 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | |  | |  | | | Persze, gondoltam,hogy nem komoly a kibukás :-)
Az egy seggel két ló ez esetben azt jelenti, hogy lehetetlen eltávolodni valamitől úgy,hogy kapaszkodsz bele. Vagyis a lelki előremenetel azt jelenti,hogy fokozatosan eltávolodsz az anyagi kötelékektől.
Igazából nincs is olyan,hogy anyagi ugyanis minden lelki végső soron.
Anyaginak akkor nevezhető valami, ha nem a Legfelsőbbel kapcsolatban látjuk, használjuk /pl. szabad akarat,elme, intelligencia, ego/ akkor ez egy anyagi látásmód.
Egyszer egy király és egy bölcs között elhangzott egy beszélgetés és a király kérte a szentet,hogy magyarázza el az anyagi létezést. A bölcs erre odarohant egy fához ami a közelben állt, átkarolta és kiabálni kezdett: Engedj el,engedj el
Szóval nem lehet tüzet gyújtani a víz alatt, de ez nem a dolgok megtagadását jelenti mert az sem különb a ragaszkodásnál. Mindent a megfelelő tudatban kell használni, megélni
.
Azt,hogy ezt miként lehet megtenni a különféle hiteles szentírások elmondják nekem, a Gita volt eddig a leginkább inspiráló azért idézgetek mindig.
És az említett lemondásról is található egy vers:
Aki nem ragaszkodik munkája gyümölcséhez, s kötelessége szerint cselekszik, az az élet lemondott rendjében él. Ő az igazi misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző / Bg 6.1/
A tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző a világtól elvonuló, magányos önmegvalósítót jelöli.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Notimpersonal
Abszolúte nem rágtam be, csak ezt szülte a pillanat :-) Ezek a szent szövegek rendben vannak, de én nem fogadok el mindent csak úgy, mert le van írva. Amivel nem értek egyet, azt inkább kihagyom.
Hogy érted azt hogy egy seggel két lovat?
Kevesebb komolyságot, ha kérhetném :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Be kell vallanom eleinte nem értettem mért írjátok ezt a "világtól elvonuló magányos önmegvalósító" dolgot. De azt hiszem megvan,nem rég írtam be egy idézetet amiben ez volt: "A sannyásik akik lemondanak erről a világról,megszakítanak minden kapcsolatot vele: megválnak családjuktól, a feleségüktől, a gyerekeiktől, a barátaiktól, az otthonuktól, a gazdagságuktól - vagyis mindenüktől- annak érdekében,hogy elnyerjék a Brahman boldogság transzcendentális örömét
..
Ez később úgy folytatódik, és ez az idézet lényege is, hogy ezzel csupán egy bizonyos Brahman boldogságot érnek el /most mindegy,hogy nevezzük nem egót gazdagítani akarok a szavakkal az általam olvasott könyvben így hívták/ de az igazi transzcendentális boldogság ez felett áll noha a személytelen megvalósítása is valóság vagyis transzcendentális.
Így folytatódik az idézet: De az adhoksaja-boldogság fölötte áll a Brahman-boldogságnak.
Természetesen a jelen kor embereinek nem az való,hogy mozdulatlanul üljenek egy szent helyen samádhiba merülve, erre képtelenek lennénk.
Ami a Védák által javasolt folyamat az említett idézet végén olvasható!!! A lényege,hogy élet minden területén a kötelességek végzése közben /ilyen mindenkinek van /próbálkozzunk tudatosak lenni. Ez egyfajta napi meditáció.
Ami a lemondást illeti a ragaszkodás az amiről le kell mondani ez szüli az evilágibeli létet.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "de feltétellé tenni a világról való lemondást a lelki fejlődéshez szerintem megér egy acélbetétes bakanccsal való megrugdosást."
most akkor vagy ez vagy az...
nem lehet egy seggel két lovat megülni :-)
mindegy mindenesetre ha nem így van még nem kell berágni ha valaki mégis így gondolja |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :-)
Azt azért nem mondanám de igen jó gondolat.
Sajnos mint említettem is nem vagyok elkötelezett önmegvalósító inkább csak olvasgató, keresgélő.
