| A valóságRincewind, 2004. október 23. | | | | 671. ppnqdd | 2020. október 15. 22:29 |
| | | | | | Na, vannak itt témába vágó tanulmányok, kérem szépen! Egyértelmű, hogy a hallott hangoknak, a zenének nagy szerepe van az "elszállás" indukálásában. Nem véletlen léteznek pszichedelikus zenék. A disszociatív beszámolókban amúgy valóban gyakran jelennek meg mély, monoton, ismétlődő hanghatások, de nem merném kijelenteni, hogy a hang frekvenciája egyenesen arányos az asszociációs állapot mértékével.
Hogy értsd/értsétek mit értek asszociációs állapoton, merítenem kell az egyik kedvenc erowid-es salvia élményemből. Azért kedvenc, mert rohadt szemléletes. Szóval a csávó elszívja, ahogy el kell, a kinti hószállingózás fekete esővé változik. Bámul kifele az ablakon és egyszer csak beleolvad a teste, a tudata az ablak fa keretébe. Próbál elszakadni, de nem tud, segítségért fohászkodik. Ekkor meglátja, hogy a szomszédos házaknak arca van és gyak. ugyanúgy mozdulatlanok, elszeparálódottak, mint ő maga. Nem tudnak segíteni, csak annyit közvetítenek az irányukba, hogy ez egy teljesen természetes, normális állapot, mindig is így volt. Ekkor iszonyúan beparázik, elkezd felsőbb segítségért fohászkodni, összefolynak a dolgok, majd lenyúl érte valami és bumm, újra a szobájában van.
Nekem erre az a teóriám, hogy a salvia indukálta alacsony asszociációs állapot idézte elő, hogy egy különvált, mozdulatra, tettekre képtelen objektum lett belőle. Igazából ez egy relatív valóság. Ebből a disszociált valóságból az asszociáció visszatérése, annak varázsa hozta vissza az életbe, ami megint csak egy relatív tudati valóság.
Nyilván a ház csak szimbólum, talán a szeparált, absztrakt lelkek szimbóluma. Ezek a lelkek a képzeleti asszociációs képességükkel tudnak becsatlakozni az élet folyásába.
Tudom, hogy elég elborult, de szerintem érthető, miről van szó! Nem kell bepánikolni, ettől az élet nem lesz kevésbé lényeges, csak a salvia álláspontja akarja ezt kifejezni! |
| | | | |
| | | | 669. ppnqdd | 2020. október 15. 17:07 |
| | | | | | Griffin1, egyértelműen valami meditációs módszert keresel. Sajnos nekem nincs tapasztalatom benne, de hátha erre téved valaki, akinek van. Bár mostanában ritkán járnak random topic-okban az emberek.
Egy kicsit másik téma, ami passzol ebbe a topic-ba és ma jutott eszembe. Lehet az idő torzulás szempontjából is lényeges:
A valóság szerintem hullám alapú (ezt amúgy a kvantumfizika be is bizonyítja fizikai síkon). A dolgok, amiket látsz, hallasz, érzel, stb. igazából olyan freqenciájú hullámok, amiket az agyad viszonylag szilárd dolgoknak érzékel. Az a nagy kérdés, hogy ezek a hullámok milyen fajta hullámok? Ha tudati szinten vizsgáljuk, akkor szerintem ezek asszociációs hullámok. Vagyis a közismert valóságunk a tudatunk egy viszonylag konstans asszociációs szintje. Mondhatjuk egy fix asszociációs frekvenciának is. Ha a vételi frekvenciát felfelé(?) csavarjuk, akkor jönnek a klasszikus pszichedelikus trip élmények, az angyali spirit világ, ha lefelé(?) csavarjuk, akkor pedig a disszociációs démon világ.
