 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | |  | |  | | | Carvalito
Belefolynék a dialógusba egy röpke szösszenet erejéig.
Ahogy Gén is említette, az dolgok ürességtermészete a legalapabb tanítás a buddhizmusban. A fogalmi gondolkodás számára sajnos, vagy szerencsére nem megragadható.
Mivel van a hátam mögött egy kis gyakorlás így nyugodtan mondhatom:
a Buddha útján nem az üresség, vagy a vágytalanság a cél. Ezek mind csak szavak, gondolatformák. Alapvetően fordítási hibáról is szó van, eredeti jelentése ennek a jelenségnek az üres teljesség, vagy teli üresség.
A buddhizmus talán egyedülálló módon részesíti előnyben a saját tapasztalást, és véleményem szerint a legnagyobb szabadságot adó út is egyben.
A teljes üresség mellett nagyon érdekes futtatni még az Avatamsaka sutra lényegi mondanivalóját is: ha meg akarod érteni a világ működését, tekints rá úgy, hogy mindent egyedül a tudat teremt.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | @ Én+te+ö=gén:
Azt, hogy a dolgok mögött nincs semmi jól látják szerintem ebben egyet értek velük, csak a törekvésükkel nem. Bár mondom, engem nem zavar, csak szerintem nem tudják milyen az igazából, hogy milyen szar cél nélkül létezni. Van egy elképzelésük, egy hitük valamiben, és ez a hit generál nekik egy problémát ami addig nem volt és erre egy látszólagos megoldás az ürességbe való menekülés. Azt nem veszik észre, hogy ami elől menekülnek az éppen olyan illúzió mint minden más. Maga a buddhizmus is illúzió amit a benne való hit hoz létre. Mittudomén az inuitok vagy az amazonasi indiánok akik elvágva élnek a civilizációtól, sosem hallanak buddháról, és így nem tudnak a szamszáráról meg az újjászületésekről nem küszködnek olyen problémákkal mint a buddhisták, mert nincs bennük elültetve az az információ, ami létrehozza. Ez pl olyan,mint amikor kicsi voltál, és azt mondták, hogy ha nem alszol el időben akkor jön a mumus és jajj lesz neked, te meg elkezdtél parázni a nemlétező mumustól addig míg tényleg meg nem jelent neked álmodban és rémálmaid lettek tőle.
Egy buddhista úgy éli a mindennapjait hogy meg akar szabadulni a szenvedéstől ez a célja és ami létre hotta ezt a szenvedéstől való menekülést, de mondjuk ha ugyanaz a személy egy fakír fiának születik, akkor meg lehet hogy éppen a szenvedést keresi. Van egy jelentés amit a szenvedésnek tulajdonítanak,és ez teljesen eltér a két esetben de ezt a jelentést,a tartalmat saját maguk hozzák létre ők adják a dolgoknak, önmagában egyik sem létezik.
Egyébként egy dologban nem vagyok biztos, hogy az ego és az üresség nem e egy és ugyanaz, ezt azért gondolom, mert a tapasztalás sosem szűnhet meg, mivel arról a pillanatról amikor megszűnik a tapasztalás, sosem szerezhetsz tudomást, mivel azt is tapasztalnod kellene valahogy, de ha megszűnt akkor már nem tapasztalhatsz. Tehát öröknek vagy legalábbis látszólag annak kell lennie. Az identitást azt szándékosan különböztetném meg az ego-tól, valahogy úgy mint egy személyi igazolványt a rajta lévő adatoktól. PL mondjuk lecserélnéd a fotót, meg a lakcímet, meg a nevet születési dátumot ez lenne az identitás, az ego pedig maga az igazolvány. Ezt ugye akár egy életen belül is meg lehet tenni, mert mondjuk egy 6 éves kori önmagad az nem igazán hasonlít a 66 éves kori önmagadra és a személyiséged is megváltozik, viszont az ego-d az mindvégig változatlan. És egy ego-hoz akár több identitás is rendelhető egyszerre ha mondjuk valaki skizofrén pl. De pl ha van olyan hogy újjászületés és lehet emlékezni előző életre akkor szintén egy ego több identitás esete áll fenn. És az ego nem szükségszerűen birtokol identitást, hanem a döntései következményeképpen, attól függően, hogy mi az amit meg szeretne tapasztalni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Persze minden vallásban lehet találni okosságokat, de itt konkrétan a buddhizmus azért figyel be, mert ök elég sokat "pszichonautáskodtak" befelé az elmébe, és ezért sok minden összecseng a pszichedelikus élmények során megtapasztalható jelenségekkel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito:
Ahogyan te megélted a Semmit, az kb. a buddhizmus legalapabb tanításának a személyes megtapasztalása volt. (És már borítékolva van 2600 éve). A buddhizmus nem azt mondja, hogy semmi sem létezik, hanem hogy a Semmi (=Üresség) a dolgok valódi természete. A dolgok, amiket létezöknek hiszel - például a ragaszkodásaid alapján meghatározott "identitásod", "egód" - pedig csupán illúziók. Az egészen más felfogást az okozza, hogy nem csak 1 életre vonatkoztatnak, hanem folyamatos újraszületések sorozatában, "szamszarásítva" gondolkoznak a létezésröl. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | persze a trauma attól trauma, hogy személyesen éljük meg. van kollektív trauma is, de a te sztorid attól még távol van. figyelmeztesd azért magad néha, hogy te magad zárod magadra a börtön ajtaját.
