 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | |  | |  | | | carvalito:
A "vagy" és a "csak" mind a zsákutca részei :) Meg hogy egyáltalán elkezded az élményt szétszedni, hit és értelmezés dimenziókra. Én csak röhögtem, hogy Neo csontra beszopja a kis urigeller büvésztanoncka magyarázatát :D (Bár mondjuk már elötte összenött a szája a rendörségen, satöbbi. De már jóval elötte az 1992-es Drakulában is csak folyamatosan hülyén rácsodálkozott minden paranormális dologra ez a Keanu.) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | @Én+te+ö=gén:
A materialista én a transzcendentális világnézet is csak egy értelmezés, mindegyiknek megvannak a maga korlátai. Én a magam részéről szeretem azt hinni, hogy magának az almának van íze, és a zamata amit érzek nem ingerületek vad tánca a fejemben, holott tudom, hogy a kettő egyformán téves elképzelés. De egyszerűen szeretek érezni és úgy jobban 'érzem' magam, ha belefeledkezek ebbe. Még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy minden dolog csupán illúzió. Nem is tudom, hogy amikor Neo megtudta, hogy a kanál nem létezik, hogyan nem őrült bele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito:
Ez a redukcionista materializmus buktatója :) Egy mechanisztikus világ- és emberkép csak neurobiológiai folyamatokkal, testi szervekkel, fizikai törvényekkel, információfeldolgozó-jeltovábbító gépként tudja értelmezni és kezelni a jelenségeket. A "tartalom" és "jelentés" viszont absztrakt dolgok. A materialista világkép nem tudja értelmezni, hogy a kvantitatív fizikai-biológiai alapokból hogy épülhetnek fel bonyolult kvalitatív jelenségek. Ha az alapgondolkodást nem a jelenségek (pl. zene, szerelem, áhítat) emberi megélése határozza meg, hanem a folyamatok szétcincálása és kényszeres megmagyarázása, akkor a hétköznapitól nagyságrendekkel bonyolultabb (pl. transzcendens) élményeknél zsákutcába fut a racionalizáló gépezet. Ilyenkor jön be ez a konklúzió, hogy "ami nem magyarázható, az nem létezik". Pedig ez csak egy tapasztalási önkorlátozás: a rendszer egyszerüen kizárja azt, ami ismeretlen a számára. Vagyis csak azt tartja valósnak, ami meg tud magyarázni. Ez a "csak az valós, ami magyarázható" pedig értelemszerüen téves paradigma, hiszen a valóság nem függhet a megismerés korlátaitól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @ Én+te+ö=gén:
nem, ennél sokkal többről van szó, nem csak az ego nem létezik, hanem semmi sem létezik valójában. Ezt nem úgy értem, hogy mondjuk amit éppen olvasol most az egyátalán nincs, hanem azt, hogy nem valódi, nincs mögötte tartalom, csak a forma van, mint amikor álmodsz egy almáról mondjuk, és álmodban beleharapsz és eszel belőle, de valójában az az alma nem létezik, csak a képzete,de még az sem, mert az is csak egy képzet. Például amikor hallgatsz egy zenét és elgondolkozol azon, hogy mi is a zene, hogy van a levegő, és az rezeg,ami megrezegteti a dobhártyádat és abból egy elektomos ingerület lesz ami továbbítódik az agyba és ott bejár pár idegsejtet és akkor végül eljutunk oda, hogy hogyan lesz ebből az agyi aktivitásból a zene érzete, a hang amit hallasz és főleg az érzelem amit kivált ? Mi köze van a levegő rezgésének a dallamhoz, a szomorúsághoz vagy éppen a vidámsághoz ? Valójában semmi, mert ezek annak az eredményei, hogy az agyadban van egy csomó eltárolt jel(emlék) amiket ez a rezgés aktivál, és ezek az eltárolt jelek (pontosabban az aktiválásuk) hozzák létre azt amit zenének hallasz az nem a rezgés, hanem a rezgés által aktivált jelek által lértehozott valójában (a külső fizikai világban) nem is létező információhalmaz. De magukat az eltárolt jeleket is úgy érzekeled mint a zenét, közvetett tapasztalás útján, tehát az hogy ott jeleket látunk az sem lehet valódi, és így tovább mindenre... ez egy követekztetés, amit így utólag emiatt az élmény miatt tudok levezetni, de akkor ezt közvetlenül tapasztaltam.
