 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | |  | |  | | | Köszönöm, sikerült áthámoznom magamat rajta. Az sajnos nem derült ki számomra részleteiben, amivel kapcsolatban itt felhoztad, gondolom el kéne olvasni hozzá a könyvet, de inkább megelőzném azzal, hogy ő itt hardver-szoftver analógiáról beszél, én pedig ettől eltérően látom a világot. Amit én mondtam az az, hogy nincs hardver, amit hardvernek láttok, az emulálva van. A hab a tortán pedig az, hogy ez még így sem jelenti azt, hogy 'bármi lehetséges' és 'nincsenek korlátok'. Abból hogy bizonyos dolgok nem fixek, és úgy tűnik felül lehet őket írni nem következik, hogy erre mi vagy bárki képes is lehet. Nem fogsz tudni genetikai információt hackkelni főleg nem egy már élő emberben, meg már nem is lenne értelme. Ez olyan mint egy alaprajz, ha már fel van építve a ház, hiába szövöd át a terveket maga a ház attól nem változik. És a terv nem csak az ember testi struktúráit írja le, hanem a pszichés viselkedését is. Ahogy korábban mondtam, van benned egy halomnyi előre eltárolt jel, adat, és ezektől csak úgy tudsz megszabadulni ha az emberi mivoltodtól szabadulsz meg, és a helyükre nem tudsz mit tenni, csak megszüntetni a függésedet tőlük (kihúzni a dugót, Lilly is valami ilyesmit szerett volna az izolációs tartállyal). Vannak változók, amiknek az értékei a te döntésed függvényei, de vagy egy csomó konstans is amikhez nem nyúlhatsz. Ezek adottságok, nem csak fizikai hanem mentális adottságok is. Nem fogsz tudni egy analfabétából magfizikust faragni, mert ő nem arra született. Ezeket a korlátokat fel kell tudni ismerni és elfogadni ez a legjobb amit tehetsz.
Amúgy a csávó kicsit sárgalaposnak tűnik (gondolom sok volt neki a lecsóból) de ez engem nem zavar, felépített magának egy világot amiben úgy tűnik viszonylag jól elvolt. Többé kevésbé így van ezzel mindenki. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Rákerestem erre a John C. Lilly-re, hát egyből Davy Crockett ugrott be róla :D Tudnál esetleg valami sommás anyagot(cikk,videó) ajánlani ami jó és amit 10-20 perc alatt fel lehet dolgozni ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @Én+te+ö=gén:
Igen, mert nem tudom elképzelni, hogy abból az indíttatásból ez jó lehet bárkinek.Másnak persze lehet jó, mondjuk egy öngyilkosnak, akinek már elege van az életből és nem akar valami durva halált halni.
Sosem lehet "bejövősséget" lemérni kontextus nélkül(tehát abszolút értelemben kijelenteni), alapbólígyis értettem, és nem az ismeretlenség a lényeg, hanem hogy milyen kontextusban. Egy rothadó tetem az sosem lesz bejövős egy nem dögevő élőlénynek, a keselyűnek, hiénának meg csemege. Az oroszlán nem fog rárabolni a kukacoktól hemzsegő gazellatetemre, és nem kell ahhoz oroszlánnak lennem, vagy tudnom, hogy milyen orszlánnak lenni, hogy ezt ki tudjam jelenteni. Elég ha tudom, hogy az oroszlán ragadozó. Azt pedig tudom magamtól is, hogy az ember milyen, és hogy nem jó neki 50 fokban rohadni a tűző napon, akármit is csinál.
@ ifjúszent
"minden eldöntendő kérdés"
Ezt mivel tudod alátámasztani ? Elhiszem ha mondjuk el tudod dönteni, hogy csinálsz valamit ami fáj, és mégis látom rajtad, hogy örömet okoz. Mondjuk megfogsz egy villanypásztort és nem rántod el a kezed hanem fogod. Vagy valami hasonló. Azt egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ami adottság szerint rossz neked, azt eldönthesd jónak, mégpedig azért nem mert soha nem láttam ilyet. Mutasd meg, hogy van és akkor elhiszem.
