 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | |  | |  | | | Chucknorris100:
Mert akkor az azt jelentené,hogy az illúzió hatalmasabb Brahmannál amiből az származik. Én nehezen tudom elképzelni,hogy Brahman szándékosan szenvedést okoz magának, mert azért ez a világ nem fenékig tejföl. Amúgy a vita nem rossz dolog mármint ha mindenki érvelget a saját filozófiája vagy meglátása alapján
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Én sem gondolom azt,hogy a tapasztalás haszontalan a megismerés folyamán.
Inkább csak annyi lenne ezzel kapcsolatban a véleményem,hogy nem lehet a megismerés kizárólagos eszköze szükség van egy lelki autoritásra is. Ha valaki tanulmányoz egy könyvet akkor az is annak számít.
Elég kevés guruval találkozni manapság. A guru lehet diksa vagyis aki avatást ad, tehát a hagyományos értelembe vett guru. És ezen kívül van siksa guru aki pedig egy másik szintén gyakorló vagy követő személy és mivel egy kicsit előrébb jár így már tud segíteni instrukciókkal.
Nekem az alábbi érvek meggyőzőek a kizárólagos tapasztalati úton szerzett megismerést illetően.
Az érzékeink tökéletlenek, vagyis ha felnézünk az égre azt látjuk,hogy a nap egy tányérnyi korong. S ha szobában hirtelen sötétség támadna még a saját kezemet sem látnám.
Illúzióban vagyunk az a második hiányosság. Ha megkérdeznek kik vagyunk nem tudunk válaszolni. Mondom a nevem,hol lakok hány éves vagyok stb
De ez a test csak egy ruha miután elhagyjuk egyből oszlásnak indul.
Mindenki követ el hibákat. Még a társadalom legmagasabb rétegeiben lévők is és legalul is.
És végül ott van a csalásra való hajlam. Mindenki hajlamos arra,hogy becsapjon másokat. Sokan írnak filozófiai könyveket pedig még a saját helyzetükkel sincsenek tisztában.
Emiatt jobb ha elfogadunk azoknak a segítségét akiket nem érintenek ezek a dolgok.
De a tapasztalat is segíthet de óvatosnak kell lenni mert nem fogadhatjuk el kizárólagos igazságnak
Amúgy való igaz, hogy a Legfelsőbb öröme az én örömöm is. Mint ahogy egy családon belül is, ha a gyermekek engedelmesek, a család békében, boldogságban él és egyazon érdekek vezérlik őket.
Az anyagi boldogsággal az a baj,hogy eleje és vége van.
|
| | | | |
| | | | | | 273. cellux | 2009. október 15. 09:48 |
| | | | | | | Ja és még egy sztori: van Kassán egy Timcsák Géza nevű jóga oktató, aki szerintem eléggé képben van minden szinten. Ő leginkább rádzsa jógával foglalkozik - ez az az irányzat, amelynek hívei a saját tudatuk és testük feletti totális kontroll megszerzésével, majd a meditáció elmélyítésével érik el az újraegyesülést. Ő mesélte, hogy fiatal korában több guruja is volt, de közülük érdekes módon egy sem volt rádzsa jógi, mind "bhakta" volt, aki Isten szerelmében élt és könyveket írt arról, hogy miként kell szeretni Őt. Ezt azért említette, hogy lássuk, bár mi itt nyugaton - talán a bal agyfélteke egyeduralma miatt - leginkább a rádzsa, hatha, jnana és karma jógákkal tudunk szimpatizálni, a megvalósított bölcsek közül sokan az Isten iránti odaadás és szeretet útját követték (ami persze a rádzsa jóga útján is előkerül, de csak a "küzdelem" végén).
Azt talán már ti is tapasztaltátok, hogy a szív egy pillanat alatt meg tud oldani olyan csomókat, amikkel az ész évekig bajlódik. Felteszem, hogy ez a spirituális úton sincs másképp.
|
| | | | |
| | | | | | 272. cellux | 2009. október 15. 09:37 |
| | | | | | | Én egyébként azért hiszek abban, hogy a Legfelsőbb egy "személy", mert máshogy nem tudnám megmagyarázni azt, hogy a világ dolgai rendelkeznek "olyansággal". Az, hogy a világ a teremtő teste, tudati aspektusainak megnyilvánulása, sokkal megfoghatóbb, mint az, hogy csak úgy van (öröktől fogva).
