 |
A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1.  | |  | | | | |  | |  | | | Shin, elméletileg az kell legyen a helyzet, hogy tartalmilag te ugyanarról beszélsz, mint én. Az, hogy hogyan fogalmazzuk meg, az csak abból a szempontból érdekes, hogy mennyire hajlamosak a szavaink, éppen a megfogalmazási igyekezeteing visszarántani minket egy butába. Én azt magyaráztam abban a hozzászólásomban, hogy ha a mindenség alapvetőját, a mindenség teremtőjét megfogalmazásban azonosítom valamivel, ami a valóság természete, vagy megélhető, megtapasztalható, akkor ez a gondolat visszaránthatja a hurkosodásba az elmét. De ha te nem a Teremtőt nevezed Istennek, hanem azt, amit én Isten leheletének hívtam, vagyis a legeslegelső formáját a mindenségnek, az eredeti embert, a mindenség eredeti olyanságát, akkor máris nincsen ez a gubanc. Keresztény fogalmiságban ez nem más, mint a krisztusi ember, vagy a krisztusiság. Azért nem a Krisztus, mert a Krisztus az egy Istennel azonos, tehát nem a teremtett mindenséghez tartozik. Teológia. Blabla. A keresztény fogalmiságban ez nagyon ki van tisztítva, de a fogalmiságnak csak praktikus jelentősége van. Persze, valahol éppen ez a praktikus szempont a leglényegesebb, hiszen sajnos nagyon csúnyán be lehet csomósodni úgy, hogy az ember észre sem veszi. A jó megfogalmazás, ami jól védi a lelki egészséges, és ráadásul nem csak magánmegfogalmazás, hanem közösségi, nagyon fontos a közösség lelki egészsége szempontjából. Teljesen önfenntartó a puszta lelki egészség majd akkor lesz, ha az egész emberi mindenség úgy ahogy van áttöri a kaput, vagy átfordul a dimenziókapun, és maga a közös létélmény kristályosodik bele az istengyermekségbe. De amíg ilyen kósza lelki szelek fújdogálnak, addig kellenek a jó közösségiségek, a jó szavak, a fogalmi védelem, ami megtartja az egészséget. Persze, félreértés ne essék, én azt viszont nem tudom, hogy mennyire érheti el ezt a teljes kikristályosodást ma egy ember. Hogy van-e ilyen, hogy meg tudja-e tartani magát ebben egy ember a ami lelkileg viharos világban, hogy át lehet-e lépni egy embernek, és fizikailag itt van, de közben már ott van, és közben alakul a túloldalon a közösség, hát én ezt nem tudom. De amíg az ember teljesen meg nem érkezik, addig bizony a fogalmak, amikbe helyezi magát, nagyon jelentős szerepet játszanak.
[Túl konkrétan fogalmazok, és nem bírom kimagyarázni magamat belőle.] Persze van ugye egy olyan képünk, hogy társadalmilag nem jöhetnek létre az új kötések, amíg meg nem történik a teljes oldás, és hogy kell a káosz az újjáéledéshez, és ez egyéni szinten is igaz lehet, de én meg túl sokat tervezgetek. Hagyni kell, hogy az eredeti élet vezérelje az embert, és nem a jövőben kell élni.
Na, ez szép. Volt ennek valami értelme, amit itt leírtam? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Cellux mondja: "Ja, de elég sokág eltart, amíg az ember megbékél magával annyira, hogy ezt el is hiszi...