Ha valaki megérti, miről beszélek, annyira be tudja adni, amit írok! Biztos vágjátok, hogy pszich tripek közben az agy iszonyatosan asszociálni akar valamit mindenhol és ilyen színes mozgást, ábrákat, patterneket, textúrákat, arcokat, stb. hoz létre. Mintha életet lehelne abba is, amiben kisebb asszociációs frekvencián nincs élet.
A disszociatív élmények meg teljesen ellentétesek ezzel, főleg a salvia esetén. Olyan, mintha a valóság elveszítené az egységes jellegét és alkotórészeire bomlana. Mintha elfelejtenénk élvezni a filmet, miközben nézzük és csak arra tudnánk koncentrálni, hogy kik a színészek és azok milyen absztrakt részét adják a filmnek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | A szubjektív időtorzulásra gondoltam kérdésemmel. Bizonyos szereknél tapasztaltam, hogy, ha jól érzem magam, akkor is az átélt pillanat van, csak sokkal jobban el van nyújtva a számomra értelmezett idő síkon. Ezt szeretném megvalósítani szerek nélkül (is). |
| | | | |
| | | | 667. ppnqdd | 2020. október 15. 01:46 |
| | | | | | Ha most nem az einstein-i relativitásról beszélünk, hanem a szubjektív időtorzulást is figyelembe vesszük, akkor elég annyi, hogy egyszerűen elfoglalod magad valamivel, vagy jól érzed magad és rövidül számodra az idő. Ha szenvedsz, unatkozol, vagy ilyesmi, akkor pedig elnyúlik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Nem találtam "idő" vagy hasonló nevű témát. A "Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!" szövegből azt feltételezem, hogy van jogosultságom új témakört nyitni. A vezérlőpultban nem találtam ennek a lehetőségét. Ezt, legközelebb, hogy tudom megtenni?
Szóval a kérdésem az idővel kapcsolatos. Az időtorzulás hogyan működik? Konkrétan a setre lennék kíváncsi. Milyen belső folyamatokra kell figyelnem, hogy az időt lassabnak tudjam felfogni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Az energia csak energia. A tér-idő része -és valóban, a biokémia az alapvető fizikai rendszerekből áll össze.
A szellem / információ más téma. A fizikai létet szabalyszerűségek alkotják, és mi mas lenne egy szabályszerűség mint szellem / információ? Szóval ez mindenképp "magasabbrendű" - és meggyőződésem, hogy az a dolog, ami megtapasztalja az emberi létet, az "üres kék égbolt", az egylényegű vele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Alapvetően az a kérdésem, hogy a biokémia okozza az energia érzetét vagy az energia megjelenése okozza a biokémiát?
Éveket gondolkoztam ezen és arra jutottam az ok az energia és az okozat a biokémia. Ebből következtetve én a biokémia hívőket. Biológiai redukcionistáknak nevezem, mert az embert elsődlegesen anyagi létezőként vizsgálják. Szerintem az ember előbb szellemi és lelki és másodsorban anyagi. A hármas egységben, ami az Információ, a Tudat és az Anyagból áll abból ezt a harmadikat helyezik az elsőhelyre.
Ugyanis azt vettem észre még az évek alatt, hogy a dolgoknak több egyszerre igaz magyarázata is van. Lehet egy dolgot megindokolni ezoterikus magyarázattal és pszichológiával is. És mindkettő igaz. Azt kell eldönteni, hogy melyik melyik az ok-okozat viszonyban. Én azt mondom, hogy az "ezoterikus" vagyis paratudományos (tudomány határán túli) magyarázat az ok.
A fejlődésnek nyilván egy jó módja a biológiai redukcionizmus. De nem a végső és szerintem nem szabad, hogy a többi módszer kárára váljon.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Én is elolvastam a ugyanezt a cikket, nagyon érdekes. Kb száz benem keringő kérdésre adott elgondolkozásra érdemes választ és továbbiakat keltett bennem.
