 |
Castaneda, Don Juan, nagualizmusBiga Cubensis, 2004. január 12.  | |  | | | | |  | |  | | | a magáért a cselekvésért cselekedni, és a szolgálat az miért ugyanaz? vagyis végső soron milyen entitást szolgálok, és annak mi az érdeke?
egyébként meg... ti találkoztatók már varázslóval? és mitől volt ő varázsló? csak mert én is szívesen, tök buli lehet varázslónak lenni. mármint voltak is már, ugyan ügyetlen próbálkozásaim, de nyilván tudnám csinálni szívvel-lélekkel, segíteni a bolygónak, az embereknek, kozmikus célok érdekében, meg ilyenek. vannak akik tényleg benne vannak a buliban, vagy igazából még ők is a közelgő buli előtti izgulás stádiumában vannak? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | :)
Szerintem bőven elég ha mindenki megtalálja önmagát, példa lehet esetleg másoknak.
Minden változásnak belülről kell jönnie.
Mindenkinek az élete olyan, amilyen ő maga, változz, hogy változzon az életed, a környezeted és a világ.
Nem hiszem hogy bármilyen cselekedet nagyobb kihatással lehet a világra, mint az ahogy gondolkodsz, végtére is a gondolatoknak teremtő erejük van.
Szóval csak pozitívan! ^^ |
| | | | |
| | | | | | 720. cellux | 2009. június 4. 08:15 |
| | | | | | | "A végső cél, pedig nem más, mint a szolgálatban lelni a legnagyobb boldogságot. Nem valamilyen cél érdekében cselekedni, hanem magáért a cselekvésért."
Ezzel nagyon egyet tudok érteni.
"Az emberiség valamikor ilyen volt, csak folyamatosan süllyed bele az állati létbe."
Kell ez ellen tennünk? Ha igen, hogyan? Mit jelent a szolgálat? A mindennapi életünket? Vagy valamit változtatnunk kéne rajta? És ha igen, hogyan kerüljük el, hogy belegabalyodjunk a megváltoztatás hogyanjáról szóló rengeteg elméletbe?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Észre vetted amikor Neutroncsillag megemlítette, hogy az a szeretet amikor célnélkül megölelsz egy fát?
az pont ilyen cselekvésért cselekvés ^^ a cél tehát a(z ilyen) szeretet.
De azt nem értettem, hogy miért ne lenne része ennek a térnek, ami valójában vagy,<=> ha lebomlik az egód pont ezt érzed, hogy minden te vagy.
Akkor most melyiket is gondolod?:) én pontosan az utóbbit. Jó hogy így megfogalmaztad ^^
És igen az emberek felejtenek, mert már nem része a kultúránknak a belső út keresése, legalábbis valami anyagi világon túli útmutatás hiányzik sokaknak.
Mert "3 féle ember létezik: aki lát, aki lát ha mutatnak nekik és aki nem lát"
éljen da Vinci =)
Szerintem, aki tényleg keresésre használja az ilyen szereket előbb utóbb fel fogja ismerni, hogy ezek csak csak zseblámpák, amikből hamar kifogy az elem, hogy az az önmegvalósítás útja, hogy úgy is élsz, ahogy gondolkodsz (különben úgy fogsz gondolkodni ahogy élsz :) és aki meg nem ismeri fel az csak menekül, mint bármi másba a világon. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Zsuzsk4, a multkori hozzaszolasomban az ő a lélek, vagyis én. A végső cél, pedig nem más, mint a szolgálatban lelni a legnagyobb boldogságot. Nem valamilyen cél érdekében cselekedni, hanem magáért a cselekvésért.