Nagyon jó dolog az, amikor az ember meglátja másokban is azt, amit addig önmagában őrzött (és amiről azt hitte, hogy csak neki van olyan). Amikor ráébred, hogy már nem kell egyedül hordoznia a világ megváltásának súlyát. És ahogy ez a súly oszlik szét, ahogy egyre többekben fedezi fel a szikrát (vagy a kibontakozás lehetőségét/elkerülhetetlenségét), annál könnyebb lesz az ő élete is." Én meg azt mondom, így nagyon nem érzem, hogy arra ébredtem volna rá, hogy könnyebb nekem! A súly csak rajtad és benned van! Az elég hosszúra nyúló "utazásaim" során eljutottam oda, amikor megnyílt a valódi világ számomra és azt hittem érzem, hogy megérkeztem. De most azt tudom, hogy ezek semmi mások, mint tudatmódosító szerekkel előállított állapotok élményei. Egyik részről, ogy gondolhatjuk, hogy a szerek által okozott hatások valóságosak? Mivel ismerkedtem én meg ezeken az utakon? A végtelennel, az eggyel, az Istennel? Én úgy gondolom, hogy az energia, amit felemesztétett bennem, éppen csak arra volt elég, hogy megismerkedjek magammal. Hogy helyre tegyem ebben a világban. És mindeközben egy cseppet sem érzem, hogy "kifele" nyitódtam volna meg, sokkal inkább, hogy saját mélységeimet elértem. És ne mondd - mondjátok -, hogy ez a két út párhuzamos, vagy egymásból adódnak, és a belső megvilágosodás együtt jár az azonosulással a világtudattal. Ja, nem tudom kifejezni jól, de tudjátok... De visszatérve én nem hiszem, hogy jól tesszük mindeközben, hogy hiszünk ezekben az élményekben. Másrészről, még ha el is fogadom, hogy segítségükkel eljutottam azért valahová, amitől kétségkívül jól (mondjuk inkább így: jobban) vagyok, ez nem más, mint Én. Vagyis inkább, ráismerés az énre. És nem gondolok itt semmi buddha állapotot, isteni részesedést, hanem csak egyszerűen az önmagamat. Nem részesültem én semmiből, csak amit magamnak csináltam. Nem találtam mást, csak ami én lehetek. Nem mással találkoztam, mint önnön magammal, és ez lett Egy. Nincs lélek, azt hiszem így mondhatnám. Bár ezért sok követ fogtok vetni rám, de tényleg nem vagyok képes máshogy kifejezni. Vagyis nem abban az értelemben, hanem úgy, hogy ez csak Te magad lehetsz, nem lehet más, mert nem hozzád szóltak, Te kérdeztél. És amikor hallottad a választ, Te válaszoltál. Nem a "világ megváltásanak a súlyát" érzed, hanem a Tiédet. Önmagadban utazol, és senki nincs veled, együliként éled meg. Magadat, itt. Mint a Végtelen történetben, a Déli Jósda második kapuja, a Varázstükör. Nem ez inkább? Lehet, nem azokon kéne töprengenünk, hogy is van ez az egész élet itten, hanem azon, hogyan éljük meg magunkat. Éppen elég ez nekünk, nem igaz? És minden máson már túl vagyunk... Én azért szeretnék eljutni a harmadik kapuhoz is... :)
|
| | | | |
| | | | | | 108. Shin | 2003. november 11. 22:58 |
| | | | | | | Siphersh (95-re válaszként): ennek ellenére én MOST, ebben a pillanatban nagyon úgy érzem, mint a világ, és ezen keresztül Isten egy részét... ahogy Tolkien mester mondta:
"...ezért megparancsolta, hogy ez emberek szíve ne találjon nyugalmat a világ határain belül; hanem hogy maguk alakítsák sorsukat a világ erői és véletlenei közepette... és cselekedeteik által teljesedjék ki a világ, a legapróbb részletekig."
valahogy így... hogy annak, hogy rossz utcába fordultam be hazafelé jövet, meg egyáltalán mindennek valamilyen célja van. Mint az emberi szervezetben kb. minden molekulának. Az ember egy olyan, ami a lokális entrópiát tudja csökkenteni (vagy nagy szavakkal: a káosz elleni harc katonája :) ). Vagy akkor, mikor azt írod, hogy ez nem így van, szigorúan a fizikai résznek-levésre gondolsz? Ez ugyanis nyilván nem így van... valahogy úgy képzelem, hogy akkor kerülünk közel Istenhez, mikor megszűnünk azt hinni, hogy vagyunk valakik, nem akarunk már megfelelni az én-képünknek (egónknak?), és ezért szabadok leszünk, tettben és gondolatban, annak ellenére hogy köt még minket a fizika, a társadalom, a túlélés minden szabálya, és ezért tudunk összhanban cselekedni világot működésben tartó összes szabállyal, és a világ jelenlegi állapotával - amely kettős együtt Isten, és Isten semmi több. Ezért van az, hogy az életet lehet egy öncélú játékként felfogni, amely nem más, mint Isten különböző részeinek harca (mint az életjátékban a különböző alakzatok, ahol Isten a tábla és állapota), együttműködése, a csoda, hogy Istent, ami egy, külön létezőkként tudjuk felfogni, a csoda, hogy ennek ellenére néha iszonyú közel tudod érezni magad egy másik létezőhöz (valaki máshoz)...
(egyre gyakrabban szállok el teljesen spontán... ez vajon jó?)
Shin, aki szeretne tudni hinni abban, amit fentebb leírt |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Pontosan ezért terjedt el az ÍGY
Ez egy olyan szó(?) amit kimondva a témához kapcsolodó érzéseket, érzelmeket kapcsolunk hozzá teljesen akaratlanúl. Talán a következő kommunikációs eszközünk kezdeti stádiuma, amit egyre több ember képes érzékelni felfogni.
