 |
Castaneda, Don Juan, nagualizmusBiga Cubensis, 2004. január 12.  | |  | | | | |  | |  | | | Hát akkor nem olvastátok elég figyelmesen, amit írt. A gyerek egy lyukat okozott a fénytojáson, ami hiányában ugyan az ember lehetett harcos, de nem válhatott látóvá. Ezt a lyukat tudták a naguálok a tanítványokon "befoltozni", de ezután a tanítványnak vissza kellett szereznie amit Don Juan "élnek" nevezett. Ettől a gyerek nem halt meg, csak elveszett belőle az az energia, amitől ő továbbléphetett volna. Don Juannak és Don Genaronak nem volt gyermeke, Carlosnak pedig azt mondta, hogy ha el akarja érni a belső tüzet, neki is vissza kell majd szereznie ezt az élt.
A gyakorlatban úgy szemléltette, hogy akinek gyereke lesz (nemtől is függően) elvész belőle energia, kreativitás, amit továbbad a gyereknek.
Ezért is találtam hülyeségnek ezt az egész "lyuk a fénytojáson" dolgot, mert az életben nem láttam, hogy így működne, legalábbis sok sokgyermekes igen élénk, kreatív embert ismerek és gyermektelen fásult embert is.
Itt jön az, hogy vagy kiveszünk valamit a rendszerből (mert nekünk az úgy jó), vagy elfogadjuk, amit írt. Tehát lehet úgy folytatni ezt, hogy márpedig lesz gyerek, meg erőnövényekkel is élni fogok (merthogy ezek használatát is károsnak tartotta hosszú távon DJ), csak az éppen már nem nagualizmus, hanem egy saját rendszer, ami vagy működik, vagy nem.
|
| |  | |  |
| | | | | | 13. Nomad | 2004. január 14. 13:09 |
| | | | | | | Igen ezt a gyerek dolgot elég sok ember félreértette. Nem arról van szó, hogy ne legyen valakinek gyereke, hanem hogy ne a gyereke legyen a középpontban. Mivel én eddig úgy éltem, hogy a szeretetet mégcsak értelmezni sem tudtam, ezért ez a szöveg nem mondott semmi különöset, és teljesen érthető, sőt triviális volt. De ez a gyerek dolog nem csak a naguálizmusban, hanem pl buddhizmusban is benne van, csak ott az ehhez vezető utat is eldobják. Ha valaki tudja azt mondani a gyerekének, hogy
- Én most elmegyek világotlátni, meg gurutól tanulni, meg ilyenek, egy pár év múlva jövök.
-De ne menj el, most mi lesz velem, én szeretlek.
-Jó én is szeretlek, de azért elmegyek.
-Dehátha elmész az azt jelenti, hogy nem is szeretsz igazán és saját magad fontosabb mint én.
-Ha pedig te azt szeretnéd, hogy itt maradjak, akkor te sem szeretsz igazán, mert neked meg fontosabb hogy a te kivánságaid teljesüljenek. Szóval ha megérted egyszer amit csinálok, majd elmész te is világgá. Addig is minden jót.
Ha valaki ezt tudja mondani a gyerekének, akkor mértne lehetne gyereke? Viszont akkor meg tökmindegy, és minek.
|
| | | | |
| | | | | | 12. Ymor | 2004. január 14. 12:39 |
| | | | | | | Én nem értzem, hogy tanításai miatt céltalanná válnék, és kiüresedne miatta az életem. Nem véletlenül erölteti Don Juan a harcos útját, mivel enélkül a viselkedési és értékrendszer nélkül sem a továbbjutásra, sem a normális, racionális egészséges életre nincs esély. Ahogy ő fogalmaz, a feltárt tudás elveszi a mindennapi élet pajzsait és ha nem találunk új pajzsokat védtelenül kiszolgáltatottak leszünk a világ ismeretlen erőinek. Az egyik legerősebb pajzsunk az a megdönthetetlen hite az embereknek, hogy nincs másik világ, amelyiket pedig normálisan észleljünk, az valóságos és megváltoztathatatlan. Ez a hit ébren teljes mértékben elérhetetlenné tesz minket a másik világ számára, csak álmainkon keresztülk észlelhetjük azt. Mivel legtöbben megtanultuk álmainkat semmibe venni, mégcsak nem is emlékszünk álmainkra szinte teljesen el vagyunk választva attól a másik valóságtól.
Tanításait ismerve halálhírét is kétkedve fogadom. Nincs rá semmi bizonyíték. Két héttel állítólagos halála után jelentették be, csak közvetlen tanítványai voltak tanúi. Don Juan szerint egy nagual észrevétlenül jár kel, soha senki nem tudja, hogy ő mozgatja a szálakat. Ez a szabadság teszi naguallá. Castaneda, mint közismert író ennek a feltételnek nem tehetett eleget, csak úgy ha, halálhírét kelti saját magának. Mivel mindenki halottnak hiszi senki nem vár tőle semmit, észrevétlenül tevékenykedhet. A varázslók világában egy ilyen színjáték nem lenne meglepő. Másrészről sokat írt arról, hogy tanítójának társasága milyen fiatalos megjelenésű, erős és egészséges volt a felhalmozott energiájuknak köszönhetően pedig nála sokkal öregebbek voltak. Pont ő halna meg májrákban, akinek saját bevallása szerint is egyre nőtt az energiaszintje. Szerintem tervei szempontjából hátrányossá vált számára az ismertség és végzett Castanadával, az íróval viszont tovább él valamelyik másik nevén másik szerepében.
