 |
Élet a halál utánBiga Cubensis, 2003. október 15.
 | |  | | | | 461. Romulus | 2012. augusztus 13. 05:12 |
| |  | |  | | | A nővérem gyereket vár, és mondott egy ilyet, -nyilván olvasta/hallotta valahol- hogy:
2 ikergyermek "beszélget" az anyaméhben, arról hogy mi lesz születés után? Van e élet? "hisz még senki se tért vissza onnan, hogy elmondja hogy van" meg amúgy is te hiszel az Anyában?
Gondoltam megosztom mert érdekes hasonlat, nekem bejött. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Hát nem tudom, nekem olyan vontatottnak tűnik, hogy még az első rész végét is alig tudtam kivárni, hogy mit akar mondani. Pl mikor arról kérdezi a riporter mit élt át arról kezd el beszélni, hogy 20 ezer ember, milyen bőrszínnel, meg vallással, különböző neműek mind ugyan azt mondták. De mit is? Annyira körbemeséli az egészet, hogy a kérdésre nem is válaszol. Mindegy, végül is érdekes amit mond, de számomra már nem újdonság. Örülök hogy sokaknak még ez új és ha máshol nem is, itt legalább megismerték ezt a részét is az életnek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tényleg nagyon szépen beszél, alázattal. |
| | | | |
| | | | | | 456. ++THC++ | 2012. augusztus 7. 16:21 |
| | | | | | | | Van még egy elég jó, a címe "élet az élet után" (Édesvíz-kiadó). A szerzőjét megírom amint hozzám kerül ismét :) Remekül leírja, nemcsak a különböző életek összefüggéseit, a karma és sors törvényeit, az életünkbe bevonzott események mikéntjét, miértjét, hanem remek körképet is ad a spiritualitásról, a világhoz fűződő viszonyunkról, a betegségekről, társadalomról, arról, hogy mennyire mély álomban alszik az emberiség nagy része, és mi is az a folyamat, aminek hatására egyre többen ébrednek és érezhető a levegőben a változás szele. |
| | | | |
| | | | | | 455. meska | 2012. június 24. 02:24 |
| | | | | | | Sziasztok!
A következő könyvek témába vágnak:
Bruce Goldberg: Előző életek, jövendő életek
Dr. Michael Newton: Lelkünk útja.
Lehet valaki ajánlotta már, akkor bocs, szerintem érdekesek, főleg az utóbbi.
|
| | | | |
| | | | | | 454. cellux | 2012. június 18. 18:28 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 453. CHI-A.D | 2010. augusztus 27. 09:21 |
| | | | | | | | Véleményem szerint, a rosszak a pokolba, a jók meg a híd alá :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | széttudatkodjátokafórumotsrácokígynemlehettémázni |
| | | | |
| | | | | | 450. sonek | 2010. június 22. 22:42 |
| | | | | | | én csak azt nem értem, hogy miért kellett belőled fegyvert veretni, arany öntudat!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én még most is nőnek hiszem :)
bocs az offért, de a téma kicsit tényleg szétesett, nem tudok mit hozzászólni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | neutron ha ez megnyugtat én sose hittelek nőnek. :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kezdjük offolni a topicot ...
Feminim hasonlat ... azt azért mégsem írhatom, hogy ültess forma 1-es autókat sumáherrel a tetején :)
Hogy érted azt hogy láttad a sátán győzelmét?
|
| | | | |
| | | | | | 445. sonek | 2010. június 22. 18:05 |
| | | | | | | miben hihet az aki látta a sátán győzelmét?
ez már kontúrosabb megfogalmazás, a végével pedig abszolút egyet kell hogy értsek! megint egy olyan metafórával élsz ami tipikusan feminim hasonlat - virágültetés - él majd elhal, belelétesül a szépségbe. kinek mi a szép. ma úgy fogalmaznánk -azok nyelvével, akik számára ez a világrend kedvez- hogy prostituáljuk a szépséget. valahol az angyalok megerőszakolásánál kezdődhetett... nem megyek messzebre.
hazugság minden történelem, tudomány és vallás, amit az ember a saját virágába, a gyermekébe ültet. méreg. nem magamat siratom. a Föld miatt sírok! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hahaha
A pucusok rendjébe tartozom, az az latin nevén manusz :)
Szerinted van a földön egyáltalán valaki akinek kedvez ez a "világrend"? Mindenki ugyanabban a szarban csücsül kivétel nélkül. Belepottyantunk egy játékba amiről halvány lila fingunk sincsen, és van rá egy kevés időnk, hogy kihozzunk valamit belőle.
Na mármost sok dolgot lehet tenni, az egyik ezek közül az, hogy turkálsz a kakiban, a másik pedig az, hogy virágokat ültetsz rá (kinek melyik szimpatikusabb).
Tudom mi fán terem az életundor, a depresszió, az emberallergia, nem fogok itt ömlengeni, meg licitálni, hogy kinek (volt) szarabb az élete, de hidd el, lehet, hogy nehezebb felfelé menni, mint leszánkázni a keserűség mocsarába, de kifizetődőbb.
|
| | | | |
| | | | | | 443. sonek | 2010. június 22. 16:30 |
| | | | | | | neutroncsillag, gondolom lány vagy. hölgy esetleg asszony. neked kedvez az élet és halál eme 'világrendje'.
ha tévednék, előre is elnézést |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sonek
Nem vagyok benne a befőttesüvegben :) Haha
|
| | | | |
| | | | | | 440. sonek | 2010. június 22. 00:36 |
| | | | | | | | negatív vagy pozitív illúzió |
| | | | |
| | | | | | 439. sonek | 2010. június 21. 21:15 |
| | | | | | | | avagy lét és létesülés. ha egy befőttesüvegben vagy és azt képzelged, hogy sebaj, szárnyalok a boldogságtól, akkor neked igazad van, vagy szerencséd? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fel a fejjel! :)
Magamat vizsgálva azt vettem észre, hogy nagy mértékben befolyásolja azt, hogy hogyan gondolkodom a világról,és hogy hogyan látom egyáltalán a világot az a tény, hogy magam milyen tudatállapotban leledzem éppen.
Ha egy befőttesüvegben érzem magam, akkor semmi sem elég jó...
Ha meg szárnyalok a boldogságtól, vagy csak egyszerűen elégedettséget érzek a pillanatban, akkor valahogy mindig mosolygós arcok jönnek szembe velem, és még a szakadó esőben lekésett távolsági busz figyelése is maga a nirvána :)
|
| | | | |
| | | | | | 437. sonek | 2010. június 18. 21:19 |
| | | | | | | igen, a keletiesen idealizált sztori valahogy így hangzik. viszont, mifelénk nyugaton ez azért más kifejeződési formát lel, s olykor a bosszúság -értetlenség, hogy miért kell rombolni- lelki aspektusai olyan dolgokra determinálják az embert, mint a szerfüggőség, aggresszió, depresszió... stb.
talán a nihilizmus a kulcsa az egésznek... amennyiben saját inerciarendszeremben elemzem ezt a jelenséget, a nihilizmus a semmi akarása, a nincstelen nemlétbe átszivárgás. nem bírom ennek a súlyát felbecsülni, csak látom, hogy monumentális, hogy egész világra kiterjedő ontológiai alap. gyűlölöm ezt a nihilszuggesztiót. szánalmamban csak nevetni tudok rajta, de vannak napok, amikor elfog a megvetés az egész emberiség iránt, olyan tehetetlen, életre értelmetlen, cél és üdv nélküli. nihilista. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről Milarepa története jut eszembe, biztosan az unalomig ismeri már mindenki, de leírom.
Mikor Milarepa elszegődött a mesteréhez, az megparancsolta neki, hogy építsen egy házat egyes egyedül. Mikor Milarepa készen lett, megmutatta a mesternek, az pedig megnézte, majd megparancsolta, hogy rombolja le azt. Milarepa nem nagyon értette, sőt dühös is volt mesterére, de lerombolta a házat.
Ezután a mester újra csak azt mondta neki építsen fel egy házat, s mikor készen lett, Milarepa megdöbbenésére a mester megint leromboltatta vele.
Mikor a mester harmadszorra is felépítette, majd leromboltatta vele a házat, Milarepa odalépett mesteréhez, meghajolt, s így szólt:
- Jól van, végre megértettem :) |
| | | | |
| | | | | | 435. sonek | 2010. június 17. 23:28 |
| | | | | | | na szép, ezzel megfogtál :D rövidzárlat a filozófiai receptorközpontban
miután jól megszemléltük a dualitást, nekiállunk cselekedni, hogy építsünk vagy leromboljunk valamit. > én azon az építkezésen dolgozok, ahol a házat lebontják. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A cselekvés végén úgyis csak a dualitás szemlélésénél fogunk kilyukadni :)
|
| | | | |
| | | | | | 433. sonek | 2010. június 17. 20:13 |
| | | | | | | | a végén úgyis csak a cselekvő vs. szemlélő dualitásnál fogunk kilyukadni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez top 10-es komment:) Nem tudok mit hozzáfűzni:) Igazad van. Reméljük, hogy minél több ember megérti amiről beszélünk itt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | THC csak azt hangsúlyoztam, hogy az unatkozó isten elképzelése túl embercentrikus elképzelés. Mindenki magából indul ki tartja a mondás, ez az istenképünkre halmozottan igaz szerintem!
"ha minden jó lenne mi lenne az inspiráció?"
Nos, nem lehet minden jó hisz egy folytonos energia utánpótlást, tisztítást, karbantartást igénylő öregedő testbe születtünk. Ez már önmagában motivál különböző célokra, ezek hiánya meg nyilvánvaló fizikai veszélyekkel jár és az élettel is összeegyeztethetetlen.
Az állatok nem is csinálnak sok mindent, játszanak, esznek-isznak, párosodnak, élőhelyet keresnek/építenek, alszanak, pihengetnek. Ha egy ember képes lenne kikapcsolni az ego értékelő, minősítő, kommentáló funkcióját akkor boldogan eléldegélne ugyanezekkel a feltételekkel, de valamiért sok embert sújt a folytonos gondolkodás, élmények mindenáron való verbalizálása belül. Bár nagyon érdekes és élvezetes dolog ilyen absztrakt dolgokról beszélgetni, de az elsődleges cél szerintem elérni azt, hogy ha nem kell akkor ki lehessen "kapcsolni" ezt a gondolat gépet. És ez nem kis feladat, de úgy képzelem el, hogy ha ez valakinek tartósan sikerül akkor ő neki már összehasonlíthatatlanul több esélye van arra, hogy megtapasztalja a valóság mélyebb rétegeit, automatikusan.
Természetesen a jó intellektus egyáltalán nem jelent hátrányt, hisz amennyire intellektualizál, racionalizál tőle az ember (ezek gátolnak sokszor) annyira fejlett is egyben a felfogása, ami a megfelelő nyugodtság-figyelem mértékre hangolva megmutatja milyen jó dolog embernek lenni.
Az állatoktól, kisgyerekektől meg többet lehet tanulni mint a legtöbb felnőttől!! |
| | | | |
| | | | | | 430. tsan | 2010. június 17. 15:40 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | Neutroncsillag hsz-ét olvasva majdnem sírtam. De komolyan. Annyira szépen és jól megfogalmazta. Amúgy akkor én nem fogalmazok jól. Én nem mondtam, hogy rossz az isteni szférában létezni. Mert mindannyiunknak ez a célja. Ezért használunk szereket, ezért meditálunk, ezért csinálunk sokmindent...hogy érezzük azt, amit amúgy is éreznénk, mert BENNÜNK VAN, csak a nevelés, és egyéb dolgok által elhalványult. De!!!! Miből gondoljuk, hogy ha sokáig lennénk a tökéletességben az jó lenne? Mivel az hajtja az embert, hogy jobb legyen, más legyen....ha minden jó lenne akkor mi lenne az inspiráció? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A zen mesterek szokták mondogatni amikor szóba kerül az éberség, hogy "nézzetek meg egy macskát hogyan kell azt csinálni".
Pont tegnap beszélgettem egy barátommal erről, hogy itt a földön vajon az ember kiemelkedik e a többi élőlény közül, mondhatjuk e magunkra, hogy feljebb állunk a képzeletbeli létrán. Hát az alapján, hogy ki milyen káoszt cipel a fejében (tisztelet a kivételnek), és mennyire tud laza, elengedett lenni, elfogadásban együtt létezni a természettel, mi emberek meglehetősen nagy hátrányban vagyunk (barátom szavai szerint). Én elgondolkodtam rajta.
Bennem akarva-akaratlanul is ott van néha a lenézés az állatok iránt, nagyon mélyen persze ... gépies reakciók, melyeket részint a társadalomtól vettem át, részint én alakítottam ki magamban a múltban.
Igyekszem dolgozni ezen. Pl a vega életmód is sokat segít :)
Ha már halál topic, volt szerencsém jelen lenni nem egy esetben, mikor egy-egy szeretett kedvencem kimúlt a világból, és az is tanúságos volt.
Amikor egy állat megérzi a halált, többnyire már az ételt sem fogadja el, inkább keres egy csendes zugot és felkészül arra ami jön. Ez épp úgy ösztönös, mint amikor a szuka kutya elharapja a kis kölykök köldökzsinórját, senki sem tanította meg rá, ez benne van.
Az emberek esetében többnyire ilyenkor még számolatlanul hordják a kórházba a tőtöttkáposztát a "betegnek", aki minden erejével kapaszkodik az életbe, ha 99 éves, akkor is. Vannak persze kivételek, de nem jellemző.
Mikor az ember elhalad egy ilyen haldokló állat mellet, akaratlanul is beleütközik a csendbe, hangját suttogóra fogja, az egész olyan méltóságteljes, és természetes ...
Néha azon is gondolkodom része e egyáltalán az ember a természetnek, vagy csak ideraktak minket egy űrhajóból ...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, igen a fényben nem lehet unatkozni, többek között azért nem mert az az egó sajátossága és olyankor az egó feloldódik. Nincs aki azt lesi, hogy történjen már valami stb.
Amúgy megint csak az állatok...szerintetek ők tudnak unatkozni? Azt már megfigyeltem, hogy az állatok figyelni és nem figyelni gyakorlatilag 100%-osan tudnak, szóval ha figyelni kell akkor látom hogy nincsenek zavaró dolgok a tudatában, ha viszont nincs semmi akkor meg azt látom hogy nem figyelnek sehova, mondhatni relaxáltak. Ha meg nincs semmi akkor bevágják a szunyát egy idő után. :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Képzeld el, hogy nem képzelsz el semmit :)
Nem tudom kinek hogyan jön át a "fényben létezés", de nekem nem feltétlenül az unalom ugrik be róla :)
Röpke extatikus állapotaimban-megértéseimben melyeket életemben eddig megéltem (s melyek sötét óráimban oly fájón távoliak, hogy nem tűnnek másnak, csupán erős képzeletem termékeinek) olyan eget-földet rengető erővel öntött el a tiszta létezés öröme, a "vanás" , hogy szinte hihetetlennek és logikátlannak tűnt a dualitás újbóli megtapasztalása, kicsit mindig úgy éreztem mintha az óvónéni beállna matchboxozni a kisgyerekekkel.
Isten egy tudatállapot, igen. Lehet iszonyatosan messze szakadni tőle, lehet haladni felé, és lehet filozofálni róla, képzelegni, és lehet egyszerűen benne lenni.
A pszichedelikumokkal megélt tapasztalások nagyon fontosak, de én mindig úgy éreztem, hogy maga az irányítás nem az én kezemben van ilyenkor. Tisztán, mindenféle mankó nélkül ezt a tudatállapotot elérni ... gyönyörű lehet. Voltak pillanatok, mikor nagyon közel jártam hozzá, néha, röpke másodpercekre még ellibbenő fátylát is megláttam az "igazságnak", de valami folyton visszatart.
A pszichedelikumok talán nincs is más szerepük azon kívül, hogy ezeket a gátakat kikapcsolják az emberben, és átvisznek a korlátainkon ... Mindazok a molekulák, amiket beviszünk a szervezetünkbe ilyenkor, nagy többségben a mi szervezetünkben is folyamatosan jelen van, ez is elgondolkodtató ... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fenébe ezzel a hozzászólás-korláttal:S
És egyetértek azzal, hogy isten lehet egy tudatállapot is:) Hajnalkánál elég gyakori:D:D:D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem mondtam, hogy kivételez. De azt igen, hogy mivel mindannyian ugyanabból a kozmikus teremtő erőből/energiából származunk(és ezt már a tudomány is kezdi elismerni), ezért kell bennünk is legyen egy "isteni rész". Ezt lehet nevezni felsőbb énnek, kozmikus tudatnak, akárminek. De biztos, hogy van ilyen. Nem véletlen az oly sok meditációs és egyéb módszer, hogy visszatérjünk önvalónkhoz. Sok más élet is lehet, persze, de valahonnan mindegyiknek keletkeznie kellett...kellett legyen egy ősenergia. Amiből mindannyian kiszakadtunk és ezért őrizzük is annak egy lenyomatát. Ezt sokan Kundalini-nek nevezik. Trippek során sokszor kapcsolatba léptem ezzel az energiával és sok dolgot tudtam meg. Aztán később "tisztán" is megéltem ezt, ami beigazolta az elméletemet. Persze ez is csak egy vélemény, lehet tök máshogy is, hiszen mit is tudunk mi a teremtésről?:):) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sőt szerintem még az a legvalószínűbb, hogy Isten egy tudatállapot, ami akkor is van ha tapasztaljuk, akkor is ha nem, körülölel és lefed mindent. Nem mi vagyunk a nagy tényezők benne, ez csak az emberi beképzeltség miatt van, ezért is gondolkodunk Istenről úgy mintha egy ember lenne aki unatkozna és hasonlók. Gondolkodjunk lényekként, az talán kiegyensúlyozottabb lenne, hisz számtalan lény él a földön is és valószínűleg a világegyetemben sem vagyunk egyedül, így Isten aligha fog velünk kivételezni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Gondolj bele milyen unalmas lenne a fény birodalmában ücsörögni és te lennél minden....akkor nem lenne más....Oké, nyugisabb lenne, de nem tudnál mihez kezdeni. Ha te vagy MINDEN. akkor ki is vagy??? Mihez viszonyítasz? Mit élsz meg? Amikor te vagy minden....nincs mit megélni mert az is TE lennél..."
Gondolj bele, nem tudsz belegondolni Istenbe. Honnan tudod hogy Isten tud unatkozni? És ha tud, miből veszed hogy zavarja-e?
Az én kérdéseim és a te mondandód semmiben sem különbözik egymástól, csak két aspektus a sok közül, de ha dönteni kéne, hogy melyik igaz akkor én egyik mellett se tudnék dönteni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vannak alteregók.....de bizonyos tanok szerint mindenki leszületése előtt meghatározza, hogy mit szeretne itt a földön/emberi lét által megélni. Tehát minden amit megélsz, azt te választottad...akkor is ha rossz. A lélek szempontjából egészen más. Talán most pont erre van szükséged, hogy a lelked fejlődjön. Sokan sorbanálltak a földi létért, mert itt annyi mindenre lehetőség van. Azt is vallják többen, hogy isten a saját aspektusait tapasztalja meg "általunk"(=a mi bőrünkön). Gondolj bele milyen unalmas lenne a fény birodalmában ücsörögni és te lennél minden....akkor nem lenne más....Oké, nyugisabb lenne, de nem tudnál mihez kezdeni. Ha te vagy MINDEN. akkor ki is vagy??? Mihez viszonyítasz? Mit élsz meg? Amikor te vagy minden....nincs mit megélni mert az is TE lennél...
Érdekes gondolatok ezek így 5 sör után, de én alapból foglalkozom ilyenekkel és, tanítok is (spiritualitást, ezotériát, mágiát, egyéb dolgokat)
Azért gondoljatok bele....semmi nem az aminek látszik. |
| | | | |
| | | | | | 420. sonek | 2010. június 16. 17:49 |
| | | | | | | | ha már itt tartunk, akkor azzal sem végzel, legfeljebb 'integrálod' - jungi terminussal élve. de egyébként így már más, igen. de ez megint csak olyan, hogy aki ebben a rendszerben létezik, arra van determinálva, hogy ne jusson el a fény birodalmába, ahol nincs hova vetülnie az árnyéknak. szerintem is létezik a destruktív alteregó, viszont legalább olyan fontos ekvivalens/kiegyenlítő szerepe lehet, mint a kölcsönhatások a Nap belsejében... viszont ha éjszaka/sötét nélkül folyton csak a nap sütne, nem lehetnénk... |
| | | | |
| | | | | | 419. helio* | 2010. június 16. 12:20 |
| | | | | | | | Amikor az árnyékoddal végzel. |
| | | | |
| | | | | | 418. sonek | 2010. június 15. 23:42 |
| | | | | | | | öngyilkosság mint pozitív lelki fordulat? ez elég monty phyton-i :) |
| | | | |
| | | | | | 417. helio* | 2010. június 15. 20:25 |
| | | | | | | Előzőleg elfelejtettem odaírni, bogy Chucknorrisnak a felvetett gondolataira reagáltam, mint ismerős >metafizikai dilemmára<.
Az öngyilkosságot pedig inkább a "pozitív lelki fordulat" értelmében tartom elfogadható megoldásnak a továbblépésre. |
| | | | |
| | | | | | 416. sonek | 2010. június 15. 16:02 |
| | | | | | | But sometimes animals seem to suicide linked to depression, when serotonin ("happiness levels") drop to dangerous low levels, which is a much more common cause of suicide in humans, than longing.
én huxleytól eredeztetem ezt a kémiai magyarázatot, miszerint vegyületek és azok kölcsönhatásain keresztül mindent megmagyarázunk, ami ember. szerintem ennek nem igazságtartalma téves, egyszerűen csak nem mutat sehova, nincs differencia. involutív tendencia ez, hagy írjak egy rövid példát.
mennyivel jobb annak a gyereknek, aki elfelejti a tradícióknak és uralkodóknak naptól való származását (nem érti meg), de helyette megtanulja, hogy a nap az valójában egy csillag, amelyre akár rakétákat is lőhetünk.
és egyébként megintcsak a "nyugati" kizáró logika, hogy előbb születsz, mint halsz meg. még a tyúktojáson is fennakadnak. születésed meghatározhatja halálod és fordítva és folyton-folyvást, körbe-körbe. cirkuláris időkép.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És ami még eszembe jutott, hogy a születésünket tudatosan nem tudjuk befolyásolni, ezzel szemben a halálunkat maximális mértékben be tudjuk folyásolni. Azért ez érdekes nem?
És mi van az állatokkal? Van állati öngyilkosság? Azt tudom, hogy a rákok nyomnak valami tömeges vándorlást, dugást és talán együtt tengerbe pusztulást?
Egyéni szinten van állat, aki úgy dönt inkább megöli magát? Pl. keres egy magas helyet és leugrik? Ezt nehezen tudom elképzelni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem is csak egy lehetséges opció, már ha az öngyilkosságról van még mindig szó!
Érdekes még összehasonlítani egy súlyosan depressziós ember öngyilkosságát egy élhetetlen helyzetben lévő eutanáziát kérő ember öngyilkosságával. Talán mondhatjuk azt, hogy az utóbbi jobban átgondolt és indokoltabb így elfogadhatóbb és megérthetőbb is. Ebből kiindulva nem is lehet egy kalap alá venni az összes öngyilkosságot, hisz van aki teljes tudatosságában dönt a halál mellett van aki meg egy kétségbeesett kaotikus, összezavart állapotban.
Lehetne is egy ilyen szabály: ha össze vagy zavarodva, nem vagy tisztában önmagaddal, ne legyél öngyilkos. Bizarr tudom, de fontos, ha mindenki betartaná akkor tényleg csak az eutanáziát kérők maradnának, meg akik fogságba estek és hasonló végletes dolgok.
Az öngyilkosság nem megoldás, szokták mondani. Hát az élet befejezésére mindenképp egy megoldás és a halál előidézésére is egy megoldás, valamint a problémáktól való elmenekülésre is megoldás...
Helyesebben úgy kéne ezt a kijelentést szerintem, hogy az öngyilkosság nem jó megoldás és az öngyilkosság mindig csak a végső megoldás lehet, ha már semmi más nem maradt. De ha tényleg semmi más nem maradt akkor miért ne? Mert az állam megtiltja? Egy ilyen ügyben már nincs súlya semmilyen külső hatalomnak, meghalni jogunk van, mint ahogy rábaszni is jogunk van ha mégse ez volt a jó döntés. |
| | | | |
| | | | | | 412. helio* | 2010. június 15. 02:14 |
| | | | | | | Érdekes, hogy bizonyos kérdések
időnkén milyen jelentőségteljesen bukkannak föl az ember életében.
És amikor felmerülnek, egy ideig elég meghatározóan vannak jelen.
A szóban forgó dologgal eddig nagyjából arra jutottam,
hogy úgy tűnik nem Oka, hanem Módja van
és nem szükségszerű, hanem lehetséges
(akár a semmitől tér el, vagy a teljességből önt formát)
^^de ha csak derülsz ezen a halandzsán, meglehet még jobban érted :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát akkor olvass be neki majd, ha találkoztok :)
Ez az egyik baj egyébként az ilyen "isten-elméletekkel", sok felesleges körre elvihetnek, talán éppen ezért hiányzik mindez a buddhizmusból.
Gótama egy szót sem szólt istenről, még akkor sem, ha kérdezték.
"Ne foglalkozzatok vele, magatokkal foglalkozzatok."
Kinek melyik út, melyik tanítás szimpatikus, még ha a végpont ugyanaz is.
De a kis baltával akkor sem jutsz be hozzá, és nem tudod rárúgni az ajtót. A lázadás szükséges (Lucifer haver), megadja a hajtóerőt, de ha idővel nem virágzik ki a hála, az elfogadás, a jóindulat, a szeretet benned az egész teremtés iránt, akkor örökké kérdéseket fogsz kergetni, a választ pedig csak csöndben lehet meghallani.
Ez egy munka, önmagadon dolgozol. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igen ez így szépen hangzik, de
szerintem ha van abszolút végső teljes tökéletesség, akkor mi szükség van erre az úgynevezett "élményszerzés" meg "tanulás" dolgokra. ezt nem lehet semmivel megindokolni. Isten kihagyhatta volna ezt a lépést nyugodtan, senkit nem zavart volna vele.
"(Arról nem is beszélve milyen sokan élnek úgy a világban, hogy csöppnyi fogalmuk sincs arról, milyen az elme játékain kívül létezni, s úgy élnek végig egy életet, hogy ébren sincsenek igazán.)"
biztos elég sokan. és akkor ott van még többi lény, kutyák macskák, kígyók békák bogarak stb. és ez még csak 1db bolygó.
valami itt nem stimmel. nekem itt ne szórakozzon Isten önmagát csilliárdnyi részre osztással, meg a fejlődés érdekébeni amnéziával.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Chucknorris100
Próbáltam zen szempontból válaszolni :)
Másképpen, szerintem:
Nem tudni arról, melyik projectben veszünk részt, alapvetően rossz, de bizonyos tapasztalatokat csak így szerezhetünk meg, ha pl 4975 ször ettél már vaníliafagyit, akkor nem ugyanazt az érzést adja, mintha egy teljesen új dologgal találkoznál ... és a vaníliafagyi helyére minden behelyettesíthető. Élményeket gyűjtünk, hogy gazdagodhassunk, és itt, ebben a világban csak úgy megy ez, ha maga az Egész ismeretlen, hiszen ha mindent tudnánk, értelmetlen lenne a játék.
Hogy mikor fordul át ez az élményszerzés-tapasztalás egyfajta lelki amnéziába, monoton ismétlésbe, és visszamenekülésbe az anyag világába, egy olyan csapdába esve ami bizonyos tudatállapotokban nevetésre ingerelhet, arról fogalmam sincs, de talán mindenki érzi és tudja, hogy van e még dolga a ebben világban, vagy csak vegetál és kivárja az élet végét, esetleg potyázik még egyet ... meg még egyet. (Arról nem is beszélve milyen sokan élnek úgy a világban, hogy csöppnyi fogalmuk sincs arról, milyen az elme játékain kívül létezni, s úgy élnek végig egy életet, hogy ébren sincsenek igazán.)
Én biztos vagyok abban, hogy mindenkinek megvannak az életében a lehetőségek arra, hogy átlássa a helyzetet, s rálépjen egy olyan személyes útra amely előrébb viszi a létezésben, mert a létezés mindennel törődik, még egy falevél sem eshet le a tudta nélkül ...
De az úton nem mehetünk sem becsukott szemmel, sem kapálódzva, fogódzkodó után markolászva, mert akkor nem jutunk sehová, maradunk adott helyünkön. Ez a hangfelvétel azért is tetszik nekem, mert a halált, melyet egy borzalmas, félelmetes dolognak tanítottak meg minket elképzelni, egy csodálatos eseményként, egy kapuként meséli el az előadó. Még az utolsó pillanatban is dönthetünk
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajtóablak hol olvastad a Freudosat?
Goodbye ez tényleg jó volt! |
| | | | |
| | | | | | 406. sonek | 2010. június 7. 15:49 |
| | | | | | | | meg annyi kokaint választott még, amitől egy ló is megdöglött volna |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nahát, pont az imént olvastam, hogy Freud az eutanáziát választotta, morfintúladagolás formájában, orvosi segédlettel, családi jóváhagyással, nikotinfüggőség kapcsán kialakult szájrák miatti fájdalom megszüntetése céljából |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bard: szerintem az öngyilkosok többsége nem végez ilyen szintű morális vagy logikai analízist, sokkal inkább kétségbeesésből cselekszik. ami viszont sok etikai dilemmát felvet, az, hogy hagyhatjuk-e, hogy valaki az öngyilkosságot válassza, avagy az eutanázia kérdése.
John Stuart Mill klasszikus liberális érvelése szerint nem, mégpedig ezt nem a szabadság korlátozásával, hanem a védelmével indokolja: mert szerinte minden olyan döntést meg kell előzni, amely a későbbi szabad döntést lehetetlenné tenné. Thomas Szász szerint viszont az öngyilkossághoz való jog a legalapvetőbb emberi jog, annak megvonása megszüntetné az egyén kontrollját a saját élete felett.
hogy a teremtés hibás lenne? meglehet. de szerintem erre az öngyilkosság léte nem bizonyíték jobban, mint a gyilkosság léte, vagy úgy általában a rossz létezése.
Leibniz alkotott egy jó szót arra, amiről itt szó van: teodícea, Isten jóságának és mindenhatóságának védelme a gonosz létezésének tükrében. magyarul hogyan lehetséges úgy általában tökéletlenség és rossz egy tökéletes Isten által teremtett világban?
mindenesetre Hérodotosznak igaza volt: "egyetlen embert se nevezz boldognak, amíg még nem halt meg" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről egy itteni mondás jut eszembe:
Könnyebb az embernek feláldoznia magát, mint megvalósítania. |
| | | | |
| | | | | | 402. Bard | 2010. június 2. 18:29 |
| | | | | | | Na ez a kérdés megint elgondolkoztatott, de nem jutottam semmire, kivéve arra, hogy az öngyilkosság egy olyan paradoxon, mint a teremthet-e Isten olyan követ, amit nem tud felemelni... Szóval egy önellentmondás az egész öngyilkosság, egyrészről mindenkinek megvan az önrendelkezési joga, szóval egyrészről az öngyilkosság magánügy, másrészről meg alapból mindenki meg van róla győződve, hogy az öngyilkosság gyakorlatilag gyilkosság, mert embernek nincs joga itélkeznie ember felett, és nem azért mert csak, hanem mert nincs rá felkészülve, nincs a megfelelő tudás birtokába, nem az ember a megfelelő lény erre a feladatra. Csakhogy akkor maga felett sem itélkezhetne...
Lehet, hogy az öngyilkosság puszta léte a bizonyíték a Teremtés tökéletlen voltára. Isten egyszerűen elrontott valamit, vagy ha nincs Isten, akkor meg csak simán a nagy véletlenszám generátor egy morálisan tökéletlen, logikátlan, értelmetlen világot dobott ki.
Ebből az egészből kimaradnak a másokért önfeláldozó öngyilkosok, de marad elég olyan, aki nem ide tartozik.
|
| | | | |
| | | | | | 401. sonek | 2010. június 2. 17:46 |
| | | | | | | erről a meztelen ebéd ugrott be, amikor a végén megérkeznek annexiába (asszem) és a határon kérik, hogy bizonyítsa írói mivoltát, fejbelövi a csajt és átengedik.
we should use the William Tell routine. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "Nyugodtan öld meg magad, úgy sem fog sikerülni." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hunter S. Thompson kipróbálta az "erdőbe puskával" módszert, de ő lőtt is:S |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sokan azt mondják nem megoldás, Feldmár azt mondja, ha nem tetszik az élet menj el egy pisztollyal víkendezni az erdőbe és ha tényleg annyira nem tetszik akkor lődd fejbe magad.
Ha a karma szerint nézzük akkor biztos szívás mert még nagyobb szopó helyzetbe születsz újjá.
Viszont vannak helyzetek, ahol kifejezetten megnyugtató tud lenni az a gondolat, hogy ha minden húr szakad még mindig lehetsz öngyilkos, hisz ez adott helyzetben kecsegtetőbb lehet, mint maga az élet.
Szerintem fantáziában eljátszani vele nem gond, ha valaki már próbálkozik is az már igen. Alapvetően úgy gondolom, hogy erős elhatározással lesz csak valaki ténylegesen öngyilkos, a többi embernél csak egy egyértelmű jelzés arra, hogy változtatásra van szükség.
Aki az öngyilkosságot fontolgatja nagy valószínűséggel nem rendelkezik a számára megfelelő érzelmi/emberi kapcsolatokkal így itt érdemes keresni a megoldást. |
| | | | |
| | | | | | 397. sonek | 2010. május 31. 23:30 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kinek mi a véleménye az öngyilkosságról? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia Sunyi! Nem a zombi filmes élet a halál után dologról szól ez a topic, bár ezt nem is mondtad.
Ajánlom figyelmedbe a Védákat. |
| | | | |
| | | | | | 394. sunyi | 2010. április 30. 21:05 |
| | | | | | | "Élet a halál után" pfff testvérek most figyeljetek lehet e ÉLET a HALÁL előt?nem utánna kell élni hanem most :) pusz
amugy szerintem nincs élet a halál után nincs semmi meghaltál nem vagy soha többé nem is leszel :( szomorú de ez van sajnos
az ember kétség kivül csodálatos lény de ha mi élünk a halál után akkor az állatok miért nem ?jó fura de lehet hogy ezen nem részegen kéne gondolkodnom
na csááóóó |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Talán hasonló élmény volt, amikor a személyiségem újrarendezése, újra felépítése közben jött egy olyan dolog, hogy hagyjak helyet a jövőnek, a céljaimnak. Ezt a kihagyott helyet nem üresnek mondanám, hanem inkább egy foglalt, fenntartott helynek, ahova majd jön valami, csak még nincs itt. Egyébként ez a hely úgy tűnik, hogy nem töltődött fel, hanem inkább egy hozzáállássá alakult át. |
| | | | |
| | | | | | 392. spirit | 2010. március 9. 15:05 |
| | | | | | | Korrupt!
Nagyon érdekes amit mondasz mert egy eléggé spirituálisra sikeredett élményem alatt más entitások felől pont hasonló "sugallatot" kaptam: helyet hagyni a születendőnek.
Megélem a férfi és a női szerepet is, a megszülőt és a megtermékenyítő/vigyázót és ez volt a végső konklúzió, hogy ha rendbe akarom tenni a lentebb tárgyaltakhoz hasonló dolgokkal terhelt életemet, és meg akarok úgymond születni, úgy teljességben, akkor először is hely kell, üres hely, hogy legyen "hová hoznom" dolgokat.
Öö...ez most nem 100%ig vágott ide, de valkamiért eszembe jutott!:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia Audiofly!
A helyzeted sajnos ismerős, hasonló dolgokat éltem át, mélypont, halálvágy, bezárkózás, stb, a különbség talán csak annyi, hogy én a tudatmódosítókat ezeknek a dolgoknak a megoldására, egy másfajta nézőpont kialakítására próbáltam használni, nem menekülésre, és úgy érzem, sikerült is rendbe tenni magam.
A boldogság kereséséről, megtalálásáról most azt gondolom, hogy bízok benne, hogy amikor eljön az ideje, akkor megtalálom, és próbálok előzetes elképzelések, formák nélkül élni, hogy pl egy barátnő képében kell hogy eljöjjön a boldogság. Szóval amit fontosnak tartok, hogy a saját, általam helyesnek tartott úton járjak, és akkor majd tényleg az általam értékesnek tartott dolgokkal találkozok. Röviden azt mondanám, hogy tarts ki magad mellett. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amint írtam, végre sikerült kijózanodni. Végre itt a lehetőség, hogy új életet kezdjek. Feltettem magamnak a nagy kérdést. Lehetek-e boldog valamikor is? Mit is akarok az életemben? 24 évesen már nem annak kell lennie a legnagyobb életcélnak, hogy azon elmélkedjek, hogy mit is rontottam el, és hogy miért is kell hogy éljek? Én arra jöttem rá, hogy szeretem az életet, annak ellenére, hogy az elmúlt 6-7 vagy lehet hogy több is azon elmélkedtem hogy mi is az életünk, és hogy véget kellene vetni neki. Teljesen magamba zárkóztam, és a gondolataimmal egyedül maradtam. 3 szor jártam pszichológusnál, de válaszokat nem kaptam a kérdésre. Az életem majdnem tönkre ment. Az utóbbi nagyjából 2 év volt a mélypont. Érdekes módon a tudatos tudatmódosítás időszakában. Rám ez olyan hatással volt hogy teljesen elidegedtem a külvilágtól. Egy számomra ideális világot szerettem volna kreálni, akár szerekkel akár szerek nélkül, és ebbe majdnem beleőrültem. Egy olyan szert kerestem ami segít magamban létrehozni ezt az új világot, akár örökre a hatása alatt lettem volna akkor is vállaltam volna. De lehet hogy szerencsére, nem találtam ilyet. Most határoztam el magam igazán, hogy egy új életet kezdek tettekkel, bár két dolog fog ebben nagyon akadályozni. Az egyik mivel a saját kis világomban éltem, ezért tapasztalatlan vagyok az élet dolgaival kapcsolatban, sajnos egy 16 éves szemével látom a világot, és félek, hogy nem fog sikerülni egy igazán boldog békés életet élni, a másik az, hogy nekem érdekes személyiségem van, mert egyik pillanatról a másikra változik 2 féleképpen a személyiségem, ami valamiféle visszahúzó erő hatására vagy az én hibámból mindig visszaránt a másik zárkózott énembe. Ez miatt sokak szerint elviselhetetlen személyiség vagyok, de ezt szeretném legyőzni, de igazából tanácstalan vagyok még hogy hogyan tudom ezt megtenni. A változással fogok igazán rádöbbenni, hogy magamra maradtam. Amikor a régi haverságokat megszakítom és új barátokat/barátnőt keresek, bár az utóbbi ha teljesen megfelel számomra, könnyítene a dolgokon. Egy komoly kapcsolat általi szeretet sokat segítene, bár önmagában nem lenne az sem elegendő. Sokáig azért is akartam meghalni, mert akkor egy új életben talán boldog lehetnék. Az eddigi életemben sohasem voltam igazán boldog, egy másodpercig sem. De ezen változtatok, és talán egyszer sikerül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem. Azt mondtam, van élet a halál után.
Akkor ha nem szabadultál meg az anyagi vágyaktól!
Ha feladtad az anyagi vágyaidat, akkor vége a körforgásnak.Lelkivilág!
Hiába megyünk el Varánasiba ha ott csücsülünk az út szélén, mámorosan és a száris nőket nézegetjük vágyakozva! ;-)
Amíg ezek a vágyak megvannak addig igen itt csücsülünk, élvezünk, szenvedünk, elvagyunk , élvezünk, szenvedünk,elvagyunk, ki hogy .
|
| | | | |
| | | | | | 388. Bard | 2010. március 4. 16:38 |
| | | | | | | Amit te mondassz, az még mindig az a filozófia, hogy vajon van-e, vagy nincs... Csak te úgy fogalmazod meg, hogy vajon nekem sikerül-e, vagy nem? Vajon nekem mit kell ahhoz tennem, hogy sikerüljön?
Én azt mondom, hogy érdemes belegondolni, hogy nem kell semmi mást tenni, tudatot tisztítani stb. csak elmenni egy helyre. Hogy ha tényleg csak egy döntés - mint ahogy valszeg rengeteg hindu aki odamegy, az ezt pontosan így gondolja - akkor én mit döntenék...
Még ha nem is hisszük el nekik hogy ez így van, akkor is először fel kell tenni magunknak ezt a kérdést, és ha a válasz nem az, hogy Benáreszt választanánk, akkor meg minek foglalkozunk egyáltalán a megszabadulással? Akkor végülis nincs gondunk ezzel az anyagi világgal, nem?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen , nem az a kérdés, hogy van-e élet a halál után vagy nincsen.
Viszont azzal, hogy csak oda mennek / egy szent helyre/ nincsen megoldva még a dolog, hogy újra megszületik vagy sem.
Azt már a vágyak döntik el.
Ha megtisztítja az ember a tudatát, a vágyait,a szívét, ha nem vágyik már anyagi dolgokra akkor igen, nem születik meg újra az anyagi világba.
Ha nem sikerül megtisztítani , akkor azok miatt a vágyak miatt meg kell újra születnie, hogy kielégítse azokat, vagy jobb esetben megtisztul, mentes lesz azoktól és akkor nem születik meg újra.
A szent hely , az egy segédeszköz arra, hogy ez megtörténjen, de nem egy garancia arra , hogy ha ott hal meg akkor minden ok.
