 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | |  | |  | | | Az örök lét pont azt jelentené, hogy ami örökké van az, mindig van, ezért mindig ugyanolyan, ergo nem változhat.
Ha a van valósághamisítvány, akkor a nincs is az, ezért mindkettő egyszerre igaz és ugyanakkor nem.
Ez kicsit más mint a jin-jang. Azok ellentétpárok, ez a meghaladásuk. Az ellentétpárok mindegyik fele igaz, ezért mindkettő igaz és egyik sem. Például itt a szobában világos van és sötét van, tehát mindkettő és egyik sem. :-) |
| |  | |  |
| | | | | | 118. Sevil | 2005. január 28. 23:50 |
| | | | | | | "Ha valami van, akkor az van, tehát nem változhat, mindig van, mindeig lennie kell, mert van."
Az öröklét meg a változhatatlanság nem összekeverendő.
A "van-ok" meg emberelmetorzszülött valósághamisítványok. |
| | | | |
| | | | | | 117. Yeti | 2005. január 28. 21:18 |
| | | | | | | | olyan mint a ying-yang ---> van és nincs |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha valami van, akkor az van, tehát nem változhat, mindig van, mindeig lennie kell, mert van. Mivel minden változik, ezért semmi sem van. Ugyanakkor megjelennek dolgok, tehát azt sem állíthatjuk hogy semmi sincs. A dolgok tehát se nem vannak, se nem nincsenek, teszik mindkettőt egyszerre és egyiket sem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bizonyos szempontból az ember az evolúció csúcsa.
Az emberi létforma olyan lehetőségeket rejt, amelyek előtt még a sci-fi írók is fejet hajtanának...
Egyébként szerintem a valósáűg messze fantaszikusabb minden tudományos fantasztikumnál. (lehet ezért sem érdekelnek az ilyenek)
Ha lebontunk általános korlátokat, amelyek közé egy sci-fi író fantáziája szorul, meglepően közel jutunk a valósághoz.
pl. milyen lesz a jövő mobiltelefonja?
- nagyon kicsi
- képet, hangot, és a többi érzékelésünket is továbbíthatjuk
- bárhova az univerzumban
- időbeli késés nélkül
- akár időben! címezve azt
- bárkinek küldhetjük az üzenetet
Jé! ilyen már van. úgy hívják: telepátia... : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ja egy elagazas vagyunk, egy olyan eloleny ami sajat magatol degeneralodott (nem tudok jobb szot arra, hogy elvesztettuk azta kepesseget, hogy agyunkat valojaban hasznaljuk), es tul szaporodott. es eltunteti azt a gyonyoru vilagot, amiben az evolucionak meg folytatodni kene. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | persze senkit sem kenyszeritenek ra, hogy ebben a bortonben eljen. de egy olyan embernek, aki soha nem ment ki ejszaka megombazva egy sotet erdobe eggye valni a termeszettel, hiaba mondanak barmit is. en epp ebben latom a csapdat. genetikailag nem vagyunk kepesek kihasznalni agyunk 100%at, ami szerintem termeszetes lenne, hiszen akkor minek van akkora agyunk, ha csak annyit hasznalunk belole mint egy kisebb fajta kutya? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És a durva az, hogy evolúciós szempontból mi is csak egy elágazás vagyunk, se nem a kezdet, se nem a vég. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hat igen, nehez elfogadni hogy a korulottem levo vilagot csak en latom igy, es senki mas nem tudja milyen az en valosagom. es ugyanugy en sem, hogy milyen a tobbi. a szerencsetlen ember, meg maga ele nez, megfogja poharat es erosen megszoritva 'tudja', hogy ez az a valosag, amit mindenki lat. pedig azt poharat, csak a sajat agyunk teszi poharra. az erzekelesunk sajatossagai miatt. de ugyanennyire sajatos az erzekelese minden elolenynek. ezert gondolom, hogy az az ember, aki kulon valassza magat a termeszettol, sajat csapdajaba fog esni. nem vagyunk okosabbak, csak a sajat szintunkon eldegelunk, ugyanugy mint minden allat. en ha begombazva latom az embereket, valami leirhatatlanul sajnalom oket. azt hiszik ok emberek - az evolucio csucsa, es nyomorult eletuk egy primitiv rendszerbe zart borton, aminel barmelyik allat szabadabban el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "ehez el kéne fogadni axiómaként, hogy csak érzéki tudás létezik"
És ezt miért olyan nehéz megtenni?
végsősoron minden tudás a megismerésből származik, nem?