Valaki előzőekben azt írta, hogy követőinek nem lehet gyermeke. Nem ugyan ezt olvastam ki a könyveiből. Don Juannak például három fia és egy lánya volt, ha jól emlékszem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a ragadozó dolog, ami bejött az utolsó könyvekben (szervetlen lények, akik észrevétlenül elveszik az emberek energiáját) már elvette a kedvem, mert csak beigazolta a gyanúmat, hogy ezek a könyvek mintha egy óriási kollektív üstből táplálkoznának, csak az elnevezések mások, ragadozók vagy démonok... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nekem ezekkel a könyvekkel mindig ez a bajom (nem csak a Castaneda, hanem általában a mester-tanítvány könyvekkel), hogy én MÁST KÉRDEZNÉK. Nem azt kérdezném, nem úgy kérdezném. És igen, Carlos évek óta tanul, és újra, újra ugyanazokat kérdezi meg, ugyanúgy reagál, és a végén meghal májrákban. |
| | | | |
| | | | | | 9. Sevil | 2004. január 14. 11:18 |
| | | | | | | Nekem többek között azért nem tűntek hitelesnek a Castaneda könyvek (noha pár dolgot próbálgattam), mert mindegyiket olyan mesekönyvszerűen írta, hogy van ő, a hülye aki semmit nem lát át, és van Don Juan, aki meg nagyjából mindent, de eközben úgy tűnt, hogy a könyv írója is átlátja Juan tetteinek miértjét. Vagy legalábbis túl egyszerűen el tudtam sokmindent fogadni Juan tanításaiból, úgy hogy ezt Castaneda elvileg az értetlen materialista szemszögéből jegyezte fel.
Neketek nem volt ilyesmi érzésetek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | biga,
teljesen egyetértek, ha már nyakig vagyunk benne akkor nem
az a kérdés hogy mi van hanem hogy megéri-e foglalkozni vele. Szerintem az események (dialógusok, érzelmi reakciók) nagyon életszerűek, de nem vennék rá mérget. Castaneda a Másik Világ Kapujában elég hihetően állítja hogy amit ír az mind úgy történt. Pont azért hihető mert nem elfogult és nem is rögeszmés. Hogyan halt meg? Csak addig ismerem az életrajzát amíg másodszor is visszament Mexikóba.
Számomra az ijesztő, nem, inkább nyomasztó a művekben, hogy úgy érzem demoralizáló, elveszi a hitem, hogy van értelme az életemnek. Ezért jutott eszembe P.E.Három Stigmája, abban olvasni ilyen dezilluzionáltságról. Na persze, ha már valaki túl van Jón és Rosszon... de ez számomra csak duma.
A könyv után álmomban találkoztam pár Naguallal, hát ahogy kinéztek és főleg ahogy néztek, nem lennék a helyükben. Meg tudatos álomban kipróbáltam milyen ilyen halhatatlan testben kísérteni, utólag nézve az egészet elég idióta dolog. Persze mindezek csak álmok, amiket biztos erősen befolyásolt hogy mit mondott ezekről Don Juan meg a saját előítéleteim, dehát ilyenkor másra nem támaszkodhatok. Nem mondtad, konkrétan meszkalinnal próbálkoztál?
Nem sokat tudok az egész témáról, mesélj, mit ért végül is el annyi tanulással meg betépéssel? Mit könyvelt el eredményként?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hi cellux,
nem volt szép tőlem az offolás, be lehet rakni Dicket egy megfelelőbb topikba? Dickről nem tudok sokat (miféle megvilágosodása volt?), csak ezt a könyvét olvastam és nagyon egy húron pendült az én érzéseimmel. Amiket emlegettél be lehet szerezni Maon? |
| | | | |
| | | | | | 6. cellux | 2004. január 13. 13:54 |
| | | | | | | "Mesék az erőről" rulez. :-)
Don Genaro jó csávó.
|
| | | | |
| | | | | | 5. Nomad | 2004. január 13. 11:22 |
| | | | | | | | Én csak most értettem meg mit is jelent a Tonál meg a Naguál, de Don Juannak teljesen igaza van ebben. Amiben viszont nincsen igaza, az az, hogy ha kicsit keresztényebb is lenne, és kicsit buddhistább is, akkor a tökéletes pillanatok folyamot alkotnának és nem felvillanások lennének. Én még csak a Don Juan tanításait olvastam és az erő másokik körét, most már majdnem mind megvan, majd elkezdem megint. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | consciousless: nehéz dió elfogadni "valóságként" a CC könyveket, bár szerintem az embernek nem sok választása van, ha foglalkozni akar vele. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy lehet, hogy a tanítások valódiak, de az eseményeket és a személyeket Castaneda találta ki. Könyvei ellenére furcsa egy kicsit az is, ahogy meghalt, én kicsit mást vártam.
Nem tudom, de tény, hogy van valamilyen erő, valamilyen vonzó titokzatosság az egészben, valamit megfog az emberben. Ugyanakkor ijesztő is, és ilyenkor mindig visszakanyarodok ahhoz a kérdéshez, hogy megéri? Igaz, azt a kérdést már számtalanszor a pszichedelikumokkal kapcsolatban is feltettem magamnak.... |
| | | | |
| | | | | | 3. cellux | 2004. január 13. 09:35 |
| | | | | | | off: szerintem a Palmer Eldritch nem akkora durranás. Ami engem nagyon ledöbbentett, az a "megvilágosodása" után íródott három könyv (VALIS, Divine Invasion, Transmigration of Timothy Archer) - pedig még csak az első kettőt olvastam (állítólag a Transmigration a legjobb). Olyan tömény intuitív információtenger, amilyet még sehol semmilyen könyvben nem tapasztaltam.
|
| | | | |
|