mindenesetre a dolgokat érdemes jobban megismerni, mielőtt nyilatkozol róluk.
térj vissza e gondolatokhoz 3 hónap múlva, jobb nézőpontból fogod tudni vizsgálni a fától az erdőt! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "ha menekülsz a Semmiből és a Semmit félelmetesnek találod, az nem a Semmi hibája, hanem a te hozzáállásod eredménye."
Ezt most miért mondod ? Nyilván tőlem függ, de el tudom dönteni, hogy mit szeretnék. Ahol nekem nem jó oda nem megyek. Az, hogy nem tömetem ki magam a meleg bárban nyilván nem a melegbár hibája, de ezzel most mit akartál mondani, hogy legyek meleg (amikor nem vagyok az)?
" a buddhizmus szemszögéből pedig te tűnsz ilyennek ."
Milyennek ?
"Márpedig annak mennie kell, nincs kecmec. "
Miért szükségszerű ez ? Lehet ezekkel együtt élni. Sőt aki mazohista az meg egyenesen élvezi.
"A buddhizmus arról (is) beszél hogyan ne ragaszkodj"
Olyan nincs, hogy nem ragszkodsz. Ha semmihez sem ragaszkodsz, akkor a semmihez ragaszkodsz. Egy buddhista is ragaszkodik ha máshoz nem az elveihez az életlhez ha meg ahhoz nem a halálhoz. Akkor tudnál nem ragaszkodni, ha nem hoznál döntéseket A és B választás közt, ami lehetetlen, mert az, hogy nem hozol döntést már egy döntés. Ha nemvágyni akarsz, akkor vágyol a nemvágyásra tehát vágysz. A korábban említett önreflexivitás következménye mindez és minden így épül fel, ebből nem lehet kitörni. Annyit tudsz tenni, hogy kihúzod a dugót a falból csakhogy azzal az adás is megszűnik. Ha valakinek ez jobban tetszik engem nem zavar, de ahogy én látom avval a motivációval amivel ennek a célnak nekivágnak nem ezt az eredményt szeretnék elérni. Pl ahhoz tudnám hasonlítani a dolgot, mint amikor valakit gyötör az éhség, és legtöbbször nincs mit ennie ahelyett, hogy több élelmet keresne magának inkább megvárja míg éhenhal, és akkor többet nem kell éheznie. Az éhezés meszűnik, de vele együtt minden más is amit szeretett. Ennek én nem látom értelmét.A cél az, hogy mindig legyen elég harapnivaló és akkor nincs semmi gond. Az hogy valaki éhenhal az éppen olyan rossz, mint amikor valaki mohó és halálra eszi magát. Az, hogy vannak vágyaid jó dolog, mert ki lehet őket elégíteni és ezért érdemes létezni. Én is pontosan ezért menekültem az ürességből, mert szeretem azt, amikor mondjuk szomjas vagyok és el tudom oltani a szomjam, vagy amikor fáradt vagyok és be tudok huppanni a relax székbe pihenni, stb. Ha ezek nem lennének, akkor tényleg nem tudna semmi sem motiválni és megszűnnék létezni, hiszen ezek hoznak létre(ahogy én őket), ezek definiálják az identitásomat, azt ami 'vagyok'.
http://youtu.be/HtVmVvRScZw |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha menekülsz a Semmiből és a Semmit félelmetesnek találod, az nem a Semmi hibája, hanem a te hozzáállásod eredménye.
