 |
A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1.  | |  | | | | 98. homen | 2003. november 10. 14:22 |
| |  | |  | | | Bombadiltoma: szívesen máskor is... :)
Siphersh: tudom, hogy igazad van....semmi probléma. A helyzet az, hogy ugyanarról beszélünk. Talán legbelül mindenki ugyanarról beszél...vonatkoztassunk el a szavaktól, fordítsa le mindenki a saját nyelvére... |
| |  | |  |
| | | | | | 97. cellux | 2003. november 10. 14:06 |
| | | | | | | :-)
És elnézést a "faszkalap" miatt...
|
| | | | |
| | | | | | 96. homen | 2003. november 10. 14:05 |
| | | | | | | A világnak nem lesz vége. Mint ahogy eleje sincs... :)
Nem baj, ha vki félreért vmit....az is csak egy tapasztalat. Át kellett lépni azon is, hogy a Föld lapos.
Időnk, mint a tenger... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tökéletesen jól érted, én valóban így gondolom, cellux. Én úgy gondolom, hogy két ember mondhatja hajszálra ugyanazt Istenről, mégis, az egyik egy saját képzetét azonosítja saját alapvetőjével, a mésik pedig nem. Ez az óriási hátulütője a keresztény fogalmiságnak.
És ez a világ meg sejt dolog is nagyon jó példa: ha azt mondom, hogy a világ egy a Teremtővel, vagy hogy én olyan vagyok a Teremtőhöz képes, mint sejt a szervezethez. Egyszerűen ez a nyugatimodern fogalmiság, amit használunk, csak az objektív, tárgyi vonatkozást ismeri, és ezért könnyen azt hihetjük, hogy az én "Isten" fogalmam tárgyi értelemben utal arra a szervezetre, aminek egy sejtje vagyok. Objektív, tárgyi értelemben nem létezik Isten.
És szerintem abban is nagyon igazad van, hogy hurok-gondolat az is, mikor ezt az alázatot a gondolati síkon való következtetéssel igazolom. Persze. A gondolatiság önmagán belül eljuthat az önhittségről való lemondásig, és a lelki síkkal szembeni alázatig. A lelki sík pedig hasonlóan eljuthat önmagán belül az önlemondásig. De az a helyzet, hogy a lelki és a gondolati síkok egységben vannak. Egyrészt úgy tűnik, hogy hajlamosak "tanulni" egymástól alázatot és önhittséget, másrészt pedig valójában egyek, és az a szinteződés nagyrészt gondolati találmány.
Ez, amit itt írva látsz, csak a gondolataim alkímiatudománya, amivel saját keretein belül megpróbálja harmóniába hozni az univerzumot. Gondolom, te is sejted, hogy ha megeszek egy kis marék isteni húst, akkor hamar csak ülök, és mosolyogva figyelem az ilyen írásaimat, mint a majmokat az állatkertben.
Lehet, hogy nem is szabadna Istenről beszélni, hanem csak a legmélyebb, legbelsőbb emberi síkon való alázatos magatartásról. Nem tudom.
És tudom, hogy túl gyakran ugrok az olyan nyelvi megnyilvánulásokra, amik mögött valójában nem tudom, hogy milyen lelkiség van. Csak azt tudom, hogy veszélyes szó. Vagy félreértelmezhető szó. De a lelkiséget nem a szavak csinálják, úgyhogy nem kellene ugranom. Vagy legalábbis nem a szavak miatt, hanem mert úgy érzem, hogy rossz lélek szól bennük. |
| | | | |
| | | | | | 94. cellux | 2003. november 10. 11:44 |
| | | | | | | Siphersh: ha jól értem, te a jelenség istenítését helyteleníted. Ennek a fajta eltévelyedésnek a legvégső és legalapvetőbb formája ugye az lenne, amikor az ember a világot tartja Istennek és magát Isten egyfajta sejtjeként, mikroszkopikus részecskéjeként azonosítja. (Ha jól emlékszem, ezt hívják panteizmusnak.)
Ha így gondolkodunk, akkor a világ végével Istennek is vége lenne. Ez viszont ellentmond Isten örökkévalóságának, tehát Istennek "kívül" kell lennie bármi megnyilvánulón.
Amikor az ember a jelenségek vizsgálatán keresztül felfedezi az összefüggések hierarchiáját, és ebből egy lényre következtet, akinek minden a része, akkor ez tévút, mert a hierarchia létezése is csak megnyilvánulás (pusztán szellemi értelemben is). Pontosabban van ugyan ilyen lény, de nem ez a Fő-Lény. Ez a Lény legfeljebb tükörkép.
És mindezt azért hangsúlyozod, mert elismered ugyan, hogy a hindu jóginak igaza volt, amikor azt mondta, hogy "Én vagyok Ő", de azt is tudod, hogy ezt az emberek 99%-a félre fogja érteni, és ezért jobb lenne elfelejteni az összes ilyen kijelentést, mert tévútra viszik az embereket.