Az viszont lejött,hogy ez a világ mint egy börtön azok számára van akik istent játszanak és mindent maguktól tudnak. Mindenkit e világ törvényei irányítanak de ez nem elég ahhoz,hogy rájöjjenek nem ők az irányítók.
Az egyik legfontosabb feltétel az alázatosság /és egyben talán a legnehezebb/
"Az ember legyen alázatosabb az utcán heverő szalmaszálnál..."
Csak ilyen elmével lehet elfogadni az út ismerőinek segítségét. Ellenkező esetben megpróbálhatnám magam átúszni az anyagi lét óceánját. Sajnos annyira nem vagyok jó úszó :-)
Inkább megpróbálom a már kitaposott ösvényt járni. Persze ezt most itt úgy adom mintha erőfeszítéseket is tennék de sajnos ez az olvasásban ki is merült eddig
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hm...látom itt már komolyabban beindult a prédikálás az odaadó szolgálatról, a meghódolásról,a tisztulásról! :-)) Prabhu :-))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én sohasem értettem ezt a világtól elvonulós, magányos önmegvalósítós dolgot. Azért öltöttem volna testet, hogy mindenről lemondjak? Isten mindenben benne van, ezt lassan már egy óvodás is tudja (talán még jobban is, mint mi), miről mondjak akkor le? És ki az aki lemond?
Isten maga a nagybetűs élet, nem főnév, nem kővé merevedett változatlan valami, hanem Ige, folyton áramló, folyton változó.
Amikor megpengetem a gitáromat és hallom a húrok harmóniáját, akkor érzem istent csak igazán, amikor átölelem a szerelmemet, átölelem a barátomat, akkor érzem csak igazán, ha a nyüzsgő piactéren állok 500 ember között, akkor érzem csak igazán, ha egy hegytetőn ülök teljesen egyedül, akkor érzem csak igazán, ha átölelek egy fát szeretettel, csak úgy, akkor érzem igazán, mi a különbség ezek között? Nem a kapcsolatok, nem az érzelmek zavarnak be, hanem az, ha káosz van benned, és az nem múlik el attól, hogy elvonulsz remetéskedni a pic.ába. Tudom, hogy meghalok és azok az emberek és azok a dolgok amiket szerettem nagy valószínűséggel semmivé foszlanak majd, és akkor mi van? Kezdjek el most félelemből lemondani mindenről, csak mert "úgy tűnik" ez vagy az vár rám a halál pillanatában, amiről ku.vára nem tud senki semmit? Az a nagy helyzet, hogy magasról teszek rá, mi vár majd, most a most van. Inkább 1000%-al átélem a jelent, bármit is tartalmaz...
Előfordulhat, hogy valakinek az egyedüllétre van szüksége, különbözőek vagyunk, én is szeretem az egyedüllétet, de feltétellé tenni a világról való lemondást a lelki fejlődéshez szerintem megér egy acélbetétes bakanccsal való megrugdosást. Már bocsánat, Lucifer beszél belőlem :-) |
| | | | |
| | | | | | 256. cellux | 2009. október 12. 09:59 |
| | | | | | | Szuper.
Ezek szerint nem kell tennem semmit a spirituális önmegvalósítás érdekében, hiszen valamennyi számba vehető tevékenység analízise során ugyanaz derül ki, ti. hogy a végcél az egó gazdagítása. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " Óh, Bháraták legjobbja! Négyféle jámbor ember kezd hozzá odaadó szolgálatomhoz: a szenvedő, a gazdagságra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után kutat."
/ Bg. 7.16/
Ezek az emberek különféle körülmények hatására fordulnak a Legfelsőbb Úrhoz, hogy odaadó szolgálatát végezzék. Nem tiszták mert az szolgálatért cserébe vágyaik teljesülését akarják. A tiszta lelki tevékenység mentes a törekvéstől és az anyagi haszonvágytól. A Bhakti-rasámrta-sindhu gy ír:
" Az embernek kedvezően, a gyümölcsöző cselekedeteken és a filozófia spekuláción át megnyilvánuló anyai nyereségvágy nélkül kell a Legfelsőbb Úr transzcendentális szerető szolgálatát végeznie. Ezt nevezik tiszta odaadó szolgálatnak."
