 |
Élet a halál utánBiga Cubensis, 2003. október 15.  | |  | | | | |  | |  | | | cellux 327
Az elmélyedés mellett azért kíváncsi lennék a te véleményedre is. Krishnamurti jó fej, de vele elég körülményes megvitatni a dolgokat. A fórum egyik szépsége a kétirányú kommunikáció. Persze az is, hogy mindenkinek jogában áll hallgatni, tehát tiszteletben tartom, ha így döntesz.
De retek,
én is ezt mondtam, nem? Bár a paranoia helyett inkább azt mondanám, hogy minden érvrendszer gyanús. |
| |  | |  |
| | | | | | 329. cellux | 2009. július 2. 13:42 |
| | | | | | | Innen már nincs messze az, hogy "inkább nem gondolok semmire, nehogy elrontsam". :)
|
| | | | |
| | | | | | 328. retek | 2009. július 2. 12:52 |
| | | | | | | kisróka
szerintem pont az egó az, ami folyamatosan fenn akarja tartani magát és tevékenységeit. ergo a legcsúnyább játszmája, hogy folyamatosan becsap és álmokba ringat. bármilyen érvrendszert hozunk létre, az már valahol paranoia. konspirációk. |
| | | | |
| | | | | | 327. cellux | 2009. június 30. 15:00 |
| | | | | | | (A témában elmélyedni kívánóknak javaslom J. Krishnamurti műveit.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze, a gondolkodik is idézőjeles. Oké, hogy mi a gondolkodás fogalma, de mi az univerzumé? Nekünk csak fogalmaink vannak, de valójában fogalmunk sincsen.
Ami viszont bennem is egyre inkább dereng, az ez:
"mindenki csak abban akar hinni, hogy tudata örökké létező lesz." /retek/
Vallások, megvilágosodás, ezotéria... Mind a halált tagadja, és az ego játszmáira hivatkozik. De vajon ez nem csupán az ego legtrükkösebb játszmája? |
| | | | |
| | | | | | 325. retek | 2009. június 26. 16:51 |
| | | | | | | Miért, az univerzum gondolkodik? :)
ja meg, mi a gondolkodás fogalma?
a biológiai élet fogalma mennyivel komplexebb annál, ami egy szupernóva-robbanásban megtörténik, tudattalanul? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jól mondja retek papa. De! Az már nem biztos, hogy az "univerzum" méretekben gondolkodik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, azt kihagytam, hogy a hatalmas nagy flessbe megyünk vissza, de hívhatjuk halálnak is :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amikor a hegy újra hegy lesz ...
Szerintem valahogy úgy néz ki ez az élet, hogy idejövünk a hatalmas nagy flessből, egy darabig még úgy is viselkedünk (a gyerekek nagyon király arcok), aztán belebonyolódunk egy olyan játszmába, ami valójában teljesen nevetséges. Kialakul az egónk, elhelyezzük magunkat a palettán valahol, és megpróbálunk a szerint élni, amit képzelünk magunkról. A szerencsésebbek rájönnek egy idő után, hogy azért az élet egy kicsit több ennél, innentől jön a nagy örlődés és szétgondolkodás időszaka, de ez is jó, és ez is kell :-) Később aztán maguktól eltűnnek a kérdések.
Ha a kérdések eltűnnek, a válasz magától megjelenik :-) Hahahaha
Szerintem minden életszakasznak megvan a maga tökéletes szépsége, a titok az lehet, hogy felismerjük és elfogadjuk a saját helyzetünket, ha most éppen a filókorszak dübörög, akkor oké, nagyon hangulatos filózni, főleg jó társaságban, egy két pohár bor mellett, később úgyis olcsó mulatozásba fullad a nagy komolyság :-)
Meg amúgy is, valamiről beszélgetni kell, nem?