Jól értem?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [Kösz, homen. Bearanyoztad a napomat, ami 20 órája tart és csak munka-munka, és még nincs is vége...
bt, aki robot] |
| | | | |
| | | | | | 92. homen | 2003. november 10. 01:09 |
| | | | | | | 1. Cellux, a GOA mindig is gyilkolt... ;) [így]
2. Shin, ez a villamosos érzés...a Semmi érzete. :)
3. Smallsaman, természetesen igazad van, a megvilágosodás a tudás alkalmazásának képessége....ezért írtam, hogy "részben vagy egészben". A lényeg ugyanaz marad. ;)
4. Siphersh, úgy vélem alapvető beszűkültség Istent egy független lényként elképzelni, mint a Teremtőt aki létrehozta a világot....Isten mindenhol ott van és erre a magyarázat, hogy Isten maga a világ, nem hozta létre senki, mindig is volt és mindig is lesz. Isten is és a világ is. Próbáljunk elvonatkoztatni az időtől. Nincs. Nincsen semmi...csak a Semmi :) Isten lényegében az üresség maga, ahol minden összesűrűsödik és egy pontba csomósodik. Ezzel most egyébként azt is állíthatnám, hogy az oly sok hívő által önmagukban definiált Isten (a szakállas bácsi aki teremtette a világot) nem létezik. Az igazi csapda sztem elveszni a szavakban, és szó szerint értelmezni dolgokat...
Úgy gondolom, hogy mi itt Isten részei vagyunk, ezen a világon minden Isten egy darabja. Igazából ezt sem szerencsés így leírni, mert páran majd elkezdenek mélázgatni ilyen szavakon hogy "darab" stb...Szavakkal nem lehet átadni semmit, maximum ha olyasvmiről van szó, amit a másik fél is átélt már. Ilyenkor összhang van. Lépjünk tovább.....
Szóval mint Isten sejtjei élünk ebben a rekurzív világban, ahol minden mindenre visszahat, és minden mindennel összefügg. Itt van nekünk az agyunk és egyéb szerveink, melyek arra vannak, hogy szűrjenek. Testünk elszeparál a Tudattól virtuálisan, és mikor pl. vmilyen drogot használ vki, ezek a drogok kiskapukat nyitnak meg a fő Tudathoz, úgymond kikapcsolnak bizonyos funkciókat....ilyenkor kicsit többet Látunk mint az eredeti egónk. Ebből következik, hogy a Tudás mindig mindenhol ott van, csak nem látjuk...tehát a Tudás is egyenlő Istennel. :) Viszont mindenki megkapja születésekor az egyéni szűrőit....mindenki külön külön kis egyéniség lesz, és amit lát (amennyit lát) totálisan szubjektív és relatív. Meditációval, drogokkal, különböző kölcsönhatások által változhat a Látásunk, kinyílhatnak kiskapuk, és az ember egyre nyitottabb lesz. A végső nyitottság során tapasztalhatjuk, hogy gyakorlatilag egyek vagyunk mindennel és mindenkivel, leginkább persze Istennel. Csak látunk és vagyunk....ennyi. :) (sokan talán érzik most a bizsergést mikor fullos LSD trip eredményeképp eggyé váltak az univerzummal, és megszűntek létezni....ez AZ)
A megvilágosodással elérhetünk arra a pontra, hogy nem dolgozik bennünk EGO...nem maradnak megválaszolatlan kérdések, mert lényegében mindenre ugyanaz a magyarázat. Miért? - Miért ne? Igen...Nem. Jó...Rossz. Nem léteznek, csak szűrők által. De mi nem vagyunk azonosak a szűrőinkkel. Rajta vagyunk a főidegen... :) Egyenként csatlakozunk rá a Tudatra, Istenre, egyenként hordozzuk magunkban az információt, mint a DNS. A legapróbban ott van a legnagyobb...rekurzív a Világ. Minden ismétlődik...és a legszebb az egészben, hogy mindig mindenkinek igaza van. Minden ember/jelenség/bármi valójában puszta bizonyíték önmaga létezésére. Mi az a valóság? A válasz benne van a szó eredeti jelentésében. Valóság az, ami Van. A válasz tehát Isten... |
| | | | |
| | | | | | 91. Shin | 2003. november 8. 22:45 |
| | | | | | | (asszociatív)
tirianne: ez nekem is kedves MM-idézetem :) bennem az a kép van, hogy vlaójában minden "igazi" vallás, tágabb értelemben "út" célja, hogy a rajtuk járóknak mutassa az irányt a Buddha-lét, a Jézus-lét felé... az Isten-lét felé, ha úgy tetszik, amikor az ember rájön, hogy valójában TÉNYLEG a világ része, és megszűnik ragaszkodni a saját magában saját magáról élő illúziókhoz, a befordulós gondolat-ciklusokhoz, körökhöz... biztos a materializmusból is vezet út ez állapot felé - én csak molekulák, atomok halmaza vagyok, ezért nem lehetnek gondolataim, nincsenek gondolataim, csak molekuláris automata vagyok, és a molekuláim pont úgy hatnak egymásra, mint a világ molekulái, tehát a világ és én egyek vagyunk... leírni könnyű, elhinni nehéz, azt hiszem ezért mondják, hogy hosszú az Út és ezen az Úton minden lépést félelmetes megtenni, mert önmagaddal kell megküzdjél érte, a belső démonaiddal, régi majdnem-elfeledett és újra felbukkanó önkínzó gondolatsorokkal, bizonytalansággal, önbizalomhiánnyal és magánnyal és az "ideális éneddel", amivé szeretnél lenni de valójában tudat alatt mégse...