Így olvasgattam én. |
| | | | |
| | | | | | 386. Bard | 2010. március 4. 15:22 |
| | | | | | | Megint olvastam egy cikket Benáreszről (Varanasi). Ez az a város Indiában, amiről a hagyomány azt tartja, hogy aki ott hal meg, az nem fog többet újjászületni, kilép a körforgásból. Ezért elég sok ember költözik oda éppen ezzel a céllal. Vannak öreg emberek, akik mikor érzik haláluk közeledtét akkor költöznek oda stb.
Az érdekes a történetben számomra az, hogy ezekszerint a hinduk vallása nem azon gondolkozik, hogy van-e élet a halál után, vagy nincs, hanem az a kérdés számukra, hogy TE mit akarsz? Ha akarsz újjászületni akkor újjászületsz, ha nem akarsz, akkor menj Benáreszbe és meg van oldva. Az egész az ő hitük szerint az emberek saját döntésén múlik...
Ráirányította a figyelmemet arra, hogy nem az az érdekes, hogy van-e élet a halál után, hanem az, hogy én mit választanék... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Holnap jelentkezek csak ma úgy beálltam mint a gerely. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hahó audiofly!
hogy megy az érzelmi csőd feldolgozása?
jobban vagy?
ne törődj a cinikus tanácsokkal. szép, hogy vannak még, akik nem csupán mechanikusan élik az életüket, egocentrikus túlélőgépként, érzelem-vámpírként.
jelentkezz! |
| | | | |
| | | | | | 383. cellux | 2010. január 6. 08:26 |
| | | | | | | Collapse (2009) http://www.imdb.com/title/tt1503769/
Lelkesítő dokumentumfilm arról, miként fog rombadőlni az általunk ismert világ. A forgatókönyv röviden: olajválság -> termelési válság, gazdasági válság, pénzügyi válság, hitelválság, stb. -> összeomlás -> új világrend. Mindez 80 percben elbeszélve, interjú-szerű formában. Aki beszél: Michael Ruppert, valaha LAPD rendőrtiszt, 1978 óta a CIA és az USA kormánya által elkövetett disznóságok kutatója (kritikusai szerint csak egy újabb összeesküvés-elmélet gyáros).
A film szerintem nagyon jó és megindító, hihetőségben magasan veri pl. a Zeitgeistet (amit szerintem tönkretettek a cél érdekében manipulatív módon nyomatott féligazságok).
|
| | | | |
| | | | | | 382. spirit | 2009. december 1. 21:16 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Audiofly:
Ezek szerint tegnap meghalt az a korábbi identitásod, amiben te a csajoddal való ex-kapcsolatod által voltál meghatározva. Úgyhogy ma újjászülettél és vár egy jobb élet. Hajrá! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tegnap egy kicsit magam alatt voltam:( szakítottam a csajommal aztán azért írtam ilyeneket |
| | | | |
| | | | | | 379. pooshy | 2009. november 19. 04:50 |
| | | | | | | | ...és még annál is tovább :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én az öngyilkosság mellett döntőttem. Egy jobb élet reményében, sohasom következipok be mret Z az asztrál világ poklábsn vsgxukni ami egy másik dimenzió pokla.
én ezt a döntést hoztam és rájöttem igazam van
üdv.
balázs aki a végsőkig hitt! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy élet csupán egy villanás az időben
Az élőlény időtlen idők óta, szinte szünet nélkül vándorol a különféle fajokban és a különféle bolygókon. A Bhagavad-gŚt§ elmagyarázza ezt a folyamatot. Bhrámayan sarva-bhútáni yantrárudháni máyayá:a máyá bűvöletében mindenki az anyagi energia által felkínált test szekerén vándorol az anyagi univerzumban. A materialista élet tettek és visszahatások sorozatát foglalja magában. Tettek és visszahatások hosszú filmtekercse ez, s egy élet csupán egy villanás a visszahatások filmjén. Amikor egy gyermek megzületik, tudnunk kell, hogy sajátságos teste egy újabb cselekvéssorozat kezdete, s amikor egy öregember meghal, tudhatjuk, hogy a cselekedetek visszahatásának egy sorozata ért véget.
Amikor meghalunk, ez az öt elemből földből, vízből, levegőből, tűzből és éterből álló anyagi test alkotórészeire bomlik, s a durva anyagok visszatérnek az elemekbe. Vagy ahogy a keresztény Biblia mondja: Porból jöttél, és porrá leszel. Vannak olyan társadalmak, amelyek elégetik halottjaikat, vannak olyanok, amelyek eltemetik, míg mások az állatok elé vetik. Indiában a hinduk hamvasztják a holttestet, ami így hamuvá ég. A hamu nem más, mint a föld egyik formája. A keresztények eltemetik a halottakat, s a sírba helyezett test egy idő múlva porrá válik, ami a hamuhoz hasonlóan szintén a föld egyik formája. Vannak olyan társadalmak is például az indiai párszi közösség , ahol az emberek nem hamvasztják el a testet, és nem is temetik el, hanem a keselyűknek ve
tik. A keselyűk azonnal ott teremnek, hogy felfalják a testet, ami aztán végül ürülékké változik. Így hát ez a gyönyörű test, amelyet annyit szappanozunk, és amelynek olyan szépen gondját viseljük, minden esetben végül ürülékké, hamuvá vagy porrá változik. A halál pillanatában a finomabb elemek (az elme, az értelem és az ego) egy másik testbe viszik a parányi lélekrészecskét, hogy tetteinek megfelelően szenvedésben vagy élvezetben legyen része. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mi magunk vagyunk a cselekvő tényező. Az eleven test és a halott test különbözik egymástól. Az egyetlen különbség a cselekvő tényező jelenlétében van. Amikor az nincsen jelen, a testet halottnak nyilvánítják. Vagyis igazi énünk, az önvalónk azonos a cselekvő tényezővel. A Védákban ezt a kijelentést találjuk: so 'ham én vagyok a cselekvő tényező. Azt is olvashatjuk, aham brahmásmi: Én nem ez a test, én Brahman vagyok, egy lélek. Ez az önmegvalósítás. Az önmegvalósított ember jellemzői benne vannak a Bhagavad-gitában. Brahma-bhútah prasannátmá na socati na kánksati: az önmegvalósított személy nem sajnálkozik és nem vágyakozik. Samah sarvesu bhútesu: egyenlő minden élőlénnyel szemben, legyen az ember, állat, bármilyen élőlény. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Citraketu király nagyon bánatos volt,hogy nem született gyermeke.Egyszer a nagy szent Angirá meglátogatta és azt az áldást adta neki,hogy teljesüljön ez a vágya, de megjósolta,hogy a fiú a bánatát is fogja majd okozni.
Nem sokkal később Citraketu királynak gyermeke született. Ahogy cseperedett e királynők irigyek lettek Krtadyutira akitől a fiú született és elhatározták,hogy megmérgezik a gyermeket.
A király és a királynő bánatától az eszét vesztette...
Amikor a nagy bölcs, Angirá megtudta, hogy a király a bánat óceánjában már majdnem elpusztult, barátjával, a szent Náradával ellátogatott hozzá.
Amikor a két bölcs meglátta a bánattól sújtott királyt, az úgy feküdt fia holtteste mellett, mint egy másik halott. Angirá erélyesen így szólt hozzá: Ébredj fel a tudatlanság sötétjéből! Ó, király! Milyen kapcsolatban áll veled e halott test, és milyen kapcsolat fűz téged hozzá? Mondhatod, hogy most mint apa és fia kötődtök egymáshoz; de gondolod, hogy létezett ez a kapcsolat az ő születése előtt is? És most vajon létezik-e? S folytatódni fog-e a halála után? Ó, király, ahogyan a hullámok terelik össze a parányi homokszemeket, s aztán újra elsodorják őket, úgy hozza össze és szakítja el egymástól az idő is az anyagi testbe került élőlényeket. Angirá meg akarta értetni a királlyal, hogy minden testi kapcsolat átmeneti.
Kedves királyom folytatta a bölcs , amikor először jöttem a palotádba, átadhattam volna neked a legmagasabb rendű ajándékot, a transzcendentális tudást, de amikor láttam, hogy elmédet anyagi gondolatok kötik le, csak egy fiúgyermekkel áldottalak meg, aki örömet és bánatot okozott neked. Most saját magadon tapasztalhatod annak a szenvedését, akinek fiai és leányai vannak. Ezek a látható tárgyak, a feleség, a gyermekek és a vagyon éppen olyanok, mint az álmok. Ezért, ó, Citraketu király, próbáld megérteni, hogy ki vagy valójában. Gondold végig, hogy honnan jöttél, hogy hová mész tested elhagyása után, és hogy miért uralkodik el rajtad az anyagi bánkódás!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nárada Muni ekkor csodálatos dolgot művelt. Misztikus erejével mindenki számára láthatóvá tette a király halott gyermekének lelkét. A szobát hirtelen vakító ragyogás töltötte be, és a halott gyermek megmozdult. Nárada így szólt: Ó, élőlény, a szerencse legyen veled! Csak nézz apádra és anyádra! Távozásod miatt minden barátodat és rokonodat bánat emészti. Idő előtt haltál meg, ezért életed egy része még hátra van. Visszatérhetsz hát testedbe, s élvezheted fennmaradó éveidet barátaid és rokonaid körében, később pedig elfoglalhatod a királyi trónt, s tiéd lehet mindaz a gazdagság, amit apád rád hagy!
Nárada misztikus hatalmának köszönhetően az élőlény visszatért a halott testbe. A gyermek, aki az imént még halott volt, most felült és beszélni kezdett, de nem egy kisfiú értelmével, hanem egy felszabadult lélek teljes tudásával. Anyagi tetteim eredményeinek megfelelően én, az élőlény egyik testből a másikba vándorlok. Néha félisteni fajokba kerülök, néha pedig alacsonyabb rendű állatok, növények vagy emberek között születek meg. Melyik életemben voltak ezek az emberek a szüleim? Valójában senki sem az anyám, és senki sem az apám. Hogyan tekinthetném őket a szüleimnek?
A Védák azt tanítják, hogy az örök élőlény egy anyagi elemekből álló testbe költözik. Itt azt láthatjuk, hogy az élőlény egy olyan testbe költözött, amelyet Citraketu király és felesége hozott létre. A valóságban azonban nem volt az ő fiuk. Az élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az örök fia, de mert az anyagi világot akarja élvezni, a Legfelsőbb Úr lehetőséget ad neki, hogy különféle testekbe kerüljön. A tiszta élőlény valójában semmiféle kapcsolatban nem áll azzal az anyagi testtel, amelyet apjától és anyjától kap. A Citraketu fiának testébe költözött élőlény ezért kereken elutasította, hogy a király és a királynő a szülei volnának.
A lélek így folytatta: Ebben a sebes sodrású folyóhoz hasonlítható anyagi világban az emberek egymás barátai, rokonai és ellenségei lesznek, amint az idő úgy hozza. Kapcsolatuk néha semleges, és még számtalan más viszonyban is cselekszenek. Ám bárhogy viszonyuljanak egymáshoz, egyetlen kapcsolat sem örök.
Citraketu király a fiát gyászolta, aki most meghalt, de másképp is felfoghatta volna a helyzetét. Ez az élőlény gondolhatta volna előző életében az ellenségem volt, s most fiamként megszületve idő előtt eltávozott, csak hogy fájdalmat és szenvedést okozzon nekem. Miért ne tekinthetné halott fiát régi ellenségének, s a bánkódás helyett miért ne örülhetne, hogy ellensége meghalt?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Citraketu gyermekének testébe öltözött élőlény így szólt: Ahogyan az arany vagy más árucikkek vándorolnak örökké egyik helyről a másikra a vásárlás és az eladás során, úgy vándorol az élőlény is karmája eredményeképpen szerte az univerzumban, ahol a különféle fajokban egyik apa a másik után juttatja a különféle testekbe.
A Bhagavad-gitá elmagyarázza, hogy nem az apa vagy az anya az, aki életet ad az élőlénynek. Az élőlény valódi azonossága teljesen független az úgynevezett apától és anyától. A természet törvényeinek hatására kerül a lélek egy apa magjába, majd onnan egy anya méhébe. Közvetlenül nem választhatja ki az apját; ezt előző életeiben végrehajtott cselekedetei automatikusan határozzák meg. A karma törvényei kényszerítik őt különböző apákhoz és anyákhoz, akár az áruk, amiket megvásárolnak, majd eladnak.
Az élőlény néha egy állat apánál és anyánál keres menedéket, néha pedig emberi apja és anyja lesz. Néha a madarak között, néha a félistenek között, a mennyei bolygókon fogad el egy apát és egy anyát.
A különféle testekben vándorolva minden lélek, minden életformában kap egy apát és egy anyát, az emberi, állati fajokban, faként vagy félistenként egyaránt. Ez nem nehéz. Az igazán nehéz dolog egy lelki apával, egy hiteles lelki tanítómesterrel találkozni. Az emberi lénynek éppen ezért kötelessége egy ilyen lelki tanítómesterhez fordulnia, mert az ő irányításával kiszabadulhat a reinkarnáció körforgásából, és visszatérhet eredeti hazájába, a lelki világba.
Az élőlény örök folytatta a tiszta lélek , és valójában nincs kapcsolata azokkal, akiket apáknak és anyáknak neveznek. Emiatt aztán helytelenül a fiuknak tekinti magát, és ragaszkodik hozzájuk. Halála után azonban a kapcsolatnak vége. Az embernek tehát nem szabad átadnia magát ennek az alaptalan örvendezésnek és bánkódásnak. Az élőlény örök és elpusztíthatatlan, nincs kezdete és vége, sohasem születik és sohasem hal meg. Természetét tekintve a Legfelsőbb Úrral egyenlő. Mindkettő lelki személyiség. Ám amiatt, hogy az élőlény rendkívül parányi, hajlamos arra, hogy a külső energia illúziójának hatása alá kerüljön, s így vágyainak és tetteinek megfelelően különféle testeket teremt magának.
A Védák leírják, hogy a lélek felelős az anyagi világban leélt életeiért, ahol a reinkarnáció körforgásának csapdájába esve egyik testből a másikba vándorol. Ha akarja, tovább szenvedhet az anyagi létezés börtönében, vagy visszatérhet eredeti otthonába, a lelki világba. Bár Isten az anyagi energián keresztül megadja az élőlényeknek azt a testet, amire vágynak, az Úr igazi vágya mégis az, hogy a feltételekhez kötött lelkek leszálljanak az anyagi élet büntető körhintájáról, és hazatérjenek, vissza Istenhez.
Ekkor a fiúcska hirtelen elhallgatott, mert a tiszta lélek elhagyta a gyermek testét, a test pedig élettelenül rogyott a padlóra. Citraketu és a többi rokon döbbenten álltak. Elvágták ragaszkodásuk béklyóit, és nem bánkódtak többé. Végrehajtották a temetési szertartást, és elhamvasztották a testet. Krtadyuti királynő társai, akik megmérgezték a gyermeket, nagyon szégyellték magukat. Miközben bánkódtak, Angirá jutott az eszükbe, és lemondtak arról a vágyukról, hogy gyermekeket hozzanak a világra. A brahmana papok utasítására elmentek a szent Yamuna folyó partjára, ahol naponta fürdőt vettek, imádkoztak, és vezekeltek bűnös tetteikért.
Mivel Citraketu király és királynője tökéletesen elsajátították a lelki tudást, s ezzel együtt a reinkarnáció tudományát, könnyedén feladták ragaszkodásukat, ami csak fájdalomhoz, félelemhez, bánathoz és illúzióhoz vezet. Noha az anyagi testhez való ragaszkodást nagyon nehéz legyőzni, mivel a transzcendentális tudás kardjával vágták ketté, végül könnyűszerrel megszabadultak tőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megnéztem a filmet:) Nekem tetszett, mert sok ismerős gondolatot és élményt közölt.
Több részlet is megragadott. Az egyik a reinkarnációval kapcsolatos, amikor a föld 40 évvel ezelőtti és mostani népességének arányát közli. 40 évvel ezelőtt a film szerint fele ennyien voltunk emberek mint most. Honnan lehet ennyi lélek? A fajok közötti vándorlás magyarázat lehet erre. A nagy kérdés, hogy mit kell tennie egy csigának a továbbjutás érdekében a létrán. A válasz az, hogy mindegy hogyan csúszik hogy egyenesen vagy hullámosan. A lényeg, hogy nem szaporodhat, akkor túllép a létrán egy olyan élőlény helyében aki nem szaporodott.
Ez megmagyarázhatja az emberi lények számának különbségét. Mi lenne, ha mindenki öngyilkos lenne kivétel nélkül? Újra kifejlődne a civilizáció? igen, de másféleképpen, és gyorsabban, mert a technika adott. Ez azt jelenti, hogy a reinkarnációs egyedfejlődés folytonos. Vegyünk pl a valós és a racionális számok törvényét. Köztudott matematikai tétel, hogy 2 racionális szám között van legalább 1 irracionális. De ha 1 van, akkor megszámlálhatatlan végtelen sok van. ugyanez van a személy egyedfejlődésében is. Vegyünk egy példát: tfh egy csimpánz az ember alatt helyezkedik el a reinkarnációs létrán, mint racionális szám: 1. 1+alfa= jelenlegi énünk. alfa>0. és és 1+alfa 1 közvetlen utáni racionális szám. a csimpánz után még sok olyan 1+béta állapotot átélünk, ahol 0<béta<alfa. Ezek az állapotok a töténelmi evolúciós egyedfejlődés állapotai. pl majom=1 -> előember(1<=állapotok száma<=végtelen). Utánna már ember. De ez is lehet béta állapot. Az idő adja a reinkarnációs állapot alapegységét. Lehet, hogy következő életemben a római korban fogok élni, de az is lehet, hogy a saját fiam leszek valamikor. Én azt nem hiszem el, hogy csak 23-24 éve létezek. A másik érdekes lehetőség, hogy végigéljük az összes világegyetemben élő ember életét.
A másik jelenet ami tettszett az a csaj, akivel találkozott az utcán és mikor közel került hozzá a csávó, akkor felébredt egy másik világba. Lehet, hogy tényleg mind halottak vagyunk, és most valaki életét élem egy álomban, ahogy a múltkor jártam. :) De az is lehet hogy csak én vagyok.
Visszatérve az előző hozzászólásomhoz, nincs biztos információm a 20g os testtömegcsökkenésről csak hallottam. Annyit szeretnék kérdezni ezzel kapcsolatban, hogy az 1905 ös kísérlet során, egy egyénnél, vagy egy csoportnál figyelték-e meg? Ez is lehet hiányzó darab a valóságképemből. |
| | | | |
| | | | | | 371. Hopax | 2009. augusztus 11. 10:39 |
| | | | | | | Audiofly:
A 21-22 grammos halál utáni testtömegvesztés mém egy 1907-ben végzett félig-meddig kisérletnek nevezhető vizsgálat után terjedt el, majd pedig a film révén. Ez után egyszer sem sikerült ezt normálisan mérni, MacDougall mérései lehettek simán bármilyen gázoknak a távozása, stb. |
| | | | |
| | | | | | 370. tester | 2009. augusztus 11. 08:07 |
| | | | | | | | Vagy nem műszerekkel mérhetően, vagy tényleg. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez butaság, hogy az ember agyának csak pár %át használja, max nem egyszerre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Afro
Éppen most töltöm le a filmet. A tartalom alapján jó film lehet, mert ismerős az a helyzet, hogy álomból álomba ébredni. Velem is történt már nem egyszer hasonló, bár ezek az álmok inkább lidércesen hatnak rám, jönnek elő. egyébként az emberi agynak 1 másodperc is elég ahhoz, hogy újraélje az életet. Köztudott dolog, hogy amikor az ember meghal, átlagosan 18-22g súlyt veszít testtömegéből a halál pillanatában. Erről filmet is csináltak. Ezt szokták a lélek súlyának is nevezni. Egy átlagos emberi agy tömege 1250-1400g körüli. Az ember agyának 1,5-1,8%-át használja, különböző agyterületeken. Ha ezt elosztjuk az agy teljes méretével, akkor nagyjából ezt a számot kapjuk. Ezzel arra akarok célozni, hogy az ebre lényegi része az a 20g ami a tényleges tudat, tudatalattinkért felelős, a szervezet többi része mind ennek a kis tömeg ellátásáért felel. Kísérlet lehet, pl. egy x értelmi fogyatékos egyén testtömeg különbségét a halálakor megmérni, mert az én feltételezésem, hogy ez a tömeg értelmileg sérült akár genetikailag akár fizikálisan sérült is legyen, ez a tömeg jóval kisebb. Ez azt jelenti, hogy egy lelki/szellemi sérült egyén lelkének egy része a már eltávozott, és meg lehetne próbálni, hogy kommunikáljon a részével a túlvilágon. Irányérv lehet, pl egy autista személy általában valamihez kiemelkedően ért valamilyen képességének a hátrányára. Lehet hogy eredményre vezetne egy ilyen irányú pszichológiai kutatás.
A legérdekesebb dolgok akkor is azok, ha az ember álmában nem a saját életét éli újra, hanem valaki másét.
Egy másik érdekes dolog: Az ember képes nagyobb erőfeszítés nélkül kómába ejteni 20-30 másodpercre saját magát. Kevés gyakorlás kell hozzá, de ebben az állapotban tényleg ez a rövid idő elegendő az élet újraéléséhez, legalábbis "néhány év" távolmaradáshoz. |
| | | | |
| | | | | | 367. kisróka | 2009. augusztus 10. 15:30 |
| | | | | | | Afro
Egy pillanat is elég lehet ehhez, persze bizonyítékkal nem szolgálhatok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Audiofly, van egy érdekes film:
Waking Life a címe azt hiszem,
van benne sok okoskodás az álmokról.
Engem az az eszmefuttatás ragadott meg, amikor eljátszanak azzal a gondolattal, hogy a halálunk után még az agy 10-12 percig aktív és ez pl.,, álomidőben" akár elegendő lehet ahhoz, hogy újra átéld az egész életed.... stb. stb.
|
| | | | |
| | | | | | 365. kisróka | 2009. augusztus 3. 15:09 |
| | | | | | | | Halál nélkül nem élet az élet. Gyere Inso, menjünk tépni! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Te a fapéldával az egyén halhatatlanságára utaltál, ezt bátorkodtam megkérdőjelezni.
-nem, nem arra utaltam |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Drága kisróka!
Kár volt azelőtt tépnem mielőtt megfogalmaztam a gondolataimat.
Visszaolvasva nekem is zavaros.
...egyébként meg a Hegylakó is halhatatlan, tehát nekem van igazam!(mind két szemszögből) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nade kedves Insomnia! Eddig nem erről volt szó! Ezt a sztorit minden óvodás vágja, akinek a szülei kellő lelkiismeretességgel kapkodták a bélyeget annak idején.
Te a fapéldával az egyén halhatatlanságára utaltál, ezt bátorkodtam megkérdőjelezni. Az Élet mint halhatatlan más tészta, ezt már a görögök is nyomatták anno, pedig még EB-t se nyertek akkor.
Szóval nem érzem a konzisztencia átütő erejét ezekben a hozzászólásaidban. Nem mindegy ám (354.), hogy valamit nem értesz, vagy valaminek nincs értelme.
Az utolsó előtti mondatoddal (359.) meg áthúztad az egész eddigi álláspontodat.
Az utolsóval egyetértek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Velem egy elég érdekes esemény esett meg. Úgy egy éve lehetett, amikor eléggé depressziós időszakom éltem, és igazából azt sem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Egyszer csak eszembe jutott egy lány, akit úgy azelőtt 2 éve ismertem meg. Az egyik legjobb haverommal járt előtte. Éppen abban az időszakban szakítottak. A lánnyal már előtte is szimpatizáltam, többször is felhívtam, bár nem sok mindenre emlékeztem a beszélgetésekből, bizonyos okokból (nem nagyon merem mondani az okát) Ahogy telt az idő, ezzel a lánnyal több lett a kettőnk egymáshoz való viszonya, mint egy barátság. A lány kérte, hogy változzak meg, de ezt nem tudtam neki megtenni. Eltelt egy kis idő, és ő visszament a haveromhoz, nevezhetjük igaz barátnak is, mert eddig mindig segítettünk egymásnak, ha bajban voltunk. Most is együtt vannak, már azt lehet mondani, hogy jegyesek. De amikor összejöttek megint, megtettem egy áldozatot. A lány megkérdezte tőlem, hogy jöjjön össze a haverommal, vagy ne. Én azt válaszoltam, hogy jöjjön össze vele, bár a viselkedése, és az értékrendje szerint nem érdemelte volna meg. A haverom pénz és anyagi központú, velem ellentétben. Választanom kellett egy bizonytalan kapcsolat, és egy barátság között. A barátságot választottam, de lehet hogy megbántam. A természet szépségeiben kerestem a menekülést, és folytattam az eddigi életmódom. Eltelt egy év, amikor egy megrázó élmény történt velem. Spontán élmény volt, nem én idéztem elő, függetlenül attól hogy eddig is mindig ez a lány szépsége vezérelt, sok "trip" róla szólt. Ez az élmény egy nagyon mély álom volt, és nagyon hosszú. Álmomban elraboltak, és bezártak egy szobába , és a később megöltek. Egy hosszabb képszakadás történt a halál után, majd mintha egy másik emberként újra megszülettem volna, éltem az életem. Óvodába jártam, iskolába, és elértem egy 30 év körüli kort, amikor megláttam azt valakit (nem a lány volt) és felriadtam. Az élmény a rettenetes időkülönbség miatt volt érdekes, mert reggel 6:35 és 6:40 között zajlott le. Mindkét időpontre tisztán emlékszem. Azóta az ismerőseim szerint megváltoztam, talán semleges irányban. Teljesen átalakultam, én nem tudom megfogalmazni minként csak egyfajta tudatalatti értékrendváltozás történt.
Remélem jó témakört választottam, mert szerettem volna ezt az élményt megosztani másokkal. Illetve kérdezni szeretnék, hogy ennek az élménynek mi a kiváltó oka, és hogy létezhet e egy másik életforma, ami által a lánnyal összejöhetek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez igazából a viccrovatba illene, de a témába vág, én jót röhögtem rajta:
"
- Ma beiratkoztam egy reinkarnációs tanfolyamra, igaz marha drága volt, de hát egyszer élünk." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jaj kisróka.
Menjünk vissza az időben oda, amikor még nem létezett a bolygónk és még mi sem léteztünk. (élet már akkor is volt, csak máshogy)
-na, itt vagyunk. nézz körül mit látsz? Semmit? Akkor a mindent látod. Ne válaszd külön őket, nem két különböző dologról van szó, hanem egy dologról, amit csupán a tuningmajomagyad akar elhitetni veled, mert számára csupán így lenne értelme a dolognak.
A legnagyobb hiba különválasztani az életet a haláltól, ugyanaz mindkettő, csak máshogy.
...na, most már téphetünk |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, nekem "a fa másik állapota" egyenlő a fa halálával. Szerintem a fa élete nem létezett, mielőtt nem volt a fa. Úgy képzelem, hogy nincs a fa élete, van a fa élete, majd megint nincs a fa élete.
A fa adna lehetőséget az életnek?
Mindegy, inkább tépjünk. Egyszer élünk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát, ha neked az, hogy a fa egy másik állapotba kerül egyenlő a halállal, akkor igen, de egyébként szerintem nem.
Szerinted az élet nem létezett mielőtt nem volt a fa? Úgy képzeled, hogy nincs élet, van élet, majd megint nincs élet?
A fa csupán lehetőséget ad az életnek, hogy fa formájában is megnyilvánulhasson. De attól, hogy épp kiszáradt a fa, még az élet nem múlik el, csupán abban a fában nem tud kifejeződni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És ha a fa összes levele lehullik, ő maga pedig kiszárad és meghal és kidől és elporlad, akkor sem fog a fa kipusztulni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, én most valamit nem értek. Van ugye az élet, ami állandó. Nincs kiindulási pont, nincs cél, csak maga a létezés.
Tehát nincs olyan, hogy halál utáni élet.Élet közbeni élet, élet, élet...élése van. Az lehet persze, hogy időközben az olyannyira féltett bőrtarisznyád elkopik, na de Te nem csak annyi vagy. Ha a fának egy levele lehull, attól még a fa nem fog kipusztulni! Ez az életahalálután dolog nekem nagyon materialista gondolatnak tűnik!
Ennyi erővel azt is lehetne kérdezni, hogy élet az élet előtt?,halál a halál előtt?, halál az élet előtt?...tisztelt hölgyeim és uraim, ennek így nincs értelme.
Sziasztok |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Engem az a tudat vigasztal, hogy halottként leszek a ,,legéletrevalóbb".
:D
|
| | | | |
| | | | | | 352. ynul | 2009. július 15. 18:46 |
| | | | | | | Én is :)
ugyanakkor ha belémbú a kisördög akkor azt súgja, hogy:
- Az exoterikusan értelmezett reinkarnáció túl mesés, amikor kezdetben találkoztam a teóriával gondolkodás nélkül beettem, szajkóztam is, csak mert együtt járt a buddhista "alap csomaggal", de mivel saját élményem nincs, a zsigereim pedig azt jelzik, hogy nekik nem fekszik, így ezt félretettem, és a létkeréken való vándorlásra, mint a jelen életemen belüli lehetséges tudati világokra tekintek. Persze nem zárom ki, hogy halálom után valami hasonló jellegű világokra bomlik a tudatáramom a megmaradt szennyezett/tiszta hajlamok nyomán. Az intenzív meditációs élmények és más módosult tudatállapotban tapasztalt víziók ezt sugallhatnák, amire a kisördögöm azt mondja, hogy jó, oké megélhet valaki ezt-meg azt, s lehet akármilyen mély és tiszta az a látomás, a fickó azért csak életben van még, szóval...
- A halál után a semmi van, meg azért fura, mert a semmi itt ugyanúgy egy gondolat, hangulat, koncepció mint a túlvilág elképzelések, csak legfeljebb racionálisan hangzik. Erre lehet ezt mondani, hogy nem az elgondolt semmire gondol aki ezt mondja, hanem a tényleges nagybetűs Semmire, de ez a tényleges semmi, még továbbra is egy masszív tudattárgy, tehát valami, és nem "semmi".
Ha belegondolok mi lehet még, mondjuk:
A beleolvadok Gaiába és harmat leszek a rózsa tövén, felhő, majd megisz a Bodri kutya túl hippis, ráadásul leredukál a testre-molekulákra.
Az, hogy meghalok és fellépek a kozmikus spirálon egy új szintre ez a teózófusok agymenése lehet, ami elferdíti, vagyis teljesen nem veszi figyelembe, hogy a legtöbb hagyomány szerint szívni is lehet mint a torkosborz, tehát zuhanni (vagy maradni) a "bugyrokba".
A másik vállamon ülő kis Buddha azt mondja, hogy ha befognám végre előbbre lennék, netán ki is keveredhetnék a nézetek hálójából, szóval lehet inkább hallgatok rá. :) |
| | | | |
| | | | | | 351. cellux | 2009. július 15. 11:01 |
| | | | | | | ynul +1
Számomra a "tovább élünk-e a halálunk után valamilyen formában vagy sem" kérdés irrelevánssá vált, mindkét változatot gond nélkül el tudom fogadni.
|
| | | | |
| | | | | | 350. ynul | 2009. július 10. 13:17 |
| | | | | | | A legfőbb lény az adott kor-tudatnak megfelelő neve a fogalom és forma mentes tapasztalásban beigazolódó transz-empírikus "élménynek", s mivel "közvetlen érzékelés", így nincs köze a halál mágikus elhárításához. Ha kételkedünk ennek valóságosságában, ugyanannyiban kételkedhetnénk az álmás pite ízében vagy félhetnénk, hogy az ölelt nő köddé válik és felébredünk.
Pár óra vagy pár évtized múlva meghalunk, ez tény. Módosult tudatállapotban bejárt elképesztően különös, "más" világok és előző életekre való intenzív visszaemlékezés mint megélhető, megtörténő tapasztalatok kétségbevonhatatlanul léteznek, ez is tény, hogy most ez mi, vagy mi nem, az már spekuláció. |
| | | | |
| | | | | | 349. Buká | 2009. július 10. 09:03 |
| | | | | | | Pont most ébredtem egy álomból, ami elég durván érintette a halál témát, konkrétan szörnyethalás volt benne, meg menekülés az életért, ilyesmi. Mivel nagyon valóságosnak hatott, kegyetlen intenzív halálfélelmet - és életakarást éltem át, olyat, amilyet élőben soha, mert nem voltam ilyen kiélezett helyzetben. Jó volt felébredni, és örülni hogy mindenki, akit szeretek egyben van még. Kicsit magasztos érzés ez. Megvilágosodottnak lenni sem lehet utolsó, de szívesen vagyok istennek férge is, aki az eltaposástól rettegve képes átélni egységét a többi féreggel.
@notimpersonal: Nem akarok illetlen lenni, nem lehet hogy nem véletlen, hogy ezek a szavak pont egy nagy csata előtt hangzottak el? Ha a katonák be vannak fosva a haláltól, akkor valószínűleg nem olyan bátrak és hatékonyak. Nem ismerem a hátteret, csak gondolom... |
| | | | |
| | | | | | 348. retek | 2009. július 10. 02:07 |
| | | | | | | persze ez mind szép és jó.
de megint csak spekuláció, hogy egyetlen felsőbb lény áll az egész mögött. ilyen szempontból megint köröket járunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk."
"Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás."
"Óh, KuntŚ fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt."
"Óh, emberek között a legkiválóbb [Arjuna]! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon."
"Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létező [az anyagi test] számára nincsen állandóság, az örökkévaló [a lélek] pedig változatlan. Erre mindkettő természetének tanulmányozásával jöttek rá."
"Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan! E halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni."
"Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen és örök élőlény anyagi teste mindenképpen megsemmisül; ezért hát harcra fel, óh, Bharata leszármazottja!"
"Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg."
"A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el."
A nemrég említett Bhagavad gita egy párbeszéd ami egy óriási csata előtt hangzott el és elsőként arról szól, hogy a test nem más mint egy eszköz amin keresztül az örök előlény ebben az anyagi világban különféle tetteket végez és a különféle vágyai és tettei szerint hol jó hol pedig rosz éri ebben a világban.
|
| | | | |
| | | | | | 346. retek | 2009. július 9. 22:35 |
| | | | | | | | kedves Bard, az egységérzetem pont a kettő kombinációja valahol - bizonyos keretek között majdhogynem végtelen számú személyiséget ölthetek magamra, attól függően hogy mit akarok és hogy mit hoz az élet. E fölött azonban egyre inkább megy át a tudattalan felé - előbb az egót meghaladva pusztán az élet, mert hogy minden ami él, tudattalanul vagy tudatosan, él, és ez közös. az élet mindenütt egy és ugyanaz. az élettelen pedig az épület örök körforgása. elég nehéz ezt elmagyarázni :$ |
| | | | |
| | | | | | 345. Bard | 2009. július 9. 18:08 |
| | | | | | | | Rájöttem mi a különbség a reinkarnáció, és az "egyszer élünk" tana között. Ha az ember abból indul ki, hogy végtelen inkarnációban élhet, és mindent kipróbálhat, akkor nem lesz értelme megváltoztatnia a személyiségét az élete során. Nem feltétlenül azt mondom, hogy nem érdemes tanulnia, de nem kell más emberré válnia, mert hiszen pont az a lényeg, hogy EZT a személyiséget próbálja most ki. A másik elmélet, amikor ez a kb. 70 év van, és semmi több, viszont azt sugallja, hogy az embernek folyamatosan fejlődnie, változnia kell, mert ha nem teszi lemarad valamniről. Pedig minden állapotot nem tudunk kipróbálni úgyse... |
| | | | |
| | | | | | 344. Buká | 2009. július 9. 00:26 |
| | | | | | | Ez jó gondolat - legalábbis valahogy olyan frissítően hat. Az elmúlt években én is belegolyóztam már a százféle mágikus, misztikus elképzelésembe a világról - szimbólumok és stratégiák őrületbe kergettek szinte. Hittem amit akartam. De mostanában kezdem megérezni az élet ízét. A valóság mindennél izgalmasabb. Van a Valóság nevű ezerrétegű, de nagyonis egyszerű dolog, egy álom, ha úgy tetszik, amit nem mi álmodunk, hanem egy mindent összefoglaló hatalom, erő, energia, Isten, és ebben az álomban ki vannak osztva nekünk a szerepek. Ezeken nem tudunk változtatni. Ugyanakkor ott a szabad akarat, és a kereteken belül lehetünk kreatívak és ez gyönyörű érzés.
Ez a valóság tiszta misztériuma. És ha ez esetleg azzal jár, hogy halálom után a teremtő nem teremt tovább engem, akkor azzal is hajlandó vagyok megbékélni. Ha meg mégis van reinkarnáció, az csak a ráadás.
:) |
| | | | |
| | | | | | 343. retek | 2009. július 8. 16:53 |
| | | | | | | és mi van ha tényleg senki sehogy nem él tovább halála után? mióta felmerült bennem ez a gondolat, mert kihalt belőlem az önhitegetés szándéka - és hiába értettem meg és tapasztaltam a transzcendest és bla bla bla...
nem tudom, valahogy ennek a tudata kezd szépen igazi célokat adni az életemben.
én nem szeretnék halálom után tovább élni. azt hiszem. persze ez nem rajtam múlik, de elég nagy a valószínűsége hogy így is van.
nem kell nekem karma meg újjászületés ilyen-olyan testekbe stb. hogy tudjam hogy embert ölni stb. bűn. bántani másokat bűn. nem kell Isten és megtorlástól való félelem, hogy el tudjam dönteni mi helyes és mi nem.
nem érzem magamat boldogabbnak attól, hogy ezt tudom, de valahol mégis egy hatalmas teher esett le a vállamról. |
| | | | |
| | | | | | 342. Buká | 2009. július 8. 15:27 |
| | | | | | | Lehet hogy halálunk után az életünk során véghezvitt tettek folyományában élünk tovább. Ez nem biztos hogy jelentős és nem biztos hogy hízelgő. Nem mindenki nagy ember. Nem mindenki emel piramisokat, hogy még évezredek után is befolyásolja a Föld lakóinak gondolatait. Talán nem is kell mindenkinek élnie a halála után. Lehet, hogy igazságtalanul hangzik, hiába hordoz minden ember üzenetet, nem biztos hogy mindegyik üzenet fontos.
És hogy vajon benned van-e? Nem tudni. Random. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Semmi gáz, ha van, pipázz. Mert
"Nem az a kérdés, hogy van-e élet a halál után, hanem hogy van-e élet a halál előtt!" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát,nem tudom,sokat olvastam az évek alatt e témában,de nekem a leg hihetőbb,a leg meggyőzőbb választ ,a Bhagavad-Gíta Úgy ahogy van adta! |
| | | | |
| | | | | | 339. cellux | 2009. július 6. 16:39 |
| | | | | | | Bocs, ezekre a kérdésekre én már nem tudok válaszolni... ezekre a dolgokra talán minden embernek magának kell rájönnie.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem az emberfeletti létezését vagy a mélyen ülő meggyőződések erejét vitatom. A kérdés az, hogy a meggyőződést az örök életre vonatkozóan vajon nem az ego ülteti-e el.
Mi van akkor, ha nincs élet a halál után? Ha egyszerűen megsemmisülünk? Nem lenne semmi problémánk, nem igaz? Ki az bennünk, aki mindenáron túlélni akar? A hit nem csupán menedék a halálfélelem elől, ahogy az egyik fenti idézetben olvasható? És nem csak eszköz a hatalom kezében évszázadok óta? És mit írt 337.-ben A daath szelleme? :) |
| | | | |
| | | | | | 336. cellux | 2009. július 3. 14:57 |
| | | | | | | "vágya, reménye": ez bizony könnyen lehet, hogy csak önámítás
"tudata": ha jól értem, itt már nem egy szimpla vágyról, hanem egy mélyen ülő meggyőződésről van szó. Az ilyen szintű meggyőződés az ember személyiségének részévé, a döntései meghatározójává válik, az ilyet kifordítani, megszüntetni egyszerűen nem lehet. Lehet persze ilyen esetben arról gondolkodni, hogy "á, lehet, hogy csak ámítom magam", de ez csak egy sekélyesebb szinten (a gondolkodás szintjén) történik, ettől még nem fog a meggyőződés elmúlni. Én pl. ha akarnám, se tudnám kiirtani magamból az Isten létezéséről való meggyőződésemet (túlságosan valóságos volt a tapasztalat, ami beégette).
Más szóval: ha valami beült nagyon mélyre, akkor tökmindegy, hogy önámítás-e vagy sem, mert akárhogy vélekedsz róla, így is, úgy is meghatározza az életedet. És nem fogod tudni csak úgy ott hagyni azért, mert pl. "józan ésszel" belátod róla, hogy hülyeség.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux, a kérdés:
A halál utáni élet vágya, reménye, tudata vajon nem csak a pusztulástól rettegő ego találmánya? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mindig ez a rossz szóhasználat!
arra gondoltam hogy az is jó helytálló lenne címnek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem kéne átnevezni a topicot "Élet délután"-ra? |
| | | | |
| | | | | | 332. retek | 2009. július 2. 21:09 |
| | | | | | | nem, cellux, nem erre gondoltam, hogy inkább nem gondolok semmire, stb.
inkább szerintem az energiákat megvalósítható és bizonyítható dolgokra érdemes fordítani - persze ez nyilvánvalóan egyértelmű. |
| | | | |
| | | | | | 331. cellux | 2009. július 2. 16:42 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux 327
Az elmélyedés mellett azért kíváncsi lennék a te véleményedre is. Krishnamurti jó fej, de vele elég körülményes megvitatni a dolgokat. A fórum egyik szépsége a kétirányú kommunikáció. Persze az is, hogy mindenkinek jogában áll hallgatni, tehát tiszteletben tartom, ha így döntesz.
