 |
Koncentráció, meditáció, kontemplációdeeptrip, 2004. augusztus 27.  | |  | | | | 312. cellux | 2011. október 13. 22:48 |
| |  | |  | | | Én azt hiszem, nem meditálok... fennkölt lenne azt mondani, hogy az életem vált meditációvá, de ez valószínűleg nem igaz. Szép lassan rájöttem, hogy minden megvilágosodásra tett próbálkozásommal gúzsba kötöm magam, kb. mintha kényszerzubbony lenne rajtam, ami minden szellemi mozdulatommal egyre szorosabb lesz.
Egy idő után abbahagytam, és elfogadtam magamat olyannak, amilyen vagyok. Szeretek a McDonalds-ben kajálni, néha Red Bull-t iszok, van, hogy idiótán és félszegen kommunikálok a környezetemmel vagy a családommal. Néha szeretek, máskor gyűlölök, megtaláltam már magamban minden hibát, amit életem során másokban felfedeztem, látom a projekcióimat is, de már nem csinálok belőlük nagy ügyet.
A világ folyamatosan adja a feldolgozandó inputot, és amit sikerül feldolgozni, megemészteni, az a részemmé válik - beépül abba az egyre növekvő, nehéz és egyre tömörödő valamibe, amit a lassan kialakuló személyiségemnek gondolok. Ha ez így folytatódik, a végén olyan leszek, mint egy ruszki diplomata.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Mert a fekete fehér már nem adja, amikor érzem, hogy kötődnek hozzám én a hibákat keresem, amikor érzem, hogy nem kötődnek én elkezdek függővé válni. Az egyik barátnőm A eset, akkor a rákövetkező jó eséllyel eddig B volt, aztán megint A, de egyik se ideális, nem kiegyenlített, így vagy úgy, de szenvedésre predesztinál.
Ha nem változtatok szenvedni fogok, ha nem nézek szembe a félelmeimmel akkor az egész életem egy elkerülő-menekülő stratégia lesz. Éveken át éltem úgy, hogy ez látszólag nem zavart, megvagyok én a paráimmal, el lehet lenni...el lehet vegetálni...és több ismerősöm is ezt csinálja és ez egy olyan saját szarban süppedős mocsári emésztőgödör érzést nyújt, látszólagos boldogsággal, de már annyira szembe ütközik nekem ezeknek a hamis volta, hogy változtatni fogok a dolgaimon. Azt hiszem 25 évesen itt az ideje felkapcsolni turbo fokozatra, persze magamhoz képest értve.
Ha nem szeretem magam, ha nem tudom elfogadni a korlátaimat vagy csak nem merek változtatni rajta akkor az utam az öndestrukció útja, amit eddig folytattam. Senki se akar élni sokáig úgy, hogy rabságban érzi magát. Viszont hiába várom a megváltót az nem fog eljönni, hiába utálom a sorsomat az nem fog kiengesztelni, ha én nem változtatok a dolgaimon senki se fog. A saját életem fontosabb, mint egy elszállt párkapcsolati hullámvasút úgyhogy készen állok arra, hogy elkezdjek élni egy őszinte és feddhetetlen életet, még akkor is ha félek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én azóta se meditálok naponta, viszont az élet egyre többször kényszerít rá. Évek óta a félelem a fő tanácsadóm és menekülök a saját életem elől hol szerfüggőségbe, hol szerelemfüggőségbe. Egyre hamarabb jön a visszajelzés a világtól, hogy ezt nem csinálhatom, ez jó mert kevésbé fájdalmas, mintha sok ideig élsz illúzióban és utána omlik össze a légvár. Egyre kevésbé van kedvem légvárakat építeni, belefáradtam az illúziókba. Bár sok mély élményem és meglátásom van, mégis a felszín olyan szinten meg tud mozgatni érzelmileg, hogy úgy élek, mint aki mást nem is lát csak a felszínt. Igazából látok mást is csak a felszín sokszor csábítóbb, főleg ha én magam színezem és formálom idillivé. Tavaly halt meg édesapám októberben, most meg szakított velem a barátnőm. Az elmúlt 1 évben sokat szívtam és azóta pontosan látom, hogy a fűvet öngyógyításra, fájdalomcsillapításra használtam. Most volt 2 hét szünet, ameddig adta a másik ember, most hogy nincs újra tépek. Sokat sírtam, volt hogy vonaton stb. is rámjött és szép csendben folytak a könnyeim. Ez utóbbi nagyon jót tett, mert azóta tisztának érzem magam és nem vonzó már az önátbaszós rosszalkodás. Máshogy tudok tekinteni a dolgokra, a sok fájdalom és szenvedés átalakult egy nyugodt és megértő állapotba. Amikor úgy éreztem a toppon vagyok más nyomora lepergett rólam, most meg úgy érzem kifejezetten segít az, ha szétnézek az utcán, buszon és nehéz sorsú embereket látok. Nem vagyok egyedül, másokat is értek veszteségek, másokat is megsebeztek, mások is terheket cipelnek magukon. Nincs kedvem már ámítani magam és itt az ideje felépítenem egy olyan életet, ami tetszik nekem és kötődöm hozzá, így nem lesz szükségem pótszerekre, szerelmekre. Sőt, megértettem, hogy jól jártam ezzel a szakítással, egyértelmű jelzés, hogy nem menekülhetek tovább és minél tovább tartott volna ez az állapot, annál nagyobb katasztrófához vezetett volna később. 