@Nadir&Zenit:
Észrevettem addig is hiszen szerettem csinálni ezeket, azért kapaszkodtam vissza (szószerint kapállóztam, kapartam ahogy mások leírták), csak nem értékeltem ennyire fel. Képzeld el, hogy bezárnak egy sötét helyre, ahol nincs senki és semmi, nem történik semmi csak vagy az örökkévalóságig és sosem tudsz kiszabadulni. Nem értékelsz fel bármilyen történést amit eddig megéltél ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Carvalito:
Azt mondod, hogy Salvia mama megtanított téged értékelni az élet apró dolgait, melyeket addig észre sem vettél? :) Ez igencsak pozitív tapasztalásnak tűnik számomra :).
Bár élményleírásod elgondolkodtatott, és arra jutottam, hogy felelőtlenség volt részemről ebben a Smart drugs topic-ban megemlíteni ezt a LSD ginseng dolgot mivel én is csak másodkézből hallottam, és esetleg olyanokat bátorítok ezzel szerhasználatra, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mivel kísérleteznek. Ezért kérem Gént, hogy a 73-as hozzászólásomból a (Hallotam
.valami benne?) részt/ vagy az egész hozzászólást törölje természetesen jelen hozzászólásom ezen bekezdésével együtt, ha ez kivitelezhető.
Előre is köszi, és bocs a plusz melóért!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito:
Alternatív értelmezés: az élményed során nem a világ szünt meg, hanem csupán azt tapasztaltad meg, hogy az egód nem egy fixen létezö origója az univerzumnak, hanem csupán egy illuzorikus virtuális valóság-interface :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Aki túl sokat LSD zik elhiszi, hogy van valami körülöttünk amit napi szinten nem érzékelünk"
Én nem LSD-ztem de salvián keresztül én azt tapasztaltam, hogy nincs semmi. Sőt, mi sem létezünk, semmi sem valódi. Nincs fizikai világ, nincsenek atomok, energia stb miden csak egy virtuális valami. Borzasztó érzés volt, még most is rossz rágondolni,olyan, mintha meghalnék. Mintha egy álomban lennék bezárva, amiből soha nem tudok felébredni, de közben érzed azt ahogy forgolódsz az ágyban. Úgy láttam a világot, mintha az egész mindenséget egy lufi belsejéből nézném, és hirtelen rájöttem, hogy a külvilág nem a lufin kívüli világ, hanem az a 'belső' és a lufi ahol a levegő van ahonnét a világra tekintek az van kívül, és az nem más mint egy vákum, a végtelen semmi, az üresség. Mintha fognám a lufit és kifordítanám úgy, hogy körülölelje és becsomagolja az egész világot. Nagyon nehéz szavakkal leírni, azért is írom ilyen furán, de ilyennek tűnt, minden emlék, történés, információ egy zárt halmazként láttam amit körülölel a nagy semmi és innét néztem az egészet egyben. Nem volt idő sem, a pillanat és az örökkévalóság egybe értek. A világ sem 'létrejött' hanem van, mindig is létezett létezik folyamatosan és változatlanul ennek a semminek, az űrnek a természetes velejárója,mint a tűznek a füst. A kettő egy és ugynaz csak más szemszögből. Amiről te beszélsz az is csak egy részlet, egy nézőpont semmi több. Hogy éppen megy atrip az semmiben nem különbözik attól amit valóságnak hívsz, az egy éppen ugyanolyan 'high', csak egy másik origóból nézve. Odakint valójában nincs semmi, nincs nézőpont csak az abszolút nulla. Amikor ezt átéltem annyira sokkolt, hogy egyből vissza akartam kapaszkodni a 'valóságba', nem esett jól, hogy nem voltam 'én', mondom olyan volt, mintha megszűntem volna létezni,nem volt én tudatom, nem tudtam ki vagyok, nem voltak emlékeim, de láttam őket kívülről