 |
Élet a halál utánBiga Cubensis, 2003. október 15.  | |  | | | | 318. retek | 2009. június 25. 12:26 |
| |  | |  | | | most leszek egy iszonyatosan bunkó, redukcionista, tudós, materialista és majd kaphatom megint az osztást...
de
milyen az a nem-anyagi?
mármint nyilván van úgymond nem-anyagi: de hol a határ, és hogy lehet ezt elválasztani egymástól? szerintem ez a két dolog igazából egytől elválaszthatatlan, és valahol ennek paranoiája megérthetetetlen. a cellux által említett megvilágosodott ember szerintem egyszerűen nem foglalkozik már ezzel a kérdéskörrel, kipörögte. |
| |  | |  |
| | | | | | 317. cellux | 2009. június 25. 08:41 |
| | | | | | | Én azt hiszem, már nem keresek. Vagy legalábbis nem olyan ádáz, "fasiszta", minden mást kizáró módon, mint azelőtt. Az idő múlásával lenyugodtam, talán egy kicsit bölcsebb is lettem. Amit az előző hozzászólásaimban leírtam, az ennek a megnyugvásnak a kapcsán kristályosodott ki bennem. Amíg túl erős volt a megvilágosodás utáni vágy, addig ebbe bele sem tudtam gondolni. A tudatom, ha ilyen dolgokat hallott, automatikusan kizárta és csinálta tovább a tripjét, aminek elköteleződött, amire felesküdött. Csak amikor végül sikerült ezekbe a dolgokba igazán belegondolni (mert a nagy keresés egyre inkább egy önmaga körül keringő börtönlakó őrjöngésére kezdett emlékeztetni), akkor kezdtem megsejteni, hogy a megvilágosodás hajszolása - ahogy azt én csináltam, férfiasan, keményen, minden mást kizárva vagy inkább minden más kizárására törekedve (itt jön be a fasizmus) - egy tévút. Droid massacre.
Simán lehet, hogy a te utad nem ez, és totál félreértelmezem, amiben vagy és amit hirdetsz. Nekem ezek a dolgok ugranak be arról, amit írsz. Mintha a régi önmagam egyik változatát hallanám megnyilvánulni.
Nem az anyagban keresem a végső békét. Egyáltalán nem keresem a végső békét. Persze, hogy minden elrohad. Lehet, hogy a szellemi dolgok is elrohadnak. Lehet, hogy nem. Lehet, hogy élünk a halálunk után. Lehet, hogy nem. (Na jó, ez nem annyira fair, mert én biztos vagyok benne, hogy tovább élünk, de ezt nem ideológiai alapon tudom, hanem tapasztalatból és így a lényeg marad: a kérdés elveszítette a súlyát.)
Azt hiszem értem, mire akarsz kilyukadni: szeretnéd felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ne keverjék össze azt, amiről TÉNYLEG szó van, azzal, amit HISZNEK, hogy van. Esetleg láttál valamit, ami messze túlmegy mindenen, amivel mi emberek a hétköznapokban foglalkozunk - akár spiritualitás címszó alatt is -, és ezért kiborulsz attól, ahogy az emberek a transzcendens dolgokat megközelítik. És ha ez így van, akkor talán kialakult benned egyfajta elitizmus érzése is, az "én tudom, de ők nem", és ehhez remekül passzol a magányos harcos imidzse. Velem legalábbis így volt.
Amikor azt írod, hogy "az önmegvalósítás az egyetlen cél, amit ebben az anyagi létben elérhetünk", akkor kb. ugyanazt mondod, amit én. De ezzel, hogy "az összes többi tevékenyseget pusztán anyagi vágyaink beteljesítése végett hajtjuk végre", már nem értek egyet. Mi az, hogy "pusztán"? Én úgy érzem, hogy az "összes többi tevékenység" is része az önmegvalósításnak. Sőt, az összes tevékenység az önmegvalósítás. Az út, amin járunk, az összes tevékenységünkben kifejezi magát. Ilyen értelemben a tevékenység akár szentnek is tekinthető (ld. szamszára=nirvána).