|
| | | | |
| | | | | | 271. cellux | 2009. október 15. 09:31 |
| | | | | | | Hű, ezt most elég jól összeszedtétek. :)
notimpersonal: Kellemesen csalódtam, amit az utóbbi időben írsz, abban nem találok semmi kivetnivalót. Nekem az nem jön be, amikor valaki azt állítja, hogy a saját tapasztalat általi közvetlen megismerés hátrébbvaló, mint a guru/tanítás/Biblia követése, de ezt nem tudja elfogadhatóan megindokolni. Elismerem, hogy ha a guru valóban tudja, mit csinál, akkor az odaadással az ember sokkal gyorsabban haladhat, és egy csomó nehézséget megspórol magának. De ha nincs guru (márpedig nekem nincs), akkor - bár tanulmányoztam én is eleget a szentírásokat - elsősorban a saját tapasztalatomra kell támaszkodnom. A problémám pedig az, hogy ha így teszek, miként kerülhetem el a tapasztalatom beszennyeződését (a valóság és az ego inputjának összekeveredését) - vagy egyáltalán kell-e erre törekedni (lehet, hogy a szennyes/tiszta input szétválasztása is egy meghaladható kettősség).
Amúgy nagyon fincsi azon elmélkedni, hogy milyen lehet az, amikor a Legfelsőbb élvezi az érzékleteimet rajtam keresztül, úgy, hogy ez nekem is mennyei gyönyört okoz. :) Mondjuk amikor egy kiadós lakoma egyúttal odaadó szolgálat is, a Legfelsőbb "kielégítése" (eléggé intim kapcsolat lehet az ilyen).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem vitatkozás céljából idéztem ezt a részt, hanem csak megmaradt bennem mikor olvastam frappánssága miatt, aztán most meg úgy idekívánkozott:). szavakra nyilván szükség van, Sankara itt szerintem arra akart utalni, hogy ha konkrétan valaki meg akar szabadulni, akkor azt csak gyakorlással lehet elérni.
amúgy innen idéztem: terebess.hu/keletkultinfo/shankara.html
nem tudom mennyire hiteles forrás. az is lehet, hogy nem túl jó a fordítás.
"Ha mi Brahman lennénk és csak a Brahman létezik tehát minden egy /ez az imperszonalista tanítás lényege/ akkor hogyan lenne lehetséges, hogy Brahman az illúzió hatása alá kerül és szenved különféle testekben. Akkor ez azt jelentené,hogy őt is a tudatlanság kígyója marta meg."
jah, de miért ne? miért kellene ezt a lehetőséget kizárni?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szavak szövevénye sűrű rengeteghez hasonlatos
Hát szavak nélkül még ezt a tanítást sem adhatta volna át Sankaracarya
Egyébként ő is elismerte, hogy az általa prédikált Brahman szinten kívül létezik a Paramátma és a Bhagavan megvalósítás.
A Brahman megvalósítás valóban mentes a szavaktól és a gondolatoktól. Az öröklét /sat/ aspektusa. Azonban hiányzik belőle a rasa. Ez a szó :-) azt jelenti,hogy élvezet,zamat,gyönyör ami egy kapcsolatból származik. De ez is egy transzcendentális helyzet az Abszolút Igazság egy aspektusa. Ezen túl van a sat-cit-ánanda teljes tudás,gyönyör, és öröklét.
Ha mi Brahman lennénk és csak a Brahman létezik tehát minden egy /ez az imperszonalista tanítás lényege/ akkor hogyan lenne lehetséges, hogy Brahman az illúzió hatása alá kerül és szenved különféle testekben. Akkor ez azt jelentené,hogy őt is a tudatlanság kígyója marta meg.
A szavakon keresztül érthetsz meg dolgokat mindenképpen szükségük van rá még a Sankarát követő filozófusoknak is :-)
Inkább úgy fogalmaznék,hogy mindent megfelelően kell használni egy késsel lehet ölni is és finom ételek készítéséhez is használják. Aszavak is leköthetnek de a felszabadulás eszközei is lehetnek.
Amúgy Sankara írta a Gitá-máhátmyá című művet ami a Bhagavad gitát dicsőíti. Ők is elfogadták,hogy az Abszolútnak van személyes aspektusa is de a személytelen Brahman megvalósítása vonzotta őt is és követőit is. Ezt azért mondom mert olvastam róla is, tőle is.