De retek,
én is ezt mondtam, nem? Bár a paranoia helyett inkább azt mondanám, hogy minden érvrendszer gyanús. |
| | | | |
| | | | | | 329. cellux | 2009. július 2. 13:42 |
| | | | | | | Innen már nincs messze az, hogy "inkább nem gondolok semmire, nehogy elrontsam". :)
|
| | | | |
| | | | | | 328. retek | 2009. július 2. 12:52 |
| | | | | | | kisróka
szerintem pont az egó az, ami folyamatosan fenn akarja tartani magát és tevékenységeit. ergo a legcsúnyább játszmája, hogy folyamatosan becsap és álmokba ringat. bármilyen érvrendszert hozunk létre, az már valahol paranoia. konspirációk. |
| | | | |
| | | | | | 327. cellux | 2009. június 30. 15:00 |
| | | | | | | (A témában elmélyedni kívánóknak javaslom J. Krishnamurti műveit.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze, a gondolkodik is idézőjeles. Oké, hogy mi a gondolkodás fogalma, de mi az univerzumé? Nekünk csak fogalmaink vannak, de valójában fogalmunk sincsen.
Ami viszont bennem is egyre inkább dereng, az ez:
"mindenki csak abban akar hinni, hogy tudata örökké létező lesz." /retek/
Vallások, megvilágosodás, ezotéria... Mind a halált tagadja, és az ego játszmáira hivatkozik. De vajon ez nem csupán az ego legtrükkösebb játszmája? |
| | | | |
| | | | | | 325. retek | 2009. június 26. 16:51 |
| | | | | | | Miért, az univerzum gondolkodik? :)
ja meg, mi a gondolkodás fogalma?
a biológiai élet fogalma mennyivel komplexebb annál, ami egy szupernóva-robbanásban megtörténik, tudattalanul? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jól mondja retek papa. De! Az már nem biztos, hogy az "univerzum" méretekben gondolkodik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, azt kihagytam, hogy a hatalmas nagy flessbe megyünk vissza, de hívhatjuk halálnak is :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amikor a hegy újra hegy lesz ...
Szerintem valahogy úgy néz ki ez az élet, hogy idejövünk a hatalmas nagy flessből, egy darabig még úgy is viselkedünk (a gyerekek nagyon király arcok), aztán belebonyolódunk egy olyan játszmába, ami valójában teljesen nevetséges. Kialakul az egónk, elhelyezzük magunkat a palettán valahol, és megpróbálunk a szerint élni, amit képzelünk magunkról. A szerencsésebbek rájönnek egy idő után, hogy azért az élet egy kicsit több ennél, innentől jön a nagy örlődés és szétgondolkodás időszaka, de ez is jó, és ez is kell :-) Később aztán maguktól eltűnnek a kérdések.
Ha a kérdések eltűnnek, a válasz magától megjelenik :-) Hahahaha
Szerintem minden életszakasznak megvan a maga tökéletes szépsége, a titok az lehet, hogy felismerjük és elfogadjuk a saját helyzetünket, ha most éppen a filókorszak dübörög, akkor oké, nagyon hangulatos filózni, főleg jó társaságban, egy két pohár bor mellett, később úgyis olcsó mulatozásba fullad a nagy komolyság :-)
Meg amúgy is, valamiről beszélgetni kell, nem?
Én még nem ülök mosolyogva a sarokban, és nagyon tetszenek ezek a gondolatok, amiket itt felvonultattok, csak így tovább :-)
|
| | | | |
| | | | | | 321. retek | 2009. június 26. 14:08 |
| | | | | | | ez már megint csak megszemélyesítés és hit.
rájöttem, hogy szerintem egyszerűbb sokkal úgy élni, hogy nem keresed a nagy konspiráció forrását, nem akarsz minden mögött látni valamit. hogy az a valami, amit úgy hívunk, hogy élet, csak úgy van, pont ezért kiszámíthatatlan. lófaszok vagyunk. senkik. és még a Föld is csak egy kis pont. nem hinném, hogy az univerzumnak olyan sokat számítana, méreteihez képest. én sem gyászolok lefoszlott hámsejteket.
mindenki csak abban akar hinni, hogy tudata örökké létező lesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux, szerintem nemsokára újult erővel fogod folytatni azt az utat amin jársz. az elitizmus érzése valójában egy húzó erő. mivel nagyon kevesen törekednek az önmegvalósításra, és még kevesebben vannak akik el is érték azt, végsősoron ez a helyzet elkerülhetetlen. általában azért tanítanak, hogy megszüntessék ezt az elit helyzetet:) de igazad van, a végén amit a belebonyolódásról írtam nem egészen pontos, mert a tanítás is lehet anyagi jellegű, és a látszólag anyagi tevékenység is lehet lelki. ami meghatározza, az az hogy mit miért csinálsz. ez azonban a személyes transzcendens nélkül teljesen értelmetlen. aki felismeri, hogy a Legfelsőbb Személyt szolgálja és Ő érte cselekszik, nem személyes indítékból, az megvalósította azt amiért megszületett. Ehhez azonban ismerned kell Őt, egyébként nehéz lenne bármit is tenni érte. Amikor a Végtelen személyesen jön el hozzád akkor megtudod ki vagy és mi a dolgod. Ez azonban nem az elme játéka és nem lehet kispekulálni. Ez egyedül az Ő kegyétől függ. A végtelen személytelen megvalósítása nélkül nem lehet megérteni a személyes transzcendenst, ezért a buddhizmus legmagasabb foka is csak egy lépcső a hazavezető úton. Valójában a buddhizmus a materializmus legmagasabb foka, innen tovább lépni már nem lehet önerőből.
retek, az anyag relatív és személytelen, a nem anyagi pedig abszolút és személyes :) |
| | | | |
| | | | | | 319. ynul | 2009. június 25. 15:02 |
| | | | | | | | Szerintem úgy értelmesebb, ha anyag helyett formákat vagy tárgyakat értünk. Tehát a tudat folyamatosan formákkal, tárgyakkal bíbelődik (gondolatok/érzelmek, ezek láncolata, élvezeti források keresése, félelmetesnek tetsző tapasztalatok elkerülése és így tovább) amivel az a baj, hogy a figyelem előbb utóbb ebbe beleragad, "elfelejti" hogyan vonja ki magát ebből a formákat körülölelő tágasságba, így elveszti azt a szabados rugalmasságát és a ragyogó áramlást ami alapvetően a természete lenne és amit (az odaadást, eloldódást, áramlást, értelmet) öntudatlanul is folyamatosan keres például egy zenében, egy másik emberben, a természetben. Ez a végzetes tudatlanság pedig előbb utóbb azt okozza, hogy már kizárólag a formák függvényében képes meghatározni önmagát, rettegés tölti el a saját szabadságának erejétől és ennek megízlelésétől és előbb utóbb az értelmetlenség, szétszórtság, különféle sors-minták, szerepek, vágy álmok, függőségek, neurózisok, kapcsolatok rongybabájává lessz. Ez a figyelem betegsége ami egy módon gyógyítható a lélek-jelenléttel. Ami olyan mintha egy vadlovat kéne lasszó nélkül megszelídíteni, lepajtizni vele, ráhangolódni minden moccanására, majd megülni... |
| | | | |
| | | | | | 318. retek | 2009. június 25. 12:26 |
| | | | | | | most leszek egy iszonyatosan bunkó, redukcionista, tudós, materialista és majd kaphatom megint az osztást...
de
milyen az a nem-anyagi?
mármint nyilván van úgymond nem-anyagi: de hol a határ, és hogy lehet ezt elválasztani egymástól? szerintem ez a két dolog igazából egytől elválaszthatatlan, és valahol ennek paranoiája megérthetetetlen. a cellux által említett megvilágosodott ember szerintem egyszerűen nem foglalkozik már ezzel a kérdéskörrel, kipörögte. |
| | | | |
| | | | | | 317. cellux | 2009. június 25. 08:41 |
| | | | | | | Én azt hiszem, már nem keresek. Vagy legalábbis nem olyan ádáz, "fasiszta", minden mást kizáró módon, mint azelőtt. Az idő múlásával lenyugodtam, talán egy kicsit bölcsebb is lettem. Amit az előző hozzászólásaimban leírtam, az ennek a megnyugvásnak a kapcsán kristályosodott ki bennem. Amíg túl erős volt a megvilágosodás utáni vágy, addig ebbe bele sem tudtam gondolni. A tudatom, ha ilyen dolgokat hallott, automatikusan kizárta és csinálta tovább a tripjét, aminek elköteleződött, amire felesküdött. Csak amikor végül sikerült ezekbe a dolgokba igazán belegondolni (mert a nagy keresés egyre inkább egy önmaga körül keringő börtönlakó őrjöngésére kezdett emlékeztetni), akkor kezdtem megsejteni, hogy a megvilágosodás hajszolása - ahogy azt én csináltam, férfiasan, keményen, minden mást kizárva vagy inkább minden más kizárására törekedve (itt jön be a fasizmus) - egy tévút. Droid massacre.
Simán lehet, hogy a te utad nem ez, és totál félreértelmezem, amiben vagy és amit hirdetsz. Nekem ezek a dolgok ugranak be arról, amit írsz. Mintha a régi önmagam egyik változatát hallanám megnyilvánulni.
Nem az anyagban keresem a végső békét. Egyáltalán nem keresem a végső békét. Persze, hogy minden elrohad. Lehet, hogy a szellemi dolgok is elrohadnak. Lehet, hogy nem. Lehet, hogy élünk a halálunk után. Lehet, hogy nem. (Na jó, ez nem annyira fair, mert én biztos vagyok benne, hogy tovább élünk, de ezt nem ideológiai alapon tudom, hanem tapasztalatból és így a lényeg marad: a kérdés elveszítette a súlyát.)
Azt hiszem értem, mire akarsz kilyukadni: szeretnéd felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ne keverjék össze azt, amiről TÉNYLEG szó van, azzal, amit HISZNEK, hogy van. Esetleg láttál valamit, ami messze túlmegy mindenen, amivel mi emberek a hétköznapokban foglalkozunk - akár spiritualitás címszó alatt is -, és ezért kiborulsz attól, ahogy az emberek a transzcendens dolgokat megközelítik. És ha ez így van, akkor talán kialakult benned egyfajta elitizmus érzése is, az "én tudom, de ők nem", és ehhez remekül passzol a magányos harcos imidzse. Velem legalábbis így volt.
Amikor azt írod, hogy "az önmegvalósítás az egyetlen cél, amit ebben az anyagi létben elérhetünk", akkor kb. ugyanazt mondod, amit én. De ezzel, hogy "az összes többi tevékenyseget pusztán anyagi vágyaink beteljesítése végett hajtjuk végre", már nem értek egyet. Mi az, hogy "pusztán"? Én úgy érzem, hogy az "összes többi tevékenység" is része az önmegvalósításnak. Sőt, az összes tevékenység az önmegvalósítás. Az út, amin járunk, az összes tevékenységünkben kifejezi magát. Ilyen értelemben a tevékenység akár szentnek is tekinthető (ld. szamszára=nirvána).
"Az aki továbbra is anyagi tevékenységbe bonyolódik (a tanítás nem az), egészen biztos hogy amit elért az maximum a kilincs :)"
A kulcsszó talán a "belebonyolódik". Gondolom, ezt úgy érted, hogy valaki rabjává válik az anyagi tevékenységnek. Ha így értetted, akkor ugyanarról beszélünk. De ebből a belebonyolódottságból van kiút. Sőt, talán amíg az ember nem bonyolódik bele jó alaposan, addig kimászni sem tud belőle (pl. azért, mert addig szentül hinni fogja, hogy a belebonyolódottság jó dolog).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | cellux, ha az anyagban keresed a végső békét mindenképp csalódnod kell, mivel minden ami most körülvesz előbb utóbb elrohad. A transzcendens megtapasztalása pedig nem egy másik dimenzó, az maga az egyetlen valóság. Ha másik világokat kergetsz, az ugyanolyan múló délibáb, mint ez. Az önmegvalósítás az egyetlen cél amit ebben az anyagi létben elérhetünk. Az összes többi tevékenyseget pusztán anyagi vágyaink beteljsítése végett hajtjuk végre. Aki elérte a célt, azért tevékenykedik hogy erre másokat is megtanítson, mert önmagától senki sem érheti el a transzcendenst. Az aki továbbra is anyagi tevékenységbe bonyolódik (a tanítás nem az), egészen biztos hogy amit elért az maximum a kilincs :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tapasztalatom szerint a "mostban létezés" sok esetben fedheti a vágyakozást, vágybeteljesítő fantáziálást. Ha tegyük fel egy alany PTSD-ben szenved, pl. válás, vagy közeli hozzátartozó halála miatt, akkor a "most"-jának része az elvesztett lény iránti vágyakozás. A komoly problémák akkor kezdődnek, amikor ezt a vágyat elnyomja, lefedi magában és próbál kizárólag a napi, pillanatnyi rutinjának élni. A vágyat, gyászt, fájdalmat ugyanúgy meg kell élni, mint a boldogságot, elégedettséget, harmóniát. A hedonizmus sem azt jelenti, hogy mindig a boldogságot keressük, lefedjük a sérelmeinket, szomorúságunkat, s közben esetleg úgz gázolunk át adott embereken, helyzeteken, mintha azokat képzelnénk csak azzal igazolva tetteinket, hogy a pillanatban veszünk részt, mert megvilgosodott lények vagyunk.
Ez a magatartás nélkülözi a körültekintést, az együttérzést, a tiszta belátást mérgező a személy és környezete számára is. |
| | | | |
| | | | | | 314. cellux | 2009. június 24. 08:43 |
| | | | | | | "A másik dolog, hogy ha a legfelsőbb megvilágosodás az lenne, hogy minden csak illúzió, akkor maga a megvilágosodás is csak illúzió."
Ami egyébként - állítólag - így is van. Ez a legnagyobb csali, a végső átverés, a legnehezebb akadály.
Mert milyen a megvilágosodott ember? Mit jelent a tökéletesség? Szerintem azt, hogy az ember mindig, minden szituációban azt tudja tenni, ami helyes. És mi a helyes? Ami a mindenség mindenkori állapotával teljes összhangban van. De honnan tudja? És itt van szerintem a választóvonal, ha már akarunk ilyet állítani: a megvilágosodott ember "belülről", ösztönösen tudja, hogy mi a helyes. Nincs szüksége ideológiákra. Az itt és mosttal való élő kapcsolatában valahonnan a központból intuitív választ kap minden kérdésére.
Ő nem megvilágosodott, hanem normális (a szó abszolút értelmében).
|
| | | | |
| | | | | | 313. cellux | 2009. június 24. 08:33 |
| | | | | | | "De az hogy valaki belenyugodott abba ami van, még nem jelenti azt hogy megvilágosodott."
Nem belenyugvásra gondoltam, hanem arra, hogy azzal foglalkozzunk, ami van, ne azzal, ami lehetne. Ne az álmokat (saját vágybeteljesítő fantáziáinkat) kergessük, hanem foglalkozzunk azzal, ami ott van az orrunk előtt. Spirituális szemszögből ezt úgy lehetne megindokolni, hogy a látható világ (az itt és most) a szellemi világ kivetülése, testet öltése; minden, ami a szellemben megvan, a világban is megvan, és a formákkal való *élő* kapcsolatban egyúttal a megfelelő szellemi alakzatokkal is kapcsolatba kerülünk. Ugyanezt sarkítottabban úgy lehetne fogalmazni, hogy a szellem (Isten) nem létezik (mert csak a teremtésben válik láthatóvá). A "van" létige is csak a teremtett dolgok viszonylatában nyer értelmet, tehát felesleges a láthatón túl valami mást keresni, a látható végső soron a szellem maga (erre utal az, hogy a Buddha felismeri, hogy minden illúzió).
Ha a szellem megnyilvánulásával nem vagyunk hajlandóak közvetlen kapcsolatba kerülni, hanem azt elutasítjuk, mint megvetendő dolgot, és közben mégis a szellemet hajszoljuk, akkor az olyan, mint a buddhista példában a szegény ember, aki egész életében a gazdagságot kereste, és nem vette észre, hogy egy drágakő van a zsebében.
Elsőre persze ez itt és mostban való létezés nagyon unalmasnak, esetleg félelmetesnek tűnhet, de - állítólag - ha hajlandóak vagyunk komolyan szembenézni azzal, hogy esetleg soha nem fogunk megvilágosodni és minden, ami számunkra adatott, csak az itt és most közvetlen valósága, akkor az önfeladás által képessé válhatunk a jelenben való valódi elmélyedésre - addig nem mertük leállítani a verklit, mert azt hittük, akkor elpusztulunk -, ez az elmélyedés - állítólag - fokozatos megnyíláshoz vezet, a megnyílás megértéshez (bölcsesség) és végül az itt és most "közepén" megtaláljuk azt, amit azelőtt "odakint" (jellemzően a jövőben, vagy egy másik dimenzióban) kerestünk.
Mindez persze spekuláció, a valóság, amiről szól, a családban, az iskolában, a munkahelyen, a boltban, stb. található. Mindig ott, ahol éppen vagyunk.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, az tény, hogy aki a megvilágosodásért küzd még nem világosodott meg. De az hogy valaki belenyugodott abba ami van, még nem jelenti azt hogy megvilágosodott.
A másik dolog, hogy ha a legfelsőbb megvilágosodás az lenne, hogy minden csak illúzió, akkor maga a megvilágosodás is csak illúzió.
"Addig nem érem el a megvilágosodást, amíg valamennyi érző lény meg nem szabadul."
ez alapján el sem éri a megvilágosodást, ami ráadásul nem is egyenlő a megszabadulással, az ÖNMEGVALÓSÍTÁSSAL, amiről én írtam, meg aztán pláne. :) |
| | | | |
| | | | | | 311. cellux | 2009. június 22. 09:05 |
| | | | | | | 309-hez még egy - szerintem eléggé találó - Weöres idézet:
"Mihelyt nem kell, mindenem a tiéd: ez az élet vásárcsarnokának felirata."
|
| | | | |
| | | | | | 310. cellux | 2009. június 22. 09:02 |
| | | | | | | meta: szerintem lesz ilyen is, olyan is (tudomány vs. vallás vs. hedonizmus vs. sámánizmus vs. ...) - ahogy most is van.
a pinchbeck és a többiek is mind hozzátettek valamit a dologhoz, de aztán eltelik pár év és jön az ellenerő, aki leugatja őket azért, amit viszont nem jól csináltak. ilyenkor átlendül az inga a másik oldalra, ott lesz fejlődés, aztán megint visszalendül, amikor kiderül, hogy a másik oldalból mi hiányzik és így tovább, a tökéletesedés útján.
konkrétabban: kialakul a pszichedelikus tudomány, aztán valaki jön, hogy ez így túl steril, kiöli a lelket, mire a tudósok nevetnek - mit? -, mire a sámán is megcsinálja a saját pszichedelikus kisegyházát és utána tudósoknak be kell látniuk, hogy objektív mérőeszközeikkel kimutathatóan jobb a sámán módszere. de miért? kutatás indul, megpróbálják tudományosítani a sámánizmust, és így lassan eljutnak oda, hogy kibővítik a tudományos eszköztárat és szakzsargont a sámánizmusból átvett (és persze megfelelő terminusokkal szalonképessé tett) dolgokkal, de aztán ez megint nem működik valamiért...
végül persze a tudósok - a kis maximalisták - megpróbálják majd megmérni a megmérhetetlent, és ekkor fog eljutni a tudomány ismét a határokig - bamm - és le lesz írva a Nature-ben fehéren/feketén, hogy idáig jutottunk, de innen nem mehetünk tovább ezzel az eszköztárral, mert ezésezésez. és ettől talán a tudósok is megnyugszanak majd és akkor beengedik majd magukba a másik oldali dolgokat, amit addig távol tartottak maguktól. unity.
|
| | | | |
| | | | | | 309. cellux | 2009. június 22. 08:50 |
| | | | | | | >>A transzcendensbe való belépés pedig nem egy olyan dolog, hogy bárki megteheti. Ha úgy lenne, akkor szerinted ki a fasz maradna itt ezt a szart "élvezni"?<<
Pl. az, aki eljutott a legmagasabb megvalósításig, és így ráébredt arra, hogy csak az illúzió létezik?
A mahayana buddhisták, amikor megízlelik ezt a tudást, fogadalmat tesznek: "Addig nem érem el a megvilágosodást, amíg valamennyi érző lény meg nem szabadul." Ez a fogadalom értelmezhetetlen egy olyan ember számára, aki menekülni kíván ebből a világból. Pedig ez a fogadalom egy nagyon bölcs fogadalom. És még humoros is.
A Buddha - tudtommal - attól Buddha, hogy 100%-osan részt tud venni a valóságban (részvét). Ezt azért tudja megtenni, mert már nem kergeti a megvilágosodást: végérvényesen megnyugodott abban, ami van.
Aki a megvilágosodásért küzd, az nem tud 100%-osan jelen lenni a mostban, mert az energiáját leköti a vágy által gerjesztett visszahatásokkal való állandó foglalkozás.
|
| | | | |
| | | | | | 308. retek | 2009. június 22. 08:40 |
| | | | | | | sorry, kissé félreolvastam... :$
ellenben ha senkit nem érdekel a véleményem, akkor abbahagyhatom a fórumozást. kaptam már visszajelzéseket, hogy ez nem lenne helyes.
mellesleg akadhat olyan ember, akit érdekelhet a véleményem.
sajnálom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kedves retkecske, NEM TUDOK angolul. Toolt pont azért hallgatok mert jó a zenéjük és nem értem a szöveget, meg általában idegen nyelvű zenét, mert nem vonja el a figyelmemet a tartalom.
Ha pedig te a társadalmat börtönnek érzed, akkor menny el remetének, vagy látogasd meg Csernus doktort :) Ennek a topicnak az a címe, hogy élet a halál után, nem hiszem hogy bárkit is érdekel, hogy te személy szerint miben hiszel. |
| | | | |
| | | | | | 306. retek | 2009. június 21. 12:45 |
| | | | | | | nos, kedves badtrip, semmilyen új információt ebből nem tudtam meg. viszont veled ellenben nem hiszek túlságosan mélyen a reinkarnációban - legalábbis nem azokban a formáiban, amelyeket a legtöbben ismernek. a spiritualitás nagyon kis része, és az sem a hétköznapi módon érdekel. nem hiszek az évezredes hindu hagyományokban, mert ugyanolyan társadalmi börtönt eredményeznek, mint a jelenleg fennálló helyzet.
és hiába tudsz angolul, úgy látom nem azt érted a Tool sorokban, amit én. ezzel nincs semmi gond, mások, másfélék vagyunk, mindenki úgy fogja fel, ahogy akarja. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kedves retek :)
"jelenleg semmi nem támasztja azt alá, hogy ez ne így lenne"
elfelejtetted hozzátenni, hogy számodra. én nem hitről beszélek, mert az a mai állatias társadalom vallása. a valódi vallás tapasztaláson alapszik, nem vak hiten. az pedig nem vall inteligenciára ha valaki mindent elhisz ahelyett, hogy meggyőződne róla.
bizony igazad van abban, hogy tényleg csak a megszűnestől való félelem struccpolitikájat csomagolják be vallás címszó alá. néhany napja a pápa azt nyilatkozta, hogy a spiritualitást tűzzel-vassal írtani kell. én csak azt kérdem mit is képvisel ez a vén trotty? megmondom. a világ legnagyobb "vallása" abban hisz, hogy felszegeztek valakit egy keresztre, ami mindenkit megvált. ez az én megítélésem szerint emberáldozat. a katolikus misén pedig a mai napig, egy ilyen virtuális emberáldozaton vehetsz részt. ez a fajta hit még a materializmusnál is rosszabb, a hatalmuk pedig olyan nagy, hogy azt el sem tudod képzelni. olyan szinten befolyásolják az emberek gondolkodásmódját, hogy azt csak tényleg úgy tudod kivédeni, hogy elfelejted azt amit az iskolában tanultál, nem nézel tv-t és nem olvasol újságot. ezt pedig nem sokan engedhetik meg maguknak.
egyébként nem tudok angolul, de a halálfélelem az anyagi testhez való ragaszkodás eredménye. akiben jelen van, nem tudja elhagyni a testét. halálakor pedig vágyai miatt egyből kap egy másikat, az addigi tetteinek megfelelően. Az egyszerélünk filozófia azért van, hogy elhidd nem kell szembenézned tetteid következményeivel és hogy meglóghatsz a megváltó halálba. A globális demokratikus rabszolgatartó uzsoracivilizáció nem egy fikció. Csak nézz körül! Robotok mindenütt. |
| | | | |
| | | | | | 304. retek | 2009. június 20. 09:07 |
| | | | | | | kedves badtrip
nem az egyszerélünkről beszéltem - jelenleg semmi nem támasztja azt alá, hogy ez ne így lenne - de a lényeg nem ez.
"This body holding me reminds me of my own mortality."
"This body. this body holding me. be my reminder here that I am not alone in
This body, this body holding me, feeling eternal all this pain is an illusion...
Of what it means to be alive"
ember vagy - törékeny, halandó test és tudat. azt sem tudod, mi a halál, így azt sem tudod, mi ellen hiszel. a legtöbb örökélet-hit talaja mélységesen mély félelem a haláltól. a carpe diem felfogással valahol tökéletesen megegyezik - hitegetem magam, vagy egyszerűen nem foglalkozom vele - ugyanoda vezet. kevés az, aki érti a fenti 3-4 sort a Tooltól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az "egyszer élünk" létfelfogás a mai állatias civilizáció meghatározója. Ha az emberek tudnák, hogy folyton itt vannak akkor nem lehetne őket rávenni arra, hogy zombiként munkával töltsék az életüket, vagy hogy a mindennapi "élvezetért" tönkre tegyék a környezetüket.
"buta vagyok, erőtlen és szomorú"
meta, ez mind csak az elméd játéka. Az ilyen elmét könnyű elkapni, csak gondold azt hogy okos vagy, erős és boldog. Ezzel kicsit közelebb leszel önmagadhoz. Ez a test akármilyen legyen, csak azért tűnik úgy hogy a részed, mert a valódi lelki éned így tükröződik az anyagban. egyébként meg köszi a bókotat :) |
| | | | |
| | | | | | 302. retek | 2009. június 19. 19:39 |
| | | | | | | számomra a kiábrándító valóság, hogy nem fogok létezni, lassan sokkal megnyugtatóbbnak hangzik... valahol sokkal inkább érzem a végtelenben való feloldódásnak, mint az, hogy maradjak, ami vagyok.
szerintem minden csak átmeneti, és előbb vagy utóbb minden rendszer megsemmisül - és ez így is van rendjén. az ember csak menekül a halál elöl és hisz olyan dolgokban, amik a feltételezésnél tovább nem jutnak. |
| | | | |
| | | | | | 301. kayden | 2009. június 19. 15:00 |
| | | | | | | Mikor meghalunk nekem szinte mind1 mi történik csak NE LEGYÜNK SEMMIVÉ történhet jó vagy rossz VALAMILYEN FORMÁBAN LÉTEZZÜNK. De erre nincs garancia, csak hinni tudunk az egészben hinni hinni hinni.... Á tudjátok milyen boldog lennék ha egy szilárd bizonyítékot mutatnának , hogy igen halálod után is "élni" fogsz. Onnantól kezdve kurva boldog lennék, teljesen megváltozna az életem ha eccer tudnám hogy soha nem veszek az örök végtelen SEMMIBE.
(mondjuk ezzel szerintem sokan igy vannak(?))
Én a halál utáni létet ugy képzelem vagyis szeretném ilyen legyen hogy ezt az emberi külsőnket meg tarthatjuk é s oda utazunk a világegyetemben ahová akarunk
(az űrben lebegve) maradhatunk akár itt a Földön(látni az élőket) is találkozni többi lélekkel, együtt utazgatni . És ugye a végtelent beutazni , látni végtelen ideig tart majd :) És talán átlépünk egy olyan tudatállapotba? hogy megértjük mi az hogy végtelen... Találkozhatunk Istennel?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jaaa. dehát ez már nagyon ratyi. a 294-es hozzászólást másodszor írtam be a 293-ast javitva, erre vonatkozik a 295-ös. pontosabban arra, hogy a szerkesztő lény reggel még a 293-ast hagyta bent.
de mivel kicserélte később, miután beirtam a 295-öst, a 294-esre, igy a 295-ös egy része zavart baromsággá degradálódott.
ez igen idegesitő. vagyis inkább csak szarügy. |
| | | | |
| | | | | | 298. tester | 2009. június 19. 13:51 |
| | | | | | | Meta szálait ki ne húzgálja valaki a gombolyagból, és ne is akarja más útra téríteni, mert úgy jók ahogy vannak, már-már szövetté formálják ezt a gubancot, még ha néha az ő fonalai is össze gabajodnak.
Örülök hogy megosztod a gondolataidat, sokan nem képesek erre főleg nem ilyen formában és ennyire őszintén. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hihi. elnézést, hogy szerénytelenül a következőt írom neked:
megint egy nagyszájú kisinas, egy önbíráskodó, önhitt, félművelt lény a tanulási folyamat közepén.
pont pont pont
tegyük fel, hogy úgymond valóban kilépek a testemből. ez esetben megválok az "énem" egy részétől. a személyiség-ruhám test-ruhájától. stb. már nem vagyok én, hanem annak a birodalomnak vagyok része más minőségben, amelynek test...
áh mi a francnak írom ezt.
kinek, minek.
semmi értelme.
be sem fejezem, ígyis úgyis fikázás, vagy ignorálás,vagy törlés lesz a vége. ennyi.
megyek gyakorolni, úszni, tanulni, mert buta vagyok, erőtlen és szomorú. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | metta, azért érzed úgy, hogy amikor kilépsz az nem te vagy, mert olyankor egy kicsit magasabb tudatszinten vagy, és helyesen látod hogy sem ez az anyagi test, sem az energia test (vagy asztrál test, attól függően hova léptél ki) nem te vagy. ennek a durva anyaginak és a finomabb anyagi testeknek is csak használója vagy. A transzcendensbe való belépés pedig nem egy olyan dolog, hogy bárki megteheti. Ha úgy lenne, akkor szerinted ki a fasz maradna itt ezt a szart "élvezni"?
ha igy kicsit odafigyelnél a gondolataidra, észrevennéd hogy mindig csak az elméd szivat. igazából egészséges vagy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (ez itt tegnap sok volt részemről, flodblog stb. abból is látszik, hogy nem dupla hozzászólás volt, hanem ebből kimaradt egy szó, s igy értelmetlen az egész hozzászólás gerincét képező mondat.
"megtörténik-e az a -leginkább feyerabend által remekül leírt- folyamat a pszichedelizálók körében, hogy ELHAGYJÁK a tekintélyelvűséget, s az ex-catedra kijelentéseket, amelyek a mindennapi ember, s a bizonyító, nem kérdésfelvető tudós számára a tudományt fémjelzik?"
mivel túl sokat írtam nem hiszem, h bárki elolvasná, nyugodtan mehet a többi is a daath szemetesébe.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kiegészítés a hajónaplóba,
az istenség mindig mindent élvez.
egyik legnagyobb badtrip -de nem RIP, csak halálközeli- élményem egy epizódjaként isten faszát szophattam, aztán az megfakkolta a frontális lebenyemet. erre a fenti megállapításhoz ezzel a némileg empírikus módszerrel találtam meg az utat.
erről jut eszembe.
a pszichedélia, ha megfelelő racionalitással, feldolgozási procedúrákkal társul - és nem feltétlenül szerrel történik - nevezhető-e gyakorlati tudománynak?
megtörténik-e az a -leginkább feyerabend által remekül leírt- folyamat a pszichedelizálók körében, hogy elhagyja a tekintélyelvűséget, s az ex-catedra kijelentéseket, amelyek a mindennapi ember, s a bizonyító, nem kérdésfelvető tudós számára a tudományt fémjelzik?
ha igen, akkor meg azabaj. mivel a gyakorlati tudományban a főszerep a gazdasági, manipulációs, haszonjellegű gondolkodásé.
ezt használják különféle szekták (a 19. századi posztókereskedő egyházalapító charles taze russeltől a kortárs pszichedelikus celeb-végidőpróféta, megélhetési író daniel pinchbeckig), marketing és reklámszakemberek, valamint populista (jelenleg igen aktuális a probléma ugyebár) politikai irányzatok retorika-designerei.
illetve ez lehet jó is, hiszen lehet újat hozni talán.
? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux, a kérdés a ráksali esetében pedig az, hogy a rákok akiket elfogyasztottál "free" teremtésben, vagy pedig ipariban hömbölődtek-e ki a végtelen és folyamatosan lüktető multiverzális tudatlényből, melynek az istenek is csupán mulandó pillantásai önmagára, szofisztikált szempontból.
ha ugyanis "free" rákok voltak, akkor élvezhetted a dns-ed paleoontológiájának egy kicsiny epizódját, amikor még a rák volt a mindennapi betevő, igaz tán majonéz és hagyma nélkül, de rengeteg moszattal.
ha pedig ipari rák volt, akkor élvezheted homo sapiens-séged isteni minőségét, aki teremteni képes, majd pusztítani és magába olvasztani a teremtésének gyümölcseit megfűszerezve.
egyik sem te vagy és mégis mindkettő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A cselekvés nem célirányos, káprázatszerű
ha erőlteted, egyáltalán nincs mit tenned.
Az eredményben nincs remény és félelem
ha erőlteted, nincs célod, mit elérhetnél"
A Garuda röpte
mivel szóba jöttek -igazán méltatlan helyzetbe hozva habár- a "titkos tibeti tanok" általad egy helyütt, gondoltam megemlítem e kis szent könyvet.
amit te mondasz ugyanolyan káprázat, mint a transzhumanizmus, vagy a newage azon retorikája, hogy éppen fénylényekké alakul az emberi test, a dns módosul, s ez a konsúznesz sift maga.
ha megtanulsz kilépni a testedből, akkor már nem te vagy. ha átéltél valaha tudatos álmot, esetleg asztrális projekciónak nevezhető élményt, akkor tudhatod, hogy elvész a személyiséged, még kevésbé tudod meghatározni magadat külön egységként s még inkább valami részeként, mint az ébrenléti, begyakorlott funkciók le- vagy be-építése, ismétlése közben.
a testeddel egy egységet képzel. a forma a tartalomhoz alakul, a tartalom a formát gyúrja, így alakszanak.
én pl. magamat leginkább egy furcsa hetérának találom, akinek a fizikuma -gyakran sajnos- felveszi a szellemiségének formáját. ha túl vagyok töltve, akkor hízom, ha túl sokat lépek ki a testemből, vagy mondjuk inkább úgy, hogy túl gyakran hiszem azt, hogy nem jó nekem az itt és most, akkor enyészni kezdek.
pedig hetéraként igazán illene egységben lennem magammal. jó volna.
ugyanígy annak, aki harcosnak, papnak, tudósnak, látnoknak, fasztudjaminek (én meg a faszt nem tudom...) érzi magát először azt kellene felfognia, hogy magával legyen folytonos egységben. tudjon kapni és adni, befogadni és elengedni. és igen, szeretni. mégha a magyarban ez a szó sajnos leépült, mivel csak ez az egy igénk van hivatalosan egy végtelen érzés verbalizására.
minden mögött végülis mindenki csak szeretet. aki gyűlöl még az is. aki kissé kiégett és ha haldoklót, beteget lát annyit mond, hogy szarügy és lépdel tovább, nos még annak is csak az outputja rossz és hát nem biztos, hogy felfogja, hogy a karma nem csak cycle, hanem recycle...
stb |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ismerőt, aki a tudat irányítója, valami bevonza az anyagba, ezért kell megszületnie. Vagy megtanul kilépni az anyagból, vagy az anyagi test halála után megint egy anyagi testet kénytelen elfogadni. Aki egyszer megtanulja hogyan lépjen ki, az többé nem rabszolgája az anyagnak. A többiek pedig örökkön itt vannak és élvezik az anyagot. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Csak egyetlen dolog van, amire egy filozófus számíthat: hogy ellentmond más filozófusoknak."
William James |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | cellux: szerintem a ráksali is élvezte hogy ilyen jól beteljesítettétek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | badtRIP, te meg nem tudod átmásolni a farkaddal a starcraft 2-őt a partnered agyába, mondaná egy laptop.. :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ez az átmeneti megnyilvánulás azért van, hogy az egyéni lélek megzavarodott elméjének a valóság illuzórikus tükörképét biztosítsa."
kedves notimpresonal, azt írod nem az elméd találmányaival érvelsz, szegény cellux meg most már azt hiszi ő élvezte a ráksalátát. Pedig a lélek csak a lelki energiát képes élvezni, az anyaggal való azonosulása csak illúzió. A legfelsőbb úr a végső élvező, mert az anyagi megnyilvánulás az Ő árnyékenergiája. Az egyéni lélek azonban mindig külömbözik az anyagi természettől, habár elég rendesen képes belebonyolódni. Anyagi testünk érzékei csak rezgések, amik által a lelki világra emlékszünk. Az anyagban nincs boldogág. A laptopom sem élvezi ha ki-be huzogatom az usb kulcsot, ugyanígy szex csak emlékeztet a lelki gyönyörre, de a gyönyörnek semmi köze az anyagi elemekhez.
"Emlékezz mindig rám, és én ígérem megvédelmezlek minden bűnös visszahatástól, mert nagyon jó barátom vagy."
a hibákért bocsi, de én csak fejből írok. :) Egyébként a Földön valamikor 7 ilyen rendszer volt, de mára csak a védikus maradt fenn. Mivel a térítő vallások sikeresen elpusztították mind az egyiptomit, az amerikai őslakosokét és a kárpát medencében lévőt is, amit rovással írtak. Köszönet érte I. Istvánnak. Remélem augusztus 20-án megint rászakad az ég erre az agymosott országra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na gyerekek, azt hiszem én inkább visszatérek a jó öreg zenhez :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ráksali: mindenképpen te élvezted...
feltételekhez kötött létünk oka, hogy függetlenül akarunk "élvezni" az ILSZ től.
van erre is lehetőségünk......
amikor az ILSZ érzékeit elégedetté tesszük a sajátjaink is boldogságot tapasztalnak ez a yoga
a yoga szó összekapcsolódást jelent a Legfelsőbbel
mint 1 családon belül is azonosak az érdekek /most vegyünk egy ideális családot/ ugyanúgy a mi érdekeink sem különböznek az ILSZétől. ha a fiú követi az apja tanácsit /tanul, becsületes lesz/ akkor boldog lehet, de ha a saját feje után megy lehet, hogy az utcán végzi
Az anyagi élvezetről ezt olvashatjuk
Az okos távol tartja magát a szenvedés forrásaitól, amelyek az anyagi érzékekkel való kapcsolatból származnak. Óh, KuntŚ fia, az efféle élvezeteknek kezdetük és végük van, ezért a bölcs nem leli bennük örömét.
Az anyagi érzéki örömök az anyagi érzékek kapcsolataiból származnak. Az érzékek mind ideiglenesek, mert maga a test is az. Egy felszabadult lelket nem érdekel semmilyen átmeneti dolog. Hogyan is lenne képes élvezni az illuzórikus gyönyört, amikor jól ismeri a transzcendentális élvezet örömeit?
A másikfajta boldogság:
A tökéletesség szintjén, melyet transznak, vagyis samádhinak neveznek, az ember elméje a yoga gyakorlása révén megszabadul minden anyagi tevékenységtõl. E tökéletesség jellemzõje, hogy a yogi ebben az állapotban tiszta elméje segítségével megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból. Ebben az örömteli állapotban határtalan lelki boldogságban van része, melyet transzcendentális érzékszerveivel tapasztal. E szilárd helyzetben sohasem tér el az igazságtól, s ide eljutva úgy gondolja, ennél nagyobb kincsre soha nem tehet szert. Ezt az állapotot elérve még a legnagyobb nehézségek sem rendítik meg. Ily módon valóban mentes az anyagi kapcsolatok okozta minden szenvedéstõl.
/Bg 6. 20-23/
Remélem nem gond, hogy mindig hivatkozok valamely általam olvasott könyvre de így legalább ellenőrizető, hogy nem a saját elmém találmányaival próbálok érvelni.
|
| | | | |
| | | | | | 283. cellux | 2009. június 5. 13:44 |
| | | | | | | Ma reggel a feleségem megkínált egy isteni ráksalátával (amit mellesleg a fóti Corában lehet beszerezni, az ARBAT nevezetű orosz ételbárban).
A ráksaláta istenien finom volt.
Kérdésem: a ráksalátát én élveztem, vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége élvezte, rajtam, mint teremtett lényen keresztül?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A kérdés arra vonatkozik mikor azt olvasod, hogy mindenki Isten vagyis,hogy minden egy és te is Isten vagy
Az ilyen filozófia mayavad nagyon elterjedt sajnos.
A személyes vagy személytelen filozófiával kapcsolatban szintén a védikus írásokhoz fordulnék
.
Az Abszolút Igazság három fokon valósítható meg: (1) Brahmanként, a személytelen, mindent átható szellemként, (2) Paramátmaként, a Legfelsõbb minden élõlény szívében helyhez kötött formájaként és (3) Bhagavánként, az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként. ASrimad-Bhágavatam (1.2.11) az Abszolút Igazság e felfogását a következõképpen magyarázza:
vadanti tat tattva-vidas tattvam yaj jñánam advayam
brahmeti paramátmeti bhagaván iti sabdyate
Az Abszolút Igazságot annak ismerõje három szinten valósítja meg. Valamennyi azonos egymással, és Brahmannak, Paramátmának, valamint Bhagavánnak nevezik õket.