Körülbelül ÍGY gondolom.:)
Hogy, hogy érzem azt nem tom betűbe vetni.
Az ÍGY-et megcsak személyes kontektusban lehet igazán alkalmazni. |
| | | | |
| | | | | | 106. homen | 2003. november 11. 05:12 |
| | | | | | | Tirianne: igen, ezért lehetnek ezek az összhang témák....:) Látod te is írod hogy éreztél vmi hasonlót...csak a szavakon múlott megint. Tényleg kezdjük kinőni már az emberi beszédet mint kommunikációs eszközt...nem túl alkalmas a feladatra, de azért megállja a helyét. :)
Siphersh: de még mennyire hogy működik! :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kollektív "megvilágosodásos" tendenciákat látok ezen a fórumon. Lehet, hogy mégiscsak működik ez a "Harmonic Concordance"-dolog? : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Homen:
Akkor talán ezért van, hogy (bizonyos) drogok hatása alatt az emberek képesek nagyon összhangra találni, és nagyon mégérteni egymást. Hasonlóan nyílik meg a szűrőjük:) (ez a szűrő-dolog egyébként nagyon tetszett.. elgondolkoztatott, de ugyanakkor arra is rájöttem, h bennem is megvolt vmi hasonló gondolat, de te meg nagyon jól kimondtad:)
Hjajj, de ezek a szavak..!! Buták vagyunk mi emberek nagyon, mind. Kitaláltunk magunknak egy kommunikációs eszközt, a Nyelvet, hogy jó legyen. Aztán lassan már maga a Nyelv akadályoz minket az igazi kommunikációban. Nem lehet elmondani pont azokat , amiket nagyon kéne.. Korlátolt egy dolog ez a nyelv.. nincsenek szavak.. Szombaton nagyon rájöttem,h milyen kis tökéletlen, kezdetleges jelrendszerrel akarunk mi közölni.. és miket..!! Még ha tisztán csak érzést át tudnám adni..! AZ talán jó lenne..:)
Mondtam már, vacak az egész rendszre, a gondolkodási is, meg a jelrendszer is, találjunk már ki vmi rendeset, aztán dobjuk ezt a mostanit a kukába!:)
...na jó.. legalább alakítsuk át...;) |
| | | | |
| | | | | | 103. homen | 2003. november 10. 17:45 |
| | | | | | | Talán leginkább az IZÉhez tudnám hasonlítani...az ÍGYet. ;)
Ez a szó kifejez mindent egyszerre....mindenki azt gondol bele amit akar, de valójában nem jelent semmit. Szóval a tökéletességet jelképezi. :) hehe
Például: ígyeljünk ígyet! -> tekerjünk! :P
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az, hogy ugyanaz mondják-e az emberek, vagy mindenki másról beszél, tökmindegy. A te hozzáállásod a fontos.
Nem számít, hogy mi van kívűl, csak az számít, ahogy te azt megéled.
Lássuk:
mi az az ÍGY? :) |
| | | | |
| | | | | | 101. cellux | 2003. november 10. 15:17 |
| | | | | | | The Wonderful World of ÍGY
(ezt az ÍGY-et kurva jól kitaláltátok :-)
de mégis, mit kell mondani, ha valaki megkérdezi, mi az az ÍGY?
biztos van valami frappáns válasz...
|
| | | | |
| | | | | | 100. homen | 2003. november 10. 15:01 |
| | | | | | | Így van! :)
A fejlődés elkerülhetetlen...nincs más hátra mint előre. :)
|
| | | | |
| | | | | | 99. cellux | 2003. november 10. 14:30 |
| | | | | | | "A helyzet az, hogy ugyanarról beszélünk. "
Ja, de elég sokág eltart, amíg az ember megbékél magával annyira, hogy ezt el is hiszi...
Nagyon jó dolog az, amikor az ember meglátja másokban is azt, amit addig önmagában őrzött (és amiről azt hitte, hogy csak neki van olyan). Amikor ráébred, hogy már nem kell egyedül hordoznia a világ megváltásának súlyát. És ahogy ez a súly oszlik szét, ahogy egyre többekben fedezi fel a szikrát (vagy a kibontakozás lehetőségét/elkerülhetetlenségét), annál könnyebb lesz az ő élete is.
Lassan kezdem megengedni magamnak a hátradőlés és a folyamat élvezetének luxusát... :-)
|
| | | | |
|