" álmodban minden egyes történés a te döntéseden múlik"
Abszolút nem, ezt is teljesen másképpen látom. Pont, hogy az álomban nem tudsz dönteni. Miért lennének akkor rémálmai az embereknek, egyszerűen csak annyit kéne csinálniuk, hogy a menekülés helyett odaképzelnek egy jó 120-as szilikonos szőke ciklont és máris jó álom lett a rosszból. Az álomban sosem döntesz semmiről, hanem csak átéled mint egy filmet (azt is csak utólag), mert teljesen tudattalan állapotban vagy. Van olyan, hogy tudatos álmodás, de az teljesen más tészta,mert az egy módosított tudatállapot, és természetszerűleg nem így álmodsz. Alapból a tapasztalásod sem aktív álmodás közben, hanem az ébredés során válik aktívvá, és az ottmarad elmékfoszlányokból tudod összerakosgatni azt hogy mit álmodtál percekkel azelőtt. Ezért van az összemosódottnak látod sokszor a dolgokat az álomban, és sokszor nincs értelme, mondjuk emlékszel egy fésű alakú kaktuszra ami mondjuk zenélt, ez lehet három különböző képzet emlékének a maradványa, pl egy fürdőszobában voltál egy kaktusz mintás pólóban a tükör előtt fésülködve miközben a háttérben szólt valami zene. És ennyi marad meg belőle emléknek, vagy többnyire ennyi sem, mert az álmok többségére mégcsak emlékezni sem emlékszel. Ha a memóriád nem aktív, akkor pedig hogyan tudnál dönteni ? Nélküle lehetetlen. Van tudatos álmodás nagyon ritkán velem is előfordul, de az nem természetes, mert álom alatt a tudatos éned inaktív, és a tudattalan az éber. Nem alvóállapotban éppen fordítva van.
Egyébként sok álmomra emlékszem, régebben rendszeresen megálmodtam jövőbeli eseményeket, és emiatt sokat foglalkoztam a témával, de mióta rájöttem, hogy ezeknek a bekövetkeztét nem tudom megakadályozni már nem érdekelnek,és azóta nem is nagyon szoktam ilyet álmodni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito:
Mi arra próbálunk téged rávezetni, hogy mitöl "bejövös" valami (amit már kipróbáltunk/csináltunk/gyakoroltunk) - miözben te igyekszel megcáfolni, hogy ugyanaz a valami (amit nem próbáltál/csináltál/gyakoroltál) egyáltalán bejövös lehet bárki számára is :) Remélem, belátod ezt az alapvetö aszimmetriát a helyzetben. Ebböl leginkább az jön le, mintha szerinted mindenki más kicsit hülye lenne, aki mondjuk meditál, vagy böjtöl, vagy hóembert épít - vagy bármi olyasmit csinál, amit te nem. (Ehhez persze markánsan ki kell jelentened, hogy a dolgok így vagy úgy VANnak vagy NINCSenek.) Új és számodra ismeretlen dolgok esetén nem lehet 1 db eleve meglévö skálán lemérni a bejövösséget, százalékra. Hanem ott pont az a lényeg, hogy a jelenségeket már többé-kevésbé ismerö emberek rá tudnak téged vezetni egy tucat új "bejövösség-mérö" dimenzió létezésére. Ez a megértésröl szól - ha valaki elmagyarázza, hogy mi a "bejövös" a balettban, a németalföldi festészetben, a curlingben, stb., akkor új dimenziók nyílnak meg és az eddigi tapasztalatok is felülíródhatnak.
A szisztematikus elme(meta)programozás témájában pl. John C. Lilly is ajánlott (nyugati) olvasmány. Remekül rávezet, hogy a génekre, "gépre", ösztönökre, testre stb. hivatkozások nem erös és fix indoklások. Ehelyett a tapasztalat azt mutatja, hogy leginkább az elmebeli odaképzelt önkorlátok szükítik le a lehetöségeket. Testi korlátok persze léteznek, de ezek általában tágabbak, mint a képzelt testi korlátok, és tapasztalás útján mérhetöek. Elmebeli korlátok viszont nem léteznek - ez a jó hír :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito;
a legtöbb meditáció aktív. azaz olyan.