Goloka, az ismerő vagyis a lélek, az aki tapasztal végsősoron külömbözik minden anyagi dologtól. Valójában sem a vadász sem a nyúl nem te vagy, mert az ami vagy nem része ennek a térnek. A tapasztalás energia kérdése. Optimális esetben, amikor az egód nem blokkolja ezt az energiát, úgy érzékelsz, hogy minden te vagy. Ez akkor van amikor a gyűjtőpont a legfelső sávba mozdul el. Az emberiség valamikor ilyen volt, csak folyamatosan süllyed bele az állati létbe. Természetesen nem kell ehhez meghalnod. Azért vannak ilyen segítők mint a gomba vagy a zsálya, hogy egy kis ízelítőt mutassanak abból mi is az önmegvalósítás. Persze nem mindenkinek. Amit nem kéne elfelejteni, hogy ezek a pszichedelikus anyagok csak mankók az út elején. |
| | | | |
| | | | | | 717. goloka | 2009. június 3. 16:25 |
| | | | | | | 712, BadtRIP -nagyon tetszett az idézeted is, meg az egész hozzászólás. Én ugyan csak egy könyvét olvastam eddig, ami az Absztrakt Magokról szól (A csend ereje), de számomra is csodálatos, pozitív filozófia, ahogyan ő látja a világot.
A salvia-tripekben is valahogy mindig ez érintett meg, a döbbenet, hogy a tapasztalás nézőpontja az egyik legnagyobb illúzió. És ez persze kiterjesztve is igaz, hogy amíg kicsi egónk működik (szóval amíg meg nem halunk), addig azt hisszük, hogy "én én vagyok", pedig nem, mert valójában minden vagyunk. Nem tudtam ilyen jól megfogalmazni, de tulajdonképpen mindig ez volt a leglényegesebb momentum a salvia-tripjeim során is, csak meg akartam köszönni, hogy leírtad:)
Béke |
| | | | |
| | | | | | 716. cellux | 2009. június 3. 15:33 |
| | | | | | | Biztos félreérthetően fogalmaztam.
Nem azt mondtam, hogy a varázsló útja szenvedés vagy pokol. Hanem azt, hogy ha olyan ember járja a varázsló útját, akinek ez nem sorsa, karmája, rendeltetése, akkor komoly gondok lehetnek abból, ha az illető mégis minden áron varázsló akar lenni. (Ami nem megy, azt kár erőltetni.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 708.
Cellux, nem hiszem, hogy szerencsésen fogalmaztál. Ebben a formában a véleményed nagyon hasonlít azokéra, akik a drogosok felett (l.: Daath-közösség) ítélkeznek. Biztosan vannak olyanok, akikre utalsz, de kár lenne Castanedát rajtuk keresztül megítélni. Koszos vödörrel merítve a hegyi forrás vize is piszkos lesz. CC-DJ nem az élet pokollá tételéről beszél, ellenkezőleg: a világunkkal való gyengéd, szelíd bánásmódról, legyen szó tárgyakról, növényekről, állatokról, emberekről. Tudom, millió más dolgot is mond, de számomra egyértelműen pozitív a filozófia.
Mindamellett a mennyország kapuja a pokolból nyílik; ezt alienként neked is tudnod kell ;)
Neutroncsillag, nagyon tetszik a kísérleted!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én nem mosnám össze így szeretetet.
Ha én mondjuk csak úgy átölelek egy fát, mindenféle indok nélkül, és lehunyt szemekkel élvezem ahogy a szél zúg a lombok között, miközben olyan, mintha együtt hullámoznék az egész természettel, akkor igazi, tiszta, feltételektől mentes szeretetet érzek magamba áramolni a mindenségből, s én visszasugárzom azt, nem kell semmilyen vonzódás hozzá.
Avval viszont egyetértek, hogy a legtöbbünket az érzékek kielégítése mozgat.
Elvégeztem nemrég egy érdekes kísérletet. Elmentem a természetbe sétálni olyan emberekkel, akik ilyen spirituális szempontból szüzeknek számítanak, és megbeszéltem velük, hogy 10 percre csendben maradunk, nem szólunk egy szót sem, csak ülünk a fűben. A gondolatok jöhettek szabadon, de semmi azonosulás.
Még a telefonomat is beállítottam, igaz, volt annyi huncutság bennem, hogy 10 perc helyett 30-ra állítottam az emlékeztetőt :-)
Az első néhány perc nagyon szokatlan érzés (csak ülni és nézni egymást, vagy a tájat totál kussban), de úgy öt perc múlva mindenki a szájára tapasztotta a kezét, nehogy kirobbanjon belőle a nevetés.