"Az aki továbbra is anyagi tevékenységbe bonyolódik (a tanítás nem az), egészen biztos hogy amit elért az maximum a kilincs :)"
A kulcsszó talán a "belebonyolódik". Gondolom, ezt úgy érted, hogy valaki rabjává válik az anyagi tevékenységnek. Ha így értetted, akkor ugyanarról beszélünk. De ebből a belebonyolódottságból van kiút. Sőt, talán amíg az ember nem bonyolódik bele jó alaposan, addig kimászni sem tud belőle (pl. azért, mert addig szentül hinni fogja, hogy a belebonyolódottság jó dolog).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | cellux, ha az anyagban keresed a végső békét mindenképp csalódnod kell, mivel minden ami most körülvesz előbb utóbb elrohad. A transzcendens megtapasztalása pedig nem egy másik dimenzó, az maga az egyetlen valóság. Ha másik világokat kergetsz, az ugyanolyan múló délibáb, mint ez. Az önmegvalósítás az egyetlen cél amit ebben az anyagi létben elérhetünk. Az összes többi tevékenyseget pusztán anyagi vágyaink beteljsítése végett hajtjuk végre. Aki elérte a célt, azért tevékenykedik hogy erre másokat is megtanítson, mert önmagától senki sem érheti el a transzcendenst. Az aki továbbra is anyagi tevékenységbe bonyolódik (a tanítás nem az), egészen biztos hogy amit elért az maximum a kilincs :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tapasztalatom szerint a "mostban létezés" sok esetben fedheti a vágyakozást, vágybeteljesítő fantáziálást. Ha tegyük fel egy alany PTSD-ben szenved, pl. válás, vagy közeli hozzátartozó halála miatt, akkor a "most"-jának része az elvesztett lény iránti vágyakozás. A komoly problémák akkor kezdődnek, amikor ezt a vágyat elnyomja, lefedi magában és próbál kizárólag a napi, pillanatnyi rutinjának élni. A vágyat, gyászt, fájdalmat ugyanúgy meg kell élni, mint a boldogságot, elégedettséget, harmóniát. A hedonizmus sem azt jelenti, hogy mindig a boldogságot keressük, lefedjük a sérelmeinket, szomorúságunkat, s közben esetleg úgz gázolunk át adott embereken, helyzeteken, mintha azokat képzelnénk csak azzal igazolva tetteinket, hogy a pillanatban veszünk részt, mert megvilgosodott lények vagyunk.
Ez a magatartás nélkülözi a körültekintést, az együttérzést, a tiszta belátást mérgező a személy és környezete számára is. |
| | | | |
| | | | | | 314. cellux | 2009. június 24. 08:43 |
| | | | | | | "A másik dolog, hogy ha a legfelsőbb megvilágosodás az lenne, hogy minden csak illúzió, akkor maga a megvilágosodás is csak illúzió."
Ami egyébként - állítólag - így is van. Ez a legnagyobb csali, a végső átverés, a legnehezebb akadály.
Mert milyen a megvilágosodott ember? Mit jelent a tökéletesség? Szerintem azt, hogy az ember mindig, minden szituációban azt tudja tenni, ami helyes. És mi a helyes? Ami a mindenség mindenkori állapotával teljes összhangban van. De honnan tudja? És itt van szerintem a választóvonal, ha már akarunk ilyet állítani: a megvilágosodott ember "belülről", ösztönösen tudja, hogy mi a helyes. Nincs szüksége ideológiákra. Az itt és mosttal való élő kapcsolatában valahonnan a központból intuitív választ kap minden kérdésére.
Ő nem megvilágosodott, hanem normális (a szó abszolút értelmében).
|
| | | | |
| | | | | | 313. cellux | 2009. június 24. 08:33 |
| | | | | | | "De az hogy valaki belenyugodott abba ami van, még nem jelenti azt hogy megvilágosodott."
Nem belenyugvásra gondoltam, hanem arra, hogy azzal foglalkozzunk, ami van, ne azzal, ami lehetne. Ne az álmokat (saját vágybeteljesítő fantáziáinkat) kergessük, hanem foglalkozzunk azzal, ami ott van az orrunk előtt. Spirituális szemszögből ezt úgy lehetne megindokolni, hogy a látható világ (az itt és most) a szellemi világ kivetülése, testet öltése; minden, ami a szellemben megvan, a világban is megvan, és a formákkal való *élő* kapcsolatban egyúttal a megfelelő szellemi alakzatokkal is kapcsolatba kerülünk. Ugyanezt sarkítottabban úgy lehetne fogalmazni, hogy a szellem (Isten) nem létezik (mert csak a teremtésben válik láthatóvá). A "van" létige is csak a teremtett dolgok viszonylatában nyer értelmet, tehát felesleges a láthatón túl valami mást keresni, a látható végső soron a szellem maga (erre utal az, hogy a Buddha felismeri, hogy minden illúzió).
Ha a szellem megnyilvánulásával nem vagyunk hajlandóak közvetlen kapcsolatba kerülni, hanem azt elutasítjuk, mint megvetendő dolgot, és közben mégis a szellemet hajszoljuk, akkor az olyan, mint a buddhista példában a szegény ember, aki egész életében a gazdagságot kereste, és nem vette észre, hogy egy drágakő van a zsebében.
Elsőre persze ez itt és mostban való létezés nagyon unalmasnak, esetleg félelmetesnek tűnhet, de - állítólag - ha hajlandóak vagyunk komolyan szembenézni azzal, hogy esetleg soha nem fogunk megvilágosodni és minden, ami számunkra adatott, csak az itt és most közvetlen valósága, akkor az önfeladás által képessé válhatunk a jelenben való valódi elmélyedésre - addig nem mertük leállítani a verklit, mert azt hittük, akkor elpusztulunk -, ez az elmélyedés - állítólag - fokozatos megnyíláshoz vezet, a megnyílás megértéshez (bölcsesség) és végül az itt és most "közepén" megtaláljuk azt, amit azelőtt "odakint" (jellemzően a jövőben, vagy egy másik dimenzióban) kerestünk.