/Brs 1.1.11/
Amikor a négy csoport egyikéhez tartozó ember a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatához lát, s egy tiszta személy társaságában teljesen megtisztul, akkor ő is teljesen tiszta személyé válik.
|
| | | | |
| | | | | | 254. cellux | 2009. október 12. 09:00 |
| | | | | | | Én arra jutottam, hogy az menjen el magányos önmegvalósítónak, aki eléggé kiismerte már a vágy világait ahhoz, hogy ne akarjon többé semmit sem megragadni: már minden megvolt, ismeri jól az összes helyzetet - a filmet, ha úgy tetszik -, így nincs rajta hatalma semminek, ami a vágy világából való. Pl. az, aki azért megy el önmegvalósítónak, mert a világban nem sikerült elérnie valamit, és a "spirituális" színtéren próbálja kárpótolni magát - "hát, a világban nem sikerült, de ez a spirituális dolog úgy tűnik, megy nekem, majd itt megmutatom, hogy én vagyok a faszagyerek" -, az szvsz eléggé sokat szívhat, ha másért nem, azért, mert a vágyai gúzsba fogják kötni az úton, és minél jobban harcol ellenük, annál keservesebben fog szétfeszülni az, ami van, és az, aminek lennie "kéne".
Nah mindegy, én beláttam, hogy spirituálisan egy lúzer vagyok :) - na jó, van olyan terület, ahol valószínűleg nem, de sok másban mégis és így könnyen felbillennék egy igazán éles helyzetben - így azt választottam, hogy bevállalom az izzasztókunyhót, a családot, a materiális világban való életet, a megvilágosodás csalóka ígéretének kergetése helyett. Belebújok a rendszerbe, felöltöm magamra, mint egy ruhát, aztán ha eljön az idő, szétrepesztem, mint Hulk. :) Na jó, nem, de mégis. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A transzcendencia végső állomását az jelenti, amikor az ember az érzékek határain túli Istenség Személyiségének társa lesz, akit adhoksajának ismernek. A sannyásik akik lemondanak erről a világról,megszakítanak minden kapcsolatot vele: megválnak családjuktól, a feleségüktől, a gyerekeiktől, a barátaiktól, az otthonuktól, a gazdagságuktól - vagyis mindenüktől- annak érdekében,hogy elnyerjék a Brahman boldogság transzcendentális örömét. De az adhoksaja-boldogság fölötte áll a Brahman-boldogságnak. Az empirikus filozófia hívei bizonyos fajta transzcendentális gyönyört élveznek, amikor a Legfelsőbb Igazságról elmélkednek, de az a boldogság amit Brahman élvez örök formájában mint Istenség Személyisége, túl van ezen.
A Brahman-boldogságot az élőlények azután tapasztalják meg,hogy felszabadultak az anyagi kötelékek alól. Ám Parabrahman az Istenség Személyisége örökké saját energiájának - a hládini energiának- a gyönyörét élvezi. Az empirikus filozófus, aki a külsődleges vonások tagadása útján tanulmányozza a Brahmant , még nem ismerte meg Brahman hládini energiájának jellegét. A Mindenható sokféle energiái között ott találjuk belső energiáinak három aspektusát: a samvit, a sandhni és a hládini energiát. A nagy yogik és jnánik annak ellenére, hogy szigorúan követik a yama, niyama, ásana, dhyána, dháraná és pránáyáma szabályit képtelenek felismerni az Úr belső energiáját, ellenben az Úr híveinek, odaadó szolgálatuk következtében, ennél mi sem könnyebb.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cerug Dorgi és a káprázat
Cerug Dorgi a tanítványaival van
- Mester, a valóság csak káprázat?
- Igen, de fordítva is így van! -nevet Dorgi.
- Nem létezik sem káprázat, sem valóság. Csak egy, a harmadik létező van. Ha azt mondod: ez csak káprázat, a káprázat rögtön valóssággá változik. Ha azt mondod: ez a valóság, akkor rögtön káprázattá változik. Csak egy, a harmadik létező van, és azt úgy hívják: a jelen tökéletes megélése.
|
| | | | |
|
