 |
Élet a halál utánBiga Cubensis, 2003. október 15.  | |  | | | | 342. Buká | 2009. július 8. 15:27 |
| |  | |  | | | Lehet hogy halálunk után az életünk során véghezvitt tettek folyományában élünk tovább. Ez nem biztos hogy jelentős és nem biztos hogy hízelgő. Nem mindenki nagy ember. Nem mindenki emel piramisokat, hogy még évezredek után is befolyásolja a Föld lakóinak gondolatait. Talán nem is kell mindenkinek élnie a halála után. Lehet, hogy igazságtalanul hangzik, hiába hordoz minden ember üzenetet, nem biztos hogy mindegyik üzenet fontos.
És hogy vajon benned van-e? Nem tudni. Random. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Semmi gáz, ha van, pipázz. Mert
"Nem az a kérdés, hogy van-e élet a halál után, hanem hogy van-e élet a halál előtt!" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát,nem tudom,sokat olvastam az évek alatt e témában,de nekem a leg hihetőbb,a leg meggyőzőbb választ ,a Bhagavad-Gíta Úgy ahogy van adta! |
| | | | |
| | | | | | 339. cellux | 2009. július 6. 16:39 |
| | | | | | | Bocs, ezekre a kérdésekre én már nem tudok válaszolni... ezekre a dolgokra talán minden embernek magának kell rájönnie.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem az emberfeletti létezését vagy a mélyen ülő meggyőződések erejét vitatom. A kérdés az, hogy a meggyőződést az örök életre vonatkozóan vajon nem az ego ülteti-e el.
Mi van akkor, ha nincs élet a halál után? Ha egyszerűen megsemmisülünk? Nem lenne semmi problémánk, nem igaz? Ki az bennünk, aki mindenáron túlélni akar? A hit nem csupán menedék a halálfélelem elől, ahogy az egyik fenti idézetben olvasható? És nem csak eszköz a hatalom kezében évszázadok óta? És mit írt 337.-ben A daath szelleme? :) |
| | | | |
| | | | | | 336. cellux | 2009. július 3. 14:57 |
| | | | | | | "vágya, reménye": ez bizony könnyen lehet, hogy csak önámítás
"tudata": ha jól értem, itt már nem egy szimpla vágyról, hanem egy mélyen ülő meggyőződésről van szó. Az ilyen szintű meggyőződés az ember személyiségének részévé, a döntései meghatározójává válik, az ilyet kifordítani, megszüntetni egyszerűen nem lehet. Lehet persze ilyen esetben arról gondolkodni, hogy "á, lehet, hogy csak ámítom magam", de ez csak egy sekélyesebb szinten (a gondolkodás szintjén) történik, ettől még nem fog a meggyőződés elmúlni. Én pl. ha akarnám, se tudnám kiirtani magamból az Isten létezéséről való meggyőződésemet (túlságosan valóságos volt a tapasztalat, ami beégette).
Más szóval: ha valami beült nagyon mélyre, akkor tökmindegy, hogy önámítás-e vagy sem, mert akárhogy vélekedsz róla, így is, úgy is meghatározza az életedet. És nem fogod tudni csak úgy ott hagyni azért, mert pl. "józan ésszel" belátod róla, hogy hülyeség.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux, a kérdés:
A halál utáni élet vágya, reménye, tudata vajon nem csak a pusztulástól rettegő ego találmánya? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mindig ez a rossz szóhasználat!
arra gondoltam hogy az is jó helytálló lenne címnek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem kéne átnevezni a topicot "Élet délután"-ra? |
| | | | |
| | | | | | 332. retek | 2009. július 2. 21:09 |
| | | | | | | nem, cellux, nem erre gondoltam, hogy inkább nem gondolok semmire, stb.
inkább szerintem az energiákat megvalósítható és bizonyítható dolgokra érdemes fordítani - persze ez nyilvánvalóan egyértelmű. |
| | | | |
| | | | | | 331. cellux | 2009. július 2. 16:42 |
| | | | | | | | | | | |
|
