 |
Élet a halál utánBiga Cubensis, 2003. október 15.  | |  | | | | |  | |  | | | Na, én most valamit nem értek. Van ugye az élet, ami állandó. Nincs kiindulási pont, nincs cél, csak maga a létezés.
Tehát nincs olyan, hogy halál utáni élet.Élet közbeni élet, élet, élet...élése van. Az lehet persze, hogy időközben az olyannyira féltett bőrtarisznyád elkopik, na de Te nem csak annyi vagy. Ha a fának egy levele lehull, attól még a fa nem fog kipusztulni! Ez az életahalálután dolog nekem nagyon materialista gondolatnak tűnik!
Ennyi erővel azt is lehetne kérdezni, hogy élet az élet előtt?,halál a halál előtt?, halál az élet előtt?...tisztelt hölgyeim és uraim, ennek így nincs értelme.
Sziasztok |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Engem az a tudat vigasztal, hogy halottként leszek a ,,legéletrevalóbb".
:D
|
| | | | |
| | | | | | 352. ynul | 2009. július 15. 18:46 |
| | | | | | | Én is :)
ugyanakkor ha belémbú a kisördög akkor azt súgja, hogy:
- Az exoterikusan értelmezett reinkarnáció túl mesés, amikor kezdetben találkoztam a teóriával gondolkodás nélkül beettem, szajkóztam is, csak mert együtt járt a buddhista "alap csomaggal", de mivel saját élményem nincs, a zsigereim pedig azt jelzik, hogy nekik nem fekszik, így ezt félretettem, és a létkeréken való vándorlásra, mint a jelen életemen belüli lehetséges tudati világokra tekintek. Persze nem zárom ki, hogy halálom után valami hasonló jellegű világokra bomlik a tudatáramom a megmaradt szennyezett/tiszta hajlamok nyomán. Az intenzív meditációs élmények és más módosult tudatállapotban tapasztalt víziók ezt sugallhatnák, amire a kisördögöm azt mondja, hogy jó, oké megélhet valaki ezt-meg azt, s lehet akármilyen mély és tiszta az a látomás, a fickó azért csak életben van még, szóval...
- A halál után a semmi van, meg azért fura, mert a semmi itt ugyanúgy egy gondolat, hangulat, koncepció mint a túlvilág elképzelések, csak legfeljebb racionálisan hangzik. Erre lehet ezt mondani, hogy nem az elgondolt semmire gondol aki ezt mondja, hanem a tényleges nagybetűs Semmire, de ez a tényleges semmi, még továbbra is egy masszív tudattárgy, tehát valami, és nem "semmi".
Ha belegondolok mi lehet még, mondjuk:
A beleolvadok Gaiába és harmat leszek a rózsa tövén, felhő, majd megisz a Bodri kutya túl hippis, ráadásul leredukál a testre-molekulákra.
Az, hogy meghalok és fellépek a kozmikus spirálon egy új szintre ez a teózófusok agymenése lehet, ami elferdíti, vagyis teljesen nem veszi figyelembe, hogy a legtöbb hagyomány szerint szívni is lehet mint a torkosborz, tehát zuhanni (vagy maradni) a "bugyrokba".
A másik vállamon ülő kis Buddha azt mondja, hogy ha befognám végre előbbre lennék, netán ki is keveredhetnék a nézetek hálójából, szóval lehet inkább hallgatok rá. :) |
| | | | |
| | | | | | 351. cellux | 2009. július 15. 11:01 |
| | | | | | | ynul +1
Számomra a "tovább élünk-e a halálunk után valamilyen formában vagy sem" kérdés irrelevánssá vált, mindkét változatot gond nélkül el tudom fogadni.
|
| | | | |
| | | | | | 350. ynul | 2009. július 10. 13:17 |
| | | | | | | A legfőbb lény az adott kor-tudatnak megfelelő neve a fogalom és forma mentes tapasztalásban beigazolódó transz-empírikus "élménynek", s mivel "közvetlen érzékelés", így nincs köze a halál mágikus elhárításához. Ha kételkedünk ennek valóságosságában, ugyanannyiban kételkedhetnénk az álmás pite ízében vagy félhetnénk, hogy az ölelt nő köddé válik és felébredünk.
Pár óra vagy pár évtized múlva meghalunk, ez tény. Módosult tudatállapotban bejárt elképesztően különös, "más" világok és előző életekre való intenzív visszaemlékezés mint megélhető, megtörténő tapasztalatok kétségbevonhatatlanul léteznek, ez is tény, hogy most ez mi, vagy mi nem, az már spekuláció. |
| | | | |
| | | | | | 349. Buká | 2009. július 10. 09:03 |
| | | | | | | Pont most ébredtem egy álomból, ami elég durván érintette a halál témát, konkrétan szörnyethalás volt benne, meg menekülés az életért, ilyesmi. Mivel nagyon valóságosnak hatott, kegyetlen intenzív halálfélelmet - és életakarást éltem át, olyat, amilyet élőben soha, mert nem voltam ilyen kiélezett helyzetben. Jó volt felébredni, és örülni hogy mindenki, akit szeretek egyben van még. Kicsit magasztos érzés ez. Megvilágosodottnak lenni sem lehet utolsó, de szívesen vagyok istennek férge is, aki az eltaposástól rettegve képes átélni egységét a többi féreggel.