"Az én szemszögemből úgy tűnik fogalmuk sincs, mit keresnek, van egy elképzelésük, hogy amit ott találnak, az jó lesz majd nekik, hát nem, nagyon nem..." > a buddhizmus szemszögéből pedig te tűnsz ilyennek .-)
"A cél nem az, hogy a lámpát leoltsuk, hanem hogy mi legyünk a lámpa, vagy ha az nem megy akkor legalább szembe tudjunk nézni az árnyékainkkal. " Márpedig annak mennie kell, nincs kecmec. A buddhizmus arról (is) beszél hogyan ne ragaszkodj. Ezen a tanösvényen megtanulható a 'tudományos' értelembe vett ne ragaszkodj. Amikor vallás felé fordulásról beszélek, akkor nem az istenek előtti térdreborulásra vagy ilyesmire gondolok különben, hanem arra a tudományra, amely a lét nagy kérdéseit hivatott megmagyarázni. Mindegyik vallásban akadhatsz jó gondolatokra, amelyek segítenek megnyugtatni a vitatott szitukban, pl amikor a Semmiben érzed magad. Advanced levelen már meg lehet szabadulni igen sok félelemtől a vallások segítségével. Ajánlott felütés: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemes_nyolcr%C3%A9t%C5%B1_%C3%B6sv%C3%A9ny |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem nem az én kezem nyomán, ez egészen biztos, hanem ilyen a dolgok természete, láttam. Ha ezt logikai problémának tekintem, akkor arra az axiómatikus halmazelmélet ad megoldást (ott Russel féle paradoxonnak hívják), nem a vallások, de akár vallás, akár tudomány, vagy bármilyen megközelítés csak azokra a problémákra tud megoldást kínálni amiket saját maga generál, és amik ennél fogva igazából nem is léteznek (...tőlük függetlenül).
A buddhizmus szöges ellentéte annak, amit szeretek, hiszen pont az emlékektől akar megszabadulni, és az ürességbe tart, én meg onnét menekültem vissza. Az én szemszögemből úgy tűnik fogalmuk sincs, mit keresnek, van egy elképzelésük, hogy amit ott találnak, az jó lesz majd nekik, hát nem, nagyon nem... de persze mindenki más, szóval lehet, hogy tévedek az ő viszonylatukban, de én abból indulok ki, hogy ők nem szeretnek szenvedni, és azt gondolják, hogy ha megszabadulnak tőle akkor akkor majd minden jobb lesz, igazából nem, mert azzal, hogy leoltod a lámpát megszűnnek ugyan az árnyékok, de látni sem fogsz semmit. A cél nem az, hogy a lámpát leoltsuk, hanem hogy mi legyünk a lámpa, vagy ha az nem megy akkor legalább szembe tudjunk nézni az árnyékainkkal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | calvalito;
fordulj a vallások felé, Kelet-Nyugat; ami tetszik, ott segítséget fogsz találni a logikai problémáidra. a világ nem véletlen és nem céltalan; de ezt soha senki nem fogja tudni bebizonyítani neked, csak a tiszta tapasztalatra hagyatkozhatsz, visszaolvasván: tapasztalásod inkább lecke volt, mintsem olyan, amit elkönyvelhetsz, mint "a valóság természete"
az önmagába visszatérő sorozat pedig azért a Te kezed nyomán (tudsz e róla vagy sem az egy más kérdés) hurkolódik össze újra és újra. Karma. az absztrakt lélektani folyamatok sokkal fontosabbak szerintem a te esetedben, mint megérteni azt, hogy hogyan tarja össze az űrt a vákuum, meghogy hogy az Istenbe állítódott be a Naprendszer ilyen tökéletes óraművé...
ha a Semmi témakörére parázol rá, akkor mindenképpen a buddhista tanokkal kezdeném a helyedben.. :-) (hozzáteszem voltak hasonló paráim régebben) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem az óvodástól hanem a nemléttől. Onnantól kezdve, hogy nincs kanál, hanem a kanál képe van csak, amit az észlelő hoz létre, nincs észlelő sem, mert az élszelő önmagáról is úgy szerez információt ahogyan a kanálról, és ha nincs észlelő akkor a kanál képe sem létezhet, hiszen nincs aki létrehozza. De ez viszont egy nyilvánvaló paradoxon, egy olyan halmaz ami, önmagát kizáró szabályrendszer szerint tartalmaz elemeket, miközben önmagát is tartalmazza. A minden krétai hazudik esete, egy önmagára reflektáló végtelenül rekurzív folyamat, aminek se eleje se vége és nincs mögötte semmi. Pontosabban a semmi van mögötte. És ezt tapasztaltam közvetlenül a korábban leírt esetnél.
