanyarítsam a fonalat az 1 témaköréhez, én a zen buddhizmustól, Oshótól, a Dalai Lámától és még egymillió Bódhizagyvától kaptam pár jó tanácsot, ami segített értelmezni ezt a kérdéskört.
Mi az Egy?
Seung Sahn szerint, ha megőrzöd magadban a nem-tudás állapotát, a mindenség magától virul ki benned.
Osho szerint, ha minden kérdés eltűnik, a válasz magától megjelenik.
Ezek olyan dolgok, amiket nem lehet akarattal megismerni, az ego nem is képes rá (szerintem).
Klasszikus példa, amikor valaki pillangót kerget a mezőn, de sohasem tudja elkapni, aztán fáradtan ledől a mezőre, elfelejti az egészet, és akkor hirtelen egy tarka pillangó száll a kezére ...
Miért akarjuk kimondani a kimondhatatlant? Mert gyakorlatilag erről szól az élet :-) Erről is van egy történetem :-)
A kimondhatatlan titok
Élt egyszer egy bölcs, akit úgy hívtak, hogy Szamudra. A tenger partján lakott, messze a birodalomtól, messze a városoktól. Ám úgy alakult, hogy mégis sokan zörgették ajtaját, mert az emberek úgy tartották róla, hogy ismeri a kimondhatatlan titkot. Szamudra minden próbálkozást mosolyogva fogadott, de a titokról nem beszélt senkinek.
Meghallotta ezt a császár is, ki igen áhítozott minden tudásra, s álruhát öltve felkereste Szamudra kunyhóját. Az öreg bölcs őt is beengedte magához, ajkán csendes mosoly játszott, s a császár ahogy elnézte Szamudra ábrázatát, valóban elhitte, hogy ismeri a kimondhatatlan titkot. Leültek odabent, s a császár a kezét tördelte, nem tudta hogyan fogjon hozzá.
- Merre tartasz fiam? - kérdezte végül Szamudra.
- Hozzád jöttem bölcs Szamudra, - bökte ki a császár - szeretném hallani tőled a kimondhatatlan titkot.
- Hogyan mondhatnám el neked, - nevetett Szamudra - hiszen kimondhatatlan!
A császár eltöprengett ezen.
- Akkor írd le nekem!
Szamudra a fejét ingatta erre is.
- Sajnálom, de ez sem lehetséges, nem írhatom le. A kimondhatatlan titok nem adható át.
A császár nem adta fel.
- Akkor csak pár szót mondj kérlek, vagy mutass meg valamit belőle!
Szamudra felállt, s az ajtóhoz lépett.
- Gyere velem.
Megörült a császár, s sietett Szamudra után. Kimentek a partra, a nap éppen akkor kezdett leereszkedni a hegyek mögé. Szamudra megállt a vízparton, s megfogta a császár karját.
- Én most becsukom a szememet - mondta.- Te fordulj a nap felé, várd meg amíg lemegy, s meséld el nekem mit láttál.
A császár úgy tett, ahogy Szamudra mondta. Figyelte a nagy vörös korongot, amint méltóságteljesen süllyedt az égbolton, körötte aranyló fellegekkel. Csendben álltak, a tenger lágyan hullámzott, hangja magával ragadta a császárt, aki mély áhítattal figyelte a jelenetet, amint a napkorong lassan eltűnt a távoli hegyek mögött. Lelkére mély béke köszöntött, s már azt sem tudta, ki és mi ő valójában, csak állt gondolatok nélkül, teljesen elmerülve a fantasztikus képben, míg a napkorong legkisebb csücske is lebukott, s ők ott álltak a szürkületben.
- Mesélj már! - sürgette Szamudra - Milyen a naplemente?
A császár zavartan állt, s nagy nehezen megszólalt végre.
- Hát, olyan piros.
Én művésznek tartom magamat, bele bele kontárkodom a zen-élésbe, az írásba, és mi más hajthatna, mint a legvégső ismeretlen kifejezése mások számára is érthető formába, ez persze sohasem lehet tökéletes, a tökéletes dolgok halottak, de éppen ettől izgalmas az egész, hogy még van mit csinálni.
