| A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1. | | | | | | | | | | Nahát, érdekes, hogy valaki a hit felől elindulva egyszercsak materialista lesz. Általában fordítva szokott lenni (már ha van változás). Nekem az a véleményem, hogy a kettő megférhet egymássa, nem is feltétlenül kell a két ellenpontnak lenniük. Ezek szemléletek és valószínűleg legtöbbünk egyfajta keverékét képviseli e két (de inkább még többféle) szemléletnek. Lehet őket abszolútként kezelni is, meg úgy is, hogy azt feltételezzük, hogy a világ nem megismerhető, és hogy mindennek a mértéke az ember. Hát szóval lehet válogatni a filozófiák között... És most jobban érzed magad? Úgy értem jó neked, hogy ezekre a felismerésekre jutottál? Csak azért kérdezem, mert néha a felismerések nem boldogítanak... De ha még boldogítanak is, akkor az nagyon jó, bármi legyen is a felismerés. Szóval a legjobbakat a metafizika csodás birodalmában... |
| | | | |
| | | | | | | | | | Úgy három hete olvasom Carl Sagan Korok és démonok című könyvét. S ennek hatására egy nap alatt történt meg az a dolog velem, ami az elmúlt huszonkilenc évnyi, rögös utakon megszerzett hitemet semmivé foszlatta. Hmm... Azt hiszem, materialista lettem. Bár pontosabb volnék, ha úgy fogalmaznék, hogy amit találtam, az kioltotta bennem a hitemet, és nem hagyott hátra mást, csak a "semmi" érzetét. Rájöttem, hogy a vallás szemellenző, ami elfedi előlünk a valódi igazságot. Vagy talán menekülés, mert kényelmes és emberközpontú. "A láthatatlan dolgoktól való félelem a valódi gyökere annak, amit mindenki magában vallásnak nevez." Thomas Hobbes. Ez a mondat döbbentett rá, hogy a világ megismerhető, és mi képesek vagyunk a megismerésére. Olyan elképzelhetetlen, hogy a tudomány meg fogja adni a választ az összes kérdésünkre és nem lesz több transzcendens dolog, mert a természetben működő törvényeket ismerni fogjuk? Isten létét komolyan meg lehetne kérdőjelezni, ha a tudomány be tudná bizonyítani, hogy a Világegyetem végtelen korú. De ha csak 15 milliárd éves is, hogy fér ide a teremtés? Mikor Sagan azt a kérdést tette fel a tizennegyedik Dalai Lámának, hogy mit tennének, ha a tudomány megcáfolná a reinkarnációt, azt a választ kapta, hogy abban az esetben a tibeti buddhizmust meg kellene változtatni. Ami engem zavarba ejt, hogy ilyen egyszerűen el lehetne simítani az ellentmondást, hogy "kicsit" igazítok a valláson? Hihetek-e olyan dolgokban, amelyek kiigazításra szorulnának, mihelyst bebizonyítanák az ellenkezőjüket? És ezzel be is fejeztük a továbbgondolkodást? Miért nem tudjuk másképp elképzelni a valóságot? A valóság az lenne, amit a vallások tanaiban találok? Nem vonom kétségbe, hogy valóban van valami, valami számunkra nem ismert még, természeten túli dolog. De a természet megismerésének határai csak bennünk vannak. Mi vagyunk önmagunknak a korlátjai. S ahelyett, hogy ezeket feloldanánk, magyarázatképpen kitaláljuk rá a vallást. Szembefordulunk Darwinnal, pedig a tények jelenleg az ő elméleteit igazolják. A tudomány által még nem igazolt jelenségek nem jelentik a vallás bizonyítékát. Az élet miszticizmusa éppen az, hogy birtokában vagyunk csodálatos képességeknek, amelyek viszont természettől adottak; a feladatunk csak annyi, hogy megismerjük magunkat és megértsük a minket körülvevő világot. Nincs nagyszerűbb, mint abba belegondolni, hogy a Világegyetemre nem kell ráerőltetni a természeti törvényeket, mert azok önmaguktól működnek. Mi akadályoz meg hát benne, hogy tovább lépjünk, és még többet tanuljunk? Sziddhártha megvilágosodott és nekünk is adva van a lehetőség. De ez nem jelent feltétlenül transzcendens élményt, ez csak annak a tudásnak a birtoklása, amely a természetben rejlő összefüggéseken és törvényeken alapszik. De mi mindeközben felsőbb hatalmat, isteneket és világrendet rendelünk magunk fölé. Ha hiszünk a földön kívüli élet lehetőségében, akkor hogyan kell elgondolnom az ő helyüket az egészben? Én azt gondolom, valóban, az ember önmagában is csoda, mint ahogy az is, hogy az univerzum részesei vagyunk. S csodálatos az, hogy mindezek eszünk és felfogóképességünk birtokában megérthetők. Érzésem szerint a vallással csak megkötözzük saját kezeinket, és a korlátjainkat erősítjük. Az élet értelmére nem tudom a választ, és azt sem tudom van-e egyáltalán ilyen. De szeretném hinni, hogy akármi is lesz a végső igazság, mi meg fogjuk találni és ebben a tudomány nem ellenségünk, hanem támogatónk lesz. Ez lehetne a teljes összhang állapota. |
| | | | |
|