És valamelyikünk forrása rossz lehet de én úgy tudtam ő nemhogy nem vetette el a Védákat, hanem az Upanisadok és hasonló a személytelen Brahmant tárgyaló szentírásokat követte és tanította.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Úgy érzem a kulcskérdés ismét az időleges-örök, mulandó-maradandó, véges-végtelen ellentétpárok körül forog. Itt előttem a klaviatúra (mely ugyanabból az energiából áll mint az egész makrokozmosz), időlegesen létezik, majd átalakul valami mássá. Én úgy érzem mintha az emberiség évezredek óta azon törné magát, hogy az állandóságot valahogy elérve kiszabaduljon a változás köréből. 1000 év múlva ez a klaviatúra már nem lesz itt előttem az asztalon, én sem leszek itt, még a csillagok is más pozícióban lesznek majd az égbolton. Ha jobban belegondolok semmi sem maradandó, semmi sem megfogható ebben a létezésben, kivéve a saját tudatomat, mely eszmélésem óta elkísér. Így nagyon egyszerű a következtetés, hogy mivel érdemes foglalkozni :-) De az életnek szerintem ezen kívül is van értelme, célja, mindannyian valamilyen céllal kerültünk be a játékba és amíg azt nem teljesítjük be, automatikusan visszatérünk, amint lehetőségünk lesz rá, és ehhez képest a megvilágosodás is csak bónusz :-)
Hm?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az írások tanulmányozása meddő mindaddig amíg Brahman nem tapasztaltatott: Brahman tapasztalása azonban fölöslegessé teszi az írások tanulmányozását.
Szavak szövevénye sűrű rengeteghez hasonlatos, amelyben a gondolatok ide s tova vándorolnak. Ezért mindenki, aki ezzel tisztában van, törekedjék minden erejével arra, hogy Brahmant tapasztalhassa.
Akit a nem-tudás kígyója megmart gyógyulást csak a Brahman belső tapasztalása révén remélhet. A Veda és a többi szentírás, varázsszerek vagy gyógyfüvek mind haszontalanok." Sankara
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Inkább éppen az van,hogy semmi nem illúzió,hiszen minden a Legfelsőbb energiája és ez az energia nem különbözik a Legfelsőbbtől ahogyan a nap sugarai sem különböznek magától a naptól. Ugyanakkor a Legfelsőbb különbözik is az energiáitól /hogy a nap is a sugaraitól/ vagyis annak ellenére,hogy számtalan formában kiterjed nem veszíti el eredeti létét. Ez olyasmi,hogy 1-1=1 :-)
Abban az értelemben illúzió mondjuk klaviatúra, hogy mint forma ideiglenes de maga az energia valódi. Erre gondoltam, hogy végső soron minden lelki.
Egy csavar mikor egy gépezetben van hasznos. Mikor elgurul onnantól kezdve megszakad a funkciója és haszontalanná válik.
Mi is a Legfelsőbb szerves részei vagyunk és részben rendelkezünk a tulajdonságaival. Így a szabad akaratunk is megvan és dönthetünk úgy,hogy a saját érzékeinket akarjuk kielégíteni ez az oka az anyagi létnek. Ha amellet döntünk,hogy visszaállítjuk az eredeti kapcsolatunkat a Legfelsőbbel az az eredeti helyzetünk.
Ez a védikus filozófia, természetesen más filozófiák mást mondanak, nekem ez adott legvilágosabb képet. Nagyon érdekes módon kerültek hozzám a könyvek szépen sorban. Mikor olvastam őket olyan érzés volt mintha mindig is tudtam volna ezeket de nem gondoltam bele... vagy nem tudom minden esetre nagyon érdekes és elmondhatatlan érzés volt.
Ezért van az,hogy talán kicsit elfogult vagyok, lehet van akit ez zavar de remélem nem festek ezzel negatív képet az egészről. Azt is hozzá kell tennem,hogy én nem vagyok egy hiteles gyakorló inkább csak minden tiszteletem a témáé.
|
| | | | |
| | | | | | 265. cellux | 2009. október 14. 13:43 |
| | | | | | | Nekem a salvia topikba belinkelt csóka magyarázata tetszett (ld. a videóhoz fűzött kommentek között), ti. hogy mindannyian "belenézünk" egy közös tudati térbe valahonnan kívülről, és amikor meghalunk, akkor annyi történik, hogy a nézőpontunk eloldódik és kiemelkedik ebből a fixációból (mintha hátrafelé kijönnénk egy csőből, amibe egészen addig be voltunk zárva, de sosem tűnt fel, mert ezt gondoltuk kizárólagos valóságnak). Mivel mindenki ezt csinálja, így egymás - közös - tudatában létezünk (co-creators of reality). Így a szolipszizmus egészen elfogadhatóvá / felfoghatóvá válik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ok, de ennek olyan hangulata van, mintha csak az én szubjektumom lenne az egyetlen valóság, a körülöttem lévő személyek és tárgyak pedig csak illúziók, lennének. Nekem ez meredek. Illúziókkal beszélgetek az utcán, egy illúzióval buszozok a városban, illúziót eszek, illúzió klaviatúrát nyomogatok éppen ... Nekem ennek pszichiátria hangulata van, bár lehet az én hozzáállásom hibás :-) |
| | | | |
|