minden eldöntendő kérdés. az is hogy meleg leszel és ezen kívül még: _minden_. a gravitációt a hústérben nehezen tudod szabályozni (a levitáció sem a gravitációt babrálja hanem a test halmazállapotát); ugyan az áloméletedben tudod. szoktál álmodni? álmodban minden egyes történés a te döntéseden múlik. gondold végig, hogy mi is történik amikor rájössz álom közben, hogy ez bizony egy álom. a való életben -ébrenlét azaz inkább mélyebb alvásod közben- volt már ilyen flessed?
az egy más kérdés hogy _nem tudsz_ a dolgokról. ez a trükk, a nemtudás az egyetlen "bűn". engedd meg, hogy megint azt mondjam: tíz lépés hátra, hogy lásd a lángoló csipkebokorbogyótól az egész dzsungelt :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha már a vallásoknál tartunk pl Sziddhárta és Jézus is böjtölt, és nem úgy hogy közben a szépséget próbálta keresni, éppen ellekezőleg, a szenvedést kereseték. Ha mondjuk Jézus a sivatagban is a szépséget látta volna, akkor minek ment volna oda szenvedni? Azért ment oda mert ott nem jó lenni. És ilyen formán a tél sem jó, a gatyarohasztó nyári meleg sem jó, és hiába próbálnád meg valahogy magadnak széppé tenni nem sikerülhet, mert ez nem a te döntésed függvénye. Igen vannak benne szép dolgok, mert semmi sem teljesen csúnya, vagy teljesen szép, de attól hogy az élmény 5% tartalmaz kellemes dolgokat összességében még nem lesz jó, mert ott a másik 95% ami kellemetlen. Emiatt én nem látom értelmét annak, hogy mondjuk elkedzjek meditálni, hátha majd olyan jól fogom érezni magam a téli fagyban, mint most tavasszal, mert tudom, hogy nem így van, nem én választottam a génjeimet, nem tudok jegesmedvét csinálni magamból. Az egyedüli amit tehetek, hogy elfogadom megváltoztathatatlannak azt amin nem tudok változtatni, amin meg lehet azon próbálok. Pl télen befűtök a lakásban, felöltözök ha kimegyek, vagy esetleg elköltözök egy déli orszába arra az időre.
@ ifjúszent: A passzivitást úgy értem, hogy nem avatkozol bele a dolgokba, hanem passzivan figyelsz. Milyen meditáció az amelyik nem ilyen ?
"van szabad akaratod. végül te döntöd el, hogy mihez hogyan állsz hozzá. félelemmel eltelve vagy megértéssel közelítesz"
Nem egészen. Van amit te döntesz el,és van amit a gép dob. Van egy tudatos részed, és van egy ösztönös. Nem dönthetsz pl arról, hogy melyik nemhez vonzódsz, vagy hogy tériszonyod van e. Ezekkel szembe lehet nézni / menni, pl Pilinszky meleg volt, de mélyen vallásos keresztény, ezért sosem volt egyetlen kapcsolata sem, vagy pl lehet ejtőernyőzni, de attól akinek tériszonya van még ugyanúgy fosni fog odafent, maxiumum vissza tudja folytani, de sosem lesz olyan, mint akinek nincs ilyen. Ezek a dolgok nem eldöntendő kérdések. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @Én+te+ö=gén:
Az a baj, hogy ez nem így van. Van szépség a télben is, főleg ha jó messziről vagy egy meleg szobából nézed, mert ha kimész a minuszokra megfagysz. Ez minden emberre egyformán jellemző, mert a téli időjárás az emberi test komfortzónájától igen messze van. Fellehet öltözni persze, de az kb ugyanolyan mint amikor a szobából vizsgálnád a jelenséget. Az meg milyen már, amikor egy szkafanderből, csakhogynem teljesen elszigetelten magától a jelenségtől próbálsz egybeolvadni vele. Amikor a tavaszról beszéltem én nem úgy élem át, hogy közben próbálom minél jobban elszigetelni magam tőle, hanem éppen ellenkezőleg, amilyen érzékszervem van azt próbálom megnyitni az irányába.