Ezt a három isteni aspektust a Nap példájának segítségével lehet megmagyarázni. A Napnak szintén három arculata van: a napfény, a Nap felszíne és maga a Nap bolygó. Aki csupán a napfényt tanulmányozza, az a kezdeti szinten áll, míg aki megérti a Nap felszínét, már sokkal fejlettebb, s az, aki képes bejutni a Nap bolygó belsejébe, valamennyiük közül a legjobb. Az átlagemberek, akik megelégszenek egyedül a napfény tanulmányozásával annak egyetemes kiterjedésével és személytelen természetének ragyogó sugárzásával , azokhoz hasonlíthatók, akik az Abszolút Igazságnak csak a Brahman arculatát képesek megvalósítani. Az ennél továbblépõ tanuló megismerheti a Nap felszínét, amit az Abszolút Igazság Paramátmá arculatának felismeréséhez hasonlíthatunk, azt a tanítványt pedig, aki a Nap szívébe hatol, azokhoz hasonlíthatjuk, akik a Legfelsõbb Abszolút Igazság személyes vonásait valósították meg. Ezért az Abszolút Igazság Bhagaván arculatát megvalósító transzcendentalisták a legkiválóbbak, annak ellenére, hogy az Abszolút Igazságot tanulmányozók mind ugyanazt a témát vizsgálják. A napfényt, a Nap felszínét és a bolygó belsõ jelenségeit nem lehet egymástól elválasztani, de a három különbözõ fokot tanulmányozók mégis eltérõ kategóriába tartoznak.
|
| | | | |
| | | | | | 281. cellux | 2009. június 5. 12:26 |
| | | | | | | re: "Vannak olyan filozófiák amik azt vallják, hogy a Legfelsőbb Igazság személytelen vagy, hogy mindenki a Legfelsőbb de akkor arra is válaszolniuk kellene, hogy miként felejti el Isten, hogy ki Ő és hogyan került az illúzió hatása alá."
Ez tiszta sor: ha a a legfelsőbb igazság személytelen, akkor nincs Isten, akinek a felejtéséről vagy illúzió alá kerüléséről számot kéne adni, így ez a kérdés fel sem merül.
Ami viszont felmerül (legalábbis számomra felmerült): ha nincs személyes Isten, akkor honnan származik a világban tapasztalt rend? Én ezt csak úgy tudom megérteni, hogy a világ valamiképpen az Isten kivetülése, az ő tulajdonságainak a megnyilvánulása, és ezért rendezett. A semmiből (káoszból) spontán előálló rend gondolata számomra felfoghatatlan.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen Isten minden lélekre igényt tart. Nem beszélhetünk olyanról,hogy emberi vagy állati lélek. Van emberi test és van állati test is és mindegyikbe ideiglenes lakó egy élőlény akit most léleknek nevezünk. Ez a lélek szünet nélkül váltogatja a testeket.
Nagy igazság, hogy Ő mindennek az alfája és omegája íme idézetek a Bhagavad gitából / ami olyan sokszor került említésre az utóbbi hozzászólásokban/
Óh, gazdagság meghódítója, nincs igazság, ami magasabb rendû lenne Nálam! Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.
/Bg 7.7/
Tudd meg, hogy minden teremtett lény úgy nyugszik Bennem, miként a mindenhol fújó erõs szél nyugszik állandóan az ûrben.
/Bg 9.6/
Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belõlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, odaadóan szolgálnak és teljes szívbõl imádnak Engem.
/Bg 10.8/
Továbbá olvashatunk arról is, hogy bár Istenből árad ki minden Ő mégis megőrzi személyes aspektusát.
Találhatunk olyan szövegeket /pl. Sri Isopanisad/ amik felfedik,hogy bár a Legfelsőbb a forrása mindennek, mégis mint személy mindenen kívül állóként is létezik.
Vannak olyan filozófiák amik azt vallják, hogy a Legfelsőbb Igazság személytelen vagy, hogy mindenki a Legfelsőbb de akkor arra is válaszolniuk kellene, hogy miként felejti el Isten, hogy ki Ő és hogyan került az illúzió hatása alá.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az Atya királysága (Isten) benned és kívüled van."
"Én vagyok a fény, amely mindannyiuk fölött van. Én vagyok a
mindenség; a mindenség belőlem jött ki, és a mindenség visszatér hozzám.
Hasíts el egy fát! Én ott vagyok. Emeld föl a követ! És meg fogtok találni engem ott."
Jézus, Tamás Evangélium
"Én vagyok a cél, a fenntartó, az úr, a tanú, a hajlék, a
menedék és a legkedvesebb barát. Én vagyok a teremtés és a
megsemmisülés, mindennek alapja, a nyugvóhely és az örök
mag."
Bhagavad Gitá
"Cerug Dorgi és a teremtés
Cerug Dorgit egyszer elhívták egy vallástörténeti konferenciára, aminek az volt a központi témája, hogy Isten miért teremtette az embereket.
Rengeteg felszólaló volt, de kevés egyetértés esett.
A konferencia vezetője végül Dorgihoz fordult:
- És te, barátom, te hogyan vélekedsz erről?
Dorgi felsétált az emelvényre, s átölelte a kérdezőt.
- Roppant egyszerű kérdés - mosolygott. - Isten azért teremtett minket, hogy végre átölelhesse magát ..."
Sátori Vladimir - Tan-Mesék
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | egy vad kérdés lesz.
Isten csak emberi (és delfin*) lelkekre specializálódott vagy ugyan Ő az összes többi nem-földi tudatos létforma Origoja Alfája és Omegája?
*hatalmas riszpektjük van a szememben, mert nem ismerik a kereket a tüzet és az adót.
talán egyszer jutalomból lehetek delfin:) |
| | | | |
| | | | | | 277. dagga | 2009. június 4. 16:09 |
| | | | | | | | Bhagavad Gitá, úgy ahogy van - háromszor. Nekem ez szimpatikusabb mint a Biblia. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az emberi testnek az a különlegessége, hogy rendelkezik azzal a képességgel, hogy tudja megérteni ezeket a dolgokat. Egy macska vagy egy kutya sohasem fog érdeklődni az Abszolút Igazságról.
Ha megnézed minden társadalomnak van egy vallási rendszere a dzsungellakó törzsektől kezdve a civilizált nyugati emberig, de az állatokat csak az evés, alvás, védekezés, párzás érdekli és nem tudnak mondjuk Istenről kérdezősködni.
Természetesen nem egyforma kapacitással rendelkezünk de nem egyformán élünk és ez a test az elmúlt tetteink eredménye ami szintén különböző volt.
Szóval van aki egész jó eséllyel indul van aki kevésbé de van olyan is aki egy fa testét kapja
.. hát az jelenleg sajnos esélytelen.
Hát inkább úgy mondom sok mindent olvasok ezzel kapcsolatban és az tény, hogy a krisnás szentírások tartalmazzák legrészletesebben az igazságot. Ezeket az infókat is onnan vettem főként
Te olvastál már valamit tőlük?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | notimpersonal: "Erre is találhatunk módot és ez lenne az emberi lét kiváltsága ugyanis csak ez a fajta test alkalmas erre a többi az valami másra van
Persze idővel mindenki megkapja az emberi létformát de jelenleg csak kevesen élnek vele
."
Az emberi test miért olyan különleges? Meg ha annyira különleges, vagy alkalmas bizonyos dolgokra, akkor miért van az, hogy néhány embernél már azon meglepődök, hogy magától tud levegőt venni, és az meg kész csoda, hogy viszonylag érthetően tud beszélni? Szóval egy hal testet valószínű, hogy kiválóan tudna irányítani, de embernek kicsit furcsa.
Egyébként krisnás vagy? Mert az ő tanításaik hasonlóak ahhoz amit írsz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Minden élőlény egyéni lélek, ezért minden pillanatban változtatja testét, s néha mint gyermek, néha mint fiatal, néha pedig mint öreg nyilvánul meg. Ám minden esetben ugyanarról a szellemi lélekről van szó, amely semmilyen változáson nem megy keresztül. Ez az egyéni lélek végül a halál beálltával elhagyja a testet, s egy másikba vándorol. Biztos, hogy a következő születésben új testet kap vagy anyagit, vagy lelkit. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az égetés az ok a legrégebbi kultúrákban is ezt követték!
A halál a jelenlegi test használhatatlanná válását jelenti.
A testről azt olvashatjuk a transzcendentális irodalomban,hogy olyan mint egy öltözék
És igazából élettelen elemek összegsége / föld,tűz, víz, levegő, éter, elme, inteligencia, hamis egó/
Megpróbálhatjuk lebontani ezt a testet,hogy mi ez. Mondjuk vegyünk egy elefántot
Szóval az elefánt testét szervek alkotják a szerveket pedig szövetek..
Ha tovább megyünk akkor láthatjuk, hogy a szövetek sejtekből épülnek fel és a sejtet is tovább bonthatjuk atomokra. Még mehetnénk tovább is de érdemes elgondolkodni,hogy ezek a dolgok mind :ANYAG ami akkor is ugyanúgy jelen van mikor a test meghal
Valami mégis van ami működteti ezt az anyaghalmazt. Ez a valami életerő és a test tehát két külön dolog. A testnek eleje és vége van (születés halál) a lélekről pedig minden írás azt mondja, hogy örök. Tehát az örök lélek cseréli az ideiglenes testeket, ami már ebben az életben is nyilvánvaló ugyanis ez a test már nem az ami 2 hetes csecsemő koromban volt és ha megérem az öregkort azt is egy teljesen más testben tölthetem el
De én mindig ugyanaz a személy maradtam annak ellenére, hogy az intelligencia is megváltozott vagyis egy felnőtt nem csinálja ugyanazt mint gyermekkorában. Szóval aki vagyunk az felette áll a test és intellektus kettősén és mikor ezek az eszközök elhasználódnak sem szűnik meg létünk, hanem mint ebben az életben is tettük egy új testet fogadunk el.
Fő kérdés, hogy miként vethetünk véget e vándorlásnak ami annyi fejfájást okoz
Erre is találhatunk módot és ez lenne az emberi lét kiváltsága ugyanis csak ez a fajta test alkalmas erre a többi az valami másra van
Persze idővel mindenki megkapja az emberi létformát de jelenleg csak kevesen élnek vele
.
|
| | | | |
| | | | | | 272. cellux | 2009. május 31. 20:27 |
| | | | | | | Érdekes. Utánaolvastam egy kicsit az előbb felvetett témának, is úgy tűnik, a temetés egy jellegzetesen keresztény (illetve mohamedán) szokás, a többi vallásban inkább a halottak elégetése dominál.
A honfoglaló magyarok még szintén égettek, a kereszténység felvételével tértünk át a temetkezésre, és csak a XIX. században bukkant fel megint a halottak elégetése (az egyház komoly ellenállása mellett).
1985-ben a magyar fővárosban és a nagyobb városokban állítólag már 80%-ra emelkedett a hamvasztást választók aránya. |
| | | | |
| | | | | | 271. cellux | 2009. május 31. 19:42 |
| | | | | | | para:
Milyen durva lenne, ha az, hogy az emberrel (lélekkel, szellemmel) mi történik a halál után, attól függne, hogy az illető mely kultúrában nőtt fel (melyik hatása érvényesül az ő esetében).
Pl. a mi kultúránkban sokáig eltemették az embereket, talán azért, mert tudták, hogy a léleknek szükséges van némi időre a halál után a testtől való elszakadásra, és ehhez szükséges, hogy a test egyben maradjon (mondjuk). Milyen gáz lehet ez esetben, ha - felvilágosult tudatlansággal - bevezetik a halottak elégetését, mint lehetőséget. Szegény lélek halála után persze tudatára ébred, mi a pálya, de már hiába könyörög az itt maradt rokonoknak, hogy jaj, nehogy elégessetek, mert a köztes lét kihalt pusztaságában fog keringeni a lelkem mindörökre, senki nem hallja.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Buká:
És akit elhamvasztanak és repülöröl szétszórják a hamvait, az hol van "ott"? |
| | | | |
| | | | | | 268. Buká | 2009. május 30. 22:31 |
| | | | | | | Meghalsz, és ugyanúgy benn vagy a testedben, mint életedben, szóval a lelked nem röpdös sehova, meg nem reinkarnálódik semmibe, ugyanúgy ott vagy, csak nem tudod használni a tested, nem tudsz beszélni, látni, hallani, megmozdulni, stb. de ott vagy. tegyük föl, hogy eltemetnek, a tested szétrohad a földben, és eggyéválik vele, szóval a földben leszel. Innentől jó sokáig semmi sem történik veled, csak vagy a sötétben. Úristen de unalmas lehet!
hogy lehet onnan kijönni? |
| | | | |
| | | | | | 267. ynul | 2008. április 8. 15:47 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 266. bishop_ | 2007. szeptember 28. 07:53 |
| | | | | | | | Teilhard de Chardin kúl. Említtessék meg, szerintem, magyarországi reinkarnációja is a viccért: Endreffy Zoltán |
| | | | |
| | | | | | 265. Nargile | 2007. szeptember 24. 23:21 |
| | | | | | | A gyűjtőpontról:
"A megfigyelő számára nemcsak köznapi tény, hanem kínos függőség is, hogy bárhová megy, a táj középpontját, amelyen áthalad, magával viszi. De mi lesz, ha a sétálót útja egy természetesen kedvező pontra vezeti (utak vagy völgyek kereszteződéséhez), ahonnét nemcsak a tekintet sugárzik szét, hanem maguk a dolgok is? Ilyenkor a látás szubjektív pontja egybeesik a dolgok objektív elosztásával, és kibontakozik a teljes szemlélet.
A táj beszédessé válik és megvalósul. Látunk. Ilyesféleképpen lehet érzékeltetni az emberi megismerés kiváltságát.
Ahhoz nem kell embernek lenni, hogy észrevegyük magunk körül a tárgyakat és hatóerőket. Erre az állatok is képesek. Olyan sajátos helyet azonban, ahol a vonalak konvergenciája nem pusztán vizuális, hanem strukturális, csak az Ember foglal el a Természetben [..] A Gondolat minősége és biológiai tulajdonságai folytán olyan különleges ponton, olyan csomóponton állunk, amely a tapasztalásunk számára jelenleg hozzáférhető Kozmosz egészén uralkodik. Az Ember szemléleti, de ugyanakkor szerkezeti központja is a Világegyetemnek. Így előnyös is ,de szükségszerű is, hogy végső soron minden természettudományt az Emberre vezessünk vissza. - Ha látni valóban annyi, mint többnek lenni: nézzük az Embert, és teljesebben fogunk élni."
Chardin |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | egyszerű, ja.
de figyu.
hadd döntse el mindenki, hogy mennyire jön be az állandóság, és hogyan.
igen, van aki szeret mindig újraszületni.
meg van aki máshol - is/sem.
a megvilágosodási folyamat arról szól, hogy csinálod azt, amit jónak látsz - és méltónak az "alaptanterv"-hez.
:) |
| | | | |
| | | | | | 260. INPUT | 2007. szeptember 19. 22:25 |
| | | | | | | egyszerű, ja.
de figyu.
hadd döntse el mindenki, hogy mennyire jön be az állandóság, és hogyan.
igen, van aki szeret mindig újraszületni.
meg van aki máshol - is/sem.
a megvilágosodási folyamat arról szól, hogy csinálod azt, amit jónak látsz - és méltónak az "alaptanterv"-hez.
:) |
| | | | |
| | | | | | 259. Hopax | 2007. szeptember 19. 22:03 |
| | | | | | | Na igen, "izgibb" a végtelen fejlődésben maradni, mint a nirvána.
Akkor már a fizikai halál után elég sokdimenziójú választás esedékes, mint pl fejlődés, vissza, előre, gyűjtőpontban maradás (~nirvana), stb..
Viszont az anyagi tudat, tudati anyag megint csak kényszerű megfeleltetése nyelvre a dualitásnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Földlakó!
Fliegauf Benedek új dokumentum filmjébe keresünk interjú alanyokat. Volt halál közeli élményed? Átélted a klinikai halált? Láttad mi van odaát? Visszajöttél? El tudod mesélni mit láttál ott? Ismersz valakit, akivel ilyesmi történt? Téged keresünk!
Hívj minket:
Simon Ádám 30-579-7157 ,avagy elektronikus úton sion.adam@gmail.com !
Köszönjük:
Fliegauf Benedek
Raptors Kollektíva |
| | | | |
| | | | | | 257. Hopax | 2007. július 21. 23:14 |
| | | | | | | | Rakhattam volna idézőjelbe az unatkozót. Arra értettem, hogy folyamatosan "generál" de ez is rossz, mert inkább van. Igen, a hálókra is értettem. Úgy jön, hogy a halál is ugyanúgy egy erőteljes nyaláb ezekben, és önálló burokként van olyan része, hogy jól mutatja az egészebbet. Ez megint kicsit ilyen menjünk fel a hegy tetejére, hogy lássuk.. ; a halál meg elég erős váltás billentéshez. Aztán aki megtanul jól vájkálni a térhálók között, képes lehet más szilánk részei elvesztése (leszitálása) után tovább játszani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (ja, vagy a "biohálóra" , a "kozmikus tudatra" és "gaiára" értetted?
tehát, hogy egy ilyen félig-meddig spontán, részben misztikus élmény csupán ezeknek a hirtelen, becsorranása egy lény tudatába?
gondolok itt arra, hogy mondjuk a példámban, amit leírtam, nem "hallucináltam" -avagy összemontázsoltam addigi emlékeimet, fantáziámat egy "tömör, komplex virtuális létélménybe"-
és nem is átláttam a "saját sokéletes halmazomat",
hanem a bioháló nyílt meg és egy másik alany tudata jött át valahogy?
vagy valaki más valamikori élményei?
egy csepp eső a nagy, és folytonnövekvő közös emlékfelhőből?
az is lehet.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | aha. ?
unatkozó alaptudat?
hmmm. ez olyan, mintha buddhára mondanád, hogy unatkozik, miközben éppen megvilágosodik?
hogyan unatkozhat az alaptudat?
a többit értem, de nem értem hogyan kapcsolódik?
mármint értem a fraktálpéldázatot, de hogyan érted ezt a halál szubjektív kontemplációjával kapcsolatban?
(((arra gondoltam, hogy sokaknak azért vannak problémái, mert ezek a potenciálisan nyitva hagyott készségek-amiket előzőleg leírtam-nem kapnak teret, tehát az alany képtelen kinyílni teljesen, de bezárulni sem tud önmaga loopja felé, és így a különféle "dimenzióréseken" koordinálatlanul áramlik az információ. tehát életvitel-jellegű badtripbe torkollik a lét. - belegabalyodás valamilyen menthális betegségnek diagnosztizálható csavarba, stb...
magammal kapcs, meg a kijelentésemmel kapcs.:
azon elmélkedtem, hogy vajon ha lezárom ezeket az "tudáskapukat" akkor segítek-e magamon, de rájövök egyre biztosabban, hogy csak a teljes megvilágosodás segít... - a fénytöréses "fényszita" példás tetszik viszont hopax - de jaj nekem emiatt, de jó nekem emiatt. mint mindenkinek, aki látni kezd :D ))) |
| | | | |
| | | | | | 254. Hopax | 2007. július 21. 19:01 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 253. Hopax | 2007. július 21. 18:59 |
| | | | | | | | Szerintem egy unatkozó alaptudat van szilánkokra, tükrösre, hologramosra törve végtelenítve, amík között a kapocs az,hogy a részegészük egymásnak,függetlenül és párhuzamosan tudnak működni. Az eseményeink, kijelentéseink mindenhol ott vannak, más és más részeken tör át a fény. Aztán ha vizsgálgatjuk ezeket, vagy csak pont úgy rezgünk akkor beérnek ugyannanak a történésnek a többi szűrése,megtörése. A "mindenkinek kötelezővé tennék egy pszichedelikus élményt" kijelentésed is megeshet, hogy ennek a kapcsos játéknak valamelyik végpontja,így nyertél egyet még akkor :) Az irányok lényegtelenek.A nagyon kevés végén nem nagyon kevés van,csak nagyon kevésnek látszik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tegnap képbe tolult nálam egy viszonylag korai élményem:
bújócskát játszottunk, egy betonfalnál 100-tól számoltam visszafelé -önhipnó?- és hirtelen eltűnt a betonfal, teljesen máshol voltamegy pillanatra, aztán fura érzés: "nem jó helyen vagyok".
mintha egyfajta féreglyukba csavarodtam volna a saját létezésem kaotikus mátrixában.
utána erős kétely, hogy akkor születtem-e, amikor mondták, élményfoszlány-jellegű érzések egy másik helyről, másik életkorból.
fura ez.
most ha csupán biológiai melléktermékként tekintek a tudatra, és fizikai-, kémiai véletlenfolyamok eredményeként szemlélem az életet, akkor azt mondom, hogy pusztán behipnóztam magam, s gyerekfejjel trippeltem.
ha úgy nézem, hogy a saját létem egy kaotikus mátrix, amelyben az egyetlen linearitás a megszámlálható idő múlása
- ide először a sejtjeim öregedési folyamatát gondoltam írni, de persze az nem valós, s nem lineáris folyamat, hiszen azok cserélődnek, megújulnak, manipulálódnak, stb-
akkor azt mondom, hogy valamilyen "karmikus baleset" által rajtam maradt abból a "halál utáni" "életeket összekötő" -?- képességből egy csepp, hogy ezt a kaotikus rendszert átláthassam.
persze ezt akár alapadottságnak is felfoghatom, és a két fent leírt aspektust ötvözve azt is mondhatom, hogy az önhipnó csupán felébresztett.
vagy ilyesmi.
|
| | | | |
| | | | | | 251. fojti | 2007. július 19. 20:48 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 250. helio* | 2007. július 7. 16:30 |
| | | | | | | Na szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy
"vannak közbenső határok, de nincsenek végő határok"
(ui: magadtól kérdezd hogy hogy értem..:) |
| | | | |
| | | | | | 249. helio* | 2007. július 7. 16:21 |
| | | | | | | Szerintem az embernél az emelkedett tudatállapot olyan viszonylagos,
mintha beállna valamiféle tolerancia.
Ugyanazt számtalanszor újraélni felejtéssel egyfajta vegetálás,
felejtés nélkül pedig nem hiszem hogy lehetséges.
_Lényegesebbnek tűnik a nem egyenletesen, de összességében
emelkedő tudatállapot.
Ahhoz hogy valaki mindíg Pontosan ugyanazokat a köröket futhassa,
körülötte mindenkinek szintén azt kéne, vagy a környezeten túl még a többi személy is illozórikus kellene legyen. -Persze ez így hülyeség...
...mert nem sok értelme lenne
_Lehet hogy ezt a démont rossz szokásnak vagy belső kényszernek hívják, ebben az esetben elkerülhetetlen de megoldható kelléke lehet
egy 'nem lineáris' tudatfejlődésnek.
Valami ilyesmi alpján gondolom hogy a démon nem valami, hanem valahogyan. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csalódok az emberekben. Így nem tudom elképzelni a mindenki számára tartalmas örökkévalóságot.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Ez maga a halhatatlanság. Csak másképp. Újra és újra a végtelenbe menően újraélni az életed... Vajon képes vagy-e olyan életet élni, olyan tartalommal megtölteni, olyan emelkedett tudatállapotban lenni szinte mindig, "hogy soha többé ne kívánj egyebet, csak e végső és örök megerősítést és szentesítést?"
Ijesztő egy túlvilágkép is ez. Ha valóban ez volna, s "e gondolat úrrá lenne rajtad, megváltoztatna teljes valódban, sőt talán föl is őrölne." Volna pár dolog sztem mindnyájunk életében, amit e tudattal teljesen átitatva nem tenne meg, mert nem szívesen élné meg újra és újra, s látná magát abban a formában az örökkévalóság tükrében viszont.
Nietzsche szerintem úgy gondolta, eljő még aza fajta ember (az emberen túl), aki számára ez a túlvilágkép maga az univerzum legcsodásabb ajándéka, amit kaphat.
-----
288
Emelkedett hangulatok. - Úgy tűnik, a legtöbb ember egyáltalán nem hisz az emelkedett hangulatokban, hacsak nem pillanatokig, legföljebb negyedóráig tartóakban - azon keveseket kivéve, akik tapasztalatból ismerik az emelkedett érzés hosszabb időtartamát. Ám egészen mostanáig, álom volt csupán, amolyan vonzó lehetőség az az ember, aki egyetlen nemes hangulatnak a megtestesítője: a történelem nem szolgál nekünk ilyen példával. Mindennek ellenére azért egyszer még szülhet ilyen embereket - majd akkor, ha már jó csomó előfeltétel teljesült, amelyeket ma még a legszerencsésebb véletlen sem hozhat össze. Ezeknek az eljövendő lelkeknek talán éppen az volna a szokásos tudatállapot, amelyet eddig csak néha észleltünk borzongva lelkünkben ritka kivételként: állandó mozgás és a magasság és a mélység érzése, mintha állandóan lépcsőn mennénk fölfelé, megpihenve néha a felhőkön.
(Nietzsche: Vidám Tudomány, fordította Romhányi Török Gábor)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nemrégiben éppen erről elmélkedtem, nemegyszer szóba is került köztünk ez a téma. Az élet újra és újraélésével még nem lenne gond, a probléma "mindössze" ennek tudatosítása és túlélése. Ha tudod hogy minden egyes pillanat épp úgy fog megtörténni következőleg, tulajdonképpen értelmét veszíti minden. ÉS minderre mindig életednek ugyanazon pontján jössz rá. Eljátszol a gondolattal, mi van ha igen.Az öngyilkosság sem megoldás, hiszen mindig ugyanakkor ugyanúgy leszel öngyilkos. És kezdődik minden előlről. Azzal hogy kiugranál a körből, véget vetnél mindennek, épp azzal teszel érte hogy működjön és fennmaradjon a rendszer.Erre az egyetlen orvosság a halhatatlanság lenne:) Csak akkor lehetnél bizonyos benne hogy minden változik, és nem éled meg ugyanazt soha többé.. Bár soha nem választanám a halhatatlanságot.. Egyik barátom igen. Nem tudom megérteni. Nem gondolom hogy fél a haláltól, csak élni akar. De miért? MIért akarna élni ha már nem lenne célja, értelme az életének? A halál hívogató és kiváncsivá tesz. Ez az egyetlen bizonyosság. Hogy meghalunk. És ez olyan melegséggel és bizonyossággal tölt el,amit semmi más nem adhatna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 341
A leghatalmasabb teher. - Mi lenne, ha egy napon vagy éjszakán egy démon utánad lopakodna a legmagányosabb magányodba és így szólna hozzád: "Ezt az életet, amelyet most élsz és amelyet éltél, még egyszer és még számtalanszor újra kell élned; és nem lesz benne semmi új, hanem minden fájdalomnak, kéjnek, minden gondolatnak és sóhajnak, életed minden kimondhatatlanul apró és nagy eseményének úgyanúgy kell visszatérnie hozzád, ugyanabban a sorrendben és egymásutániságban - pontosan ugyanennek a póknak kell visszajönnie és holdfénynek a fák között, pontosan ugyanennek a pillanatnak és nekem magamnak. A lét örök homokóráját újra meg újra megfordítják - és téged vele együtt, te porszemek porszeme!" - Nem vágnád magad fogcsikorgatva a földhöz, átkozva a démont, aki így beszélt? Vagy megéltél már valaha oly feledhetetlen pillanatot, amikor azt válaszoltad volna neki: "Isten vagy, és sose hallottam még istenibbet ennél!" Ha e gondolat úrrá lenne rajtad, megváltoztatna teljes valódban, sőt talán föl is őrölne; a mindenre és minden dologra vonatkozó kérdés: "akarod-e mindezt még egyszer és számtalanszor újra?" nehezedne legsúlyosabb teherként cselekvésedre? Vagy mennyi jóindulatról kellene tanúbizonyságot tenned önmagad és az élet iránt, hogy soha többé ne kívánj egyebet, csak e végső és örök megerősítést és szentesítést? -
(Nietzsche: Vidám Tudomány, fordította Romhányi Török Gábor) |
| | | | |
| | | | | | 243. Vino | 2006. február 7. 09:38 |
| | | | | | | | Én is olvastam egy paravánon, valami keresztény gyüli hirdetménye volt, de nem vágom kik, mert nem volt odaíra semmi. |
| | | | |
| | | | | | 242. Zaxxon | 2006. február 6. 14:02 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 241. Nihil | 2006. január 3. 09:19 |
| | | | | | | | kurgatorium :) ez qrva jó |
| | | | |
| | | | | | 239. meta | 2006. január 2. 20:43 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | viszont ha te enberseges vagy es azilleto nemcsak egyszer mutasd meg neki mi az onzetlen segites utana tobbet ne is ismerd ha nem valtozott egy csoppet sem mert elveszett lelek...
a kurgatorium tuze tisztitsa meg ...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Rendszerint az ilyen embernek aki nem akar emberséges lenni, mindig eljön az életében egy olyan pillanat, mikor könyörögve kívánja egy illető emberségességét, mikor a saját élete függ a személytől. Ha magadtól nem vagy emberséges, ne várd el másoktól sem, hogy emberségesen bánjon veled! Hidd el, nem ettől leszel nagy mások szemében... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | emberség fn. 1. Mások, kül. a rászorultak iránti jóindulat, segítőkészség. 2. nép Illendőség, tisztességtudás. Tanulj egy kis ~et. 3. nép rég Becsület, tisztesség. ~ére fogadja.|rég Bátorság, virtus. 4. A maga ~éből: önerejéből. 5 rég Emberiség. ~es mn Emberséget tanúsító.
Nem értem, miért gondolod, hogy neked nem kell az emberség. Te ilyen sátánista vagy? Azt ugye tudod, hogy ez eléggé unszimpatikus dolog, ha valaki nem akar emberséges lenni. |
| | | | |
| | | | | | 235. Viola | 2005. november 25. 16:16 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nézd meg a szótárban, te buta! |
| | | | |
| | | | | | 233. Viola | 2005. november 25. 10:36 |
| | | | | | | Arról nem volt szó, h kiváltják egymást :)
De nem tom mi az az emberség így nem tom mé kéne az nekem.
Vijo |
| | | | |
| | | | | | 232. Liet | 2005. november 25. 10:11 |
| | | | | | | ja?... , hogy ez a kettő kiváltja egymást?
érdekes |
| | | | |
| | | | | | 231. Viola | 2005. november 24. 15:01 |
| | | | | | | Alfalány!
Erőt szerzek, az emberség minek is nekem?
V |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mit a konstruktív? Nem az építkezésen vagyunk, hanem a neonaturalista szappanoperában. Én vagyok az, aki közben megőrül, de mivel kivágták a jelentet, amiben meztelenül kurjongatva keresztülszaladok a színen, most senki nem érti, hogy hova lett a hintaszék. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem, Viola, túlzás volt "rossz" álomnak nevezni, és a Biga beírása nyilván csak az apropóját adta. |
| | | | |
| | | | | | 226. Viola | 2005. november 23. 11:57 |
| | | | | | | :)
Jó reggelt.
Erős paprikát reggeliztél?
V |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves, csökönyös vagy mint egy szamár.
Utoljára válaszolok neked:
Chris azt írta, hogy ne foglalkozzak a múlttal. Éppen azt teszem. Te nekem a múlt vagy, szépen kértelek, értsd meg ezt, és alkalmazd önmagadra is. Ne foglalkozz velem! Magadat löködjed, mást úgysem lehet, és hidd el rádfér.
Mindig azt nyomod, amit valakitől hallasz, nincs egy önálló gondolatod se. Amikor észrevettem, hogy valójában a szeretőddel társalgok rajtad keresztül, akkor döntöttem el, hogy elég volt.
A címkemániád meg fárasztó - számold meg a saját hozzászólásaidban is őket.
Rosszul vagyok ettől a lesajnáló, felsőbbrendű dumától, ezért is kapod vissza, hogy lássad, mi ömlik belőled egy ideje. (békanyál)
Ugrálsz egyik kapcsolatból a másikba, képtelen vagy egyedül lenni és magadban elmélyedni. Másban és más szavaival nem fogod megtalálni a központodat. Függsz ettől a figyelemtől, amióta ismerlek, nem elég egy forrás, neked több kell. Kedves, az energia nem onnan jön! És nem segít ezen az sem, hogy kölcsönkapott okosságokkal takarod el és a szegény Bigán segíteni akaró szerepében tetszelegsz magadnak! Eddig a világban próbált az egód uralni boltvezetéssel és miegymással, nem történt más, csak átrohantál a "spirituális" térfélre és ott próbálsz sikeres lenni.
Írhatsz amit akarsz, nem válaszolok többet. Fogadd el a jelent, ami ez esetben éppen az, hogy nem maradok többé a holdudvarodban, mégha ez szokatlan is számodra.
A többiektől elnézést, először magánban próbáltam befejezni, de vannak akik képtelenek megérteni, hogy a kecske és a káposzta általában nem jönnek össze együtt.
|
| | | | |
| | | | | | 223. Viola | 2005. november 23. 11:12 |
| | | | | | | Ajtóablak: (:
:)
Siphers, gondolod, h. tőlünk álmodsz rosszakat?
:49. Ikrek Biga, az anyám, meg az apám. Én Bika vagyok. Számít? Ebből is lehet valamit agyalni? Szerinted minden nő így működik? Nem tom, de vicces lenne akkor a világ. Így is azzzz :)
Kedves Biga, nagyon kérlek olvasd el az új AJC könyv legelső kézzel - csak neked - írt részét. Lécci!!! És ne csak nézz, láss is!!! Mélyedj bele!!! ÉS indulj, vagy addig löklek, míg nem mégy! Ott álsz a kapuban, nem értem mé?
Egotrip? Legyen, ez is csak cimke, tudod...
Kösz a linket, mindjárt megnézem.
Mindenesetre kezdesz férfiasodni, egész meglepett, amit írtál.
Hétvégén AJC férfi-nőin voltam. Rajta maradtam a trippen...
Hát ez van.
V |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Most ezzel azt akarod mondani, hogy ízléstelen dolgonak tartod, ha valaki így elmeséli egy ilyen álmát, vagy azt, hogy semmi kivetnivalót nem találsz abban, ha valaki így kiteregeti a magánéleti szennyesét egy publikus fórumon? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Rosszat álmodtam tőletek. Arra ébredtem, hogy azt álmodtam, hogy meglátogatott két ismerősöm, és leültek, és megpróbáltak egy haverom ellen hangolni, aki az egyikőjük barátnője, és éppen szakítottak, és ráadásul éppen látogatóba vártam az illetőt, és bármikor megérkezhetett, és szikrázott a levegő, és a szexuális életüket teregették ki nekem, eléggé ízléstelen álom volt. Valami orvosi berendezéshez hasonlító háztartási eszközön próbálták bemutatni, hogy milyen szexuális problémáik voltak.
A magánügyeket ha lehet inkább magánban, jó? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "ha megkapja már nem értékeli, hiszen megkapta szóval mért lenne rá szüksége"
hogy szűkség nélkül, bőségesen körbe-körbe nyalogassa
pl.
:) |
| | | | |
| | | | | | 218. :49 | 2005. november 23. 04:07 |
| | | | | | | viola, te ikrek vagy vagy skorpió?
egyébként csak hogy ne általánosítsak így működnek a nők.
amit kapnak benyelik és úgy veszik hogy ez pusztán az ő személyes varázsuk miatt következett be, tehát te szereted ő ettől csak jobban szereti magát és a kapott plusz önbecsüléssel kereshet egy másik hülyét aki megint szereti amitől ő fontosnak tarthatja magát.
ergo minél jobban szeretsz egy nőt annál jobban nem kellesz neki.
egy nőnek az kell hogy legyen mire vágynia amit nem kaphat meg.
ha megkapja már nem értékeli, hiszen megkapta szóval mért lenne rá szüksége.
ha elveszt valakit azt is csak úgy teszi mint kisgyerek a játékát.
ilyen a világ. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát úgy látszik titeket nem egymásnak teremtett az isten... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves, egy kurva nagy egotrip, amit csinálsz.
Megírtam neked világosan, hogy hagyjál békén, de nem bírod ki, hogy ahol meglátod a nevem, odaírd a felületes okosságaidat.
Nem jár neked a barátságom, sem a haverságom többé, amikor ott volt, akkor nem kellett.
Legyél szíves a figyelmet ezentúl a szeretőidtől begyűjteni. Én nem adok neked több szeretetet, amit aztán továbbadsz másnak.
A webtrip topikhoz meg most írtam oda egy linket, amin egy rakás fraktál van, ha az nem elég jó szemfolyatáshoz, akkor nem tudom, hogy mi kell még.
Az meg, hogy ki mit gondol erről a beírásról, meg hogy mennyire méltatlan hozzám, teljesen hidegen hagy. |
| | | | |
| | | | | | 215. Viola | 2005. november 22. 16:15 |
| | | | | | | Biga,
itt és most VAN ÉLET!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyszer Isten személyesen fogadott egy keresőt, aki bármit kérdezhetett tőle. Mielőtt elmondta a kérdését, Isten figyelmeztette, hogy vannak dolgok, amikre csak tapasztalatokon keresztül lehet választ kapni, szavakkal nem. Az ember bólogatott, gondolkozott, majd megkérdezte: Mi van a halál után?
Isten pedig fogta és agyoncsapta. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Weöres Sándor - A Halálról
Az ember kétféleképpen mentesülhet egyéniségétől: vagy alá-süllyed, vagy fölé-emelkedik.
Vannak emberek, kik úgy belemosódnak a tömeglélek alaktalanságába, vagy valamely zűlöttség értelem-alatti áramába, hogy teljesen feloldódik benne, eltompulnak és külön-létezésük csak látszat. És haláluk már csak e látszatnak a halála: testük felbomlásával a külön-létük utolsó jele is megszűnik, végképp beleolvadnak a sötét, ragacsos áradatokba. Ez a kárhozat.
És vannak, akik egyéniségük fölé emelkedve, igazi lényükké a személytelen, örök mértéket teszik; halálukban úgy omlik le róluk a különlét, mint egy börtönfal és átömlenek időbeli, zárt életükből az időtlen, határtalan teljességbe. Ez az üdvösség.
Legtöbb ember a haláláig őrzi egyéniségét. Tervei, körülményei, apró kedvtelései jelentik részére az élet értelmét, s a haldolkás perceiben feltáruló időtlen végtelenségtől, az üdvöségtől éppúgy visszariad, mint az elfoszló tudat alól feltörő homályos vonzástól, a kárhozattól; egyikben sincs érzés, értelem, változás, tagoltság, melyek az ő kedvteléseihez szükségesek; szétmálló ösztöne az élet végső roncsába kapaszkodik, s ez már nem nyújt menedéket. Az élet, változás, idő kicsúszik alóla, a változatlan örökléttől iszonyodva elhúzódik: dermedt állapotba kerül, melyből az élet tagoltsága és a lét teljessége egyformán hiányzik. Meghalás utáni sorsa kis-részben attól függ, hogy miképpen emlékeznek rá, imádkoznak-e érte, földi és nem földi jószándékok segítik-e; főképpen pedig attól, hogy volt-e az életében valamely egyén-fölötti, általános erény, mely nem a személyiséghez, hanem az alkat mélyén rejlő örök mértékhez tartozik, a személyiség elpusztulásával nem pusztul el és őt támogatni bírja. Ez a tisztítótűz |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szerinted van értelme annak ha közhelyeket sorolsz anélkül hogy tudnád miről beszélsz? |
| | | | |
| | | | | | 211. WegaZ | 2005. július 12. 00:15 |
| | | | | | | A halál nem az élet vége, hanem a lélek távozása a fizikai síkról!
Innen továbbkerül a szellemi szférákba, és ott fejlődik tovább!
Addig szűletűnk vissza a Földre, míg meg nem érünk arra, hogy a szellemi síkon maradjunk örökre. és onnan fejlődjünk tovább!
Minden bünös, önző, egoista, materialista ember visszaszületik, amíg rá nem ébred az élet miértjének valóságtartalmára!
Ez a karma:P Tehát az itteni élet az csak a nagyon pici töredéke a többi részéhez képest!
Érdemes kipróbálnotok a regressziós hipnózist! Sokminden világos lesz hirtelen:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ooops! A SEMMI-ben is valamit keresunk, vagy valaminek a hianyat? |
| | | | |
| | | | | | 209. angel8 | 2005. június 26. 19:14 |
| | | | | | | Élet a halál után?
Mindig próbáltam elkpézelni mi is van a halál után, becsuktam a szemem és nem gondoltam semmire. Nem láttam és nem hallottam semmit.
Nem láttam, hogy például: hogy kapja el a szomszéd macska az egeret vagy, hogy az isolában beírnak egy igazolatlan napra mert nem mentem be. Ez lenne a halál? - Nem érzékelni, hisz ha nem tudjuk akkor "nem történt meg"-a számunkra.
Én nem nagyon hiszek abban, hogy valahova kerülök, mert /elörre is elnézést/ ez hülyeség!!
Nem a halált kell megfejteni, hanem az életet mert az biztos létezik hisz aki épp most olvassa amit írtam az él.
De az életet se olyan könnyü meghatározni hiába élünk, hát még akkor a halált.
Ha sokkal többen bíznának magukban és nem a HALÁLT keresné sokkal többre vinné. Csak egyszerűen élni kell!!
Nem kell bizonytalannak lenni és megtorpanni, menni-menni előrre.
Mert ha meghalunk nem lesz velünk SEMMI!
|
| | | | |
| | | | | | 208. rumcais | 2004. október 21. 15:50 |
| | | | | | | Szia AS!