Visszagondolva valószínűleg az történhetett, hogy egyfajta éber kómába kerültem egy pillanatra, az agyam valamiért nem érte el a benne tárolt emlékeket és a külvilági ingereket, ezért nem tudtam ki vagy mi vagyok, hol vagyok, mi történik, miközben az éberség állapota tehát a tapasztalás teljesen aktív volt, így erről az állapotról keletkezhettek emlékek, és nem is ez a rész volt érdekes, hanem ami utána volt, ahogy 'visszaszippantotta' az információt magába és vice versa. És igazából nem is jó szó erre az állapotra, hogy ego nélküliség, mert az ego ugyanúgy működött, csak nem volt identitása, mert egybeolvadt a semmivel. Ha nem lett volna egom, nem tudtam volna döntéseket hozni, és virtuálisan felpofozni' magam hogy felébredjek, vagyis hogy találjak egy horgonypontot ami az identitásomat adja/adta.
Maga az élmény és így minden más élmény is persze tapasztalható valódinak abban az értelemezési tartományban ahol a tapasztalás folyik, én nem ezt mondtam, hanem azt, hogy ez végső soron nem létezik. Nincs forrása, nem hozza létre semmi, mert amiről azt hinnéd, hogy az a végső ok, az éppen úgy a levegőben lóg. Azt hinnéd, hogy az ok hozza létre az okozatot (az alma érzete az ízt), aztán azt hogy az okozat az okot (az íz érzete az almát), majd úgy gondolod, hogy a kettő egymást, és végül azt hogy egyik sem létezik.
"...kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,... "
Ezt ennek a tapasztalásnak a következtében értettem meg. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito:
A Mátrix befogadásában sokat segített annó, hogy be voltam spacecakezve :D Ha nincs kanál, akkor mitöl kellene megijedni? Egy szintén nemlétezö kopasz óvodástól? Ilyenkor az van, hogy ez van, és kész - fogadd el és boldogulj a helyzetben! Ahelyett, hogy azon paráznál, hogy mi van és mi nincs. Sok helyzet van az életben, amikor kiszámíthatatlan, ismeretlen, váratlan dolgokkal kell szembesülni, ezeket lehet gyakorolni pl. mindenféle módosult tudatállapottal. De például amikor tudatos álmomban megmondtam az álomalakoknak, hogy ök csak álomalakok, akkor ök sem paráztak be :)
Filozófiai háttérnek sokat segít annak a belátása, hogy 1) az egó nem egy fix létezö, hanem egy praktikus észlelésfolyamati kötegelés; 2) a tudat alapból egy virtuális valóságot müködtetö biogépezet élményszintje. A megélt élményed akkor is szubjektíven, fenomenológiailag és episztemológiailag "valós", amikor nem ismered pontosan a transzparenciát okozó mechanizmusokat. Tehát lehetsz egy "agy a tálban" (ezt a régi filozófiai metaforát járja körül a Mátrix is).
A "vagy" és a "csak" a praktikus, ámde félrevezetö kategorizálási, kizárási, egységesítési müveletek részei. Nem az a baj, ha az érthetöség kedvéért komputálunk ezekkel a müveletekkel, hanem az a baj, ha utána elfelejtjük, hogy az eredmény (pl. világkép) már nem az eredeti, hanem egy müveletileg feldolgozott, leegyszerüsített verziója. Ilyenkor lesz meglepö, ha az eredetiböl kizárt elemek mégis visszaköszönnek valamilyen formában. Lehet, hogy a modelled 99%-ban lefedi a valóságot, de ha az az 1% megjelenik, akkor naná fosás van... Keleti filozófiák jobban ráálltak erre az észlelési módra, ahol a dichotóm, polarizált, kategorizált, "vagy-vagy" logika mellett más értelmezési sémákat is természetesnek vesznek. Illetve, nem ragaszkodnak a ragaszkodáshoz, ami szintén sokat segíthet a meglepö helyzetekben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @Én+te+ö=gén:
Röhögtél ? Szerintem ez egyátalán nem vicces. Talán furának találod, hogy miért lepődött meg rajta, mikor tudthatta, hogy nem egy egzakt világban van jelen, én nem ezt találom furának, hanem azt hogy nem tudta továbbszőni a gondolatot, hogy ha megértette, hogy a kanál nincs, akkor miért nem tudta továbbvinni a következtetést odáig, hogy önmaga sincs. Vagy ha tovább tudta, akkor hogyan nem őrült bele ebbe az ellentmondásba. Én biztos nem álltam volna neki harcolni ezek után.
"A "vagy" és a "csak" mind a zsákutca részei :)"
Ezt kifejtenéd ? |
| | | | |
|