@notimpersonal: Nem akarok illetlen lenni, nem lehet hogy nem véletlen, hogy ezek a szavak pont egy nagy csata előtt hangzottak el? Ha a katonák be vannak fosva a haláltól, akkor valószínűleg nem olyan bátrak és hatékonyak. Nem ismerem a hátteret, csak gondolom... |
| | | | |
| | | | | | 348. retek | 2009. július 10. 02:07 |
| | | | | | | persze ez mind szép és jó.
de megint csak spekuláció, hogy egyetlen felsőbb lény áll az egész mögött. ilyen szempontból megint köröket járunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk."
"Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás."
"Óh, KuntŚ fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt."
"Óh, emberek között a legkiválóbb [Arjuna]! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon."
"Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létező [az anyagi test] számára nincsen állandóság, az örökkévaló [a lélek] pedig változatlan. Erre mindkettő természetének tanulmányozásával jöttek rá."
"Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan! E halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni."
"Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen és örök élőlény anyagi teste mindenképpen megsemmisül; ezért hát harcra fel, óh, Bharata leszármazottja!"
"Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg."
"A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el."
A nemrég említett Bhagavad gita egy párbeszéd ami egy óriási csata előtt hangzott el és elsőként arról szól, hogy a test nem más mint egy eszköz amin keresztül az örök előlény ebben az anyagi világban különféle tetteket végez és a különféle vágyai és tettei szerint hol jó hol pedig rosz éri ebben a világban.
|
| | | | |
| | | | | | 346. retek | 2009. július 9. 22:35 |
| | | | | | | | kedves Bard, az egységérzetem pont a kettő kombinációja valahol - bizonyos keretek között majdhogynem végtelen számú személyiséget ölthetek magamra, attól függően hogy mit akarok és hogy mit hoz az élet. E fölött azonban egyre inkább megy át a tudattalan felé - előbb az egót meghaladva pusztán az élet, mert hogy minden ami él, tudattalanul vagy tudatosan, él, és ez közös. az élet mindenütt egy és ugyanaz. az élettelen pedig az épület örök körforgása. elég nehéz ezt elmagyarázni :$ |
| | | | |
| | | | | | 345. Bard | 2009. július 9. 18:08 |
| | | | | | | | Rájöttem mi a különbség a reinkarnáció, és az "egyszer élünk" tana között. Ha az ember abból indul ki, hogy végtelen inkarnációban élhet, és mindent kipróbálhat, akkor nem lesz értelme megváltoztatnia a személyiségét az élete során. Nem feltétlenül azt mondom, hogy nem érdemes tanulnia, de nem kell más emberré válnia, mert hiszen pont az a lényeg, hogy EZT a személyiséget próbálja most ki. A másik elmélet, amikor ez a kb. 70 év van, és semmi több, viszont azt sugallja, hogy az embernek folyamatosan fejlődnie, változnia kell, mert ha nem teszi lemarad valamniről. Pedig minden állapotot nem tudunk kipróbálni úgyse... |
| | | | |
| | | | | | 344. Buká | 2009. július 9. 00:26 |
| | | | | | | Ez jó gondolat - legalábbis valahogy olyan frissítően hat. Az elmúlt években én is belegolyóztam már a százféle mágikus, misztikus elképzelésembe a világról - szimbólumok és stratégiák őrületbe kergettek szinte. Hittem amit akartam. De mostanában kezdem megérezni az élet ízét. A valóság mindennél izgalmasabb. Van a Valóság nevű ezerrétegű, de nagyonis egyszerű dolog, egy álom, ha úgy tetszik, amit nem mi álmodunk, hanem egy mindent összefoglaló hatalom, erő, energia, Isten, és ebben az álomban ki vannak osztva nekünk a szerepek. Ezeken nem tudunk változtatni. Ugyanakkor ott a szabad akarat, és a kereteken belül lehetünk kreatívak és ez gyönyörű érzés.
Ez a valóság tiszta misztériuma. És ha ez esetleg azzal jár, hogy halálom után a teremtő nem teremt tovább engem, akkor azzal is hajlandó vagyok megbékélni. Ha meg mégis van reinkarnáció, az csak a ráadás.
:) |
| | | | |
| | | | | | 343. retek | 2009. július 8. 16:53 |
| | | | | | | és mi van ha tényleg senki sehogy nem él tovább halála után? mióta felmerült bennem ez a gondolat, mert kihalt belőlem az önhitegetés szándéka - és hiába értettem meg és tapasztaltam a transzcendest és bla bla bla...
nem tudom, valahogy ennek a tudata kezd szépen igazi célokat adni az életemben.
én nem szeretnék halálom után tovább élni. azt hiszem. persze ez nem rajtam múlik, de elég nagy a valószínűsége hogy így is van.
nem kell nekem karma meg újjászületés ilyen-olyan testekbe stb. hogy tudjam hogy embert ölni stb. bűn. bántani másokat bűn. nem kell Isten és megtorlástól való félelem, hogy el tudjam dönteni mi helyes és mi nem.
nem érzem magamat boldogabbnak attól, hogy ezt tudom, de valahol mégis egy hatalmas teher esett le a vállamról. |
| | | | |
|