Én még emlékszem:
az anyagot endopszichozinnak hívják.
az a bizonyos központ pedig úgy rémlik a limbikus
rendszerben a hipokampusz mellett van.
(friss emlékek rögzítésére szolgáló kis cucc) |
| | | | |
| | | | | | 207. asvany | 2004. október 20. 23:00 |
| | | | | | | voltam egyszer egy erdekes pszchiater(igy irjak?:) eloadasan (a nevere sajnos nem emlexem ) akinek egy idoben (amig meg nem tert :) a halalkozeli elmenyek tanulmanyozasa volt a kattanasa. es eleg alaposan utanan kutatot a dolognak es egy eleg alapos es objektiv eloadast tartott belole, mindig korektul kiemelve mik a tenyek , es mik az iseretlen dolgokra az elkepzelesek.
mar evvekkel ezelot volt ezert eleg pongyolak az emlekeim. par dolog ami megmaradt belole:
-van egy hormon ami akkor kezd el termelodni amikor meghalunk (vagy kozvetlenul elotte (gondolom keringes meg kell hozza) ) , hogy pontossan mi a szerepe azt meg nem tudjak, elkezpzelheto , hogy mintegy takarekra kapcsolja az idegsejteket, igy tobb eselyel lehet valakit feleleszteni a klinikai halal allapotabol. (mondjuk kivancsi vagyok evolucios oldalrol mindez hogy magyarazhato :)
-van egy agyterulet (a tarkonal ha jol emlexem ) amit a "testen kivuli erzekeles kozpontja" -nak hivnak (latinul nem tudom hogy van de ezt jelenti) , ugyanis ha ingerlik/aktivaljak akkor az iletto kivulrol latja magat es a kornyezetet. (tobnyire gondolom orvosokat :) (ez is erdekes , hogy mire lehet valo :)
meg amik meg ide tartoznak es mashol is sokat hallani oket:
-a klinikai halalt ateltek csak bizonyos hanyada el at halalkozeli elmenyt.
-nagyreszt akinek halalkozeli elmenye volt , utana sokkal ertelmesebben eli az eletet, sokkal jobb/boldogabb eletet el.
-nem minden halakozeli elmeny ugyan ugy zajlik le,de nagyon gyakoriak bizonyos "sablonok" forgatokonyvek (elet leperges/alagut/fenyleny/sorompo/elhunyt ismerosokkel valo talalkozas
-egy-ket kiveteltol eltekintve mindenkinek nagyon nyugod es boldog elmeny, alltalaban nem salyat elhatarozasbol "jonnek vissza". (ismertek bad-trip jellegu halakozeli elmenyek is . ez egy igazan nehezen kezelheto para lehet , hogy meghalsz es qrva szar es akkor most mi lesz? ,brrr :)
***
mondjuk mindezek olyan dolgok ,amiket elobb utobb ugyis mindenki szemelyessen is megtapasztalhat, es leelenorizheti ,hogy az elkepzelesei jok voltak-e.
az a gyanum , hogy az arra fogekonyaknak az egesz tartogat valami jo poent :) (es lehet,hogy pont ez az oka hogy miert nem jon vissza senki,hogy elmondja , hogy mi is tortenik igazabol, nem akkarjak leloni a csattanot :)
***
egyszer 8-10 eves koromban ugy volt , hogy meg fogok halni.(elvesztem ,es majdnem megfagytam) eleg biztos voltam benne hogy vege van,es egy ido utan teljesen fel is adtam a remenykedest , hogy megmenekulok.
erdekes viszagondolni erre a par percre , hogy alapvetoen nem feltem a halatol. bar ez nem igaz , mert kb ugy feltem tole mint a fogorvostol, de nem volt ilyen benito halalfelelmem. de ez a felelem egyaltalan nem volt meghatarozo. leginkabb lehangolt voltam es csalodot, meg kicsit buntudatom volt (sajat butasagom miat kerultem a helyzetbe). az zavart legjobban , hogy egy csomo mindent nem tapasztalhatok meg az eletben. aztan megtalatak es rogton megtapasztalhatam milyen szirenazo mentoatoval szaguldozni ami tetszet :)
azert erdekes nekem ez az elmeny, mert eleg pontossan el tudom kepzelni milyen lenne ha most kerulnek ugyanebbe a szituacioba (game over:) .most egesz maskepp ereznem magam. egyreszt a halal jobban erdekel , de jobban is ertem, ezert izgalmassabb lenne es felelmetesebb. masreszt azon , hogy mit nem tapasztaltam meg, mar nem nagyon flusztralnam magam:). viszont az ,hogy eddig mennyire hasznaltam ki (vagyis inkabb nem) a rendelkezesemre allo eletet, az nagyon boszantana.
na ez most csak igy vegig gondolva is nagyon felboszantott :)
megyek is, es csinalok valamit :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Remélem azért egyszer te is hazamész.
Amúgy vannak ilyen szenyázós várások másnál is... nálam biztos, csak másügyileg. Aztán lehet arra is várni, hogy az ilyen várások valahogy megszűnjenek. Aztán van, hogy meg is szűnnek. Nem igazán tudom, hogyan... nyilván eljön az idejük. Túlképpen csak az a kérdés, hogy addig is mit csinál az ember... |
| | | | |
| | | | | | 205. cellux | 2004. október 20. 14:54 |
| | | | | | | a helyemben szerintem már mindenki azt hinné, hogy kész, vége van a partinak és menne haza (bárhol is legyen az), csak én vagyok ilyen hülye, hogy itt ácsorgok és várom, hogy vége legyen a kiállásnak.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: végülis szerintem is tökmindegy... csak úgy kianalizáltam a kételyeimet... aztán meg, valahogy úgy vagyok vele, hogy persze jöhet a nagybetűs, de nem sietek sehova ezügyileg... csakúgy érdekelne, hogy másnak nincsenek-e kételyei.
Cella: úgy tűnik, te nagyon várod... így nézve tényleg szenyaság. Talán ha nem fókuszálnál rá ennyire, ha nem éreznéd ennyire sürgetőnek a dolgot, könnyebb lenne. Közhely, tudom... |
| | | | |
| | | | | | 203. cellux | 2004. október 20. 13:27 |
| | | | | | | engem az bosszant, hogy ha ennyire elmaradott vagyok spirituálisan, amilyennek az életem eseményei, meg úgy általában az egóm megrögzöttségei sejtetik, akkor miért kerültem bele ennek az egésznek a közepébe.
miért kell szívnom a megvilágosodás számomra igencsak kézzelfogható kísértetével egy életen át?
szemétség, hogy képes vagyok felfogni, mit lehetne elérni egy emberi élettel, és ugyanakkor képtelen vagyok rájönni, hogyan lehetne ezt a célt megvalósítani. eddig mindig beleütköztem saját akadályaimba, és az eltávolításukra, feloldásukra tett kísérletek mindegyike csúfos kudarcba fulladt.
olyan ez, mint a szeméttelep fölött felkelő nap.
|
| | | | |
| | | | | | 202. Nomad | 2004. október 20. 09:30 |
| | | | | | | LaZa: Ha valamit is hozzáfűznék az már teljesen felesleges lenne, úgyhogy hozzáfűzök. Szerintem nem csak az a fontos, hogy jó és rossz nélkül itéljünk, hanem a közömbösség nélkül is, innentől kezdve ki lehet fejleszteni azt a hozzáállást, hogy nincs hozzáállás, tehát a világ jelenségei nem azért játszódnak le előttem, hogy ÉN megítéljem, és véleményt formáljak róla. Bár te is ezt mondtad, csak én ilyen szörszálhasogató vagyok, hogy fogalmazzunk pontosan, tehát onnantól kezdve nem is értékítélet, mert nincs érték, és nincs ítélet (ezért is lehet értékítéletnek hívni). A másik, hogy szerintem a szépség egy összetettebb fogalom, mint a bölcsesség és az öröm. Szóval ha bölcsességgel tekintünk a világba, nem magunknak ítéljük meg, amit tapasztalunk közben az pedig az öröm, és ezek pillanatnyi "eredményeit" hívjuk szépségnek. Szóval a szépség a bölcsesség pillanatnyi megnyilvánulása örömként.
bt: Szerintem tökmindegy mekkora megvilágosodásaid vannak, lényeg, hogy vannak. Végülis az ilyen szatorikban úgyis az a leglényegesebb tapasztalás, hogy jön minden magától, nem kell érte görcsölni, stb. Eleinte engem is nagyon zavart, hogy elkezdeném a Dharmát gyakorolni, és akkor hosszú életeken, újjászületéseken keresztül felmérhetetlen ideig küszködve végül megvalósíthatnám, túl nagy munka minden fátylat eltávolítani, inkább bele sem kezdek. Aztán szerencsére találkoztam a Gyémánt Út tanításokkal, és ez megnyugtatott, úgyhogy most már csak gyakorlok, meg élek, de ez végül is ugyanaz. |
| | | | |
| | | | | | 201. LaZa | 2004. október 20. 01:21 |
| | | | | | | |||part2|||
"A végső Értékrend tehát a Szépség."
ennyi! ez maga az út és a cél, tudni nem lehet, csak érezni. minden ehhez fűződik, a játékelmélet is.
figy: "Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha el tudsz vonatkozni mindattól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az élet dolgai, egyenként, egyéniségednek jelentenek: felismered a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben."
a rangsor nélküli értékrend. ez mindenre igaz, egyszerűen mindenre, a történelem hatalomvágytól szagló eseményein keresztül két szőkike párbeszédéig a mobilokról. a változó közt a változatlan, állandó szépség. nem világi viszonylatokban, nem saját magam viszonylataiban, egyszerűen önmagában.
ez minden, ez a szatori.
lásd:
(tudom, hogy túl hosszú leszek, de most pótlom az inaktív évemet :))
levélrészlet: -az eleje elkalandozik, de nélküle nem érthető-
"Az élet forgatagában elénk vetődő emberekhez, tárgyakhoz,
gondolatokhoz egyfajta ragaszkodás fűz mindnyájunkat. Birtoklási vágy, becsvágy, törtetés a siker felé. Tetteinket abban a reményben hajtjuk végre, hogy azok sikerrel követik majd elképzeléseinket, és ezzel valami ingó dologba fektetetjük bizalmunkat, így változtatva ragaszkodásunk tárgyává.
Nos, ha lassan elkezded leoldani magadról külső személyiséged
vágyait, ragaszkodásait, egyre biztosabban megszilárdulhatsz (vagy feloldódhatsz) egy benső szabadságban, a feddhetetlenség bizalmában. Annak senki sem árthat, aki nem akar semmit. Így miután leoldasz magadról minden önös szándékot -és ez nem a semmittevést jelenti, hanem a cselekvést, azzal a különbséggel, hogy a végkimenetel számodra közömbös-, leoldódnak maguktól a tárgyakhoz, fogalmakhoz fűzött ragaszkodásaid is. Ezáltal jó és rossz nélküli, tisztább tapasztalásra teszel szert, mely értékítéletedben is jelentkezik, hiszen érzelmek nélkül objektívebben ítélkezel.
Természetesen, onnantól hogy az élet ezer megnyilatkozásából nem saját reflexióid lesznek a fontosak, megláthatod "a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben". Rátalálsz a szépre. Az Egyetlen Létező-re."
egyetlen egyszer éltem át teljes, megvilágsító valójában ezt az érzést (a költészeten át). életem legboldogabb, leggyönyörűbb estéje volt.
***
huh, kösz aki idáig eljutott :) meg kösz respektet cell, amúgy sundayjunkieval (alias slayersteve) levelezek ilyesmikről.
LaZa
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyelőre nem tudom pontosan miért, de nem jön be nekem ez A MEGVILÁGOSODÁS gondolatkör. Ti miért hisztek benne? Vagy van valakinek személyes tapasztalata? Itt ez a paradoxon, hogy aki megvilágosodott, az nem mondja meg hogy volt, mi volt, és most milyen, vagy lehet, hogy mondja, de nem olyan nyelven, amit a nem megvilágosodott megért, vagy legalábbis, amit én megértenék. Mint a halál... senki sem jön vissza, hogy elmondja... mi meg ezt "soha nem jön vissza" dolgot halálnak nevezzük. Egyes embereket meg megvilágosultnak tartunk. De ki? Ki mondja, hogy ő megvilágosodott? Olyan, aki maga is, vagy olyan, aki nem? Előbbi esetben az az etikett, hogy megvilágosodott ember csak másról mondja? Utóbbi esetben nem csak elnevez valamit, amit nem ért, rosszabbik forgatókönyv esetén meg mire alapozza?
...
Nah, logikai boncolda. De még mindig itt a kérdés, hogy miért nem jön be nekem ez az idea? Miért gondolom azt, hogy csak kis megvilágosodások léteznek? Na jó, erre könnyű a válasz: azért, mert erről van tapasztalatom. A csupanagybetűsről meg nincs, és hinni sem akaródzik benne. De mért nem akaródzik?
Talán mert nem hiszek benne, hogy én valaha elérném ezt, és így irigylem azoktól, akik elérhetik, esetleg pont azáltal, hogy hisznek benne. Szeretnék megvilágosodni megvilágosodásügyileg... meg a fa, meg a vas, meg a karika...
Izé. Azért ti csak világosodjatok meg, és ha lehet, közben tartsátok meg pedagógiai érzéketeket, hogy úgy tudjátok elmagyarázni aztán, hogy én is értsem majd ideát... Ha meg valamilyen oknál fogva mégis én világosodnék meg, hát akkor majd én igyekszem...
blog blog blog blog blog stb. |
| | | | |
| | | | | | 199. LaZa | 2004. október 20. 00:51 |
| | | | | | | ||| part1 |||
na ez hosszú lesz (kizárólag hc daath-osoknak :))
a terhek és a felelősség még csak mesék számomra, hiába meséli azt cellux :)
de érzek valami vihar előtti csendet, valami sejtés, hogy rossz lesz. de még nem komoly. és valóban, amíg nem nyomja közvetlen a vállamat, addig csak egy elhanyagolható részeleme légváraimnak, amit a légoszlopok igencsak nehezen fognak megtartani.
hát nem tudom, hogy így érdemes -e erről spekulálnom, de ugye máshoz meg nem nagyon értek. hiába, visszaeső útkereső :)
nem teljesen tiszta, hogyan érted a "nem hoz termést" dolgot.
mármint bennem?
úgy gondolod, hogy amíg az 'ige' nincs a 'valóság' (mármint a köznapi) keretei közé szuszakolva, addig használhatatlan?
ha a boldogulást vágyom, talán meg kéne keresnem az összhangot, az égi ugye mégse itt van, a földi meg csak illúzió. olyan házat, amelyről nem csak álmodni lehet, hanem élni is benne, nem lehet se pusztán esőből, se pusztán földből gyúrni. akkor gyúrjam sárból? vagy elég ha csak esőt hozok? ... azt hiszem ezt egyikünk se tudja igazán
"bátorság is kell hozzá... bátorság, hogy ki merjünk lépni a színfalak vélt biztonságából"
szerintem ez jellem kérdése, van aki elvágyódik.
"az is lehet, hogy nem ennyire szigorú, nem ennyire jézusi a tanítás"
folyton az motoszkál bennem, hogy a tanítás nem szigorú, nem bonyolult, nem terhes, még csak nem is ésszel fölfogható. a maga módján a legegyszerűbb. talán egy kattanás az egész. na ja, csak mitől kattanunk. ->
" lehet, hogy elég, ha vágyunk a színfalak közüli kilépésre és ez a vágyunk utána el fog vezetni ahhoz, hogy meglássuk a kivezető utat" van egy ismerősöm, aki csak várja a megvilágosodást. semmit se tesz érte, semmit se akar tőle, csak fogadja, ha jön.
-sikeréről mindenképp beszámolok :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A fontosság távlat kérdése. Ha végtelenül távolról nézünk, bárminek végtelenül kicsi az esélye, hogy fontos legyen. Mindazonáltal a közelség is jó és a kisebb részletek sem alábbvalóak a nagyobb részleteknél, vagy az egésznél. Szerintem.
A mi fejünkben a valóság is csak reprezentáció (illúzió). |
| | | | |
| | | | | | 197. rumcais | 2004. október 19. 23:45 |
| | | | | | | A humor tényleg az a zseni :)
És ha már tudom, hogy istennek van a legjobb
humora, akkor csak azért imádkozom, hogy
ne én legyek a csattanó :))
|
| | | | |
| | | | | | 196. cellux | 2004. október 19. 14:01 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 195. cellux | 2004. október 19. 12:23 |
| | | | | | | A végső Értékrend tehát a Szépség.
Hiszen mi más maradna fenn az ürességben, mint egy olyan testetlen, dologtalan dolog, mint a szépség?
Érdekes lehet az életet esztétikai alapon élni. És milyen felszabadító hatású lehet látni, hogy ez működik. :-) Minden pillanatban önbeteljesítő létezés.
|
| | | | |
| | | | | | 194. cellux | 2004. október 19. 12:20 |
| | | | | | | bátorság is kell hozzá... bátorság, hogy ki merjünk lépni a színfalak vélt biztonságából egy olyan ismeretlenbe, amiről el tudjuk hinni, hogy e lépésünk következtében ismertté alakul.
de az is lehet, hogy nem ennyire szigorú, nem ennyire jézusi a tanítás. lehet, hogy elég, ha vágyunk a színfalak közüli kilépésre és ez a vágyunk utána el fog vezetni ahhoz, hogy meglássuk a kivezető utat. hogy megtaláljuk odakint a kapaszkodókat. ha egy megvan, és abban megkapaszkodtunk, akkor már gyerekjáték lesz.
hiszek abban, hogy a másvilág egyetlen porcikája is, ha tartósan megmarad a tudatomban, kiszedi a súlyt minden dologból és elhozza az öngerjesztő megszabadulást. csak az a porcika, az hiányzik nagyon.
szalmiákszesz.
|
| | | | |
| | | | | | 193. cellux | 2004. október 19. 12:06 |
| | | | | | | én most épp ebben a színházban ülök, és nagyon is akut probléma, hogy most akkor ez komoly vagy éppen csak játék...
a gyerekkort és a (korai) felnőttkort talán épp ez különbözteti meg egymástól, hogy a felnőttkorban már problémává válik a játék... megjelenik a felelősség kérdése... megjelenik az a kérdés, hogy akkor most mi legyen, hogy viszonyuljak ehhez az egészhez. gyerekként nem lehet, mert nem tudom visszacsinálni a tudatom tágulását... viszont ahhoz se elég tág még, hogy a másik, újfajta módon legyen jó. elugrottam a szakadék egyik oldaláról, és még nem érkeztem meg a másikra. elakadtam félúton, itt lebegek, a semmi közepén.
a minap arra jutottam, hogy a felnőtté válás akkor kezdődik, amikor az élet egyszer csak rádnehezedik a teljes súlyával. amiről addig csak mesékből meg másoktól (pl. szüleidtől) hallottál, és igazából nem is tudtad hova tenni, hogy ez most csak mese akkor, vagy esetleg tudatlanságból elkövetett létrontás-következmény (hű de nagyképű is voltam, Istenem), azt egyszer csak megkapod az arcodba, in your face, közvetlenül szembesülsz a teherrel, meg hogy "not everyone can carry the weight of the world"
és tulajdonképpen a történet hátralevő része valahol erről szól: hogyan tudod a terhet úgy elosztani magadon, hogy stabilnak érezd magad tőle és hordozni tudd, lehetőleg anélkül, hogy ez szenvedést eredményezzen. el tudom képzelni: a jól kiegyensúlyozott teherből magenergia jön, ami aztán gazdagítja és élvezetessé teszi az életet. el lehet úgy hordozni az életet, hogy nem nyomorít agyon. a kérdés csak az, hogyan.
azt akarom ezzel mondani, hogy a felelősséget fel kell vállalni. persze paradox ezt mondani, amikor minden csak illúzió... de mégis így van. ha a léptednek nincs súlya, akkor a cselekedeteid is olyanok lesznek, mint a porba rajzolt virágok, nyomtalanul tűnnek el, ahogy te is írtad. így képzelem az égen szökdellő, vagy éppen lágy szellővel együtt szálló költő-palántát :-) folyamatos az inspiráció, a kapcsolat az odaát-tal, de a földelés hiányzik, és ezért a tökéletesség nem folyik le a földbe, az ige, a mag megvan ugyan, de termést nem hoz, az egyetlen, amiben a költő reménykedhet, hogy amit ír, az másban majd kivirágzik. a költő a bolond, akit odaföntről, a királyi udvarból ideszalajtottak, hogy a szépség morzsáit elvesse a szikár életek talaján.
(hmm, ez még működhet is. mindenki a maga helyén.)
na de elcsatangoltam.
igazából egyszerűen nem tudok jobbat írni annál, amit írtál LaZa, komolyan, le a kalappal. a kérdéseidben ott van a válasz, gondolom tudod te is, csak írtad, mert jó volt. kinek írkálsz ilyen leveleket? írjál nekem is, vagy ne is, inkább írjál papírra aztán adasd ki, hogy mindenki olvashassa.
minden ízemből jövő full respekt ezért a hozzászólásért.
ha elült a lelkesedés, talán még írok valamit.
|
| | | | |
| | | | | | 192. LaZa | 2004. október 19. 00:40 |
| | | | | | |
félsz a haláltól? "nem félek tőle". haha persze. csak nem volt még olyan inger, ami kiváltotta volna. mindegy, ez ösztönös.
mi van a halál után? "...". jelen helyzetben tökmindegy, legjobb, ha öröklétre rendezkedek be. az praktikus.
élet a halál tükrében? szerintem ez a legérdekesebb. szeretnék most egy levelemből iderakni egy részletet. (valahogy nem tudok közvetlen a daath-ra kommentelni, ez a kék izé megbénít -bocsánat daath tudat :))
***
... azzal, hogy felnövünk, szerintem épp hogy kinyílik a lehetőségek tárháza. de még így is csak egy gyerekszobában ülünk, és nem is fogunk, talán nem is akarunk kitörni onnét. ugyan játékszereink megnőttek, bonyolultabbá váltak, más neveket kaptak, -mint pl. szerelem, munka, manipuláció, útkeresés- a helyszín mégse változott sokat.
és azt is valószínűsítem többségünk élete végéig csak a színfalak közül nézi majd ezt az életcsodát. lehet, hogy nem tudunk róla, hogy ezek színfalak, vagy tudunk, de nem vágyunk másra, vagy vágyunk, de nem tudunk belesni mögé. vagy tudunk... ki így, ki úgy, (én többnyire a költészet útján), de a lényeg, hogy tisztában lehet lenni a játék tényével. nem lepődnék meg, ha három emeletnyi zuhanás után a beton helyett egy apró műanyag rekeszben landolnék egy ezüst színű kutya, egy autó és egy cilinder társaságába :). szóval játék, játék, játék!
ha ez megvan, minden más színezetet kap, amolyan felelősség nélküli ide-oda lépegetős. ha sikerülne ezt magamba vésnem, többé nem érinthetne a világ szele, bármilyen viharban vígan loboghatnék. így ez fontos.
de tulajdonképp nem is :), hisz ha ki tudunk szakadni egy pillanatra korlátozott, valójában végtelen pici mértékegységekben tervező (létező), egónk nyomása alól, akkor belátjuk, hogy e "rengeteg" hatvan évünk és e "rendkívül jelentőségteljes" életünk csupán tűnékeny finom lehellet a Változatlan, a Tértelen, az Időtlen üvegén. tehát a halál pillanatában lényegtelenné válik minden amit itt tettünk, gondoltunk, éreztünk. kvázi lényegtelen, hogy mennyire vetted komolyan az életjátékot.
a "dicsőséges és fennséges" emberi lélek halála egy csöppet sem különbözik egy muslinca "jelentéktelen, alacsony rendű" halálától.
az idézőjelek nem véletlenek (pedig vicces lenne ide-oda rakni egyet:)), mert kiemeli, hogy nincs lényeges és lényegtelen.
minden ugyanolyan jelentőséggel bír ezen a világon!
nincs egy égből zuhant, gyémánt táblába vésett írásunk, melynek az előlapján ez állna: Az Értékrend. ezt elég nehéz megérteni (természetesen nekem se megy), de biztos vagyok az igazában. mert ezt érzem legbelülről.
hát mostanában ezzel a gondolattal molyolok, persze nem véve túl komolyan, nehogy az esszenciáját vegyem el. túl a szívemhez nőtt, ahhoz, hogy elkezdjek ragaszkodni hozzá :))
***
nos, mit gondoltok ezekről? |
| | | | |
| | | | | | 191. Talamon | 2004. október 14. 02:52 |
| | | | | | | esetleg ilyesmi témában buddhista oldalról: Lopön Csecsu rimpocse Köztesállapotok
antropozófusos - Rudolf Steineres oldalról: Élet a halál és az újjászületés között
részletes útmutatások, konkrét momentumok, kicsit másképp, de ugyanarról - halandóknak kötelező;) |
| | | | |
| | | | | | 190. asvany | 2004. október 13. 22:36 |
| | | | | | | megtortent beszelgetes:
- XXXX hiszel a halal utani eletben , hogy nem halsz meg hanem tovabb elsz?
-en meghalok , csak a lelkem el tovabb , az a rohadek ... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A lelkem elhagyta a testemet. Én a testemben maradtam. |
| | | | |
| | | | | | 187. Ákimáki | 2004. szeptember 27. 16:06 |
| | | | | | | | 15milliárd év homályosítja el az örökkévalóságot...: ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha meghalunk és utána megszűnünk létezni akkor meg tök mind1, mert akkor úgy se fogsz ezen már filózni, akkor már semmit se fogsz... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vajon érdemes ezen gondolkodni, vagy csak ezen érdemes gondolkodni...?
|
| | | | |
| | | | | | 182. Ákimáki | 2004. szeptember 16. 16:03 |
| | | | | | | "Szerintetek mi van, ha mégsincs semmi nagyobb, semmi több, ha ennyi az egész, ha csak atomok játéka, ha az univerzum egy morbid ötlettől vezérelve értelmet teremtett, hogy érzékelje saját magát?"
Mi van, ha az értelem, egy "morbid" ötlettől vezérelve teremtett egy univerzumot, hogy érzékelhesse saját magát?!
Ráébredthessen saját természetére?!
Megvalósíthassa önmagát?! |
| | | | |
| | | | | | 181. Ákimáki | 2004. augusztus 14. 13:39 |
| | | | | | | | Nem illik a Daathra a sztori, mert egyikünk sem flesselt, vagy legalábbis nem emlékszünk rá. Ráadásul mindkét esetben mehanikai hatás okozta az élményt, nem pedig tudattágító. Aztán az más kérdés, mi segített kiváltani a mehanikai hatást... |
| | | | |
| | | | | | 179. Ákimáki | 2004. augusztus 13. 22:31 |
| | | | | | | | Egyszer egy sör mellett majd elmesélem nektek, milyen volt látni ahogy egy barátom meghal, aztán mégse... és milyen volt hallani ugyanattól a baráttól a saját halálomat, és mégse... |
| | | | |
| | | | | | 178. Ákimáki | 2004. augusztus 13. 22:18 |
| | | | | | | "na és ha akkor meghalok?"
na és ha nem-akkor halsz meg?
testen kívüli élmény, halálközeli élmény, halál élmény...
Ezek a dolgok engem nagyon érdekeltek, és hála Istennek meg is találtam a kielégítő válaszokat. Nekem olyan ember adta meg, aki ismeri a mindenséget, és egy a mindenséggel. Ilyen ember manapság nagyon kevés él, de Indiában mindig is éltek, és élnek.
Cell, remélem most már érted, miért gondolhattad, hogy számomra a kelei vallások felsőbbrendűek. |
| | | | |
| | | | | | 177. cellux | 2004. augusztus 11. 14:59 |
| | | | | | | a nagyon szar és az istenien jó szélsőséges keveréke. darál rendesen.
|
| | | | |
| | | | | | 175. cellux | 2004. augusztus 11. 14:43 |
| | | | | | | én az első tripemen azt hiszem, meghaltam valahogy így, ahogy mondod... azóta egy másik világban élek... :-)
|
| | | | |
| | | | | | 173. cica | 2004. augusztus 11. 12:16 |
| | | | | | | soon, nem semmi, amit leirtal. szerintem ez az, amit klinikai halalnak neveznek. legalabbis, akik atelik a klinikai halalt, hasonlokat mondanak. sotet szuk folyoso vagy alagut, utana meg fenyesseg meg, hogy mennyire jo.
en meg nem eltem at ilyesmit, de alacsony a vernyomasom . Neha meg mikor kicsit tulterhelem a szervezetem fel napig nagyon alacsony es telejesen kesz vagyok, mintha ket vilag kozott lebegnek es mintha minden pillanatban majdnem elajulnek. Nagyon szeretem ezt az erzest, csak azert probalom mindig osszeszedni magam, mert tudom, hogy az agysejtjeim kozben haldoklanak az oxigenhianytol. |
| | | | |
| | | | | | 170. homen | 2004. július 7. 20:32 |
| | | | | | | | dékárt erre azt mondaná: gondolkodom, tehát vagyok. :) |
| | | | |
| | | | | | 169. cellux | 2004. július 7. 14:54 |
| | | | | | | az élethez nem szükséges, hogy az ember higgyen bármilyen "felsőbb valóság" létezésében. ami ténylegesen van, az úgyis meg fog mutatkozni. ha a valóság megismerése a célunk, akkor elég, ha becsületesek maradunk: ne állítsuk, hogy tudunk valamit, amikor valójában csak hitet tettünk egy számunkra valamilyen szempontból jutalomértékkel bíró hipotézis mellett, és ne gondoljuk, hogy igazunk van csak azért, mert a tapasztalati tények beleillenek saját - szükségszerűen szűklátókörű - mentális modelljeinkbe. bármikor jöhet egy új tény, ami érvényteleníti az addigi modelleket.
ismerjük fel, hogy a világról alkotott modelljeink miként irányítják/szűrik a tapasztalásunkat és hogyan próbálják megakadályozni azoknak az információknak a bejutását, amelyek esetleg megkérdőjelezhetik a már kialakított rendszert. a legjobb, ha mindig tudatában vagyunk annak, hogy mentális modelleink megbízhatatlan, illékony, légies árnyképek, amelyekkel az emberi elme természeténél fogva szeret játszadozni. ha így állunk hozzájuk, akkor maradéktalanul kiélvezhetjük a velük való foglalkozásból fakadó szellemi élvezetet, ugyanakkor nem esünk bele a dogmatizmus csapdájába, amely a mentális modellekből szilárdnak és rendíthetetlennek tűnő ál-valóságot kovácsol, hogy aztán azt bálványként imádja és védelmezze minden "támadással" szemben.
mindig viszonyuljunk szkeptikusan ahhoz, amit már "tudunk". próbáljuk felismerni a "tudás" szubjektív természetét és az ebből adódó érvényességi korlátokat. legyünk alázatosak. a többi már a világon múlik.
ha a megismerő apparátus rendben működik, torzítások nélkül, akkor meg fogjuk ismerni azt, ami számunkra szubjektíve adott. ez az, ami VAN, ez a mi szubjektív-objektív valóságunk, ez a mi teljességünk. és ahhoz, hogy ezt megismerjük, a fentieken kívül semmilyen hit, semmilyen meggyőződés, remény, vágy, fantázia, képzet nem szükséges.
elég a létezés maga, úgy, ahogy van.
|
| | | | |
| | | | | | 168. Nomad | 2004. július 7. 12:21 |
| | | | | | | | Szerintem inkább az anyagot nem kell élőre és élettelenre osztani, hiszen az anyag csak apró darabka izék, amit a világ erői egy bizonyos formába alakítanak, amit életnek nevezünk. Nem az anyag a lényeg, hanem a tudat. Ha valaki ezt nem érti igazán sajnálatos. Szerintem a drogfogyasztásnak is ez a leglényegesebb értelme, hogy a tudat természetét vizsgáljuk vele, nem pedig a formát. |
| | | | |
| | | | | | 167. Joel | 2004. július 7. 12:16 |
| | | | | | | | Szerintetek mi van, ha mégsincs semmi nagyobb, semmi több, ha ennyi az egész, ha csak atomok játéka, ha az univerzum egy morbid ötlettől vezérelve értelmet teremtett, hogy érzékelje saját magát? Hiszen mi sem állunk másból, mind a szék melyen ülsz, az étel, melyet megeszel, a csillag mely fényes, a Hold mely kering. Csak elektronok, neutronok, protonok játéka. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "...Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem-létezőből nincsen állandóság, a létezőből pedig megszűnés. A látnokok erre mindkettő alapos tanulmányozásával jöttek rá.
Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan ezért a lelket senki sem képes megsemmisíteni!
Az elpusztíthatatlan, felfoghatatlan és örök élőlénynek csupán az anyagi teste van kitéve a megsemmisülésnek! Aki az élőlényt gyilkosnak vagy gyilkolhatónak hiszi, az nem érti igazi természetét. A tudással rendelkező tudja, hogy a lélek nem gyilkos és nem is gyilkolható..." |
| | | | |
| | | | | | 164. homen | 2004. június 24. 09:37 |
| | | | | | | | na mivolt előbb, a tyúk vagy a tojás? :) |
| | | | |
| | | | | | 163. laca | 2004. június 24. 03:21 |
| | | | | | | Csak ugy olvasgattam ezeket a regi hozzaszolasokat.
Tanulsagosak. Szepen latszik, hogy hogyan lehet beleorulni az ok-okozati viszony ordogi vegtelensegebe... :))
Ezekkel a filozofalasokkal vigyazni kellene - karosabb lehet, mint a hernyo ;-)) |
| | | | |
| | | | | | 162. update | 2004. május 3. 21:36 |
| | | | | | | nincs különbség, mivel semmi sincs, mi között lenne különbség, hiszen minden az egyből fakad és mindennek a képe benned van, te végtelen vagy, hordozója a erőnek, az alkotónak, így nincs különbség, felszámolódik, hiszen minden dolog, mi között te különbséget hiszel az bizonyíték arra, hogy egy vagy vele, mivel nincsen más, csak AZ, és ez TE VAGY, MERT TE VAGY AZ EGY ÉS OSZHATATLAN
a különbség az tagadás, az osztott... és nem a teljesség, de különbség nékül semmi sem lehetne EGY... ez a CSAVAR, ami összetartja... a létező különbségek nem létezősége...
a keresés, ami addig tart míg fel nem fogod, hogy nincsen keresés... az út, mi akkor ér véget, ha rájössz, soha nem is volt út...
de ezekre nem elég csak bólogatni... és mondogatni, hogy akár így is lehet... ezt magadba el kell ültetned... és neked kell ezzé válnod, magának az értésnek, a kattanásnak
|
| | | | |
| | | | | | 161. update | 2004. május 3. 21:24 |
| | | | | | | csak akart, hogy legyen és lett... mert minden már eleve benne volt, ahogy benned is benned van minden már eleve... mindennek a képe, ha úgy tetszik...
persze ezt lehet úgy is értelmezni, hogy minden ugyanabból áll, így te is ugyanaz vagy mindennel...
nincs különbség, mivel semmi sincs, mi között lenne különbség, mert a különbség az tagadás, az osztott... és nem a teljesség, de különbség néklkül semmi sem lehetne EGY... |
| | | | |
| | | | | | 160. ainoa | 2004. május 3. 20:29 |
| | | | | | | Szerintem "körbeértünk".
Ebben az aktuális helyzetben,belülről úgy sem tudod megmagyarázni a helyzet mivoltát. Elméleteket lehet gyártani erről a világról, de amíg benne vagy addig a "külső" dolgokat érezheted, de megmagyarázni és hasonlatokkal "lefordítani" nem tudod, csak próbálhatod. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha az ősrobbanás egy természetes jelenség volt, akkor bármikor bárhol megtörténhet mégegyszer, ebből jött ugye a párhuzamos világok elmélete (mint a "Sliders"-ben : ) ) Viszont ha csak egyszer fordult elő, akkor egy "csoda" volt, mert soha sehol nem fogjuk tudni modellezni, vizsgálni. Szerintem pedig csodák (és véletlenek) nincsenek. (ezzel nem a párhuzamos dimenziókba vetett hitemet szeretném kifejezni, hanem inkább azt, hogy minden olyan jelenségre ráillik a "csoda" szó, amit a "modern" tudomány nem tud vizsgálni.)
A Bhagavad-gíta valahogy így írja le ezt a dolgot: "A Magasztos szólt: ...Énparányom egyetlen töredékével tartom fenn a mindenséget..."
(és vajon mit csinál a többi töredékével?
"párhuzamos mindenségeket" tart fenn? ezek persze hülye kérdések, és megfelelő tudás -tapasztalás- hiányában megválaszolhatatlanok...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Merthogy kísérletileg is bizonyított? |
| | | | |
| | | | | | 157. ainoa | 2004. május 2. 13:45 |
| | | | | | | | Ez az elmélet megállja a helyét |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ...kitalálta az Oszthatatlant, elkezdte rakosgatni egymás mellé... (imádok szétcsúszva írni :)))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ivy I: "De vajon ki az állandó "Nagy Megfigyelő", aki rendben tartja mindezt?"
Lehet, hogy inkább Nagy Rendszergazda vagy Üzemeltető... kitalálta az Oszthatatlant, elkezdte rakosgatni egymás mellé, rengeteget tökölt azzal hogy kidolgozzon egy elvet, hogyan is mehet tovább magától ez a továbbrakosgatás, aztán bekapcsolta a rendszert...
...és nekünk az volt az Ősrobbanás :)) |
| | | | |
| | | | | | 154. Ivy I | 2004. május 1. 20:38 |
| | | | | | | AgyMi írta: "Nem, nem arra, hogy csak az "anyag" lenne valóságos :) ..."
Érdekes dolog, de pl. a fény "tudja", hogy éppen milyen módszerrel vizsgáljuk, és eszerint "viselkedik" egyszer hullámként, másszor részecskeként. Ugyanez játszódik le az elemi részecskék között is - ha egyáltalán vannak ilyenek -, vagyis a vizsgálat módszerétől függően viselkednek más és másképp. Sőt, egyes fizikusok szerint az egész világegyetem összes atomja is kommunikál egymással, tudja, hogy az összes többi éppen mit hogy csinál, és ebből épül fel az a valóság, amit látunk. Egyesek szerint, amíg valamit nem vizsgálunk, nem is létezik, csak amikor ráirányítjuk a figyelmünket, akkor kezd el viselkedni" :o) De vajon ki az állandó "Nagy Megfigyelő", aki rendben tartja mindezt? És mi az ő képe vagyunk...
Ott van pl. a radioaktív anyagok bomlása: minden adott időközben egy atomnak el kell bomlania egy adott tömegű radioaktív testben, de honnan tudják az atomok, hogy éppen rájuk, és pont rájuk került a sor? Pedig a felezési idő meghatározott, tehát műxik a dolog! Ha nem kommunikálnak, akkor hogyan lehetne ezt a felezési időt mindig betartani? Mert elbomolhatna egyszerre akár az egész is, vagy mondjuk mindegyik baszik elbomlani, és felborul a rend, de nem! Viszont egy adott időpillanatban soha nem határotható meg, hogy melyik atom fog elbomlani (nincs determinizmus! Sőt! Feldmár szerint még okság sincs, hanem a dolgoknak egy szövete... ha jól emléxem...)
Vagy ott a Schrödinger macskája: míg a dobozt ki nem nyitjuk, addig a benne lévő macska hogysmint? Élő vagy holt? :o)
|
| | | | |
| | | | | | 153. giggles | 2004. április 30. 17:18 |
| | | | | | |
képzelj egy kört.
bármely két egymással szemközti pontján jelöld meg Alfávalval, és Omegával.
a tested a kettő között megy, folyton körbe, körbe.
komikus módon a lelked a középpontban tulajdonképpen mozdulatlan.
most képzelj el egy gömböt...
miért tudjam, hogy amit látok, nem csak egy ízlésesen berendezett hotelszoba valahol a Devachánban, hogy ne kelljen paráznom amikor eljön az idő?
|
| | | | |
| | | | | | 152. Sevil | 2004. április 28. 23:25 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 151. Nomad | 2004. április 28. 12:16 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Róm. 8.24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?
Róm. 8.25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van, aki azt mondja, hogy tudja. |
| | | | |
| | | | | | 148. ainoa | 2004. április 27. 19:34 |
| | | | | | | A hit egy érdekes dolog. A véleményemet röviden vhogy így tudnám kifejezni:
Van pl.: a kereszténység. Az "istenhiten" alapul. "Higgyetek Istenben!" Az szerintük "igazat" a hit szóval jellemzik. Pedig épp a hit szó az ami eleve feltételezi a lehetséges másik megoldást. Ha vki annyira "hisz" istenben, hogy cselekszik a nevében vagy szolgálja őt, akkor miért mondja azt, hogy: "hiszek istenben", miért nem azt mondja: "tudom, hogy van isten"? |
| | | | |
| | | | | | 147. giggles | 2004. április 26. 23:14 |
| | | | | | | ...és azt se feledjük, hogy minden a hitre, és az arra felépített hipotézisekre épül.
még az ateista is hisz (abban, hogy nincs isten)...
a bhakta yoga óriási "találmány"... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A valami nélkül valahova eljutás nem zárja ki a valamivel valahova eljutást.