Aztán ez a fázis is elmúlt, és ránk ereszkedett a csend. Fantasztikus érzés volt tisztán is átélni azokat az állapotokat amit pl. a zoli nyújt.
És nem kell hozzá semmi. Csak egy kis kísérletező kedv. Meg olyan ismerősök akik nem röhögnek képen, hogy te csendben akarsz ücsörögni, mint valami bolond.
Végül a 30 perc úgy telt el, hogy észre sem vették, többet voltunk csendben, mintha álomból ébredtünk volna.
Ez az egész úgy jön ide, hogy az érzékek kielégítésének megvonása nálam nagyon nagy lökést adott az úton.
Szerintem nincs baj egyébként semmivel, csak meg kell találni a helyes arányt. Hétvégén simán lehet lengetni beborozva egy black metal koncerten, vagy egy nagy tál spagetti megevése is micsoda élmény! De tudjunk a másik oldalról, és néha ott is időzzünk egy kicsit. Aztán a dolgok szép lassan maguktól kialakulnak, nem kell erőltetni semmit, mert az pont az ellenkező irányba visz, mint amerre elindul az ember.
om mani padme hum :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És miért baj ha érzékeiddel élvezed a világot, az érzékeid nem te vagy? Tehát a füled, amikor élvezi a zenét akkor te nem élvezed? Neked az nem jó?
Miért rossz a szükségszerűség?
Én hiszek a szabadságban, de meg van annak a helye (mint ahogy az Euklidészi törvények sem érvényesülnek görbe fellületeken, a saját közegében nézve attól még helyesek)
Lehet, hogy minden túl determináltnak tünik nagy távlatokban nézve, de a pillanatban te döntesz, most te döntöd el, hogy sör vagy bort iszol, hogy jobbra vagy barra mész, bár a lényeg ugyanaz, de valahogy a saját valóságodat mégis csak te irányítod, még ha a jövőd nem is.
"Az utolsó pillanatban tudod, hogy pont annyira voltál a vadász, mint a nyúl, vagy a bokor, vagy a vadászkutya, mert a tapasztalás nézőpontja illuzió. A valódi tapasztaló egyik nézőpontban sem volt, mégis mindegyiket ismeri, mert ő örök. Örök szolga."
Az "ő" a szolga vagy te?
És ha minden tapasztalás nézőpontja illúzió, akkor miből gondolod, hogy az ő nem te vagy?:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az ember végzete az, hogy tanuljon, s a tudós élete a cselekvés, nem a cselekvésen gondolkozás. A tudósnak nincs becsülete, méltósága, családja, neve, hazája, csak élni való élete van. Szeretni valakit vagy szeretve lenni nem a világ teteje a tudósnak."
A szeretet, vonzódás. Szeretjük a sütit, mert a nyelvünk élvezi az ízét, szeretjük kedvesünket, mert kielégíti szexuális vágyainkat, szerünk zenét hallgatni, mert a fül is élvezetre vágyik, szeretünk olvasni mert lekötjük az elmét. Minden cselekedet végső soron, valamely érzékünk kielégítését szolgálja. Bármit teszünk, azzal szolgálunk valamit, tehát végső soron szolgák vagyunk. Szolgálhatjuk a saját érzékeinket vagy másokét, de minek ha úgyis eljön a halál és viszi magával minden emlékünket?
Az utolsó pillanatban tudod, hogy pont annyira voltál a vadász, mint a nyúl, vagy a bokor, vagy a vadászkutya, mert a tapasztalás nézőpontja illuzió. A valódi tapasztaló egyik nézőpontban sem volt, mégis mindegyiket ismeri, mert ő örök. Örök szolga. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | badtRIP,
hogy érted, szerinted nem lehet megtanulni szeretni?
Szerintem igen, ha felismered, hogy a kapcsolatok nem birtoklásról szólnak, ha észere veszed hogy a másik ember is te vagy és ez szerintem tanulás, önmagunk tanulása, megtudni kik is vagyunk, milyenek, mi a célunk, hol a helyünk a világban.
|
| | | | |
|