2 hétig jártunk és jobban kivagyok tőle, mint egy másfél éves kapcsolat után. Nem is azért voltam annyira durván ki, mert nem kellek annak, aki nekem elkezdett kelleni, hanem azért mert felismertem, hogy egy másik ember ugyanúgy lehet függőség és menekülési eszköz, nyakonöntve egy romantikus, idillikus szerelemmel és kész a csapdba. Mert olyan szép és megható, felette áll az emberi gyarlóságnak, az érzés amikor a másikban minden tetszik, mindent el tudsz fogadni és nem zavarnak az esetleges hibái. De mégis ez sok embernek túl sok, tudom azóta már, hogy nekem ez az egyik ultimate narkóm, hiába egy ember és hiába fennkölt, ugyanúgy egy illúzió, amit én alkottam és kívülre projektáltam, hogy látszólag megszerezhessem. Ameddig nem kötődöm a saját életemhez addig nem is várhatom el, hogy egy normális párkapcsolatom legyen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tegnap este elolvastam ezt a topicot az elejéről, és nagyon tetszettek a beírások. Érdekelne ki hol tart a meditáció témakörben azok közül akik anno 2004- ben írogattak ide. Pl Deep, vagy Cellux... please |
| | | | |
| | | | | | 307. ynul | 2011. március 23. 15:44 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 306. ynul | 2011. március 18. 23:17 |
| | | | | | | "Peter Fenner was a monk for nearly a decade before he disrobed, realizing that the Buddhist practices he was engaged in weren't leading him to what he was looking for. He then looked to Western psychotherapeutic technologies, and in the process developed a non-dual teaching that relates in part to Madhyamika, Advaita Vedanta, and Western psychology."
http://www.radiantmind.net/index.php/radiantmind/written-entry/beyond-practice/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | elnézést, ha rossz helyre teszem fel a kérdésem, de nem találtam alkalmasabb témát, szóval
http://subba.blog.hu/2011/01/10/a_budos_hippije_baba_joga
a kérdés az, hogy létező dolog e (gyakorlatban, mint technika), amit a nő csinál, valamint, hogy így kell e csinálni és milyen hatást fejt ki a baba számára? |
| | | | |
| | | | | | 304. H2O | 2010. szeptember 4. 00:23 |
| | | | | | | A meditáció:
A száj lazán kb 2 cm re szétnyitott fogakkal, de csukva van. Ellazultan, egyenletesen lélegezz, és kövesd a levegőt, mintha simogató aranyport lélegeznél be a tüdődbe, véreden keresztül pedig a sejtjeidbe.
Ez mindenkinek jó, Neked, a Földnek, és a Nővérkének is!
A hallgatás közben egy fényhidat kellene képzelni a korona csakrától az Alcyone-re.
A korona csakra a dinamikus központ, mely összeköti az idegrendszert a kozmikus elmével.
Aztán a gerincünk aljától, (kb a fenekünktől felfelé 20 cm) egy újabb kevésbé fényes izét a föld magjáig. Ez a kundalini, vagy gyökércsakra. Az erőtök helye. Ha szeretitek magatokat, bíztok magatokban, akkor a gyökércsakra energiával telítődik. Ennek eredménye az erős önbecsülés, és a fizikai test átalakulásától való félelem megszűnése.
Ennyi csak az egész!
A szöveg:
Lelkem angyala, hívlak magamba!
Csillagok népe érintsd meg a szívünk!
Ég anya ébreszd fel lelkünk csillagát!
Ültessétek el a fényszívet!
Hozzátok el a csillag szemet!
Világítsátok be az utat előttünk!
Szülessen meg angyallétünk!
Tegyen áldásotok önmagunkká!
Ez egy mantra, világos, rövid, szép is a maga módján!
Utána pedig köszönjétek meg, a hála nagyon jó rezgéseket kelt!
|
| | | | |
| | | | | | 303. H2O | 2010. szeptember 3. 20:13 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 302. H2O | 2010. augusztus 31. 23:31 |
| | | | | | | Semjase!
Nekem az irányított meditáció vált be leginkább, ez némi gyakorlás után bárhol végezhető, akár naponta többször is, és nincs kimondott idő szükséglete. Bármilyen célra használható, kapcsolatteremtésre, gyógyításra, önmagunk fejlesztésére. Kezdetben a legegyszerűbb a hangos formája, amikor kényelmesen elhelyezkedve hallgatod, aztán megy majd hang nélkül is, csak a képzeletedre hagyatkozva, és egy idő után ki tudod alakítani saját meditációdat.
Ezen túl jól ismerem a tai chi-t, Pránanadit, és persze rengeteg könyvet olvastam a témáról.
Majd írok egy listát azokról a médiumokról, akik szerhasználat nélkül éltek, így fog kezdődni: Jézus... :) |
| | | | |
| | | | | | 301. Bard | 2010. február 22. 13:51 |
| | | | | | | | | | | |
|