Aki nem élte még át azt, hogy könnyes szemmel leborult a földre, csak azért, mert még kapott egy napot a mindenségtől arra, hogy élhessen, az nem igazán érti ezt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja, így már világos.
Na, de én nem gondoltam, hogy Te a Napot istenítenéd!
Az egyiptomi parasztok is csupán azért imádták a napot, mert a papok nem tudták nekik elmagyarázni ezt a rezgés dolgot, és inkább rámutattak a Napra, hogy *nesztek ez isten, tessék imádni*. Végül is mindegy volt nekik. a lényeg, hogy volt Istenük(Isteneik). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem a témát értelmezted rosszul, (Nem azt mondtam hogy te teljesen hülyeséget beszélsz) hanem a gondolataimat. Pl: a napot én csak azért hoztam fel, mert nálunk földieknél a nap hője adja a kellő rezgést. Te ezt úgy értelmezted, mintha én a napot tartanám az élet egyetlen forrásának, és a fényt isteníteném.
nem csak hallgattam, hallgatom még most is. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mit értelmeztem rosszul? Tudtommal, csupán máshogy állunk a dolgokhoz, ugyanazokhoz a dolgokhoz, tehát van *valami*, amit a saját belső világunkban máshogy élünk meg igaznak. Mondhatnám azt is, hogy tulajdonképpen mind a kettőnknek igaza van...
A valóságban a szavak számítanak a legkevésbé.
Hallgattad a zeném? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Részvétem, anyukádért. Én apámat vesztetem el nem is olyan régen, Mégis szeretem.
A naprendszeren belül a Jupiter egyik holdja az Europa felszínén a jég alatt folyékony víz van. A gravitációs súrlódás miatt keletkezik annyi hő, hogy folyékony maradhat a víz. Ott is kialakulhatott élet.
Nem magam hasonlítottam egy géphez, a gép csak segít lekódolni a gondolataimat. De jólesett ez a mondatod, mert vannak akik többre tartják az eszközöket, mint az emberi életet.
Nem tudom hogy értelmezhet ilyen rosszul dolgokat valaki, aki ilyen csodálatos zenéket csinál :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Miért szerinted máshol mi lehet a helyzet?
Anyukám már meghalt.
Légyszi ne hasonlítsd magad egy szaros PC-hez! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem a fényről beszéltem, konkrétan a rezgésről. És nem azt mondtam, hogy ahol nincs nap ott nincs élet. A mi esetünkben a nap adja a hőt vagyis a megfelelő rezgést az élethez. Lehet máshol más a helyzet.
Érzelmekhez, gondolatokhoz:
Gondolom anyukádat nem annyira szereted mint egy tábla csokoládét, vagy egy jó könyvet. Mégis mindhármat szereted. Bár nem kötjük mérőszámhoz, pedig lehetne.
A gondolatokat meg még könnyebben tudjuk számokhoz kötni. A számítógép Számokkal dolgozik üzemelése minden másodpercében. Ha a gondolatokat nem tudnánk számokkal leírni, akkor most nem tudnád ezeket a sorokat olvasni, nem tudnád megérteni, felfogni hogy most mit írok neked. Csak egy értelmetlen karakterhalmaz lenne az egész.
Mégis elolvasod, mégis megérted, és valószínűleg válaszolni is fogsz rá, Tehát a gondolataimat sikerült számokba foglalni, és elküldeni hozzád.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja, és Dimension a gondolatokat, vagy érzelmeket hogyan fejezed ki számokkal? Ez érdekelne.
Az oké, hogy az események láncolatát ki tudod fejezni számokkal, de a fejedben lévő dimenziókapun át érkező gondolat spirálokat nem hiszem.(lehet, hogy a spirál szóval pont most buktattam le magam?) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dimension!
Na ne már!
Szóval, ahol nincs nap, ott nincs élet? Ugye ezt nem gondolod komolyan?
Valahol olvastam, lehet, hogy pont itt. Valami olyasmiről volt szó, hogy a fény azt hiszi mindennél gyorsabb, azt hiszi Ő az alapvető, csak azt elfelejti, hogy a sötétség már rég megelőzte Őt! |
| | | | |
|