Ha ez nem így van, feltételeznünk kéne: a semmiből létrejöhet valami.
Te talán az intellektusra gondoltál, mint az érzékszerveken "túli" tudás forrására. Szerintem az intellektus (vagy gondolkodás) is egy érzékszerv. Az érzékszervek által küldött ingerek képezik az ő érzékelési területét. A modern tudomány nyilván nem fogadja el érzékszervként az intellektust, mert ahhoz hogy elfogadjuk annak, fölékell emelkedni.
Amikor valami "természetfelettivel" találkozunk, vagy olyan jelenséggel, amit a fizikai mérőműszerekkel nem lehet közvetlenül vizsgálni (pl. elme, asztrológia, telepátia, stb)
akkor szerintem néhány dolgot szem előtt kell tartani.
1. A durva fizikai síktól kezdve, egészen a legfinomabb mentális szintig, minden jelenségnek (vagy tárgynak) ugyan azok az építőkövei.
2. Ugynazon törvények vonatkoznak az anyagra, minőségtől függetlenül. /,,miként fent, úgy alant"/
3. minden szint összefügg a másikkal, gyakorlatilag elválaszthatatlanok. pl. a test és a karma egyazon "jelenség" két vetülete. /vagy a gyümölcs oka a gyökérnek, de a gyökér is oka a gyümölcsnek/
A megfigyelő viszont ezektől alapvetően különbözik.
Amikor a tudatlanságot jelölik meg minden szenvedés okaként,
,,én a testem vagyok"
,,gondolkodom tehát vagyok"
akkor lényegében arra gondolnak, miszerint a megfigyelő képtelen megkülönböztetni önmagát, az érzékszerveitől, habár azok abszolút különböznek. |
| | | | |
| | | | | | 109. Vino | 2005. január 27. 12:02 |
| | | | | | | ehez el kéne fogadni axiómaként, hogy csak érzéki tudás létezik, de a szenzualizmuson szentem már rég tullépett a világ filozófiája.
Vannak dolgok amikre rájövünk, de nem tudjuk mindig mire jövünk rá, és értéktelennek tűnik azért elfelejtjük, és sosem tudjuk meg mire jöttünk rá valójában... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha elfogadjuk, a látó örökkévalóságát, akkor teljesen mindegy, létezőnek, vagy nem létezőnek definiáljuk-e, mivel végtelen természeténél fogva felfoghatatlan. Olyasfajta torzításnak vélem ezt, mintha a végtelenre azt mondanánk, nagyon sok.
Valamire, ami az ember felfogóképességén túli, könnyelműségnek tűnik ráaggatni egy általunk kitalált jelzőt.
Egyébként más szemszögből a látó az abszolút létező, mivel ő világítja meg azt az "elmét" amin keresztül az egyén érzékeli az univerzumot. Durva példával élve olyan ez, mint az agy szerepe a fizikai érzékszervek működésében. Ha eltávolítjuk egy ember agyát, semmit sem fog érzékelni, habár az érzékszervei tökéletesen is működhetnek. Hiába küldi szorgosan az idegrendszer a maga jelzéseit, nincs mi felfogná - megvilágítaná azt.
Egyébként valahol olvastam egy ehhez fűződő matematikai fejtegetést. Azt feltételezték, ha minden részecske pontos helyzetét ismernénk, és ismernénk minden természeti törvényt, akkor a múlt és a jövő gyakorlatilag teljes pontossággal kiszámítható lenne. Csakhogy a mérő, amivel feltérképezünk, maga is atomokból állna, ezért szükség lenne egy másik mérőre, ami azt megméri. Aztán építeni kellene egy mérőt, ami a mérő mérőjét méri...: ) A materialistáknak is meg van a maga baja a megfigyelővel... |
| | | | |
|