Néha, nagyon néha, érzem... érzem azt, hogy a villamoson, az utcán az emberek mintha alvajárók lennének, és én vagyok egyedül "ébren" és érzem a világ összes részletét magam körül. De általában alvajárónak érzem magamat, és be vagyok fordulva :( ilyenkor vajon mit kell tenni?
Előbb-utóbb remélem, azért elmaradoznak ezek a démonok...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Homen, ez a csapda az önhittség. Ismered a kígyó esetét a jó és rossz tudásának fájával? Az a csapda. Hallottál már a "daath" nevű rejtett szefiráról? Az a csapda.
És hogy mi alapján jutottam erre a következtetésre? Nos, ha konkrétan így fogalmazod meg ezt a kérdést, és én válaszolnék rá, akkor lehet, hogy belegyalogolnék éppen ebbe a csapdába. Mert ez nem következtetés. Ha szavakban tekinteném azt, ami "alapján", akkor egy a saját elképzeléseim által reprezentált dolgot tekintenék saját életem forrásának. Ez egyszerűen csak az első parancsolat. Ez nem más, mint a Végső Forrás teremtő lelkének eredeti élni akarása. Az élet eredeti állapota: az alázatos megvalósulás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Faszkalap? Hát, szép...
Cellux, mikor arról beszélsz, hogy a tudat találkozik Isten manifesztációjával a világban, akkor én ezt úgy értelmezem, mint mikor egy kutyát látok, vagyis találkozok egy kutya látványával, és azt mondom, hogy nahát, ez egy kutya-látvány. Egy olyan látvány, aminek egy kutya valamilyenségéhez van köze. Persze, a kutya a világban van, Isten meg nem, úgyhogy legyen inkább egy transzcendens kutya. Hát persze hogy nem azonosítod Isten manifesztációját Istennel. Nem is erről beszéltem. Csakhogy ha egy valamit, amivel találkozol, nem Isten teremtményének tekinted, hanem egy manifesztációjának, vagyis nem Isten megismerhetetlen akaratának következményeként tekinted, hanem Isten létével, neaggyisten Isten természetével hozod kapcsolatba, akkor Istenre máris úgy gondolsz, mintha az egy "dolog" lenne. Mint a kutya, aminek a látványával, vagyis bizonyos vetületével, manifesztációjával, árnyékával találkozol. Nem arról beszélek, hogy az általd említett manifesztáció Istennel való azonosítására gondolnál, hanem annak a dolognak Istennel való azonosítására, aminek a manifesztációjával lehet találkozni. Talán emlékszel, én azt javasoltam, hogy nevezhetnénk "Isten leheletének". Nevezhetjük a krisztusi embernek is. Ennek a manifesztációja. Nem pedig Istennek. Az eredeti bűneset előtt az ember számára a világon minden ilyen manifesztáció volt. Aztán eszébe jutott, hogy legyen Isten az ember legbelső magja,isteníteni kezdte "Isten leheletét", és ezzel kezdődött az egész véres sztori. Ha ma valaki meglátja az "Isteni Leheletet" a megjelenők mögött, akkor visszaérkezett ehhez a döntési helyzethez. Tovább isteníti azt, vagy visszaadja a láthatatlan és ismerhetetlen Teremtő kezébe.
Tudom, megtévesztő lehet, mikor Isten égő csipkebokor "képében jelenik meg", vagy mikor azt mondjuk, hogy Isten mindenható, végtelenül jó, meg hasonlók, de én arról nem tehetek, hogy a misztikusoknak olyan kis hatásuk volt a közfogalmiság alakulására. Ezek a megfogalmazások a nyelv használatának egy külön osztályát alkotják, és szegény teológusok leizzadják magukról a Balatont, mire belekalapálják a köznyelviségbe, aztán meg az eredményt csak ők értik. Szegény teológusok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
Ha azért tartasz hülyeségnek egy gondolatot, mert vagy képes belemenni, akkor ott egy bug van a tudatodban. |
| | | | |
| | | | | | 87. cellux | 2003. november 7. 16:58 |
| | | | | | | ha ÍGY, akkor nem
ugye, homen? ;-)
amikor a GOA elkezd gyilkolni...
|
| | | | |
|