Mindez persze spekuláció, a valóság, amiről szól, a családban, az iskolában, a munkahelyen, a boltban, stb. található. Mindig ott, ahol éppen vagyunk.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, az tény, hogy aki a megvilágosodásért küzd még nem világosodott meg. De az hogy valaki belenyugodott abba ami van, még nem jelenti azt hogy megvilágosodott.
A másik dolog, hogy ha a legfelsőbb megvilágosodás az lenne, hogy minden csak illúzió, akkor maga a megvilágosodás is csak illúzió.
"Addig nem érem el a megvilágosodást, amíg valamennyi érző lény meg nem szabadul."
ez alapján el sem éri a megvilágosodást, ami ráadásul nem is egyenlő a megszabadulással, az ÖNMEGVALÓSÍTÁSSAL, amiről én írtam, meg aztán pláne. :) |
| | | | |
| | | | | | 311. cellux | 2009. június 22. 09:05 |
| | | | | | | 309-hez még egy - szerintem eléggé találó - Weöres idézet:
"Mihelyt nem kell, mindenem a tiéd: ez az élet vásárcsarnokának felirata."
|
| | | | |
| | | | | | 310. cellux | 2009. június 22. 09:02 |
| | | | | | | meta: szerintem lesz ilyen is, olyan is (tudomány vs. vallás vs. hedonizmus vs. sámánizmus vs. ...) - ahogy most is van.
a pinchbeck és a többiek is mind hozzátettek valamit a dologhoz, de aztán eltelik pár év és jön az ellenerő, aki leugatja őket azért, amit viszont nem jól csináltak. ilyenkor átlendül az inga a másik oldalra, ott lesz fejlődés, aztán megint visszalendül, amikor kiderül, hogy a másik oldalból mi hiányzik és így tovább, a tökéletesedés útján.
konkrétabban: kialakul a pszichedelikus tudomány, aztán valaki jön, hogy ez így túl steril, kiöli a lelket, mire a tudósok nevetnek - mit? -, mire a sámán is megcsinálja a saját pszichedelikus kisegyházát és utána tudósoknak be kell látniuk, hogy objektív mérőeszközeikkel kimutathatóan jobb a sámán módszere. de miért? kutatás indul, megpróbálják tudományosítani a sámánizmust, és így lassan eljutnak oda, hogy kibővítik a tudományos eszköztárat és szakzsargont a sámánizmusból átvett (és persze megfelelő terminusokkal szalonképessé tett) dolgokkal, de aztán ez megint nem működik valamiért...
végül persze a tudósok - a kis maximalisták - megpróbálják majd megmérni a megmérhetetlent, és ekkor fog eljutni a tudomány ismét a határokig - bamm - és le lesz írva a Nature-ben fehéren/feketén, hogy idáig jutottunk, de innen nem mehetünk tovább ezzel az eszköztárral, mert ezésezésez. és ettől talán a tudósok is megnyugszanak majd és akkor beengedik majd magukba a másik oldali dolgokat, amit addig távol tartottak maguktól. unity.
|
| | | | |
| | | | | | 309. cellux | 2009. június 22. 08:50 |
| | | | | | | >>A transzcendensbe való belépés pedig nem egy olyan dolog, hogy bárki megteheti. Ha úgy lenne, akkor szerinted ki a fasz maradna itt ezt a szart "élvezni"?<<
Pl. az, aki eljutott a legmagasabb megvalósításig, és így ráébredt arra, hogy csak az illúzió létezik?
A mahayana buddhisták, amikor megízlelik ezt a tudást, fogadalmat tesznek: "Addig nem érem el a megvilágosodást, amíg valamennyi érző lény meg nem szabadul." Ez a fogadalom értelmezhetetlen egy olyan ember számára, aki menekülni kíván ebből a világból. Pedig ez a fogadalom egy nagyon bölcs fogadalom. És még humoros is.
A Buddha - tudtommal - attól Buddha, hogy 100%-osan részt tud venni a valóságban (részvét). Ezt azért tudja megtenni, mert már nem kergeti a megvilágosodást: végérvényesen megnyugodott abban, ami van.
Aki a megvilágosodásért küzd, az nem tud 100%-osan jelen lenni a mostban, mert az energiáját leköti a vágy által gerjesztett visszahatásokkal való állandó foglalkozás.
|
| | | | |
| | | | | | 308. retek | 2009. június 22. 08:40 |
| | | | | | | sorry, kissé félreolvastam... :$
ellenben ha senkit nem érdekel a véleményem, akkor abbahagyhatom a fórumozást. kaptam már visszajelzéseket, hogy ez nem lenne helyes.
mellesleg akadhat olyan ember, akit érdekelhet a véleményem.
sajnálom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kedves retkecske, NEM TUDOK angolul. Toolt pont azért hallgatok mert jó a zenéjük és nem értem a szöveget, meg általában idegen nyelvű zenét, mert nem vonja el a figyelmemet a tartalom.
Ha pedig te a társadalmat börtönnek érzed, akkor menny el remetének, vagy látogasd meg Csernus doktort :) Ennek a topicnak az a címe, hogy élet a halál után, nem hiszem hogy bárkit is érdekel, hogy te személy szerint miben hiszel. |
| | | | |
|