"Hogy lehet, hogy vannak olyan tradíciók, melyek tudatot tulajdonítanak minden lénynek, sőt az emberi agyon kívül más élettelen tárgyaknak is? "
Na ez az amit a látnokzsálya (nekem) minden egyes alkalommal mutat. A látótérben lévő tárgyak egyszerűen kizuhannak a kategorizálásból amit én építettem, amúgy egy testet alkotó anyagok több testté esnek szét, vagy több test egy testté egyesülhet(magát a folyamatot sosem látom és nem vagyok vele tisztában, csak belecsöppenek ebbe a helyzetbe), majd ezek mind "cselekvőképesek" lesznek. Sokszor úgy érzem megszólítanak, és vizuálokban gazdag utazásoknál ezek az objektumok más emberre jellemző tulajdonságokat vesznek fel, ez általában azt jelentette hogy szemet növesztenek, érdekes módon többnyire objektumonként csak egyet, amely aszimmetrikus(tehát olyan mint egy emberi jobb szem vagy egy bal szem, nem mint egy küklopsz-szem). Na és a lényeg amiről akarlak titeket kérdezni: Ezekből a kommunikációkból ami majdnem mindig megmarad: Hogy valaki/valami mondani/mutatni akart valamit, de még sajnos nem lehet. A kísérleteimet befejeztem egy időre, mert mindig ez történt. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok hogy ez csak egy ilyen érzés, vagy tényleg van ott valami, amit én megszerezhetek. Ha tényleg van, akkor miért nem állok rá készen, és ha végre megfoghatom, át tudom hozni a mi világunkba ? Ez az utolsó tűnik a legnehezebbnek, hiszen ezek a még ízelítő szintű élmények is annyira de annyira túlmutatnak a hétköznapi, általam ismert emberek közti kommunikáción. Annyira túlmutatnak, hogy zsálya alatt átélt dolgokat sokszor el is felejtek, mert nem is tudnám hogyan megjegyezni, olyan érzés mintha egy 32 bites processzorral próbálnék megcímezni egy 64 gigabyte-os memória végefelé lévő byte-okat, egyszerűen nem tudom leírni a létezését. Sokaktól olvastam már hogy "még nem állsz készen" választ kaptak pszichedelikus utazás közben, pl DMT, LSD stb trip alatt. Pl hogy egy entitás megjelent előttük és közölte ezt. De én máshogy érzem, inkább olyan mintha már most is beszélnének, mutogatnának csak én nem értem. Aztán az a hátborzongatóan misztikus érzés amit a trip vége felé, a salvia-realitás feloszlása közben szoktam érezni, mintha azt mondaná "Jösz te még az én utcámba" , "Nyugi, nemsokára úgyis találkozunk" vagy "Én itt leszek, ha kellek tudod hol keress". A legérdekesebb szer amit valaha próbáltam, .Remélem nem voltam nagyon OFF.
|
| | | | |
| | | | 662. sonek | 2015. március 1. 16:53 |
| | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | sonek: Nem, a kvantumelméletet nem kellene arra használni, hogy mindenféle felderítetlen jelenséget automatikusan beletoljunk és arra utalva "magyarázzuk :) Gyakran léteznek már kutatottabb, értelmezhetöbb, méretarányban több komplexitási szinttel közelebb álló, összefüggésileg elméletben is relevánsabbnak tünö hipotézisek.
2007-ben meghívtuk Bp.-re az egyik legismertebb kvantumtudatkutatót, Hameroffot, de sajnos a _számomra_ nem szolgált teljesen koherens magyarázattal a témájáról. Viszont Frecska Ede nonlokális kvantumelmélete a módosult tudatállapotokról teljesen összeáll a _számomra_. |
| | | | |
| | | | 660. sonek | 2015. február 28. 17:56 |
| | | | | | http://en.wikipedia.org/wiki/Wave_function_collapse
avagy a szalvia kvantummechanikája? .-) |
| | | | |
|