A valamivel valahova eljutás nem zárja ki a valami nélkül valahova eljutást. |
| | | | |
| | | | | | 145. Ákimáki | 2004. április 26. 02:48 |
| | | | | | | | és csak még vmi: Ne feledjétek hogyJézusnak sem érettségije nem volt, és nem is olvashatott túl sokat (ha egyáltalán olvasott bármit is), mégis, állandóan a szmádhi legfelsőbb szintjén volt a tudata, és ezt azóta már sokan elérték. (teljes eggyéválas vagy nirvikalpa szamádhi) PSZIHEDELIKUMOK NÉLKÜL IS. |
| | | | |
| | | | | | 144. Ákimáki | 2004. április 26. 02:32 |
| | | | | | | | Egy ma is élő (még anyagi testben élő) szent jógi azt mondta: 1 gramm gyakorlás, tobbet ér mint 100 tonna könyv,( legyen az bármi is), ugyhogy a 100 egyetem, és minden egyéb helyett (vagy mellet!!!) menjetek egy spirituális tanítóhoz (guruhoz) és kérjetek beavatást vmilyen teknikába, mert a szócsépléssel nem juttok előbbre.Föl kell gyorsítani a természetes spirituális fejlődést, és erre a könyvek nem alkalmasak, bármennyire is szeretnénk. Ne felejtsétek, gyakorolni gyakorolni gyakorolni... és TAPASZTALNI! |
| | | | |
| | | | | | 143. Ákimáki | 2004. április 26. 02:04 |
| | | | | | | Előre is elnézést, de nem nagyon olvastam vissza. bocs ha ismételnék.
Miért nem nyittok egy élet a halál előtt témájú topikot? Ccsak éppen annyira lenne abszurd mint ez.
Indiában a risik i.e. 3000ben már tudták hogy a föld gömböjű, tudtak a napkörül keringő bolygókról, az atom szó erededi: oszthatatlan jelentését tekintve ők is ilyen építő köveket képzeltek el (és hol voltak még a görögök...), melyek végsősoron állandó hullámzás állapotában vannak, és ez csak a jéghegy csúcsa, ha az általunk anyagi világnak nevezett, jelenséghalmazt nézzük. Ha "mélyebbre" tekintünk, még csak az sem.
Remélem 100év múlva ugyanúgy megmosolyogjuk az ilyen témájú szócséplést, mint annak idelyén a repülő szerkezeteket.
A lényeg: két út van,
1.álmodozol, fantáziálgatsz, és "filozofálgatsz"
így tuti men jutsz előrébb a semminél, és leragadsz ott, ahol a "hivatalos tudományos álláspont" , vagyis a nem-tudásnál.
2.tapasztalati úton próbálsz választ kapni, (ismerős, nem?)
elmégy ezoterikus mesterhez, vagy jógázni stb.
és megérted a mindenséget. A konkrétumok kedvéért: megtanolod elhagyni az anyagi testedet, mint Jézus, vagy Buddha, vagy ezernyi megvilégosult bölcs, aztán eljön a tudatos halálod pillanata, amit előre tudni fogsz, hogy mikor következik be, és az asztrál világba kerülsz immáron véglegesen, ahonnan nem kell többé ide vissza térned, és amit sokkal finomabb törvények uralnak, ezért sokkal nehezebb is továbblépni a kauzális világba. ide már csak igen kevesen jutnak el, ehhez isten legodaadóbb szeretetére van szükség, de innen csak egy lépés (talán a legnagyobb), miután már ugye levetetted az anyagi testedet, levetetted az asztrál testedet, és levetetted a kauzális testedet is, na akkor olvadsz egybe az Egyetlen Teremtővel.
hihetlen, mi? majd hiszed ha látod...
viszont ezzel a logikával tök hiába jártál akármennyit iskolába,
mert a föci könyved, ugyan ugy mint a kámia és minden egyéb
nem több mint képzelgés, amit megtanítattak veled, és szinte semmit nem láttál és tapasztaltál beleőle.
Kívánom, hogy egyszer te is lásd meg, hogy a föld gömbölyű
ahogy azt a risik tették, és napjaink asztronautái, és ne állj meg a földnél... |
| | | | |
| | | | | | 142. agyMi | 2004. január 26. 22:40 |
| | | | | | | Nem, nem arra, hogy csak az "anyag" lenne valóságos :) De gebedjek meg, ha most tíz óra körül el tudom magyarázni.
Valami olyasmit gondolok, hogy a világ hétköznapi megismerése során csak a világ egyik arcát sajátítjuk el, tanuljuk meg. Az élet, a biológia, mondjuk a "common sense". Az anyagok lehetőséget adnak a valóság egy másik arcának megismerésére. De nem csak az anyagok, és nem csak arra. Vagyis hát lehet tényleg menekülésre is használni, meg lehet ismeretszerzésre. Mondjuk úgy, hogy elhangolják a dekódert, a kognitív sémákat, amikkel értelmezzük a világot. Ha eléggé elhangolódik, akár egy másik adó is bejöhet rajta. Mindegy, ezt majd egyszer megpróbálom végiggondolni, leírni.
A halál? Az meg tényleg itt van, minden pillanatban és minden sejtben és minden élményben - hiszen éppen ez adja meg a távlatot, a szépséget mindennek. Hogy vége lehet.
Most legalábbis így gondolom. Amíg élünk, tart az idő. Az életfolyamatok. A trip olyan lehet, mint kiesni ebből a biológiai időből. Tényleg olyan? Amiket leírtatok, az alapján lehet.
AgyMi |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | agyMi: "Az élet nem egyéb biológiai folyamatoknál."
Ez egy önmeghatározás: a biológia élettant jelent. Tulajdonképpen mire akartál itt utalni, a materializmusra?
|
| | | | |
| | | | | | 140. agyMi | 2004. január 25. 02:35 |
| | | | | | | Nem, nem minden második pillanatban van ott. A halál folyamatosan ott van mindannyiunkban, csak egy darabig erősebben élünk. De sejtek ezrei halnak meg azalatt az idő alatt is, hogy ezt elolvasod.
A gondolkodás ugyanez. Az agyban idegsejtek milliói, milliárdjai "szikráznak", és folyamatosan pusztulnak is. Az élet nem egyéb biológiai folyamatoknál.
Nem akarom ezt most nagyon magyarázni. Egyik nagy kedvencem megtette ezt már helyettem (irigylem is).
Ha érdekel: http://www.infinityplus.co.uk/stories/tap.htm
AgyMi |
| | | | |
| | | | | | 139. doki | 2004. január 24. 18:00 |
| | | | | | | Amit a 136osban leírtál, nagyon hasonlít Poe egyik novellájára. Ha jól emlékszem a címe: A perverzió démona.
|
| | | | |
| | | | | | 138. cica | 2004. január 23. 15:13 |
| | | | | | | Cumpi: Amikor olyanokat érzek, amikről írtam, egyáltalán nem vagyok depressziós. amikor depressziós voltam, akkor is meg akartam szűnni, de nem így. Egyébként igaza van a génnek, amikor azt írta, hogy ezek mind az élet. Ha félteném az életem, az lenne maga a halál. Lassú elsorvadás.
Gén: Az a közös a trip alatti parázás vágyával, hogy mindkettő az ismeret utáni vágy. A paráról nem akarok beszélni, mert olyan igazinak tűnőt még soha nem éreztem, csak olyat, hogy egyik pillanatban para, de szinte párhuzamosan nevetek az egészen. Ahogy elképzelem a parát: az ego rádöbben, hogy nincs semmi csak bizonytalanság és elkezdi félteni magát, mert nem tudja magát hova tenni, hiszen mindenhol csak bizonytalanság van.
Amiket pedig leírtam a 136-ban azok a tudatos bizonytalanságkeresésről szólnak. |
| | | | |
| | | | | | 137. Cumpi | 2004. január 22. 20:17 |
| | | | | | | Ez szerintem a mély depresszió egyik vállfaja.Régebben én is sétálgattam a városban és mindíg úgy mentem át az úton hogy nem néztem szét sőt talán még örültem is volna neki ha elvágnak. Azóta rájöttem ha már szar akkor is ki kell mindent használni( talán ez az életösztön?) azóta már nem érdekel se a halál sem az élet ( na jó azért az még mindíg érdekel) de vannak pillanatok amikor az életösztön megszűnik és olyankor igazán nem ragaszkodnám az élethez.
Szerintem az izgalmas dolgok (belemenni egy ismeretlen kanyarba..) csak arra jók hogyha élve kijövünk belőlük akkor észrevesszük hogy élünk és ez azért mégis k va jó dolog.(Legalább is nem hallottam még senkitől az ellenkezőjét :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igeragozásra figyelni kéretik: te játszol, és te sarkadban.
Ugyanaz a jelenség, mint a trip alatti parázni akarás? |
| | | | |
| | | | | | 135. cica | 2004. január 20. 15:10 |
| | | | | | | Arról szól az élet, hogy játszunk a halállal? Csak akkor élet az élet, ha minden második pillanatban ott van a halál is?
A pszichoaktív szerek használatánál is mindig ott van valahol a sarkadban a halál. Meghal egy tudatállapot, ezzel meghalok én is. És ki tudja hova kerülök. Ez e lehetőség rettenetesen vonzó számomra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez mind az élet, csak halálnak címkézed, mert úgy izgalmasabban hangzik. |
| | | | |
| | | | | | 133. cica | 2004. január 20. 13:26 |
| | | | | | | Az életet most kihagyom.Inkább a halálösztön. Van ilyen? Egyre több helyen fedezem fel a halált. Titeket is vonz a halál?
- Felmászol egy magas sziklára és nem mersz lenézni, mert annyira elbűvölő, attól félsz, levetnéd magad, hogy közelebbről érezd a csábítását?
- Száguldó autók, te meg állsz a járda szélén, de nem éled bele magad a látványba, mert eléjük vetnéd magad?
- Egyik nyáron elmentem biciklivel Szlovákiából Olaszországba. Lefelelé a szerpentineken, meredek kanyarok eszméletlen sebesség, át a másik sávba, hogy kanyarodni tudjak. Nem látni, hogy mi van a szikla mögött. Fut a film, bármelyik pillanatban elszakadhat.
- Orgazmus1, orgazmus2, orgazmus3... Míg nem marad belőled semmi. Bocs fiúk, ez lehet, hogy nálatok nem megy olyan könnyen : )
- És a papír. Felkap, magával ragad és visz, visz egészen addig, amig megáll az idő.
Miért vonzó a halál?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cica: nincs mit, majd egy teázásra elhozom a könyveket, érdekes a világuk, engem jó egy évre el tudott varázsolni a gnoszticizmus világa, most kicsit olyannak tűnik, mint a népmesékkel kevert mítosz. Egy jóindulatú próbálkozás megmagyarázni az ellentmondást, mindezt úgy, hogy továbbiakat hoz létre. De ettől még volt benne valami, amiért érdemes volt, talán az éteri világa miatt, ami tele volt mindenféle eónokkal és lényekkel. Jó volt benne szárnyalni...
Nem tudom, csak egyszerűen elolvastam a saját gondolataimat és irigyeltem azt a Bigát, aki akkor leírta. Most valahogy tovább nyíltak az ablakok, főleg az alsó szobákban, de nem látok több fényt. De ha érdekel, olvasd el, azon az oldalon van, "Gondolataim Istenről" címmel.
Van egy-két félbemaradt apokrif fordításom is, azt is elküldhetem, hátha valaki egyszer befejezni. |
| | | | |
| | | | | | 131. cica | 2003. december 15. 15:20 |
| | | | | | | Biga
Igen ezekre gondoltam. Csodálatos vagy. Köszönöm, bár még nem tudom, hogy mit. Kölcsönkérném az angolokat is.
Mit jelent az, hogy jobb a korábbi istenképed? Világosabb, megfoghatóbb vagy közelibb? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Érdekes nekem is szembesülnöm évekkel korábbi Istenképemmel. Jobb, mint a mostani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha tudsz angolul, szívesen kölcsönadom könyvben:
The Gnostic Scriptures (a legtöbb gnosztikus irat)
The Other Bible (az összes Nag-Hammadi irat)
illetve most jelent meg egy könyv: Porter: Az elveszett Biblia (ebben inkább csak részletek vannak)
Egy-kettő magyarul, pár saját fordításban (Tamás evangéliuma, Az Igazság evangéliuma, Mária Magdolna evangéliuma, Villámcsapás-Tökéletes Elme) a következő oldalon:
http://www.lycaeum.org/languages/hungarian/kereszt.htm
|
| | | | |
| | | | | | 128. cica | 2003. december 11. 15:56 |
| | | | | | | | Tudja valaki, hogy hol lehet elolvasni a hiteles (vagy legalábbis leghitelesebbnek mondható) Apokrif Iratokat?(amik a zsinaton nem kerültek be a Bibliába) Egy csomóan utalnak rá össze-vissza, de honnan veszik, amit mondanak? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én semmilyen ellentmondást nem látok a különböző vallások tanításai között. Ha valami ellentmondásnak tűnik, akkor ott énszerintem egyszerűen nem ugyanarról van szó. Csak a mi szűkdimenziós értelmezési vetületeinkben fedésbe kerülhetnek olyan dolgok, amik valójában nem érintkeznek egymással.
Sok vallásban előfordul, hogy bizonyos vallástételek mögött politikai vagy aktuáltársadalmi érdekek állnak. Ezért fontos, hogy az ember ne az egyházra vagy az egyházi emberekre építse a hitét, hanem a Teremtővel, vagy az Alapvetővel, vagy az Igazsággal való élő lelki kapcsolatra. Ha valaki azt állítja, hogy azért hisz Istenben, mert a Bibliában le van írva, az valószínűleg nincsen tisztában saját lelki életével. Ez is modernnyugati ésszerűség-objektivitás-rögeszmés kór. Senki nem immunis ez ellen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nahát, Brutus, igazán érdeklődő ember vagy; nem lehet azt mondani, hogy elzárkózol a témától.
Nem tudom, hogyan válaszolhatnék viszonylag tömören. A Teremtés könyvének írói valóban nem különböznek sokban tőled vagy tőlem. De ebben az állításban az az érdekes, hogy pontosan mit értünk "te" és "én" alatt. Az ember sokkal több, mint gondolnád. A szellemi embert lehet, hogy csak a tudatos értelemmel azonosítod. Az emberhez viszont nagyon szervesen hozzátartozik az is, ami nem tudatos és nem ésszerű értelem. Nem véletlen, hogy a Bibliát isteni ihletésűnek vagy Isten által írott könyvnek mondják. A nem-tudatos elme ugyanis közvetlen kapcsolatban áll a transzcendens valósággal, és ez a kapcsolat élővé tehető, ha a tudatos ésszerűség lemond az ember feletti zsarnokságról. Amíg ez az odaadó lemondás nem történik meg, addig a tudatos elme, és az egész ember elszigetelt marad attól a közegtől, amiben érvényességet és értelmet nyer. Ha megtörténik a visszakapcsolódás, akkor érthetővé válnak a vallásos igazságok a maguk teljességében. Kiderül például, hogy a kettősség csak illúzió: valójában csak a tudatos elme feszíti különbözőségbe a különböző vallások tanításait.
Az egzakt nyelvhasználat a tudatos egzakt ésszerűség eszköze. Amikor a tudatos egzakt ésszerűségnél általánosabb érvényességű, általánosabb vonatkozású igazságok nyelvi megfogalmazását szigorúan az egzakt ésszerűség keretein belül próbálod értelmezni, akkor csak egy szűkdimenziós vetületet tekintesz, ami önmagában ellentmondásos vagy értelmezhetetlen lehet.
Az ember semmivel sem kevésbé transzcendens lény, mint bármi más. De az emberi létélménynek van egy nem-transzcendens, objektív metszete, és ha egy ember ebbe az objektív, tárgyiasított megélésbe van fókuszálódva, akkor elveszítheti a kapcsolatot a transzcendenssel.
Itt, Brutus, valóban olyan dolgokról van szó, amiket nem lehet a hétköznapi ésszerűség keretein belül felfogni. Ez nem csak valami nagyzoló homályosítás. Ez tényleg így van. Olyan ez, mint mondjuk a matematika és az általános ésszerűség viszonya. Az ésszerűság általánosabb, alapvetőbb dolog, mint a matematika. A matematika csak egy szerve, egy része az ésszerűségnek. Ha egy matematikus mondjuk bele van fixálódva a matematikába, és nem képes felfogni az általánosabb érvényességű dolgokat, akkor nem fogja megérteni, ha azt mondják neki, hogy beteg a felesége. A betegség és a feleség szavak ugyanis nem definiálhatóak a matematika keretein belül. Vannak hasonló szavak, amik értelmezhetőek a matematikában. Megpróbálhatjuk például elmagyarázni neki a dolgot úgy, hogy a betegséget valamiféle matematikai anomáliaként, a feleséget pedig egy párokba rendezett elemek terében próbáljuk definiálni. De ha nem hajlandó elvonatkoztatni a matematikától, akkor nem fogja megérteni, hogy miről van szó. Azt fogja mondani, hogy össze-vissza beszélünk, értelmezhetetlen vagy ellentmondásos dolgokat mondunk, amit ő nem lát matematikailag bizonyítható dolognak, csak fantáziálásnak gondolja.
Szóval, hasonló a helyzet a vallásos kérdésekkel is. Amíg az ember csak az egzakt ésszerűség keretein belül próbálja megérteni a dolgot, addig nem fog menni. Tudom, hogy nehéz dolog ennél az ésszerűségnél általánosabb, alapvetőbb síkon megélni a létet, és elfogadni ezt a megélést, hiszen a mi kultúránkban nagy erőkkel nevelődik belénk, hogy ami ezen kívül esik, az nem valós. A pszichedelikus anyagok létszemléleti jelentősége éppen ezzel kapcsolatos: megmutathatja az embernek, hogy az, amit valósnak gondol, éppen olyan esetleges érvényességű dolog, mint amit valótlannak és értelmetlennek hisz. Csak nevelés és megszokás kérdése, hogy mit tekintünk valósnak és értelmesnek.
Az oldalborda-dolog nem tudom, mit jelent. A Teremtés könyve az egyik legmisztikusabb könyv a Bibliában, és nagyon ritkán értek meg belőle ezt-azt. De ha megértek valamit, az elég intenzív élmény. |
| | | | |
| | | | | | 125. Brutus | 2003. december 10. 11:35 |
| | | | | | | Örülök hogy egyetértesz abban, hogy a Bibliához hasonlatos írásokat szó szerint értelmezni értelmetlen. Ugyanakkor az Ádám Éva teremtés túl tökéletesen egyezik a naprendszer kialakulásával, így az egybeesés kétlem hogy véletlen lenne. Ha nem is ez az egyetlen jelentése. Ugyanakkor kiváncsi lennék hogy te milyen más jelentést vélsz ebben felfedezni. Az természetes, hogy egy szimbólum annál szebb, minél több mindent képes egyszerre szimbolizálni, minél tökéletesebben.
A transzcendens dolgokat nem lehet természettudományos módszerekkel értelmezni...a vallásokat emberek írták, nem transzcendens lények, és ezek az emberek nem különbözhettek sokban tőlem, vagy tőled. Tehát akkor mégis mi a módja van a transzcendens dolgok kutatásának? Elmélkedés? Imádkozás? Netán drogok használata? A logika teljes elvetésével átengedjük a gondolataink irányítását a fantáziánknak, ami nem hiszem hogy valós válaszokhoz vezethetne. Transzcendens valóságból is csak egy lehet, mégis minden vallás mást állít vele kapcsolatban. Te melyiknek hiszel? És miért pont annak? Vagy azt mondod hogy mind ugyanazt a transzcendens valóságot írja le csak más módon? A reinkarnációt és a menyországot nehéz egy lapra sorolni, hogy csak egy példát mondjak. Továbbá nekem nagyon gyanús az is, hogy a túlvilág milyensége sok vallásban megegyezik az azt terjesztő népek érdekeivel. Amiben már az emberi érdek leghalványabb szikráját fel lehet fedezni, ott már az igazságtartalom erősen megkérdőjelezhető. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha jól tudom, a kvantumfizika szerint ha nagyon sokszor ejtesz le egy követ, akkor az egyszer beleeshet a földbe.
A teremtés meg az evolúció? Értem a problémádat. Az, amit te "szimbolikusságnak" nevezel, az valójában minden nyelvhasználat immanens sajátja. Nincsen abszolút értelemben vett elsődleges jelentés. Csak különböző jelképzési átvitelek vannak. Hogy mely átviteleket ítéljük elsődlegesnek, az teljesen kultúra- és közösségfüggő dolog. Ez pusztán nyelvhasználati kérdés, és nem a valóságról szól. Természetesen a Biblia nem szól olyasmiről, amiről a mai természettudományok szólnak. Csak manapság a különböző nyelvhasználati átvitelek között hajlamosak vagyunk bizonyos átviteleket abszolút elsődlegesnek, sőt, kizárólagosnak tekinteni. Ebből adódik ez a félreértés. Biztos vagyok benne, hogy az oldalborda-dolog nem a bolygók kialakulásáról szól. Hm... Persze, szólhat arról _is_. Csak manapság hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy dolog csak egyvalamiről szólhat. A Biblia nagyon régen íródott, és a hermetikus szemléletek az egész emberi történelmet belengik. Ezek a szemléletek arról szólnak, hogy keressük meg a hasonlót a különböző dimenziókban, különböző szinteken, különböző értelemben megjelenő valóságok között, és ezen hasonlóságokra építsük a szemléletiséget.
"Isten" alatt a vallások nem valami nagyon okos és ügyes evilági lényt értenek. Isten tramszcendens lény, vagyis nem része a tudományos értelemben vett valóságnak. Isten a mindenség teremtője. Ezt az állítást lehetetlen természettudományos módon értelmezni. A nyelvi eszközök egy másfajta jelentésbeli átviteléről van itt szó.
Ha ellentmondásokat látsz a természettudományok és a vallások között, akkor valamit egészen biztosan félreértesz. A vallásos igazságok nem tartalmilag, nem horizontálisan különböznek a természettudományos igazságoktól, hanem jellegben, vertikálisan különböznek. A természettudományok megválaszolhatják azt a kérdést, hogy mi igaz, hogy mi milyen, hogy mi létezik, vagy hogy mi hogyan viselkedik. A vallások pedig megválaszolhatják azt a kérdést, hogy mi a valóság, hogy mi a lét, hogy mi mozgatja a mindenséget, vagy hogy mit jelent embernek lenni. Olyan kérdések ezek, amiket a tudományosság keretein belül még csak feltenni sem lehet, nemhogy megválaszolni vagy igazolni egy választ. Ezek alapvetőbb kérdések, mint maga a tudományosság. Csak hát sajnos a kultúránk bizonyos erői megpróbálják elhitetni velünk, hogy ezek a kérdések tudományossá vagy filozófiaivá tehetőek, és az így képzett tudományos, logikus, egzakt vetületeket azonosítani próbálják az eredeti, valóban alapvetőbb kérdésekkel, és így kiverni a fejünkből azok eredendően transzcendens, tudományosan megragadhatatlan természetét.
A termékeny talaj jó dolog, Brutus, de én a helyedben inkább pihentetném ezt a témát. Nem fogsz kimaradni semmiből. Csak légy őszinte önmagadhoz, és semmit ne erőltess. |
| | | | |
| | | | | | 123. Brutus | 2003. december 9. 22:12 |
| | | | | | | Nem gondoltam, hogy engem akárki meg akart győzni a véleményéről, mint ahogy én sem akarok megygyőzni senkit. Én csak az igazságra vagyok kiváncsi, mint mondtam és hogy ezt milyen módon szűröm le az mindegy. A probléma az, hogy a vallások szempontjából, ellentmondásokba ütközöm. A vallások és a tudományos tények közti ellentmondásokról beszélek. A tudomány egészét elvetni nem tartom racionálisnak sőt én hiszek a dolgok megtapasztalhatóságában, mégha az információ valóban nagyon közvetett úton jut el a tudatunkig. Nem hiszek abban sem, hogyha nagyon sokszor leejtek egy követ akkor az egyszer beleeshet a földbe, mert miért ne eshetne. A világban mindenképpen vannak törvények és ezek mellett nem lehet eltekinteni.
Így kérdem, hogy pédául hogyan egyeztethető össze a teremtés és az evolúció? Az evolúcióban végigkövethető molekuláris szinten a fejlődés, ok-okozati összefüggésekkel, a kémia és a fizika törvényeivel teljes összeegyeztethetőséggel. Így tegyük fel hogy egy Isten szánt szándékkal teremtette az élet első csíráját, hogy aztán létrejöjjön a lélek az emberben. Ezzel az a probléma hogy az ember kialakulásához iszonyatos véletlenek vezettek, ami mégegyszer biztos nem történne meg ugyanígy. Tehát Istennek a világegyetemünk összes atomjával számolnia kellett amikor megtervezte az embert, mivel minden atom közvetve vagy közvetlenül kihat a másikra. Így Isten indította el az ősrobbanást. Ekkor viszont felmerül a kérdés hogy miért hozott létre Isten egy akkora rendszert mint amekkorában élünk csak azért hogy egy ilyen kis pontján emberek legyenek? Illetve miért könnyebb elfogadni egy Isten létét, aki csak úgy van az örökkévalóság óta, aki univerzumokat teremt, mint elfogadni azt, hogy az univerzumunk van egyszerűen az örökkévalóság óta, vagy az ősrobbanás óta, vagy akármi is volt előtte. Persze nem az elfogadásra akarom kihegyezni a dolgot. Ez csak egy példa.
Bár nem nagyon kapcsolódik a témához, de kiváncsi vagyok van e valakinek valami ötlete, hogy a mi technikai civilizációnk kialakulása előtt hogy tudhatta az ember hogy hogyan keletkezett a naprendszer? A bibliában világosan le van írva, hogy Isten Ádám bordájából vágta ki Évát. Namost tudnunk kell hogy a csillagok kialakulása után a körülöttük lévő törmelékből alakulnak ki a bolygók, amely törmeléknek ráadásul kisértetiesen borda alakja is lehet. A Föld mindenképp az anyánk, aminek az anyagát a napenergia "termékenyíti meg", hogy az anyag élő lehessen. Közvetve vagy közvetlenül minden élőlény napenergiával működik (a mátrixban hallott - ember mint megújuló energiaforrás - vis vitalis elmélet a 18. században megbukott mint tudjuk). Na és itt merül fel a kérdés hogy honnan tudhatták az akkori emberek ezt? Ma onnan tudjuk, hogy megnéztünk nagy feloldóképességű űrteleszkópokkal épp kialakuló félben lévő naprendszereket, de ez technikai eszközök nélkül lehetetlen akárhogy mereszti valaki a szemét. Földönkívüli civilizáció vagy Atlantisz esetleg? Mindenesetre ezzel a Biblia szimbolikus mivoltára is fel szerettem volna hívni a figyelmet amiről már korábban is beszéltem.
Örülnék ha legalább megpróbálnád egyszer a te tudásodat az én tudatomban elvetni, az biztos hogy nem hull terméketlen talajra, legfeljebb a már meglévő növények életképesebbek annál a csíránál, de ez biztos nem a talaj hibája. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyébként az alapjában véve egy tiszteletre méltó dolog, hogy szeretnéd megismerni az igazságot. Emellett viszont én személy szerint úgy tapasztaltam, hogy az igazán jelentős felismerések és megismerések akkor válnak nyilvánvalóvá, mikor az ember elkezdi megismerni az igazságot az "igazság" szóval kapcsolatban. Az a kérdés, hogy "mi igaz" egészen új távlatokat és mélységeket kap, mikor már nem csak tanult reflexből kezeli az ember az "igazság" fogalmát, hanem tényleg elkezd belelátni, hogy mit érthet egy ember az "igazság", az "igazoltság", vagy éppen a "valóság" fogalmai alatt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Brutus, ezek szerint félreértettelek. Azt hittem, arra utalsz, hogy nem tudhatjuk biztosan a helyes választ az illető kérdésre.
Én nem hiszem, hogy itt bárki is meg akarna téged győzni arról, hogy 'van élet a halál után'. Lehet hogy tévedek, de én például nem szeretnélek meggyőzni téged erről.
Ha te az érzékelésnek, a gondolatiságnak és a fogalmiságnak nem vagy hajlandó kilépni egy olyan tartományából, amiben bizonyos vallásos igazságok nem nyilvánvalóak, akkor én ezt tiszteletben tartom, és nem próbálom meg belevetíteni az én tudomásaimat ebbe a te világodba. Már csak azért sem, mert az csak egy vetület lenne, ami ezáltal éppen saját közegében való szellemi és lelki koherenciáját veszítené el. |
| | | | |
| | | | | | 120. Brutus | 2003. december 9. 19:41 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 119. Brutus | 2003. december 9. 19:39 |
| | | | | | | Spishers nekem úgy tűnik, hogy te azonosítottál engem a szkeptikus malaccal :). Ezt a kis mesét a magzatos mintájára írtam és a szkeptikus malac mondatai - ha jól emlékszem - szinte teljesen megegyeznek a kis szkeptikus magzatéval és csak azt akartam vele szemléltetni, hogy a hasonlatot a visszájára lehet fordítani...legalábbis valamilyen szinten (az anya - isten metafórát sajnos nem tudtam ólra fordítani). Ehez még hozzáfűzném, hogy az anyát természetesen lehet azonosítani mind az univerzumunkkal, mind pedig a Földdel, ám mind a kettő már az anyánk előtt világra hozott minket, a halálunk pillanatában pedig nem hagyjuk el egyiket sem (mint ahogy a magzat teszi azt a születésekor).
Az én véleményem pont nem tudatlanságra épül, amíg tudatlan voltam, nem tudtam eldönteni hogy mi lehet a valóság, menyország, reinkarnáció vagy akármi, fogalmam sem volt róla. A választ viszont ma már tudom, de mégegyszer nem kezdenék bele a kifejtésebe mert már elég sokat írtam róla és ha eddig nem értetted meg amit mondani akartam akkor ezután se fogod akármit mondok.
Ha már tudatlanságról beszélünk, valaki akármilyen bizonyítékot vagy érvet mondjon nekem a vallása mellett ami nem merül ki a szent könyvekből való idézésekben és déjá vu érzésekben. Mert ha visszanézel én elég sok dolgot írtam már amire alapozom a véleményemet. Mellesleg én örülnék neki legjobban, ha lenne élet a halál után elhiheted, csak egyszerűen a tények arra utalnak hogy nincs. Én egy pillanat alatt eldobom az egész eddigi világképemet, ha valamilyen érv megdönti azt, engem csak az igazság érdekel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Brutus, a saját tudatlanságod nem érv arra, hogy valamit nem lehet tudni. Ha én nem ismerem annak módját, hogy valamiről tudomást szerezzek, és személy szerint nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet képes valaki tudomást szerezzni arról, abból hiba lenne arra következtetni, hogy lehetséges-e egyáltalán ilyenirányú ismeretekre szert tenni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ugye az elsö részben a két disznómagzat beszélget? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Grishtee, ez nagyon szép. Tetszik. |
| | | | |
| | | | | | 115. Brutus | 2003. december 9. 14:32 |
| | | | | | | A két disznó
Két disznó éldegél egy ólban, az egyik "hívő disznó", a másik "szkeptikus disznó". A "szkeptikus" kérdezi:
-Te hiszel az ólon kívüli életben?
-Hát persze - mondja a "hívő disznó". - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk az ólon kívüli életre, hogy elég erősek, nagyok és kövérek legyünk! Emlékezhetsz a mamát és a papát is akkor engedték ki amikor a legjobb formájukban voltak.
-Hülyeség! - mondja a "szkeptikus disznó". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a világ az ólon kívül?
-Pillanatnyilag nem tudom - mondja a "hívő disznó" -, de biztos sokkal világosabb mint itt bent. Odakint moslék tengerek, és főttkrumpli hegyek vannak. Mit gondolsz honnan hozzák a kétlábúak? A semmiből??
-Soha sem fog működni! - véli a "szkeptikus disznó". Még soha senki nem tért vissza az ólba. Az ólon kívül vége mindennek! Nincs élet az ólon túl!
-Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz az ólon kívül - mondja a "hívő disznó" -, a szüleinkkel biztos fogunk találkozni, hiszen ők is elhagyták az ólat. Sőt azt is beszélik, hogy nagy lakomát csapnak amikor kimegyünk! Már alig várom!
-Nem igaz! A kétlábúaktól semmi jót nem várhatunk!
-A kétlábúak csak jót akarnak nekünk! Mit gondolsz miért dicsérnek állandóan, ha hízunk és erősödünk? És miért mondták volna azt -, ha nem lenne ólon túli élet - hogy belőlem szép kolbász lesz? Az biztos valami rang odakint. Te valami sonka leszel ha jól értettem. Az se rossz...Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk az ólon kívül kezdődik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez tök aranyos :)
A két magzat
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A "szkeptikus" azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra va1ó, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni es a lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis "hívő".
- Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
- Mire a kis "szkeptikus":
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Majd halkan hozzáteszi:
- Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
|
| | | | |
| | | | | | 113. homen | 2003. november 14. 15:18 |
| | | | | | | | Brutus, erről van szó...... :) |
| | | | |
| | | | | | 112. cellux | 2003. november 14. 13:27 |
| | | | | | | "A törvények egyébként véleményem szerint nem tekinthetők teljes értékű információnak, mert nem lettek kódolva egy kódrendszer szerint, hanem egyszerűen vannak, olyan okból amit valóban egyikünk se tud megmondani."
a tudomány hatóköre itt véget ér.
"here, time turns to space" - King Felix
|
| | | | |
| | | | | | 111. Brutus | 2003. november 14. 10:29 |
| | | | | | | | Én nem akarlom megváltoztatni a világról alkotott képedet, de fel szeretném hívni a figyelmed arra, hogy az első ősvallásokban, még a valódi "tudományos" természetet írták le, többszörösen összetett szimbólumokkal. Az egyébként materiális gondolkodásra, a magyar nyelvben is rengeteg bizonyíték van. Pl az esz(ik), isz(ik), asz(ik) igéink szótövében tömören és világosan a három fő halmazállapot van elrejtve. Ehez még az ész szavunkat is hozzá lehet fűzni, mint negyedik halmazállapotot, a mechanikusan érzékelhető anyagtól független elektronok összetett mozgását. Vegyük a felhő szavunkat, ami a valós kialakulásukra vonatkozik. Ez elég egyértelműnek tűnhet mondjuk, de ilyesmit más nyelvekben nem találunk(és még jópár hasonló példa). Ezután tudni kell azt is, hogy Buddha - aki valójában nem más mint Buda, a pártus herceg - bölcsességét Szkithiosztól tanulta, aki elég egyértelműen azonosítható a szkítákkal, akik még hasonló szimbolikus műveltségűek voltak. Buddha tanítványa volt Mani, aki később megalapította a Maniheizmust, amiről ma már - keresztény érdekek miatt - nem maradt fent szinte semmi. Ugyanis Manitól lett átvéve a kereszténység, és a szálak világosan azonosíthatóak lennének, ha a Maniheizmus szinte összes nyomát el nem tüntették volna. Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy a vallások fejlődésével új dolgokat tudtak volna meg Istenről, hanem a régi szimbolikus világot félreértelmezve, a jelképes tartalmat szó szerint véve, az új vallások értelmüket vesztették. Már nem szolgálták azt az eredeti célt, hogy a valódi világot írja le az embereknek érthető jelképekkel. Egy fiktív világ leírásának más jellegű előnyei vannak, például remekül alkalmas megfélemlítésre és félelem keltésre Isten haragjával és bosszújával szemben. A valódi Isten, a természet maga, az a törvényrendszer amiben élünk és ami mindent irányít, beleértve minket is. A matematika is egy ilyen törvény. A matematika törvényszerűségei ugyanúgy az univerzumunkhoz kötöttek, mint a gravitáció, a tér vagy az idő. Nem azt mondom hogy ilyen ne létezhetne "máshol" is, de az információ itt is tárolva van, persze nem tudatos tárolásról beszélek. A törvények egyébként véleményem szerint nem tekinthetők teljes értékű információnak, mert nem lettek kódolva egy kódrendszer szerint, hanem egyszerűen vannak, olyan okból amit valóban egyikünk se tud megmondani. |
| | | | |
| | | | | | 110. cellux | 2003. november 14. 10:18 |
| | | | | | | 1. szint: két alma, négy alma
2. szint: négy alma KÉTSZER ANNYI, mint két alma
a 2. szint metaszint.
a kétszer-annyiság fogalma már nem egyetlen dologhoz kapcsolódik, hanem dolgok között fennálló kapcsolathoz
aztán lehet, hogy van 3. szint is. sőt.
|
| | | | |
| | | | | | 109. Ivy I | 2003. november 13. 19:12 |
| | | | | | | Javítás:
Strange attractor :o)
cellux:
A galvánelemre nyugodtam mondhatjuk hogy felfedezés, mert Galvani a békacomb működő modelljéről vette, és különben is ismerték már őseink a sumérok, és az egyiptomiak is :o)
|
| | | | |
| | | | | | 108. Ivy I | 2003. november 13. 19:08 |
| | | | | | | toma:
A két alma meg négy alma nem matematika, de még csak nem is számtan! :o) (Számtan pl. a prímszámokkal foglakozó tételek, ilyesmi...) Itt egy létező osztály egyedeit számlálod meg, de ez nem matematika.
A metametika címén én az olyanokra gondoltam, mint pl. a pi, vagy a természetes alapú logaritmus alapja (e). Persze a pi-re mondhatod, hogy az feltételezi a síkot vagy a teret, és ez igaz is, de a sík vagy tér a maga elvont lényegiségében abszolúte nem feltételezi az anyagot.
Mit gondoltok, ha pl. egy szuperszámítógép begyűjtené a szelek vagy a tengeráramlások összes mérhető adatát, azután ezeket a fázistéranalízisnél használt transzformációk segítségével mondjuk leképeznénk egy 3D-s koordinátarendszerbe, és grafikusan kiíratnánk ezeknek a látszólag kaotikus jelenségeknek az attraktorát (strane attractor=különös vonzó), milyen alakú lenne? Szerintem Isten alakja lenne :o)
(Ja, mielőtt valaki beleköt a "tudományos" értekezésembe, megmondom: matematikus sem vagyok. A leírt eljárás az, amit a webszerverek törésekor a TCP ISN-spoofing-hoz használunk, tehát egy működő eljárás, nem kamuztam :o)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nahát, ezt a matek az embeti elme találmánya-e dolgot már feszegettem egyszer, de akkor nem talált visszhangra. Jaj de jó, hogy beszélünk róla :)) Hajrá, hallgatom a véleményeket.
Egyébként, HA létezik az emberi elmétől függetlenül, szerintem akkor is tárolva van Ivy, az anyagbaan. Abban pl, hogy létezik két alma meg négy alma, meg kétszer olyan hosszú folyó, meg jelenségek, amelyek valamilyen függvénnyel írhatók le (ha nem írjuk le őket vele, akkor is ott van benne a szabályszerűség). |
| | | | |
| | | | | | 106. cellux | 2003. november 13. 14:03 |
| | | | | | | Ehhez a témához kapcsolódik a kérdés, hogy vajon a tudomány fejlődése találmányok avagy felfedezések sorozata e.
Ha a felfedezés szót használjuk, akkor ezzel implikáljuk, hogy azelőtt is volt ott valami, amit felfedezünk.
Ha találmányról, akkor az olyasmire utal, hogy addig nem volt, de most már lett, mert valaki kitalálta.
Anyagi dolgok, természeti jelenségek (pl. egy új állatfaj) felfedezése esetén mondjuk elég nyilvánvaló, miről van szó, de egy új matematikai elmélet, vagy egy újfajta tömörítési algoritmus esetében már nem annyira egyértelmű a dolog. Olyankor mintha a semmiből lépne elő valami olyan, ami addig nem volt. Honnan jött?
|
| | | | |
| | | | | | 105. Ivy I | 2003. november 13. 10:30 |
| | | | | | | Brutus:
Végülis igazad van. Nem vagyok fizikus, de van egy képem a világról, amibe belefér a természetfeletti, mert aki a törvényeket alkotta, meg is tudja kerülni őket ha fontos. Én ebben hiszek.
Neked van egy másfajta világképed, amiben ugyanúgy hinned kell, mint nekem a sajátomban. Eszmét is cserélünk róla, azért van a topic, de valamit elcsesztem: olyan síkra tereltem az eszmecserét, amelyik végülis nem vezet sehova.
Hitem szerint Isten az általa teremtett világ nélkül is Az, aki, és felül áll keze munkáinak törvényein, de ezt semmiféle "tudományos" elven nem tudom, és nem is akarom bizonyítani.
Az egész keresztyén hit gyakorlatilag a természetfelettire épül, arra, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és aki Jézusban hisz nem hal meg, hanem átment a halálból az életre.
Itt vissza is kanyarodtam az eredeti témához :o) Továbbra sem hiszem, hogy ezt az alaptanítást fizikával, tudományosan kellene bizonyatani vagy cáfolni. Egy kicsit olyan lenne ez, mint a galvánelem felfedezésének idejében, hogy akkoriban egyes tudósok minden tételt galvánelemmel akartak igazolni, mintha a bölcsek kövét fedezték volna fel :o)) A tudomány ma is ilyen: veszi magának a bátorságot, hogy a természetfelettit, amely nem tartozik kompetenciájába, mepróbálja kizárni vagy bizonyítani (a másik oldalon :o)
Ez Isten hatásköre...
Végül: egy információ, amit nem tárolnak sehol, mégis van: a matematika :o) Ha nem volnának matematikusok, nem volna ember, nem volna anyag sem, a matematika szerintem akkor is az, ami. (Matematikus sem vagyok, felsőfokú tanintézetben csak 3 félévet foglalkoztam matematikával, azután szigorlat, és kész, pedig érdekelt...)