Én még nem ülök mosolyogva a sarokban, és nagyon tetszenek ezek a gondolatok, amiket itt felvonultattok, csak így tovább :-)
|
| | | | |
| | | | | | 321. retek | 2009. június 26. 14:08 |
| | | | | | | ez már megint csak megszemélyesítés és hit.
rájöttem, hogy szerintem egyszerűbb sokkal úgy élni, hogy nem keresed a nagy konspiráció forrását, nem akarsz minden mögött látni valamit. hogy az a valami, amit úgy hívunk, hogy élet, csak úgy van, pont ezért kiszámíthatatlan. lófaszok vagyunk. senkik. és még a Föld is csak egy kis pont. nem hinném, hogy az univerzumnak olyan sokat számítana, méreteihez képest. én sem gyászolok lefoszlott hámsejteket.
mindenki csak abban akar hinni, hogy tudata örökké létező lesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux, szerintem nemsokára újult erővel fogod folytatni azt az utat amin jársz. az elitizmus érzése valójában egy húzó erő. mivel nagyon kevesen törekednek az önmegvalósításra, és még kevesebben vannak akik el is érték azt, végsősoron ez a helyzet elkerülhetetlen. általában azért tanítanak, hogy megszüntessék ezt az elit helyzetet:) de igazad van, a végén amit a belebonyolódásról írtam nem egészen pontos, mert a tanítás is lehet anyagi jellegű, és a látszólag anyagi tevékenység is lehet lelki. ami meghatározza, az az hogy mit miért csinálsz. ez azonban a személyes transzcendens nélkül teljesen értelmetlen. aki felismeri, hogy a Legfelsőbb Személyt szolgálja és Ő érte cselekszik, nem személyes indítékból, az megvalósította azt amiért megszületett. Ehhez azonban ismerned kell Őt, egyébként nehéz lenne bármit is tenni érte. Amikor a Végtelen személyesen jön el hozzád akkor megtudod ki vagy és mi a dolgod. Ez azonban nem az elme játéka és nem lehet kispekulálni. Ez egyedül az Ő kegyétől függ. A végtelen személytelen megvalósítása nélkül nem lehet megérteni a személyes transzcendenst, ezért a buddhizmus legmagasabb foka is csak egy lépcső a hazavezető úton. Valójában a buddhizmus a materializmus legmagasabb foka, innen tovább lépni már nem lehet önerőből.
retek, az anyag relatív és személytelen, a nem anyagi pedig abszolút és személyes :) |
| | | | |
| | | | | | 319. ynul | 2009. június 25. 15:02 |
| | | | | | | | Szerintem úgy értelmesebb, ha anyag helyett formákat vagy tárgyakat értünk. Tehát a tudat folyamatosan formákkal, tárgyakkal bíbelődik (gondolatok/érzelmek, ezek láncolata, élvezeti források keresése, félelmetesnek tetsző tapasztalatok elkerülése és így tovább) amivel az a baj, hogy a figyelem előbb utóbb ebbe beleragad, "elfelejti" hogyan vonja ki magát ebből a formákat körülölelő tágasságba, így elveszti azt a szabados rugalmasságát és a ragyogó áramlást ami alapvetően a természete lenne és amit (az odaadást, eloldódást, áramlást, értelmet) öntudatlanul is folyamatosan keres például egy zenében, egy másik emberben, a természetben. Ez a végzetes tudatlanság pedig előbb utóbb azt okozza, hogy már kizárólag a formák függvényében képes meghatározni önmagát, rettegés tölti el a saját szabadságának erejétől és ennek megízlelésétől és előbb utóbb az értelmetlenség, szétszórtság, különféle sors-minták, szerepek, vágy álmok, függőségek, neurózisok, kapcsolatok rongybabájává lessz. Ez a figyelem betegsége ami egy módon gyógyítható a lélek-jelenléttel. Ami olyan mintha egy vadlovat kéne lasszó nélkül megszelídíteni, lepajtizni vele, ráhangolódni minden moccanására, majd megülni... |
| | | | |
|