és azt hogy az egész csak egy illúzió. Senkinek nem kívánom azt az érzést, azóta is ha tehetek nem gondolok rá, szeretem azt hinni, hogy minden olyan,minden amilyennek tapasztalom, és főleg az apró örömök, egy egy levegővétel, a napsütés érzése a bőrömön, egy pohár hideg víz amikor szomjas vagy, amikor reggel kipihenten kelek fel, amikor eszek valami finomat, ezek azok amik hiányoztak amikért olyan gyorsan visszamenekültem onnét az életbe, ezek többet érnek akármilyen szernél,és 1000x erősebb függőséget okoznak bárminél. Mindezt csak azért nem tapasztaljuk, mert a megszokás miatt 100%-os a tolerancia, de én valahogy belekerültem abba az állapotba ahol ettől meg tudtam szabadulni és a mai napig vissza tudok rá emlékezni pontosan, mert annyira mély nyomot hagyott bennem, annak ellenére, hogy szavakkal soha nem fogom tudni szerintem jól leírni ezt az érzést. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát ezt köszönöm,
még egy párszor el fogom olvasni a jövőben. |
| | | | |
| | | | | | 603. sun5000 | 2014. március 13. 23:53 |
| | | | | | | Valaki teljesen jól összefoglalta:
--A REIKI-ről szeretnék hallani.
----Csak olyan beavatást vállalj és folytass, melyért anyagi áldozatot nem kívánnak tőled.
A REIKI-tanfolyam, mint minden bensőleg építő tanfolyam, addig jó és előnyös, amíg azt a célt szolgálja, hogy növekedjen benned a szeretet. Az egész földi életnek ez az értelme. Különböző tanfolyamok, melyek meditálásokat tanítanak, azt a célt szolgálják, hogy felfedezzétek magatokban azokat az erőket, amelyek által jobban tudtok parancsolni önmagatoknak. Ez azért nagyon fontos, mert az ember boldogsága a földön egy olyan fejlődési folyamat, amely csak önfegyelem által maradhat meg azon az úton, amely biztosítja számára a benső békét. Legtöbb ember éppen azért nem tud önmagára találni, mert másoktól várja a fegyelmet és nem önmagán vasalja azt be.
Fölhívom figyelmedet azonban arra, hogy azokon a tanfolyamokon, amelyeken komoly összegeket zsebelnek be az előadók, ott az áldásnak nincs sok tere. A beavatásokat pedig egyenesen bűnös dolog pénzért vásárolni! Vannak reiki-tanfolyamot végzett boldogtalan emberek, és vannak reiki-tanfolyamot nem végzett boldog emberek. És ez elmondható minden tanfolyamról. Azért mondom ezt, nehogy egyedüli üdvözítő tanfolyamnak gondold bármelyiket is. A döntő az, hogy akard megtalálni magadat, azért, hogy jobban le tudj mondani mások szolgálatában önmagadról, és ne valami különleges élményeknek megszerzésén fáradozz. Ez utóbbi üres járat! A fölvetett kérdéseidet mind az előbb elmondottak alapján kell felmér- ned.
-----Ez "teljesen" így van. Meg lehet találni mindenkinek azt a szintű tanítást, amire éppen a fejlődéséhez szüksége van és nincs benne a pénz. Mert szeretetről, gyógyításról, tudatosságról van szó, ezek túl kell, hogy lépjenek az anyagiasságon.
Persze vásárolni is lehet tanítást beavatást. Az a könnyebb, mert ilyen árusok már mindenhol vannak.
------Ahol szerepet kap a pénz, ott a mulandóság értéke föléje nő az örök értékeknek. Ahol valaki még nem látja át, hogy mind az egészség, mind a betegség, eszköz, ott az igazi szeretet magatehetetlenül várakozik. Igen, mert ott az élet igazi értelme célját vesztette.
Tény és való, hogy amit pénzért árulnak, ahhoz a tudatosságnak vajmi kevés köze van. Csupán annyiban van közöm ezekhez, amennyiben minden, ami a ti természeteteknek velejárója, Velem van kapcsolatban.