No, salom! |
| | | | |
| | | | | | 104. Brutus | 2003. november 12. 18:52 |
| | | | | | | | Necces a tudomány? A tudomány nem egy vallás amit egy ember rászabadít az emberiségre és vagy igaza van vagy nem. Tudósok milliói kutatják a világ törvényszerűségeit és rengetek hülye is van köztük akik tévednek. Ha egy elmélet nem állja meg a helyét, a tudós a hibás nem a "tudomány". |
| | | | |
| | | | | | 103. Brutus | 2003. november 12. 18:44 |
| | | | | | | Magam is olvastam a cikket, ettől függetlenül nem hinném hogy a fizika törvényein kívül lehetne helyezni a villámok keletkezését. Továbbá nem konkrét példákról akartam beszélni, hanem arról a folyamatról, hogy ami - egyelőre - nem megmagyarázható azt egyből egy túlvilági hatalommal hozzák összefüggésbe.
Te nem értetted meg amit én mondtam ezekszerint, ugyanis a válaszomban benne volt az, hogy igenis azt állítom, hogy információ nem létezik tárolás nélkül. Ha gondolod mondj egy olyan információt ami nincs sehogy se tárolva. |
| | | | |
| | | | | | 102. Ivy I | 2003. november 12. 18:28 |
| | | | | | | "Ugyanazt csinálják, mint régen amikor a villámokat magyarázták hasonló dolgokkal, csak már távolabbra kell menniük a misztikumokért."
:o)) Legalább magyarázták valamivel a villámokat, meg magyarázták a "tudósok" is, és mi a vége?: http://index.hu/tech/tudomany/vihar1008/
hát ez :o) Nem volt jó a példád, mert a villámokat a tudomány mai állása szerint nyugodtan küldheti Isten, ugyanis gőzük sincs a "tudósoknak" arról, hogy honnan jönnek :o) És beszélhatnénk még ugyanígy a gravitációról, a szélről (mai napig rejtély, akármilyen hihetetlen :o)
Nagyon necces ez a "tudomány" :o)
Egyébként még mindig nem értettél meg az információval kapcsolatban... Szerinted nem információ az információ, ha nem tároljuk? :o)
Ivy I
|
| | | | |
| | | | | | 101. Brutus | 2003. november 12. 13:13 |
| | | | | | | Ivy:
Az információt mindenképpen tárolni kell valamilyen módon, különben nem létezik információ. Anyagtól függetlenül létezhet információ persze, ha találsz valamilyen olyan közeget, amiben legalább két különböző jelet meg tudsz különböztetni akármilyen módon. Ekkor ezeknek a segítségével már lehet információt tárolni.
Egy fizikus szerintem jobban tudja, hogy mit gondol a többi fizikus a világról, mint valaki aki elolvasta egy eltévedt fizikus közembereknek szánt, rendkívül olvasmányos könyvét. Az ilyen nagy eszmékről, ősrobbanást teremtő istenekről, a genetika feketedobozáról, meg hasonló sületlenségekről író tudósok könyveit legtöbbször egyházhoz igen közelálló kiadók adják ki, ami már önmagában elég gyanús, a tudományhoz pedig semmi köze. Ezek a tudósok csupán azt csinálják, hogy elmennek egy olyan szintig ahová még a tudomány nem ért el és oda be tudják rakni az isteneiket és az eszméiket. Ugyanazt csinálják, mint régen amikor a villámokat magyarázták hasonló dolgokkal, csak már távolabbra kell menniük a misztikumokért. A többségük nem is gondolja komolyan amit ír, de ezúton könnyebben lehet pénzt és hírnevet szerezni, mint egy újabb száraz materiális elmélettel, ami pár szakmabelin kívül senkit sem érdekel. És ami a lényeg: bizonyítani egyik sem tudja amit állít. Ha tudná, az lenne a tudományosan elfogadott tény és senki nem problémázna.
Amúgy miért nem tudok új témakört nyitni? Matyúr óta csak bennfentesek tehetik? |
| | | | |
| | | | | | 100. cellux | 2003. november 12. 10:10 |
| | | | | | | ha a létezés fogalmát kizárólag a megnyilvánult dolgokra vonatkoztatjuk (az létezik, ami megnyilvánul), akkor nem hiba azt állítani, hogy az információ önmagában (megnyilvánulások nélkül) nem létezik.
a kettő együtt jár. az üresség nincs forma nélkül, a forma nincs üresség nélkül.
az információ, és az anyag, amiben testet ölt, ugyanannak a dolognak a két oldala.
(a buddhizmus amúgy hármas osztást használ: a világnak van megnyilvánulás-teste - nirmanakaya -, energia-teste - sambhogakaya -, és bölcsesség-teste - dharmakaya)
|
| | | | |
| | | | | | 99. Ivy I | 2003. november 11. 19:17 |
| | | | | | | Brutus:
Nem értettél meg igazán. A számítógép csak egy hülye hasonlat volt, a kérdésem pedig az, hogy szerinted szüksége van-e az információnak anyagra? Szerintem nincs. (Vagy kérdezzem így: van-e információ anyag nélkül? Szerintem van, mert semmi köze hozzá. )
Az meg, hogy a bátyád barátainak anyaghalmaz az univerzum, csak azt bizonyítja, hogy ők nincsenek a "nagy hányad"-ban :o)
Gén:
Próbálj meg kicsit jobban elvonatkoztatni attól a hülye számítógéptől :o)
Vagyis: Mondjuk-e a BSA-nak: "Ez csak egy CD, de nem futtatom ami rajta van, úgyhogy nincs is :o)
Na, szívok egyet! :o) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A számítógépet metaforaként kellene használni, nem analógiaként.
Ivy_I:
"Ha én most egyik programomat asztráltest CD-be égetem, akkor az program vagy nem?"
Ezzel már feltételezed, hogy a programod behatárolható és meghatározható. Mi van, ha a programodban utalások vannak pld. gyerekkori biciklizésre, akkor a biciklizésdrájvereket meg az emlékadatbázisokat is mellékelni kell, nemdebár?
"Odaadom, és te a megfelelő vason bármikor futtathatod ;o))"
A program futtatásához ugyanolyan fizikai tulajdonságokkal rendelkezö vas lenne szükséges. Te sem tudnál a százvalahány kilóddal egy balett-táncolós programot lefuttatni :) A programod minden vaskövetelményét összeadva végül csak egy megfelelö vas lenne a futtatására: te. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A tudatot a saját közege is meghatározza. |
| | | | |
| | | | | | 96. Brutus | 2003. november 8. 04:23 |
| | | | | | | | Jó értem már mit értesz "asztráltest CD" alatt. Bár az emberi agyra, a felépítéséből következően nem lehet csak úgy telepíteni "szoftvereket", ugyanis a felépítése adja a szoftvert és nem a "ráírt kódok". Tudatot viszont véleményem szerint lehet teremteni, ha létrehozunk egy tudatalkotásra megfelelőképp bonyolult közeget. Viszont a létrehozott közegbe ha beleépítenénk valamilyen módon a lemásolt tudatot, akkor az semmiképp se lenne ugyanaz a tudat mint akiről lemásoltuk, bár ugyanúgy viselkedne adott szituációkra és a gondolatai is ugyanolyanok lennének egész addig amíg az eredeti és a másolt tudatot ért ingerek teljesen megegyeznek. |
| | | | |
| | | | | | 95. Brutus | 2003. november 8. 04:02 |
| | | | | | | Nem hasonlítanám össze a számítógépeket az emberi aggyal, mivel egész másképp alakulnak ki és egész másképp is működnek. Ha a számítógép kikapcsolásával összeomlana a merevlemez, természetesen a szoftver is megszünne létezni...(Asztráltest CD? ezt magyarázd meg kicsit konkrétabban légyszíves).
A bátyám elméleti fizikus és az általa megkérdezett magyar és külföldi fizikusok nagy hányada számára az univerzumunk egy anyagtömeget testesít meg és nem egy "hatalmas eszmét, gondolatot a maga _fizikai_ értelmében".
Az anyagra magára viszont valóban másképp tekintenek mint az átlag emberek, de ebbe nem mennék bele mert nem vagyok fizikus és nem tudnám érthetően elmagyarázni...(spirituális elméletekhez még csak közelálló dolgokra sem kell gondolni). |
| | | | |
| | | | | | 94. Ivy I | 2003. november 7. 20:15 |
| | | | | | | Brutus:
Most próbálok a zenmesterek által alkalmazott rádöbbentős technológiával, bár ez ahhoz túl logikus:o)))
Szerinted van-e szoftver számítógép nélkül? Létezik-e a szoftver, amikor éppen nem futtatja a számítógép? (továbbiakban: vas) Szerinted akkor a szoftver nem bír önálló léttel, amikor éppen nem fut? Pedig akkor is tartalmazza a _gondolatot_, azt az információt, amiben benne rejlik a felsőbb értelem. A programozó értelme, gondololata, alkotó munkája.
Most helyettesítsük be a vasat az aggyal, a szoftvert a lélekkel, bár az analógia azért sántít, mind minden ilyen.
Ha én most egyik programomat asztráltest CD-be égetem, akkor az program vagy nem? Odaadom, és te a megfelelő vason bármikor futtathatod ;o))
Mi a véleményed? Érdekel...
Annyit még, hogy a mai fizikusok egy nagy hányada számára az Univerzum már nem egy anyagtömeget testesít meg, hanem egy hatalmas eszmét, gondolatot a maga _fizikai_ értelmében. (Én ezt Gritchka Bogdanovtól hallottam, de sokak által elfogadott álláspont a jelenlegi kvantumfizikai ismeretek alapján.)
|
| | | | |
| | | | | | 93. cellux | 2003. november 7. 13:18 |
| | | | | | | (szerintem is vágja a csávó nagyon, de még ha nem úgy van, akkor is érdemes odafigyelni, hol akad be :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
Asszem engem nem korlátoz le annyira az ésszerüség, mint amennyire hiszed rólam. De mivel ez egy másokkal közös közeg, ezért nem mondok le róla. Tudok már más közegekben is létezni, mindet összeegyeztetve. Erre mondtam a transzlogika-példát, mint elfogadott irracionálisat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [Cellux: (Önlebontó rendszerek márpedig nincsenek.) Persze, hogy lehet előidézője, csak aztán fenntartható igazolója nem lehet. Előidézheti az alapvetőben a változást, mert a képzet és az alapvető - egy. De most itt nem a mi témánkról van szó, hanem kifejezetten erről a Nagel-cikkről. Csak annyit akartam mondani, hogy a cikket elolvasva én úgy érzem, hogy egy picit túlságosan ragaszkodik a transzcendenciának az ésszerűségben megjelenő igazoltságához, ahelyett, hogy csak a lemondásig engedné a következtetést.]
Gén, én értem, mit mondasz. Mintha valahogy úgy képzelnéd el az embert, mint egy amőbát a lehetséges tudatállapotok végtelen dimenziós terében, aminek önmagán kívül minden irány egyaránt külső. Szép is ez a kép, sokmindenre jó, de most én valami olyasmiről beszélek, amire nem jó. "Ahol vagy" -- ez alatt akkor itt azt az ésszerűséget értjük ugye, amiben megjelenik a Nagel-cikk gondolatisága. Jó. A Nagel-cikk ebben a gondlati-fogalmi közegben próbál rámutatni az adott gondolati-fogalmi közeg korlátaira. Remek. Még arra is utal a cikk végén ugyanebben a közegben, hogy jó lenne egy olyan fogalmiság, ami bővebb ennél, és alkalmas lehet olyan dolgok közössé, "objektívebbé" tételére, amire ez nem. Jó. Nagyon jó. De mi ugye azt is tudjuk, hogy egy általánosabb, szélesebb, alapvetőbb, mélyebb szintje is van az emberi létmegélésnek, mint ez az illető jelen gondolati-fogalmi közeg. Ez a mélyebb, általánosabb közeg az, amiben megjelenik, aminek képzete ez a gondolatiság, és aminek képzete lehet egy másfajta fogalmiság is, ami alkalmas lehet olyan dolgok "objektívebb" fogalmi megragadására, amikre ez a jelen gondolatiság nem alkalmas. És a közös ős, ez a mélyebb, általánosabb közeg nem egyszerűen csak "kívül" van a jelen emberen, hanem ennek az embernek egy mélyebb, általánosabb aspektusa. Namost. Ha a jelen gondolatiságban megjelennek saját korlátai, az nagyon szép, de ha ebből a belső igazoltságból motiválva próbálja "bővíteni" a gondolatiságot és fogalmiságot, akkor ezzel nagyon erősen beszűkíti saját bővítési lehetőségeit, hiszen nem tudhat olyan új közeget létrehozni, ami nem a szűkebb, eredeti közeg szerint van értelmezve. Egy bizonyos közegben való igazoltság ugyanis csak olyasvalamire vonatkozhat, ami értelmezve is lehet az illető közegben. Gén, az csak egy illúzió, hogy te a megszokott ésszerűségből idulsz ki, vagy annak belső valósága által vagy mozgatva, mikor bővíted azt. Ez olyan, mint ha a kéz azt gondolná, hogy ő növesztette magának az ujjakat. Nem ő növesztette, hanem a szervezet, ahogy a szervezet növeszti a kezet is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem tudom Siphersh hogy gondolta, de nekem ilyen lufieloldozás-elengedésként jött le a mondanivalója, vagy anyag feloldódik egy közegben, vagy valamit elengedsz egy szakadék fölött. De nem ilyenekre gondoltam, hanem esetleg csak annyiban oldásra, hogy a szilárd struktúrákat merevségét kioldani, és közöttük helyet csinálni újaknak, illeszkedöknek. |
| | | | |
| | | | | | 89. cellux | 2003. november 6. 12:29 |
| | | | | | | (Szerintem nagyon is oldásról van szó.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
Ebben Celluxhoz hasonló a véleményem. Csak onnan tudsz kiindulni, ahol vagy, és csak azt tudod elhatározni, hogy továbblépsz, de abban nem tudhatsz gondolkodni, hogy ott majd mi lesz. Ahol most vagy, ott többé-kevésbé mindig is megmaradsz, csak pluszban hozzájönnek az új dolgok, de utána ezeket is be tudod illeszteni a jelenlegi világképedbe.
Tehát nem feloldásról, elengedésröl van itt szó, hanem inkább egy transzlogika-szerü egyszerre-elfogadásról. |
| | | | |
| | | | | | 87. cellux | 2003. november 6. 08:57 |
| | | | | | | "Én még mindig azt hiszem, hogy az önmeghaladás belsőként megjelenő szükségessége soha nem lehet valódi, fenntartható alapja a valódi önmeghaladásnak."
Alapja nyilván nem lehet (hiszen az alap abban van, ahová az önmeghaladás révén jutunk), viszont egyfajta előidézője igen. Ha a gondolkodás révén megsejtjük (belátjuk?), hogy a felébredés lehetősége adott, akkor van esélyünk rá, hogy meg is történik, egyébként viszont nincs, mert a fogalmi rendszereink automatikusan blokkolni fogják a megnyílás lehetőségeit.
Más szavakkal: az Isten addig nem tud segíteni rajtunk, amíg mi be nem engedjük (szabad akarat).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én+te+ö=gén, (egy copy/paste-tel sikerült kiderítenem, hogy rövid 'ö' van a nevedben), elolvastam Thomas Nagel "What is it like to be a bat?" című szösszenetét. Amit a végén ír, az Hermann Hesse Üveggyöngyjátékára emlékeztet, illetve a következő írás egy üzenetére: http://www.erowid.org/plants/mushrooms/mushrooms_article3.shtml (konkrétan arra a szakaszra gondolok, ami úgy kezdődik, hogy "The work of Stanislav Grof, particularly...".
Én azt hiszem, hogy itt, ebben a topikban most egyáltalán nem arról van szó, mint Nagel írásában. Az a vonalvezetés ott érhetne véget, ahol az ésszerűség alázattal aláveti magát a misztikus létmegélés valóságának, ez itt pedig éppen hogy ott kezdődik, ebben a kontextusban nyer értelmet. Persze ez csak az érem két oldala; de mégis, én nem tudom elképzelni, hogy milyen progresszív lehetőségek rejlenek a Nagel által felvázolt megközelítésben. Én úgy érzem, hogy az ésszerűséghez való ragaszkodást olyan erősen posztulálja, hogy a korlátok felrajzolásán túl ezen a vonalon senki nem érhet el valódi eredményeket. Ha a megszokott ésszerűség rendszerén belül jelenik meg a korlátoltság állításának érvényessége, és így a transzcendens (a megszokott észerűség vázát adó fogalmiság vonatkozási körén túlmutató) vonatkozású fogalmiság felépítésének igazoltsága, akkor az esetleges eredmény éppen annak a közegnek a meghaladását követeli meg, amiben saját jogosultsága megjelenik. Én még mindig azt hiszem, hogy az önmeghaladás belsőként megjelenő szükségessége soha nem lehet valódi, fenntartható alapja a valódi önmeghaladásnak. Az ilyen megalapozottság visszakunkorítja az önmeghaladást az illető közegbe, és létrehozza a külsőnek tekintett belső dolog archetipikus önértelmezettségét. Hogy egy nagyon jól érthető analógiával éljek az enteogén élmények jelenségtanából: soha nem lehet feloldani, elengedni egy gondolatiságot, ha ennek az elengedésnek a motivációja csökönyösen az illető gondolatiságban nyer igazoltságot, érvényességet. |
| | | | |
| | | | | | 85. Brutus | 2003. november 5. 22:34 |
| | | | | | | | Sajnos nem ismerem a tudat e módon történő 3 részre osztását, ezért nem tudom megmondani. Öntudatra semmiképpen, mert az öntudat véleményem szerint csak társas életet élő és valamilyen jellegű kommunikációt alkalmazó élőlényekben alakulhat ki, ahol az egyedek ismerik egymást, ami semmiképp sem jellemző az első tudatos élőlényekre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Brutus:
Az élölény esetében melyik tudatra utalsz? Primer, reflektív, vagy ön- ? |
| | | | |
| | | | | | 83. Brutus | 2003. november 5. 21:34 |
| | | | | | | Psylo'Child:
Én meggyőzni, megtéríteni senkit nem akarok, ilyesmiről szó sincs. Mégis a vita, az eszmecsere sokat segít a saját véleményem formálásában és ezért szeretem megosztani másokkal amit gondolok.
Életemben nem olvastam se Kant, se Nietczhe, se Heidegger, se Platon, sem egyéb filozófus által írt könyvet. A világról alkotott képemet én magam raktam össze apró - nem filozófiai jellegű -tudás töredékekből, puszta elmélkedéssel és öncélú gondolkodással. Olyan embert, aki az én világnézetemet vallja nem ismerek, noha igen valószínűnek tartom, hogy vannak szép számmal. Én erre a következtetésre jutottam, más másra, mindenkinek szíve joga azt gondolni amit akar, de ugyanakkor az egészen biztos hogy a világunkra vonatkozó valóság és igazság csak egy van és az nem függ egy ember gondolatától sem. Azt eldönteni, hogy kinek is van igaza a világ valódi szerkezetét illetően, se nekem, se másnak, se lehetősége, se joga nincsen. Egyetértek azzal, hogy mindenkinek magának kell levonnia a következtetéseket a beérkező információáradatból, ugyanakkor bizonyítékok cáfolását csak ellenbizonyíték birtokában látom megalapozottnak.
Siphersh:
Kategorikus különbség nincsen tudattalan és tudatos között, maximum annyi, hogy a tudat feltétele a központi idegrendszer, ugyanakkor nem minden központi idegrendszerrel rendelkező élőlénynek van tudata. Természetesen nem húzható egy éles határvonal tudatos és tudattalan közt, az átmenet folyamatos. A kezdetleges tudat megjelenése szerintem a gerincesek később kialakult csoportjaihoz köthető. Annak az eldöntése, hogy melyik élőlény rendelkezik tudattal és melyik nem, azért nagyon fontos kérdés szerintem, mert nem helyénvaló tudattalan élőlények érdekét szolgálni tudattal rendelkezők ellenében, de még nagyobb vétek kárt okozni tudattalannak vélt de mégis tudatos élőlényeknek. Persze mindez csak akkor igaz, ha nem akarunk másnak rosszat. Egy tudattalan élőlénynek annyiban lehet rosszat tenni, mint egy darab kőnek. Őt nem fogja érdekelni. De ha ez a darab kő egy gyönyörű szobor, akkor mégis érdemes elgondolkodni, hogy összetörjük-e vagy sem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ...kezeimet dörzsölve várom, hogy mikor juttok el a zombikhoz meg Nagel denevérjéhez :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Psylo'Child, nyilván igazad van. Ezzel, amit most mondasz abban az irányban beszélsz, amilyen irányban van az, amiről szól itt minden; a keresztény miszticismustól a kabbalán át a zen-ig; és ami olyan naturáisan meg tud jelenni egy enteogén élményben. De könnyű felismerni, hogy mi a helyzet; a komoly kérdés az, hogy mit kezdünk vele. Újszülöttnek lenni csak a kezdet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Brutus, én azt a kérdést tettem fel, hogy mi a kategorikus különbség. Világos, hogy az anyag szerkezetén múlik, hogy mondhatjuk-e, hogy megélés történik-e, vagy sem, de a kérdés az, hogy mi alapján mondjuk, hogy az élő ember számára van valamiféle megélése a dolgoknak, a modern-nyugati fogalmiság szerint "nem élő" dolgokban viszont nincsen. Hol a kategorikus különbség? |
| | | | |
| | | | | | 79. cellux | 2003. november 5. 20:36 |
| | | | | | | Gondolhatnál az emberiségre úgy, mint micéliumszövedékre. A szellemóriások nem mások, mint gombatestek, akik a kollektív tudat éppen aktuális állapotát külső formákban megnyilvánítják.
A közös tudaton, a történelmünkön mindenki osztozik. És micéliumháló nélkül gombatestek sincsenek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tudjatok, hogy mi a nagy baj?
Hogy azokat a filozofiai nezetek, melyek itt elhangoznak, valamilyen, mar lefektetett, kitalalt rendszereken alapszanak es ezeket mar annyiszor utkoztettek es kifacsartak es egymilliardfelekeppen alatamasztottak, megcafoltak es megis. Nincsen olyan egzakt modon kifejtett nezet, ami nem csak onmagaban, a sajat kis univerzumaban igaz. De ez nem is baj, hiszen eppen ez a lenyeg: nincsen altalanos igazsag. Mindenkinek a sajat igazsagat kell(ene) meglelnie. Mert mivel mindannyian masok vagyunk, kulonbozunk egymastol, masmilyenk lesznek a tapasztalasaink is, persze kozos pontokat, konszenzust mindig erdemes keresni. Az igazsag nem olyan, mint a guttman gatya, hogy mindenre ra lehet huzni.
Szerintem a filozofiakat egyaltalan nem szabad elfogadni csak vegiggondolni, hogy az illeto miert gondolta ugy, ahogy. Es egyreszrol szerintem az is kar, hogy egyaltalan vannak kinyilatkoztatasok. Hogy miert? Mert a legtobb embert eltantoritjak attol, hogy a sajat fizikai illetve metafizikai tapasztalasaira hagyatkozzon. Termeszetesen ezek nagyon ertekes dolgok, Kant, Nietczhe, Heidegger, Platon stb, stb... de szerintem csak ugy volna erdemes olvasni oket, mint egy regenyt. Nem szabad olvasas altal elfogadni oket. Azt kell meglatni, hogy azert jo, hogy ilyen emberek eltek, mert azzal a peldaval szolgalnak, hogy nosza, tapasztaljunk meg mindent magunk, amit csak lehet. Tehat szerintem utkoztetni ezeket a nezeteket vegelathatatlan es felesleges dolog talan csak annyi haszna van, hogy megismerjuk azt, hogy ki hogyan fogja fel a korulotte levo dolgokat, mas nem sok. En ugysem fogok hinni senkinek, csak mert mondja! Sokkal inkabb orulok, ha valaki arra hivja fel a figyelmemet, hogy mire erdemes esetleg figyelni tapasztalasaim soran, de meg ezt sem tartom fontosnak, mert befolyasolja a tapasztalataim tisztasagat es eredetiseget. Szerintem felejtsetek el mindent, toroljetek ki minden mas filozofiabol osszeollozott tudast es inkabb figyeljetek sajat tapasztalataitokra mind fizikai mind metafizikai voltukban. Legyunk olyanok, mint egy ujszulott!!! Ez a legjobb, amit tehetunk!
Psylo'Child az empirikus idealista |
| | | | |
| | | | | | 76. Brutus | 2003. november 5. 19:35 |
| | | | | | | A tudatosság kulcsa az anyag által felépített szerkezetben rejlik és nem az anyagban magában, hiszen az emberi test molekulái szinte maradéktalanul kicserélődnek a születéstől a halálig, a tudat mégis ugyanaz marad. A kannibálok is tévedtek amikor az ellenséges harcosok agyának elfogyasztásától saját értelmük kibővülését és az idegen harcos előnyös tulajdonságainak rájuk való átszállását várták.
A megélt és nem megélt dolgokat az agyunk nem tudja megkülönböztetni, mind a kettőt ugyanolyan módszerekkel tárolja, annak az eldöntése hogy melyik valóságos és melyik nem, a tudat feladata. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tényleg szépeket írsz, Brutus. Én azon töprengtem el a hozzászólásodat olvasva, hogy milyen kategorikus alapon nevezzük megélt dolognak az emberi tudatosságban megjelenő dolgokat. Miért ne lehetne a megéltség kategóriáját kibővíteni? A halála után lebomlott, és az univerzum anyagába visszakeveredett emberi test, vagyis maga az univerzum, vagy annak egy része is lehet megélő, nem? Vagy "tekinthető megélőnek"... Hol a kategorikus határ? Te mit gondolsz erről? |
| | | | |
| | | | | | 74. cellux | 2003. november 5. 11:01 |
| | | | | | | Ezt a fajta megvilágosodott "materializmust" nagyon kedvelem.
|
| | | | |
| | | | | | 73. Brutus | 2003. november 5. 08:35 |
| | | | | | | Nem úgy kezelem a halhaltatlan emberi lelket, mint a loch ness-i szörnyet, ugyanis meggyőződésem hogy nem létezik, hogy a tudat anyaghoz kötött és az anyagi rendszer felbomlásával megszünik létezni. Ezt csupán azért nem szeretem így nyiltan állítani, mert azt senki nem mondhatja el magáról - így én se - hogy teljesen ismeri az őt körülvevő világot és mindent tud róla. Persze hallottam már tudattól független emberi lélekről is, de annak a fennmaradása halálom után csupán annyit jelent nekem mint az hogy a testemet valaha alkotó molekulák nem semmisülnek meg, hanem tovább léteznek más helyen, más szerkezetekben. Én magam, a tudatom, ettől nem leszek halhatatlan. Ettől függetlenül ennek a létezését is kizártnak tartom, nem részletezett okokból kifolyólag.
Isten a természet maga, mint ahogy azt Luther Márton is mondotta volt, ezért a létéről vitatkozni valóban fölösleges. A megszemélyesítése ősi vallásokból ered, és értelme az, hogy az egyszerű emberek számára is felfogható legyen az a hatalmas törvény rendszer, amiben élünk, ami irányít minket és aminek részei vagyunk mi magunk is. Pontosan válaszolva a kérdésedre, az univerzum egy a mindenséggel, és ennek szerves része az ember. Ugyanakkor az embernek nincs több szerepe az univerzumban, mint pl egy marék homoknak két naprendszerrel arrébb, még ha nagyobb változásokat képes is előidézni összetett szerkezete miatt. De mind a kettő ugyanúgy az univerzumunk fizikai törvényei szerint reagál az őt ért hatásokra és a törvények alól se a homok se az ember nem tud kibújni, mivel az emberben semmi nincs ami a homokban ne lenne, csupán a szerkezete más. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A halhatatlan emberi lélek nem olyan, mint a loch ness-i szörny, hogy vagy létezik, vagy nem, de nem tudhatjuk biztosra. A halhatatlan lélek egy bizonyos szemléletiség bizonyos eleme: nem az a kérdés, hogy létezik-e vagy sem, hanem az a kérdés, hogy mi köze az emberhez, és mi köze a mindenséghez. Ha beszélünk róla, akkor egy olyan fogalmiságot használunk, amiben van valamilyen jelentése, és ennyiben létezik. Ilyen spirituális dolgokról nem lehet természettudományos szemléletiségben beszélni, mert ha például azt állítom, hogy létezik halhatatlan emberi lélek, akkor ez nem egy olyan állítás, aminek a valósságát természettudományos eszközökkel igazolni, vagy cáfolni lehet. Ez nyelvi kérdés. Egyszerűen arról van szó, hogy ez a "van" nem az a "van", mint a loch-ness-i szörny esetében. Ennek a nyelvhasználati disszonanciának lehet betudható, mikor emberek azon vitatkoznak, hogy van-e Isten, meg hasonlókról... Szomorú dolog.
No, de ne filozófiáljak, mert itt nem ez a lényeg. Ez csak úgy kibuggyant.
Szóval, nem-lét alatt egyszerűen csak a nem-létet érted. Értem. Itt most mindenség és univerzum alatt ugyanazt értettem. Azért nem fogalmaztam egzaktabb módon, hogy szabadon tudj válaszolni a kérdésemre.
Egyébként lehetségesnek tartom, hogy potenciálisan egy kicsit túl görcsösen kezeled ezt a kérdést. Ha van egy kompakt és egzakt képed a születés és halál témájáról, akkor vagy maradj meg ennél, és ne kérdőjelezd meg, ne próbáld meg többé tenni, mint ami; vagy pedig add fel a szemléletiséget, és éld meg a dolgot teljes szemléleti szabadságban, a teljesség és a kompaktság igénye nélkül, de így az inkonzisztensség veszélyétől mentesen. Sok szenvedést ígér csak az, mikor egy szemléletetnek megpróbálsz megfeleltetni valamit, ami nem a szemlélet keretein belül van értelmezve. El lehet kezdeni gyúrni-csavarni, toldozni-foldozni, és a végén már kifejezetten erőlködni kell, hogy megőrizd a szemlélet belső önmegfelelésébe vetett hitedet, és magadnak is hazudni kell, hogy ne essen szét az egész.
Konkrétan arra gondolok, mikor például azt írod, hogy "a tudat szempontjából a nem-lét viszont semmiben nem különbözik egy, a valóságban átélt időegységtől, amiről az agyunk már semmilyen emléket - tudatalattit se - nem tárol". A tudat szempontjából való nem-létet azonosítod egy olyan dologgal, amit az agy léte mellet értelmezel. Nem tekinthető értelmezettnek az a fogalom, amit az agy bizonyos állapota szerint értelmezel, de kifejezetten az agy nem-léte melletti valóságtartalomra vonatkoztatsz. Tudom én, hogy ezzel csak ráközelíteni próbáltál a dologra, és nem meghatározni azt, de az ilyen önfarkába harapó ráközelítésekből lesznek az önértelmező fogalomhasználatok, és az önértelmező fogalomhasználatokból lesznek a csúnya szemléleti görcsök és rögzültségek. Én azt mondom neked, hogy ne vedd túl komolyan a saját elképzeléseidet. De nem akarok zsákbamacskát árulni: én mindezt nem azért írom, mert azt hiszem, hogy ismerlek, és most jól megmentelek, hanem mert kíváncsi vagyok a válaszodra. Kiváncsi vagyok, hogy mennyi "mit értesz ... alatt", és mennyi "nem tudom, pontosan mire gondolsz..." lesz benne. :) |
| | | | |
| | | | | | 71. Brutus | 2003. november 5. 00:03 |
| | | | | | | A nem-lét érzésére nem mint megtapasztalható, tudattal felfogható dologra gondoltam, hanem arra a tudattalan állapotra, ami az egyén tudatának kialakulása előtti időre tehető. Tulajdonképpen az érzés szó használata helytelen volt.
Mégis, a jelenleg létező tudatom kínál néminemű viszonyítási alapot a nem-lét felfogásához.
A tudat szempontjából a nem-lét viszont semmiben nem különbözik egy, a valóságban átélt időegységtől, amiről az agyunk már semmilyen emléket - tudatalattit se - nem tárol.
Az anyagi testtől függetlenül létező lélek létezését kizárni nem tudom, de valószínűtlennek tartom és elég sok minden szól ellene.
Mit értesz univerzum és mit mindeség alatt?(ezek szinonímák, de sejtem mire gondolsz) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Brutus, heló, és remek. Nagyon szépen és tisztán fogalamzol.
Mire gondolsz, mikor a nem-lét érzését említed? Ha nincsen ember, akkor ki éli meg az ember nem-létét? Ki a szubjektum? Talán az univerzum, és az ember egy a mindenséggel? Vagy az ember éli meg? Mert ha az ember, vagy annak egy aspektusa éli meg, akkor itt te a halhatatlan lélekről beszélsz, nem? Persze ha a halhatatlan lélek nem más, mint a mindenség egy potenciális aspektusa, akkor a két megközelítés egy és ugyanaz. Na ja. De nem mondom, hanem kérdezem. Hm? |
| | | | |
| | | | | | 69. Brutus | 2003. november 4. 21:34 |
| | | | | | | Véleményem szerint a tudat(lélek) nem más mint az idegsejtjeink bizonyos csoportja által létrehozott jelenség, aminek feladata az embernek nevezett hatalmas sejthalmaz életében felmerülő fontosabb döntések meghozatala, illetve nagyvonalú irányítása. Nagyvonalú, mert pl amikor megmozdítjuk a kezünket, fogalmunk sincs arról hogy pontosan melyik izmainkba milyen impulzust küldünk, az agyunk elvégzi helyettünk ezt a feladatot. A tudat létezésének evolúciós előnyei tehát ugyanolyan jellegűek mint pl egy tábornok előnyei egy hadseregben. Egyéb bizonyítékok a tudat(lélek) materiális eredetére, hogy a tudat minden egyes alkotóelemét, minden egyes érzést lehet befolyásolni materiális eszközökkel - idegrendszerre ható molekulákkal, fizikai behatással - ami eleve kizárhatóvá teszi a tiszta emberi tudat megmaradását az - anyagi - idegrendszer összeomlása után. Az élet éppen ezért szerintem egyszeri és megismételhetetlen és a halál után ugyanolyan állapot következik mint születés előtt. Ezt az érzést mindenkinek ismernie kell. Ez a nem-lét érzése.
Nem tudom továbbá hogy egy emberi gondolat hogyan lehetne befolyással arra ,hogy halál után mi történik a tudattal(lélekkel), amikor maga a hit és a túlvilágra vonatkozó gondolatok egyértelműen materiális jellegűek és különböző materiális módszerekkel (pl agymosás különböző formái, amnézia stb) eltüntethetőek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | köszönöm. : )
tegnap egy pár óráig megszálltak a gondolatok, és írtam egy kicsit magamnak a témáról, nehogy elfelejtsem "józanon".
ajánlom a módszert mindenkinek. : ) |
| | | | |
| | | | | | 67. _ID | 2003. november 4. 17:36 |
| | | | | | | Teljes egyetértésemet fejezem ki Cauldfield írásával kapcsolatban.
Jól mondod. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sevil: mindenki olyan helyen, amilyet itt megteremtett magának a képzeletében. Akik semmiféle dolgot nem képzelnek el, tehát a halált megsemmisülésnek tekintik, hosszú ideig fel sem fogják, hogy meghaltak, mert annyira kötődnek ehhez a világhoz. De aztán ők is rájönnek, hogy a halál az igazi születés, és a születés az igazi halál :-) Ha emellett tudatos emberek, talán ők bizonyos fokig jobban is járnak, mert semmiféle elvárásuk (vagy még rosszabb belénevelt hitvilágok) nem korlátozzák a Végtelen megismerésében. Mert az életnek csak egy dolog lehetetlen: nem élnie :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szeretnétek rájönni hogy kb mi lehet a halál után?
az a gond, hogy bármire is gondol az ember, az kötődik valami evilági tapasztalásához, meg itt van ez a fránya idő, meg tér dolog is, meg satöbbi satöbbi, és valószínűleg az ami jönni fog az teljesen más lesz.
ennélfogva ne lehet most itt nekünk semmihez sem hasónlítani.
nagyon kötöttek vagyunk.
még ha úgyérzed nem is, egészében véve az vagy nagyon.
így nem marad más dolog, csak az, hogy higgy az ismeretlenben.
ne akard magad nyugtatni, meg megvédeni attól ami jöhet majd, hanem ezeket levetkőzve legyél képes hinni abban, amit nem tudhatsz meg, mert más.teljesen más.
amikor eljutsz odáig, hogy nem építesz magadban fel semmit, nem rendszerezel, csak vagy és érzel, hiszel, akkor jön az, ahol majd ha leszel nem fogsz tudni visszagondolni arra mit hittél evilági létedben, mert soha nem is volt ilyen.
képzeld el az elképzelhetetlent. azaz csak azt, hogy létezik. : ) |
| | | | |
| | | | | | 64. Sevil | 2003. november 2. 20:06 |
| | | | | | | | A hitetlenek, szkeptikusok, materialisták hol ébrednek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Aki a mennyben-pokolban hitt, oda kerül... Aki a Nirvánában, az pedig oda... Aki az Örök Vadászmezőkben, az pedig ott ébred... Aztán mindenki rájön, hogy a Létezés végtelen. És mindenki indul tovább, új kalandokra :-) Ki amilyen tudatosságot szedett össze, úgy válogathat... |
| | | | |
| | | | | | 62. _ID | 2003. november 1. 18:51 |
| | | | | | | Elnézést kérek. Sosem voltam jó nyelvtanból.
Ivy I! Én még csak el se olvastam ezt az egész Nyolcas Út dolgot.(bár igyekszem minél hamarabb kibővíteni tudásomat a buddhizmussal kapcsolatban)
Én abban hiszek, hogy mindenkinek más példázatra van szüksége ahhoz, hogy elhiggye azt amiről meg akarjuk győzni. A biblia elolvasása mindenkiben más gondolatokat gerjeszt. És ha belegondolunk, annyi vallás van. Lehet, hogy nekem a buddhizmus az igazi, de ettől még másnak lehet, hogy a kereszténység az amiben megtalálja a békéjét. Ez van. Lehet, hogy mikor meghal a testünk mindannyiunk ráébred, hogy mi a helyzet. Ki tudja?
A fontos az abban higgyél ami neked jó, elhiszed és békét érzel ha azt hiheted. Legyél rugalmas, higgy a hihetetlenben, mert tudománnyal fogják bizonygatni, hogy nincs igazad. De sose add fel az elveid, akkor elveszel.
Örülök ennek a témának, kellemes a vallásról társalogni. Bár ma azthiszem inkább csak békét kívánok azoknak a jó embereknek, akik már elhunytak.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [A és B játékos egyenlőre áll az első kör végén. = az eredmény
pl. 1-1
Azt is lehet, hogy: A és B játékos egyelőre áll az az első kör végén. = még csak állnak az első kör végén, nem kezdték meg a másodikat ;)]
Bocs, hogy összeoffoltam, halálom után nagyobb kohézióban leszek magammal és így a topikkal is :) |
| | | | |
| | | | | | 60. homen | 2003. október 29. 03:58 |
| | | | | | | | [mit jelent az egyenlőre?] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | [Nem kötözködni akarok _ID, de azt a szép magyar szót úgy írják: egyelőre. Az egyenlőre mást jelent.] |
| | | | |
| | | | | | 58. Ivy I | 2003. október 28. 19:46 |
| | | | | | | btoma:
Nem bonyolultságos az Írás, csak kell hozzája a KULCS! :o) Ez pedig egy személy, Jézus Krisztus.
"Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;" (Ján. 5,39.)
Az írás Jézusról szól, és ahhoz hogy az Írást megismerd, Jézust kell megismerned. Olvasd az evangéliumokat, mondjuk kezdd Lukácscsal... Ha tudod ki a Názáreti Jézus, akkor érted a többit is :o)
_ID:
Nem elég elméleti a sík? :o)) Még szerencse, hiszen ezt a "változatot" sem értik meg sokan :o)
Nekem meg egyszer a Nyolcrétű Ösvénnyel volt olyan élményem, hogy éreztem az elméletiségét, csak nem adott semmit, amit hasznosíthatnék, mert a bűn maradt, és nem volt út a kiláb felé benne :o( Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a legnagyobb bölcsek soha nem elméletben beszéltek, hanem példázatokban, még inkább cselekedetekben!
üdv! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ID:
Lelke mindenkinek van. Kivétel nélkül. Ide még csak azt sem írnám, hogy szvsz, mert efelől minden kétkedőt szeretnék meggyőzni.
Egyébként köszi a hozzászólásodat. Hát asszem én is tömörebb Bibliát írnék, de ugye nem mondhatom meg Istennek mit tegyen, még a Bibliaíróknak sem... Legfeljebb alázatosan megkérném Istent, hogy ha legközelebb valakikre rábízza az Ige megírását kérje meg őket arra is, hogy írjanak egyértelműbben és egyszerűbben, mert ez így fene bonyolultságos...
|
| | | | |
| | | | | | 56. _ID | 2003. október 27. 18:12 |
| | | | | | | Ezek érdekes gondolatok Toma!
Szívesen elgondolkoznék rajta hosszan, de már mínuszba meg óra.
Én nem értek olyan sokat a buddhizmushoz, vagy a taoizmushoz, legalábbis a történetéről nem tudok mindent, de egyet értek a buddhizmus alapgondolatával. Egy valami biztos; a keresztény vallás, a biblia az emberekben való hitre épül. A buddhizmus pedig nem a megjavulásban való hitet tartja szem előtt, hanem a minden lélek között létrejöhető harmóniát. Hangsúlyoznám azt a szót, hogy lélek. Ma már sokaknak nincs lelkük. A buddhizmusban az a nagyszerű, hogy alapelve egyszerű és az egész az egyszerűségen, az egyszerű tisztaságon alapul.