És igen ez nálam úgy néz ki, hogy utálom a telet, mert a 90%-a eléggé szuboptimális élhetőség szempontjából. Szóval addig várok amig tavasz lesz, és ez adja az igazi varázsát, mint amikor sokáig visszatartod a levegőt, és már fulladozol, és amikor nem bírod tovább kiengeded és veszel egy mély lélegzetet. Vagy mondjuk sokáig nem ettél és már lyukas a gyomrod és megeszed az első falatokat. Mindig azok a legfinomabbak, az esik a legjobban. És ez nem olyan, hogy a tavasz meg a tél vagy a nyár az egyformán jó, óriási különbségek vannak közte. Nem a véletlen műve az, hogy télen visszahúzódik a természet, a rovarok begubóznak, a növények lomb nélkül, az állatok egy része téli álomban a madarak délen stb.. Nem a véletlen műve hogy a sivatag kopár és elhagyatott. Menj ki víz nélkül aztán próbálj meditálni az 50 fokban úgy hogy meglásd a homokszemben a csillogást, és ne arra gondolj, hogy mindjárt szomjanhalsz. Nem fog menni, aki az ellenkezőjét állítja az hazudik, mert ez nem a te döntésed, hanem a testedé, amelyik jelez, ha olyan történik ami nem jó neked. Azért alakult ki többnyire a mérsékelt övben az emberi civilizáció, mert a sivatag vagy a sarkvidék féle extrémitások rosszak az embernek. És a tavaszi időjárást pedig azért szokták szeretni, mert ez az optimális a számunkra.
Ezek közül amiket leírtam, hogy szeretek egyik sem tudatos döntés eredménye, hanem mind ösztön. Az, hogy van benned egy kód, előre eltárolt jelek halmaza,ami meghatározza, hogy te mitől fogod jól érezni magad és mitől nem. Meditálhatsz akármennyit, ezt nem fogod tudni megváltoztatni, vagy elfogadod, hogy így van, vagy 'kivonulsz' a világból abba a tudati kómába amit korábban leírtam. De onnantól, hogy elfogadod, hogy ember vagy, ezekkel meg kell tanulnod együtt élni. Nem nézőpont kérdése pl az, hogy az emberi testnek energiára van szüksége a létezéshez, ezért táplálkoznod kell, és ha ez nem történik meg éhezel, és ez kínozni fog, ami sosem fog jól esni, akárhogy próbálod meglátni a dolgokban a szépet meg a jót eközben. Folyton cupákos falatok fognak az eszedben járni és ez nem olyan hogy akkor elszámolok 100-ig meg veszek pár mély levegőt és akkor nem fog fájni. Pont ez a lényege, hiszen ha lenne hova menekülnöd, akkor nem kéne szenvedned, és akkor nem lennél kényszerítve arra, hogy egyél, és éhenhalhatnál, ha akarnál.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito:
Létezik a szintén buddhista eredetü "mindfulness" gyakorlat is, amit folyamatosan kell a mindennapi életben alkalmazni. Ez tehát nem ülömeditáció, hanem (leegyszerüsítve) a tudatos észlelés és az adott pillanatban jelenlét folyamatos gyakorlása. Olyasmi tehát, amivel még teljesebben át tudod élni a "most"-ot - legyen az akár az általad kedvelt tavasz illatai, színei, hangjai stb. A megélés pedig nem ugyanaz, mint a ragaszkodás. A teljesebb észleléses élményeket senki sem akarja elvenni töled, vagy lebeszélni azokról. A tavasz-ragaszkodás az lenne, amikor nyáron, összel és télen azon kattognál, hogy mikor lesz már tavasz, és emiatt rosszabbul éreznéd magad az adott évszakban. Tehát akarnál valamit, ami nincs (ott) és nem akarnál valamit, ami (ott) van. A teljesebb megélés az, amikor ugyanúgy ki tudod csatolni a szépet és jót a nyári nap forróságából, az öszi falevelek színpompájából, és a téli zúzmara csillogásából IS. Ettöl a tavasz még nem fogja ráncolni a homlokát, hogy megcsaltad a többi évszakkal :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | azért nem vagy te olyan elveszett, látod .-)
de engedd meg, hogy:
"Amit meditációval szeretnének elérni azt nem lehet félrefordítani, és amennyire láttam mindegyik arról szól, hogy próbáld meg kiüríteni a gondolataidat és átadni magad a teljes passzivitásnak. Én máshogy gondolkozom, alapvetően nem a kell, hanem a lehet irányába,lehet ezt tenni vagy amazt, tisztában kell lenni a következményekkel,és tudni, hogy mit miért teszel. Ennél tovább nem érdemes belefolyni a dolgokba mert egy olyan labirintusba szövi bele magát az ember aminek sehol nincs vége."