A REIKI nem más, mint a természetetekben lévő pozitív magocskáknak felszínre hozása, alkalmazása. Azt természetesnek tartom, hogy bizonyos tanfolyamokért valaki pénzt kér, de maga a beavatás nem lehet árucikk, mert mindenkiben, éspedig ingyen, benne van mindaz a képesség, amelyet a REIKI a felszínre hoz.
A REIKI beavatásért kért összegek egyes helyeken, enyhén szólva erkölcstelen kizsákmányolásnak minősülnek! Visszaélés a hiszékeny emberek jó szándékával! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | na most asszem megértettem valamit. :D
elmondom, de csak az igazán jó búvároknak ajánlott.
sok para van, megértem, hogy az emberek paráznak. itt van ez az atom, meg a moszlimok, meg az örmények, meg a tálibok, meg az amerikaiak, itt van izrael, kongó, csád és ruanda. van még itt kuba és venezuela, mexikó és észak-korea.
sok agytörést okozott a bábel dolog, szerencsére áttöréseket értem el a "szentkönyvek" tanulmányozásában, úgyhogy megértettem, hogy a meg nem értés az, ami x ideje meghatározza az emberiség útját.
ki tudja, hogy meddig élünk? lehet, hogy ez még csak egy nagyobb skálán a vaskor, és majd most lépünk a bronzkorba, és eme történelmi paradoxonnal élve:
a kemény és hideg vasszívet mondjuk felváltja egy lágyabb, egy már "nemesfémszerűséget" is tartalmazó ötvözet pumpálja a vért ereinkben.
hogy mit fogunk majd csinálni 200-3000-50000 év múlva? ugyanazoktól a dolgoktól fogunk parázni? fogunk egyáltalán parázni? szerintem valahol minden tudja a választ; mindegy-nem-későbbnem.
a nyugati elmém szerint elképesztően gyorsan változik minden, a keleti elmém pedig békére int, hisz ez csak egy hullám a végtelen óceánon, mégha nagyobb is, mint a közeli múltbeliek.
ugyanakkor ezotériás kiképzésem kiválóan segített a világ jelenségeinek csokorba rendezésében, de ez nem több, mint egy szép virágcsokor, egy dísz, amelynek egységében, formájában, illatában gyönyörködni lehet. a virág elhervad, a cserép megmarad. egy darabig :D
aztán ittvannak a betegségek. most maradjunk annyiban, hogy kedvelem a titkokat, és igyekeztem tüzetesen vizsgálni, hogy milyen erő teremtette a betegséget. paráztam egy ideig különben ezektől a témáktól, kell valamiféle elhivatottság ezek tanulmányozásához. először a vírusok, aztán a genetikai betegségek és végül a rák. igazából mindegyik fogalomkör tele van olyan dolgokkal, ami teljesen egyértelműen példázza, hogy hogyan működik az univerzum. valójában olyan igazságos, hogy azt el sem lehet mondani. legalábbis szerintem. vagy remélem?
közben persze dolgozom, igyekszek tanulni, főzni, beágyazni reggelente, kitakarítani stb. vannak egyéb fantasztikus terveim is, pl csinálok egy számítógépes játékot, aminek a karma lesz a "motorja". mert miközben az ember a virágcsokorban gyönyörködik, valahogy el kell küszködnie magát az emberek között a deák téri metróösszekötő aluljáróban. várnia kell a buszra 20 percet. bunkó az eladó. intrikai hajlammal rendelkező kollégával vitatkozás. régi ismerőssel kemény vitázás, másokkal komoly együttműködés. van barátom (mármint f vagyok, cimborám, jó barátom [ugye Bud S. és Terrence H. szerint aki barátot talál, az aranyat talál]), sőt barátnőm is, akinek megcsókolhatom az arcát. akinek az anyja ilyen meg olyan. anyám pedig mindenáron azt akarja, hogy rakjam a pénzem bankba.
Jancsó (R.I.P.) interjút olvasva ugrott be, hogy az áramnak is feszültség kell, hogy fusson a vezetékben. ő háborúról és békéről beszélt, de Mikibá' kőkemény vasvonalas forma, a prima materia mesteri élvezője :-) ezzel nincs semmi gond, mert az őt követőekben is csak fokozatról-fokozatra változnak meg a szív+agy elektromágneses tulajdonságai. persze a szélsőségeket nem lehet elkerülni, hiszen így optimalizálódik a kísérlet.