A bibliában sok az ellentmondás, de ne felejtsük el, hogy a bibliát is emberek írták, vagyis biztosra veszem, hogy annak idején önös célokat is képviselt, még akkor is ha az egyház még magának sem vallotta be ezt a tényt. Nekem aztán mindegy, hogy van-e Isten vagy nincs, de szerintem, ha ő írta volna a bibliát lényegesen rövidebb, lényegretörőbb lenne és elméleti síkon mérföldekre lenne a mostani bibliától. Ma már a kereszténység túl van bonyolítva és abba az egyszerű ötletbe, hogy mindenki legyen jó önös érdekeket vittek így elveszett az alapgondolat.
hát egyenlőre ennyit.
ID
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Néhány szerény kérdésem lenne a tudorokhoz. Ha beleolvasok a Bibliába, állandóan ellentmondásokba ütközöm. Pedig ma csak a Zsoltárok könyvét lapozgattam. Szóval egyik oldalon Isten haragjáért kiált, a másik oldalon az irgalmáért... Hétköznapi síkon azt mondanám, az érzelmek teljes skálája... De mi ennek a spirituális értelme? Mármint az ellentmondásoknak. Megjegyzem, egy-egy evangéliumot összehasonlítva is bukkantam már egymásnak homlokegyenest ellentmondó tételekre. Jó, jó, tudom, a Biblia nem logika tankönyv...
Másik kérdésem, hogy aki esetleg járatos a Buddhizmusban, vagy a Taoizmusban, az is ennyire ellentmondásos?
Aztán ma arra a felismerésre jutottam, hogy akik a Bibliát papírra vetették, azok nagyon-nagyon hittek. És nagyon-nagyon tudtak is. És elhivatottak is voltak. De vajon ez elégséges-e ahhoz, hogy amit leírtak, az definíció szerint igaz legyen, azaz jó és való? Tudunk ugye hamis prófétákról is...
Aztán azon is eltöprengtem, hogyha Krisztus meghalt a bűneinkért, akkor miért kell nekünk továbbra is bűnözni/bűnhödni? Miért nem vette el inkább a bűnre való hajlamunkat? Vagy miért nem adott sokkal könnyebben emészthető utasítást arra nézve, hogy hogyan járjunk a helyes úton? Miért nem a helyes út az egyszerű?
Aztán miért van sok olyan dolog a Bibliában, ami nagyon is kor-, hely- és kultúraspecifikus? Miért van ezekre szükség, ha ez az örökérvényű ige? És a Buddhizmus vagy a taoizmus tanításaiban is van ilyesmi? Lehet, hogy többek között azért is lenne szükség Krisztus újabb eljövetelére, hogy update-elje a tanításokat? Ez itten nem cinizmus, hanem valami olyasmi, hogy ugye Isten azért küldte az Emberfiát a Földre, hogy megerősítse a hitet. És úgy látszik az ember hitének megerősítéséhez, összetartásához hétköznapi dolgok is szükségesek... Szóval lehet, hogy előre be volt tervezve, hogy mivel az emberek által átadott tudás-tanítás idővel információveszít, azt időről-időre aktualizálni kell? Akkor pedig lehet, hogy nem a második lesz az utolsó eljövetel, hanem lesz még sok?
Egyébként arra jöttem rá, hogy ha teljes valómban át tudnám érezni, hogy Krisztus helyettem, miattam, értem halt meg, akkor automatikusan teljesen megtérnék...
[Hát ilyenek jönnek, ha az ember sosem nem alszik, és Mozart Requiemjét hallgatja...] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ne másban keresd az Aranykort, hanem önmagadban. Ne egy ítélkező hatalomban bízz, hanem magadban. A második eljövetel azoknak a menedéke, akik csak külső segítséggel tudnak jobb világot elképzelni. Ismétlem, egy olyan Istenben hiszel, aki emberibb, mint sok embertársunk, egoistább, mint sok ember. Nem fog senki sem ítélkezni. Te fogsz majd magad felett. Nagyon eltávolodott tőlem ez a teológia, ami csak boldogtalanságot és korlátokat teremtett számomra. Ha elolvasnád a könyvet, amit írtam, te is elgondolkoznál a második eljövetelen. De te már eldöntötted magadban, hogy mi az igazásg ezzel kapcsolatban. Pedig szvsz a pszichedélia nyitottságra is nevel.. Az új ég és föld, még a Bibliában is sokszor egyszerűen új igazságot, új felfogást jelent és semmi köze a fizikai földhöz és éghez... Én elhiszem, hogy neked nem pesszimizmis, csak éppen a sült galamb várása, semmi más. Nagy Ítélet? Ugyan, miért ítélne Isten? Milyen szabadság az, ami a rossz döntésekre nem vonatkozik? Milyen szabad akarat az, amikor ha hibázol, megtorolják. Te egy olyan Istenben hiszel, akinek vágyai, szükségei vannak. De hát Isten a minden. Nincsen neki semmire sem szüksége, nemhogy ítélkezésre... Fogadhatunk, hogy nem lesz világvége, amilyet te vársz, bár öregkorodban is azt mondanád: úgy látszik, később lesz.. |
| | | | |
| | | | | | 53. Ivy I | 2003. október 25. 11:49 |
| | | | | | | Biga:
Miért írod, hogy: "A második eljövetel félelmére épít, ahogy a te hozzászólásodból is látszik, nem az örömhírre."?
Mi abban a "félelem", hogy a Názáreti Jézus eljön újra erre a Földre, és felállítja az egyetlen tökéletes és igazságos Birodalmat? Nem erre vágyott mindig is az emberiség? Egy igazi Aranykorra...
Ebben mindenkinek része van, aki elfogadja, hogy Jézus Krisztus lett helyettes áldozat az ő bűneiért. Isten igazságossága áldozatot követelt, büntetést a bűnre, de kegyelme az Egyszülött Fiút adta nekünk menekvésül a harag elől. Ez igen szívderítő kilátás, nem tudom, hol van ebben a félelem...
Még egy: a Biblia nem "elveket és tanításokat" tartalmaz, hanem az Örök, Tökéletes Fiú természetéről szól!
cellux:
Én is hiszem, hogy a Biblia "100%-os", és még a fordítási hibák/eltérések sem tudják megváltoztatni egyetlen betűjét sem. "Ég és Föld elmúlnak, de a törvényből egy jod vagy egy pontocska sem múlik el, míg mind be nem teljesedik." (Szabadon idéztem :o)
A "mészárolós" dologról, mint fentebb: az igazság bűn büntetését kívánja, de "dicsekszik a kegyelem az ítélettel szemben".
Szerintem a Zsidó levélből sok minden kiderül Jézus természetéről (nem mintha a Biblia más részeiből nem, mert az egész Róla szól.)
|
| | | | |
| | | | | | 52. feri | 2003. október 24. 18:23 |
| | | | | | | Mijen jooo lenne 2000 évig élni. Lenne egy trópusi szigetem villával, kenderültetvénnyel, nem, kilónként kiporciózvacímkével: ferikeé'... Minden reggel fűszoknyás lányok le...
Húúúú! |
| | | | |
| | | | | | 51. Szélfi | 2003. október 22. 19:52 |
| | | | | | | cellux: Sajnos ki kell ábrándítsalak a Biblia ízét illetően - már kóstoltam... Persze ahány ház, annyi ízlés. :D
Ami a Biblia "isteni" voltát illeti, szerintem pont annyira "isteni", mint bármi más ezen a világon. Az "Isten szava" nem egy könyvben van, hanem a szívedben, és ha azt hallod, akkor egy József Attila verseskötet, vagy egy fantasy regény is lehet az "isten" üzenete.
Ez nem a leírt szövegen múlik, hanem azon, hogy nyitott szemmel olvasunk-e... |
| | | | |
| | | | | | 50. cellux | 2003. október 22. 14:20 |
| | | | | | | Például ha eljön az az idő, hogy a "szellemi tápláléknak" konkrét, érzékelhető íze lesz, akkor a Biblia szavait valószínűleg mannaként fogjuk kajálni. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 50: nem állítom, hogy nicnsenek hihetetlen mélységű tanítások a Bibliában. De a legtöbb ember szó szerint próbálja megtartani, amivel sokkal nagyobb kárt okoz magának. Kevés ember van, aki a mélyére tud nézni. Jézus vajon jónak látta, hogy leírják minden szavát? Én nem hinném. Jól tudta, hogy ahogy leírják, romlik, ahogy intézményt csinálnak belőle, tovább romlik...
És arról ne is beszéljünk, hogy vajon mostani életünkben mennyi dolog fér bele azokba az elvekbe, melyet a Biblia tartalmaz? Hogyan ismerhetjük meg valódi önmagunkat, ha ismét csak tartani akarjuk valamihez magunkat, ahhoz hogy ez így igaz, legfeljebb nem értjük? Miért ugrottunk akkor fejest a szabadságba, a pszichedelikus világba, ha még mindig csak előírásokkal tudjuk elképzelni a világ megismerését? Isten megismerését, aki még Jézus szerint is bennünk lakozik?
A Biblia önmaga állítja: hasznos a tanításra, hogy jobb legyen az Isten embere. Ennyi! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux: az, hogy ne tegyél hozzá és ne végy el belőle, az a Jelenések könyve igéire vonatkozik, ha már annyira ismeritek a Bibliát. Ha így lenne, talán Isten akarate ellenére születnek egyáltalán új könyvek?
Csakhogy emberek írták le. Az emberek pedig szűrők. Jobbak-rosszabbak. Átjön a szűrőn a lényeg is, de egy csomó hordalék is. |
| | | | |
| | | | | | 47. cellux | 2003. október 22. 14:07 |
| | | | | | | Ahogy én az Istent ismerem, még az is belefér, hogy egy bizonyos passzus direkt az én kedvemért került bele a könyvbe (vagy fordítódott félre). :-)
Ami meg azt illeti, hogy mennyire képes visszaadni a valóságot: szerintem a Bibliát több szinten lehet olvasni/érteni/felfogni/látni, és simán el tudom képzelni, hogy ha az emberben felébred az isteni értelem, akkor minden mondat valami szentségesen mély értelemmel telítődik meg, ami már messze túlmutat a hétköznapi értelmezéseken (pontosabban egy másik szinten "értelmeződik").
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én mlg mindig csodálkozom, hogy pszichedelikus élmények után hogyan lehet hinni egy egoista Istenben, aki félt, aki büntet, aki bosszút áll, aki haragszik, aki megbán valamit - ezek tökéletes viselkedésformái - az embernek. |
| | | | |
| | | | | | 45. cellux | 2003. október 22. 14:04 |
| | | | | | | Egyszerű.
Hiszek ugye Istenben. Másodszor elhiszem, hogy a Biblia Isten szava. Ezekből az következik, hogy ha a Biblia fordításaiba hibák csúsztak, az Isten akarata szerint történt (vagy legalábbis nincs ellenére a dolog). Úgy képzelem, hogy valamiképpen a hibák is beleillenek a Tervbe, például valakit arra ösztönözhetnek, hogy mélyebbre ásson, vagy a saját lelkében meghányja-vesse azt, amit olvasott és aztán rájöjjön, mi mit is jelent igazából. Akadálypálya kitartó elméknek. :-)
Szerintem azt a kitételt a végén, hogy ehhez a könyvhöz se hozzátenni, se elvenni belőle nem szabad, nem lehet annyival elintézni, hogy "de igen, mert szar a fordítás". Ha azt feltételezed, hogy az emberek megváltoztatták az Igét, és ezt az Isten hagyta (és fenn mérgelődik, mert nem tud mit csinálni), az nekem nem túl meggyőző.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Énnekem túl sok olyan élményem volt a Bibliával, hogy valamit nem értettem, vagy nagyon profán és vulgáris módon értettem, aztán megértettem, és tökéletesen illeszkedett az univerzum gépezetébe, amitől működésbe lépett, és új formába transzformálódott. Úgyhogy nem tudnék olyat mondani, hogy á, ez vagy az a rész nem is isteni. Valahogy úgy fogalmaznék, mint a Cellux alant. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy létező, aki van, aki volt, lesz. Mint te :-)
De nem értem, miért gondolod, hogy a szavak visszaadhatják a teljes Valóságot, főleg olyanok, melyeket annyian írtak-másoltak. Sorry, de számomra a mészárolós Isten csak úgy fér bele a képbe, mint a zsidók önigazolása a tetteikre. |
| | | | |
| | | | | | 42. cellux | 2003. október 22. 13:08 |
| | | | | | | Én úgy vagyok ezzel, hogy azt hiszem, a Biblia 100%-os (a fordítások is, sőt, a fordításokban ejtett hibák is :-), csak én nem vagyok még azon a szellemi szinten, hogy felfogjam, mi szükség van pl. a mészárolós Istenre.
Amíg megértem, addig járom a saját utamat, és reménykedem, hogy egyszer fény derül erre is. Jézus Krisztussal pl. nagyon szeretnék találkozni (vagy legalább megérteni, kicsoda micsoda ő).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Semmi köze hozzá a preterizmusnak. Az égvilágon semmi. Bár biztos voltam benne, hogy valaki levonja ezt a következtetést. És gondolkoztam is rajta.
Találtam jobbat a kereszténységnél, ami jobban illik hozzám, ami segít is, még ha nem is az igazi. Jézusnak hiszek, a fő mondanivalójának hiszek, de a Bibliának teljes egészében nem tudok, soha nem is tudtam, csak rákényszerítettem magam. Nem az én utam. Én nem tudok hinni bosszúálló, meg városokat lemészároló Istenben, sem bosszúálló Jézusban. Nem hiszem, hogy a Biblia szó szerint Isten szava.
A preterizmusról meg már nem győzködök semmit, én tudom, hogy igaz és kész. 70 megtörtént, az meg tény. A templomot lerombolták, úgy ahogy Jézus megjósolta.
De sok mindent másképp látok. Ha el tudsz szívből mindent fogadni, akkor higyj tovább úgy, ahogy akarsz. Én nem akarok egyetlen vallásban sem hinni, csak önmagamban. Nem akarok tudni se, csak Létezni. Ezt az egyet akarom, hogy tudatosan Létezhessek és szabad legyek. Nem fogok semmiféle egoista Isten imádója lenni.
A mostani kereszténység ahogy áll, inkább elriasztja az embereket. A második eljövetel félelmére épít, ahogy a te hozzászólásodból is látszik, nem az örömhírre. Egy olyan rendszer, amiben sokan megtalálják a saját személyiségükhöz illő biztonságot. Hogy ne kelljen kutatni, egyszerűbb elfogadni az instant dolgokat.
Hát szerintem a pszichedélia nem erre tanít, ha egyáltalán valamire...
minden jót,
Biga |
| | | | |
| | | | | | 40. Ivy I | 2003. október 21. 19:29 |
| | | | | | | Biga:
Ezt írod a topikindítóban:
"Szerintem nem a keresztény világban érdemes ezt keresned, mert minden látszat ellenére a Biblia nem sokat foglalkozik a halál utáni dolgokkal. "
A Biblia valóban nem sokat foglalkozik a halál utáni dolgokkal, mert az életről szól! Hibás dolog azt mondani, hogy : "ha hiszel, halálod után üdvözülni fogsz". A hívők nem a halálra várnak, hanem Jézus Krisztus második eljövetelére! Nem a fizikai halál a "választóvonal", hanem a megtérés. Ekkor feszíted keresztre az óembered, és ezután _azonnal_ bementél az örök életre! A halál ellenség, de Jézus legyőzte a halált. Ezért van az, hogy a Bibliában a hívő ember számára a testi halál nem jelent igazából semmit, nem választóvonal. Ez csak azoknak határ, akik elutasítják az Isten Fiát, mert ettől a vonaltól (testi halál), nekik nincs már visszaút, a kocka el van vetve!
Biga! Szerintem a preterizmus elrabolta tőled a Názáreti Jézus második eljövetelének élő reménységét, és ezért foglalkozol a fizikai halállal, bocs!...
A 16-ban ezt írod:
"Én megint lehúztam x évet azzal, hogy próbálok keresztény lenni, ez is köreim egyike, de ismét csak ide térek vissza. Valami hihetetlenül félresiklott az egész kereszténységben, és a kisiklás idejét olyan sűrű homály fedi, hogy az emberek még csak tudni sem akarnak róla, hogy volt egy ilyen időszak. "
Nem siklott semmi félre a kereszténységben, ez nem is lehetséges, mert Jézus Krisztus soha nem siklik félre! A kereszténység pedig maga Jézus Krisztus. Továbbra is a preterizmust tartom a "félresiklás" okának, ne haragudj. Hiszen a hívők elragadtatása, a Bárány Menyegzője, majd az Úr Jézus visszajövetele hatalommal és dicsőséggel, és az ezt követő millenium, ahol a hívők Jézussal együtt uralkodnak a Földön, a kereszténység igazi reménysége, és ha ettől elvágod magad, akkor tényleg nem várhatsz túl sok jó dolgot, bocs.
Nem akartalak megbántani vagy ilyesmi, de ezek tények, és esetleg hátha segít rajtad ezek átgondolása...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A fájdalom relatív dolog. Ha megszokta a kígyó, mert pici kígyó korától kezdve harapja, ahogy az anyukájától, a mama-kígyótól látta, akkor nem fogja fájdalomnak tekinteni, és mivel a fájdalom szubjektív dolog, ezt nem nevezhetjük fájdalomnak. Ha fájna neki, nem harapná. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És ettöl a kígyónak a foga vagy a farka fájdul meg? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na jó. Az kétségtelen, hogy butaság, de az még nem jelenti azt, hogy nem igaz. Persze az is kétségtelen, hogy nem igaz, de az még nem jelenti azt, hogy helytelen. Sőt, igazából attól még, hogy helytelen, nem feltétlen butaság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Okay, akkor inkább úgy fogalmaznék, hogy jó, legyen költészet, de én nem értek egyet a szavakon túlmutató értelmével... :)
Mert szvsz butaság! :-D (az én kis világomban az, ami még nem jelenti azt, hogy a tiedben is, lehet, hogy ott nagyonis jelentőségteli és értelemmel bíró. Tiszteletben tartom az önálló meggyőződéshez való jogodat!) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tényleg, Gén, és ki mosogat? |
| | | | |
| | | | | | 34. Szélfi | 2003. október 20. 13:49 |
| | | | | | | :D
Ezt jól megfogalmaztad, de én nem így értettem a dolgot.
A költészet mindig az érzésekről, valami szavakon túliról szól.
Épp ezért, alapvetően nem számít ez esetben a szavak közvetlen értelme.
Meg aztán nem kell mindenkinek ugyanúgy gondolkodni. ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (a 3. mondatom végén felkiáltó jelet kell érteni, pardon) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A költészet is lehet butaság. Attól még hogy költészet.
Attól hogy valamire ráhúzzák a "költészet" címkét, még nem kap értelmet?
-Oh, ez butaság!
-Ugyan, ez KÖLTÉSZET
-ja vagy úgy, akkor már értem, milyen igaz!
Szerinted ez így okés?
De lehetünk sznobok is. |
| | | | |
| | | | | | 31. Szélfi | 2003. október 20. 12:47 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, bocs, én arra gondoltam, hogy kár értük és beléjük. Tehát ez a butaság, hogy kár.
|
| | | | |
| | | | | | 29. cellux | 2003. október 20. 12:12 |
| | | | | | | miért, a yin-yang butaság?
isten szülte jézust, buddha szülte krsnát, személytelen szülte a személyest.
én így gondoltam.
|
| | | | |
| | | | | | 27. cellux | 2003. október 20. 11:30 |
| | | | | | | isten(jézus) vs. buddha(krsna) !fight!
|
| | | | |
| | | | | | 26. Szélfi | 2003. október 20. 11:28 |
| | | | | | | El van ez a világ cseszve rég
Kár beléjük isten meg jézus, buddha meg krisna
De még nagyobb kár istenbe, jézusba, buddhába meg krisnába
a világ |
| | | | |
| | | | | | 25. cellux | 2003. október 20. 10:27 |
| | | | | | | clockwork orange körbe jár
|
| | | | |
| | | | | | 24. cellux | 2003. október 20. 10:19 |
| | | | | | | mitől függ, hogy a tűz tisztít-e vagy éget
|
| | | | |
| | | | | | 23. cellux | 2003. október 20. 09:52 |
| | | | | | | hét csakra hét főbűn
kívül tisztességes, belül rohadt
rejtett, elnyomott agresszió és szadizmus
hiába tiszta a test, ha az alien börtönben ül
igaz emberré válni
ez lesz vacsorára
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | van-e élet az oráng után?
Cellux?
Siphers?
: ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na de mi lesz ma vacsorára? |
| | | | |
| | | | | | 20. Tuth | 2003. október 19. 15:08 |
| | | | | | | Na az van .
Hogy
Utazásod végen tudjátok mi lesz?
Minden út egy helyre visz.
Tudjátok jól egyszer minden útnak vége lesz.
Ha olyan útra lépsz ami közel visz a kapuhoz.
megérezheted milyen érzés a kapuk előtt álni
Meglátod majd hogy minden mindennel összefügg
összecsomósodik a tér és az idő egy pontba
Az agyadban hirtelen beindul egy reakció ami az összes kapcsolatott egyszerre beizzítja fény gyúl majd a lámpás fénye
és rájössz majd hogy ez az egész ami idáig volt egy dolog
millioféle megnyílvánulása és részként vagy az egész.
Rájössz ki vagy valójában...
De csak egy van mégis.
Ha szerencsés vagy és a hét főbűn-től /amiről mindíg is tudtad
hogy nem jó ha csinálod, (a jó és rossz közti választás képessége)/ már megszabadítottad magad és úgy érkezik vagy erkezel a végére akkor ki tudja hol és miként egy magasabb valóságba kerülhetsz.Ha nem akkor lessz ami lessz. Végleg nem leszel vagy maradsz ezen a szinten.
úgy képzeld el mintha kivennének a Matrixbol...Hát nem mindegy hogy megpusztulsz az inkubátorban / Hülyén halsz meg :) /
vagy rájössz hogy ki az a morpheus.
+Meg kik rakták tele jelekkel /útjelzéssel/ a programot
ezek durva szavak remélem nem törlik a jeleket , lehet hogy kár volt ide írnom? Csak nincs olyan hatalmuk a "GÉPEKNEK" hogy kivegyék ...
Szóval akkor megtudod mi JÉZUS és megtudod milyen ha JÉZUSBAN halsz meg és nem RÁKBAN
Virus - Program - DNS - KÓd - akit lát az tudja mi ez.
Na a konkluzió : JÉZUSBAN meghalni olyan mintha a SZENTLÉLEK karjaiban ébrednél.
Egyszerűen erzni fogod tudni fogod + a MAXIMALIZÁT agyműködés révén tudni fogsz mindent megvilágosodsz
Tudni fogod hogy mi miért van és minden egy és minden egyben
ezen a létszinten legalábbis.
Volt már olyan hogy Láttad az utakat a lehtőségeket egyszerre térben és időben? Tudod jól mi vár az út végen.
Ne engedd hogy a választás lehetőségét elvegyék tőled.
Ne Ösztöke Ösztön vezessen utadon! A Szabad választást ,akaratot
sajnos manipulálják csak látszólag szabad, ügyes a SAT A , de csak hiszi hogy túl járhat egy magasabb rend eszén...
"Kövess az utamom, lebegj csak szabadon,
én úgy hiszem nincsen késő még." -OSIRIS 888
Na majd rájöttök.
Ne hibázzatok.
JÉZUS vagy hívd aminek akarod révén örök életet nyerhetsz...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Drága Siphers, ne érts félre, nekem nagyon tetszik, amit írsz. Pont azért vetettem fel neked ezeket a könyveket, mert szvsz sok közös gondolatotok van. Lehet, hogy tetszene neked. Nem tudom. Csak ajánlottam.
Nagyjából egyetértek azzal, amit írtál. Bár néha nehéz megérteni, amit írsz, de megéri. Lehet, hogy én is csak azért olvasok, hogy a könyvekben, mint tükrökben megtaláljam az én gondolataimet. Vagy kikerekednek vagy nem :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga, nem tudom, hogy mennyire tudom, tulajdonképpen mit jelent az, hogy "add oda az életed a Krisztusnak, és megszabadulsz". De amennyire ismerem a kereszténységet, és amennyire ismerem magamat, ez valóban egy bámulatosan tömör, és mindent magában foglaló megfogalmazása annak, amit én hiszek. A kereszténység olyan mély dolog, hogy nem jutna eszembe egzakt értelmezéseket adni, de nekem, magamnak van egy elképzelésem a szentháromságról, és ezzel az elképzeléssel lelkiekben is elvagyok, és a keresztény tanítás szerint valónak is tartom. Isten egy. Én személy szerint az ember az Atyában valóságát nevezem Krisztusnak. Ez által nyílik meg a Lélek csatornája, Őáltala jön létre a visszacsatlakozás, és Őáltala telik meg az ember a Teremtő életadó erjével, és válik annak valódi megvalósulásává. Nagyon fontos, hogy a Krisztus nem az ember része, hanem az egy Isten egy "arca", mert a Krisztus bizonyos értelemben nem más, mint az ember teremtettségének makulátlan volta, amit ha emberi dolognak tekintünk, az elszigetelő hurkot képez. Az, hogy Krisztus egy személy, és nem egy aspektus, vagy ilyesmi, az kábé pont ugyanezért fontos. Én úgy hiszem, hogy nagyon fontos, hogy a Krisztusnak adom oda magamat, és így kapom meg a Szentlelket, mert különben könnyen elobjektivizálhatnám az Atyát, aki pedig nagyon-nagyon "transzcendens" személy. Én sokszor látom, és sokat nyafogok amiatt, hogy az emberek elobjektivizálják a Teremtőt, és jobb kezükkel megragadják, bal kezükkel meg odaadják magukat neki. Ez "Isten megtapasztalása", meg ilyenek... A Krisztus jelenvaló dolog, de az Atya nem az. Az Atya jelenvalósága mindig illúzió, saját képzetem istenítése, bálványimádás, ami az önérvényűség hurokjában elszigetel a Forrástól. Ez az "eredendő bűn" nevezetű elszigeteltség, amiből egyedül a Krisztusban van menekülés, mert a Krisztus a kapocs, a valódi, nem-illuzórikus visszakapcsolódás záloga.
De Biga, ez csak egy fajta teológia, én meg nem vagyok próféta. Misztikus valóságot pakolok szavakba, és ha ezt holnap újra megfogalmaznám, akkor lehet, hogy egészen másként fogalmaznám meg. Ez valószínűleg csak arra jó, hogy fel lehet tenni a polcra, és akkor föl van téve a polcra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szélfi (a 15-ös hozzászólásodra), igen. Én is így gondolom. Ha lelki kérdésekről van szó, akkor a valódi kommunikációban a szív szól a szívhez. A szavak csak eszközök. Ha a szavak valósága öncélúvá válik, és nem alázatos közvetett megvalósítója a szív irányultságának, akkor csak a szavak szólnak a szavakhoz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szélfi: ez a történet nekem nagyon sokat mond/jelent. Köszönöm.
:-) |
| | | | |
| | | | | | 14. Szélfi | 2003. október 17. 18:36 |
| | | | | | | Réges-régen egy buzgó nagyvárosban magához tért egy férfi. Nem emlékezett rá, hogy került oda, és honnét, de hamarosan rájött, hogy teste erős és szép, elméje tiszta és bölcs, ruházata gyönyörű, és pénze is bőven akad. Érezte, hogy mindezért valakinek hálával tartozik, valami célja kell legyen létének és ottlétének, hisz túl gyönyörű és tökéletes ahhoz, hogy céltalan legyen.
Arra tette hát fel életét, hogy megkeresi szülői házát, és mindenben szolgálja azt, akitől életét, szépségét és erejét kapta. Igen ám, de sehol a városban nem találta azt. Nem voltak útmutatások, nem voltak parancsok, nem látott semmi célt önnön létezésében - így aztán még kétségbeesetten kezdte keresni.
Hiába kérdezősködött, csak annyit ért el, hogy időről időre ravasz emberek szülei követének adták ki magukat, és a saját céljukra zsákmányolták ki őt. Még miután ezt fel is ismerte, a csalók "tanításait", hazugságait kincsként őrizgette, és kereste benne a mélyebb értelmet, a valódi üzenetet.
Hiába utazott, mindenütt ugyanazt találta... Vagyonát elzárta és őrizte, mondván, nem használhatja fel önös céljaira, meg kell keresnie a szülői házat, és valódi feladatára fordítani. Szép ruháját is levette és elrejtette, és koszos rongyokba öltözött, nehogy bemocskolja a szépséget, amit kapott.
Így élt keserűen, boldogtalanul éveken át, míg végül el nem jött érte a halál. Akkor egy gyengéd kezet érzett a vállán, megfordult, és azonnal megismerte anyját, akitől életét, erejét és szépségét kapta. Földre borult, kérdve, mit parancsol ő, de csak elnéző, könnyes mosolyt kapott válaszul.
- Én csak azt szerettem volna, hogy boldogan élj... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát Cellux, nem tudom. Eszembe sem jut Siphers mestert lekicsinyelni, mert az ő mondatait kell a legtöbbször elolvasnom, hogy odáig eljussak, most állított vagy kérdezett valamit, de a próféta, bár példabeszédben beszél, tökéletesen érthető annak - akinek ugye van füle a hallásra.
Ez az add oda az életedet Krisztusnak jól hangzik, de én még nem találkoztam olyannal, aki tudta volna, hogy ez tulajdonképpen mit jelent. Szerintem Krisztustól a legtávolabb állt, hogy őneki adjuk oda az életünket, hanem inkább annak, akinek ő odaadta.
Kétségtelen, hogy a Walsch trilógiában is lehet hibát keresni, illetve ez elkerülhetetlen, de a lelkemhez ez áll a legközelebb, sőt azt is mondhatnám, hogy a pszichedelikus élményeimet is ez támasztja leginkább alá. Persze valójában nem az élet a halál után a fő témája, de úgy mellesleg, ez is szépen belesimul a rendszerébe.
Én megint lehúztam x évet azzal, hogy próbálok keresztény lenni, ez is köreim egyike, de ismét csak ide térek vissza. Valami hihetetlenül félresiklott az egész kereszténységben, és a kisiklás idejét olyan sűrű homály fedi, hogy az emberek még csak tudni sem akarnak róla, hogy volt egy ilyen időszak. |
| | | | |
| | | | | | 12. Szélfi | 2003. október 17. 16:43 |
| | | | | | | Siphersh: :) Ebben mind igazad van. De a kérdés, hogy mi vehet rá valakit arra, hogy kinyissa a szemét... Úgy érzem ez minden egyes embernél más és más, épp ezért olyan iszonyatosan személyes régóta a mester-tanítvány viszony minden mélyebb ösvényen...
A hosszas fejtegetések ellen egyetlen érvem van, miszerint ha valaki a csillagokat akarja látni, az kapcsolja le a lámpát... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | élet a halál után?
a jelenlegi tudásomat összevéve, a mostani életem ia ilyen :)
|
| | | | |
| | | | | | 10. Nomad | 2003. október 17. 10:26 |
| | | | | | | | Az élet is és a halál is csak egy tudatállapot. Ha jól belegondol az ember, akkor nem csak az élet a halál után hangzik igazán misztikusnak, és nem csak a halálról nem igazán tudunk sokat, de az életről sem, legfeljebb nem gondolkodunk róla és természetesnek vesszük. Abban a kérdésben, hogy halálunk után mi lesz velünk, egyértelműen a legfontosabb paraméter, hogy életünkben mi van velünk, és egyáltalán mi ez az egész. |
| | | | |
| | | | | | 9. cellux | 2003. október 17. 09:25 |
| | | | | | | Elmondom én szívesen, mire jó az, hogy a Siphersh mindenhol ugyanazt nyomatja.
Amit a Siphersh "nyomat", az a nyomatás/nyomás alóli felszabadulásról szól. Olyan infó, ami nem infó. Olyan segítség, ami nem segítség. Kivezet a káoszból a rendbe. Már ha az ember hagyja. Ha be tudja engedni (ha érti, miféle segítség ez és érzi a szükségét).
Talán más is ismeri ezt a szitut: veled szemben egy ember, akiről a saját ördögöd érzi, hogy "veszélyes" (túl tiszta). Ezért magyarázol az embernek ezerrel, mindenfélét kitalál az agyad, a legdurvább, legpszichedelikusabb világmagyarázatokat, hogy megpróbáld bevonni őt is a saját zavarodottságodba. És a másik ember csak mosolyog, és elmondja újra ugyanazt (add oda az életed a Krisztusnak, és megszabadulsz.) az ördög érzi, hogy csapdába esett, de nem enged. viszont minden egyes ismétlés újabb és újabb réteget hánt le az ördög körül, és benned valami érzi is ezt, és vigyorog azon, hogy érzi a benned lakó ördög halálfélelmét.
Ez egy hihetetlenül ambivalens érzés, de én nagyon szeretem. Ezáltal meg tudom élni magamban az Isten és az ördög harcát. Csak engedni nem tudok. Még. De majd egyszer.
Úgyhogy nyomassad csak, próféta. Küldd padlóra újra és újra, amíg a világ világ.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szélfi, aki nem lát, annak valóban nem érdemes arról beszélni, hogy mi az a kék, de lehet, hogy azzal, amit mondasz, hozzájárulhatsz ahhoz, hogy kinyissa a szemét. Aki meg lát, annak valóban felesleges elmagyarázni, hogy mi az a kék, de érdemes lehet elmondani neki, hogy nem praktikus a fák tetején ugrálni azzal a szándékkal, hogy belekapaszkodhasson az ég kékségébe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én azt hiszem, nagyjából fogalmunk sincs arról, hogy arra az igen sokféle emberre, aki sorainkat olvassa, mondandónkat meghallgatja, milyen hatással van mindez. Statisztikailag sem tudjuk, de főleg egyénre lebontva nem. És szvsz az egyén a fontos. "Aki egy embert megment, a világot menti meg" (Tóra? Talmud?).
Amúgy meg inherens közlési vágyunk van. És ez szerintem nem baj. Ha meg épp ugyanazt mondjuk, az meg egyszerűen jó érzés.
Hogy on is legyek, én nem tudom mi jön az általam ismert élet után. De krónikusan optimista vagyok, így nem aggódom. Az is úgy lesz, ahogy lennie kell, és nagyon jó lesz pont úgy, ahogy. |
| | | | |
| | | | | | 6. Szélfi | 2003. október 16. 22:32 |
| | | | | | | Én már csak úgy vagyok ezzel, hogy egy vaknak magyarázhatod egy évig, milyen az a kék, úgyse fogja felfogni. Aki meg lát, annak meg semmi értelme arról beszélni, hogy milyen a kék, hisz látja.
A keresztény szóhasználat túlságosan megalázkodó az én lelkemnek, de ez csak egyéni szociális problémám. Ha a falak leomlanak, onnantól úgysincs értelme ilyen különbségtételeknek.
De addig is, Alázat =/= Megalázkodás
Amiért amúgy ezt a kérdést feltettem, az alapvetően az, hogy rájöttem, hogy mi ketten oldalakon át vitatkozhatnánk, és soha nem jutnánk dűlőre, de lényegileg mindketten ugyanarra gondolunk.
Ez kicsit elgondolkodtatott. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát _így_ biztosan nem. És vitatkozni sem. De szerintem fontos az, hogy legyen nyelvünk arra, hogy beszélni tudjunk ilyesmiről. És a keresztény szóhasználat rendkívül mély, és jellemző rá az az önlemondás és alázat, ami alkalmasabbá teszi erre a célra minden más nyelvezetmél. Szerintem. Addig, amíg jelen van a bűn, addig tudnunk kell beszélni, kommunikálni erről a témáról. Ha (majd?) minden élő emberben teljesen tiszta lesz/volna a krisztusi visszakapcsolódás, és minden ember a szentlélek tiszta kiáradásának megvalósulásává válik, akkor egy szót sem kell ejteni ilyen kérdésekről. Mivel ebben az állapotban az élet nem más, mint az Úr dicsőítése, az összes vallással kapcsolatos szót ki lehet törölni a szótárunkból. Remélem. :) |
| | | | |
| | | | | | 4. Szélfi | 2003. október 16. 20:19 |
| | | | | | | Siphersh: Értem amit mondasz... De ha érted a kérdésfeltevés hibáját, akkor miért kapaszkodsz mégis? Mire jó az, hogy Jézusról beszélsz, meg alapvetőről, és oldalakat írsz tele a lehető legkicsavartabb nyelvi logikával, ami még mindig csak torz árnyéka annak, amit reprezentálni óhajtasz vele?
Persze nagyon nehéz elcsendesíteni az agyat, mert az magyarázatokat akar. Nem egyszer hibázom én is, és valóságképet építek fel, energiát és időt pazarolva. Látom, hogy a "bizalom", amiről írsz, mire szolgál, de ha tényleg betöltené a funkcióját, akkor is leállnál ilyesmin vitatkozni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A valódi alázat végtelen bizodalmat is jelent. És ez a bizodalom nem-létező alapvetőmben sokkal több és gazdagabb és valódibb, mint akármilyen képzelgés arról, hogy miben vagy kiben bízok. Csak így válhat az ember lélekben is valóban elsősorban megvalósulássá, és csak megvalósulás-volta keretein belül megvalósítóvá. Ha saját megvalósulás-voltomat alárendelem képzetes önmegvalósításom vonatkozási körének, akkor fejem tetejére fordulok, és a vákuumba kifeszítve tépnek a mozdulatlanságba fagyott univerzum átható, élettelen, éles, és változatlan modalitású hangjai.
A bizalom, hogy ha én őáltala és őszerinte vagyok, akkor örökké megtart engem az életben. Nem a saját életemben, hanem az öröktőlvaló életben. Ez a bizalom nem jogos, még csak nem is megalapozott. Ez a bizalom egyszerűen csak az Élet kapuja.
Ha az ember csak egy fodrozódó örvény a Teremtő teste felett, és hamar tovaillan, végleg elveszítve mindent, amiben különbözik a teljes akármitől, akkor is ebben az alázatos bizalomban van valódi élete, felismerve azt, hogy mikor saját magáról gondol akár így, hogy múlandó, akár úgy, hogy örökkévaló, akkor nem saját magáról gondolja ezt, csak saját képzeteit forgatja az életemésztő önvonatkozás illúziójába.
Minden természetes. Ez igaz. A valódi, öröktőlvaló élet választása az önemésztéssel szemben pedig az ember legbennső valója, az evangéliumi értelemben vett Krisztus eredeti, megrontatlan természete. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, ez már tetszik...
Szerintem tulajdonképpen fölösleges azon filozofálni, hogy mi van a halál után, mert szvsz azzal kell foglalkozni, hogy életünk folyamán mit teszünk, hogyan élünk. Én nem szeretném megtudni, hogy milyen lesz a halál után, mert úgy gondolom, hagy legyen az meglepetés és ezért izgalommal ám egyben nyugodt lélekkel várom. Ha meg úgy élünk, hogy a lelkiismeretünkkel tényleg őszintén szembenézve úgy el tudunk számolni magunkkal, hogy a mérleg pozitív irányba billenjen, akkor a halál pillanata után sem lehet nagy gáz. Szerintem úgy kell élni, hogy ha bármelyik verzió is jön be, tiszta lélekkel mehessünk át. Mert bármi is van ott, az biztos, hogy az életünk folyamán cselekdett dolgaink befolyásolni fogják az ottani dolgokat, a hogyan továbbot és véleményem szerint nem is egy külső, obkójektív "Bíró" által, hanem az akkori tudatállapotunk fogja meghatározni, hogy mik a választási lehetőségeink, hogy melyik "alagút" bejáratán lépünk be a halál pillanatában: analogizálva ezt úgy képzelem el, hogy mindegyik alagút bejáratához ki van írva egy mondat, amit csak akkor tudunk elolvasni, ha értjük azt a nyelvet, amelyiken írták. "Nyelvtudásunk" pedig attól függ, hogy hány nyelvet tanultunk meg életünk során vö. hogy milyen fejlett a tudatunk. Tehát ha a tudatunk/lelkünk/Létező képes lesz értelmezni a legmagasabb szintű lehetőséget, akkor nyilván azt is fogjuk választani. Remélem értitek, hogy mit szeretnék mondani.
Én, ha választhatnék, akkor azt választanám, hogy valamilyen formában örökre együtt lehessek azokkal a személyekkel, akiket nagyon szeretek. Egyébként ez valószínűleg így megy már "egy ideje"... :) Legalábbis nekem ez az érzésem. :)
Ti mit választanátok? Erre kíváncsi vagyok! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az, hogy a Teremtőtől vagy és nem kaphatsz választ ilyen kérdésekre, a saját logikád szerint ugyanúgy lehet a saját egód képzelgése, és ez logikusabbnak is látszik, mivel ha egy elképzelés korlátolt, akkor valószínű, hogy az egó képzete - ami teljesen természetes, hiszen az egónak célja van. (Csak ne legyen önmaga céljává.) Az, hogy öröktől Létezők vagyunk, egy sokkal határtalanabb álláspont. Istennek egy kaporszakállú Teremtőként való felfogása, aki Úr egy régi kor szülötte, az egó kétségbeesett keresgélésének eredménye, a mai elképzelések pedig - szvsz - a Lélekkel (Létezővel) sokkal jobban együttműködő elme teremtményei. Ez az elme, többek esetében némi megdöbbentő utazgatások eredményeképpen megfürdik a végtelenben és nyitottabbá lesz a határtalan elképzelések felé. Márpedig a határtalanság Isten egyik jelzője. Az út hosszú volt, de látható... Félelem, Alázat, Tisztelet, Barátság, Egység.
És különben is, ha nem igaz? Bátran megyünk a halálba. Engem felvidít a tudat, hogy valójában akkor haltam meg, amikor születtem, és akkor születek meg, amikor meghalok. :-)
|
| | | | |
|