1. nem tudom milyen meditációkat láttál, de amit leírtál, annak vajmi kevés köze van a meditációhoz. főleg a teljes passzivitásnak; sokkal inkább egy jól végbevitt meditáció esetében: szellemileg sokkal összeszedettebb vagy, mivel: rábírtad magad, hogy ne kalandozzon el az elméd, tehát aktívan figyelted önmagad és ezáltal természetesen az egész világmindenséget.
2. tisztában lenni Minden következménnyel annyi, mint: megszabadulni Minden félelemtől.
3. a szavak labirintusa az, ami a keresőt rendszerint tévútra viszi. a buddhizmus (és még néhány vallás) óva int attól, hogy a megfigyelővel azonosulj. a trinitás így hangzik: megfigyelő-megfigyelés-megfigyelt. na látod; máris kiütközik ismereteid hiánya: ugyanis én például olyan meditációs technikát is ismerek, amiben egyszerre kell mind-a-három lenned, ami pedig minden, csak nem passzivitás.
4. a buddhizmusban és a legtöbb vallásban és testvériségben, titkos társaságban a cél az, hogy célt találj jelenlegi bőrizomtömlőd életének. hogy emberként mit csinálsz. láthatod, hogy óriási különbség van egyes emberek között, nagyobb, mint mondjuk a mezei zsurlók vagy az erdei cickányok egyes egyedei között. ezzel arra célzok, hogy van szabad akaratod. végül te döntöd el, hogy mihez hogyan állsz hozzá. félelemmel eltelve vagy megértéssel közelítesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyetértek, ezt mondtam kezdettől fogva, hogy a tapasztalat és az elképzelt kép más. Amíg nem tapasztalod az ürességet addig csak egy idea, amiről azt gondolod, hogy jó lesz neked (de honnan ?), aztán lehet, hogy jó lesz lehet hogy nem (számomra nem). Amit meditációval szeretnének elérni azt nem lehet félrefordítani, és amennyire láttam mindegyik arról szól, hogy próbáld meg kiüríteni a gondolataidat és átadni magad a teljes passzivitásnak. Én máshogy gondolkozom, alapvetően nem a kell, hanem a lehet irányába,lehet ezt tenni vagy amazt, tisztában kell lenni a következményekkel,és tudni, hogy mit miért teszel. Ennél tovább nem érdemes belefolyni a dolgokba mert egy olyan labirintusba szövi bele magát az ember aminek sehol nincs vége. Én szeretem az élet szépségeit, mégha néha meg is kell szenvedni értük mert úgy gondolom megéri. Szeretem azt hinni,hogy amit megfogok, látok, érzek, az valóban ott van, mégha tudom, hogy ez nem feltétlen így igaz, de amikor látom a frissen zöldelő tavaszi fák levelein keresztül átszűrődő zöldes-sárgás napfényt, érzem a szilvavirág illatot, az ágak hátterében az ég tiszta kékjét, hallom a csicsergő madarakat akkor már nem számít semmi más. 'Valóság' azon belül is tavasz függő vagyok ha úgy tetszik, és azóta az élmény óta méginkább az lettem,mégjobban tudatosult bennem, és az ezekhez való ragaszkodást nem tekintem rossznak mert ez éltet, és semmi pénzért nem cserélném el más élményekre. Ha tudnám hátrahagynék mindent és megállnék abban a pillanatban örökké és ez lenne a cél, vagy ha ezt nem is tudom elérni, legalább megközelíteni valahogy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (És még zárójelben hozzátenném: ahogy egy idegen nyelvről, bármilyen szakmáról, vagy akár csak egy filmről is akkor alkothat átfogó véleményt valaki, ha ismeri, csinálta, látta stb stb. A gyakorlás, a tapasztalás útján kaphatunk valós képet magunkról, a világról, a buddhizmusról is. Meditáció ) |
| | | | |
|
