 |
Castaneda, Don Juan, nagualizmusBiga Cubensis, 2004. január 12.  | |  | | | | |  | |  | | | szia Biga,
nemrég olvastam a Belülről izzó tüzet, a végén az utolsó próbát - saját állítása szerint - Castaneda is megcsinálta: leugrott egy szakadékba és nem lett semmi baja (valahogy áthelyezte magát térben a zuhanás közben) - ez hihető számodra?
A könyvben végig valami aberráltságot éreztem, no nem Castaneda (őt a két olvasott könyv alapján korrektnek tartom) hanem Don Juan részéről - egy folyamatosan betépett indiánt ki akar követni? Nem csak az aki menekül az életétől? A hátborzongató számomra az volt, hogy az egész könyv mégis olyan életszerű, olyan valóságos.
Próbált már valaki meszkalint?
Off: Érdemes elolvasni Philip K. Dick Palmer Eldritch Három Stigmáját ( fantasztikus!), ugyan csak fikció, de minden daathosnak élmény lesz, az biztos. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Jöjjünk akkor át a Mámoros álmokból, ámbár az álmodás is egy fontos eleme a Don Juan által tanítottaknak. Esetleg, aki nem olvasta a könyveket, annak ajánlok egy-két régebbi összefoglalómat, mi is ez az egész. Én próbálom magam az egykor fanatikus, de most a tartózkodó szemlélő alakjában megtartani.
http://www.lycaeum.org/languages/hungarian/donjuan.htm |
| | | | |
|