0=1-1 végül minden kiegyenlítődik. legyen béke a bolygón, de lobogtassa a szenvedély szele az emberiség hajójának vitorláját, hogy elméjét csodálatos, szeretettel és megértéssel teli vizekre sodorja. végül a békét választom, de az írástudományról se mondok le. azt majd egy másik kor szülötte! :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért vigyázz azzal a gondolkodóval, aki így gondolkodik.
a szart a palacsintádba elsősorban te tetted bele, kényelmes álláspont kívülre mutogatni. "hát nem érted, hogy aki a belsejét csinálta az csinálta a külsejét is?" persze, a dramatizáló elme okvetlen bajba sodorja az embert, okvetlen elkezdi magát azonosítani a dramaturgiával, a szereplőkkel, a színjátékkal.
gyújtsd meg a gyergyád és ne átkozd a sötétséget. "megmászom ezt a hegyet" kimondani sokkal könnyebb, mint megtenni. idő, idő, idő. a idő a mindenség oldalán áll. ez biztos. másképp hogy a viharba szegezték volna a bolygókat úgy az ég boltozatára, hogy azok ne ütközzenek, de ne is távoladjanak el nagyon? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Volt egyszer egy ember, aki rendkívül elégedetlen volt az életével; mindazonáltal, hogy sokkal többre lehetett volt hivatott, mint ahogyan élt. Felismerte, hogy akárhogy is kozmetikázza a helyzet komolyságát - itt bizony szar van a palacsintában. Szükségeltetett tehát egy megoldás, mely által az aktuális életszínvonala felemelkedhetne az önmagában rejlő lehetőségek által nyújtott lehetségeshez. Egy napon azon kapta magát, hogy egy, az elégedettség érzése kapcsán felmerült gondolatmenete odáig fajult, hogy felismerte: ha egyfajta morális látószögből vizsgálja az emberi fajt, akkor rádöbben, hogy bizonyos részhalmazokkal egyszerűen képtelen önmaga emberi mivoltát összeegyeztetni, merthogy ezek az egyedek a fejlődéstől elképesztően eltérő vonal (vakvágány) mentén építik fel a "tudatosságukat". Két ember közt egy lehetséges különbség például (egy human nevű halmazból vonatkoztatva), hogy az egyik agyonveri a fókabébiket egy tengerparty alkalmával, hogy aztán lenyúzhassa azt a zseniálisan egyedi prémet a testéről, melyet évmilliók evolúciója tökéletesített - könnyesre röhögve magát perverz "élvezetében"; egy másik viszont mindeközben egy olyan világról álmodik, melyben robotokat gyártanánk fegyverek helyett egymást kihúzva a monotonitás halálos mókuskerekéből, hogy végül együtt alkossunk valami csodálatosat ebben az univerzumban (ha már itt ébredtünk ugyebár...). Namármost a vizsgálati szempontokat figyelembe véve ez egy tektonikus hasadék, és nem holmi különbség! No de ki hozzon ítéletet, és ki vesse az első követ bárkire? A válasz keresése helyett inkább elképzelte azt, hogy (holnap) bewarpol a NAPrendszerbe egy ismeretlen hajó (designed to interstellar travel), és éppen őt halássza elő a zavarosból a probe, aki a mintavétel feladatát kapta. Vajon milyen válaszai lennének a segítő szándékú, mindazonáltal racionális földönkívüli faj első körön felmerült kérdésére hogy: -Ti mi a lóf...t csináltok itt gyerekek, de legfőképpen MIÉRT?
Csak akkor van jövőnk, ha támogatjuk egymást...
A konstruktivitás ereje abban rejlik, hogy nem lehet vele szembeszállni. Fel lehet nőni hozzá, és ezúton felemelni a környezetedet is (az egészséges versenyszellem motivációja); a másik lehetőség, hogy (a tükrök gondos elkerülése mellett) lent lehet maradni a trollbarlangban. Megállítani azonban lehetetlen. Merthogy aki gyertyát gyújt, az bizony nem átkozza tovább a sötétséget... |
| | | | |
|
